(Mt 6,13)

Képzeljünk el egy működő vulkánt, amely kitörni készül. Egyre csak forrósodik a környezete, tajtékzik, kezdi magasba lövellni gyomrának tartalmát. Csodaszép természeti látványosság, ám akik a közvetlen közelében élnek, azoknak, ha csak nem menekülnek, a vulkán belsejében dolgozó hatalmas erő a biztos halált ígéri. Ha a vulkán kitör, népek menekülnek és tűnnek el, emberek hullanak, városok halnak ki és válnak hamuvá.

Jézus Krisztus az Úri imádság utolsó kérésében, erre az életünket fenyegető erőre mutat rá.

Mi (ki) húzódik meg e hatalmas erő mögött? A gonosz! Jézus fölhívja figyelmünket: van gonosz! Sokszor megpróbálja (és sikeresen) velünk és persze másokkal is elhitetni a gonosz, hogy ő nem is létezik. Olyan ez, mint amikor kísértésbe eszünk, megtesszük, amit nem kellett volna, majd számon kérik ezt rajtunk és ekkor előugrik az ördög s így szól: - Nem én voltam.

Sokszor nincs időnk Istenre. Érdekes és szomorú, hogy egy olyan világban, amelyben annyi de annyi technikai vívmánynak köszönhetően egyszerűbben végezhetjük a munkát, kifutunk az időből. Miért? Mert a gonosz belehajszol újabb és újabb munkába, mígnem Istenről teljesen megfeledkezünk.

De van szabadulás a gonosz hamisan ölelő karjai közül. Jézus Krisztustól tanít imádság szavai adják a szabadulást: “szabadíts meg a gonosztól”.

Fedjük föl a gonoszt, mutassunk rá, imádkozzunk a szabadításért.