2007. JANUÁR 21. 10 ÓRA VÖRÖSMART

“Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” 23. zsoltár

Dávid király, élete egy korábbi szakaszából meríti költői képét. Abból az időből, amikor édesapja nyája mellett volt pásztor.

“Az Úr az én pásztorom” – tesz hitvallást a költő király. Mit jelent ez a kijelentés? Hogy megértsük, vissza kell mennünk az időben. Dávid korában (is) a pásztor jó legelőkre, forrásvizekhez vezette nyáját. Nem volt egyszerű, mert az ország nagy része sivatagos és kővel borított. Ezen kívül szembe kellett néznie az utak mentén leselkedő rablókkal és vadállatokkal. A nyáj és annak élete tehát a pásztortól függött, az ő elszántságától, körültekintő voltától, bátorságától, tájékozódó képességétől.

“Az Úr az én pásztorom” – szól az ige Dávid szájából. Bízni kell Isten nyájának Istenben és engedelmeskedni kell Neki. Az Atya tudja, hol van jó legelő, friss víz. Gondviselő keze minden szükséget kielégít. Isten tudja, milyen úton kell vezetnie nyáját, tudja milyen veszély leselkedik övéire. Aki Isten nyájának kijelölt útján halad, bízik Istenben, annak szájából hangzik az ének: “Testvérek menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban, Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt, A menny felé sietni, Nem állva megpihenni, A boldog cél előtt.” 392/1

Isten asztalt is terít. Ezzel kifejezésre jut, hogy ő egy megterített asztalhoz vár bennünket. A királyi menyegző történetében is megterített asztalhoz hív a király. A Tékozló fiú története pedig megerősít: az Atya várja gyermekét. A megterített asztal gazdagságát és a lakomán való részvételt Dávid így fejezi ki: “Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.” “Az Istennel való együttlakozás kibeszélhetetlen áldása és lelki gazdagsága van itt kifejezve.” (Ravasz László)

“Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján” – fejezi be a zsoltáríró. A megterített asztal áldása ezt jelenti az életbe: Isten jóságában és szeretetében élni. Ámen.