FrissítésSúgó

Fatyol

2005.09.23. 06:57 -

NNCL773-3F7v1.0 ,Biztos vagyok abban, hogy valóban újra megszületünk és hogy az élet a halálból ered, s a halottak lelke tovább él." Sokrates “A lélek kívülről érkezik az emberi testbe, ideiglenes lakhelyére, melyet újra el fog hagyni...más lakhelyekre vándorol, mivel a lélek halhatatlan." Ralph Waldo Emerson Journals of Ralph Waldo Emerson “Nem akkor kezdődtem amikor megszülettem, sem akkor, ami- kor megfogantam. Folyamatosan növök, fejlődöm megszámlál- hatatlan miriádnyi ezredéven keresztül...az összes előző énemnek megvan a hangja, visszhangja és súgása bennem...óh megszám- lálhatatlanszor fogok még újraszületni." Jack London Csillagvándor "A halál nem létezik. Hogyan is létezhetne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő." Isaac Bashevis Singer Nobel díjas Történetek a kemence mögül “Ő ezeket az arcokat és alakokat ezerféle viszonyban látta egy- mással. . .egyikük sem halt meg, csupán megváltoztak, mindig újra születtek, folyamatosan egyre új arcuk volt, csupán az idő állt az egyik és a másik arc között." - Hermán Hesse Nobel díjas Siddharta "Van fogalmad arról, hogy hány életet kell még leélnünk, amíg egyáltalán eszünkbe jüt, hogy az élet többet kell hogy jelentsen az evésnél, a harcnál, vagy a Falka hatalmánál? Ezret Jon, tízezret! És utána másik száz élet, amíg elkezdjük megtanulni, hogy létezik egy olyan dolog, hogy tökéletesség, és megint egy másik száz, amíg rájövünk, hogy az életünknek az a célja, hogy megtaláljuk azt a tökéletességet, és ki is mutassuk." - Richárd BachJonathan Livingston Seagull "Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sokezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be...és amelybe visszaté- rünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egé- szen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig." Tolsztoj

[20-1]

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:21 - #20

Védikus szótár Ácárya - lelki tanítómester, aki példákon keresztül tanít. Ahiihsa - erőszaknélküliség. Anyagi test - fizikai elemekből álló átmeneti forma, mely befedi a feltételekhez kötött lelket. Anyagi vágyak - hajlam arra, hogy saját elégedettségünkéit irányítsuk és kizsákmányoljuk a fizikai elemeket. Anyagi világ - a teremtés azon része, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik. Áárama - olyan személyek lakhelye, akik a lelki életet gyakorolják. Bhadrakall- a megszemélyesült anyagi energia, Durgi félistennő neve. Bhagavad-glta - a védikus hagyomány legkiemelkedőbb írása, mely az Úr Krsna, Arjunának elbeszélt tanításait tartalmazza, a Legfelsőbb Úr iránti odaadásról pedig megállapítja, hogy az a lelki tökéletes- ség végső pontja és alapvető eszköze. Bhakti-yoga - a Legfelsőbb Úr, Krsna odaadó szolgálatának yogája. Bráhmana - a társadalmi és lelki rendszerekben az intelligens emberek osztálya. Caitanya Mahfiprabhu - a Legfelsőbb Úr inkarnációja, aki bhaktája képében azért szállt alá, hogy az Istenszeretet az Úr szent neveinek közös éneklésével tanítsa. Caitanya-caritfimrta - Krsnadasa Kaviraja Goswáml kiváló műve az Úr Caitanya Mahaprabhu életéről és filozófiájáról. Déjá-vu - az az érzés, hogy előzőleg már megéltük ugyanazt a helyze- tet. Durva anyagi test - a feltételekhez kötött lélek kézzelfogható fizikai burka. Élőlény -a lélek. Félistenek - a Legfelsőbb Úr által felhatalmazott élőlények, akik felü- gyelnek az univerzumra. Felsőiélek - a Legfelsőbb Úr lokalizált aspektusa, aki minden élőlény szívében jelen van. Felszabadult lélek - aki megszabadult az anyagi testtel és az elmével való azonosítástól. Finom fizikai test - a feltételekhez kötött lélek belső burka, mely az elméből, az intelligenciából és a hamis egóból áll. Gangesz - szent folyó, mely az Úr Visnu lótusz lábainál ered. Guru - lelki tanítómester. Hare - a Harc Krsna mantra egyik alapszava; a Hara megszólító esete (vocativusa); Isten legfelsőbb gyönyörenergiája, mely képes a fel- tételekhez kötött lelket kapcsolatba hozni Krsnával. Imperszonalizmus - az a doktrína, mely tévesen azt tartja, hogy a sze- mélyiség végső soron illúzió. Jnana - elméleti tudás. Jóság - az anyagi természet kötőereje, melyet az elme kontrollálása és lelki felvilágosultság jellemez. KaU-az Úr megszemélyesttlt anyagi energiája. Karma - cselekvés az anyagi világban, mely minden esetben valami- lyen - akár jó, akár rossz - következménnyel jár. Kannatmaka- akinek elméje anyagi vágyakba és tettekbe bonyolódott. Krsna - az Istenség Legfelsőbb Személyiségének eredeti, kétkarú for- mája s eredete az Úr többi formájának és inkarnációjának. Lélek - az Úr lelki energiájának örök és tudatos része. Lélekvándorlás - lásd: Reinkarnáció Lelki tanítómester - az a személy, aki felébreszti az élőlény eredeti és örök tudatát. Lelki világ - a teremtésnek az a része, melyet örökkévalóság, tudás és gyönyör jellemez. Maha-mantra - a felszabadulás nagy matúrája: Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare Harc Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare Maharaja-király. Mantra - transzcendentális hangkombináció, mely megtisztítja a tuda- tot az anyagi szennyeződéstől. Mflya - illúzió; Krsnával való kapcsolatunk elfelejtése. Meditáció - az elme koncentrálása az önmegvalósításért Narayana - a Legfelsőbb Úr, Krsna négykarú kiterjedése. Odaadó szolgálat - minden cselekedetünk szeretetteljes felajánlása a Legfelsőbb Úr örömére. Önmegvalósítás - annak a megértésnek a folyamata, melyben a lelket különbözőnek tudjuk a testtől. Párszik - Zoroaszter vallásos szektájának tagjai. Puranák - a Védák tanításait történelmi és allegorikus elbeszélések for- májában elbeszélő tizennyolc szöveg. Ráma - az Istenség Legfelsőbb Személyiségének neve, jelentése: min- den öröm forrása. Reinkarnáció - a lélek átkelése egyik anyagi testből a másikba a halál pillanatában. Rg Veda - az eredeti Véda négy részének egyike. Saihsara - a születés és halál körfogása. Sravana- az a folyamat, melyben rendszeresen hallunk a Legfelsőbb Úrról. Srfmad-Bhagavatam (Bhagavata Purana) - Vyásadeva "szeplótlen Puranája", mely különösen a Legfelsőbb Úr iránti tiszta odaadó szolgálattal foglalkozik. Szanszkrit - az ősi India klasszikus irodalmi nyelve. Szenvedély - az anyagi természet kötőereje, melyet a világi célokra való nagyfokú törekvés jellemez. Természet kötőerői -az Úr anyagi energiájának hármas felosztása: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Transzcendentális tudás - a léleknek a Legfelsőbb Úrral, Krsnával való kapcsolatáról szóló helyes megértés. Tudatlanság - az anyagi természet kötőereje, melyet őrültség, illúzió és alvás jellemez. Upanisadok - a Védák filozófiai része, mely arra való, hogy a tanulót közelebb hozza az Abszolút Igazság személyes természetének megértéséhez. Védák - az ősi India szent írásai. Visnu - az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, mint az anyagi uni- verzumok teremtőjének és fenntartójának neve. Visnudflták - az Úr Visnu szolgái. Voidizmus - az a felfogás, mely szerint végül minden illúzió és nem létezik. Yamaduták - Yamaraja szolgái. Yamaraja - félisten, valamint az Úr Krsna odaadó szolgálatának egyik legelismertebb személyisége, akinek feladata a bűnösök megbün- tetése haláluk után. Yoga - az elme és az érzékek ellenőrzésének folyamata, önmagunk és végül Isten megvalósításának érdekében. Yogi - az a személy, aki valamelyik yoga folyamatot gyakorolja.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:20 - #19

-8- Ne térj vissza! Az ősi india bölcsei arra intenek, hogy az emberi élet célja- kiszabadulni a lélekvándorlás végtelen körforgásából. Arra in- tenek minket: ne térjünk vissza. Mindenesetre a születés és halál körforágásába került élőlény helyzete a görög hőshöz, Sziszifuszhoz hasonlít, mert megpróbált túljárni az Istenek eszén, akik arra ítélték őt, hogy büntetésként egy hatalmas sziklát görgessen fel egy hegyre, de amint a kő elérte a csúcsot újra legurult, így Sziszifusz kénytelen volt megál- lás nélkül újra és újra nekilátni nehéz feladatának. Hasonlóan kell egy élőlénynek is élete végén az anyagi világban a reinkarnáció törvényei szerint egy másik életet kezdenie. Minden életében ke- ményen küzd, hogy elérje anyagi céljait, de mindig kudarcot vall és mindig kénytelen újrakezdeni. Szerencsére mi nem vagyunk Sziszifuszok, és van arra mód hogy kikerüljünk a születés és halál körforgásából. A legelső lé- pés annak megértése, hogy: “nem az anyagi test az énem". A Védák kijelentik: aharh brahmásmi": “lélek vagyok". Leikekként kapcsolatban állunk a Legfelsőbb Lélekkel, Krsnával, vagyis Is- tennel. Az egyéni lélek hasonló a füsthöz, ami a Legfelsőbb Lélek tüzéből száll fel. Ahogy a tűz és a füst minőségileg nem különbö- zik egymástól, úgy egyeznek az egyéni lélek lelki tulajdonságai is a Legfelsőbb Úréval. Mindkettő lelki természetét örökkévalóság, tudás és gyönyör jellemzi. Eredetileg minden élőlény a lelki vi- lágban Isten transzcendentális szerető szolgájaként létezik, de ha feladja ezt a viszonyát, akkor az anyagi energia irányítása alá kerül. Az örök lélek ezzel belebonyolódik az ismétlődő születés és halál körforgásába, és karmája szerint különböző testeket ölt magára. Ahhoz, hogy elkerüljük a lélekvándorlást, tökéletesen meg kell értenünk a karma törvényét. A karma szanszkrit szó, mely egy természeti törvényre utal, ami a modern tudomány hatás-ellenha- tás elvének analógja. Néha így szólunk: "ez már megtörtént ve- lem". Gyakran ösztönösen felismerjük, hogy valamilyen módon felelősek vagyunk a velünk történő jó és rossz dolgokért, de hogy az hogyan történik, ismeretlen marad számunkra. Az irodalmárok “költői igazságszolgáltatásnak" hívják a negatív szereplők dicste- len végzetét. A vallás területén a teológusok vitatkoznak a “Sze- met szemért, fogat fogért" vagy az. Ahogy vetsz, úgy aratsz" jelentésén. De a karma törvénye, magába foglalva a hatás-ellenhatás teljes tudományát, különösen a reinkarnáció esetében derít fényt a pon- tatlan megfogalmazásokra és aforizmákra. Gondolatainkkal és tetteinkkel már ebben az életünkben előkészítjük következő tes- tünket, mely magasabb és alacsonyabbrendűbb is lehet a mosta- ninál. Az emberi élet nagyon ritka, melyet a lélek csak többmillió alacsonyabbrendű fajon keresztül fejlődve kap meg. Csak az em- beri életben intelligens a lélek annyira, hogy megértse a karma törvényeit, s ezáltal felszabaduljon a reinkarnáció alól. Az emberi test az egyetlen menekülési lehetőség az anyagi lét szenvedé- seiből. Aki rosszra használja emberi testét és nem valósítja meg önmagát, az semmivel sem jobb egy kutyánál vagy szamárnál. A karma visszahatásai porként fedik be eredeti és tiszta lelki tudatunk tükrét. Ezt a szennyeződést csak a Hare Krsna mantra vibrálásával távolíthatjuk el, amely Isten szanszkrit neveit tartal- mazza: Hare Kr$ria, Hare Kr$na Kr$na Kr$na, Hare Hare Hare Ráma, Hare Ráma Ráma Ráma, Hare Hare Ennek a mantrának az ereje (melyet gyakran a felszabadulás nagy mannájának is neveznek) felszabadít a karmák visszaha- tásai alól, s ezt a Védikus Irodalom sok helyen elmagyarázza. A Puránák krémje, a Úrlmad-Bhágavatam ezt javasolja: , Azok az élőlények, akik belegabalyodtak a születés és halál bonyolult há- lójába, még akkor is nyomban felszabadulnak, ha öntudatlanul vibrálják Krsna szent nevét. " A Visnu-dharma ezt írja:, A Krsna szó annyira kedvező, hogy bárki vibrálja, rögtön megszabadul sok születése alatt elkövetett bűnös cselekedeteinek visszahatásaitól." Ezenkívül a Brhan-Ná- radiya Purána a Hare Krsna mantra vibrálását a felszabadulás elérésének legegyszerűbb eszközeként dicsőíti degradált korunk- ban. Hogy hatásos legyen, a Hare Krsna mantrát egy hiteles lelki tanítómestertől kell megkapnunk, aki tagja az Úr Krsnától eredő tanítványi láncnak. Csakis egy ilyen guru kegye által szabadulha- tunk ki a születés és halál körforgásából. A Caitanya-caritamrtá- ban az Úr Caitanya - aki maga Isten - kijelenti, hogy Jüar- máik szerint vándorolnak az élőlények az univerzumban. Néhá- nyan a felsőbb, mások az alsóbb bolygórendszerekbe kerülnek. A sokmillió vándorló élőlény közül az, aki nagyon szerencsés, meg- kaphatja Krsna kegyéből azt a lehetőséget, hogy társulhasson egy hiteles lelki tanítómesterrel." Hogyan lehet egy hiteles lelki tanítómestert felismerni? Elő- ször is tagja kell hogy legyen az Úr Krsnától származó hiteles tanítványi láncnak. Az ilyen hiteles lelki tanítómester az Úr Krsna tanításait a tanítványi láncon keresztül kapja és változtatások nél- kül csupán elismétli azokat, ahogy saját lelki tanítómesterétől hal- lotta. Nem személytelenséget vagy ürességet hirdető filozófus, hanem ellenkezőleg: az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselője. Ezen felül a hiteles lelki tanítómester mentes minden bűnös cselekedettől-különösen a húsevéstől, a tiltott szexuali- tástól, a szerencsejátékoktól és az önmérgezéstől s a nap minden percében Isten-tudatban él. Csak egy ilyen lelki tanítómester szabadíthat fel valakit a rein- karnáció alól. Az anyagi lét a születés és halál mérhetetlen óceán- jához hasonlítható. Az emberi élet olyan, mint egy csónak, mely képes arra, hogy átkeljen ezen az óceánon, s ennek a hajónak az irányítója a lelki tanítómester. Vezeti tanítványát, aki ezzel visz- szanyerheti eredeti lelki természetét. Az avatás során a lelki tanítómester beleegyezik abba, hogy elfogadja a tanítvány megmaradt karmáját. Ha a tanítvány tökéle- tesen követi a hiteles guru instrukcióit, akkor kiszabadul a rein- karnáció körforgásából. árila Prabhupada, a Krsna Tudat Nemzetközi Szervezetének alapító ácáryája egyszer ezt írta: ,A guru hatalmas felelősséget vállal magára. Irányítania kell és képessé tennie tanítványát arra, hogy alkalmas legyen a tökéletes állapotra, a halhatatlanságra. A gurunak alkalmasnak kell lennie arra, hogy hazavezesse tanítvá- nyát, vissza az Istenséghez." Gyakran biztosít arról, hogy ha va- laki semmi mást nem tesz, csak hall {áravaná) Krsnáról, a legfel- sőbb irányítóról, minden ok okáról, akkor felszabadul A karma és a reinkarnáció elkerülésének gyakorlati módszerei Az érzékkielégítést szolgáló tettek, melyek csak arra valók hogy kielégítsék az elmét s az érzékeket, anyagi kötődést okoz- nak. Mindaddig, amíg a lélek ilyen gyümölcsöző cselekedetekkel foglalja el magát, vándorolni fog egyik fajból a másikba. Az Úr Rsabhadeva, Krsna egyik inkarnációja így figyelmezte- tett: “Az emberek bolondulnak az érzékkielégítésért. Ha valaki az érzékkielégítést tekinti élete céljának, akkor bolondulni fog az anyagi élet után és bűnös cselekedetekkel foglalja le magát. Nem tudja, hogy múltbeli bűneinek köszönhetően már kapott egy tes- tet, ami bár átmeneti csupán, mégis nyomorúságának okozója. Valójában az élőlénynek nem kellett volna anyagi testet öltenie, mégis kapott egyet, hogy érzékeit kielégíthesse. Ezért nem hi- szem, hogy intelligens emberhez méltó az, hogy újra az érzékki- elégítéshez fogjon, mellyel újra meg újra csak anyagi testhez jut. Addig, amíg valaki nem érdeklődik az élet lelki értékei után, kudarcra van ítélve, és ki lesz téve a tudatlanságából eredő szen- vedéseknek. Legyen ő bűnös vagy vallásos, a karmának megvan- nak a következményei. Amíg valaki bármilyen karmával foglalja le magát, addig elméjét karmátmakának, vagyis gyümölcsöző cselekedettől színezettnek hívják. Amíg az elme és a tudat tisztá- talan, amíg valaki gyümölcsöző tetteket hajt végre, addig anyagi testet kell hogy elfogadjon. Amikor az élőlényt befedi a tudat- lanság kötőereje, akkor nem érti meg az egyéni és a legfelsőbb lény fogalmát, így elméje a gyümölcsöző cselekedeteket szolgál- ja. Ezért amíg valakiből hiányzik az Isten iránti szeretet, addig nem szabadulhat meg attól, hogy újra és újra anyagi testeket fo- gadjon el." [Bhág. 5.5.4-6) Ahhoz, hogy kiszabaduljunk a születés és halál körforgásából, több kell a teoretikus megértésnél. Az a tudás, - jnána - hogy nem az anyagi test az énünk, hanem a lélek, még nem elegendő a felszabaduláshoz. Cselekednünk kell a lélek szintjén. Ezt odaadó szolgálatnak hívják, mely sok gyakorlati módszert foglal magá- ban azért, hogy megszabadulhassunk a karmától s az újraszü- letéstől. 1. Az odaadó szolgálat első alapelve az, hogy az ember állan- dóan vibrálja a Hare Krsna mantrát. Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare / Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare. 2. Tanulmányozzuk rendszeresen a Védikus Irodalmat, külö- nösen a Bhagavad-gltát és a Érimad-Bhágavatamot azért, hogy megérthessük énünk természetét, a karma törvényeit, a reinkar- náció folyamatát és az önmegvalósítás eszközeit. 3. Csak lelkivé tett vegetáriánus ételeket szabad fogyasztani. A Bhagavad-gítában az Úr Krsna azt mondja, hogy csak olyan ételt együnk, melyet áldozatként Neki felajánlottunk, máskülönben belebonyolódunk a karma visszahatásaiba. patram pusparh phalam toyam yo me bhaktyá prayacchati tadaham bhakty-upahrtam aínőmi prayatátmanah A versből kitűnik, hogy az Úr nem szeszesitalt, húst, halat vagy tojást, hanem kizárólag egszerű vegetáriánus ételeket fogad el, melyeket szeretettel és odaadással készítettek Neki. Rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy étel nem állítható elő gyárakban. Nem eszünk benzint, mikrochipet vagy acélt. Ételhez az Úr természetes elrendezésével jutunk, és ha felajánljuk ételün- ket Krsnának, azzal elismerjük adósságunkat. Hogyan ajánljunk fel ételt Krsnának? A módja nagyon egyszerű és könnyen végez- hető. Bárki tarthat egy kis oltárt otthonában Krsna és lelki tanító- mestere képével. A felajánlás legegyszerűbb módja az, ha az ételt a képek elé helyezve ezt mondjuk: “Kedves Uram, Krsna, kérlek fogadd el ezt a szerény felajánlást!", és vibráljuk a Hare Krsna mantrát. Ennek az egyszerű folyamatnak a kulcsa az oadaadás. Isten nem az ételünkre, hanem a szeretetünkre vágyik, és elfo- gyasztva azt a megtisztított ételt, amit Krsna elfogadott, megsza- badulunk karmánktól és beoltjuk megunkat az anyagi szennyező- dés ellen. 4. Az, hogy Krsnának vegetáriánus ételt ajánlunk fel, pozitív elv és magába foglalja azt a negatív elvet, hogy elkerüljük a húst, a halat és a tojást. A húsevés azt jelenti, hogy részt veszünk más élőlények szükségtelen lemészárlásának üzletében. Ennek kedve- zőtlen karmikus visszahatásai lesznek ebben vagy következő éle- tünkben. A karma törvényei szerint ha valaki azért öl állatokat, hogy megegye őket, azt a következő életében szintén megölik és megeszik. A növények életének kioltása szintén karmát rejt ma- gában, de ez elkerülhető, ha az ételt felajánljuk Krsnának, mert Ö kijelenti, hogy elfogadja az ilyen vegetáriánus felajánlást. A má- morító szerekről szintén le kell szoknunk, beleértve a kávét, teát, alkoholt és a dohányzást. Elmerülni a mámorító szerekben azt jelenti, hogy a tudatlanság kötőerejével társulunk, ennek követ- kezménye pedig alacsonyabb születés is lehet következő életünk- ben. 5. A reinkarnáció körforgása alóli felszabadulás módszerei kö- zé tartozik az is, ha munkánk gyümölcsét Istennek ajánljuk. Csu- pán egyszerű létfenntartásunkról kell gondoskodnunk, de ha csak saját elégedettségünkért dolgozunk, akkor szembe kell néznünk karmánk eredményeivel, valamint következő életeink jó és rossz visszahatásaival. A Bhagavad-gltá figyelmeztet arra, hogy az Úr kielégítéséért kell dolgoznunk. Az ilyen fajta munkát odaadó szolgálatnak hívják és mentes a karmától. A Krsna tudatban vég- zett munka áldozatokat jelent. Az emberi lénynek fel kell áldoz- nia idejét vagy pénzét a Legfelsőbb kielégítésére. “A munkát Visnunak szánt áldozatként kell végezni, máskülönben a munka ehhez az anyagi világhoz köt." (Bg.3.9) Az odaadó szolgálatként végzett munka nemcsak megóv a karma visszahatásaitól, hanem fokozatosan az Úr transzcendentális szerető szolgálatának szint- jére emel, mellyel beléphetünk Isten birodalmába. Nem szükséges megváltoztatni foglalkozásunkat. Lehet valaki író és írhat Krsnának, a művész festhet Krsnának, a szakács pedig főzhet Krsnának. Ha valaki nem képes közvetlenül foglalkoztatni tehetségét és képességeit Krsna szolgálatában, akkor feláldozhat- ja munkája gyümölcsét oly módon, hogy keresete egy részével hozzájárul a Krsna-tudat terjesztéséhez szerte a világon. Mind- amellett csak becsületes módon kereshetjük meg kenyerünket. Például nem tanácsos hentesként vagy szerencsejátékosként dol- gozni. 6. A szülőknek Istentudatban kell felnevelniük gyermekeiket A Védák megállapítják, hogy a szülők felelősek gyermekeik kar- májáért. Másszóval, ha valakinek a gyermeke rossz karmát sze- rez, akkor annak a karmának egy részét a szülőnek kell elszen- vednie. A gyermekeket meg kell tanítani Isten törvényeinek tisz- teletére és fontosságára, s elkerülve a bűnös viselkedést, megta- nítani nekik, hogy miképp fejlesszék ki a Legfelsőbb Úr iránti szeretetet. A szülőknek emellett jártassá kell tenniük őket a kar- ma s a lélekvándorlás fmom törvényeiben. 7. A Krsna tudatos személyeknek nem szabad törvénytelen, vagyis házasságon kívüli és az élvezetekért végzett nemi életet élni. Meg kell jegyezni, hogy az abortusz a karma egy speciális visszahatását rejti magában: akik részt vesznek meg nem született gyermekek meggyilkolásában, azok nagy eséllyel olyan anya mé- nébe kerülnek, aki az abortuszt választja, s így őket is ugyanolyan borzalmas módon fogják megölni. Ellenben ha valaki eldönti, hogy többé nem követ el ilyen bűnös cselekedeteket, akkor fel- szabadulhat a karma visszahatásai alól azzal, hogy búntelenül vibrálja Isten szent neveit. 8. Rendszeresen társulnunk kell olyan emberekkel, akik igye- keznek megszabadulni karmájuktól s a születés és halál körfor- gásától. Mivel összhangban érnek az univerzumot irányító lelki alapelvekkel, az Úr Krsna bhaktái transzcendentálisak az anyagi természet hatásaihoz képest, és valódi lelki jellemvonások mutat- koznak rajtuk. Ha beteg emberekkel társulunk, megbetegszünk, ha pedig Krsna bhaktáival társulunk, akkor fokozatosan ráébre- dünk saját transzcendentális tulajdonságainkra. Követve ezeket az egyszerű módszereket bárki felszabadulhat a karma hatásai alól. Ha azonban valaki nem követi őket, akkor biztos lehet benne, hogy belebonyolódik az anyagi élet hatásaiba és visszahatásaiba. A természet törvényei nagyon szigorúak, és sajnos a legtöbb embernek halvány fogalma sincs róluk. De ha nem ismerjük a törvényt, az nem mentség. Ha valakit gyorshajtás miatt letartóztatnak, nem fogják felmenteni, ha azt mondja a bí- rónak, hogy nem ismerte a sebességkorlátozást. Ha valaki nincs tudatában a higiénia alapelveivel, azt a természet nem fogja meg- menteni attól, hogy beteg legyen. Akárcsak az a gyerek, aki nem ismeri a tűz természetét: belenyúl a kezével és megégeti magát. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a születés és halál végtelen ismét- lődésétől, meg kell értenünk a karma és a reinkarnáció törvényeit. Máskülönben újra és újra vissza kell térnünk ebbe az anyagi vi- lágba, és azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nem mindig tér- hetünk vissza emberi lényként. Feltételekhez kötött állapotában a lélek állandóan utazik az időben és térben. A lélek, a karma kozmikus törvényei hatására különböző testekbe költözik az anyagi univerzum bolygóin. De bárhová is vándoroljon a lélek, ugyanazokra a körülményekre számíthat. Ahogy az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gitában (8.16): “Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyab- big a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál ural- kodik. De aki eljut az En környezetembe, annak sohasem kell újra megszületnie." A GM és más Védikus írások útmutató kéziköny- vek, amelyek megtanítanak minket az élet útjának valódi céljára. Megértve a lélekvándorlás tudományát, megszabadulunk a karma erőitől, és visszatérünk a tudás, gyönyör és örökkévalóság lelki birodalmába .

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:19 - #18

-7- Majdnem lélekvándorlás Az élőlény, aki jelenlegi testét múltbéli gyümölcsöző csele- kedetei alapján kapta, véget vethet tettei visszahatásának ebben az életében, de ez még nem jelenti azt, hogy felsza- badult az anyagi testek fogságából. Az élőlény kap egy bizonyos testet, és ebben a testben elkövetett tetteivel teremt egy másikat. Tehát ismétlődő születéseken és halálokon keresztül, egyik testből a másikba vándorol vétkes tudatlan- sága miatt. Érimad-Bhagavatam (7.7.47) A szenzációhajhász amerikai hetilapok tele vannak tudomány- talan elképzelésekkel a lélekvándorlásról, s úgyszólván hetente “új, meglepő bizonyítékkal" állnak elő. Ezenkívül egyre több zsebkönyv állítja magáról, hogy a “valódi igazságot" tartalmazza elmúlt életekről, csakhogy a piacot kielégítése. Csakhogy kinek higgyünk? És mit? Elfogadhatjuk-e a National Enquirer-t és a többi ehhez hasonló kiadványt a reinkarnáció tudományának hi- teles forrásaként? A széles körben publikált testen kívüli élmények érintőleges szempontjai a reinkarnációnak. Lehet, hogy e testen kívüli élmé- nyekről szóló beszámolók közül sok igaz, mégsem nyújthatnak nekünk semmi igazán újat. Az ilyen tudósítások arról segíthetik meggyőzni az olvasót, hogy csakugyan létezik egy másik valóság a testi tudaton túl, a lélek. Viszont ez nem újdonság, mert ez a tudás már évek óta hozzáférhető. A Védák elmagyarázzák, hogy a tudat a lélek tünete, ezért a testtől független léte van. A több mint ötezer éves Bhagavad-gitá és más Védikus írások felületes tanulmányozása is nyilvánvalóvá teszi, hogy a lélek különbözik a testtől. A védikus tudományt tanulmányozó számára egyáltalán nem meglepő azt hallani, hogy a lélek (melyet az elméből, intel- ligenciából és hamis egóból álló finom fizikai test hordoz magá- ban) ideiglenesen elhagyhatja anyagi lakhelyét álmok vagy ha- lálközeli élmények esetén. A hamis ego azt jelenti, hogy testünket saját énünknek fogadjuk el. Az “én vagyok" érzése az ego, de mikor a lélek beszennyeződik vagyis függ az anyagtól, akkor a testtel azonosítja magát, és azt hiszi magáról, hogy az anyagi természet műve. Az igazi ego az, amikor az énérzet a valóság, vagyis a lélek felé fordul Reinkarnáció: a valódi testen kívüli élmény A testen kívüli élmények valójában semmi újat nem jelentenek. Mindenki átélte már, hiszen az álom nem más, mint egy testen kívüli élmény. A finom fizikai test minden éjjel elhagyja a durva anyagi testet, s egy másfajta valóságot élvez finom fizikai síkon. Általános, testen kívüli, halálközeli élményekről mesélik az em- berek, hogy miként lebegtek saját testük felett a baleset színhe- lyén vagy a műtőasztalnál, figyelve saját testüket fizikai fájdalom vagy bármiféle rossz érzés nélkül annak ellenére, hogy többüket klinikailag halottnak nyilvánították. A Védák azt tanítják, hogy amikor a lélek a halál pillanatában elhagyja a testet, akkor a finom fizikai test egy másik durva anya- giba szállítja. dehino' smin yathá dehe kaumárarh yauvanarhjará tatha dehántara-práptir dhlras tatra na muhyati "Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a test- ben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál után is egy másik testbe költözik. Az igazi énjét megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle változás." (Bg. 2.13) A halálközeli élmények során a finom fizikai test hordozza a lelket, amikor az anyagi test felett lebeg. De a léleknek minden esetben vagy vissza kell térnie abba a testbe amit éppen elhagyott, vagy egy új anyagi testbe kell költöznie. A vándorlás addig foly- tatódik, amíg a lélek felszabadul az anyagi létezés alól. A finom fizikai testtel fejleszti ki, adja fel és ölti magára anyagi testeit. A halál pillanatában az elme és az intelligencia megteremti az élő- lény következő testének finom fizikai formáját. A hemyó is úgy közlekedik, hogy megkapaszkodik az egyik falevélbe mielőtt el engedné a másikat. Az élőlény is mielőtt feladná jelenlegi testét, elméjén, vágyai tárházán keresztül már az újat készíti elő. Ami- kor a finom fizikai test a halálközeli élmények során az anyagi fölött lebeg, a test olyan, mint egy autó, járó motorral. A sofőr kiszállt egy pillanatra, de ha nem tér vissza, a kocsiból kifogy az üzemanyag. Hasonlóan, ha a lélek nem tér vissza a kómában vagy klinikai halál állapotában lévő testbe, akkor az illető meghal. Mi- vel a lélek a lét alapelve, az élet lényege, képes figyelni a halott testet, melyben azelőtt tartózkodott: képes látni, hallani, szagolni éppen úgy, mintha birtokában lenne a test összes fizikai képes- ségének. A lélek test nélkül is tud létezni, viszont a lélek jelenléte nélkül a test nem több egy tetemnél. Habár több száz feljegyzett testen kívüli élmény igazolja a lé- lek testtől független létét, mégsem adnak nekünk határozott in- formációt arról, hogy mi a lélek végső célja a halál pillanatában. Ezért míg a testen kívüli élményekről szóló irodalom alapot ad arra, hogy elfogadjuk a reinkarnációt, szomorú az, hogy tájéko- zatlanul hagyják az olvasókat a reinkarnáció valódi természetéről s a lélek sorsáról a halál után. A hipnotikus visszatérések a reinkarnáció megbízhatatlan bizonyítékai Számos reinkarnációról szóló népszerű könyv hipnotikus visz- szatérésekre helyezi a fő hangsúlyt, ahol egyesek állítólag előző életükből vagy életeikből idéznek fel részleteket. Az egyik ilyen könyv - Kutatás Bridey Murphy után - bestseller volt az ötve- nes években. Több mint ötven újság közölte sorozat formájában, és egyfajta szenzációvá vált világszerte. Ez a könyv lett a pro- totípusa egy műfajnak, nevezetesen a múltbeli visszatérésekről szóló zsebkönyveknek, melyek napjainkig érdeklődésre tartanak számot. De ezek a könyvek csupán a felszínt érintik, csak bepil- lantást nyújtanak egy hatalmas témába, és több szempontból is félrevezetőek. A Kutatás Bridey Murphy után c. könyvben a szerző, egy szak- képzett hipnotizőr “visszavezette" középkorú amerikai médiu- mát, Mrs. Virginia Tighe-t "legutóbbi születésébe", amikor Mrs. Tighe neve Bridey Murphy volt, egy lány, aki 1798-ban született Írországban, ahol egész életét töltötte, s hatvannégy évesen, Bel- fastban halt meg. Hipnózis alatt Mrs. Tighe részleteket közölt Bridey gyermek- kori otthonáról, megadta a szülők, barátok és rokonok nevét és még sok más részletet “előző életéből". A könyv beszámolt arról, hogy Bridey eljutott a "lelki világba", csupán azért, hogy 1922- ben mint Virginia Tighe újra megszülessen Amerikában. Amikor a könyvet felkapták, újságírók és tudományos kutatók utaztak Írországba, hogy ellenőrizzék, létezett-e Bridey Murphy. A tetemes erőfeszítések dacára sem voltak képesek hitelesíteni akár egyet is azok közül a nevek és helyszínek közül, melyeket Mrs. Tighe közölt. Úgy tűnt, hogy Bridey Murphy egyszerűen sohasem létezett. Később a kutatók egy második csoportja számos azonosságot fedezett fel Mrs. Tighe amerikai gyermekkora s a hipnotikus ha- tás alatt leírt Bridey Murphy gyermekkora között. Például Mrs. Tighe egy fehér gerendázatú házban született, mely pontosan egyezett azzal, amit ő Bridey Murphy gyermekkori otthonaként említett. Amikor Mrs. Tighe négy éves volt, szülei szétköltöztek és ő nagynénjéhez került. Abban az utcában, ahol nagynénjével lakott, élt egy ír származású, Mrs. Anthony Corkel nevű asszony, akinek leánykori neve nem volt más, mint Bridey Murphy. Bridey Murphy esetében sok tudós úgy véli, hogy a tények, melyeket Mrs. Tighe előző életéről közölt, nem mások, mint jelen életének elfelejtett epizódjai, melyeket öntudatlanul adott vissza a hipnózis alatt. Ez minden pszichológus számára közismert je- lenség. Hipnózis alatt nem csupán a gyermekkori emlékeket, hanem bármilyen gondolatot - gyermekkori történeteket, régen olva- sott könyveket, képzeletbeli helyzeteket - előző életünk tapasz- talatainak hihetjük. Ezért ingatag talajon állunk, ha a reinkar- nációt hipnotikus visszatérésekkel akarjuk megközelíteni. A múltba való visszatérésekkel kapcsolatos másik téveszme az a bizonyos megmagyarázhatatlan űr a jelenlegi s az azt megelőző élet között. Például a hölgy, aki Bridey Murphynek hitte magát, azt állította, hogy előző életében 1862-ben halt meg, hatvan évnyi szünetet hagyva halála és Virginia Tighe-ként való “következő inkarnációja" között. A könyv arra utal, hogy ezalatt Bridey Mur- phy a “lelki világban" élt. A Védák által tanított reinkarnáció elvei szerint ez képtelenség. A reinkarnáció folyamatában a lélek a halál pillanatában elhagyja anyagi testét s egy másik életforma méhébe vándorol ebben vagy egy másik univerzumban, ahogy azt a karma örök törvényei s az anyagi természet elrendezik. A halál után a lélek test nélkül s akadálytalanul, a gondolat sebességével képes közlekedni. Ezért az egyik test elhagyása s a másikba való beköltözés között csupán egy jelentéktelen idő telik el. Ugyanakkor csupán a teljesen ön- megvalósított lelkek érhetik el a reinkarnáció körforgásán túli lelki világot. Ez egy közönséges lélek számára, aki teljes mérték- ben kötődik az anyagi világ feltételeihez, lehetetlen. Ahogy azt Úr Krsna magyarázza a Bhagavad-gitában (4.9) janma karma ca me divyam evam yo vetti tattvaíah tyaktvá deharh punar janma naiti mám eti so rjuna "Óh, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transz- cendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök tartózko- dási helyemet." De az Úr később megjegyzi, hogy kizárólag a nagy lelkek, az “odaadó jógik nem térnek vissza soha többé ebbe a szenvedésekkel teli átmeneti világba, mert már elérték a legma- gasabb tökéletességet." (Bg. 8.15) A karma és a lélekvándorlás törvényei olyan tökéletesek, hogy amire egy anyagi test elpusztul, addigra a természet, az élőlény felhalmozott karmája szerint már elrendezett számára egy másik anyagi testet, melybe az eltávozott lélek beléphet s újra megszü- lethet.yam yam vápi smaran bhávarh tyajaty ante kalevaram tam tam evaiti kaunteya sadá tad-bhöva-bhávitah "Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, kétségtelenül eléri azt." (Bg. 8.6) Az önmegvalósított léleknek, aki az örök lelki világba lép, biztos, hogy nincsen sem kötelezettsége, sem vágya arra, hogy visszatérjen a születésnek, halálnak, betegségnek és öregségnek ebbe az ideiglenes anyagi világába. Az előző életünkbe való visszatérésnek egyetlen haszna van a reinkarnációra nézve: nyilvánvalóvá teszi, hogy a lélek különbö- ző időkben más és más testekben lakik, s ennek az ismerete hasz- nos. Viszont az ismeretszerzésnek ez a módja egy kezdetleges kísérlet arra, hogy megmagyarázzon egy nagyon magas szintű jelenséget, emellett a szenzációhajhászás és leegyszerűsítés, mely annyira jellemző erre a fajta kísérletezésre, oly mértékben degra- dálja, hogy a legjobb esetben is csupán hasznos információ-for- rásként szolgálhat a lélekvándorlással kapcsolatban. Az ember mindig ember marad? Egy másik szóbeszéd azt állítja a reinkarnációról, hogy az a lélek, aki egyszer elérte az emberi létformát, mindig emberként, sohasem alacsonyabb fajokban születik újra. Visszatérhetünk em- berként, de megszülethetünk kutya, macska, disznó vagy még ennél alacsonyabb létformákba is. Az alacsonyabb vagy maga- sabb rendű testek ellenére a lélek változatlan marad. Minden- esetre a következő testet tudatunk típusa s a karma örök törvényei határozzák meg. A reinkarnáció leghitelesebb forrásában, a Bha- gavad-gltában maga Isten állapítja meg, hogy "aki a tudatlanság kötőerejében hal meg, az az állatok világában születik újra". (Bg.14.16) Sem orvosi, sem tudományos, sem írásos bizonyítéka nincs ennek az irreális, “az ember mindig ember marad" kijelen- tésnek, mely ellentétben áll a reinkarnáció alapelveivel, melyeket milliók értettek meg és követtek emberemlékezet óta. A halál nem egy fájdalommentes átmenet Veszedelmesen félrevezetnek azok a könyvek, melyek rózsás képet festenek a halálról és biztosítanak bennünket arról, hogy következő életünkben is emberek leszünk. A szerzők gyönyörű, fájdalommentes átmenetként ábrázolják a halált, mellyel tapasz- talhatjuk a kiteljesedést, a békesség és tudatosság újabb és maga- sabb dimenzióit. A reinkarnáció legtöbb divatos szakembere elhitetné velünk, hogy egy rövid kozmikus szendergés után langyos lebegő érzés- sel lelkünk lassan következő emberi teste felé indul. Ezek után bekerülünk egy kényelmes emberi méhbe, védve a kinti kegyet- len elemektől, kényelmesen összekucorodva heverészünk egé- szen addig, amíg meg nem születünk, kiszabadulva végül anyánk védelméből. Ez csodálatosan hangzik, de a rideg valóság az, hogy a születés és a halál utálatos, gyötrelmes élmény. A nagy bölcs, Kapila Muni, leírja anyjának a halál valódi természetét: "Ebben a beteg állapotban a szemek kidüllednek a belső nyomás hatására, a man- dulák nyálkával telítődnek. A légzés nagyon nehéz, a torokból pedig hörgés hallatszik... A haldoklás szánalomra méltó, na- gyon fájdalmas és öntudatlan." (Bhág. 3.30.16-18) A lélek annyi- ra hozzászokott a testi létezéshez, hogy a halál pillanatában a természet törvényeinek kell kikényszeríteniük belőle. Amint sen- ki sem szereti, ha kilakoltatják, a lélek is ellenáll, ha ki akarják rakni anyagi testéből. Még a legapróbb rovar is meglepő képessé- gekről tesz bizonyságot, ha életveszélyben van. De mivel a halál elkerülhetetlen, ezért a félelem és a fájdalom is vele jár. A Védikus Irodalom leírja, hogy egyedül csak az önmegvaló- sított és felszabadult lelkeknek van meg az a képességük, hogy halálukat aggodalom nélkül éljék át. Ez azért lehetséges, mert az ilyen magas szinten álló személyiségek egyáltalán nem ragasz- kodnak átmeneti testükhöz, szilárdak abban a tudásban, hogy ők örök, nem anyagi léttel bíró lelkek és minden anyagi testtől füg- getlenek. Az ilyen nagy lelkek az állandó lelki gyönyör szintjén állnak, s a halál pillanatában nem zavarják őket a testi fájdalmak és változások. Az anyagi világban azonban megszületni sem leányálom. Az emberi magzat hónapokon keresztül összegörnyedve fekszik a sötét anyaméhben, szenvedve anyja gyomrának tüzétől, összerá- zódva a hirtelen mozdulatoktól, állandó nyomást érezve az apró, zsákszerű magzatburokban való kuporgástól, mely testét a méh- ben körülveszi. Ez a szűk, összeszorító “zseb" íjként hajlítja meg a gyermek hátát. Továbbá éhség és a szomjúság kínozza, testét pedig a hasüregben tanyázó éhes férgek és élősködők csípik. A születés - írják a Védák - olyan gyötrelmes, hogy minden emléket kitöröl előző életeinkről. A Védikus Irodalom leírja, hogy az emberi születés nagyon ritka. Másszóval a legtöbb élőlény az anyagi világban nem em- beri testben él. Ez történik, ha a lélek feladja emberi élete célját, az önmegvalósítást, majd állati vágyakba merül el. Ezért követ- kező életeiben állati vagy még annál is alacsonyabb létformákban kell megszületnie. Világosan kell látnunk, hogy a népszerű könyvekben található elméletek a lélekvándorlásról nem mások, mint hiedelmek, véle- mények, feltételezések és üres spekulációk. A fizikai univerzumot törvények kormányozzák, melyeknek egy másik csoportja a finom fizikai univerzumot irányítja. Ide tartoznak a lélekvándorlás és a karma törvényei. A Bhagavad -gltá s a Védikus Irodalom százai leírják a lélekvándorlás valódi folyamatának finom, de szigorú törvényeit. Ezek a törvények nem a véletlen folytán jöttek létre, hanem a Legfelsőbb Irányító, Úr Krsna irányítása alatt működnek, aki ezt meg is erősíti a Gltá- ban (9.10): “Ez az anyagi természet az Én irányításom alatt mű- ködik. Törvénye alapján újra meg újra megteremtődik és el- pusztul ez a megnyilvánulás." A reinkarnációról alkotott divatos elképzelések lehet, hogy szórakoztatóak és vonzóak, mégis túl sokat, saját sorsunkat koc- káztatjuk azzal, ha hiszünk ezeknek a könnyelmű, durván leegy- szerűsített, pontatlan és félrevezető spekulációknak. Másrészről a Védikus Irodalom évezredeken át praktikus, köz- érthető és hasznos ismeretekkel szolgált a reinkarnáió tudomá- nyáról. Ez a bölcsesség képessé teszi az intelligens embereket arra, hogy fokozatosan a tudat egyre magasabb szintjét érjék el, végül pedig tökéletesen megszabaduljanak a születés és halál végtelen körforgásából. Ez a valódi célja emberi életünknek.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:18 - #17

6 A lélekvándorlás logikája Eszedbe jutott-e már valaha, hogy a lélekvándorlás egy- szerre magyarázata és igazolása is a gonoszságnak a vi- lágon? Ha a bennünket sújtó szerencsétlenségek előző éle- teinkben elkövetett bűnök következményei, akkor képesek leszünk belenyugvással tűrni őket és reménykedni abban, hogy ha ebben az életünkben az erkölcsi tisztaság felé tö- rekszünk, akkor következő életeink kevésbé lesznek nyo- morúságosak. W. Somerset Maugham: A borotva éle Két gyermek születik ugyanazon a napon, ugyanabban az idő- ben. Az elsőnek gazdagok és műveltek a szülei, s már évek óta várják sóvárogva elsőszülöttük érkezését. Gyermekük fiú, intel- ligens, egészséges és vonzó külsejű, ígéretes jövővel maga előtt. Bizonyos, hogy a sors rámosolygott. A másik gyermek egy egészen más világba született. Édesany- ját még terhessége alatt elhagyta a férje. Nyomorúságos helyze- tében kevés lelkesedést érez, hogy felnevelje beteges csemetéjét. Az előttük álló út tele van bonyodalmakkal és megpróbáltatások- kal, melyen nem lesz könnyű végigmenni. A világ tele van ilyen égbekiáltó egyenlőtlenségekkel, melyek gyakran késztetnek ilyen kérdésekre: "Hogy lehet a sors ilyen igazságtalan? Mit követett el Mari és Gyuri, hogy gyermekük vakon született? Olyan áldott jó emberek. Isten oly kegyetlen." Azonban a reinkarnáció alapelveinek ismerete képessé tesz minket arra, hogy életünket egy sokkal szélesebb szempontból, az örökkévalóság szempontjából lássuk. Innen nézve mostani éle- tünk csupán egy villanás az időben, és megérthetjük, hogy az a jámbor személy, aki nagyon szenved, mostani vagy előző éle- teiben elkövetett bűnös cselekedetei következményeit viseli. Az egyetemes igazság szemszögéből láthatjuk, hogy egyedül az egyéni lélek felelős a karmájáért. Tetteink magokhoz hasonlítanak. Kezdetben elvégezzük, el- vetjük őket, majd idővel gyümölcsöt teremnek, vagyis meg- nyilvánulnak visszahatásaik. Az ilyen visszahatások szenvedést és boldogságot is okozhatnak, nemesíthetnek és állati szintre is alacsonyíthatnak. Mindkét esetben a reinkarnáció törvényei elfo- gulatlanul jutalmazzák az élőlényeket előző cselekedeteik ered- ményeivel. Egy bűnöző a börtönt választja a törvény szándékos megszegé- sével, más pedig a Legfelsőbb Bíróság tagjává válik szolgálatai jutalmául. így dönti el a lélek saját sorsát, múlt és jelen vágyai s tettei alapján választva ki megfelelő fizikai formáját. Valójában senki sem panaszkodhat: “Én nem kértem, hogy megszülessek!" A születés és halál ismétlődő rendszerében, az anyagi világban “ember tervez, Isten végez." Ahogy valaki gépkocsit választ személyes igényei szerint, úgy határozzuk meg azt is, hogy az anyagi természet vágyaink és tetteink következtében milyen testtel lát majd el ezután. Ha egy fiatal eltékozolja értékes életét, mely kizárólag az önmegvaló- sításra való, s csupán a négyfajta állati cselekedettel: az evéssel, alvással, párzással és védekezéssel foglalkozik, akkor Isten meg fogja neki adni a lehetőséget arra, hogy olyan fajokba szülessen, ahol az emberi élettel járó zavaró tilalmak és felelősségek nélkül több lehetősége nyílik az ilyen érzékkielégítésre. Egy “haspók" például, aki válogatás nélkül töm magába min- dent, könnyen kaphat az anyagi természettől egy disznó vagy egy kecske testet, mely lehetővé teszi számára, hogy korlátlanul él- vezze a moslék és hulladék ízét. A jutalmazás és büntetés liberális rendszere elsőre talán meg- hökkentőnek tűnik, viszont tökéletesen pártatlan, és megegyezik azzal az Istenről alkotott képpel, melyben Ő mindenkivel könyö- rületes. Ahhoz, hogy az élőlény élvezhessen, egy megfelelő testre van szüksége. Azzal, hogy a természet abba a testbe helyezi őt, amire vágyik, tökéletesen teljesíti vágyait. A másik általános félreértés, melyet eloszlat a reinkarnáció tiszta logikája, az a vallási dogma, mely szerint minden ebben az egy életünkben tanúsított magatartásunkon múlik, s figyelmeztet arra, hogy ha gonosz vagy erkölcstelen életet élünk, akkor örök kárhozatban lesz részünk a pokol legsötétebb bugyraiban anélkül, hogy egy imát mondhatnánk szabadulásunkért. Érthető, ha egy érző, Istentudatos ember az ilyen igazságszolgáltatást inkább dé- moninak, mint isteninek találja. Egy ember tud irgalmas és kö- nyöriiletes lenni másokkal, Isten talán képtelen ilyen érzésekre? Ezek a doktrínák Istent szívtelen atyaként ábrázolják, aki hagyja eltévelyedni gyermekeit, majd tanúja végtelen büntetésüknek és gyötrelmeiknek. Az ilyen ésszerűtlen tanítások figyelmen kívül hagyják az örök szeretet kötelékét, mely Isten és meghitt kiterjedései, az élőlé- nyek között van. A definíció szerint (Isten a Maga képmására teremtette az embert) Istennek birtokolnia kell a tökéletesség leg- magasabb szintjének minden tulajdonságát. Az egyik ilyen tulaj- donság a könyörületesség. Az, hogy egy röpke élet után az ember a poklok örök szenvedéseinek martalékává válik, nem egyezik a Legfelsőbb Lény végtelen irgalmával. Még egy kétköznapi apa is több lehetőséget adna fiának, hogy életét tökéletessé tegye. A Védikus írások ismételten magasztalják Isten önzetlen ter- mészetét. Krsna még azok iránt is könyörületes, akik nyíltan szembeszállnak vele, mert ő jelen van minden élőlény szívében, s mindenkinek lehetővé teszi, hogy valóra váltsa álmait és ambí- cióit. Valójában az Úr kegye végtelen, Krsna végtelenül kegyes. Ugyanakkor kegye indokolatlan. Bűnös tetteink alapján ezt nem érdemelnénk meg, de Ő annyira szeret minden élőlényt, hogy újra és újra megadja a lehetőséget a születés és halál körforgásából való felemelkedésre. Kuntldevi, Krsna hatalmas bhaktája, így szól az Úrhoz: “Te vagy a kezdet és vég nélküli Legfelsőbb Irányító, és indokolatlan kegyedből mindenki egyenlően részesül." (Érimad-Bhagavatam 1.8.28) Ha valaki mégis örökre távol marad Istentől, az nem az Ő valamiféle bosszúja, hanem az egyén sorozatos választásának eredménye. Ahogy azt Sir William Jones, aki segített bemutatni az indiai filozófiát Európának, közel két évszázaddal ezelőtt írta: “Nem vagyok hindu, de a következő állapotra (reinkarnáció) vo- natkozó hindu tanokat összehasonlíthatatlanul ésszerűbbnek, jámborabbnak tartom, melyek inkább elrettentik az embereket a bűntől, mint a végtelen bűnhődésről való ijesztő leírások, melye- ket a keresztények belénkneveltek." A reinkarnáció tana szerint Isten felismeri és megjegyzi a leg- apróbb jótettet akkor is, ha egy gonosz személy hajtja végre. Ritka az az ember, aki százszázalékig bűnös. Ezért, ha egy élő- lény egy kicsit is fejlődik a lelki életben, akkor következő éle- tében arról a szintről folytathatja. Az Úr ezt mondja tanítványa- nak, Arjunának a Bhagavad-gitában: "Ebben a törekvésben (a Krsna-tudatban) nem lehet sem elveszni, sem lesüllyedni, és csu- pán egy apró előrelépés ezen az ösvényen megvédelmezhet bárkit a legnagyobb félelemtől (attól hogy következő életében az em- berinél alacsonyabb formában fog megszületni)". így a lélek éle- teken át fejlesztheti benne rejlő lelki tulajdonságait, míg egyszer csak nem kell újra születnie egy anyagi testben, s visszatérhet eredeti otthonába, a lelki világba. Az emberi élet különleges áldása az, hogy még ha valaki na- gyon is szenved ebben és előző életeiben elkövetett bűnös tettei- ért, akkor is képes megváltoztatni karmáját a Krsna-tudat folya- matával. Az emberi testben a lélek a fejlődés közepénél tart. In- nen az élőlény vagy lesüllyed, vagy felszabadul a lélekvándorlás alól.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:18 - #16

A szerkesztő megjegyzése: A “tanult asztrológus" fogalom eb- ben az esetben arra a személyre vonatkozik, aki tökéletesen jártas a védikus asztrológiában, mellyel szemben a modern népszerű asztrológia csak hibákkal teli, szentimentális, buta gyakorlat.] Gondolataink teremtik következő testünket Az éterben jelenlévő finom fizikai formák létét a modern tu- domány a televízióval igazolta, amikor formákat vagy fotókat továbbított egyik helyről a másikra az éter segítségével. A Érl- mad- Bhágavatam potenciális alapja egy nagy tudományos ku- tatómunkának, mert elmagyarázza a finom fizikai formák szár- mazását az éterből, leírja jellemzőiket és mozgásukat, valamint a kézzelfogható elemek: a levegő, a tűz, a víz és a föld megnyil- vánulásának folyamatát a finom fizikai elemekből. A gondolko- dás, érzés és akarás pszichológiai vagy elmebeli cselekedetei szintén az éter szintjén történnek. A Bhagavad-gitá állítását, mi- szerint a halál pillanatában az elme állapota képezi a következő születés alapját, a Bhágavatam sok helyen megerősíti. Az elme- beli létezés, amint lehetősége van rá, azonnal kézzelfogható for- mában nyilvánul meg. Érimad-Bhágavatam (3.26.34) Egyes emberek miért képtelenek elfogadni a reinkarnációt? Van élet a halál után, és arra is van lehetőség, hogy felszaba- duljunk az ismétlődő születés és halál körforgásából s elnyerjük a halhatatlanságot. De mivel hozzászoktunk ahhoz, hogy időtlen idők óta egyik testet a másik után cseréljük, nehéz elképzelni egy örök életet. Az anyagi élet pedig annyira bajos, hogy ha valaki el is fogadja, hogy létezik örök élet, azt gondolja, hogy az is bajok- kal teli. Például az ágyban fekvő beteg ember, aki nagyon keserű orvosságot szed, ott eszik és ott ürít, képtelen mozogni, oly ki- bírhatatlannak érezheti az életét, hogy azt gondolja: "Öngyilkos leszek." Hasonlóan az anyagi élet is annyira fájdalmas, hogy két- ségbeesésében valaki a nihilizmushoz vagy az imperszonalizmus- hoz fordul annak reményében, hogy meg tudja tagadni saját létét, és semmivé tehet mindent. Valójában a semmivé válás lehetetlen, és nem is szükséges. Bajban vagyunk anyagi helyzetünkben, de ha kikerülünk belőle, akkor meglelhetjük a valódi, örök életet. Kuntl királynő tanításai (107. oldal) Csak egy pár évet még! A karma a gyümölcsöző tettek összessége, mely arra irányul, hogy kényelmessé vagy kényelmetlenné tegye ezt a testet. Pél- dául egy haldokló azt kéri orvosától, hogy adjon még neki négy évet, hogy befejezhesse terveit. Ez azt jelenti, hogy haldoklása közben a tervein gondolkodott. Teste pusztulása után, elméből, intelligenciából és egóból álló finom fizikai testében kétségte- lenül magával viszi terveit. így a szívében örökké lakozó Fel- sőiélek, a Legfelsőbb Úr kegyéből új lehetőséget kap. Következő életében a Felsőiélek emlékezetet ad neki, s ő megpróbálja be- fejezni előző életében elkezdett terveit. Az anyagi természettől kapott kocsin ülve, a szívben lakozó Felsőlélek figyelmezteté- seivel az élőlény azért küzd az univerzumban, hogy terveit valóra válthassa. Érimad-Bhágavatam (4.29.62) Nembéli változás sebészi beavatkozás nélkül Az ember következő születését halála pillanatában történő gon- dolatai szerint kapja. Ha valaki túlságosan ragaszkodik feleségé- hez, természetes, hogy halála pillanatában rá fog gondolni, s kö- vetkező életében női testet kap. Hasonlóan, ha egy nő halálakor a férjére gondol, természetes, hogy következő életében férfi lesz. Ahogy az a Bhagaxad-gltában is áll, mindig emlékeznünk kell arra, hogy mind a durva, mind a finom fizikai testek csupán ruhái, ingei és kabátjai az élőlénynek. Nőnek vagy férfinak lenni mind- össze testi öltözékre utal. Snmad-Bhagavatam (3.31.41)Álmok és előző életek Álmainkban gyakran látunk olyan dolgokat, amiket jelen éle- tünkben még sosem láttunk. Néha álmunkban azt godoljuk, hogy repülünk az égen, habár semmilyen tapasztalatunk sincs a repü- lésről. Ez azt jelenti, hogy egy előző életünkben félistenként vagy pilótaként már repültünk. Az élményt agyunk tárolja, ami hirtelen megnyilvánul. Hasonló ez az erjedéshez a víz mélységeiben, ami néha buborékok formájában jelenik meg a felszínen. Álmunkban néha olyan helyen járunk, amit ebben az életünkben még sosem láttunk vagy tapasztaltunk, ami azt igazolja, hogy egy előző éle- tünkben láthattuk. A benyomást az agy tárolja, mely vagy álom, vagy gondolat formájában jelenik meg. A végkövetkeztetés az, hogy az elme előző életeink gondolatainak és élményeinek tár- háza, így egy folytonos lánc köti össze az életeket, a megelőzőt a mostanival, illetve ezt a következővel. Srimad-Bhágavatam (4.29.64)A kóma és a következő élet Az az élőlény, aki túlságosan elmerül anyagi cselekedeteiben, túlságosan ragaszkodni fog anyagi testéhez. Még halála pillana- tában is jelenlegi testére és rokonaira gondol. így hát annyira elmerül az élet anyagi felfogásában, hogy még halála pillanatá- ban is irtózik attól, hogy elhagyja. Előfordul, hogy a halál kü- szöbén álló ember napokig kómában marad, mielőtt kilépne belőle. Egy személy élvezheti egy miniszterelnök vagy elnök testét, de amikor megérti, hogy kénytelen egy kutyáét vagy egy disznóét elfogadni, inkább úgy dönt, hogy megmarad a jelenleginél. Ezért fekszik kómában sok napon át, halála előtt. Srimad-Bhágavatam (4.29.77) Szellemek és öngyilkosság A szellemeket olyan súlyos vétkek miatt fosztották meg fizikai testüktől, mint például az öngyilkosság. Az emberi társadalom- ban élő kísérteties jellemek végső megoldásként az anyagi vagy lelki öngyilkosságnál keresnek menedéket. Az anyagi öngyilkos- ság a fizikai test elvesztését, a lelki öngyilkosság pedig a sze- mélyiség vesztet okozza. Srimad-Bhágavatam (3.14.24) Változó testek: máyá visszatükröződései A hold egy és állandó, mégis ha vízen vagy olajon tükröződik, különböző formákat ölt, mely a szél mozgásának köszönhető. Hasonlóan, a lélek Krsnának, az Istenség Legfelsőbb Személyi- ségének örök szolgája, de amikor az anyagi természet kötőerő- inek hatása alá kerül, különböző testeket: félistenét, emberét, ku- tyáét vagy másét ölti magára. Az Istenség Legfelsőbb Személyi- ségének illuzórikus potenciája, máyá hatására az élőlény azt hi- szi, hogy ő ez vagy az a személy, amerikai, indiai, macska, kutya, fa vagy bármi más. Ezt hívják mayának. Ha megszabadul ettől a zavarodottságtól és megérti, hogy a lélek nem tartozik ennek az anyagi világnak egyik formájához sem, akkor lelki szinten van. Amint az élőlény visszatér eredeti lelki formájához és értelméhez, nyomban meghódol a legfelsőbb forma, az Istenség Személyisége előtt. Snmad-Bhagavatam (10.1.43) A politikusok saját országukban születnek újra Halála pillanatában minden élőlény azért aggódik, hogy mi történik majd feleségével és gyermekeivel. Hasonlóan aggódik egy politikus is azért, hogy mi fog történni országával vagy párt- jával. Egy politikus vagy egy úgynevezett nacionalista, aki túl- ságosan ragaszkodik szülőföldjéhez, politikai pályafutása végez- tével újraszületik országában. Jelen életében végzett tettei hatás- sal lesznek következő életére. Saját érzékkielégítésük érdekében néha a politikusok viselkednek a legbűnösebben. Egy politikustól nem szokatlan dolog, ha megsemmisít egy ellene fellépő pártot. Még ha egy politikus újjá is születik úgynevezett hazájában, ak- kor is szenvednie kell előző életének bűnös tettei miatt. Srimad-Bhágavatam (4.28.21) Mi a baj az állatok leölésével? Ahirhsa, vagyis erőszaknélküliség annyit jelent, hogy nem aka- dályozom meg egy élőlény fejlődését sem. Nem szabad azt gon- dolnunk, hogy mivel a lélekszikra a test elpusztításával sem öl- hető meg, ezért nincs semmi rossz abban, ha állatokat gyilkolunk kedvünkre. Ma az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy állatot egyenek annak ellenére, hogy bőséges gabona, gyümölcs és tej- mennyiség áll rendelkezésükre. Nincsen szükség az állatok lemé- szárlására. Az állatok szintén fejlődnek az ő evolúciós életükben azzal, hogy az állati lét egyik osztályából a másikba vándorolnak. Ha elpusztítanak egy állatot, akkor megakadályozzák fejlődését. Ha egy állat sok napot vagy évet tölt el egy bizonyos testben, s idő előtt megölik, akkor újra vissza kell térnie abba a formába, hogy letöltse hátralévő napjait azért, hogy magasabb létformákba emelkedhessen. Ezért csupán étvágyunkért nem szabadna mega- kadályozni fejlődésüket. Bhagavad-gltá (16.1-3) Evolúció: a lélek vándorlása a fajokon keresztül Láthatjuk, hányféle forma van. Honnan származnak ezek? A kutya, a macska, a fa, a hüllők, a rovarok, a halak formája? Történhet evolúció, de egyidőben létezik az összes faj is. Léte- zik a hal, az ember, a tigris, mindenki létezik. Akár egy város különböző lakásai. Elfoglalhatod az egyiket, ha tudod fizetni a lakbért, de közben ott van az összes többi lakás is. Hasonlóképpen az élőlény karmája szerint lehetőséget kap arra, hogy elfoglalja a testi formák egyikét. Viszont van evolúció. A halat követő evolúciós szint a növényi élet. Innen az élőlény be- léphet egy rovar testébe. A lélek a rovar testéből egy madár, majd vadállat, végül pedig emberi testbe kerülhet. Ha alkalmassá válik rá, tovább is fejlődhet. Ellenkező esetben pedig újra belekerül az evolúciós körforgásba. Ezért az emberi létforma nagyon fontos elágazás az élőlény evolúciós fejlődésében. Tudatosság: a hiányzó láncszem (3. oldal) Maya illúziója Máyá illúziója olyan, mint a tajték Mely újra a tengerbe vegyül. Senki sem anya, apa vagy rokon; Akár a ternger habja, csupán rövid ideig megül. Ahogy a tenger habja beleolvad a tengerbe, Úgy tűnik el ez az öt elemből álló becses tested. Ki mondja meg, hány múló alakot Öltöttek már a megtestesült lelkek? Bengáli költemény, Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada tollából

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:16 - #15

=5= A lélek titokzatos utazása (Idézetek O Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda írásaiból) Egy élet csupán egy villanás az időben Időtlen idők óta az élőlény szinte állandóan különböző fajok és bolygók között vándorol. Ezt a folyamatot magyarázza el a Bha- gavad-gitá: maya varázsa alatt mindenki az anyagi energiától ka- pott testében vándorol az univerzumban. Az anyagi életnek ha- tásai és visszahatásai vannak. Olyan ez, mint egy hosszú film- tekercs, amely tettekből és a visszahatásokból áll, s melynek csu- pán villanásnyi része egy élet. Meg kell értenünk, hogy egy gyer- mek születésekor a teste egy másik cselekedethalmaz kezdete, amikor pedig egy idős ember meghal, akkor a visszaható cse- lekedetek halmaza fejeződik be. Érímad-Bhágavatam (3.31.44) Saját választásunk szerint kapjuk testünket Az élőlény személyes vágyai alapján teremti testét, az Úr külső energiája pedig azzal a testtel látja el, mellyel a legjobban ki tudja elégíteni vágyait. A tigris más állatok vérét kívánta élvezni, ezért az Úr kegyéből az anyagi energia egy tigristesttel látta el, amely lehetővé tette, hogy más állatok vérét élvezze. Érímad-Bhagavatam (2.9.2) A halállal megfeledkezünk előző életünkről A halált követően mindent elfelejtünk, ami jelenlegi testünkkel kapcsolatos. Ezt alvás közben, éjjel is tapasztalhatjuk. Akkor mindent elfelejtünk erről a testről és kapcsolatairól, pedig ez a feledékenység csupán néhány óráig tart. A halál nem más, mint pár hónapnyi alvás azért, hogy újra kifejlesszünk egy másik testi rabságot, amit a természet törvényei vágyaink alapján ítélnek ne- künk. Ezért jelen testünkben csupán vágyainkat kell más irányba terelnünk, ennek elérése érdekében pedig még ebben az életünk- ben képzésre van szükségünk. Ez bármikor, akár pár perccel a halál előtt is elkezdhető, de a szokásos folyamat az, hogy az ember már fiatalon hozzáfog.Srimad-Bhágavatam (2.1.15) A lélek először emberi formált ölt Az élőlény eredetileg lelki lény, de amikor arra vágyik, hogy ezt az anyagi világot élvezze, lesüllyed. Megérthetjük, hogy az élőlény először emberi testet kap, de egyre alacsonyabb szintű cselekedetei miatt alacsonyabb létformákba: állati, növényi és vi- zi lények formáiba költözik. Az evolúció során az élőlény újra emberi testet és új lehetőséget kap, hogy kikerüljön a lélekván- dorlás folyamatából. Ha ismét nem arra használja az emberi for- mát, hogy megértse helyzetét, akkor különböző testekben újra a születés és halál körforgásába kerül.Srimad-Bhágavatam (4.29.4) A reinkarnáció tudománya ismeretlen a modern tudósok számára A lélekvándorlás tudománya tökéletesen ismeretlen a modern tudósok számára. Az úgynevezett tudósok nem szeretnek foglal- kozni ezekkel a dolgokkal, mert ha fontolóra vennék ezt a maga- sabb szintű témát s az élet problémáit, azt látnák, hogy jövőjük nagyon sötét.Érimad-Bhágavatam (4.28.21) A reinkarnációról nem tudni veszélyes A modern civiláció a családi jóléten s a legmagasabb szintű kényelmen alapszik, ezért a nyugdíjazás után mindenki nagyon kényelmes életre számít egy jól bebútorozott otthonban, amit szép hölgyek és gyermekek díszítenek, s nem vágyik arra, hogy azt elhagyja. Magas kormánytisztviselők és miniszterek holtukig ragaszkodnak elért posztjukhoz, és nem is vágynak arra, hogy elhagyják otthoni kényelmüket. Az ilyen hallucinációk rabságá- ban a materialisták különféle terveket kovácsolnak egy még ké- nyelmesebb élet elérése érdekében, de a kegyetlen halál vágyaik ellenére könyörtelenül és hirtelen viszi el a nagy tervezőket, arra kényszerítve őket, hogy egy másikra cseréljék jelenlegi testüket. Az ilyen tervező arra kényszerül, hogy a nyolcmillió-négyszáz- ezer faj közül munkájának gyümölcsei szerint egy másik testet fogadjon el. Következő életükben azok, akik túlságosan ragaszkodtak csa- ládi kényelmükhöz, hosszú, bűnös életükben elkövetett bűnös tet- teik alapján alacsonyabb létformákba jutnak, elrontva ezzel em- beri életük minden energiáját. Ahhoz, hogy ne vesztegessük el az emberi életet, és ne ragaszkodjunk valótlan dolgokhoz, ötvenéves korunkra - vagy már előbb - észre kell vennünk a halál fi- gyelmeztetéseit. Az elv az, hogy már ötvenéves korunk előtt ter- mészetesnek kell vennünk, hogy a halál jelen van, ezért életünk mindegyik szakaszában készülnünk kell egy jobb, következő élet- re.Srimad-Bhágavatam (2.1.16) "És porrá leszel" Amikor meghalunk, az öt elemből - földből, vízből, levegő- ből, tűzből és éterből - álló anyagi test szétbomlik, és a durva anyagok visszatérnek a természetbe. Amint a keresztény Biblia mondja: "Porból lettél s porrá leszel." Egyes társadalmakban a testet elégetik, máshol eltemetik, s van, ahol az állatoknak vetik. Indiában a hinduk elégetik a testet, így az hamuvá lesz. A hamu egyszerűen a föld egy másik formája. A keresztények eltemetik a testet, mely idővel porrá válik a sírban, mely akárcsak a hamu, a föld másik formája. Vannak olyan társadalmak, mint például a párszi közösség Indiában, akik nem égetik és nem temetik el a testet, hanem a keselyűknek dobják, akik rögtön megeszik. így a test végül székletté válik. Mindenesetre ez a gyönyörű test, me- lyet oly gonddal kozmetikázunk és dédelgetünk, végül vagy szé- kletté, vagy hamuvá, vagy pedig porrá válik. A halál pillanatában a finomabb alkotóelemek - az elme, intelligencia és az ego, me- lyeket együttesen tudatnak hívnak - a parányi lelket egy másik testbe szállítják, hogy ott cselekedetei alapján szenvedjen vagy örvendjen.A tökéletesség ösvénye (101. oldal) Asztrológia és reinkarnáció A csillagok élőlényekre gyakorolt hatásának asztronómiai szá- mításai nem találgatások, hanem tények, amit a Érlmad-Bhága- vatam is megerősít. Minden élőlényt minden pillanatban a termé- szet törvényei irányítanak, amint az állampolgár is az állam be- folyása alatt áll. De az állam törvényei érzékelhetőek, az anyagi természet törvényei viszont finomak ahhoz, hogy durva értel- münkkel megértsük, érzékeljük őket. A természet törvénye annyira finom, hogy testünk minden egyes részére bizonyos csillagok hatnak, s az élőlény az ilyen asztronómiai hatások miatt képes teljesíteni bebörtönzésének ér- telmét. Ezért határozza meg egy ember sorsát az, hogy milyen csillagkép alatt született, amiről tanult asztrológusok készítenek pontos horoszkópot. Hatalmas tudomány ez, s ha rosszul is hasz- nálják, még nem jelenti azt, hogy használhatatlan. Az asztrális hatások megfelelő elrendezése sosem függött em- beri akarattól. Az mindig a Legfelsőbb Úr felsőbb irányításának eredménye volt. Természetesen ezek az elrendezések az élőlény jó vagy rossz cselekedetei alapján történnek. Az élőlények jám- bor cselekedetei azért fontosak, mert csak jámbor cselekedetekkel juthatunk vagyonhoz, tudáshoz vagy szépséghez. Srimad-Bhágavatam (1.12.12)

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:15 - #14

-III-LÁTOGATÓK A TÚLVILÁGRÓL Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.Bhagavad-gitá (8.6) Amikor a lélek a halál után elindul titokzatos útjára, a nagy világvallások hagyományai szerint találkozhat a való- ság más síkjaiból származó élőlényekkel is: angyalokkal, akik segítik őt, vagy bírakkal, akik a kozmikus igazság mérlegén mérik le jó és rossz cselekedeteit. Az ember kul- túrájában nagy választék van azokból a vallásos tárgyú műalkotásokból, melyek ilyen jeleneteket ábrázolnak. Egy etruszk cserépkorsó töredékén lévő festményen egy elesett harcosra vigyázó angyali alak látható. Egy középkorból származó keresztény mozaikon egy zord Szent Mihály lát- ható, kezeiben az igazság mérlegével. Sokan, akik klinikai halált vagy halálközeli élményt éltek át, ilyen lényekkel való találkozásról számoltak be. India Védikus Irodalmából megtudhatjuk, hogy az Úr Visnu szolgái a halál pillanatában jelennek meg azért, hogy elkísérjék a jámbor lelket a lelki világba. A Védák Yamara- jának, a halál urának félelmetes ügynökeiről is beszélnek, akik erővel ragadják el a bűnös ember lelkét, s felkészítik következő börtönszerű inkamációjára. Ebben a történetben az Úr Visnu és Yamarája ügynökei azon vitatkoznak, hogy felszabaduljon vagy reinkamálódjon-e Ajámila lelke. Élt egyszer Kanyakubja városában egy Ajimila nevű fiatal, szenlbráhmana pap, aki letért a lelki élet ösvényéről, s minden jó tulajdonságát elveszítette, amikor beleszeretett egy prostituáltba. Feladva papi kötelességeit, Ajámila rablásból és szerencsejáté- kokból élt, s életét erkölcstelenségekkel múlatta. Nyolcvannyolc éves korára Ajamilának a prostituált tíz gyer- meket szült. A legifjabbat, egy csecsemőt Nárayanának hívták (ez a Legfelsőbb Úr, Visnu egyik neve). Ajámila nagyon ragaszko- dott kisfiához, s nagy örömét lelte abban, ha gyermeke első lé- péseit és szavait figyelhette. Egy napon a halál figyelmeztetés nélkül érte az ostoba Aja- railát. Az öregember elborzadva látta a három rémisztőén vad és torzarcú alakot maga előtt. Ezek a túlvilági lények köteleket hoz- tak, hogy (erőszakkal kísérjék a halál ura, Yamarája elé. A hát- borzongató teremtmények láttán Ajamila megzavarodott, és kis- fia iránti ragaszkodásából - aki ott játszott nem messze - han- gosan kiáltozni kezdte: “Nárayana! Narayana!" Könnyes szemek- kel, kisfia után kiabálva, a bűnös Ajamila tudtán kívül az Úr Visnu szent nevét vibrálta. Uruk nevének hallatára, melyet a haldokló Ajamila oly nagy odaadással vibrált, Visnu küdöttei, a Visnudüták egy szempillan- tás alatt ott termettek. Úgy néztek ki, mint maga az Úr Visnu. Szemeik olyanok voltak, akár a lótusz virágai; csillogó arany- sisakot és topázszínű fénylő selyemöltözetet viseltek, tökéletesen formált testüket zafír és tejfehér lótuszfüzérek ékesítették. Üdék voltak és fiatalok, s kápráztató ragyogásuk betöltötte a sötét, ha- lotti szobát. Kezükben íjat, nyilat, kardot, kagylókürtöt, buzo- gányt, korongot és lótuszvirágot tartottak. A Visnudüták meglátták Yamarája szolgáit, amint éppen ki akarták tépni Ajamila lelkét szívéből, s zengő hangon kiáltották: “állj!" A Yamadüták, akik még sohasem kerültek szembe ellenállás- sal, megborzongtak a Visnudüták szigorú parancsától. "Kik vagy- tok? Miért próbáltok megakadályozni minket? - kérdezték. Mi a halál ura, Yamarája szolgái vagyunk - mondták." Visnu ügynökei elmosolyodtak, és olyan mély hangon szólal- tak meg, mint az esőfelhő morajlása: “Ha tényleg Yamarája szol- gái vagytok, akkor el kell magyaráznotok nekünk a születés és a halál körforgásának értelmét. Mondjátok meg, ki kerül bele ebbe körforgásba és ki nem?" A Yamadüták így feleltek: “A nap, a tűz, az ég, a levegő, a félistenek, a hold, az este, a nappal, az éjszaka, az égtájak, a víz, a föld és a Felsőiélek, a szívben lakozó Úr tanúskodik csele- kedeteinkről. A születés és halál körforgásával azokat büntetik, akikről ezek a tanúk azt jelentik, hogy eltértek vallásos köte- lességeiktől. Életük vallásos vagy istentelen tettei alapján élvezik vagy szenvedik el karmájuk megfelelő visszahatásait következő életükben." Az élőlények a lelki világban eredetileg Isten örök szolgái. De amikor feladják az Úr szolgálatát, be kell lépniük az anyagi uni- verzumba, mely a természet három kötőerejéből: jóságból, szen- vedélyből és tudatlanságból áll. A Yamadüták elmagyarázták, hogy azok az élőlények, akik élvezni kívánják ezt az anyagi vi- lágot, a kötőerők hatása alá kerülnek, s a kötőerőkkel való kap- csolatuknak megfelelően egy anyagi testet kapnak. A jóság mi- nőségében lévők félisteni, a szenvedélyben lévők emberi testet kapnak, a tudatlanság kötőerejében lévők pedig az alacsonyabb fajokba kerülnek. Mindezek a testek olyanok, mint amilyenekkel álmainkban ta- lálkozunk. Ha valaki elalszik, elfelejti valódi azonosságát, s akár azt is álmodhatja, hogy király lett belőle. Nem emlékszik arra, hogy mit csinált elalvása előtt, s nem tudja, hogy mit fog tenni, miután felébred. Hasonlóan, ha egy lélek egy ideiglenes, anyagi testtel azonosítja magát, akkor elfelejti valódi, lelki azonosságát, ahogy előző életeit is annak ellenére, hogy a legtöbb emberi test- ben lakozó lélek már végigjárta mind a nyolcmillió-négyszázezer létformát. “Az élőlény tehát egyik anyagi testből a másikba vádorol az emberek, állatok és félistenek életében" - mondták a Yamadü- ták. Ha az élőlény félisteni testet kap, nagyon boldog. Ha emberi testet, akkor néha boldog, néha szomorú. Ha állati testet kap, akkor állandóan félelemben él. Nagyon szenved mindegyik álla- potban, mert átéli a születést, halált, betegséget és öregséget. Nyomorúságos állapota a samsára, a lélek vándorlása különböző fajokon keresztül az anyagi világban. “Az ostoba megtestesült élőlény, - folytatták a Yamadüták - aki képtelen megzabolázni érzékeit vagy elméjét, akár kívánja akár nem, az anyagi természet kötőereje szerint kénytelen csele- kedni. Olyan, mint a selyemhernyó, aki saját nyálával készít gu- bót, s csapdájába esik. Az élőlény gyümölcsöző tetteinek áldozata lesz, melytől nem tud szabadulni. így állandóan zavarodott, is- mételten meghal és megszületik. “Erős anyagi vágyai miatt - szóltak a Yamadüták - az élő- lény egy bizonyos családban születik meg, s apjához vagy any- jához hasonló testet kap. Ez a test múlt- és jövőbeli testeire utal, ahogy a tavasz is elmúlt és jövendő tavaszokra hasonlít." Az emberi létforma különösen értékes, mert csak az ember képes megérteni a transzcendentális tudást, mely kiszabadíthatja őt a születés és halál körforgásából. De Ajamila elpocsékolta em- beri életét. "Kezdetben - mondták a Yamadüták - Ajamila tanulmá- nyozta a Védikus írásokat. Jelleme és magatartása kifogástalan volt. Szelíd volt és nemes, uralkodott elméjén és érzékein. Mindig őszinte volt, ismerte a védikus mantrák vibrálásának módját, és nagyon tiszta volt. Ajámila mindig megadta a kellő tiszteletet lelki tanítómesterének, vendégeinek és családja idősebb tagja- inak. Valóban mentes volt a hamis tekintélytől. Minden élőlény- hez jóindulatú volt, sohasem irigykedett senkire. “Ám egyszer Ajámila, apja utasítására az erdőbe ment, hogy gyümölcsöket és virágot szedjen. Hazafelé menet összeakadt egy nagyon kéjes, alacsonyrendű férfival, aki szégyentelenül ölelge- tett és csókolt egy prostituáltat. A férfi mosolygott és dalolt, jól érezte magát, mintha ez helyénvaló lenne. Ő és a prostituált is részeg volt. A kurtizán szemei mámorban úsztak, ruhája meg- lazult, itt-ott felfedve testét. Mikor Ajámila meglátta ezt a pros- tituáltat, kéjes vágyak ébredtek szívében s a hatásuk alá került. Emlékezni próbált az írások tanácsaira, tudása és értelme segít- ségével fékezni próbálta bujaságát. De Cupido nyila a szívébe hatolt, ezért képtelen volt elméjét irányítani. Attól fogva állan- dóan a prostituálton járt az esze, s rövid idő múlva a házába vette szolgálónak. Ezután Ajamila felhagyott összes lelki gyakorlatával. Apjától örökölt pénzét a prostituáltra költötte, sőt elhagyta tiszteletre mél- tó bráhmana családból származó gyönyörű, fiatal feleségét is. Ez a gazember Ajámila, legálisan vagy sem, onnan szerzett pénzt, ahonnan tudott, s abból tartotta el a prostituált fiait és lányait. Halála előtt nem vezekelt, ezért bűnös élete miatt Ya- marája színe elé kell vinnünk. Ott bűnös tettei miatt bűnhődni fog, majd egy megfelelő testben visszatér az anyagi világba." Végighallgatva a Yamadütákat, az Úr Visnu szolgái, akik járta- sak a logikában s az érvelésben, így feleltek: "Milyen fájdalmas azt látni, hogy azok, akiknek feladatuk a vallási elvek fenntartása, szükségtelenül büntetnek egy ártatlan embert. Ajámila már jó- vátette bűneit. Sőt, nemcsak ebben az életében, hanem a mege- lőző sokmillió életében elkövetett bűneit is jóvátette már azáltal, hogy halála öntudatlan pillanatában is Naráyana szent nevét vib- rálta. Ezért most megtisztulva alkalmas arra, hogy felszabaduljon a reinkarnáció körforgásából." A Visnudflták így szóltak: “Az Úr Visnu szent neveinek vib- rálása a legjobb vezeklés. Egy tolvaj vagy iszákos számára, vagy annak, aki hűtlenül elhagyta barátját vagy rokonát, aki megöl egy papot, vagy aki viszonyt tart fenn saját guruja feleségével vagy más elöljáróéval, az Úr Visnu szent nevének vibrálása a legjobb vezeklés. Azoknak is ez a legjobb módszer, akik asszonyt, apát, királyt vagy tehenet öltek, vagy másképp bűnöztek. Az ilyen bű- nősök pusztán az Úr Visnu szent nevének vibrálásával is magukra terelhetik a Legfelsőbb Úr figyelmét, aki ezáltal úgy vélheti: Mi- vel ez az ember szent Nevemet vibrálta, kötelességem, hogy vé- delmet nyújtsak neki.'" Annak, aki a veszekedés és képmutatás e korszakában meg akar menekülni az újraszületéstől, a Hare Krsna mahá-mantrát, a felszabadulás nagy mantráját kell vibrálnia, mert az minden anyagi vágytól megtisztítja szívét, mely különben a születés és halál körforgásának csapdájában tartja. A Visnudüták így folytatták: “Aki az Úr szent nevét vibrálja, az rögtön megszabadul bűnei visszahatásától akkor is, ha csupán tréfából vagy zenei mulatságból teszi. Ezt az írások és a művelt tudósok is elfogadják. Ha valaki az Úr Krsna szent nevét vibrálja és meghal egy bale- setben vagy megöli egy vadállat, betegségben vagy fegyver által pusztul el, annak nem kell újra megszületnie. Ahogy a tűz hamu- vá égeti a száraz falevelet, úgy égeti Krsna szent neve is hamuvá az ember összes karmikus visszahatásait." A Visnudüták ekkor így szóltak: " Ha valaki nincsen tisztában egy orvosság erejével, de szedi vagy kényszerítik arra, hogy szed- je, az tudta nélkül is hatni fog. Még ha valaki nem is ismeri a Szent Név vibrálásának értékét, a vibrálás akkor is felszabadítja a reinkarnáció alól. “Halála pillanatában - mondták a Visnudüták - Ajámila te- hetetlenül és nagyon hangosan vibrálta az Úr Naráyana nevét. Ez a vibrálás szabadította fel őt az újraszületés alól, melyet bűnös élete miatt kapott. Ezért ne próbáljátok Uratok elé vinni, hogy egy újabb anyagi test börtönében bűnhődjön." Ezután a Visnudüták megszabadították Ajamilát Yamarája szolgáinak köteleitől. Ajámila magához tért és őszintén, félelem nélkül, fejét lábukhoz hajtva felajánlotta hódolatát a Visnudü- táknak. Amikor pedig a Visnudüták látták, hogy Ajamila mon- dani akar nekik valamit, eltűntek. “Álom volt amit láttam, vagy valóság - csodálkozott Ajami- la. Szörnyűséges embereket láttam, akik kezükben kötelekkel jöt- tek, hogy elhurcoljanak. Hová lettek? És hol van az a ragyogó négy személy, akik megmentettek?" Ajamila ekkor elgondolkozott életén. "Érzékeim rabszolgája- ként mennyire lesüllyedtem! Szent bráhmana voltam, de lezu- hantam és gyermekeket nemzettem egy prostituált ménében. Rá- adásul elhagytam igaz és gyönyörű, fiatal feleségemet is. Apám és anyám öreg volt, s rajtam kívül nem volt más barátjuk vagy gyermekük, akik gondozta volna őket. Mivel nem törődtem ve- lük, életük csupa fájdalom és nehézség lett. Most már tisztán látom, hogy egy olyan bűnös személy mint én megérdemelte vol- na, hogy következő életében pokolian szenvedjen." “Olyan szerencsétlen vagyok, - mondta Ajamila - de most egy új lehetőséget kaptam arra, hogy kiszabaduljak a születés és halál gonosz körforgásából." Ajámila azonnal megtagadta prostituált feleségét^és Hardwar- ba, a Himalája egyik zarándokhelyére utazott. Ott egy Visnu templomban keresett menedéket, ahol a bhakti-yogát, a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát végezte. Amikor elméjét és intelligenciáját az Úr formáján való tökéletes meditációra for- dította, újra megpillantotta maga elölt a négy mennyei lényt. Rá- ismert arra a négy Visnudütára, akik megmentették a halál ügy- nökeitől, s leborult előttük. Ott, Hardwarban, a Gangesz partján Ajámila elhagyta átmeneti anyagi testét és visszanyerte örökkévaló, lelki formáját. A Visnu- düták társaságában felszállt egy arany repülőre, s az égen keresz- tül egyenesen az Úr Visnu lakóhelyére ment, hogy soha többé ne térjen vissza ebbe az anyagi világba.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:14 - #13

-II-A RAGASZKODÁS ÁLDOZATA Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyettük.Bhagavad-gitá (2.22) A Krisztus előtti első évszázadban Ovidius, római költő így beszéli el egy szerencsétlen ember sorsát, aki tettei és vágyai miatt egy pár fokkal lejjebb csúszott az evolúció lépcsőjén: Szégyellem elmondani neked, de megteszem - Sörték nőttek rajtam. Nem tudtam beszélni, csupán röfögés Jött belőlem szavak helyett. Éreztem, hogy szám keménnyé válik. Orrom helyére disznó orra nőtt. Arcom a földet pásztázta. Nyakam izmoktól duzzadt, És a kéz, amely régen a csészét emelte ajkaimhoz Most lábnyomokat hagyott a talajon.-Metamorfózisok A Simad-Bhagavatam, melyet mintegy háromezer évvel Ovidius kora előtt állítottak össze, tartalmazza a következő páratlan történetet, amely drámaian szemlélteti a reinkarná- ció törvényeit. India hatalmas és vallásos uralkodója, Bha- rata király, egy őzikéhez fűződő túlzott ragaszkodása miatt egy életet őz-testben volt kénytelen eltölteni, mielőtt újra emberi testet kapott volna. Bharata király bölcs és tapasztalt mahárája volt, olyan, akiről az ember azt gondolná, hogy évszázadokon keresztül uralkodhat- na. Mégis, élete virágjában lemondott mindenről - feleségéről, családjáról, hatalmas birodalmáról, - és az erdőbe vonult. Ezzel az ősi India nagy szentjeinek tanácsát követte, akik azt ajánlották, hogy az ember élete második felét szentelje az önmegvalósítás- nak. Bharata király tudta, hogy mint hatalmas uralkodó, helyzete nem állandó, ezért nem törekedett arra, hogy a királyi trónt ha- láláig megtartsa. Elvégre egy király teste is végül porrá, hamuvá, férgek vagy egyéb állatok táplálékává válik. Ám a testen belül ott van az elpusztíthatatlan lélek, a valódi én. A yoga folyamata által az ént rá lehet ébreszteni valódi lelki azonosságára. Ha ez egyszer megtörténik, a léleknek nem kell tovább raboskodnia egy anyagi testben. Megértve azt, hogy az élet valódi célja megszabadulni a rein- karnáció körforgásából, Bharata király elindult egy Pulaha-asra- ma nevű szent zarándokhelyre a Himalája tövébe. Ott a hajdani király magában élt a GandakI folyó partja mentén, az erdeiben. Királyi öltözéke helyett mindössze egy őzbőrből készült ruhát viselt. Haja és szakálla hosszúra és gubancosra nőtt, s állandóan nedves volt, mivel napjában háromszor megfürdött a folyóban. Reggelenként Bharata azzal imádta a Legfelsőbb Urat, hogy a Rg Veda himnuszait vibrálta, s ahogy a nap felkelt, a következő mantrát mondta el: “A Legfelsőbb Ur a tiszta jóság állapotában van. Ö világítja meg az egész univerzumot; különböző potenciái által ellátja az összes anyagi élvezetre vágyó élőlényt és áldását adja híveinek." A nap későbbi részében gyümölcsöket és gyökereket gyűjtött, és ahogy azt a védikus írások előírják, felajánlotta ezeket az egy- szerű ételeket Úr Krsnának, az Istenség Legfelsőbb Személyisé- gének, majd elfogyasztotta őket. Habár hajdanában nagy király volt és bővelkedett a világi gazdagságban, most lemondásaiból származó ereje miatt megszűntek az anyagi élvezet iránti vágyai. Nem kötődött többé a születés és halál körforgását előidéző dol- gokhoz. Mivel állandóan az Istenség Személyiségén meditált, Bharata tapasztami kezdte a lelki eksztázis tüneteit. Szíve az eksztatikus szerelem tavához hasonlított, s mikor elméje megfürdött ebben a tóban, az öröm könnyei patakzottak szeméből. Egy nap, miközben Bharata a folyópart közelében meditált, egy őzsuta jött oda inni. Mialatt ivott, a közeli erdőből orosz- lánüvöltés hangzott fel. Az őzsuta vemhes volt, s ahogy az ijedt- ségtől felugrott s elfutott a folyótól, egy őzgida pottyant ki mé- héből a gyorsfolyású vízbe. Az őzsuta félelemtől remegve s a vetéléstől legyengülve egy barlangban húzódott meg, ahol ha- marosan elpusztult. A bölcs meglátta a vízben sodródó őzgidát, s nagy szánalom vett rajta erőt. Kiemelte az állatot a vízből, s tudva, hogy az anyátlan, elvitte az áéramába. A tanult transzcendentalista szem- szögéből a testi különbségeknek nincsen jelentőségük: mivel Bharata önmegvalósított volt, minden élőlényt egyenlőnek látott s tudta azt, hogy minden testben jelen van a lélek és a Felsőiélek, a Legfelsőbb Ur is. Naponta friss zöld fűvel etette az őzet, s meg- próbált kényelmes körülményeket teremteni neki. Hamarosan nagy ragaszkodás ébredt benne az őz iránt, vele aludt, vele sétált, vele fürdött, sőt vele is evett. Amikor az erdőbe indult gyümöl- csért, virágért és gyökerekért, magával vitte az őzet, mert félt, hogy ha hátrahagyja, megölhetik a kutyák, sakálok vagy a tig- risek. Bharata nagy örömét lelte abban, hogy az őz gyermekként ugrált és bolondozott az erdőben. Néha a vállán vitte a gidát. Szíve annyira telve volt az őz iránti szeretettel, hogy egész nap az ölében tartotta volna őt, alvás közben pedig az őz a mellkasán pihent. Állandóan becézgette, s néha még meg is csókolta. így hát ragaszkodással a szívében kötődni kezdett az őzhöz. Mivel ragaszkodott ahhoz, hogy felnevelje az őzet, Bharata egyre kevesebbet meditált a Legfelsőbb Úron. Ezzel letért az ön- megvalósítás ösvényéről, mely az emberi élet valódi célja. A Vé- dák emlékeztetnek bennünket arra, hogy a lélek csak azután kap- hat emberi testet, miután több milliószor megszületett az alacso- nyabb fajokban. Ezt az anyagi világot néha a születés és halál óceánjához, az emberi testet pedig egy megbízható hajóhoz ha- sonlítják, mely képes átszelni ezt az óceánt. A Védikus írások, valamint a szent tanítók vagy lelki tanítómesterek gyakorlott ha- jósokhoz, az emberi test lehetőségei pedig kedvező szelekhez ha- sonlítanak, melyek abban segítik a hajót, hogy akadálytalanul elérje kívánt célját. Ha valaki rendelkezik mindezekkel a lehe- tőségekkel, de életét nem használja teljesen az önmegvalósításra, akkor az lelki öngyilkosságot követ el s azt kockáztatja, hogy következő életében állati testet kap. Amellett, hogy Bharata tudatában volt ezeknek a tényeknek, így gondolkodott: “Ez az őz menedéket keresett nálam, hogyan is hanyagolhatnám el? Még ha zavarja is lelki életemet, akkor sem vehetem semmibe. Nagy hiba lenne, ha nem vennék tudomást egy segítségre szoruló személyről, aki menedéket keres nálam."Egy nap Bharata meditációja közben, szokása szerint a Legfel- sőbb Úr helyett az őzre gondolt. Megtörve figyelmét körülnézett, hogy lássa, merre van az őz. Mikor pedig nem látta sehol, elméje izgatottá vált, mint azé a fösvényé, aki elveszítette pénzét. Felállt és átkutatta a környéket ááramja körül, de az őzet sehol sem találta. Azt gondolta: "Mikor fog az özem visszajönni? Biztonságban van-e, nem bántják-e a tigrisek és más állatok? Mikor fogom újra látni őt, amint a kertemben sétál s a lágy, zöld füvet legeli? "Ahogy telt a nap s az őz nem tért vissza, Bharatát elöntötte az aggodalom. “Megette volna őt egy farkas vagy egy kutya? Vad- disznó-horda, vagy magányosan kószáló tigris támadta meg? A nap már lemenőben van, és ez a szegény állat, aki mióta elvesz- tette anyját megbízott bennem, még mindig nem tért vissza."Visszaemlékezett arra, hogyan játszott vele az őz, megérintve őt lágy, pihés szarvainak hegyével. Emlékezett arra, hogy néha eltolta magától az őzet, bosszankodást színlelve amiatt, hogy megzavarta imáját vagy meditációját, és hogy az őz akkor féle- lemmel telve miként ült le mozdulatlanul, nem messze tőle.“Az én őzem pontosan olyan, mint egy kis herceg. Mikor fog visszatérni? Mikor fogja újra megbékíteni sebzett szívemet?" Képtelen volt uralkodni magán, ezért elindult az őz után, kö- vetve apró patanyomait a holdfényben. Őrületében magához kez- dett beszélni: "Ez a teremtmény olyan kedves volt nekem, hogy úgy érzem, mintha saját fiamat vesztettem volna el. A távollét égető lázától úgy érzem magam, mintha egy lángoló erdőtűz kö- zepén lennék. Keserűség égeti a szívemet."Eszeveszetten, veszélyes erdei ösvényeken kutatva az elveszett őzet, Bharata elesett és súlyosan megsebesült. Ott fekve, halála pillanatában azt látta, hogy az őz megjelent, leült mellette, s egy szerető gyermek tekintetével nézett rá. Halála pillanatában a ki- rály minden erejével az őzre gondolt. A Bhagavad-gltából meg- tudhatjuk: "Amilyen létállapotra emlékszik valaki teste elhagyá- sakor, kétségtelenül eléri azt."Bharata király őzzé változik Következő életében Bharata király egy őz testébe költözött. A legtöbb élőlény képtelen visszaemlékezni múltbeli életeire, de ő, előző életében elért lelki fejlettsége miatt képes volt még egy őz testében is megérteni azt, hogy miért kapott ilyen testet, ezért keseregni kezdett: “Milyen bolond voltam! Elhagytam az önmeg- valósítás ösvényét. Feladtam családomat és királyságomat, elvo- nultam meditálni egy elhagyatott szent helyre, ahol örökké csak az univerzum Urán elmélkedtem. De ostobaságom miatt hagy- tam, hogy elmém egy őzhöz ragaszkodjon. És most jogosan kap- tam ilyen testet. Csakis magamat hibáztathatom." Bharata értékes leckét kapott, s még őzként is képes volt to- vább fejlődni a lelki életben. Elkülönült minden anyagi vágytól. Nem törődött többé a zamatos zöld fűvel, s arra sem figyelt, hogy mekkorára nőnek agancsai. Feladta a többi őz társaságát is, a hímekét és a nőstényekét egyaránt, s hátrahagyva anyját a Ká- lanjara-hegyekben, ahol született, visszatért Pulaha-ásramba, arra helyre, ahol előző életében a meditációt gyakorolta. De ez al- kalommal ügyelt arra, hogy sohase feledkezzen meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Nagy szentek és bölcsek lakjainak közelében maradt, elkerült minden kapcsolatot a materialistákkal, s nagyon egyszerűen élt, csak kemény és száraz levelekkel táplál- kozott. Mikor elkövetkezett halála pillanata s Bharata elhagyta őz testét, hangosan mondta a következő imát: “Az Istenség Legfel- sőbb Személyisége minden tudás forrása, az egész teremtés irá- nyítója és a Felsőlélek minden élőlény szívében. Ő gyönyörű és vonzó. Elhagyva ezt a testet hódolatomat ajánlom Neki és remé- lem, hogy folyamatosan lefoglalhatom magam transzcendentális szerető szolgálatában."Jada Bharata élete Következő életében Bharata Király egy tiszta és szent bráh- mana családjában született meg, ahol Jada Bharataként ismerték. Az Úr kegyéből újra képes volt emlékezni előző életeire. A Bha- gavad- gitában az Úr Krsna azt mondja: “Tőlem származik az emlékezés, a tudás és a felejtés." Mikor Jada Bharata felnőtt, nagyon félt barátaitól és rokonaitól, mivel azok nagyon mate- rialisták voltak és egyáltalán nem érdekelte őket a lelki fejlődés. A fiú állandóan aggódott, mivel félt attól, hogy hatásukra ismét alázuhan az állati létbe. Ezért, bár nagyon intelligens volt, bo- londként viselkedett. Ostobának, vaknak és süketnek tettette ma- gát, így a világi emberek nem is próbáltak beszélni vele. Ám magában örökké az Úrra gondolt s dicsőségét vibrálta, mely egyedül képes megmenteni valakit az ismétlődő születéstől és haláltól. Jada Bharata apja nagyon ragaszkodott fiához és lelke mélyén remélte, hogy Jada Bharatából egy nap tanult tudós lesz. Ezért megpróbálta őt megtanítani a védikus tudomány rejtelmeire. De Jada Bharata szándékosan bolondként viselkedett, hogy apja fel- hagyjon szándékával. Ha apja utasította valamire, ő pontosan az ellenkezőjét csinálta. Mindamellett Jada Bharata apja egészen ha- láláig próbálta tanítani a fiút. Jada Bharata kilenc mostohatestvére ostobának és esztelennek tartotta őt, ezért amikor apjuk meghalt, felhagytak minden pró- bálkozással, hogy képezzék őt. Képtelenek voltak megérteni Jada Bharata belső lelki fejlődését. De ő sohasem tiltakozott rossz bá- násmódjuk ellen, mivel már teljesen felszabadult a testi életfel- fogás alól. Bármilyen étel kerül elé elfogadta és megette, akár sok, akár kevés, akár ízletes, akár élvezhetetlen volt. Mivel teljes transzcendentális tudással rendelkezett, nem zavarták az olyan anyagi kettősségek, mint például a hideg vagy a meleg. Teste és végtagjai rendkívül erősek voltak. Nem törődött sem a tél hide- gével, sem a nyár hevével, sem széllel, sem esővel. Mivel teste állandóan piszkos volt, ez leplezte lelki tudását és fényét éppen úgy, mint a szennyel és mocsokkal borított értékes drágakő. Azok a hétköznapi emberek, akik nem tartották többre egy haszontalan bolondnál, naponta bántalmazták és megvetették őt. Jada Bharata fizetése csupán az a kevés élvezhetetlen táplálék volt, amit testvéreitől kapott, akik rabszolgaként dolgoztatták a mezőn. De még az egyszerű feladatokat is képtelen volt kielé- gítően elvégezni, mivel nem tudta, hogy hová szórja a szemetet vagy hol simítsa el a földet. Étel gyanánt bátyjai rizstörmeléket, a rizs pelyváját, olajos pogácsát, féregrágta gabonát és olyan égett magvakat adtak neki, amik a főzőedény aljára ragadtak. De Jada Bharata boldogan, nektárként fogadta mindezt. Sohasem érzett haragot. Rendelkezett egy tökéletesen önmegvalósított lélek ösz- szes tulajdonságával. Egyszer egy tolvajokból és gyilkosokból álló banda vezetője Bhadrakáll istennő templomába ment, hogy feláldozzon egy ál- lathoz hasonlatos ostoba, csekélyértelmű embert. Az ilyesfajta áldozatokat a Védák sehol sem említik, csupán a rablók találták ki azért, hogy anyagi gazdagságra tegyenek szert. Tervük meghi- úsult, mert az az ember akit fel akartak áldozni megszökött, ezért a rablóvezér elküldte embereit, hogy keressék meg őt. Erdőkön és mezőkön át, kutatva az éjszaka sötétjében, a rablók egy rizs- földhöz értek, ahol megpillantották Jada Bharatát, amint ott ült s a mezőt őrizte a vaddisznók támadásai ellen. Gondolták, tökéletes áldozat válna belőle. Örömtől csillogó arccal, erős kötelekkel gúzsba kötötték és Kall istennő templomához cipelték. Jada Bha- rata, mivel tökéletesen hitt a Legfelsőbb Úr oltalmában, nem til- takozott. Egy híres lelki tanítómester öt egy dalt, mely így hang- zik: “Uram, most meghódolok Előtted. Örökre a szolgád vagyok s ha akarod, megölhetsz engem, s ha akarod, meg is védhetsz. Én minden esetben teljes mértékben meghódolok Előtted." A rablók megfürdették Jada Bharatát, új selyemruhát adtak rá, majd ékszerekkel és virágfüzérekkel díszítették fel. Utolsó étke- zéseként bőségesen megetették majd az istennő elé vitték, akit imákkal és dalokkal dicsértek. Jada Bharatát erővel leültették a mürti elé. Ezután az a rabló, aki a főpap szerepét játszotta, egy borotvaéles karddal el akarta vágni Ja^a Bharata torkát, hogy kifolyó, meleg vérét likőrként fel fudják ajánlani Kálinak. De az istennő ezt nem tűrte. Megértette, hogy a bűnös tolvajok az Úr egy nagy bhaktáját készülnek megölni. Az istenség formája váratlanul megrepedt, s megjelent maga az istennő. Teste elvisel- hetetlen sugárzással ragyogott. A feldühödött istennőnek megvil- lantak lángoló szemei és láthatóvá váltak ádáz, görbe fogai. Sze- mei, vörös szemgolyói izzottak, s úgy tűnt, mintha az egész koz- mosz elpusztítására készülődne. Harciasán leugrott az oltárról és azzal a karddal, amivel ők a szent Jada Bharatát készültek meg- ölni, lefejezte az összes gazembert. Jada Bharata Rahügana királyt oktatja Miután megszabadult Káli templomából, Jada Bharata folytatta vándorlását, távol tartva magát a közönséges materialista embe- rektől. Egy napon, amint Rahüganát, Sauvira királyát szolgái a vállukon, egy gyaloghintóban vitték a kerületen keresztül, az el- fáradt férfiak botladozni kezdtek. Belátva, hogy más hordárra lesz szükségük az IksumatI folyón való átkeléshez, a király szol- gái kutatni kezdtek valaki után. Hamarosan meglátták Jada Bha- ratát, aki megfelelőnek látszott, mivel fiatal volt és erős, akár egy ökör. Jada Bharata azonban minden élőlényt testvérének tekintett, ezért nem tudta jól ellátni feladatát. Járás közben állandóan meg- állt, hogy megbizonyosodjon arról, nem lépett-e rá egyetlen han- gyára sem. A reinkarnáció finom, de precíz törvényei alapján minden élőlénynek el kell töltenie egy meghatározott időt egy testben, mielőtt magasabb formát kapna. Ha idő előtt megölnek egy állatot, akkor a léleknek vissza kell térnie ugyanabba a fajba, hogy letöltse idejét abban a testben. Ezért a Védák megparan- csolják, hogy mindig óvakodjunk attól, nehogy szeszélyből meg- öljünk más állatokat. Nem is sejtve a késlekedés okát, Rahügana így kiáltott: “Mi történik? Miért nem vagytok képesek ezt a gya- loghintót rendesen vinni? Miért rázkódik így? A király vészjósló hangjára az ijedt szolgák azt felelték, hogy a bolond Jada Bharata az oka. A király mérgesen megszidta, gú- nyosan hibáztatva őt azzal, hogy úgy viszi a gyaloghintót, mint egy gyenge, sovány, fáradt vénember. De Jada Bharata, aki is- merte eredeti lelki azonosságát, jól tudta, hogy nem azonos a testével. Nem volt sem kövér, sem vékony, s ahhoz a hús és csonttömeghez sem volt semmi köze, ami testét alkotta. Tudta magáról, hogy egy örök szellemi lélek s egy testben ül, mint gépben a vezetője. Ezért érzéketlen maradt a király dühös kri- tikájával szemben. Azzal sem törődött volna, ha a király halálra ítéli, mert tudta, hogy a lélek örök és elpusztíthatatlan. Ahogy az Úr Krsna mondja a Gltában: "A lélek nem semmisül meg a test pusztulásával." Jada Bharata csendes maradt, s ugyanúgy vitte tovább a hintót. A király azonban képtelen volt uralkodni magán s ezt üvöltötte: “Mit művelsz, te gazember? Hát nem tudod, hogy én az urad vagyok? Engedetlenségedért most megbüntetlek!" “Kedves királyom - mondta Jada Bharata -, bármit is mond- tál rólam, az igaz. Úgy tűnik, azt gondolod, hogy nem dolgoztam elég keményen, hogy hintódat vigyem. Ez igaz, mivel én egyál- talán nem viszem a gyaloghintódat! A testem viszi, de én nem vagyok a testem. Azzal vádolsz, hogy nem vagyok elég kitartó és erős, de ez csupán a leiekről való tudatlanságodat mutatja. A test lehet kövér, sovány, gyenge vagy erős, de egy tanult ember nem mond ilyeneket a valódi belső énről. Ami a lelkemet illeti, az nem kövér és nem sovány, tehát igazad van, amikor azt mondod, hogy nem vagyok túl erős." Jada Bharata ekkor oktatni kezdte a királyt: “Te azt hiszed, hogy úr és parancsoló vagy, ezért megpróbálsz parancsolni ne- kem, de ez szintén helytelen, mivel ezek a pozíciók múlandóak. Ma te vagy a király és én a szolgád, de következő életünkben lehet, hogy épp fordítva lesz: te leszel az én szolgám és én a te urad." Ahogy az óceán hullámai összesodorják a szalmaszálakat, majd ismét szétválasztják őket, úgy kapcsolja össze az örök idő is ideiglenesen az élőlényeket, akár úrként és szolgaként is, majd szétválasztja és újracsoportosítja őket. "Mindazonáltal, - folytatta Jada Bharata - ki az úr és ki a szolga? Mindenki az anyagi természet törvényei szerint kénytelen cselekedni, ezért hát senki sem úr és senki sem szolga." A Védák elmagyarázzák, hogy az emberi lények ebben az anyagi világban olyanok, mint a színészek a színpadon, akik egy felsőbb akarat irányítása alatt szerepelnek. A színpadon egy szí- nész eljátszhatja az úr szerepét, egy másik a szolgáét, de va- lójában mindketten a rendező szolgái. Ugyanígy az összes élő- lény a Legfelsőbb Úr, ári Krsna szolgája. Úr- és szolgaszerepük az anyagi világban átmeneti és képzeletbeli. Miután Jada Bharata mindezt elmagyarázta Rahügana király- nak, így szólt: "Ha még mindig azt hiszed, hogy te vagy az úr és én a szolga, akkor elfogadom. Parancsolj velem. Miben lehetek a szolgálatodra?" Rahügana király, aki leckét kapott a lelki tudományból, meg- döbbenve hallgatta Jada Bharata tanításait. Felismerve benne a szentet, sietve leszállt gyaloghintójáról. Magáról, mint hatalmas uralkodóról alkotott anyagi felfogása szertefoszlott. Alázatosan, fejét a szent ember lábaihoz helyezve a földre vetette magát s egész testével elnyúlva hódolatát ajánlotta. "Óh szent, miért járod ismeretlenül a világot? Ki vagy te? Hol laksz? Miért jöttél ide? Óh lelki tanítómester, vak vagyok a lelki tudáshoz. Kérlek, mondd meg nekem, hogyan fejlődhetnék a lelki életben?" Rahügana király példásan viselkedett. A Védák kijelentik, hogy mindenkinek, még a királyoknak is közeledniük kell egy lelki tanítómesterhez azért, hogy tudást szerezzenek a leiekről és a reinkarnáció folyamatáról. Jada Bharata így felelt: “Mivel az élőlény elméje telve van anyagi vágyakkal, ezért különböző testeket vesz fel ebben az anyagi világban, hogy élvezze és elszenvedje azokat az örömöket és fájdalmakat, melyeket az anyagi cselekvés okoz." Ha valaki éjjel alszik, elméje sok álomszerű helyzetet teremt, örömtelit és fájdalmasat egyaránt. Egy férfi álmodhatja, hogy egy gyönyörű nő társaságában van, de ez az élvezet képzeletbeli. Azt is álmodhatja, hogy egy tigris üldözi, de az átélt aggodalom is valótlan. Hasonlóképpen az anyagi boldogság és szenvedés csu- pán az elme szüleményei, melyek az anyagi testtel és javakkal való azonosításból következnek. Ha valaki ráébred eredeti, lelki tudatára, meglátja, hogy semmi köze sincs ezekhez a dolgokhoz. Ezt úgy valósíthatja meg, hogy elméjével a Legfelsőbb Úron me- ditál. Aki nem képes elméjét mindig a Legfelsőbb Úrra rögzíteni és szolgálni Őt, az alámerül a születés és halál körforgásába, ahogy azt Jada Bharata elmagyarázta. “Az elme állapota okozza a születéseket a különböző testekben - szólt Jada Bharata. Ezek a testek sokfélék lehetnek, mert ha valaki elméjét a lelki tudomány megértésére használja, akkor ma- gasabbrendű, ha pedig anyagi örömök elérésére, akkor alacso- nyabbrendű testet kap." Jada Bharata az elmét a lámpában égő lánghoz hasonlította. “Ha a láng rosszul égeti el a kanócot, akkor a lámpa kormos lesz. Ha viszont tisztított vaj ég a lámpában és a láng rendesen ég, a lámpa ragyogóan világít. Az anyagi élettel lefoglalt elme vég- telen szenvedést okoz a reinkarnáció körforgásában, de ha az elmét a lelki tudomány művelésére használják, akkor a lelki élet eredeti fénye megjelenik." Jada Baharata ekkor figyelmeztette a királyt: “Amíg valaki az anyagi testével azonosítja magát, addig különböző életformákban korlátlan számú univerzumon kell keresztülhaladnia. Ezért a sza- bályozatlan elme az élőlény legnagyobb ellensége." "Kedves Rahügana király, amíg a feltételekhez kötött lélek el- fogadja az anyagi testet és nem szabadul meg az anyagi élvezet szennyeződésétől, s amíg nem győzi le érzékeit és elméjét, s nem jut el az önmegvalósítás szintjére azzal, hogy felébreszti lelki tudását, addig arra kényszerül, hogy különböző helyeken és for- mában vándoroljon ebben az anyagi világban." Jada Bharata azután felfedte előző életeit. “Egy előző születé- semkor Bharata királyként ismertek. Elértem a tökéletességet az- által, hogy megszabadultam minden anyagi cselekedettől. Telje- sen lefoglaltam magam az Úr szolgálatával, de enyhítettem el- mém irányításán, és annyira ragaszkodni kezdtem egy kis őzhöz, hogy elhanyagoltam lelki kötelességemet. Halálom pillanatában nem tudtam másra gondolni mint az őzre, így következő életem- ben egy őz testét kellett elfogadnom." Jada Bharata azzal fejezte be tanítását, hogy tájékoztatta a ki- rályt: aki meg akar szabadulni a reinkarnáció körforgásából, an- nak mindig az Úr bhaktáival kell társulnia. Csakis az Úr emelke- dett bhaktáinak társaságában lehet elérni a tökéletes tudást, mely fényt derít ennek az anyagi világnak az illuzórikus kapcsolataira. Amíg valaki nem tud társulni velük, addig a legalapvetőbb dolgot is képtelen lesz megérteni a lelki életben. Az Abszolút Igazság csak annak nyilvánul meg, aki megkapta egy nagy bhakta kegyét, mivel a tiszta bhakták társaságában nem esik szó anyagi témákról, például politikáról vagy szociológiáról. A tiszta bhakták társaságában kizárólag az Istenség Legfelsőbb Szemé- lyiségének tulajdonságairól, formáiról és kedvteléseiről beszél- getnek, akit teljes figyelmükkel dicsérnek és imádnak. Ez az egy- szerű titka annak, hogyan élesztheti fel valaki alvó lelki öntu- datát, hogyan fejezheti be örökre a reinkarnáció gonosz körfor- gását, és hogyan térhet vissza az örök gyönyörrel teli életbe, a lelki világba. Miután Rahügana király leckéket kapott Jada Bharatától, a nagy bhaktától, megértette a lélek állandó helyzetét, és végleg feladta testi életfelfogását, mely a tiszta lelkeket a születés és halál végtelen körforgásához láncolja az anyagi világban.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:12 - #12

4 Három történet a reinkarnációról India legnagyobb lelki tanítómesterei a Srímad-Bhágava- tam egyes történelmi elbeszéléseit évezredeken keresztül arra használták, hogy - amint az itt található három el- beszélésben is - megmagyarázzák tanítványaiknak a re- inkarnáció alapelveit. A Srimad-Bhágavatam klasszikus példája az epika és fi- lozófia irodalmának, s kiemelkedő helyet foglal el India számos írott bölcsessége között. India időtlen tudása a Vé- dákban, az ősi szanszkrit szövegekben található, mely az emberi értelem minden területét érinti. A Sriniad-Bhága- vatam, - melyet "a Védikus Irodalom fájának érett gyü- mölcseként" ismernek, - a védikus tudást a legteljesebb és leghitelesebb módon ismerteti. A reinkarnáció tudományos alaptörvényei változatlanok maradnak az idő múlásával. Ezek az időtlen történetek épp- oly fontosak a modern kutatóknak, mint azoknak, akik a régmúlt időkben keresték a felvilágosodást.   -I- A HERCEG AKINEK MILLIÓ ANYJA VOLT Vannak, akik a lelket csodálatosnak látják, mások annak írják le, vannak, akik azt hallják róla, hogy csodálatra mél- tó, míg mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak róla. Bhagavad-gltá (2.29) "Születésünk csupán alvás és felejtés" - írja az angol költő, William Wordsworth híres versében, melynek címe: Feljegyzések a halhatatlanságról. Egy másik versében a következő sorokat írta egy gyermekhez: Óh, édes jövevénye e változó Földnek Mintha valami sötét látnok megjövendölte volna bátran: Habár létezel és embernek születtél, Hajdanában is emberi szülők hoztak a világra, Sokkal de sokkal régebben, mint jelenlegi édesanyád, aki szorít téged, gyámoltalan idegent, tápláló kebleihez Az itt következő, Érimad-Bhágavatamból származó törté- netben Citraketu király fia feltárja előző születéseit, felvi- lágosítja a királyt s a királynét a lélek elpusztíthatatlan természetéről s a reinkarnáció tudományáról. Citraketu királynak sok felesége volt, s bár ő alkalmas volt a gyermeknemzésre, mégsem áldotta meg egyikük sem gyermek- kel, mivel gyönyörű feleségei mind meddők voltak. Egy napon Angira, a misztikus bölcs ellátogatott Citraketu pa- lotájába. A király rögtön felállt trónjáról, s a védikus szokás sze- rint tiszteletét ajánlotta neki. “Óh, Citraketu király, látom, hogy elméd zavart. Sápadt arcod mély aggodalmadat tükröz. Nem érted el hőn óhajtott céljaidat?" - érdeklődött a bölcs. Angira nagy misztikus volt s jól ismerte a király bánatát, de megvolt rá az oka, hogy úgy kérdezze Citraketut, mintha nem tudná. Citraketu király így válaszolt: “Óh, Angira, hatalmas vezeklé- seid és mértékletességed jutalmául tökéletes tudásra tettél szert. Képes vagy minden külső és belső dolgot megérteni az olyan megtestesült lelkekről, mint jómagam. Óh hatalmas lélek, te min- denről tudsz, mégis azt kérdezed, miért vagyok ily szomorú. Ezért kérésedhez híven engedd meg, hogy feltárjam szenvedésem okát. Egy éhezőt nem elégíthet ki egy virágfüzér. Ugyanígy, óriá- si birodalmam és mérhetetlen gazdagságom nem ér semmit, mi- vel a sors megfosztott attól, ami egy férfi igazi kincse. Nincsen fiam. Nem tudnál segíteni nekem abban, hogy igazán boldog le- gyek, s hogy fiam szülessen?" Angira, aki nagyon kegyes volt, beleegyezett abba, hogy segít a királynak. Egy speciális áldozatot mutatott be a félisteneknek, és az áldozati étel maradékait Krtadyutinak, Citraketu legtökéle- tesebb feleségének kínálta fel. "Óh nagy király, most fiad fog születni, és az a fiú örömöd és bánatod forrása is lesz" - mondta Angira. Ekkor a bölcs eltűnt anélkül, hogy megvárta volna a király válaszát. Citraketu el volt ragadtatva attól, hogy végre fia lesz, de eltűnődött a bölcs utolsó szavain. "Angira bizonyára arra célzott, hogy nagyon boldog leszek, ha a fiam megszületik. Ez igaz. De mit akart azzal mondani, hogy a gyermek bánatomat is okozza? Hát persze, mivel egyedüli fiam, ezért automatikusan örökölni fogja trónomat és királyságomat. Ezért lehet, hogy büszke és engedetlen lesz. Ez lehet a jajveszé- kelés oka. Mégis, egy szófogadatlan gyermek jobb a semminél." Idővel Krtadyuti terhes lett és fiút szült. Ennek a hírnek a ki- rályságban mindenki örült. Citraketu király nem tudta fékezni örömét. Ahogy a király gondosan nevelgette fiúgyermekét, ragaszko- dása Krtadyuti királynőhöz napról napra nőtt, s egyre kevésbé ragaszkodott meddő feleségeihez. A többi királynő a sorsát si- ratta, mivel azt a feleséget akinek nincsen fia férje lenézi, a többi feleség pedig cselédlányként kezeli. A meddő királynőkben forrt a harag s az irigység. Fokozódó irigységükben lassan elvesztették intelligenciájukat, szívük kőkeménnyé vált. Titokban összebújtak és eldöntötték, hogy csak egy módon oldhatják meg gondjukat, egyetlen esetben szerezhetik vissza férjük szerelmét: ha megmér- gezik a gyermeket. Egyik délután, a palota udvarán sétálva Krtadyuti királynőnek eszébe jutott szobájában békésen alvó gyermeke. Mivel nagyon szerette őt s egy percig sem bírta ki nélküle, ezért szólt a dajká- nak, hogy ébressze fel és hozza a kertbe a fiút. Amikor a cseléd a gyermek közelébe ért, látta, hogy szemei fennakadtak, s az életnek nyoma sem volt benne. Elborzadva egy pamutszövet darabkát tartott a gyerek orra elé, de a pamut nem mozdult. Ennek láttán felsikoltott: “Most végem van!" és a padlóra zuhant. Kezeivel őrjöngve verte mellkasát és hangosan zokogott. Kis idő múlva a nyugtalan királynő elindult gyermeke háló- szobája felé. Hallva a dajka jajgatását belépett a szobába és látta, hogy fia eltávozott ebből a világból. Keserűségében megszaggat- ta ruháját s haját, majd öntudatlanul a földre zuhant. Amikor a király értesült fia hirtelen haláláról, annyira elöntötte a keserűség, hogy majd beleőrült szomorúságába. Futtában - ahogy sietett, hogy lássa halott gyermekét - állandóan megbot- lott és elesett. Miniszterei és udvari tisztviselői körében belépett a fiú szobájába, s zilált külsővel a gyermek lábaihoz borult. Amikor újra visszanyerte öntudatát nehezen lélegzett, szemei könnyben úsztak és képtelen volt megszólalni. A királynő, jajveszékelő férje láttán újra a halott gyermekre nézett, s átkozni kezdte a Legfelsőbb Urat. Ez csak növelte a fájdalmat a palota lakóinak szívében. A királynő virágfüzérei le- hullottak nyakából, és csodálatos, koromfekete haja ösz- szekuszálódott. Hulló könnycseppjei elkenték szemei körül a festéket. “Óh, Isteni Gondviselés! Még él az apa, s Te már fia vesztét okoztad! Ellensége vagy az élőlényeknek, és ráadásul könyörte- len is vagy!" Szeretett gyermekéhez fordulva így szólt: ,.Drága fiam, tehetetlen vagyok és keserű. Nem szabadna elhagynod en- gem. Hogyan is tehetned? Vess csak egy pillantást kétségbeesett apádra! Sokáig aludtál. Most kérlek, kelj fel! Játszótársaid játsza- ni hívnak. Nagyon éhes lehetsz, így hát kérlek, kelj most fel és ebédelj meg! Drága fiam, én vagyok a legszerencsétlenebb, mert nem láthatom többé édes mosolyod. Örökre lecsuktad szemeidet. Elvittek erről a bolygóról, s többé nem térsz vissza. Drága fiam, képtelen vagyok tovább élni, ha nem hallhatom kedves hango- dat." A király nyitott szájjal, hangosan zokogni kezdett. A kísérők csatlakoztak a kesergő szülőkhöz, gyászolva a gyermek korai ha- lálát. A királyságban a hirtelen tragédia miatt fájdalmában senki sem lelte helyét. Amikor a nagy bölcs, Angira értesült arról, hogy a király szinte belehal bánatába, barátjával, a szent Náradával elindult hozzá. A két bölcs a királyt bánatától szinte halottként, fekve találta a test mellett. Angira erélyesen szólt hozzá: “Ébredj fel a tudat- lanság sötétjéből! Óh, király, miféle rokonságban van ez a halott test veled, és miféle rokonságban vagy te vele? Mondhatnád, hogy most mint apa és fia vagytok kapcsolatban egymással, de gondolod, hogy ez a rokonság születése előtt is létezett? Most létezik? Folytatódni fog, hogy most meghalt? Óh király, amint az apró homokszemcsék néha találkoznak s különválnak az óceán hullámzásában, úgy találkoznak és várnak el az idő hatalma alatt azok az élőlények is, akik anyagi testeket fogadtak el." Angira meg akarta értetni a királlyal, hogy minden testi rokonság átme- neti. “Kedves királyom, - folytatta a bölcs - amikor először el- jöttem a palotádba, a legnagyobb ajándékot, a transzcendentális tudást adhattam volna neked, de amikor láttam, hogy elméd anya- gi dolgokkal van elfoglalva, csak egy fiút adtam, aki örömödet és bánatodat is okozta. Most egy olyan személynek éled át a szen- vedéseit, akinek fiai és lányai vannak. Az olyan látható tárgyak, mint a feleség, gyermek és a tulajdon, csupán álmok. Ezért, ó Citraketu király, próbáld megérteni, ki is vagy te valójában. Gon- dolkodj el rajta, honnan jöttél, hová tartasz és miért vagy az anya- gi bánat hatása alatt." Ekkor Nárada Muni valami csodálatosat tett. Misztikus hatalma segítségével mindenki számára láthatóvá tette a király halott gyermekének lelkét. A szobát hirtelen ra- gyogó fényesség ragyogta be, s a halott gyermek megmozdult. Narada így szólt: “Oh, élőlény, szerencse kísérje lépteidet. Te- kints apádra és anyádra! Haláloddal bánatot okoztál rokonaidnak és barátaidnak. Mivel idő előtt haltál meg, még van hátra éle- tedből. Ezért visszatérhetsz testedbe, élvezheted benne a neked járó megmaradt éveket barátaiddal és rokonaiddal, később pedig elfogadhatod atyád királyi trónját és vagyonát." Narada misztikus ereje által az élőlény visszatért halott testébe. A gyermek aki meghalt felült és beszélni kezdett, de nem fiatal fiúként, hanem egy felszabadult lélek teljes tudásával. “Anyagi cselekedeteim eredményeképpen én, az élőlény, egyik testből a másikba vándorolok. Néha a félistenek, néha az állatok, néha a növények között öltök testet, néha pedig emberként jelenek meg. Melyik születésben volt ez a két ember apám és anyám? Valójá- ban senki sem apám és senki sem anyám. Több millió úgyneve- zett szülőm volt. Hogy tekinthetném ezt a két embert apámnak és anyámnak?" A Védák azt tanítják, hogy az örök élőlény egy anyagi ele- mekből álló testbe költözik. Itt láthatjuk, hogy egy ilyen élőlény olyan testbe költözött, melyet Citraketu király és felesége alko- tott. Mindezek ellenére nem az ő fiuk volt. Az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök fia, de mivel élvezni akarja ezt az anyagi világot, Isten lehetőséget ad neki arra, hogy különböző testekbe költözhessen. A tiszta élőlénynek mégsincs igazi kap- csolata azzal az anyagi testtel, melyet anyjától és apjától kapott. Ezért az a lélek, aki Citraketu fiának testébe költözött, kereken elutasította azt, hogy a király és a királynő az ő szülei volnának. A lélek így folytatta: "Ebben az anyagi világban, mely olyan, mint egy gyors folyó, idővel minden ember baráttá, rokonná és ellenséggé válik. Más kapcsolatokban pedig közömbösen visel- kednek. De a különféle viszonyok ellenére senkinek sincs egy állandó kapcsolata." Habár Citraketu siratta halott fiát, így is gondolkozhatott volna: “Ez az élőlény előző életemben ellenségem volt, most pedig fiamként megjelenve idő előtt eltávozik csak azért, hogy fájdal- mat és szenvedést okozzon nekem." Miért ne tekinthetné a király halott fiát hajdani ellenségének, és siránkozás helyett miért ne örülne halálának? Az élőlény Citraketu gyermekének testében így szólt: “Éppen úgy, ahogy az arany és más árucikkek egyik helyről a másikra kerülnek vétel és eladás által, ugyanúgy vándorol az élőlény is karmája eredményeként az univerzumon keresztül, miután egyik apa a másik után juttatja be őket ondóján keresztül különféle fajok testeibe." A Bhagavad-gita elmagyarázza, hogy nem az apa vagy az anya az, aki életet ad az élőlénynek. Az élőlény valódi azonossága teljesen független az úgynevezett apától és anyától. A természet törvényei hatására kerül a lélek egy apa ondójába, majd onnan egy anya méhébe. Közvetlenül nem választhatja ki az apját; ezt előző életeiben végrehajtott cselekedetei automatikusan határoz- zák meg. A karma törvényei kényszerítik őt különböző apákhoz és anyákhoz, akár az áruk, melyeket megvásárolnak, majd el- adnak. Az élőlény néha egy állat-apánál és -anyánál, néha pedig egy ember-apánál és -anyánál lel menedéket. Néha a madarak között, néha pedig a félistenek között, a mennyei bolygókon fogad el szülőket. A lelkek különböző testeken át vándorolva, minden egyes élet- formában, - legyen az ember, állat, fa vagy félisten - kapnak egy anyát és egy apát. Ez nem olyan bonyolult. A valódi ne- hézség a lelki apa, egy hiteles lelki tanítómester elérése. Ezért az emberi lény kötelessége az, hogy felkutasson egy ilyen lelki ta- nítómestert, mert az ő irányításával kiszabadulhat a reinkarnáció körforgásából és visszatérhet eredeti hazájába, a lelki világba. “Az élőlény örök - folytatta a tiszta lélek, - és nincs rokon- ságban az úgynevezett apákkal és anyákkal. Hamisan fiuknak hiszi magát és ragaszkodóan viselkedik. Miután azonban meghal, kapcsolatuknak vége szakad. Ilyen körülmények között nem sza- bad tévesen ünneplésbe és siránkozásba bocsátkozni. Az élőlény örök és múlhatatlan, nincsen kezdete és vége, nem születik és nem hal meg. Az élőlény minőségileg azonos a Legfelsőbb Úrral. Mindketten lelki személyiségek, de mivel az élőlény parányi, haj- lamos arra, hogy az anyagi energia elkápráztassa, s így testeket teremtsen magának különböző vágyai és tettei alapján." A Védák elmondják nekünk, hogy a lélek felelős az életeiért az anyagi világban, ahol a reinkarnáció körforgásának csapdájába esett. Ha kívánja, tovább szenvedhet az anyagi létezés börtöné- ben, vagy visszatérhet eredeti otthonába, a lelki világba. Habár Isten az anyagi energián keresztül megadja az élőlényeknek azt a testet amire vágynak, mégis az Úr igazi vágya az, hogy a fel- tételekhez kötött lelkek kikerüljenek az anyagi élet büntető kör- hintájából és visszatérjenek otthonukba, vissza az Istenséghez. A tiszta lélek elhagyta a gyermek testét, a fiú elhallgatott, a test pedig élettelenül rogyott a padlóra. Citraketu és a többi rokon meg voltak döbbenve. Elvágták ragaszkodásuk béklyóit és abba- hagyták a siránkozást. Elégetve a testet végrehajtották a temetési szertartást. Krtadyuti királynő társai, akik megmérgezték a gyer- meket, nagyon szégyelltek magukat. Kesergésük közben eszükbe jutottak Angira utasításai, és lemondtak arról, hogy gyermekük szülessen. Követve a bráhmana papok utasításait, elmentek a szent Yamuna folyó partjára, ahol naponta megfürödtek és imád- koztak, vezekelve bűnös cselekedeteikért. Mivel Citraketu király és királynője tökéletesen birtokába ju- tottak a lelki tudásnak, melyhez a reinkarnáció tudománya is tar- tozik, könnyedén feladták ragaszkodásukat, mely fájdalomhoz, félelemhez, szomorúsághoz és illúzióhoz vezet. Habár az anyagi testhez való ragaszkodást nagyon nehéz legyőzni, ők transzcen- dentális tudásukkal mégis elpusztították azt.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:11 - #11

3 Kutatás a lélek után   Habár a modern tudomány fejlett a test mechanikus műkö- déseinek megértésében, mégis kevés figyelmet szentel a lé- lekszikra analizálására, mely életben tartja a testet. A Montreal Gazette alább idézett cikkében a világhírű kar- diológus, Wilfred G. Bigelow cikkét olvashatjuk, aki a lélek meghatározásának és származásának módszeres kutatását sürgeti. A cikk után Éríla Prabhupöda levele olvasható, amit válaszként írt Dr. Bigelow javaslatára. Érlla Pra- bhupöda értékes védikus bizonyítékokat tár fel a lélek tu- dományáról, és egy gyakorlati módszert ajánl annak a lé- lekszikrának a tudományos megértéséhez, mely életet ad a testnek és valósággá változtatja a reinkarnációt. Montreal Gazette: Egy szívsebész tudni akarja, mi a lélek WINDSOR - Egy világhírű kanadai szívsebész azt mondja, ő hisz abban, hogy a testnek lelke van, mely a halál beálltakor eltávozik, s hogy a teológusoknak meg kellene próbálkozniuk többet kideríteni erről. Dr. Wilfred G. Bigelow, a torontói Közkórház szívérsebészeti osztályának vezetője azt mondta, hogy mint “a lélek létezésében hívő ember" úgy gondolja, elérkezett az idő arra, hogy “megfejt- ve ennek misztériumát kiderítsék, mi is az valójában." Bigelow tagja volt annak a bizottságnak, amely megjelent az Essex megyei Orvosi és Jogi Társaság színe előtt, hogy megtár- gyalják azokat a problémákat, melyek a halál pillanatának pontos meghatározására irányuló kísérletek kapcsán felmerültek. A kérdés életbevágóvá vált a szív és más szervek átültetésének korában, azokban az esetekben, amikor a donorok menthetetlenül haldokolnak. A Kanadai Orvosi Egyesület egy széles körben elfogadott ma- gyarázatot talált, mely szerint a halál akkor áll be, amikor a pá- ciens kómába kerül, semmiféle ingerre nem reagál és a műszere- ken jelzett agyhullámok megszűnnek. A bizottság másik két tagja volt Edson L. Haines, az ontariói Legfelsőbb Bíróságról és J. Francis Leddy, a Windsori Egyetem elnöke. Bigelow - részletesen kifejtve azokat a pontokat, melyeket felvetett a megbeszélés során - egy későbbi interjúban azt nyi- latkozta, hogy harmickét éves sebészi praxfta alatt meggyőződött arról, hogy a lélek létezik. "Vannak olyan esetek, hogy az ember épp jelen van akkor, amikor a páciens az élet állapotából a halálba kerül, s ilyenkor titokzatos változások észlelhetők." “A legfigyelemreméltóbb az életnek, a fénynek hirtelen eltűné- se a szemekből. Homályossá és szó szerint élettelenné válnak." “Nagyon nehéz elmondani a látottakat. Nem hiszem, hogy pontosan le lehetne írni őket." Bigelow, aki világhírűvé vált úttörő munkájáért, amit a "mély- fagyasztás" nevű sebészi technika - másnéven hipotermia - és a szívbillentyű-sebészet terén végzett, azt mondta, hogy a lé- lekkutatást a teológiának és az egyetemen belüli tudományágak- nak kellene magukra vállalniuk. E megbeszélés során Leddy kijelentette, hogy "ha van lélek, ak- kor az nem látható. Önök nem fogják megtalálni." “Ha az életerőnek vagy életnek van alapelve, akkor az mi le- het?" A probléma az, hogy “a lélek kifejezetten sehol sem létezik földrajzilag. Mindenhol ott van a testben, s mégsincs sehol." “Szép lenne elkezdeni a kísérletezést, de fogalmam sincs, hogy honnan fognak adatokhoz jutni ezekkel a dolgokkal kapcsolat- ban" - mondta Leddy. Megjegyezte, hogy a megbeszélés őt ar- ra a szovjet űrhajósra emlékezteti, aki az űrből visszatérve je- lentette, hogy Isten nincs, mivel ott fönt nem látta sehol. Talán így van, mondta Bigelow, de amikor a modem orvostu- dományban valami megmagyarázhatatlannal találkozunk, "a jel- szó az, hogy találd meg a választ, vidd a laboratóriumba, vidd el valahová, ahol felfedezheted az igazságot." Bigelow szerint a központi kérdés az, hogy "hol van a lélek és honnan jön?" Srila Prabhupáda a Védák bizonyítékait ismerteti Kérem, fogadja üdvözletemet. A minap olvastam Rae Corelli “Egy szívsebész tudni akarja, mi a lélek" című írását a Gazette -ben, és nagyon érdekesnek találtam. Megjegyzései nagy éleslá- tásról tanúskodnak, így hát gondoltam, írok Önnek erről a témá- ról. Talán tudja, hogy én a Krsna-rudat Nemzetközi Szervezeté- nek alapító ácáryája vagyok. Több templomom van Kanada te- rületén - Montreálban, Torontóban, Vancouverben és Hamil- tonban. A Krsna-tudat mozgalma legfőképp arra szolgál, hogy megtanítsa minden léleknek az ő eredeti lelki helyzetét. A lélek kétségtelenül jelen van az élőlény szívében, s forrása minden energiának, mely fenntartja a testet. A lélek energiája szétterjed az egész testben, s ezt tudatnak hívják. Mivel ez a tudat az egész testet betölti a lélek energiájával, ezért fájdalmat és örö- met érzünk testünk minden részében. A lélek egyéni, és egyik testből a másikba vándorol éppen úgy, ahogy az ember a gyer- mekkorból az ifjúkorba, majd az öregkorba lép. A halál akkor következik be, amikor új testet kapunk, pontosan úgy, mint mikor régi ruháinkat levetve újakat veszünk fel. Ezt nevezik lélekván- dorlásnak. Ha egy lélek élvezni kívánja ezt az anyagi világot, akkor meg- feledkezik igazi otthonáról a lelki világban, s megszületik ebbe a létezésért folytatott küzdelemmel teli életbe. Az ismétlődő szü- letés, halál, betegség és öregség e természetellenes életformáját meg lehet állítani, ha a lélek tudata egybeesik Isten legfelsőbb tudatával. Ez a Krsna-tudat mozgalmának alapelve. Ami a szívátültetéseket illeti, a siker csak akkor jöhet szóba, ha a páciens lelke belép az átültetett szívbe. A lélek jelenlétét tehát el kell fogadni. Ha szexuális érintkezéskor a lélek nincs jelen, akkor nincsen sem fogantatás, sem terhesség. A fogamzásgátlás úgy lerontja a méh állapotát, hogy az nem lesz alkalmas hely egy lélek számára. Ez ellenkezik Isten parancsával. Az Ő akaratából a lélek egy bizonyos ménbe kerül, viszont a fogamzásgátló miatt az anyaméh elutasítja őt, így egy másikba kell kerülnie. Ez pedig engedetlenség a Legfelsőbbel szemben. Példaként vegyünk egy embert, akinek egy bizonyos lakásban kellene élnie. Ha az ottani körülményeket olyanná teszik, hogy az illető nem tud bemenni a lakásba, akkor nagyon hátrányos helyzetbe kerül. Ez illetéktelen beavatkozás, melyet büntet a törvény. A “lélekkutatás" elkezdése a tudomány haladását jelentené. De bármennyit fejlődjön is a tudomány, sohasem lesz képes meg- találni a lelket. A lélek jelenlétét csupán elfogadni lehet a kö- rülményeket figyelembevevő megértés alapján, mivel a Védikus Irodalomban az áll, hogy a lélek mérete megegyezik egy pont tízezredrészével. Ezért nem tudják felfogni az anyagi tudósok a lelket. A lélek létezését úgy fogadhatjuk el, hogy felsőbb tekin- télyektől hallunk róla. Amit a legnagyobb tudósok napjainkban igaznak találnak, azt mi már régen elmagyaráztuk. Amint valaki megérti a lélek létezését, rögtön megérti Istenét is. A különbség Isten és a lélek között az, hogy Isten egy hatalmas lélek, az élőlény pedig parányi, minőségileg mégis azonosak. Is- ten mindenható, az élőlénynek pedig korlátai vannak. Természe- tük és tulajdonságaik azonban azonosak. Ön azt mondja, hogy a központi kérdés: "Hol van a lélek, és honnan jön?" Ezt nem nehéz megérteni. Azt már kifejtettük, hogy miképpen lakozik a lélek az élőlény szívében, s hogyan keres menedéket egy másik testben a halál után. Eredendően a lélek Istentől származik. Éppúgy, mint ahogyan a tűzből kipattanó szikra kialudni látszik, a lélekszikra is eredetileg a lelki világból jön az anyagi világba. Az anyagi világban a lélek háromféle fel- tételhez kötődik, ezeket a természet kötőerőinek hívják. Ezek a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Ha a szikra száraz fűre hul- lik, akkor lángoló természete tovább él, ha a földre esik, akkor tüzes természete nem nyilvánul meg, hacsak valami gyúlékony anyag nincs a közelben. Amikor pedig a szikra a vízbe hull, akkor kialszik. így hát láthatjuk, hogy a lélek háromféle létállapotba kerülhet. Az egyik élőlény teljesen megfeledkezik lelki termé- szetéről, a másik szinte teljesen, de van még hajlama a lelki dol- gokhoz, a harmadik pedig teljesen belemerül a lelki tökéletesség utáni kutatásba. A lélekszikra számára van egy hiteles módszer arra, hogy elérje a lelki tökéletességet, s ha jól irányítják, köny- nyen visszatérhet otthonába, vissza az Istenséghez, ahonnan ere- detileg lezuhant. Hatalmas jótétemény lenne az emberi társadalom számára, ha ez a hiteles információ a Védikus írásokból a modern tudomá- nyos megértés alapján közkinccsé várna. A tények már megvan- nak. Egyszerűen csak a modern megértés számára kell hozzáfér- hetővé tenni. Ha a világ orvosai és tudósai segítenének megérteni az embereknek a lélek tudományát, az nagyon sokat jelentene. Szívélyes üdvözlettel, A.C. Bhaktivedanta Swami

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:09 - #10

a Bhagavad-gitában (2.13):dehino'smin yathá dehe kaumárarhyauvanarhjará tathádehántara-práptir dhíras tatra na muhyati, .Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a test ben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál utad is egy másik testbe költözik. Az igazi énjét megvalósított embd azonban nem téveszti meg az efféle változás." Legelőször a tudás alapelvét kell megérteni, azt, hogy mi nem ez a test vagyunk. Aki megérti ezt az alapelvet képes lesz arra hogy mélyebb tudást szerezzen. Dürckheim professzor: Számomra úgy tűnik, hogy Keleten és Nyugaton különböző módon közelítenek a test és lélek problé- májához. A keleti tanítások szerint meg kell szabadulni a testtől a nyugati vallások szerint pedig fel kell ismerni a lelket a testen belül.Érti Prabhupáda: Ezt nagyon egyszerű megérteni. A Bhaga vad-gitából hallottuk, hogy lelkek vagyunk s benne vagyunk egy testben. Szenvedéseink abból származnak, hogy azonosítjuk ma- gunkat a testünkkel. Mivel beköltöztem ebbe a testbe, ezért szen- vedek. így akár keleti, akár nyugati vagyok, az én dolgom az lenne, hogy megtaláljam a módját, miképp kerüljek ki belőle, ami érthető? Dürckheim professzor: Igen.Srila Prabhupáda: A lélekvándorlás fogalma azt jelenti, hogy lélek vagyok, aki beköltözött egy testbe. De következő életemben egy másik testbe költözhetek. Ez lehet egy kutya, macska vagy egy király teste. De szenvedés vár a kutya és a király testében is Ezek a szenvedések a születés, a halál, az öregség és a betegség így hát azért, hogy elkerüljük ezt a négyféle szenvedést, ki kell szabadulnunk a testünkből. Az ember valódi problémája: hogyan szabaduljon ki anyagi testéből. Dürckheim professzor: Ez sok életen át tart? Srlla Prabhupáda: Tarthat sok életen át és megtörténhet eg emberöltő alatt is. Ha valaki még ebben az életében megérti, hog a szenvedései ennek a testnek köszönhetőek, akkor érdeklődni kell afelől, hogy miként kerülhet ki belőle. És amikor hozzáji ehhez a tudáshoz, akkor ismerni fogja a módját, hogyan kerüljö ki rögtön belőle. Dürckheim professzor: De ez nem azt jelenti, hogy meg kel ölnöm a testet, igaz? Nem azt jelenti-e, hogy felismerem, a lel kem független a testemtől? Srlla Prabhupáda: Nem szükséges megölni a testet. De aká megölik a testet, akár nem, egy nap el kell hagynunk azt s eg; másikat kell elfogadnunk. Ez elkerülhetetlen törvénye a terme szetnek.Dürckheim professzor: Úgy tűnik, hogy ennek van néhány kö zös pontja a kereszténységgel. Sríla Prabhupáda: Nem számít, hogy valaki keresztény, muzul mán vagy hindu. A tudomány az tudomány. Bárhol is jutunl tudáshoz, azt el kell sajátítani. És ez tudás: minden élőlény be van zárva egy anyagi testbe. Ez a tudás egyaránt érvényes minden- kire, a hindukra, muzulmánokra és a keresztényekre is. A lélek a test börtönében van, és ezért keresztül kell mennie a születésen, halálon, öregségen és betegségen. De mi mindannyian örökké akarunk élni, tökéletes tudást és teljes boldogságot akarunk. Ah- hoz, hogy ezt a célt elérjük, ki kell szabadulnunk testünkből. Ez a folyamat. Dara professzor: Ön azt hangsúlyozza, hogy ki kell szabadul- nunk testünkből. Nem kellene inkább emberi lényként elfogadni létezésünket?Sríla Prabhupáda: Ön azt javasolja, hogy emberi lényként fo- gadjuk el létünket. Úgy gondolja, hogy az emberi testben vald létezés tökéletes?Dara professzor: Nem, nem tökéletes. De el kellene fogadnunk ahelyett, hogy megpróbálnánk valami ideális helyzetet teremteni,Hogyan válhatunk tökéletessé? Sríla Prabhupáda: Ön belátja, hogy állapota nem tökéletes. Ezért a helyes szándék az lenne, hogy megtaláljuk, hogyan vál- hatnánk tökéletessé.Dara professzor: De miért kell nekünk lélekben tökéletessé vál- nunk? Miért nem válhatunk tökéletessé emberként? Srlla Prabhupáda: Ön már említette, hogy helyzete ebben az emberi testben tökéletlen. Miért ragaszkodik akkor annyira ehhez a tökéletlen helyzethez?Dara professzor: Ez a test egy eszköz, melynek segítségével más emberekkel érintkezhetek.Srlla Prabhupáda: Ez a madarak és a vadállatok számára is lehetséges.Dara professzor: De nagy különbség van a madarak s a vadál- latok, illetve a mi beszédünk között.Srlla Prabhupáda: Mi a különbség? Ők is a saját közösségükben és mi is a saját közösségünkben beszélünk. Dürckheim professzor: Úgy gondolom, a lényeg az, hogy az állatnak nincs öntudata. Nem képes felfogni, hogy valójában ki is ő. Az állatok fölé emelkedni Sríla Prabhupáda: Igen, ez itt a kérdés. Az emberi lény képes megérteni, hogy kicsoda. A madarak és a vadállatok nem tudják megérteni. így hát emberi lényekként az önmegvalósításra kell törekednünk, s nem a madarak és vadállatok szintjén cseleked- nünk. Ezért a Vedánta-sütra a következő aforizmával kezdődik: atháto brahma-jijhösá - ami annyit jelent, hogy az emberi élet arra való, hogy az Abszolút Igazságot kutassuk. Ez az emberi élet célja, s nem az, hogy együnk és aludjunk, akár az állatok. Külön- leges intelligencia birtokában vagyunk, mellyel megérthetjük az Abszolút Igazságot. A Érlmad-Bhagavatam (1.2.10) ezt uja:kámasya nendriya-prltir lábhojiveta yávatá jlvasya tattva-jijiiásá nártho yaS ceha karmabhih"Az élet vágyait sohasem szabad az érzékkielégítésre irányíta- ni. Csak azért vágyakozzunk az életre, mert az emberi lét képessé tesz arra, hogy az Abszolút Igazság felől tudakozódjunk. Ez kell hogy legyen minden törekvésünk célja." Dara professzor: Ezek szerint időpocsékolás, ha a testünket arra használjuk, hogy jót tegyünk másoknak? Sríla Prabhupáda: Nem tehet jót másoknak, mivel nem tudja, mi a jó. Testi felfogásban gondolkodik a jóról, a test azonban hamis, abban az értelemben, hogy Ön nem ez a test. Például bérelhet egy lakást, de attól Ön még nem az a lakás. Ha feldíszíti a lakást, enni pedig elfelejt, nevezhető-e ez jónak? Dara professzor: Nem hiszem, hogy a test és a szoba összeha- sonlítása tűi kifejező lenne ... Srila Prabhupáda: Ez azért van, mert Ön nincs tisztában azzal, hogy nem azonos a testével.Dara professzor: De ha elhagyjuk a szobát, akkor a szoba ott marad. Amikor pedig a testünket hagyjuk el, akkor az nem marad meg.Srila Prabhupáda: Végül a lakás is el fog pusztulni. Dara professzor: Amit én mondani akarok az az, hogy kell len- nie egy nagyon bizalmas kapcsolatnak a test és a lélek között, egyfajta egységnek - legalábbis addig, amíg életben vagyunk. Srila Prabhupáda: Nem, ez nem igazi egység. Van egy különb- ség. Például a szoba, melyben jelenleg tartózkodunk, csak addig fontos, amíg életben vagyok. Különben nincsen jelentősége. Amikor a lélek elhagyja a testet, akkor eldobják, bármennyire kedves is volt az tulajdonosa számára. Dara professzor: De mi van akkor, ha valaki nem akar megválni a testétől? Srila Prabhupáda: Az, hogy mit akar, nem számít. Meg kell válnia tőle. Amikor elérkezik halálának ideje, a rokonai ki fogják dobni a testét. Dürckheim professzor: Talán van különbség aközött, hogy va- laki azt gondolja: "lélek vagyok és van testem," vagy hogy "test vagyok és van lelkem."A halhatatlanság rejtélye Srila Prabhupáda: Igen. Hiba úgy gondolkozni, hogy én a test vagyok és van egy lelkem. Ez nem igaz. Lelkek vagyunk, és be vagyunk fedve egy átmeneti testtel. A lélek a fontos, nem pedig a test. Például amíg valaki visel egy kabátot, addig az fontos szá- mára. De ha elszakad, akkor eldobja és vásárol egy újat. Az élő- lény állandóan átéli ugyanezt. Megválik jelenlegi testétől és el- fogad egy másikat. Ezt hívják halárnak. Az a test, amit előzőleg birtokolt lényegtelenné, az a test, amit jelenleg birtokol fontossá válik. Az a nagy probléma, hogy az emberek oly sok figyelmet tulajdonítanak annak a testnek, amit pár röpke év múltán másikra cserélnek.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:08 - #9

A test olyan, mint egy álom árlla Prabhupáda: Ezt minden éjszaka tapasztalhatjuk. Amikor álmodunk, habár a testünk az ágyban fekszik, mi mégis valahová máshová megyünk. így mindannyian tapasztalhatjuk, hogy valódi azonosságunk független ettől a testtől. Amikor álmodunk, megfe- ledkezünk ágyban fekvő testünkről. Különböző testekben cselek- szünk és különféle helyszíneken fordulunk meg. Napközben pe- dig ugyanúgy megfeledkezünk álombéli testeinkről, melyekben oly sok helyre eljutottunk. Lehet, hogy álombéli testeinkben az égen repültünk. Éjjel az ébren lévő, nappal pedig az álombéli testünket felejtjük el. De tudatos énünk, a lélek akkor is létezik, mi pedig mindkét testben tudatában maradunk létezésünknek. Ezért arra kell következtetnünk, hogy egyik test sem az énünk. Egy ideig létezünk csak egy bizonyos testben, majd a halál pil- lanatában elfelejtjük azt. A test valójában csak az elme által emelt építmény, olyan, mint egy álom, az én viszont különbözik az összes ilyen elmebeli képződménytől. Ez önmegvalósítás. ABha- gavad- gitában az Úr Krsna ezt mondja:indriyáni paráriy áhur indriyebhyah páram manah manasas tu pará buddhir yo buddheh paratas tu sah“A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűbbek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értetelem az elménél, de ő (a lélek) még az értelemnél is felsőbbrendűbb. "(Bg.3.42) Dürckheim professzor: Az előbb Ön beszélt a hamis egóról. Úgy érti, hogy a valódi ego a lélek? Sria Prabhupáda: Igen, az a tiszta ego. Például itt van most nekem ez a hetvennyolc éves indiai származású testem és a vele járó hamis egóm, ami azt gondolja: “indiai vagyok", “ez a test vagyok". Ez egy tévhit. Egy napon ez az ideiglenes test elenyé- szik, és egy másik átmeneti testet kapok. Ez csupán egy múlandó illúzió. A valóság az, hogy a lélek - vágyai és tettei alapján - egyik testből a másikba vándorol. Dürckheim professzor: Létezhet-e a tudat az anyagi testtől füg- getlenül? Srila Prabhupáda: Igen. A tiszta tudatnak, a léleknek, nincsen szüksége anyagi testre. Például mikor Ön álmodik, elfelejti je- lenlegi testét, de ennek ellenére tudatos marad. A lélek, a tudat olyan, mint a víz: a víz tiszta, de ahogy leesik az égből és megé- rinti a földet, sárossá válik. Dürckheim professzor: Igen. Srila Prabhupáda: Ehhez hasonlóan mi lelki élőlények va- gyunk, tiszták, de ahogy elhagyjuk a lelki világot és kapcsolatba kerülünk ezekkel az anyagi testekkel, tudatunk befedetté válik. A tudat tiszta marad, de befedi a sár (ez a test). Ezért harcolnak az emberek. Tévesen a testükkel azonosítják magukat, azt gondolva: "német vagyok", “angol vagyok", “néger vagyok", "“fehér va- gyok", “ez vagyok", “az vagyok" - annyiféle testi megjelölés. Ezek a testi azonosítások szennyeződések. Ezért faragnak vagy festenek a művészek meztelen alakokat. Franciaországban pél- dául a meztelenséget “tiszta" művészetnek tartják. Ugyanakkor ha valaki megérti a ,.meztelenséget", vagyis a lélek valódi álla- potát - ezek nélkül a testi megjelölések nélkül - , akkor az tisztaság. Dürckheim professzor: Miért tűnik oly nehéznek megértem azt, hogy mi nem ez a test vagyunk? Mindenki tudja, hogy "én nem ez a test vagyok" Srila Prabhupáda: Nem nehéz. Bárki tapasztalhatja. Csak osto- baságból gondolkoznak másképp az emberek, valójában minden- ki tudja, hogy "én nem ez a test vagyok". Ezt nagyon könnyen tapasztalhatjuk. Én létezem. Megértem, hogy léteztem csecsemő- Ipiiben, gyermektestben és ifjútestben is. Oly sok testben létez- Im már. Most egy öreg ember testében élek. Vagy például Ön most felvesz egy fekete kabátot. A következő pillanatban felvehet egy fehéret. De ettől ön még nem azonos azzal a fekete vagy fehér kabáttal, egyszerűen csak kabátot cserélt. Ha én ezért Önt “Feketekabát Úrnak" hívnám, az az én butaságom lenne. Hason- lóképpen, életemben sok alkalommal változtattam a testem, még- sem vagyok azonos egyikkel sem. Ez az igazi tudás. Dürckheim professzor: Mégis, nem okoz ez nehézséget? Példá- ul valaki értelmi síkon könnyen felfoghatja, hogy nem a test az éne, mégis fél a haláltól. Nem arra utal-e ez, hogy tapasztalati úton nem értette meg? Amint ezt tapasztalatai alapján megérti valaki, nem fog félni a haláltól, mivel tudja, hogy valójában nem halhat meg. Srila Prabhupáda: A tapasztalást egy felsőbb forrásból szerez- zük, olyantól, akinek magasabb szintű tudása van. Ahelyett, hogy hosszú éveken át próbálnám megszerezni azt a tapasztalatot, hogy Hanem ez a test vagyok, inkább Istentől, vagyis Krsnától, a töké- letes forrástól fogadom el ezt a tudást. így, egy hiteles tekintélytől Hallva tapasztalhatom halhatatlanságomat. Ez tökéletes. Dürckheim professzor: Igen, értem. Srila Prabhupáda: Ezért a védikus utasítás a következő: tad- mijnanártharh sa gurum evábhigacchet. Vagyis: "Annak érdeké- nen, hogy magas szinten tapasztalhasd az élet tökéletességét, egy pwWioz kell fordulnod." Es ki a guru! Kihez kell közeledni? Ahhoz, aki tökéletesen hallott a saját gurujától. Ezt hívják ta- nítványi láncnak. Egy tökéletes személytől hallok és ugyanúgy tovább is adom, mindenféle változtatás nélkül. Az Úr Krsna a Bhagavad-iltában adja nekünk a tudást, mi pedig továbbadjuk azt anélkül, hogy változtatnánk rajta. Dürckheim professzor: Az elmúlt húsz vagy harminc év során hagy érdeklődés támadt a lelki témák iránt a világ nyugati részén. Másrészről, ha a tudósok meg akarják semmisíteni az emberi ént, ez esetben a legjobb úton haladnak atombombáikkal és más tech- nikai újításaikkal. De ha egy magasabb cél felé akarják vezetni az emberiséget, akkor többé nem szabad tudományos szemüvegen keresztül, materialista szemmel nézniük az emberekre. Annak kell látniuk minket, amik vagyunk - tudatos éneknek. Az emberi élet célja Srila Prabhupáda: Az emberi élet célja az önmegvalósítás, Isten megvalósítása, de a tudósoknak erről fogalmuk sincs. A mai mo- dem társadalmat jelenleg vakok és bolondok vezetik. Az úgy- nevezett mérnökök, tudósok és filozófusok nem ismerik az élet valódi célját. Maguk az emberek is vakok, így hát a helyzet az, hogy vak vezet világtalant. Ha egy vak vezetni próbál egy vi- lágtalant, akkor miféle eredményre számíthatunk? Nem, ez nem a fejlődés. Fel kell keresnünk egy önmegvalósított személyt, ha meg akarjuk érteni az igazságot. (Újabb vendégek lépnek a szobába.) Egy tanítvány: Srila Prabhupáda, ezek az urak a teológia és a filozófia professzorai. Ó pedig Dr. Dara, egy szervezet vezetője, mely a yógát és az integrál filozófiát tanulmányozza itt, Német- országban. (Srila Prabhupáda üdvözli őket és folytatódik a beszélgetés.) Dürckheim professzor: Feltehetnék egy másik kérdést? Léte zik-e más szintje a tapasztalásnak, mely az átlagember számán kaput nyit egy mélyebb tudatosság felé? Srila Prabhupáda: Igen, létezik. Ezt a tapasztalatot írja le Krsna

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:08 - #8

Dürckheim professzor: Gondolja csak meg. Egyvalaki a tanít- ványai közül azt mondaná: "lélek vagyok", de nem lenne képes ezt tapasztalni. Srlla Prabhupáda: Hogyan lehet, hogy nem tapasztalja? Tudja, hogy ő az az aktív tényező. Végül is mindenki tudja, hogy nem a test az éne. Még egy gyerek is tudja ezt. Megfigyelhetjük ezt a beszédünkből. Azt mondjuk: “Ez az én ujjam." Sohasem mond- juk azt, hogy: "én ujj". Vagyis mi ez az "én"? Ez önmegvalósítás - "én nem ez a test vagyok". Ezt a megvalósítást ki lehet terjeszteni más élőlényekre is. Miért öl az ember állatokat? Miért okoz bajt másoknak? Aki önmegvalósított, az láthatja:“Itt egy másik élőlény. Neki pusztán csak más teste van, de ugyanaz az aktív tényező, mely az én testemben van, cselekszik az övében is." Az önmegvalósított sze- mély minden élőlényt egyenlőnek lát, mivel tudja, hogy az élő- lény - az én - nemcsak az emberekben van jelen, hanem az állatokban, madarakban, halakban, rovarokban, fákban és növé- nyekben is. Reinkarnáció ebben az életben A lélek az élőlény, s a halál pillanatában egyik testből a másik- ba vándorol. A test lehet különböző, de az én változatlan marad. A testnek ezt a változását akár jelenlegi életünkben is megfigyel- hetjük. A csecsemőkorból a gyermekkorba, majd az ifjúkorba, később a felnőttkorba vándorolunk. Ezalatt tudatos énünk, vagyis lelkünk ugyanaz marad. A test anyagi, tényleges énünk pedig lelki. Azt hívják önmegvalósítódnak, aki tudatában van ennek. Dürckheim professzor: Úgy gondolom, hogy döntő pillanathoz értünk a nyugati világban, mivel a történelem folyamán először kezdték az amerikai és európai emberek komolyan venni azokat a belső tapasztalatokat, melyeken keresztül az igazság megnyilvá- nul. Keleten természetesen mindig éltek olyan filozófusok, akik ismerték azokat a tapasztalatokat, melyek segítségével a halál elveszíti ijesztő jellegét és egy tökéletesebb élet küszöbévé válik. Az embereknek szükségük van arra a tapasztalatra, amivel fe- lülkerekedhetnek testi szokásaikon. Ha képesek áttömi ezen a testi tapasztaláson, akkor hirtelen rájönnek, hogy egy egészen más elv működik bennük. Tudatára ébrednek “belső életüknek." Sríla Prabhupáda: Úr Krsna híve automatikusan ráébred ennek a másféle elvnek a tudatára, mivel sohasem gondolja azt, hogy "én ez a test vagyok". Azt gondolja, hogy aharh brahmásmi: “lélek vagyok". Az első instrukció, amit az Úr Krsna Arjunának ad a Bhagavad-gítában így hangzik: "Kedves Arjuna, te nagyon komolyan veszed a test állapotát, de egy tanult ember nem tulaj- donít ennek az anyagi testnek, - legyen az élő vagy holt - nagy jelentőséget." A lelki fejlődés ösvényén ez az első meg- valósítás. Ebben a világban mindenki leginkább a testével van elfoglalva, és amíg él, sokféleképpen viseli gondját. Amikor pe- dig halott, akkor hatalmas szobrokat és emlékműveket emel fölé. Ez a test tudat. De senki sem képes megérteni, hogy a cselekvő tényező az, ami széppé és élővé teszi a testet. A halál pillanatában pedig senki sem tudja, hogy hová tűnik az igazi én. Ez tudat- lanság. Dürckheim professzor: Az első világháború alatt, amikor fiatal voltam, négy évet töltöttem a fronton. Egyike voltam annak a két tisztnek az ezredemben, aki nem sebesült meg. A harctéren újra és újra találkoztam a halállal. Láttam, hogyan találnak el közvet- lenül mellettem álló embereket, hogyan tűnik el hirtelen az élete- rejük. Ami maradt belőlük, ahogy Ön mondja, egy test lélek nél- kül. De amikor közel voltam a halálhoz és tudatában voltam an- nak, hogy én is meghalhatok, akkor felismertem, hogy van valami bennem, aminek semmi köze sincs a halálhoz. Sríla Prabhupáda: Igen. Ez az önmegvalósítás. Dürckheim professzor: Ez a háborús élmény nagyon mély nyo- mot hagyott bennem. Ez volt belső ösvényem kezdete . Sríla Prabhupáda: A Vádakban az áll, hogy náráyana paráh sarve na kutaécana bibhyati. Ha valaki tudatos Istenről, akkor nem fél semmitől. Dürckheim professzor: Az önmegvalósítás folyamata belső él- mények sorozata, nem így van? Itt Európában az emberek ke- resztülmentek ilyesfajta élményeken. Valójában úgy gondolom, Európa igazi kincse az, hogy sok ember járta meg a harctereket, a koncentrációs táborokat és a bombatámadásokat. Szívükben őrzik azoknak a pillanatoknak az emlékét, amikor közel volt hozzájuk a halál, amikor megbesebesültek és majdnem darabokra lettek szaggatva, s egy futó pillanatra tapasztalhatták valódi természe- tük egy szikráját. De most arra van szükség, hogy az embereknek megmagyarázzák, hogy nem kell ahhoz harctér, koncentrációs tábor vagy bombatámadás, hogy komolyan vegyék belső tapasztalataikat, amikor hirtelen megérinti őket az isteni valóság egy érzése, és megértik, hogy ez a testi létezés még nem minden.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:07 - #7

-2- Változó testek 1974-ben a Frankfurt környékén található nyugatnémetor- szági 1SKC0N-központban Ö Isteni Kegyelme A.C. Bhakti- vedanta Swami Prabhupada és Karlfried Gráf von Dürck- heim között zajlott le az itt következő párbeszéd. Dürckheim professzor híres vallásos pszichológus és a Mindennapi élet mint lelki gyakorlat című írás szerzője, az analitikus pszichológia bölcsészdoktora, valamint elismert alapítója egy gyógyászati iskolának Baváriában, mely egyesíti ma- gában a tudat pszichológiája terén elért nyugati és keleti módszereket. Ebben a beszélgetésben Srila Prabhupada el- magyarázza a reinkarnáció első és legalapvetőbb elvét, azt, hogy a lélek különbözik az anyagi testtől. Miután meg- állapítja, hogy a tudatos én és a test külön dolog, Éríla Prabhupada leírja azt, ahogyan a tudatos én, vagyis a lélek a halál pillanatában ismételten egy újabb testbe költözik. Dürckheim professzor: Munkám során azt tapasztaltam, hogy a természetes ego nem szeret meghalni. Mégis, ha valaki megéli ezt egy halálközeli élményen keresztül, akkor úgy tűnik, hogy a halál küszöbét átlépve egy másfajta valóságba kerül. Sríla Prabhupada: Igen, az egészen más. Az élmény ahhoz ha- sonlítható, mint amikor egy beteg visszanyeri egészségét. Dürckheim professzor: Ezek szerint az a személy, aki meghal, a valóság egy magasabb szintjét éli át?Srila Prabhupada: Nem a személy hal meg, hanem a test. A védikus tudás szerint a test mindig halott. Például egy mikrofon fémből készül. Amikor az elektromos áram keresztülhalad a mik- rofonon, akkor úgy reagál, hogy a hangot elektromos impulzu- sokká alakítja át, melyek felerősítve, hangszórókon át szólalnak meg. Ha azonban a hálózatban nincs áram, akkor semmi sem történik. Attól függetlenül, hogy a mikrofon működik-e vagy sem, nem több, mint összeszerelt fém, műanyag stb. Éppígy az emberi testet is a benne lévő életerő tartja működésben. Amikor ez az életerő elhagyja a testet, azt mondják, hogy a test halott. Valójában mindig is halott volt. Az életerő a fontos alkotóelem, mert jelenlétével élőnek tünteti fel a testet. De akár “eleven", akár “holt", a fizikai test nem több, mint élettelen anyagok összessége. A Bhagavad-gítá tanításának elején kijelenti, hogy az anyagi test állapota végül is nem túl fontos. aáocyán anvasocas tvam prajná-vádármca bnásase gatásün agatásüms ca nánuáocanü panditáh "A Magasztos Úr szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyá- szolsz, amiért nem szabadna bánkódnod. A bölcsek nem kesereg- nek sem a halott, sem az élő felett."(Bg.2.11) A filozófiai vizsgálat valódi tárgya nem a halott test Ehelyett inkább az aktív tényezővel, a lélekkel kell foglalkoznunk, mely mozgásra készteti az élettelen testet. Dürckheim professzor: Hogyan tanítja meg Ön a tanítványainak azt, hogy tudatában legyenek ennek az erőnek, mely nem anyagi, mégis életre kelti az anyagot? Az eszemmel el tudom fogadni azt, hogy Ön egy olyan filozófiáról beszél, mely tartalmazza az igaz- ságot. Nem kételkedem benne. De hogyan képes Ön arra', hogy ezt valakivel éreztesse is?Hogyan érthetjük meg a lelket? Sríla Prabhupáda: Ez nagyon egyszerű. Van egy cselekvő té- nyező, amely mozgatja a testet, s amikor ez nincs jelen, akkor a test nem mozdul többé. Vagyis a valódi kérdés ez: “Mi ez a cselekvő tényező?" Ez az érdeklődés központi helyet foglal el a Vedánta filozófiában. A Vedanta-sütra az atháto brahma-jijnásá aforizmával kezdődik, aminek a jelentése: “Mi a testben lakozó én természete?" Ezért a védikus filozófiát tanulmányozónak leg- először az élő és a halott test közötti különbséget kell megtanul- nia. Ha nem képes felfogni ezt az elvet, akkor megkérjük, hogy a kérdést a logika szemszögéből vegye fontolóra. Bárki láthatja, hogy a test változik és mozog a cselekvő alapelv, a lélek jelenléte következtében. Ennek hiányában a test nem változik és nem is mozog. így hát kell lennie valaminek a testben, ami mozgatja. Nem olyan bonyolult dolog ez. A test mindig halott. Olyan, mint egy nagy gép. Egy magnó holt anyagból készül, mégis ahogy Ön, az élő személy megnyom egy gombot, működni kezd. A test ugyanilyen élettelen anyag, de van benne életerő. Amíg ez a cselekvő tényező a testben marad, a test reagál és élőnek tűnik. Például mindannyian képesek va- gyunk beszélni. Ha én megkérem az egyik tanítványomat, hogy jöjjön ide, megteszi. Viszont ha ez a cselekvő tényező eltávozik a testéből, akkor szólíthatom én évezredeken át, mégsem fog ide- jönni. Ezt nagyon egyszerű megérteni. De mi is pontosan ez a cselekvő tényező? Ez egy külön téma, és a válasz erre a kérdésre a lelki tudás valódi kezdetét jelenti. Dürckheim professzor: Megértem a lényegét annak, amit a ha- lott testről mondott, vagyis hogy kell lennie valaminek, ami élteti. Az egyetlen helyes következtetés az, hogy két dologról beszé- lünk: a testről és a cselekvő tényezőről. Amit én valóban kérdezni szeretnék az nem más, mint hogy milyen módon válhatunk tu- datossá a bennünk lévő cselekvő tényezőről közvetlen tapasztalás és nem intellektuális következtetés útján. Nem fontos-e az, hogy egy mélyebb szinten valóban tapasztaljuk ezt a valóságot?"Brahman vagyok, egy lélek" Sfila Prabhupáda: Mi magunk vagyunk az a cselekvő tényező. Az eleven test és a halott test különbözik egymástól. Az egyetlen különbség a cselekvő tényező jelenlétében van. Amikor nincsen jelen, akkor a testet halottnak mondják. Vagyis igazi énünk azo- nos a cselekvő tényezővel. A Védákban ezt a kijelentést talál- hatjuk: so ham - “én cselekvő vagyok". Ezt is olvashatjuk: aham brahmásmi: "Én nem ez a test, én Brahman vagyok, lélek." Ez az önmegvalósítás. Az önmegvalósított ember jellemzői sze- repelnek a Bnagavad-gitában. Brahma-bhütah prasannátma na éocati na kánksati: amikor valaki megvalósította önmagát, akkor nem vágyódik semmire és nem panaszkodik. Samah sarvesu bhü- tesu: mindenkit egyenlőnek lát - embereket, állatokat, minden élőlényt.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:05 - #6

A Védák szerint a mikrobáktól és amőbáktól a halakon, nö- vényeken, rovarokon, hüllőkön, madarakon, állatokon és embe- reken keresztül egészen a félistenekig nyolcmillió-négyszázezer létforma létezik. Az élőlények megszakítás nélkül, vágyaik alap- ján születnek meg ezekben a fajokban. Az elme az a mechaniz- mus, mely irányítja ezeket a vándorlásokat, újabb és újabb testek! felé hajtva a lelket. A GM így magyarázza ezt:"Amilyen létálla- potra emlékszik valaki teste elhagyásakor,... azt az állapotot fogja elérni (következő életében)." Életünkben gondolataink és tetteink hatással vannak az elménkre, és ezek a hatások befolyá- solják életünk utolsó gondolatait a halál pillanatában. E gondo- latok minősége alapján az anyagi természet egy megfelelő testtel jutalmaz minket. Ezért jelenlegi testünk annak a tudatnak a meg- nyilvánulása, mellyel legutóbbi halálunk idején rendelkeztünk. “Az élőlény tehát magára öltve egy másik anyagi testet, egy bizonyos fajta szemet, fület, nyelvet, orrot és tapintási érzéket kap, melyek az elme köré csoportosulnak. így élvezi érzékei tár- gyainak egyfajta készletét" - magyarázza a GM. A reinkarná- ció ösvénye viszont nem mindig halad felfelé, nem garantált az, hogy az ember a következő életében is emberként születik meg. Ha valaki például egy kutya mentalitásával hal meg, akkor kö- vetkező életében egy kutya szemét, fülét, orrát stb kapja meg, hogy élvezhesse a kutyaélet örömeit. Az Úr Krsna azzal erősíti meg az ilyen szerencsétlen lelkek végzetét, hogy azt mondja: “Ha valaki a tudatlanság kötőerejében hal meg, akkor az állatok biro- dalmában fog megszületni." A Bhagavad-gltá szerint azok az emberek, akik nem tudako- zódnak nem-fizikai, magasabbrendű természetük felől, azokat a karma törvényei arra kényszerítik, hogy néha ember, állat, nö- vény vagy rovar formájában benne maradjanak a születés, halál és újraszületés körforgásában. Jelenlétünk az anyagi világban jelenlegi és előző életeink kar- májának eredménye, s az anyagi feltételekhez kötött lélek egye- dül az emberi testen keresztül menekülhet ki belőle. Aki helyesen használja az emberi létformát, az képes megoldani az élet összes problémáját (születés, halál, betegség és öregség), és kikerülhet a reinkarnáció végtelen körforgásából. Ha viszont egy lélek elérte az emberi szintet, de érzéki örömökkel pocsékolja el az életét, könnyedén teremthet elegendő karmát jelenlegi életében ahhoz, hogy sokezer életen keresztül fogva társa magát a születés és halál körforgásában, s nem biztos, hogy minden alkalommal em- berként fog megszületni. Az Úr Krsna azt mondja: “Az ostobák képtelenek megérteni, hogy miképp hagyja el az élőlény a testét, és azt sem érthetik meg, hogy milyen fajta testet élveznek a természet kötőerőinek varázsa alatt. De akinek a szeme gyakorlott a tudásban, az látja mindezt. Azok a törekvő transzcendentalisták, akik már megva- lósították énjüket, tisztán látják mindezt. Azok viszont, akik nem valósították meg énjüket, akkor sem láthatják, hogy mi történik, ha megpróbálják." Annak a szerencsés léleknek, aki emberi testet kap, komolyan kell törekednie az önmegvalósításra, hogy megérthesse a reinkar- náció alapelveit és megszabadulhasson az ismétlődő születéstől és haláltól. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne így cse- lekedjünk.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:04 - #5

Úgy vélem, hogy mikor egy ember meghal, Lelke visszatér a Földre; Valami új hús-álruhába öltözve Egy másik anya adott neki életet, Erősebb végtagokkal és világosabb aggyal A régi lélek ismét útra kél. 35 A zenész, dalszerző és ünnepelt ex-Beatle George Hamson reinkarnációról szóló gondolatai nyilvánulnak meg az interper- szonális kapcsolatokról alkotott véleményében: “A barátok mind olyan lelkek, akiket már ismertünk előző életeinkből. Kötődünk igymáshoz. így érzek én a barátokkal kapcsolatban. Még ha csak egy napja ismerem őket, az sem számít. Tudja, nem fogok várni addig, amíg két éve fogom őket ismerni, mivel akárhogyan is, de biztos, hogy azelőtt már találkoztunk valahol."36 , A reinkarnáció újra foglalkoztatja a nyugat értelmiségét s az emberek szélesebb rétegeit. Filmek, novellák, népszerű dalok és {Folyóiratok foglalkoznak mostanában fokozódó gyakorisággal a reinkarnációval, és Nyugaton emberek milliói csatlakoznak ah- hoz a több mint 1.5 billió embert számláló táborhoz, beleértve a hindukat, buddhistákat, taoistákat és más hitek képviselőit, akik jhagyományosan megértették, hogy az élet nem a születéssel kez- dődik s nem a halállal végződik. De az egyszerű hit vagy kí- váncsiság nem elegendő. Ez csupán az első lépés a reinkarnáció komplett tudományának megértésében, mely azt tartalmazza, hogy miképp szabadítsuk fel magunkat a születés és halál nyo- morúságos körforgása alól. Bhagavad-gitá: A reinkarnáció időtlen forrásműve A reinkarnáció mélyebb megértésének érdekében sok nyugati ember a múlt és jövőbeli életekről szóló tudás eredeti forrásaihoz foedul. Az elérhető irodalmak közül India szanszkrit Védái a leg- íábbek a Földön, s ezek nyújtják a legérthetőbb és leglogi-ku- ; abö magyarázatát a reinkarnáció tudományának, mely több mint i Stezer éve őrzi életképességét és univerzális varázsát. 1 A legalapvetőbb információt a reinkarnációról a Bhagavad- gltá nyújtja, mely a védikus tudás esszenciája, s amely a leg- lényegesebb az Upanifadok közül. A Gltát Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ötven évszázaddal ezelőtt mondta el barátjának és tanítványának, Arjunának egy csatamezőn, Észak- Indiában. Egy csatatér tökéletes helyszín a reinkarnációról való beszélgetésre, mivel a harc során az emberek közvetlenül néznek Szembe az élet végzetes kérdéseivel, a halállal s az életen túli dolgokkal. Krsna így kezd beszélni a lélek halhatatlanságáról Arjunának: “Nem volt olyan idő, mikor Én, te, vagy mindezek a királyok nem léteztek volna, s a jövőben sem fog megszűnni életünk." A GM fcésőbb így tanít: “Tudnod kell, hogy ami áthatja ez egész testet,az elpusztíthatatlan. A maradandó lelket senki sem képes elpusztítani." A lélek. Itt valami olyan finomságú dologról beszélünk, mi nem igazolható közvetlenül, korlátolt emberi elmével és érzékekkel. Ezért nem lesz képes mindenki arra, hogy a lélek létét elfogadja. Krsna így tájékoztatja Arjunát: "Vannak, akik csodálatosnak látják, vannak, akik csodálatosnak írják le és vannak, akikazt hallják róla, hogy csodálatos, míg mások, miután hallottak róla, azután sem képesek egyáltalán megérteni a lelket." A lélek létezésének elfogadása nem pusztán hit kérdése. A Bhagavad-gitá érzékeink és logikánk bizonyítékaira hivatkozik, így hát tanításait egyfajta racionális meggyőződéssel s nem vakon, dogmaként kell elfogadnunk. Addig lehetetlen megérteni a reinkarnációt, amíg nem tudunk különbséget tenni a valódi én (a lélek) és a test között. A GM a következő példán keresztül segít megismerni a lélek természetét: Amint a nap egymaga világítja meg ezt az univerzumot, úgy hatja át a testben az élőlény is tudatával az egész testet." A tudat a konkrét bizonyítéka annak, hogy a lélek jelen van a testben. Lehet, hogy a felhős égtől nem látjuk a napot, mégis a sfiíny alapján tudjuk, hogy ott van. Hasonlóan lehet, hogy nem vagyunk képesek közvetlenül érzékelni a lelket, de a tudat alap- ján mégis következtethetünk jelenlétére. A tudat távollétében a test csupán egy rakás halott anyag. Csakis a tudat jelenlététől lélegzik, beszél, szeret és fél ez a halom élettelen anyag. Va- lójában a test a lélek kocsija, melyen keresztül beteljesítheti mil- liárdnyi vágyát. A GM elmagyarázza, hogy a lélek a testben "mintha egy anyagi energiából készült gépen utazna". A lélek hamisan azonosítja magát a testtel, s különböző életfelfogásait így hordozza egyik testből a másikba, mint szél az illatokat. Ahogy egy gépkocsi sem tud vezető nélkül működni, úgy az anyagi test sem képes arra a lélek jelenléte nélkül. Ahogy valaki egyre öregebb lesz, a különbség a tudatos én és a fizikai test között egyre nyilvánvalóbbá válik. Bárki megfigyel- heti, hogy teste állandóan változik. Nem maradandó, hiszen idő- vel egy gyermek teste is múlandónak bizonyul. Egy bizonyos időpontban a test életre kel, növekszik, éretté válik, utódokat nemz, majd elsorvad s végül elpusztul. Tehát a fizikai test elég valótlan, mert eltűnik idővel. Amint a GM is magyarázza: “A nemlétező számára nincsen állandóság." De az anyagi test összes változása ellenére a lélek belső megnyilvánulása, a tudat vál- tozatlan marad. (“Az állandó számára nem létezik változás.") Ezért logikusan következtethetünk arra, hogy az a tudat, melyj képessé teszi arra, hogy túlélje a test pusztulását, állandó. Krsnaj azt mondja Arjunának: "A lélek számára nincs születés és nincs) halál... nem pusztul el, amikor a test elpusztul." De ha “nem pusztul el, amikor a test elpusztul", akkor mi lesz belőle? A Bhagavad-gltá azt a választ adja, hogy egy másik test- be költözik. Ez a reinkarnáció. Lehet, hogy néhány ember nehe- zen fogadja el ezt a felfogást, de ez egy természeti tünemény, s a GM logikus példát nyújt a megértéséhez:, Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a ser- dülőkoron át az öregkorig; a halál után is egy másik testbe köl- tözik. Az igazi énjét megvalósított embert azonban nem téveszti meg az efféle változás." Másszóval az ember már ebben az életében is reinkarnálódik Bármelyik biológus megmondja, hogy a sejtek a testben állandó-: an pusztulnak s újak váltják fel őket. Vagyis mindannyiunknak számos “különböző" teste van, még ezalatt az egy emberöltő alatti is. Egy felnőtt test teljesen különbözik ugyanannak a személynek a gyermekkori testétől. Mégis, a testi változások ellenére a sze- mély ugyanaz marad. Valami hasonló történik a halálkor is. Azt én egy végleges testi változáson megy keresztül. A Gltá eztl mondja: “Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt ma- gára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyettük." így a lélek végnélküli szü- letések és halálok csapdájába esik. "A megszületett számára biz- tos a halál, a holt számára pedig a születés" - mondja az Úr Arjunának.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:02 - #4

-1-Reinkarnáció: Sokratestől Salingerig A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Ha már léte- zett, többé meg nem szűnhet. Meg nem született, örökkéva- ló, mindig létezik, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő meg nem ölhető. Bhagavad-gita 2.20 Az élet születéssel kezdődik és halállal végződik? Éltünk-e már ezelőtt is? Az ilyen kérdéseket többnyire a keleti vallásokkal azonosítják, ahol az emberi életről nem azt tartják, hogy a böl- csőtől a sírig tart, hanem hogy korok millióin át létezik, s a rein- karnáció gondolata szinte általánosan elfogadott. Ahogy Arthur Schopenhauer, a nagy tizenkilencedik századi filozófus egyszer megjegyezte: "Ha egy ázsiai arra kérne, hogy definiáljam Euró- pát, kénytelen lennék így válaszolni: a világnak az a része, ahol az a képtelen tévhit kísért, mely szerint az ember a semmiből lett teremtve, és jelenlegi születése első belépése az életbe." l Valóban, az anyagi tudomány, a nyugati világ domináns ideo- lógiája századokon át elfojtott minden komoly vagy széleskörű érdeklődést a tudat testet megelőző létezéséről és túléléséről. En- nek ellenére a nyugati történelemben mindig is voltak olyan gon- dolkodók, akik megértették és határozottan vallották a tudat hal- hatatlanságát és a lélekvándorlást. Filozófusok, írók, művészek, tudósok és politikusok tömegei méltatták komoly figyelemre eze- ket a gondolatokat. Az ókori Görögország Az ókorban élő görögök közül Sokrates, Pythagoras és Plató sorolható azok közé, akik tanaik szerves részeként alkalmazták a lélekvándorlást. Élete vége felé Sokrates ezt mondta: "Biztos va- gyok abban, hogy valóban újra megszületünk és hogy az élet a halálból ered." 2 Pythagoras azt állította, hogy képes visszaem- lékezni régebbi életeire, Plató pedig főbb műveiben részletes be- számolókkal szolgált a lélekvándorlásról. Röviden úgy gondolta, hogy a tiszta lélek az abszolút igazság szintjéről érzéki vágyai miatt zuhan alá és vesz fel egy anyagi testet. Először az elesett lelkek emberi testben születnek meg, melynek legmagasabb szintje a filozófusé, aki magasabb szintű tudás után kutat. Ha tudása tökéletessé válik, akkor visszatérhet az öröklétbe. De ha reménytelenül belebonyolódik az anyagi vágyakba, akkor lesüly- lyed az állati létformákba. Plató szerint az evésért élők és a ré- szegesek szamárként, az erőszakos és igazságtalan személyek far- kasként és héjaként, a társadalmi szokásokat vakon követőik pedig méh vagy hangya formájában fognak újra születni. Egy idő után a lélek ismét eléri emberi formáját, s megint lehetőséget kap a felszabadulásra.3 Néhány tudós szerint Plató és a többi görög filozófus a reinkarnációról való ismereteit titokzatos vallásokból - mint például az orfizmus - vagy Indiából merítette. Zsidó vallás, kereszténység, iszlám A reinkarnációra való utalások a zsidó vallás és a korai keresz- ténység történetében is gyakoriak. A kabalisztikában mindenhol találhatók ismeretek múlt, és jövőbeli életekről, mely sok héber tudós szerint az írások mögött elrejtett bölcsességet jelenti. A kabalisztikus írások egyik alapkönyvében, a Zoharban ez áll: “A telkeknek vissza kell térniük a legfelsőbb létbe, ahonnan szár- maznak. De ennek végrehajtásához minden tökéletességet ki kell fejleszteniük, melynek csírája el van ültetve bennük, s ha ezt az állapotot egy élet leforgása alatt nem tudják elérni, akkor egy újat kell kezdeniük, majd megint egy újat és így tovább egészen ad- dig, amíg el nem érik azt az állapotot, mely alkalmassá teszi őket az Istennel való újraegyesülésre." 4 Az Egyetemes Zsidó Encik- lopédia szerint a hasszid zsidóknak is ehhez hasonló a hitük.s Origenész, a korai keresztény egyház egyik atyja és legkivá- lóbb bibliatudósa a harmadik században így írt: “A gonoszra való hajlam miatt bizonyos lelkek ... testet öltenek, először emberit, majd oktalan szenvedélyeik miatt emberi életük kiszabott idejé- nek letöltése után különféle állatokká változnak, melyekből le- süllyednek a növényi élet szintjére. Ebből az állapotból ugyana- zokon a szinteken keresztül újra felemelkednek és visszahelyez- tetnek mennybéli helyükre." 6 A Bibliában sok rész utal arra, hogy Krisztus és követői tisztá- ban voltak a reinkarnáció alapelveivel. Egyszer Jézus és tanítvá- nyai találkoztak egy emberrel, aki születésénél fogva vak volt. A tanítványok megkérdezték Jézust: “Ki bűnözött, ő vagy a szülei, hogy vaknak született?" 7 Függetlenül attól, hogy ki bűnözött - felelte Jézus - lehetőség nyílt arra, hogy Isten tettei megnyilvá- nuljanak. Ezután meggyógyította a férfit. Ha ez a férfi saját bűne miatt született vaknak, akkor az bizonyosan egy születése előtti bűnnek köszönhető, mely előző életében történhetett. Ugyanak- kor ez volt az a feltételezés, melyről Jézus nem akart beszélni. A Korán azt írja: “Halott voltál és Ő életre keltett. Halálodat is Ő fogja okozni, majd ismét életre kelt, s végül Magához vesz téged." 8 Az iszlám követői között különösen a szufík hisznek abban, hogy a halál nem veszteség, mert a halhatatlan lélek fo- lyamatosan vándorol különböző testeken át. Jalalu 'D-Din Rumi, a híres szufi költő így ír: Meghaltam mint ásvány és növény lettem, Meghaltam mint növény és állattá váltam, Meghaltam mint állat és ember vagyok. Miért kellene félnem? Mikor váltam kevesebbé a haláltól? 9 India időtlen írásai megerősítik azt, hogy a lélek az anyagi természettel való azonosulása miatt magára ölti a nyolcmillió- négyszázezer forma egyikét, s így megtestesülve az élet egyik fajtájában automatikusan emelkedni kezd az alacsonyabb szin- tekről a magasabbak felé, míg végül eléri az emberi testet. így hát a főbb nyugati vallások mindegyikében - a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás tanaiban - a reinkarnáció taní- tásai mutatkoznak még akkor is, ha a dogmák hivatalos őrei fi- gyelmen kívül hagyják vagy letagadják azokat. A középkor és a reneszánsz Krisztus után 553-ban máig tisztázatlan körülmények miatt Justinianus bizánci császár kiátkozta a lélek elsődleges létezésé- nek tanát a Római Katolikus Egyházból. Ebben az időben sok egyházi írást elpusztítottak, és sok tudós úgy véli, hogy számos reinkarnációra utaló részt eltüntettek belőlük. Nyugaton a gnosz- tikus szekták - annak ellenére, hogy az egyház könyörtelenül üldözte őket - sikeresen életben tudták tartani a lélekvándorlás tanát. (A gnosztikus szó a görög gnosis szóból ered, mely tudást jelent.) A reneszánsz korában újra feléledt az érdeklődés a reinkarná- ció iránt. A tan felélesztésében kiemelkedő szerepe volt Olaszor- szág vezető filozófusának és költőjének, Giordano Brúnónak, akit végül az inkvizíció máglyáján égettek el a lélekvándorlásról val- lott eszméi miatt. Az ellene felhozott vádakra elhangzott utolsó válaszaiban Bruno kihívóan hirdette, hogy a lélek: “nem a test", és hogy “képes egyik vagy másik testben létezni s egyik testből a másikba vándorolni." 10 A reinkarnáció tanainak ilyen mértékű elfojtása miatt a tanítá- sok föld alá kényszerültek, és Európában csupán titkos társaságok őrizték őket, mint például a Rózsakeresztesek, a szabadkőmű- vesek, a kabalisták és mások.A felvilágosodás kora A felvilágosodás korában az európai értelmiség kezdett meg- szabadulni az egyház cenzúrájától. Voltaire azt írta a reinkarnáció tanáról, hogy az “sem nem abszurd, sem nem hasznavehetetlen", hozzátéve, hogy “nem meglepőbb megszületni kétszer, mint egy- szer". Sokak számára meglepőnek hangozhat az a tény, hogy Ame- rika jónéhány alapító atyját elbűvölte a lélekvándorlás tana, me- lyet azután el is fogadtak, amint az érdeklődés utat talált magának az Atlanti-óceánon keresztül és eljutott Amerikába. Benjámin Franklin így fejezte ki szilárd meggyőződését: “Úgy találva, hogy létezem a világban hiszem, hogy ilyen vagy olyan alakban, de mindig létezni fogok." 1814-ben a hajdani amerikai elnök, John Adams, aki több könyvet is olvasott a hindu vallásról, így írt egy másik ex-elnök- nek, "Monticello bölcsének", Thomas Jeffersonnak a reinkarná- ció tételeiről: A Legfelsőbb Lény elleni lázadás után néhány lélek száműzve lett - írja Adams - “le a teljes sötétség régióiba". Ezután őket - írja az államférfi - “szabadon engedték börtö- nükből, felemelkedhettek a Földre, és rangúk s jellemük szerint különféle állatok, hüllők, madarak, vadállatok és emberek testé- ben születhettek meg, sőt növényekként és ásványokként is, hogy ott szolgálják le próbaidejüket. Ha visszaesés nélkül járták végig a számos fokozatot, akkor lehetőséget kaptak arra, hogy tehén- ként vagy emberként szülessenek meg. Ha emberként is jól vi- selték magukat, akkor... visszanyerték eredeti helyzetüket és boldogságukat a mennyben." l3 Európában Napóleon igen büszkén mondogatta tábornokainak, hogy egyik előző életében Charlemagne volt14. Az egyik leg- nagyobb német költő, Johann Wolfgang von Goethe szintén hitt a lélekvándorlásban, amivel feltehetőleg indiai filozófiai tanulmá- nyai során került kapcsolatba. Goethe híres drámaíróként és tu- dósként egyszer megjegyezte: "Biztosan tudom, hogy amint most itt vagyok, már több ezerszer voltam, és remélem, hogy még néhány ezerszer vissza is térek majd." 15 Transzcendentaiizmus A reinkarnáció és az indiai filozófia iránti érdeklődés hulláma végigsöpört az amerikai transzcendentalisták körén is, akik között ott volt Emerson, Whitman és Thoreau. Emerson így üt: "A világ nagy misztériuma az, hogy minden él, nem semmisül meg, csu- pán egy kis időre eltűnik szem elől, majd ismét visszatér... Sem- mi sem halott, az emberek csak halottnak tettetik magukat, elvi- selik a hamis temetési szertartásokat és a gyászos nekrológokat, állnak és néznek ki az ablakon - épen és sértetlenül - valami új és különös álruhában." w Könyvtárának sok ősi filozófiai mű- ve közül az egyikből, a Kafha Upani$adból így idéz Emerson: "A Klek nem születik, nem hal meg, senkinek sem a terméke, meg nem született, örök, s habár a test elpuszul, a lélek soha." " , Thoreau, a Walden Pond filozófusa azt írta, hogy: "Amióta az eszemet tudom, azóta öntudatlanul egy előző létállapot tapaszta- lataira hivatkoztam."18 Thoreau reinkarnáció iránti érdeklődésé- nek egy másik jele egy kézirat, melyet 1926-ban találtak meg, s melynek címe A Hét Brahmana vándorlása volt. Ez a rövid mű az ősi szanszkrit történelem egy reinkarnációról szóló történetének angol fordítása. A lélekvándorlás fejlődő megtestesülésein, va- dászokon, hercegeken és állatokon keresztül követi a hét bölcs életét Whalt Whitman a Dal magamról c. versében így ír: Tudom, hogy halhatatlan vagyok... Habár nagyon kimerültünk a telek és nyarak trilliói alatt. Még trilliók vannak előttünk és trilliók azok előtt. 19 Franciaországban a hímeves író, Honore Balzac egész novellát írt a reinkarnációról, a Seraphitát. Ebben Balzac megállapítja: “Minden emberi lény keresztülmegy egy előző életen... ki tudja hány hús-vér alakot ölt a mennyország várományosa, mielőtt megérti a csendet és magányt, melynek csillagos síkságai a lelki világok előcsarnokai?" A Dávid Copperfieldben Charles Dickens felfedezett egy él- ményt, mely gyakran a múltbéli életekből származó élményeken, a déjá-vu-n alapul. “Mindannyiunknak van tapasztalata arról az érzésről, ami néha ránk tör, hogy amit mondunk és teszünk, azt már kimondtuk és megtettük valaha, egy távoli időben; hogy ho- mályos korokkal ezelőtt ugyanezek az arcok, tárgyak és körülmé- nyek vettek minket körül..." 21 Oroszországban a kiváló Tolsztoj Leó gróf ezt írta: "Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sokezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be... és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig." 22 A modern kor Ahogy belépünk a huszadik századba azt látjuk, hogy a rein- karnáció gondolata magával ragadja a Nyugat egyik legnevesebb művészének, Paul Gauguinek a figyelmét, aki Tahitiben, utolsó éveiben azt írta, hogy amikor a fizikai organizmus felbomlik, “a lélek tovább él. " “Egy másik testet vesz fel - írja Gaugin - , lesüllyed vagy felemelkedik, érdeme vagy érdemtelensége sze- rint." A művész úgy hitte, hogy nyugaton először Pythagoras tanította a folytonos újjászületés gondolatát, aki viszont az ősi India bölcseitől szerezte ezirányú tudását. 23 Amerika autómágnása, Henry Ford egyszer egy újságnak adott interjújában ezt nyilatkozta: "A reinkarnáció tanát huszonhat éves koromban fogadtam el." Ford ezt mondta: “A zsenialitás egyenlő a tapasztalattal. Néhányan azt gondolhatják, hogy ez adottság vagy talentum, de valójában ez a sok életen át tartó hosszú tapasz- talat gyümölcse."24 Hasonló módon George S. Patton, amerikai tábornok hitt abban, hogy hadászati jártasságát az ősi csatame- zőkön szerezte. James Joyce ír novellista és költő munkájában, az Ulyssesben ismétlődő téma a reinkarnáció. A könyv főhőse, Mr. Bloom így szól feleségéhez: “Néhány ember hisz abban, hogy életünket a halál után egy másik testben folytatjuk, s hogy már éltünk azelőtt Reinkarnációnak nevezik ezt. Azt, hogy mi mindannyian a Föl- dön vagy más bolygón éltünk évezredekkel azelőtt. Azt mondják, hogy elfelejtettük ezt. Néhányan azt állítják, hogy emlékeznek múltbeli életeikre." * Jack London Csillagvándor c. novellájának fő témájául a re- inkarnációt választotta, melyben a központi figura ezt mondja: “Nem akkor kezdődtem, amikor megszülettem, sem akkor, ami- kor megfogantam. Folyamatosan növök, fejlődöm megszámlál- hatatlan miriádnyi ezredéven keresztül... az összes előző énem- nek megvan a hangja, visszhangja és súgása bennem... óh meg- számlálhatatlanszor fogok még újraszületni, és mégis, ezek az ostoba tökfilkók azt gondolják rólam, hogy azzal, hogy felakasz- tanak, megszüntethetnek engem." 26 A Nobel-díjas Hermán Hesse klasszikus novellájában, a Szidd- harthában a lelki igazság után kutatva ezt uja: “Ő ezeket az arcokat és alakokat ezerféle viszonyban látta egymással... egyi- kük sem halt meg, csupán megváltoztak, mindig újra születtek, folyamatosan egyre új arcuk volt: csupán az idő állt az egyik és a másik arc között." 27 Számos tudós és pszichológus hitt még a lélekvándorlásban. Az egyik legnagyobb modern pszichológus, Carl Jung egy örök- kévaló én elvét használta, mely eszközként sok életen megy ke- resztül azért, hogy megértse az én és a tudat legmélyebb rejtel- meit. “Könnyen el tudom képzelni, hogy éltem már az előző szá- zadokban is, ahol olyan kérdésekkel kerültem szembe, melyekre még nem voltam képes válaszolni; s hogy újra meg kellett szület- nem, mivel nem teljesítettem a kapott feladatot" - mondta Jung28, Thomas Huxley brit biológus megjegyezte: “a lélekvándorlás tana," a “kozmosz útjainak az ember számára való elfogadható megőrzésére szolgált eszközül", és figyelmeztet arra, hogy “senki más, csak kizárólag a nagyon meggondolatlan gondolkodók fog- ják elutasítani a benne rejlő abszurditás miatt"29 A pszichoanalízis és az emberi fejlődés területének egyik veze- tő alakja, az amerikai Erik Erikson meggyőződéssel vallja, hogy a reinkarnáció minden ember hitrendszerének magjáig hatol. “Nézzünk szembe vele: valójában józan ésszel senki sem képes elképzelni létezését annak feltételezése nélkül, hogy mindig élt és élni fog a jövőben is" - írta a szerző 30. Mahatma Gandhi, a modem idők egyik legnagyobb politikai alakja, az erőszaknélküliség apostola egyszer elmagyarázta, hogy miképp élteti reményét a világbékére a reinkarnáció gyakorlati megértése. Gandhi ezt mondta: "Képtelenségnek tartom az ember és ember közötti állandó ellenségeskedést, s az újjászületés el- méletével a hitemben abban a reményben élek, hogy ha nem is ebben az életemben, de valamelyik másikban képes leszek az emberiséget egy baráti ölelésben egyesíteni."31 J.D. Salinger az egyik leghíresebb elbeszélésében bemutatja Teddy-t, a koraérett fiút, aki felidézi a reinkarnációval kapcsola- tos élményeit, melyekről nyíltan beszél. “Pofonegyszerű az egész. Mindössze annyi, hogy lelépsz a testedből, mikor meg- halsz. A kutyafáját, mindenki megtette már többezerszer! Csak azért, mert nem emlékeznek rá, az még nem jelenti azt, hogy nem tették meg." Jonathan Livingston Seagull, az azonos című novella hőse, akit a szerző Richárd Bach úgy jellemez, mint “az a ragyogó kis tűz mindannyiunkban", reinkarnációk során megy keresztül, ami a Földről egy mennyei világba viszi, majd megint visszakalauzolja őt azért, hogy felvilágosítsa a kevésbé szerencsés sirályokat. Jo- nathan egyik segítője kérdezi őt: “Van fogalmad arról, hogy hány életet kell még leélnünk, amíg egyáltalán eszünkbe jut, hogy az élet többet kell hogy jelentsen az evésnél, a harcnál vagy a Falka hatalmánál? Ezret, Jon, tízezret! És utána másik száz élet, amíg elkezdjük megtanulni, hogy létezik egy olyan dolog, hogy töké- letesség, és megint egy másik száz, amíg rájövünk, hogy az éle- tünknek az a célja, hogy megtaláljuk azt a tökéletességet és ki is mutassuk." 33 A Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer mesteri novelláiban gyak- ran beszél múltbeli életekről, az újjászületésről és a lélek halha- tatlanságáról. “A halál nem létezik. Hogyan is létezhetne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő."3* Az angol koszorús költő, John Masefield a múlt és jövőbeli életekről szóló ismert versében így ír:

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 07:00 - #3

A tudat misztériuma Halál. Az ember legmisztikusabb és legkegyetlenebb, elkerül- hetetlen ellenfele. Vajon a halál az élet végét, vagy csupán egy másik élet, egy másik dimenzió, egy másik világ kapuját jelenti? Ha az ember tudata túléli a halál pillanatát, akkor mi befolyásolja azt, hogy új realitásokba kerül át? Hogy tiszta képet kapjon ezekről a misztériumokról, az ember a hagyományok szerint magasabb igazságok képviselőihez, a fel- világosult filozófusokhoz fordult és elfogadta tanításaikat. Függetlenül a kutató alaposságától, néhányan bírálják azt a módszert, mellyel a tudást egy magasabb forrásból szerzik. A társadalomkutató E. F. Schumacher, az Ami kicsi, az szép szerzője megjegyzi, hogy amikor modern társadalmunkban az emberek elvesztik kapcsolatukat a természettel és a hagyományos bölcses- séggel, akkor "divatosnak tartják kigúnyolni.. .s csak abban hisznek, amit láthatnak, megérinthetnek vagy megmérhetnek." Avagy amint a közmondás tartja:,.hiszem, ha látom". Viszont ha az ember azt próbálja megérteni, ami túl van anyagi érzékein, elmebeli képességein, s nem is mérhető, akkor nem marad más választás, mint a tudás magasabb forrásaihoz fordulni. Laboratóriumi kísérleteivel egyetlen tudós sem volt képes ma- gyarázatot adni a tudat misztériumára, sem arra, hogy hová tűnik a tudat az anyagi test leépülése után. Az e területen folytatott kutatások sokféle elméletet szültek, melyeknek korlátait fel kell ismernünk. Másrészről a reinkarnáció ismétlődő törvényszerűségei érthe- tővé teszik múlt, jelen és jövőbeli életeink finoman szövődő tör- vényeit. Ha valaki meg akarja érteni a reinkarnációt, akkor tudomásul kell vennie a tudatról azt az alapvető elméletet, hogy energiaként különbözik a fizikai testet alkotó anyagtól, ugyanakkor felsőbb- rendű hozzá képest. Ezt az elméletet támasztja alá az ember pá- xiii xiv ratlan gondolkodó, érző és akaratbeli képességeinek vizsgálata is. Képesek-e a DNS láncok vagy más genetikai összetevők életre- hívni a szeretet és tisztelet érzéseit egy másik személy iránt? Melyik atom vagy molekula felelős Shakespeare Hamletjének vagy Bach B-moll miséjének finom művészi részleteiért? Az embert és mérhetetlen képességeit nem lehet pusztán atomokkal és molekulákkal megmagyarázni. Einstein, a modern fizika atyja megjegyezte, hogy a tudatot fizikai jelenségekkel nem lehet kielégítő módon meghatározni. A nagy tudós egyszer így szólt: “Hiszem, hogy az a mostani divat, mellyel tudományos axiómá- kat alkalmazunk az emberi életre nemcsak alapvető hiba, hanem van benne valami elítélendő is." Valóban, a tudósok kudarcot vallottak abban, hogy azokkal a fizikai törvényekkel, melyek látókörükön belül minden mást ural- tak, magyarázatot adjanak a tudatra. Csalódottan kudarca miatt, a fiziológia és gyógyászat Nobel-díjasa, Szent-Györgyi Albert így panaszkodott: "Az élet titkát kutatva az atomoknál és elektronok- nál kötöttem ki, melyekben egyáltalán nincsen élet. Valahol út- közben az élet kiszaladt az ujjaim közül, úgyhogy öregkoromra most újra átgondolom a lépéseimet." Az- az elképzelés, hogy a tudat molekuláris kölcsönhatásból származik, mérhetetlen mennyiségű hitet igényel, többet, mint amennyit a metafizikus magyarázat megkövetel magának. Amint azt Thomas Huxley, az ismert biológus mondta: “Elég világosnak tűnik számomra, hogy létezik egy harmadik dolog az univerzum- ban, azaz a tudat, mely.. .nem hiszem, hogy anyag vagy erő, vagy ezeknek bármilyen felfogható változata lenne ..." A tudat egyedi sajátosságait (többek között a lélek azon képes- ségét, hogy a fizikai test létezése előtt és pusztulása után is lé- tezik) ismerte el a Nobel-díjas fizikus, Niels Bohr is, aki megjegyezte: “Kétségkívül semmit sem találhatunk sem a fiziká- ban, sem a kémiában, mely a leghalványabban is utalna a tudatra. Mégis mindannyian tudjuk, hogy a tudat létezik, azért, mert mindannyian birtokában vagyunk. Ezért a tudat biztos, hogy része a természetnek, vagy általánosságban a valóságnak, amiből az következik, hogy - amint azt a kvantumelmélet is bizonyítja - figyelembe kell vennünk a fizika és kémia törvényeitől füg- getlenül is létező törvényeket is." A reinkarnáció nem egy idegen és természetellenes dolog, ha- nem az életünk során, testeinkben rendszeresen előforduló ese- mény. Az Emberi Agy-ban John Pfeiffer professzor megjegyzi: xx “Tested nem tartalmaz egyetlen olyan molekulát sem, melyet hét évvel ezelőtt tartalmazott." Az öreg test hétévente teljesen átala- kul. Énünk, mely valódi azonosságunk, nem változik. Testünk a gyermekkorból ifjúvá, középkorúvá, majd öreggé válik, mialatt a személy a testben, az "én" változatlan marad. A reinkarnáció, mely a fizikai testtől független és tudatos én alapelvén nyugszik, része egy magasabb szintű rendszernek, mely szabályozza az élőlény egyik testből a másikba való ván- dorlását. Mivel a reinkarnáció énünk legalapvetőbb részével foglalkozik, ezért ez a téma mindenki számára a legfontosabb. A Visszatérés világosan elmagyarázza a lélekvándorlás alapté- teleit, melyek az időtlen Védikus írásban, a Bhagavad-gítában vannak lefektetve. A Gitá, mely sokezer évvel idősebb a Holtten- geri Tekercseknél, a reinkarnáció legteljesebb magyarázatát adja. A világ nagy gondolkodói évezredeken át tanulmányozták, s mivel a lelki tudás örökérvényűén igaz és nem változik minden egyes új tudományos teória hatására, ezért napjainkban is hatal- mas jelentőséggel bír. A Harward egyetem biofizikusa, D.P. Dupey így ír: "Egy sötét zsákutcába juthatunk azzal, hogy dogmatikusan ragaszkodunk az életnek ahhoz a feltevéséhez, mely szerint az élet tökéletesen megmagyarázható azzal, amit mi a természet törvényeiről tu- dunk. Ha a modern tudósok nyitottak maradnak India védikus hagyományaiban megtestesült gondolatai felé, akkor saját elvei- ket, majd később minden tudományos erőfeszítés célját, az igaz- ság utáni kutatást is egy új perspektíván keresztül szemlélhetik." A teljes bizonytalanságnak ebben a korszakában sürgető kény- szerré vált, hogy megértsük tudatos énünk valódi eredetét, azt, hogy az élet során hogyan találunk magunkra a különböző tes- tekben és helyzetekben, s hogy mi lesz a következő állomásunk halálunk pillanatában. Ezeket az alapvető információkat magya- rázza el érthetően . Az első fejezet azt mutatja be, hogy milyen nagy hatással volt a reinkarnáció a világ számos nagy filozófusára, költőjére és mű- vészére, Sokratestől Sálingeiig. Ezt követi a reinkarnáció folya- matának leírása, ahogy azt a Bhagavad-gitá, a lélek vándorlásá- nak legősibb és legnagyobb tiszteletben álló forrásmunkája be- mutatja. A második fejezet egy élettel teli párbeszéd Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda és a híres vallásos pszi- chológus, Karlfried Gráf Von Durkheim professzor között, mely xvi világosan kimutatja, hogy az anyagi test és a nem anyagi részecs- ke, a lélek sohasem lehet ugyanaz. A harmadik fejezetben egy híres szívsebész sürgeti a lélek behatóbb tanulmányozását, &iila Prabhupüda pedig a védikus magyarázatot idézi, mely évezredek- kel idősebb és megdöbbentően tájékozottabb, mint a jelenkori orvostudomány. A Srimad-Bhgavatamból, a Védákból szár- mazó három elragadó elbeszélés alkotja a negyedik fejezetet. Ezek a történetek klasszikus példái annak, hogy miként vándorol a lélek különböző testeken át a természet s a karma törvényei alapján. Az ötödik fejezetben szemelvények találhatók Srila Prabhu- páda írásaiból, melyek világosan kimutatják, hogy a reinkarnáció alapelvei könnyen megérthetek hétköznapi tények és általános megfigyelések segítségével, melyek rendszeresen elő is fordulnak mindennapi életünkben. A következő fejezet leírja, hogyan testesíti meg a reinkarnáció az igazság univerzális és csalhatatlan rendszerét, melyben a lélek soha sincs örök kárhozatra ítélve, hanem mindig alkalma van arra, hogy kiszabaduljon a születés és halál állandó körforgásából. A lélekvándorlás általános félreértései és az arról alkotott di- vatos nézetek alkotják a hetedik fejezetet, a befejező rész pedig, melynek “Ne térj vissza!" a címe, azt a folyamatot ismerteti, mellyel a lélek felül tud emelkedni a reinkarnáción, s egy olyan világba jut, ahol véglegesen kiszabadul az anyagi test börtönéből. Elérve ezt az állapotot, a lélek soha többé nem tér vissza a szüle- tésnek, betegségnek, öregségnek és halárnak ebbe az örökké vál- tozó világába.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 06:59 - #2

Előszó Kutatás a halhatatlanság után   “Úgy viselkedtünk, mintha örökéletűek lennénk, ahogy ezt hitték a Beatles fénykorában is, nem igaz? Úgy értem, vajon ki gondolta volna azt, hogy egy napon a mi életünk is véget ér?" ex-Beatle Paul McCaitney Aki valójában ura akar lenni saját sorsának, annak meg kell értenie a reinkarnációt és annak folyamatát. Ez ilyen egyszerű. Senki sem akar meghalni. Majdnem mindannyian örökké szeret- nénk élni, erőnk teljében, ráncok, ősz haj, izületi gyulladások nélkül. Ez teljesen természetes, hiszen az élet első és alapvető szempontja az élvezet. Óh, bárcsak örökké élvezhetnénk az életet! Az emberek halhatatlanság utáni kutatása olyannyira alapvető, hogy szinte lehetetlen felfogniuk a halált. A Pulitzer-díj nyertese, William Saroyan (Az emberi komédia c. mű szerzője) a legál- talánosabb gondolkodásmódot juttatta kifejezésre, amikor halálát megelőző napokban így nyilatkozott: "Mindenkiért eljön egyszer a halál, de én világéletemben hit- tem abban, hogy az én esetemben majd kivételt tesz. Hát most mi lesz?" Az emberek legtöbbje csak elvétve gondol a halálra és arra, hogy mi fog utána történni - ha egyáltalán valaha is eszébe jut. Némelyek szerint a halállal minden véget ér. Van, aki a mennyek- ben és a pokolban hisz, mások pedig úgy vélekednek, hogy je- lenlegi életük csak egy azon rengeteg közül, amit eddig éltek és még élni fognak. A világ össznépességének több mint egyharma- ix   da - körülbelül 1.5 milliárd ember - megmásíthatatlan tény- ként fogadja el a lélekvándorlást életében. A reinkarnáció nem egyfajta hitrendszer vagy teória arra, hogy “megússzuk a szomorú véget", hanem egy pontos és tudományos magyarázata múlt- és jövőbeli cselekedeteinknek, s célja az, hogy tudomást szerezzünk múlt- és jövőbeli életeinkről. Sok könyvet írtak erről a témáról, melyek rendszerint hipnotikus múltbalátá- son, halálközeli vagy testenkívüli élményeken, vagy a déjá-vu-n alapultak. De a legtöbb ilyen témájú irodalom szegényesen tájékozott, jellegük főként spekulatív, ezenkívül felületesek és következet- lenek. Néhány könyv azt tűzte ki céljául, hogy olyan emberek eseteit dokumentálja, akik hipnotikus hatás alatt állva visszatértek valamelyik előző életükbe. Részletekre is kiterjedő leírást adtak azokról a házakról ahol valaha éltek, az utcákról ahol sétáltak, parkokról, melyeket gyermekként látogattak, valamint hajdani szüléikről, barátaikról és rokonaikról. Ez mind arra szolgál, hogy a könyvet érdekesebbé tegye, és bár ezek a művek valóban elősegítették az állandó széleskörű érdeklődést és a lélekvándor- lásban való hitet, mégis a gondos utánajárás sok ilyen úgyneve- zett múltbalátásról kiderítette, hogy tele van találgatással, hem- zseg a pontatlanságtól, ráadásul nem egy közülük szélhámosság. Ami viszont a legfontosabb, hogy e népszerű könyvek közül egyik sem magyarázza meg a reinkarnáció alapvető tényeit, mint például azt az egyszerű folyamatot, ahogyan a lélek örökké, egyik anyagi testéből a másikba vándorol. Nagy ritkán előfordul, hogy az alapelvek szerepelnek a könyv- ben, mégis általános az, hogy a szerző a saját szubjektív vélemé- nyét írja meg és kifejti, hogy miképpen és milyen speciális ese- tekben történik lélekvándorlás, mintha kizárólag csak valamiféle különleges vagy tehetséges élőlények születnének újjá, mások nem. Az ilyen és ehhez hasonló fejtegetéseknek az égvilágon semmi közük sincs a reinkarnáció tudományához, ehelyett egy sor zagy- va koholmányt és ellentmondást tárnak elénk, magára hagyva az olvasót rengeteg megválaszolatlan kérdésével. Például azzal, hogy valaki lassan vagy pedig hosszú idő alatt reinkarnálódik? Képesek-e más élőlények, például az állatok em- beri testben megszületni? Újraszülethet-e az ember állatként, s ha igen, akkor hogyan és miért? A lélekvándorlás örök körforgás, vagy ez véget ér valahol? Szenvedhet-e a lélek örökké a po- xi kolban, vagy élvezheti-e örökké a mennyet? Képesek vagyunk-e befolyásolni elkövetkezendő megtestesüléseinket? Ha igen, akkor hogyan? Megszülethetünk-e más bolygókon és más univer- zumokban is? Játszanak-e szerepet a jó és rossz cselekedetek abban, hogy milyen testet kapunk következő életünkben? Mi az összefüggés a karma és a lélekvándorlás között? Ez a könyv részletes választ ad minden kérdésre, mivel tudo- mányosan magyarázza meg a reinkarnáció igaz természetét. Vé- gül pedig az olvasót praktikus tanácsokkal látja el, melyek segí- tenek felülemelkedni a lélekvándorlás titokzatos és általában fél- reértett tüneményén, megbirkózni ezzel jelenséggel, mely tulaj- donképpen valóság, amelynek életbevágóan fontos szerepe van sorsunk alakításában.

Fatyol

Előzmény | 2005.09.23. 06:57 - #1

NNCL773-3F7v1.0 ,Biztos vagyok abban, hogy valóban újra megszületünk és hogy az élet a halálból ered, s a halottak lelke tovább él." Sokrates “A lélek kívülről érkezik az emberi testbe, ideiglenes lakhelyére, melyet újra el fog hagyni...más lakhelyekre vándorol, mivel a lélek halhatatlan." Ralph Waldo Emerson Journals of Ralph Waldo Emerson “Nem akkor kezdődtem amikor megszülettem, sem akkor, ami- kor megfogantam. Folyamatosan növök, fejlődöm megszámlál- hatatlan miriádnyi ezredéven keresztül...az összes előző énemnek megvan a hangja, visszhangja és súgása bennem...óh megszám- lálhatatlanszor fogok még újraszületni." Jack London Csillagvándor "A halál nem létezik. Hogyan is létezhetne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő." Isaac Bashevis Singer Nobel díjas Történetek a kemence mögül “Ő ezeket az arcokat és alakokat ezerféle viszonyban látta egy- mással. . .egyikük sem halt meg, csupán megváltoztak, mindig újra születtek, folyamatosan egyre új arcuk volt, csupán az idő állt az egyik és a másik arc között." - Hermán Hesse Nobel díjas Siddharta "Van fogalmad arról, hogy hány életet kell még leélnünk, amíg egyáltalán eszünkbe jüt, hogy az élet többet kell hogy jelentsen az evésnél, a harcnál, vagy a Falka hatalmánál? Ezret Jon, tízezret! És utána másik száz élet, amíg elkezdjük megtanulni, hogy létezik egy olyan dolog, hogy tökéletesség, és megint egy másik száz, amíg rájövünk, hogy az életünknek az a célja, hogy megtaláljuk azt a tökéletességet, és ki is mutassuk." - Richárd BachJonathan Livingston Seagull "Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sokezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be...és amelybe visszaté- rünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egé- szen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig." Tolsztoj

[20-1]