Death land
Pozitív,és negatív kommentek is jöhetnek
1.Fejezet
"Ne félj az ismeretlentől,először ismerd meg,majd utána ítélj."
Egy átlagos gólya bál,egy átlagos parti,melyen résztvettem.Egyik pillanatban mindenki önfeledten bulizik,a másik pillanatban mindenki a földre zuhan.Csupa vér minden,mindent vér borít.Magamra nézek,és látom,hogy egy fekete keresztáll ki a mellkasomból.Egyik pillanatban fény,és a másik pillanatban mindent elborít sötétség.A sötétség,melytől megrettensz ,mely annyira megrémít ,és most szembe találtam vele magam,és kerestem a fényt. Fényt a véget nem érő sötétségben.De minden hiába.Meghaltam .
De mégis van remény,hiszen hallok egy párbeszédet,e épp rólam beszélnek.
-Ő volt az.?
-Igen,már nem kell miatta aggódniuk uraim.
-Értem ,szép munka.Induljunk vissza.
Vajon tényleg rólam beszéltek?De hisz ki vagyok én?Ki?Egy átlagos ballagó diák.Vagy mégsem?Legszívesebben utánuk orditottam volna ,hogy várjanak,mondjanak el mindent.Ki vagyok?Miért tették ezt?
-Nyugalom kislány,még nem kell feladni.-szólt egy mély hang,majd a sötétség közepén megnyílt a világosság,és egy farkas jelent meg.
-Ki vagy te.?És mit keresel itt a,itt ahol csak a sötétség van.?
-Lássuk csak,mit keresek itt?Ezt én is szerettem volna tőled megkérdezni,hisz te régebb óta vagy itt.?!
-Szóval akkor ezekszerint ugyanakkor haltunk meg.?
-Úgy néz ki.
-De te egy farkas vagy.
-Igen és te meg egy ember.Na akkor mivan .?
-Én hogy értelek téged.?Hisz nem beszéljük egymás nyelvét,vagy te beszéled az enyémet?
-Dehogy,már hogy beszélném?
-Na mégegy dolog tűnt fel...a szánk nem mozog,ezekszerint a gondolataink kommunikálnak egymással.
-Akkor ez a hely bizonyára a pecsétes üreg.
-A micsoda?
-Pecsétes üreg.Nagyapaám mesélte,hogy ide kerülnek azok akik kaphatnak egy második esélyt,mert nem teljesült be a sorsuk,még nem halhatnak meg.
-Én már bármit elhiszek,hiszen itt lebegünk egy üres térben.
-Ő...
-Mi a gond?
-Talán nézz magad mögé.
-Miért mi va...-ekkor hátra akart ugrani,de észrevette,hogy nincs talaj a lába alatt.
-Nyugalom,nem bántok semmit és senkit ebben a térben.-mondta egy éles női hang.
-K-ki vagy,csak nem teis egy lélek vagy?
-Nem én vagyok ennek a helynek az ura,és most egy ajánlattal érkeztem számotokra.-És elővett egy keresztes nyakláncot,melyet a kezére akasztott.
-Mégis milyen ajánlattal?.-Tágra nyílt szemekkel bámultam a nyakláncot.
-Szerintem,ez az amiről beszéltem,egy második esély-szólt közbe a titokzatos farkas lelke.
-Az ajánlat,mely mindkettőtök sorsát fenekestül felforgatja,és egy új életet hoz létre,mely fényt hoz a sötétségre ami odalent uralkodik.
-A sötétségre mi?...-Ez elgondolkoztatott egy kissé...mit is tudok sötétségről valójában?Nem sokat.
-Nos,meghallgatjátok az ajánlatot? Vagy tovább léptek,egy harc nélküli helyre,más néven feladjátok a küzdelmet?
-Mond!-Mondtuk egyszerre a farkas lélekkel.
-Az ajánlat nemmás,mint a lelketek egyesítése egy testben.Ezzel létrehozunk,egy új életet,melynek lelke a legerősebb a földi világon.Részletesebben,egyesültök,és egy hatalmas farkas testében éltek tovább közös gondolatokkal,és érzelmekkel.Ez a nyaklánc melyet a kezemben tartok a második pecsét örzője,az első nálam lesz,és csak az első segítségével lehet kinyitni a második pecsétet.Őrizzétek meg,persze csak akkor,ha belementek!-Egy tűt,és egy lapot tartott felém,és nem tudtam mit tegyek,elvegyem?Egyáltalán el tudom venni ezzel a testtel mely áthatol mindenen?
-Nyugodtan vedd el,ehhez hozzátudsz érni.
-Rendben.
-Beszéljétek meg,és ha megszületett a döntés,akkor értesítsetek a nyaklánc segítségével.Hogyan? Nos,egyszerű a dolog,letekered a nyaklánc tetejét,és egy vércseppet teszel bele.Én hallani fogom a vércsepp leesését,ahogyan földet ér a kereszt belsejében,és elindulok felétek.
-Rendben-és ezzel el tűnt.Mit tegyek?
-Rendben...-szólalt meg ismét a farkas lelke.-én belemegyek,ha ezzel megszabadítjuk a sötétségtől a földet.
-Be kell valljam,én halálosan félek a sötétségtől,bár nem tudok róla semmit...lehetséges,hogy a tudatlanság miatt jár át a félelem?
-A tudatlanság előny,mert akkor megismerheted azt amiről nem tudsz semmit.A sötétség mindenkit megfertőz,ha nem csinálunk semmit.Mi vagyunk azok akik tehetnek valamit.Menjünk együtt,menjünk,és harcoljunk mindenkiért!-Ezzel olyan önbizalmat öntött belém,melyet leírni nem lehet,és ekkor eldöntöttem.
-Menjünk!
Ekkor elővettem a keresztes nyakláncot,és letekertem,majd a tűt a kezembe véve megszúrtam magam.Azonnal kiserkent a vöröslő vér,és egy csepp beleesett a kereszt üreges belsejébe.
Lehunytam a szemem,és nyeltem egy nagyot,és hirtelen könnyek borították az arcom,majd melegséget éreztem a derekamnál.Hozzábújt,hogy megnyugtasson.Sikerült is,abbamaradtak az akaratlanul előjövő könnyek,és már nem is izgultam annyira.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit.
-De igazából,nem is ismerjük egymást...akkor miért vagy ilyen kedves?
-Jobb lenne,ha vicsorogva rád támadnék minden ok nélkül?
-Igazad van,ne haragudj.
-Mi a neved?
-Lilinatte.A tiéd?
-Nocte,és a dél amerikai falka vezetője,avagy alfája.-A mondat végén megjelent ismét az ismeretlen alak.
-Nos,milyen döntést hoztatok?
-Belemegyünk!-szólaltunk meg megint egyszerre.
-Látom,jó összehangolódtatok.Ennek örülök.Na akkor kezdjünk neki.Itt a szerződés,ezt a véretekkel kell aláírnotok,ezért van a tű.
-Kezdem én.-Szólt Nocte,miközben felém nézett.
Oda nyújtotta a mancsát,majd engedte,hogy megszúrja az idegen,és ismét kiserkent a vér,viszont immáron nem az én ujjamból hanem Nocte mancsából.Óvatosan odanyomta a mancsát a papír jobb alsó sarkára.
-Most te jössz Lilinatte!Csak bátran!
-Rendben-egy apró mosoly ült az arcomra akaratlanul.De nem érdekelt,most inkább minnél hamarabb alá akartam írni azt a papírt,és beteljesíteni a sorsot melyet nekem szántak.Odanyújtottam a kezem,majd ismét azon kaptam magam,hogy a vérem ismét a testemen kívül van,de ez szintén nem foglalkoztatott,és óvatosan nyújtottam a kezem a papír felé,és a végén egy kicsit odanyomtam.
Egyik pillanatban egy villanás,a másikban ismét rendesen látok,egy bizsergő érzés járta át a testem,és lehunytam a szemem.Hirtelen megijedtem,mert hallottam Nocte hangját,és láttam is.Bólintott,majd eltűnt,és egy mondatot mondott.
-"Teljesítsd a sorsunkat.!"
Kinyitottam a szemem,és egy fénylő gömböt láttam,és csak egy kis idő után jöttem rá,hogy az nem egy gömb,hanem messze egy kapu,mely a Földre vezet.Elkezdtem futni,és ekkor megdöbbentem,hiszen nem voltam többé ember,de még farkas sem,hanem egy új lény amely nagyon hasonlít a farkasra,de mégsem az.Átjárt egy új érzés,tele vagyok energiával,és bármit,és bárkit simán legyőztem volna aki szembe száll velem.
/képes illusztráció helye/
2.Fejezet
"A sötétség,mely bárkiben megtalálható,felszínre tör,és meggyalázza a világosságot."
/képes illusztráció helye/
Átértem a kapun,és eléggé meglepett a látvány.
Mindenhol furcsa lények amelyeknek többsége farkas alakban van,az iskolánál van melyben meghaltam.Vajon még ott van a testem?Ha igen,vajon milyen állapotban?Mit kéne most tennem.
-"Ne kételkedj magadban,csak tedd azt amit tenned kell,gondolj a sorsunkra."-Tágra nyíltak a szemeim,és eszembe jutott Nocte.Hallottam őt.Az ő biztató szavait.Ezek a szavak melegen cirógattak.
-"Én itt leszek,legbelül mindig veled leszek".
-Rendben,örülök,hogy nem tűntél el,és,hogy velem vagy.
A mondat végeztével elindultam előre az iskolám felé.Torkom szakadtából futottam,amilyen gyorsan csak bírtam.Észrevettem,hogy mivel nagyobban,és hosszabbak a lábaim,és négy van belőlük sokkal gyorsabban tudok futni.Tökéletesen eloszlik a súlyom.Alig érzem,ahogy földet ér a lában,avagy most már a mancsom.Élveztem a futást,melyet farkasbőrben vittem véghez.Na de hirtelen megpattant egy szikra...nekem dolgom van.Az új test feltérképezése ráér.
Szép lassan oda is értem,és azonnal terepszemlét indítottam.Azonnal az iskola báltermét céloztam meg.Mielőtt leértem elképedve néztem magam elé egy hang hallatán,mely azt mondja:
-Mégsem sikerült megölni?Hiszen itt volt a teste melybe egy kereszt volt állítva!
Ez a hang,ez a hang amelyet akkor hallottam amikor sötét volt,és nem volt velem senki.
-Ajánlom,hogy minél hamarabb találjátok meg,és végezzétek ki.
Egyből arra következtettem,hogy nincs ott a testem.Hirtelen stílust váltott a mély hangú ember,és ezeket a szavakat mondta.
-Nem teljesülhet be a jóslat szerinti sorsom.
Felém haladó lépteket hallottam mindkét irányból,nem tudtam mit tenni,elindultam visszafelé,és ott akikkel találkoztam könyörtelenül végeztem.Mindegyikőjük egy különös ember volt,és lánc volt a lábukon,mely el volt szakadva,és a fejükön egy kis szarv.
Elég érdekesen néztek ki,de ez nem érdekelt,hiszen nem emberek.Végetek sötétség követői.
/képes illusztráció helye/
3.Fejezet
Egy ismeretlen megismerése,egy új barátság kezdete.
Kiértem,de ami elém tárult,kész csoda.
Egy farkas szerű lény,amely ugyanúgy nézett ki mint én,és egy ugyanolyan nyaklánc van rajta,csak a fején.
Meglepő,hisz azt hittem mi vagyunk egyedül.
Vajon még hány megváltó van?
-Ki vagy.-Mordult rám.
-Nyugalom,szerintem egy oldalon állunk?!
-Találkoztál a koponya fejű öreggel a sötétségben?
-Igen.
-Akkor te is tudod,igaz?
-Igen.Ha arra gondolsz amire én.-Egy kis humort próbáltam csempészni a beszélgetésbe,de elég komor alak volt kis humorral,szóval nem találta viccesnek.
-És ezen mi a vicces?
-Ő...igazán semmi.Sajnálom.
-Nos,viszlát,én elindultam.Nem jó egy helyben állni,még a végén megtalálnak a Sötétség szolgái.
-A sötétség szolgái?
-Igen.Ők mindenkit megölnek,akik kapcsolatban állnak velünk,és minket is megakarnak.
-Mehetnék veled?
-Nyugodtan.
-Veled mi történt?Hogy lettél megváltó?
-A sötétség szolgái megtaláltak,és a vezetőjük belém szúrt egy keresztet.
-Pont úgy,ahogyan velem is tette.
-Indulás!
-Rendben.
-Majd útközben beszélünk.
-Oké,de mi a neved?
-Gregorian.A tiéd?
-Nocte.
-Igazán szép név,és a névből levonva lány voltál!Farkas ,vagy emberi a tudatod?
-Emberi,és az emberi nevem Lilinatte.A tiéd farkas,vagy emberi?
-Farkas,és az ember neve akivel egyesültem Edmund.
-Szóval ti is egynemű egyesülést hajtottatok végre.Akkor csak egyneműek egyesülhetnek?
-Biztos,hogy nem,de ebbe ne folyunk bele.
-Rendben.
Egy óra futás után megálltunk éjszakára.
-Mivel már megy le a nap megállunk,és készítünk egy menedéket,és aköré rakunk száraz fákat,hogy halljuk,ha valaki a közelben jár.
-Rendben,mit csináljak?
-Hozz száraz fákat,a szállást megcsinálom én.
-Oké,akkor megyek is.
Mindketten elvégeztük amit kellet ,majd nyugovóra tértünk,és szerencsére egész este nem történt semmi rossz.Bár egyszer fel kellett kelnem,mivel a száraz ágakra ráléptek,de kiderült,hogy csak egy vadállat volt,amely épp áthaladt errefelé.
/képes illusztráció helye/
4.fejezet
"A sors,mely nekem lett szánva nem létezik.Mert a sors változó.Sosem tudhatod mi fog történni.Légy felkészülve.!"
Napok óta bolyongtunk abban az erdőben.Hirtelen egy furcsa dologra lettem figyelmes.Egy albínó kígyó aminek a feje mögötti résznél kicsit szőrös volt,furcsa volt,hiszen a kígyóknak nem szőre van.Mindegy,nem törtem ezen a fejem.Figyeltem mit csinál,és ekkor észrevettem még egy furcsa dolgot.A fa halott volt,mégis egy gyönyörű alma lógott le róla.A kígyó feje az alma alatt,mintha meg akarna valamit,vagy valakit védelmezni.
Oly elmélyülten adtam át magamat a gondolataimnak,hogy nem figyeltem Gregoriant,és eltűnt a szemem elől,de valamiért nem érdekelt.Olyan voltam,mint akit megbűvöltek.Csak az almát néztem,és elkezdtem közeledni.Egyik pillanatban még állok,és a másikban pedig haladok az alma felé.Megbabonázott.Nem tudtam megálljt parancsolni magamnak,legszívesebben ordítottam volna.Rá is szántam magamat,de egy hang sem jött ki a torkomon.Hirtelen megálltam.A kígyó elkezdett hozzám beszélni.
-Te is egy vagy közülük.Isten hozott a halál fájánál.
Még mindig nem tudtam kinyögni egy szót sem.
Egy nyilalló fájdalom,melynek forrása a nyakam környékén volt.A kígyó belém harapott,és ekkor megvilágosultam.
A jövőt láttam.
Újra megfogok halni.
Úgy gondoltam,hogyha a jó oldalon állok,akkor happy end lesz a vége,de nem.!
-Neeeeeeeeeeeem.!-üvöltötttem el magam.-Újra tudok beszélni?
Néztem magam elé a semmit bámulva...lehunytam a szemem,és egy kígyó termett előttem.Ugyanaz a kígyó,csak nagyobba.Megrettentem.Meg akart ölni?Ez forgott a fejemben.
-És most...mivel láttad...kicsit előrébb hozzuk a jövőd.
-Micsoda?
-Jól értetted.
Igen meg akar ölni,ez már biztos.Biztosan a sötétség szolgálója.
-"Mi történt veled?Hagyod,hogy ő határozza meg a sorsodat?"-Szólalt meg ismét a belső hang.Nocte.Megint szólít.
-Azt majd én eldöntöm.-ezzel a mozdulattal elkaptam a kígyó szárnyát,és letéptem.
-Féreg,hogy merted?
-Te mondod,hogy féreg.?-köpködtem a számból a tollakat.-Néztél valaha tükörbe.Te sokkal jobban hasonlítasz egy féregre mint én.!
-Te kis...-nem hagytam,hogy befejezze,neki ugrottam a torkának,és addig szorítottam az állkapcsommal amíg meg nem fulladt.
10 perces hadakozás után sikerült megölni.
Amikor az összes élet kiszállt belőle elporladt.
Tiszta vér voltam.
Egyik pillanatban boldog vagyok,hogy sikerült,a másik pillanatban megbénultam,és a földre zuhantam.Elvesztettem az eszméletemet.
Amikor felébredtem,egy farkas nézett rám.Kicsit sem volt ismerős,de amikor elkezdett hozzám beszélni,akkor jöttem rá.Ő a sötétség vezetője.Az ellenségem.
-Végre felébredtél.Ennek örülök,mert láthatod a barátod kivégzését.
-Gregorian?Gregoriaaaan.!-Ordítottam,átjárt a félelem.
-Bizony,hogy ő.
-Mit csináltál vele.Ezt megkeserülöd.
-A te helyzetedben és meglapulnék kislány.-Rámordultam,majd egy kicsit magamba fordultam.
Mit tegyek?Semmi esélyem.Be vagyok zárva.Még ha ki is szabadulnék,akkor sem tudok mit tenni.Ismeretlen terep.Nem!Igenis tudok tenni valamit.
Minden fizikai erőmet bevetve szétharaptam a láncaimat,majd a rácsokat,melyek körülzártak.
Megláttam a sötétség vezetőjét,és beugrott egy név,egy név a jövőképből.Equus.
-Véged van Equus.!-Ráugrottam a hátára,és akkor döbbentem rá,hogy neki is hatalmas ereje van,amikor egy sziklának csapott.
-Honnan tudod a nevemet.Senkinek sem árultam el az újjászületésem óta.?!
-A jövő elárulta nekem.
-Nyamvatt kígyó megharapott.Nem érdekes.Így te hamarabb pusztulsz,és majd a barátocskád később.
-Csakhogy aki meghal az te leszel.-Morgotunk egymásra.Végig mértük egymást.
Egy villanás.Nagy fehérségben találtam magam.A sors.A sor ami nekem lett rendelve.Másodjára is elbukott volna.Mégsem én vagyok a kiválasztott?
5.fejezet
"Nem mindig "happy end" minden történet vége.
Újra meghaltam.
És újra az emberi testemben vagyok.
Nocte hova lett?
Ő biztos máshová került.
De most miért nem fekete minden...Még van bennem élet?
Nem adhatom fel,vissza kell térnem,koncentrálj Lilinatte...
-Eddig bírtad kölyök.?-Mondta felémhajolva,és a torkát szabadon hagyva.
Hirtelen kinyitottam a szemem,és megragadtam a torkát.Szorítottam.Szorítottam ahogyan csak tudtam.Ő össze vissza dobált,miközben én a nyakán csimpaszkodtam.Az utolsó erőmig szorítottam,és reménykedtem kitart addig amíg meg nem fullad.
Már nem dobált össze vissza.Eldőlt mint egy darab fa.Feküdtünk egymás mellett.Ő már nem lélegzett.
Csak bámultam rá.Majd elsötétült előttem minden.
Már nyugodt szívvel mehetek el.Sikerült tennem valamit.Sikerült a sötétségbe egy kis fényt varázsolnom.
Futottam a réten,majd lefeküdtem a fűbe.
Azt gondolom megérte.Megérte küzdeni.
De az én történetem itt véget ér.
Az én lelkem boldog lehet,mert megszabadult a tehertől,mely lent tartotta őt a földön.
Elköszön,elbúcsúzik most,és annyit mond.!
Viszlát!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum