Egy árva lány testvére
Szerző:Lilu
Történet:Ma 16 éves volt Letícia.Mint mindig,felkelt,felöltözött,reggelizett és elindult az árvaház iskolájába.Belépett a terembe,és hatalmas röhögés fogadta,végignézett magán,nem látott semmit odaszaladt a tükörhöz,és látta min röhögnek.Tollal rajzoltak az arcára miközben ő aludt.De nem érdekelte már,mert Őt mindig mindenki csúfolta vörös haja miatt,szeplői miatt és a neve miatt.Lebecsülte magát,nem volt az árvaházban barátja,barátnője.Kiment a teremből a mosdóba,megmosni a kifigurázott arcát...
-Nincs is jobb szülinapi ajándék...-mormogta magában.
Vissza ment a terembe,ahol 4 órát tölt mindennap.
Tanulás után elkezdődött a 2 órás szabad program.Letícia az udvaron 1 padon ülve olvasni szokott,de most nem volt könyve,mindet kiolvasta.A könyvtár csak 3 óra múlva nyit.Leült a padra és nézte a felhőket.Meleg tavaszi szél fújt.Megpillantott egy idegen fiút,aki nem az árvaházban él.Valószínűleg örökbe akar fogadni valakit.Kábé 17-18 éves lehetett.Letícia nem nagyon figyelt rá,mert gondolta, úgyse érte jött.A fiúnak vöröses barnás vaja volt,ami borzos volt,és a szemébe lógott,szeme zöld,pont mint Letíciáé és halvány szeplői voltak.A fiú felé indult.
-Szia!-szólt a fiú.
-Szia -Letícia ránézett a fiúra,és olyan "Mit szeretnél?" fejjel nézett rá.
-A nevem Alex.Téged hogy hívnak?-mondta mosolyogva.
-Letícia -mondta a fiúnak,pontosabban Alexnek.
-Tudod Letí,egyébként már tudtam a neved,csak kedvességből kérdeztem.-röhögött Alex.-És Boldog 16. szülinapot!-kacsintott Alex.
-Köszi-mondta.Letícia nem értette honnan tud Alex ennyi mindent.-Honnan tudod ezeket?
-Erről majd később beszélünk...Még ma ki akarlak vinni innen.Gyere velem az igazgatóhoz!-mondta és megragadta Letícia kezét.Mindenki hitetlenkedve nézett rájuk,ugyanaz a kérdés lapulhatott bennük:
Egy ilyen fiú Letíciával?
-Várj,nem szabad csak úgy benyitni!Kopogj!-szólt Letícia Alaxnek.
-Jó.-mondta Alex és bekopogott.
-Igen?-Szólt Mrs. Grenvits.
-Jó napot! Adoptálni szeretném Letíciát,ha levet még ma elvinném!
-Rendben,üljetek le!
4 óra múlva Latícia már az árvaházon kívül állt Alexxel.Új otthona csak fél órára volt az árvaháztól.
A kis ház nagyon tetszett Letíciának,barátságos környezet,szép bútorok,a falak színesek,tele képekkel,festményekkel.Volt a házban könyvtár,nappali, hálószoba,fürdőszoba és Letícia szobája.
Két hét után lassan megszokta Letícia a házat,az új dolgokat.
-Letí,beszélnünk kell!-szólt Alex fontoskodva.
-Igen?-szólt félénken a lány.
-Tudod,azért,mert 18 éves lettem,keresni kezdtem téged.Talán nehéz lesz feldolgoznod...De tudnod kell.
-Mi az? Mond már!
-Testvérek vagyunk.
-Hogy mi?????
-Jól hallodtad.
-És te ezt honnan tudod?
-Elmondta apánk egyik barátja,övé volt ez a ház is.
-Mi,mi az,hogy csak volt?
-Meghalt 3 éve.
-Értem-mondta végül Letícia,megfordlult és bement a szobájába.Nem tudta miért,de sírni kezdett.
VÉGE
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum