Új bejegyzés Frissítés

2017.03.08. 20:49 Fritzy

A hatalom ára (Írta: Fritzy)   Etheria földjén volt egy hatalmas Puszta ahol a minotauruszok, Sartek nagyúr népe élt. Több törzset foglalt magába a terület és volt egy Sarroton nevű törzs ahol megszületett egy különleges minotaurusz férfi, Digharn Togaz. Nevének jelentése a törzs nyelvén anyit tett: Igazságos bika. Szülei egyszerű törzstagok voltak. Apja Faddar Togaz egy katonai vezető volt aki elesett a minotauruszok híres ünnepén, mikor törzsfőnők címért megharcoltak a legnagyobb harcosok Sartek nagyúk (a minotauruszok legfőbb istenének, a háború lovasának) tiszteletére. Anyja egy sámán leánya, gyógyítónő volt. Neve nem volt, ugyanis a Sarroton törzsben csak a férfi minotauruszoknak lehetett nevük és szavuk (joguk). Digharn már ifjúként különc/különleges volt. A legtöbb törzsebéli egyetlen célja, hogy rangot és nevet szerezzen. Más nem is érdekelte őket, ezért bárkit eltiportak. Digharn azonban nem tartozott közéjük. Anyja nagy harcossá akarta nevelni, de sajnos a gyógyító hivatása hatással volt a fiára. A kis Digharn már fiatalon a pusztát járta anyjának gyógyfüveket keresni és ekkor szeretett bele a természetbe. Vegyes érzelmek dúltak benne... Ott volt a becsvágy, hogy törzse megbecsülje. De ott volt a természet is ami békés volt és nem akarta pusztítani. Természeténél fogva érzéke volt a részletek érzékelésében. Ez megnyilvánult harci teljesítményében. Ugyan nem volt sem a legnagyobb, sem legerősebb, se pedig leggyorsabb bika, viszont harci technikáját olyan finomra csiszolta, hogy a törzs legtehetségesebb ifjújának tartották. Gyors, célratartó csapásokkal könnyen legyőzte a társait mikor párviadalokon kellett próbát tenniük. Mindenki nagy meglepetésére mikor törzsfőnök választás ünnepére került a sor, ő is beszált a párbalyokba. Senki nem gondolta, hogy lehetne bármi esélye... Azonban sorra legyőzte ellenfeleit és a viadal végén legyőzte Véres Szarv Garnhort, apja gyilkosát aki nem mellesleg apja testvére is volt. A minotauruszok kiálltak egymás mellett a csatában, törzsharcokban, családharcokban. Egyetlen kivétel Sartek ünnepe, a törzsfőnők választása volt ahol ha kellett, kíméletlenül gyilkolták le egymást, ezzel adva tiszteletet Sarteknek. A nagyúr tiszteletére véres harcokat folytattak, kímélet nélkül megölve társaikat, hogy csak a legerősebb lehessen a törzs vezetője. Nem mindegyik törzs vallotta ugyan ezeket az elveket, de a Sarroton és közeli törzsek igen. Digharn, miután nagybáttyát legyőzte, levágta a fejét és kiállította háza elé, ezzel megalázva őt... De nem ez volt az egyetlen felháborodást keltő cselekedete. Győzelme után vissza dobta törzsfönöki címét és eltűnt.. (nem sejtették, hogy csak apján akart bosszút állni) Elutazott Sartek labirintusához (ami egy erdőlabirintus volt), hogy tanuljon a természetről. A pusztán élő  törzsek közül sokan tartottak ettől az erdőtől. A látótávolság kicsi, hála a ködnek és a buja növényzetnek. Bárhonnan veszély leselkedhetett az emberre. Digharn azonban nem félt.. elutazott megkeresni a druidákat, az erdő bölcseit. Gyerek kora nagy álma vált valóra mikor végre rájuk lelt. Könnyen tanulta a természet mágiát amit a druidák használtak. Ez köszönhető volt hatalmas tudásszomjának és nagyapjától örökölt mágia érzékenységének. Évek teltek el tanulással, míg végül vissza tért a falujába. Visszatérve azonban meglepetten tapasztalta a szörnyű változásokat: Garnhort fia, Batodar lett a törzsfőnök aki kivégeztette Digharn sámán nagyapját és gyógyító anyját, koponyájukat pedig kiállította a falu közepére. Ez a törés örökre megváltoztatta Digharn gondolkodását. Úgy érezte azzal, hogy elment, hogy békét leljen hamis út volt aminek ára a rokonai halála volt. Olyan mély törés lett a lelkében, hogy újra értelmezte a természetről alkotott képét. Úgy gondolta, a természet valódi törvénye, hogy az erős uralkodik a gyenge elpusztul. Néhány pillanat ami egy örökké valósgnak túnt szemében, új lény lett... felszínre tört minotaurusz énje, az agresszív, tomboló bika.  A driudák tudását a békés út helyett arra akarta felhasználni, hogy segítségével uralkodhasson és így teremtsen békét.  Digharn párbajra hívta unokatestvérét, aki azonban elmondta, Digharnnak ki kell állnia törzsfőnőki párbajsorozatot a jelöltek ellen. Digharn állt elébe.. 4 jelentkező volt rajta kívül. Az első három kivégzése sokkolta az amúgy barbár minotauruszokat is. Digharn szarvával feldühödve darabokra tépte ellenfelei testét a szarvával. Fejüket letépte tesükről majd hatalmas lépéssel zúzta össze koponyájukat. De előtte, míg éltek szarvával felhasította melkasukat, kezével kitépte szivüket és megette. A törzsre fajtán belüli kannibalizmus nem volt jellemző ezért mindenki meglepődötten nézte. Az utolsó ellenfél vissza lépett a harctól, de késő volt. Digharn kicsavarta a nyakát. Batodar egy jól megtermedt, csupa izom bika volt. Fajtájának kiemelkedő példánya aki egy minotaurusz király erejével bírt. Biztosra vette győzelmét. Digharn azonban megmutatta a természet erejét. Eleven tüzet idézett meg tűzelementál képében aki tűzgolyókkal támadta Batodart, de mind hiába. A lángoló bestia hatalmas fejszéjével ketté szelte a tüzet aki eltűnt. Digharn ezután úgy döntött, hatásosabb attrakcióra lesz szükség. A földből megremegett, egy üreg keletkezett rajta és egy bunkósbot csúszott ki. Digharn megragadta és neki támadt ellnfelének. Batodar minden csapását kivédte a bunkósbot, majd egy erősebb ellencsapás következett. Batodar fáradtan rogyott össze, teste tele vérző, tátongó sebekkel amiket a bunkósbot tüskéi okoztak. Digharn ezzel szemben sértetlen maradt. A harc után, mielőtt Batodar elvérezhetett volna, Digharn ellenfelének kitépte szivét, megette. Fejét puszta kezével tépte le, majd testét a krokodilok elé vetette. Most ismét Digharné volt a győzelem, és elfogadta a törzsfönöki helyet. Ezután nagy csaták vették kezdetét...  Digharn egyesíteni akarna a puszta népeit ezért sorra igázta le azokat. Népének új szokásai lettek. Megértették, hogy a korábbi nézet miszerint a természetre nem kell figyelni téves. Digharn megmutatta a természet erejét és tudatta népével, csak akkor lehet csatázni ha van utánpótlás (pl. fát kell ültetni mert elfogy a fa). De ha leigázzá a természetet, kifogy a tartalék. Ezután a leigázott törzsek vagy felvették ezt a természet közeli filozófiát vagy elpusztultak. Nagy csatáiról ódákat zengtek. A rivális minotaurusz törzsek ellen harcoltak, mikor a felhőtlen égből villámok csaptak le  ellenfeleikre. Vagy mikor az erdő melett barbárokra támadtak Digharn az erdőbe szaladt.. Az erdő megelevendett, nagy morajlás után eleven fák (entek) léptek ki a fák közül. Hatalmas lábaikkal összezúzták a barbárok seregét. Legendákat zengtek Digharn kegyetlnségeiről is. A minotauruszokat megölték, de más népekre sokkal rosszabb sors várt. Feláldozták, megkínozták, megették őket.  Digharntól még a többi minotaurusz törzs is tartott. Úgy döntöttek hát, hogy a barbárokkal szövetkezve Digharnra támadnak, mikor a pusztán csatából visszatár megpihenni. Hallottak a korábbi csatáiról, ezért erdőktől távoli, napos időben akartak lecsapni. Az 1000 fős elit minotauruszokból és barbárokból álló sereg fényes nappal ment támadni. A léptük alatt remegett a föld. Pár száz méterre megközelítették Sarroton törzs faluját ami ekkora már Digharn birodalmának központjaként emlegettek. A korábbi sátras faluba már apróbb piramisok álltak Digharn és Sartek tiszteletére, a várost pedig összefüggő kőfal védte. A sereg közel járt, de megálltak mikor hatalmas remegő földmozgást éreztek a falu irányából. A fal hozzájuk legközelebb eső bástyája összeomlott, a porfelhő eltűt és mögötte a feltett kezű Digharn vált láthatóvá. A szél hirtelen, a semmiből előtűnve egyre erősebbé vált. Percek alatt sötét felhők gyülekeztek az égen... Igazi vihar kezdett tombolni. Az 1000 fős sereg érezte, hogy baj van, egy emberként érzékelték a terészet feletti erők mozgását. Sötétségbe borult a puszta, szél mellé zuhogó eső párosult. A sereg nem mozdult, csak nézték Digharnt. A földön tócsák lettek mindenhol, amik mikor elég naggyá lettek, elemelkedtek a földrők és szabálytalan, hullámzó buborékokká váltak. A sereg csak nézett, de mire észbe kaptak késő volt. A tócsák víz elementálokká változtak akik a sereget nagyot ütő vízsugárral és szúró-vágó jég szilánkokkal sorozták meg. A sereg próbált védekezni, támadni de mind hiába. A zuhogó eső az elementálokat azonnal regenerálta, akik viszont szétplaccsantak hamar új jött helyettük a tócsákból. Az 1000 fős sereg 600-ra csökkent néhány perc alatt. Észbe kapta és menekülőre fogták... És Digharn ekkor támadott. A falon ütött résen, (melyet ki tudja, hogy a kezével, varázslattal vagy egyéb módon ütött) kirohant, mögötte nagyjából 150 minotaurusszal. A menekülő sereg nyomába szegődtek, vérengző harcra éhes tekintettel vágták szét őket. Voltak minotauruszok akik testükre erősített, akár 20 darab dobófejszével rohantak a menekülők után. Utánuk dobták a fejszéket. Számtalan ellenség hullott el azonnal a tarkójába vagy hátába hasító fejszék által. A szerencsétlenebbeknek a lábát találták el akik fájdalomtól rogytak össze. A 600 főből hamar 300 menekülő lett aki életben maradt. Digharn azonban nem hagyta őket elmenekülni. Mormolt valami varázsigét, amitől a menekülők úgy érezték, a testük többszörösére nehezedik. Lelassultak, alig tudtak mozogni. Volt aki menekülni próbált, másik felismerték milyen hasztalan is lenne. Így várták a halált vagy harcoltak utolsó lehelletükig. Pár óra alatt, délutánra véget ért a csata. A víz elementálok elpárologtak, a sötétség eltűn, kisütött a nap és a mező tele volt hullákkal. Az 1000 fős seregből alig 100 maradt életben. Rájuk azonban keserű sors várt. Az ember barbároknak nem volt esélyük. Aki elég erős volt, ment rabszolgának. A gyengéket megkínozták, feláldozták Sarteknek és/vagy megették. A minotauruszok jobb helyzetben voltak. Aki önként csatlakozott, részt vehetett egy tornán amin a legjobbak élhetnek és csatlakozhatnak Digharn seregébe. Aki nem elég erős, vagy nem csatlakozik megölték. Digharn úgy gondolta, a minotauruszok jobbak annál, mintsem hogy rabszolgák legyenek mint az alantas emberek, ezért azokat megölte akik nem méltóak minotaurusznak. A csata áldozatai szintén terítékre kerültek. A csontokból dísztárgyakat készítettek. Digharn, hogy adózzon két istenített szimbólumának, Sarteknek és a természetnek, csináltatott magának egy trónt ellenfelei koponyáiból. Barár koponyákból állt kivéve 3 minotaurusz koponyát. Középen a tróntetőn unokatestvére koponyája díszelgett, a 2 karfa végén pedig a trónteremmel szembe nézett 1-1 koponya, melynek a trón belső felé eső szarvát levágtáj, hogy ne szúrja a trónon ülő királyt. A levágott szarvakból 1-1 kupát készítettek melyek a koponya tetején foglaltak helyet egy üregben. Céljuk, hogy a királlyal koccinthassanak a vendégek. A trónt egy kúszó növény lepte be. Elsönek a rózsának néznénk, de csak 3-4 tűz formájú egyenes szirma volt ami teljesen szétfeszült, néhol sárga, néhol piros színben pompázott. A tróntetőn levő koponya 2 szemüregéből 1-1 virág nött ki, mintha a koponya belülről égne. Ez és ehez hasonló növény benőtte a falu épületeit.  Miután ezeknek a csatáknak, eseményeknek híre ment, a minotauruszok és barbárok nem mertek szembe szállni vele, félvén attól, hogy a halálnál is rosszabb sors vár rájuk. Eme növekvő fenyegetésnek a híre messze eljutott. Etheria népei között híre ment, hogy egy minotaurusz természet mágus egyesíti a törzseket és félelmetes ereje van. A hír eljutott Daros-ba, a világ egyik kereskedelmi központjába. Daros királya, Arokk félvén a háborútól, hatalmas vérdíjat tűzött ki Digharn fejére, hogy megelőzze a konfliktust. A kereskedők titkos társasága (melynek néhány igen gazdag úr is a tagja volt) nagy hasznot látott ebben. Azonban tudták, hogy bérgyilkosok hada próbálta már megölni Digharn viszont a többségük a városba sem jutott be. Így hát valaki olyat kellett felbérelni aki nem vall kudarcot. Az ára nem számított, hiszen a kereskedők kimondhatatlanul gazdagok voltak és Arokk királytól sem pénz akartak, hanem legalizálni néhány üzletüket ami hosszú távon komoly nyereséget termelt volna. Felvették a kapcsolatot a Sötétség Ösvénye nevű sötét tünde szervezettel (akik 2000 éve az egész emberi birodalmat irányították a háttérből, mára azonban visszafogottabban tevékennykednek). Amit a tündék kértek, az pénz és hatalom az emberi világ egy része felett. Hatalmas ára volt a segítségüknek, azonban a Darosi kereskedők még így is bele mentek. A sötét tündék a legalkalmasabb harcost küldték, hogy ölje meg Digharnt. Ez a harcos pedig nem volt más, mint Dilelnvern Spiderbat. Dilelnvern jelen volt a nemes tündék első fehér tanácsán (ami közel 3000 éve volt). Ős öreg tünde, aki Mordaine herceg fehér tanácsba való belépésénél már jelen volt. Igaz, akkoriban gyógyító mágiát tanult (amit mára már elfelejtett), de Mordaine hatására az idéző mágiákba kezdett, azonban mikor látta Mordaine bukását, mikoris Mordaine utolsó idézése majdnem elpusztította Etheria világát, úgy döntött felhagy ezen varázslási ággal. Olyan varázslatokat kellett elsajátítania, ami hasznos lehetett az emberi birodalomban való rejtőzködéséhez és beépüléséhez. Így hát Dilelnvern az illúzió mágiát kezdte elsajátítani. Elsőnek csak a másik fél megtévesztésére fókuszált. Megtanult szinte láthatatlannak lenni így a Sötétség Ösvényében is kamatosztathatta új tudását. Orgyilkos vált belőle. A szektába belépve vette fel a Spiderbat nevet. Nevét az éjszaka eme két félelmetes lényéről kapta. Hátára denevér szárnyakat tetováltak, mellkasára egy hatalmas pókot. Arca tiszta maradt (orgyilkosként könnyebb elvegyülni ha nincs rajta valami jellegzetes jel, pl tetoválás, seb, stb), viszont világos szürke, már már fehéres bőrén a tetoválás félelmetesebbnek tűnt mint bármely más tündén. Így jelölte meg őt a Sötétség Ösvénye.   Történt azonban egy eset ami új utakra terelte. Amikor 2000 éve az ember XIII.Cerberus király elkezdte írtani a sötét tündéket, hiába Dilelnvern rejtőzködő és megtévesztő képessége, majdnem az életével fizetett érte. A sötét tündéket ezen korban felkutatták és levadászták. Dilernvernre nappal rontottak rá, míg a házában aludt. Egy 12 fős osztag, élükön Bukodirral, a birodalmi hadúrral elfogták, megverték és cellába zárták. Hosszú kínvallatásnak vetették alá. Dilelnvern nem tört meg. Sebét hegek borították már, mikoris sikerült megszöknie. Később bosszút állt Bukodiron. Egy fekete sötéttünde orgyilkos pengével álmában szúrta át a szívét. Előtte azonban feleségét és felnőtt gyerekeivel is végzett, így egész családját kiírtotta. Ez volt az utolsó orgyilkos akciója. Utána a fizikai összetűzések helyett kimondottan csak a mágiára fókuszált. Illúzió varázslatai olyan magas szintre fejlődtek, hogy piti gyilkosságok helyett nagy hadurakkal végzett.  Azt beszélik olyan hatalmasra nőtt ereje, hogy akár egész seregeket, hatalmas ősi lényeket is meg tudott idézni. Azt beszélik, olyan hatalmasra nőtt varázsereje, hogy akár állandóan képes volt árnyék formában járni, melyben szinte sérthetetlen volt. Teste is megváltozott. Hegeit feketére festette amik körül vörös, vér szerű/színű tetoválások voltak. Igazi szörny külsőre tett szert. Bőre fehér, szakálla és szakálla szintén hosszú és fehér. Testét fejete sebhelyek, vörös foltokkal díszítették. Arcának jobb oldalát ketté szelte egy ilyen hatalmas vágás. Szürke ruhákban járt. Hatalmas, félelmetes harcosként ismerte meg a világ. ás Most ő ált szemben Dighatnnal. Dilelnvern áttanulmányozta a monitauruszok szokásait. Tudta, hogy akkora sereget nem tud felbérelni, amely szembe szállhatna a minotauruszokkal ezért valahogy meg kellett győznie a királyukat, hogy harcoljon ellene. Végülis szerzett barátokat már a minotauruszoknál, így megszervezte, hogy ő is harcolhasson a törzsfőnök címért a viadalokon. A harcok gyorsan lefojtak. Digharnt ismerték a minotauruszok, így nem sokan mertek kiállni a mérkőzésen. Még jót is tett a mérkőzésnek, hogy egy új harcos, egy másik fajból becsatlakozik. Dilelnvern bölcsen cselekedett, mikor gyorsan, apróbb trükkökkel ölte meg a minotauruszokat. Digharn nem tudhatta, milyen erős is sötét tünde ellenfele. Ha gyengébbnek hiszi, biztosan nem bolykottálja a közös harcukat ahol a több ezer éves mágus biztosan nyerőnek érezte magát. Persze tudta, hogy Digharn erejének csúcsán van. A Sarroton minotauruszok első 10 évükben megtanulják a minotaurusz alapelveket, megtanulják a hűséget, megismerik a kultúrát. 10-20 éves koruk között harcosokká képzik őket. (Digharn 17 évesen ment a druidákhoz és 21 évesen tért vissza). 20-30 éves koruk között érik el a csúcsot, csatákban vesznek részt, 30 éves korukra veteránokká válnak. 30-40 év között már vezetők lesznek, meghalnak vagy családot alapítanak. (Digharn 33 éves korára kiterjesztette birodalmát). 40 év felett már nem fejlődnek. Elérték csúcsukat. 50 felett (aki nem halt meg csatában) szépen hanyatlani kezd. 60 felett már bölcsnek számít és a klán megbecsült tagja lesz. Digharn ekorra 45 éves, de a druida mágiának köszönhetően jóval fiatalabbnak tűnt. Digharn nem ismerte ellenfelét, de érezte rajta, hogy nem egy egyszerű katona vagy zsoldos. Sokat hallottak a tündékről, különösen az agyafúrt sötét tündékről. Felkészült a harcra. Építettett egy hatalmas négyszögletes arénát kifejezetten ennek a harcnak a tiszteletére. Sokan voltak kíváncsiak a mérkőzésre így digharn megadta a módját. A kolosszeum falai magasak voltak, talán 100 méteresek is. Egyenessen felfele mentek. Tele volt páholyjal, rajtuk létrákkal, hogy fel tudjanak mászni rájuk a minotauruszok. A hatalmas kőfalak teteére óriási tartályokat szereltek ahonnan szép lassan csepegett le a fekete olajszerű anyag. A teteétől lefele 1 méterrel egy fákja tüzének teteén folyt végig, így ami onnan folyt tovább az kigyulladva, égve folyt. A 100x100 alapterületű kolosszeumban 10 méterenként volt egy ilyen csepegtető. A fal olyan magas volt, hogy szinte teljesen sötét volt benn, így ezek a szerkezetek megtöltötték sötét fénnyel a belsejét. Ugyan sok füst nem volt, de a nyitott tető engedte a kevés füstöt is elszállni. Csupán a tartályuk töltöttek be terasz szerepet, beárnyékolva maguk alatt a csepegtetőt, hogy az esetleges víz ki ne tudja oltani azt. Az épület kívülrő még félelmetesebb volt. Több kilóméterről lehetett látni a hatalmas négyzet alakú építményt, amelynek mind a négy oldalán hatalmas, felfele ívelő szarv meredt az ég felé. Aki közelebb jött, még inkább elborzadt, ugyanis az épületre kívülről halott minotauruszok, emberek és egyéb népek koponyái és csontjai voltak feltűzdelve, amit benőtt a gyanús növény. Digharn szeretette az efféle felhajtás, ha valami nemes eseményről volt szó. Ezzel a különleges építménnyel akart tisztelegni Sartek előtt, és eme idegen nép harcosa ellen vívott csatában akarta felavatni. Az utolsó viadalok után Digharn 2 hétig várt a fő ütközetre. Dilelnvern addigis minden földi jóval el volt kényeztetve. Ételek, italok, nők, edzépartner, amit akart megkapott. Digharn azt akarta, legjobb formáját hozza mikor harcolna. Végül bejött amit szeretett volna. A viadalon mindkét harcos csúcs formában volt. A csata mindenféle felvezetés nélkül történt (a Sarroton minotauruszok hagyományaihoz híven). A harc kezdetét hatalmas sikolyok jelezték, amikoris a minotauruszok szolgákat kezdtek kínozni. Ez egy újfajta rituálé kezdete volt. A minotauruszok hatalmas késekkel levégtak akkora darab bőrt a szolgák hátából amekkorát csak tudtak, majd elkezdték sós citromléval öntözni. A seb elkezdett összehúzódni, hatatalmas fájdalom kíséretében. Ettől persze a szolgák fájdalmukban olyan hangosan ordítottak, ahogy csak kifért a torkukon. Dilelnvern nem akarta elhúznia a harcot, nehogy Digharn valami trükköt kitalálhasson. Felvette az árnyék formát... testét sötét füst vette körbe, áttetszővé vált teste. Fekete sebei vörösen izottak. A minotauruszok nagyrésze megrémült ettől. Ijólyet még nem láttak. Hát még ami ez után következett... Dilelnvern felemelte kezét. Egy sötét villám felröppent, majd elsötétült az ég. A korom fekete éjszakát csak a csepegtetőkből kifolyó és lángra kapó anyag izzó fénye törte meg. A falakról visszaverődő fény olyan hatást kelltett, mintha egy pincébe vagy kriptába lettek volna. A sötét tünde ezután össze tette kezét, mintha imádkozna. Elmormolt halkan egy varázslatot, majd minden irányból árnyékai lettek, akik eltávolodva a földtől alakot öltöttek. Digharnra rontott a nagyjából 20 harcos. Digharn azonban meg sem mozdult. Mikor a harcosok már egy karnyújtásnyira voltak, Digharn elordította magát, mikoris a sötét égből fénylő villámok csaptak le amik a szellem lényeket eltörölte egy szemvillanás alatt. Dilelnvern meglepődött. Rég óta nem látott villám idézést, pláne nem minotaurusztól. Ezúttal egy szellemet idézett a túlvilágról. Digharn a földből előtörő mágikus bunkót idézett meg, amit megragadva egyetlen ütéssel csapta ketté a szellemet ami eltűnt ezen létsíkról. Dilelnvern minél jobban sürgetni akarta a győzelmet így bevetette egyik legfélelmetesebb fegyverét... az árnyharcosok semmi.. a szellem harcos semmi.. de most megidézett egy hatalmas illúzió sárkányt. Látszatra mintha füstből lett volna. De ha a sárkány nem lett volna elég félelmetes a megjelenésével, bevetette a sárkányokra jellemző félelmetes fegyverét: a tűzokádást. Mivel nem volt evilágból való igazi sárkány, így inkább csak forró gőz szerű tüze volt, de izzóan forró levegőt okádott ki. A sárkány ugyan Digharnt vette célba, de tüze olyan nagy területet érintett, ami már veszélyes volt a tomboló közönségre is. A sárkány felröppent, majd neki iramodott és okádta a forró levegőt... repólés közben maga alá hányt, így ami fölött elrepült az kapott belőle. Így járt a közönség is. A sárkány felrepült az aréna egyik oldala mentén és a közönségen azon oszlopban eltalálta.. Akit érintett az izzó lehellet, annak csontjáról a húst is lemarta. Csontvázak százai lepték el a termet. A tömeg észbe kapott és java része menekülni próbált. Sokan voltak, akik annyira bele élték magukat, annyira élvezték a küzdelmet, hogy vállalták a halál kockázatát is, csak részei legyenek ennek az eseménynek. Mások hitték, hogy Sartek megvédi őket a kínhaláltól. Sajnos azonban hatalmasat tévedtek. A sárkány elrepólt a csepegtető tartájok felett is aminek hatására azok felrobbantak a rájuk fújódó tűzforrró levegőtől. A robbanás olyan hatalmas volt, hogy a kolosszeum felső 10 métere teljesen lerobbant, ugyanis a tartájok majdhogynem összefüggően voltak összerakva. Láncreakció indult be és sorra robbantak le a tartájok és az alatta közel levő faltető. A csepegtetőről a kolosszeum teljes oldalán omlott le az anyag ami lángra kapott. Olyan lett a kolosszaum beljese mint egy kohó. Aki az aréna közepére sietett a tűz elől, azt a lezuhanó kőtörmelékek temették maguk alá. Alig páran élték túl akik el tudtak menekülni. Dilelnvern sárkánya egyenesen Digharn felé tartott. Digharn azonban olyat tett amire senki sem számíthatott. Diharn az utolsó 10 évben, mikor már elég sok földet meghódított, rátalált egy titkos tekertcsre amivel kitanulhatta a tűz mágiát. Utóbbi ideében ezt fejlesztette, de sosem használta mert kimerítette és a természet mellett kötelezte el magát. Most azonban szorult a nyaka körül a hurok, így döntenie kellett. Végül úgy döntött, beveti legfélelmetesebb fegyverét, az úgynevezett tizes tűzvarázslatot, az Armageddont. Ahogy elmormolta a félelmetes varázsigét, teste izzani kezdett majd egy hatalmas robbanás tört elő. A robbanás a sárkányt teljesen eltűntette. A kolosszeumot csaknem földig rombolta és az elrepülő kövek a környéket teljesen lepusztították. Dilelnvern égési sebekkel a földön hevert és már az árnyék formája sem volt meg. Sosem hitte volna, hogy egy egyszerű minotaurusz felveheti vele a harcot. Vele, aki a történelem hajnalán már élt, aki megélte a Törés nevű kataklizmát. Alá becsülte ellenfelét. Digharn elindult felé. Dilelnvern észre vette és feltápászkodott. Érezte, hogy varázsereje teljesen elhagyta, túl kimerült hogy idézzen bármit. Annyira meglepte ez a hatalmas támadás, hogy minden erejével a védekezésre koncentrált és teljesen kimerült. Digharn is fáradt volt, egy ilyen nagyhatalmú varázslat teljesen lefárasztotta és némiképp őt is megsebesítette. Hátán mág parázslott a bőr, ahogy a varázslattól megégett. Kezei kormosak volta, a szőr teljesen leégett róluk. Egész testét fekete koromfoltok tarkították. Digharn fáradtan oda ért Dilelnvernhez és utolsó erejét felhasználva hatalmas fejszéjével lecsapott.. A vállát találta el, csaknem törzse közepéig ketté nyílt. A vér patakként folyt ki testéből. Szemei fennakadtak, össze rogyott és meghalt. Digharn a győzelem mámorából feleszmélve azon kapta magát, hogy melkasában szúró fájdalmat érzet. Akkor jött a felismerés: Míg ő azon volt elfoglalva, hogy támadásával megölje ellenfelét, az védekezett... és mellkason szúrta a hatalmas minotauruszt. A fekete pengéjű tőr kihúzása nem bizonyolt könnyűnek. Mintha több száz kilós lett volna. Digharnak végül össze rogyott és nem sikerült kihúznia. Tudta, hogy sérülése nem halálos, azt is tudta, hogy a tőr nem nehéz. Ekkorra már azt is tudta, hogy a tőr méreggel volt átitatva és túl későn jött erre rá. Már késő volt. Össze esett és meghalt. Halála pillanatában értette csak meg, a hatalomnak ára van. Halálának híre ment, ugyan úgy ahogy Dilelnvern halálának is. A kereskedők a sötét tündékkel nem jutottak egyezségre, hogy mi is történt, vajon a sötét tündék harcosa ölte meg, vagy valaki más? Végül senki nem kapott fizettséget. A darosi kereskedők a királytól nem kaptak semmit, a tündék pedig a kereskedőktől... A Sarroton törzs ezen eseményének híre ment, így egy kissebb belharc utána törzsek egymásnak estek. Néhányuk teljesen el is tűnt. Az egységük megbomlott és Sarroton városa, törzse a porral lett egyenlő.

[1-1]