Cím: Egyedül
Szerző:Molnár Zsuzsanna (Sesomáru)
Történet:Kicsit versben megfogalmazott
Dátum:2012.08.25




Vakon bolyongok egy sötét folyosón.
Nem látlak.Fáradt vagyok de érzem hogy mennem kell.
Mindjárt kiérek.Mindig ezt hiszem... 
De nem.A sötét folyosó mint az űr végtelen.
És eszembe jut.Nem létezem.Meghaltam.Eltűntem.
Nem vagyok senki.Csak egy lélek.
Mely egy sötét folyosó rabja örökké...



Ott hagytál a sötétségben...
Egyedül...
Többé nem tudtam hogy kivagy...
És én kivagyok...
Számomra megszűntél....
A szívemben eltűntél...
Ott hagytál...
Egyedül...


1 perc és vége mindennek
1 perc és te elmész örökre
1 perc és eltűnik a szívem
Nem félek.
Tele van a lelkem sötét 
örvénnyel.

elszállnak a fekete lepkék
elmész te is
Elmegy a nyár és jön a hideg tél
Vágyom utánnad...
De csak magamat álltatom
nem jössz.

Írta tele a papírt Szofia.
Majd betette egy borítékba.
A szemét könnyek lepték el.
A boríték könnyes lett.
-Szofia gyere megyünk a temetésre! - szólt anyja.
-Az az átkozott szó!
-Jaj Márk miért haltál meg?!
-Miért hagytál Egyedül ???? [/b>



Márk temetése utána nem sokkal Szofia megbetegedett.
Lelki problémája egyre fokozódott
Míg a végén nem bírta tovább
Márk 2012.08.24. halt meg.
És Szofia pedig 2012.09.24.
De így már egyiküksem volt Egyedül.