Szivárvány a kéken. Görbült mosoly ívelődik sírás és vigasztalás között az égen. Mintha a mégsem lehet nem lehetje a végtelen színeiben a mindenség cseppjein nevetne. Nem rajtam, nem a világon. Tündérkéz érintés a valón, s az álmon
A festmény Sánta Kíra munkája a Tündérkéz ihletése nyomán.
Ha szereted a kalandot, a törpéket, a tündéreket, és más különleges, eddig sohasem hallott lényeket...
Ha hiszed azt, hogy a rossz nem használhat eszközként, és hiszed, hogy van értelme ellene küzdeni...
H kedveled a hősöket, azokat, akik sohasem hitték, hogy valaha hősök lehetnek...
Ha hiszel az igaz, sohasem múló szerelemben, és annak erejében...
Ha kíváncsi vagy egy eddig titokzatos, mindent körbeölelő világra...
Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a
verset!
Hazafelé
Napok láncán fekete gyöngy az éj... félve töri a
sok neon csillagos fényét... Létem ujjai gyengéden görgetik nappalaim
fényes gyöngyét. Fáradtan húznak az utak Mint altató dallam
kottalapján a gondosan rajzolt vonalak... Rajtuk mozgó
hangjegyekként autók reflektorfényben fürödve, lelkes közönségként zengve
éljenez a szél, hidak láncával hangosan dübörögve
Még sötét a nemes
hajnalfüggöny brokát Csend honol súlyos ráncai között Rajta aranyveretes
hímzésként a remény Mit éji vándorok szívében a hazatérés vágya
szövött
Millió hópehely lábnyomhalált hal talpam alatt csendbe harapó
almaroppanás jajszavuk fagyott ajtó nyikorogva ébred lesújtó hűvösen
méregetnek a szomszédos kertkapuk.
Hótündérként táncol szemem előtt
forró sóhajom Páraként lel tűnődő teszthalált Az otthonmeleg fényű meleg
ablakon Napmelegként vár karod engem A hideg téli éjben Örök
újjászületésként A megfáradt sötétségben
Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
