2007. JANUÁR 28. 10 ÓRA VÖRÖSMART

“Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."Mt 7,13-14

Kedves Testvéreim!

A vörösmarti gyülekezeti házban találunk egy képi ábrázolást a keskeny és széles útról. A képen az egyik út erre, a másik arra megy. A széles út világosabb, színesebb, többen járnak rajta, ám az út a pokol megemésztő tüzével végződik. A keskeny út szerényebb ábrázolást kapott. Sötétebb, szürkébb, kevesebb az ábrázolt alak, de Isten dicsőségével végződik az út. Így képzeljük el általában ezt az igét: két, egymástól független útnak. Mert így egyszerűen, világosan, logikusan ragadható meg Isten igéje.

Azonban legyen bennünk olyan eltökéltség, amely szeretné pontosítani, árnyalni, elmélyíteni a hallott igét. Ma is erre törekedjünk. Pontosítsuk ezt a leírt festményt. Az ilyen képet csak egy erősebb kép pontosíthatja. Nézzük ezt a képet.

Képzeljük el, hogy egy forgalmas, több sávos úton, egy édesapa akar átkelni a zebrán a kisfiával az út túloldalára. Amikor lelépnek az útról, az édesapa gyermeke bal oldalára áll és fogja meg a kezét, mert balról jön a forgalom. Az út közepére érve, az apa a gyermek jobb oldalára áll, mert jobbról jön a forgalom. Annyiban lesz pontosabb ezzel az elképzelt jelenettel az igéről alkotott képünk, hogy megértjük, a keskeny és a széles út, metszi, fedi egymást. Így fordulhat elő, hogy a zebrán, a keskeny úton is érnek bennünket balesetek. Amikor korán lépünk le a zebráról, vagy későn, hangos duda hang jelzi, hogy figyelmetlenek voltunk. Ezért fontos az elképzelt történetben az édesapa szerepe, aki ott van gyermeke mellett: így áll ott mellettünk Jézus Krisztus. Egy énekünk ezt így fejezi ki: “Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér, Elvisz elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes hű vezér. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha sincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd.” (490/1-2)

A keskeny utat szeretjük kiszélesíteni is. Nem elég nekünk. Saul az éndori halottidézőhoz fordult, hogy megtudja (miután Isten elfordult tőle), mert megtámadták őt a filiszteusok, mit tegyen. Ádám és Éva is többre vágyott és ettek a jó és gonosz tudás fájának gyümölcséből. A keskeny út mérete fix! Jézus vérrel verejtékezve taposta ki. Ő mondja magáról, hogy “Én vagyok az út”, gyere utánam, csatlakozz, épülj be egy gyülekezetbe, vállalja ott szerepet. Menj és cselekedj ekképpen. Ámen.