Bonyolult az élet

Bonyolult az élet, bonyolult a szerelem.
Hiába igyekszel, ezt nem változtatod meg,
Kinek tetszel, Neked nem jön be,
Ki Neked tetszik: már van barátnője.

S Te nem tudod, mi lesz ezután,
Hisz’ Neked nem tetszik a másik srác.
De tudod, ki tetszik, el kell felejtened,
Hisz’ Nála érzed, semmi esélyed.

Ha tudod mit kéne tenned, miért nem teszed meg?
Mert tudod azt is: a szívének nem parancsolhat az ember.

Összetört szívek

A srác, ki szeret Téged, Te nem szereted,
S kit Te szeretsz, nem is tudja: létezel.
Persze, ha tudná, sem lenne esélyed több,
Összetörsz egy szívet, de Tied is összetört.

Belehalsz a bánatba, mit a szívedben érzel,
S nem tudod, még, valakiben Te is ilyen hatást érsz el.
Persze, ha tudnád sem jutnál előbb,
Összetörsz egy szívet, de Tied is összetört.

Ha tudnád sem tennél semmit,
Hisz Te kit szeretsz? A másik pasit.
De talán megszeretnéd őt…
Összetörsz egy szívet, de Tied is összetört.

Próbálnám elfelejteni

Próbálnám elfelejteni, de nem megy,
Hisz minden csak Rá emlékeztet.
De tudom, Ő észre sem vesz,
Bár örülhetek, tudja a nevemet.

Tudom, nem kellene, hogy tetsszen,
De őszintén – erről én nem tehetek.
Hisz minden csak Rá emlékeztet.

Végigmegyek az után, Ő jut eszembe,
Hisz minden csak Rá emlékeztet.

Próbálnám elfelejteni, de nem megy…

A szerelem

Sokszor kérdeztem, mi a szerelem?
Már tudom: az érzés, mit mindenki érez egyszer.
Kínoz, fojtogat, de egyben boldoggá tesz,
S Te nem bírod elfelejteni soha, kit szeretsz,

Most már magamtól azt kérdem:
Miért? Miért kell ennyire bonyolultnak lennie?
Lehetne sokkal egyszerűbb is,
Megtalálhatná a párját mindenki.

De sajnos mindez nem így van,
Hisz valaki mindig egyedül marad.
Ezt az érzést, tudod, érezni mindig nagyon jó,
De tudod azt is, mit érzel, nem mindig viszonzott.

Ilyenkor semmi egyebet nem tehetsz,
Tudod, muszáj elfelejtened.
S mit teszel? Züllessz, nagyon bepiálsz,
De másnap már nem csak a szíved fáj.

A szerelemre nincs gyógyír,
Bár az idő az érzésen néha tompít…

Miért kínzol?

Mondd, miért kínzol engem?
Miért kellett pont ott lenned,
Miért kellett, hogy lássalak?
Először már vagy két napja.

Pedig már kezdtelek elfeledni.
De tudom, így nem fog menni,
Hisz nem akarom, mégis beléd botlok,
S így mindig csak Rád gondolok.

Te nem tudod, de nekem nagyon fáj,
Ha látlak Téged, meg a lányt,
Kit talán örökre szívedbe zársz.
Ezért kérlek, ne kínozz tovább!

Kérlek, ne kínozz tovább…

Szerelem - Barátság

Megtudtál egy nagy titkot,
Ki szerelmes Beléd, egy barátod,
S nem tudod, mit tehetsz,
Hisz Te nem érzel szerelmet.

Nem akarod elveszteni, de tudod,
Megtörténik, ha visszautasítod.
Talán majd azt hiszi, nem szereted,
Pedig igen, csak nem érzel szerelmet.

Mondod neki, Te nagyon sajnálod,
De nem lehet több, mint barátod…
Ebbe tudod, Ő nem nyugszik bele,
De tudod azt is, nem tehetsz egyebet.

Nem akarod elveszteni,
De már nem is tudsz Rá úgy nézni,
Mint mikor még nem tudtad,
Hogy szegény teljesen beléd van zúgva.

Ha akarnád, sem tudnád ÚGY szeretni,
De mindezt hiába mondod Neki.
Tudod, nem fogja megérteni,
Hisz Téged nem tud nem szeretni…

Az élet nem olyan egyszerű, mint néha gondolnád…

Ha olvasol egy tiniregényt,
Azt hiheted, az élet szép.
Hisz ha valamiért szomorú a lány,
A végén mindig kiutat talál.

Az élet nem olyan egyszerű, mint néha gondolnád…

Ha belenézel egy filmbe,
Tudod, mi lesz a vége:
A végén mindenki párt talál,
Tudnod kell: nem ilyen a valóság.

Az élet nem olyan egyszerű, mint néha gondolnád…

Belenézel egy sorozatba,
Mit látsz? Megint csak vitatkoznak,
De tudod, a végén egymásra találnak,
Bár az életben ez nem feltétlen így van.

Az élet nem olyan egyszerű, mint néha gondolnád…

Az életben megbántasz másokat,
De Téged ugyanúgy bántanak.
Az életben néha nem szeretnek viszont,
Ilyenkor mit tehetsz? Harcolsz.

Vagy felejtesz…

Az élet nem olyan egyszerű, mint néha gondolnád…

Az életben sokat kell küzdened,
Mire sikerül bármit is elérned.
S Te lehet, hogy nem tudod ezt még,
De az élet mindig nagyon nehéz!

Az élet nem olyan egyszerű, mint néha gondolnád…

Rózsatövis

Egy rózsatövis csupán, mi szúrja szívem,
De mindez épp elég, hogy elvérezzem.
S ha Te tudnád, hogy miattad van ez,
Tudom, nem tehetnél semmit ellene.

Miattad vérzem el, a rózsát Te hoztad,
Te hoztad szívembe, hova magad beloptad.
Mikor megláttalak, tudtam mit érzek,
De tudtam azt is, minden reménytelen.

Tudtam, hisz Te akkor már másé voltál,
S Titeket nem lehet elválasztani már.
Egy rózsatövis bántja csupán a szívemet,
De ez éppen elég ahhoz, hogy elvérezzem.

Egy rózsatövis csupán, mi szúr itt belül.
S én csak azt akarom, hogy Te örülj,
Örülj mindig, s légy boldog örökké,
Egy másik lánnyal, bár nekem ez nehéz.

Csak egy rózsatövis, mi bánt…

A rózsa

A rózsát, mit nekem adtál,
Hidd el, őrzöm még.
Az érzés, mit érzel talán,
Tudnod kell, bennem is ég.

Aznap egy évesek voltunk,
Csak a mának éltünk rég.
Hogy mi vár ránk, nem tudtuk,
S nem láttuk a jövőt még.

Változott: ma már látjuk,
De a lényeg ugyanaz maradt:
Még mindig együtt vagyunk,
Bár az idő egyre csak halad.

Mindig, mikor Veled vagyok,
Legszívesebben megállítanám,
S mikor nem ölel karod,
Hogy láthassalak, felgyorsítanám.

Az első rózsa, mit nekem adtál,
Szekrényemben lapul rég,
Ha tőlem messze volnál,
Mit érzek, akkor sem feledném.

Ez a rózsa szerelmünk emléke,
Szerelmünké, s kettőnké,
Mit érzek, tudom Te is érzed,
S remélem, ez így lesz örökké!