“Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: “Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Az Úr azonban így felelt neki: ”Márta, Márta sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” Lk 10,38-42

Jézus korában roppan t szokatlan volt, hogy egy tanító elfogadja egy ismeretlen nőnek a meghívását. Jézus nem törődve kora szokásaival, elfogadva a meghívást, világosság teszi számunkra, hogy Neki mindannyian egyformán fontosak vagyunk, Ő mindenkihez jött. Olyan jó ezzel a bizonyossággal hallgatni Isten üzenetét.

Mária és Márta története arról szól, hogy a feladata nem kerülhet a feladatot adó személye elé. A feladat fontossága nem múlhatja felül a feladatot adó fontosságát. Márta annyira igyekezett kiszolgálni (szolgálni) Jézust, hogy nem hallgathatta Őt. Amit tesz Márta, azt Jézus nem helyteleníti. Nem arról van szó, hogy akinek sok dolga van, az rosszul teszi, hogy ennyit dolgozik. Arról van szó, hogy Márta nem azt a tevékenységet végzi, aminek itt lenne az ideje, így fordulhatott elő, hogy fölcserélődött a sorrend: a feladat a feladatot adó elé került. Mária ellenben a jó részt választotta: hallgatja a Mestert. Miért kell Őt hallgatni, miért kell, hogy Ő legyen az első? Azért, mert Tőle tudom meg, mi végre vagyok a világon, mi a feladatom, Tőle kérjek és kapok erőt, Tőle tudom meg, mi fontos és mi kevésbé (vagy éppen egyáltalán nem). Ám ha valakinek nem ez az első, akkor úgy járhat mi Márta: aki görcsössé vált. Így válhat valaki aggodalmaskodóvá. Így roskadhat valaki össze a munka terhe alatt. Pedig Jézus tőlünk azt kéri, hogy legyünk a világ világossága, a föld sója és hogy örüljünk. Ám görcsösen, aggódva nem lehetünk a világ világossága, a föl sója és örülni se tudunk. Ámen.