A kombiné, és a demizson

Kohászné, született Sparhert Gyömbérke százas papírzsebkendővel a hóna alatt elmélyülten nézte Rosalinda újabb megpróbáltatásait. Csinos otthonkáján a rózsaszín virágokat percről percre eltakarták a vizesre sírt papírdarabok, miközben egyre világosabbá vált számára, hogy élete Kohász Bambulcsekkel csupán silány utánzata az igaz szerelemnek.

Okos asszony lévén elhatározásra jutott. A film végén elővette a hűtőben található megmaradt tejfölt, belekevert néhány rántottának valót, és nagy műgonddal az ábrázatára kente, pontosan úgy, ahogyan a szépségtitkok rovatban olvasta a Nők Ébredjetek magazinban. Ezek után hosszas keresgélésbe kezdett a szekrény aljában, hátha ráakadna valami csábító ruhadarabra. Szeme ujjongva csillant fel egy kombiné láttán, amit hosszas könyörgésre megkapott hites urától egyik hétvégi szórakozás gyanánt tett séta alkalmával a lengyón. Magára is kanyarintotta iziben, majd, mivel tisztességes asszony volt, aki nem flangál ilyenekben otthon, föléhúzta szokásos otthonkáját, és várakozás teljesen tekintett az este felé. Néhány óra múltán, mikor már émelygett a tejföl szagától az arcán, lemosta azt, és sanda pillantásokat vetett a faliórára.

Kohász Bambulcsek este tíz óra tájban tolta haza a biciklit, többszöri nekifutás után sikeresen át is jutott a kertkapun. Az ajtóban hatalmas orrszívás közben megállt, majd betájolta szemével a napalit, és öles léptekkel a kalocsai mintás terítővel fedett heverő felé zúdult. „Hol a rossebbe vagy asszony?! „ fekiáltással lehuppant az ágyra, és vigyorogva markolászta férfiasságát. Gyömbérke arcán ekkor úgy megfeszült a bőr, mintha még mindíg rajta lenne a megkövesedett tejföl, halkan a másik szobába somfordált. Levette magáról a kombinét, mielőtt élete párja a fenyegetését követve a tettek mezejére lépne. A megmenthető házasság képe ekkor egy pillanat alatt a semmibe foszlott. Visszaballagott a nappaliba, ahol a teremtés koronája szétvetett lábakkal már javában horkolt. Gyömbérke megállt az alvó felett, mikor is az orrába vágott az alkohol szaga, amely mellett az erjedő cefre szégyenkezve sütné le fejét, már ha vóna. Ekkor mélyen gondolkodóba esett, mihez kezdhetne ezzel a jószággal ott a szépen sikált nappalija közepén? Ötletek garmada sorakozott a fejében, a napi öt mexikói sorozatra tekintettel elsősorban a disznóölő kés lebegett a szeme előtt. De kultúrasszony lévén, pár hónapja kibetűzte valamelyik újságban, hogy a női börtönökben a töltöttkáposztát tejföl nélkül adják, így borzadva elvetette az ötletet. A válás szóba sem jöhetett, mivel örült, hogy valaki végre elvette feleségül, a válás szégyenét nem élné túl.

Néhány perc múlva az előszobafogashoz lépett, eltökélten magára vette a tyúklábmintás „jókabátota!” piacidizájnos szövetkabátját, és sietve a sarki kisboltba ment. Hóna alá kapott egy ötliteres demizsont, és hazaballagott. A konyhaasztalnál ülve néhány óra alatt mosolygós állapotba került, sűrűn csökkentve a demizson tartalmát.

Miután elég vidámra kanyarintotta magát, beballagott a nappaliba, és a párja mellé bújt. Nem érzett már semmilyen szagot, átkarolta Bambulcsek vállát, és boldogan gondolta, hogy Rosalindának fogalma sincs az igaz szerelemről.

Néhány év múlva Kohász Bambulcsek panaszkodva mesélte ivócimboráinak, hogy az asszony elvonókúrán van. A kérdésre, hogy miért kezdett inni a jóasszony, csak ingatta a fejét, hogy sejtelme sincsen. Sparhert Gyömbérke pedig azóta sem vette elő egyszer sem a kombinét.