A kismalac története
Szerző: Dénes Dorina (Ziwa)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismalac. Ez a kismalac nagyon-nagyon kiváncsi volt. Útjának eredt,
és látta, hogy előtte építkeznek. Bement hát a házba(amit építenek), és körülnézett. Osont, nehogy észrevegyék,
de rálépett egy fadarabra, ami nagyot reccsent. Az különös kétlábúak hátrafordultak, körbenéztek, majd megpillantották
a kismalacot. A malackát egyébként Zívának hívják. Zíva futni kezdett, de az egyik kétlábú, akinek valami sárga izé
volt a fején, elálta az útját. Nagyon széles volt(kövér, ugye), és még magas is! Szegény malacka semerre sem tudott menni.
Hirtelen az egyik különös kétlábú, akinek hajnak nevezett izé volt a fején, na, az nagyon hosszú volt, felemelte a
kismalacot! Zíva nagyon megilyedt, ezért rángatózni és rugdolózni kezdett. De szegényke nem járt sok sikerrel, hiszen
neki rövidek a lábai.
-Ki vagy te, kismalacka?Mit keresel te itt? Ó, szegénykém biztos eltévedt.-mondta a különös hosszú hajú kétlábú.
-Kérlek tegyél le.. - nyöszörögte Zíva. Erre minden kétlábú felkapta a fejét. Csodálkozva bámultak Zívára.
-Né' má! Há' egy beszélű disznó!-mondta az egyik szakadt ruhájú kétlábú(paraszt, ugyebár).Zíva azon nyomban meg
is bánta hogy megszólalt, mindenki bámulni kezdte. Rúgkapálni kezdett, de ezúttal sem járt sikerrel.
-Vigyünk el állat orvoshoz! Lehet, hogy valami baja van!-mondta ismét, az a "lány". ~Nincs semmi bajom!~ gondolta
a kismalac, mert inkább már nem akart beszélni. Hátha azt hiszik csak képzelődtek. Fél óra múlva már az állatorvosnál
találta magát.
-Aha..Igen..Ahaa..-halgatta meg a kismalacot az orvos ilyen halgatós kerek valamivel, amit odanyomott a mellkasához.
-Semmi baja! Csak kissé megfázott. Vihetik!-szólt ismét az állatorvos. Zíva értette, amit mondott, ezért megkönnyebbült,
hogy végre elmehet innen.A kétlábúak elvitték valahová, ilyen különös helyre. Nagy volt, és volt ágy, terasz, sőt! Még
fürdőkád is volt. A kismalac élvezte ezt a helyet. Gyorsan kiugrott a kétlábú kezéből(ezúttal sikerült), és elterült a
fürdőkádban. Igaz, nem volt benne víz, de ettől függetlenül tetszett neki. A kétlábútól elköszönt a többi kétlábú,
és egyedül maradt. Odament a kismalachoz, végig simította a kezét a hátán, majd a konyhában letett egy étellel teli tálat.
Zíva azonnal megérezte az illatát, kikecmergett a kádból, majd eszeveszettül rohant a kaja felé. Ugyanis már kopogott a
szeme az éhségtől. Zíva szó szerint szabálni kezdett, mire a kétlábú felnevetett, ezért a malacka felkapta a fejét.
~Na! Lehet, hogy az eleje rosszul kezdődött, de jól végződött!~ Gondolta a kismalac.
És boldogan éltek, ketten, a malacka és a kétlábú, míg meg nem haltak(jelen esetben a malacka élt boldogan míg meg nem halt,
mert a kétlábú sokkal tovább él mint ő.)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum