Beteg a testem, beteg a lelkem

Hogy vagy? Ugye mennyire mindennapos kérdés, ha két ember találkozik, és sokszor úgy is tesszük fel, mintha csak köszönnék. Amikor tőlünk kérdezik,”Hogy vagy?” legtöbbször azt mondjuk, hogy jól, mert tudjuk, hogy igazából udvarias és tapintatos szavakat kell mondanunk, hiszen ki kíváncsi arra, ami számunkra nyomasztó. Vajon mit felelünk akkor, ha saját magunktól várjuk a választ? Bizony nem könnyű, főleg amikor nem túl jó a hangulatunk, vagy nehézségeink, problémáink vannak, esetleg betegek vagyunk.

Nézzünk szembe önmagunkkal, tartsunk tükröt magunk elé, és keressük meg az okokat, miért nem vagyunk jól, miért vagyunk boldogtalanok, miért vagyunk betegek!

Járjuk az orvosokat, gyógyítókat, pedig a megoldás önmagunkban van, csak meg kell kérdezni a belső énünket. A válasz ott van, mindig is ott volt, ideje meghallani. El tudjuk-e fogadni egyáltalán a gondolatokat, amit kapunk? Fel tudjuk-e adni akaratosságunkat, makacsságunkat, konokságunkat, magunkért?

A neveltetésünk, a beidegződéseink, az előítéletek, a tapasztalataink, a múltunk, az elvárásaink, a megfelelni vágyásunk mind-mind beteggé tehetik a testünket. Elfogy az energiánk, mert a lelkünk nem tud megbirkózni azzal a sok-sok feladattal, érzelemmel, sérelemmel, amit személyiségünknek még el kéne viselni, mert ez az elvárás. A betegség jelzés, hogy a lelkünkben valami nincs rendben, ezért meg kell találnunk az okot, hogy a testünk újra egész legyen, és teljes életet élhessünk, egészségesen. Hívjuk elő hát tudatalattinkat, és keressük meg önmagunkban a választ arra, mitől vagyunk betegek! Amikor tudjuk az okot, akkor léphetünk tovább, hogy békét és harmóniát teremtsünk a lelkünkben, az elménkben és aztán a környezetünkben, életünkben is. Gondolatainknak teremtő ereje van, aminek hatalma van felettünk, mert annak egyedüli irányítói mi magunk vagyunk. Gondolatainkért önmagunknak tartozunk felelősséggel, a jó- és a rosszért egyaránt. Olyanná válunk, amilyennek látjuk magunkat. Most! Csak a jelen bír hatalommal felettünk, tehát a változás akár ebben a pillanatban is elkezdődhet. Jelenünket, jövőnket a gondolataink formálják, a múltunkat átéltük már, azon nem lehet változtatni. Ami volt, azt át lehet értékelni, meg lehet szépíteni, de a legfontosabb, hogy le kell zárni, mert elrabolják a bennünk levő vitalitást. Amíg a tegnap lelki fájdalmaiba kapaszkodunk, önmagunkat vádoljuk, alábecsüljük képességeinket, nem szeretjük magunkat, és nem tudunk megbocsátani, vagy várjuk vissza azt a régi állapotot. De addig nincs jövő, sem jelen. Szinte az összes betegségünk a meg nem bocsátásból ered, abból, hogy nem tudjuk elengedni vélt sérelmeinket. Amikor megtaláltuk bensőnkben a válaszokat kérdéseinkre betegségünkről, akkor újra egészségesesek lehetünk, ha valóban hiszünk is benne, hogy azok leszünk. Csodákat tenni önmagunkkal csak saját elménkkel vagyunk képesek, mert a gondolatainknak hatalmas teremtő ereje van. Tanuljunk meg kérdezni magunktól, a válaszainkat értékelni, a cselekedeteinket meghatározni! Lelki energiánk segítségével megértjük, feldolgozzuk és elengedjük betegség tüneteinket, érzelmi, anyagi hiányainkat, függőségeinket, kényszereinket és a saját utunkra léphetünk, indulhatunk tovább.

Sorozatomban összefoglalom saját és mások tapasztalatai alapján, hogy milyen kérdéseket fogalmazzunk meg egy-egy betegségre, problémára, mire keressük a választ a tudatalattinkban. Néhány lélekerősítő gondolattal kiegészítve segítséget szeretnék nyújtani annak, akinek szüksége van erre, és érdeklődik a téma iránt, hogy sorsfeladatait könnyebben valósítsa meg.

EGÉSZségünkért

Testünk betegségei üzenetet hordoznak számunkra. Az üzenetek megértéséhez ismernünk, és szembe kell néznünk önmagunkkal, lelkünkkel, bensőnkkel. Ez nagy odafigyelést és őszinteséget kíván. Testünk akkor egészséges, akkor egész, ha bensőnk összhangban van az életünkkel, cselekedeteinkkel. A betegség természetes állapot, hiszen a gyógyulás folyamán feldolgozza agyunk a tudatunkban felhalmozott feszültséget, a folyamat végén visszaáll, helyre kerül a testi-lelki egyensúlyunk. Betegségeink tünetei szembesítenek vágyainkkal, hiányosságainkkal, gyengeségünkkkel, rámutatnak életünkre, mi az, amit nem hagyunk érvényesülni magunkból, pedig szeretnénk megvalósítani. A fájdalom, a betegség megállásra, gondolkodásra késztet. Egészségünk érdekében oda kell figyelni önmagunkra, meg kell ismerünk azt, ki is vagyok valójában és egyéni látásmódom összhangban van e azzal, aki vagyok.

FEJ:

A test komputerközpontja a fej, az ész, az értelem és a gondolkodás helye. Az arc képvisel egyedi vonásainkat, amit a világ lát belőlünk. Ez az a szerv, amely a leggyorsabban reagál fájdalommal az erős teljesítési kényszer miatt. Amikor fejben rendellenesség keletkezik, akkor saját magunkkal van valami bajunk, merev a gondolkodásunk, önfejűek vagyunk, valamivel vádoljuk, hibáztatjuk magunkat, ami társulhat félelemmel, szorongással. Engedd el bántó gondolataidat, bocsáss meg magadnak és a fejfájás enyhül, megszűnik. Migrén azokat az embereket sújtja, akik maximalisták, mindenben a tökéletességre törekszenek, és ezzel a tudattal állandó feszültségben,  kitörési vággyal élnek. Az elfojtott szexualitás, vagy annak más problémái is szerepet játszanak a migrénes rohamok kialakulásánál.

Szédülés akkor alakul ki, ha csapongnak a gondolatok, nem tudunk odafigyelni semmire, szétszórtak vagyunk.

HAJ:

A haj erőnket jelképezi, a hajhullás a feszültséget, az életerő csökkenését, kimerültséget, önbizalomhiányt jelez. A hajszálak a fejbőr pólusaiból nőnek ki. Amikor valaki zaklatott, ideges, a fejbőre is megfeszül, ilyenkor haj nem tud megfelelően lélegezni, elpusztul, kihullik, helyette új nem nő, elkezdődik a kopaszodás.

SZEM:

A szem a lélek tükre, hangulataink, érzelmeink tükröződnek benne. Ezzel szemléljük a külvilágot és fogadjuk be, amit látunk. Szem látás szerve, betegsége, elváltozása akkor jelentkezik, ha nem akarunk szembenézni a jelennel, a megtörtént dolgokkal vagy a jövőre tekinteni. Megfigyelés alapján elmondhatom, hogy ahány szemüveges gyerekkel találkoztam, ott a családban olyan események szemtanúja volt a gyerek, amit nem akart látni, elhomályosult a látása, hogy ne lássa a valóságot. Sokaknak megjavult a látása, amint az élethelyzete megváltozott, jobbá vált, biztonság és harmónia vette körül.

Rövidlátás leggyakrabban ifjú korban keletkezik, amikor valaki csak a saját orráig lát el, fél a bizonytalan a jövőtől, és nem rendelkezik kellő önismerettel, ellenáll annak, hogy önmagát olyannak lássa, amilyen, csak a saját szemüvegén keresztül hajlandó befogadni a világot.

A távollátás inkább idős kori elváltozás. Ebben a korban már mindenki sok tapasztalattal, széles látókörrel rendelkezik, de ha távol tartja magát tudati szinten a valóságtól, fél a jelentől, bölcsességét magába zárja, akkor alakul ki a távollátás.

Akik nem veszik észre az élet sokszínű szépségét, tarkaságát, mindent, önmagukat is szürkének látják, azoknál alakul ki a színvakság.

Kötőhártya gyulladás, mint minden más gyulladásos folyamat konfliktust jelez. A fájdalom érzetekor behunyjuk a szemünket, ahogyan a probléma előtt is, amit nem akarunk látni.

Az elhomályosult, életlen látás megnyugtató távolságtartást, elzárkózást jelent, amikor kialakul a szürke hályog a szaruhártyán. A beteg sötéten látja a jelenét és a jövőjét is, redőnyt ereszt a szeme elé, elfedi látását, hogy ne kelljen látnia azt, amit nem akar látni.

A régi sérelmek okozta feszültség, a visszatartott könnyek lélektani nyomása zöld hályog kialakulását okozhatja. A szem belső nyomása miatt a látótér fokozatosan beszűkül, csőlátás alakul ki, olyan ez, mintha sötét szemüvegen keresztül nézne az ember a körülötte levő világra.

FÜL:

A hallás és az egyensúlyozás szerve. Fülpanaszok azt jelzik, hogy valamit nem akarunk meghallani, vagy olyat hallottunk, ami kedvezőtlen hatással van ránk. Az olyan gyerekeknél, akik gyakran fültanúi a felnőttek veszekedésének, viharos vitáinak, tehetetlenségük miatt gyakran fülgyulladás alakulhat ki. Fülzúgás jelzi kiegyensúlyozatlanságunkat, de a kisiklott szexuális élet elnyomott érzelmeit is.

Aki nagyot hall, az próbál elzárkózni a hallottaktól. Idős korban az ember általában elveszti rugalmasságát, alkalmazkodó képességét, és egyre kevésbé hallgat másokra. Egy párkapcsolatban, ha az egyik fél nagyot hall, ott elutasítja bőbeszédű társát, nem akarja hallani azt. A hallás romlása figyelmeztet, hogy hallgassunk befele is, saját belső hangunkra. Aki megsüketül, az már régóta süket a belső hangjaira.

SZÁJ és FOGAK:

Táplálék befogadására szolgál a száj, a fogak annak fizikai feldolgozására, de itt érzékeljük az ízeket is. Fogaink életerőnkről adnak képet. A rossz és beteg fogak arra utalnak, hogy valaki nehezen tudja kifejezésre juttatni agresszióját, ill. annak megfelelően cselekedni. A megélt élményeket nehezen tudja feldolgozni, nem tudja átrágni magát a dolgokon. Fogcsikorgás a tehetetlen agresszió elfojtása. Szájzár mögött harag, visszafogott érzések, indulatok vannak. Fogíny a fogak tartását, átvitt értelemben az emberi tartást jelenti. A beteg fogíny vérzik. A vér az élet szimbóluma, a vérző íny világosan jelzi, hogy csökkent a magabiztosság, a bizalom, a döntésképtelenség, és az életerő. Teljes bizalomvesztést, tehetetlenséget a fogak kihullása mutatja.

TOROK és NYAK:

Torokban képezzük a hangokat amikor megszólalunk. Itt mondjuk ki vágyainkat, azonban ha bennünk reked a szó, vagy képtelenek vagyunk szót emelni magunkért, a torok megbetegszik. Torokfájás mögött mindig az energiánk, alkotóerőnk elakadása, harag, lelki zavarodottság van. Amikor valaki képtelen a vitára, szembesülésre, igazának kimondására, akkor köhög.

Szorongás és félelem esetén gombóc lesz a torokban, ha valamit nem tudunk, vagy nem akarunk lenyelni. Az alkoholista is nyeli az alkoholt, hogy könnyebben lecsússzon a torkán az, amit az életben nem bír csak erőszakkal lenyelni.

Nyak fájdalmakor általában mereven ragaszkodunk álláspontunkhoz egy helyzet megítélésében. Aki önelégült, nyakas, rugalmatlan, hajlíthatatlan, mindig a saját feje után megy, annak könnyen megmerevedik a nyaka, ahogyan a gondolatai.

HÁT:

Testünk támasza a hát, a gerinc. Test külső tartása belső tartásunkat jelzi. Amikor bizonytalannak érezzük helyzetünket, akkor fáj a hátunk. A meg nem értés, a támogatás hiánya gyanakvással, bűntudattal társul. Gerincoszlop tartásában kivetülnek az agressziók, a merevség, hajlíthatatlanság, az ésszerűséghez való görcsös ragaszkodás. Anyagi és pénzügyi helyzetünk miatti félelmeink és aggályaink miatt deréktáji fájdalmak jelentkeznek. Túlterheltséggel kapcsolatos problémák a csigolyák közötti porckorongoknál, idegi becsípődéseknél jelentkeznek, mert nehezen viselik azt a nyomást, amit a tudatunk már nem akar. Teljesítmény kényszer mögött bizonytalanság, szeretethiány érzete és kisebbségi érzés áll. Ez az érzés itt azt jelenti, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy szeretetre méltók vagyunk, olyannak szeretnek minket, amilyenek vagyunk.

KAR és KÉZ:

Kar az életben adódó lehetőségek elérése szolgál, a kéz a megragadására, megtartására vagy elengedésére. A csuklóban indulatok raktározódnak, a könyök a rugalmasságot, irányváltást fejezi ki.

A kéz tart, kezel, simogat és odacsap. Kezünkkel adunk, elveszünk, elfogadunk, fogunk, markolunk, vagy kinyújtjuk. Sorsunkat is itt tartjuk, vagy éppen itt engedjük el azt, ami már megfoghatatlan. Aki fél, hogy elveszít valamit, az görcsösen, keményen ragad meg mindent. Marokra szorított kézzel nem tudunk adni, de nem tudjuk elfogadni sem azt, amit nyújtanak felénk. Görcsös kézzel simogatni se tudunk. A kezek izületi megbetegedései merev ragaszkodást mutatnak valakihez, vagy valamihez.

Köröm az állatvilágban karom, az agresszió eszköze, hiszen a védelmet és a támadást szolgálja. A hosszúra növesztett köröm az mutatja, hogy tulajdonosa védekezni akar, vagy ki akarja kaparni valakinek a szemét. Körömrágás mögött elfojtott agresszió áll.

MELL:

Az anyaság szimbóluma. Az anyák mellükkel táplálják újszülöttjüket. Amikor ez az anyáskodó táplálás, dédelgetés túl sokáig tart, amikor a gyereknek már terhes a dédelgetés, akkor jelentkezhetnek a mell panaszai. Örömmel, aggódás, félelem és bánat nélkül kell elengedni gyermekeinket, éljék a maguk életét.

TÜDŐ:

Tüdő fogadja be testünkbe az éltető oxigént és bocsátja ki a felhasználtat. Légzés a feszültség, és az ellazulás ritmikus folyamata. Aki nehezen kap levegőt, az bánatos, búskomor, szorong, mert veszélyeztetve érzi az életét, szabadságát. A légszomj szintén a szabadság és szabad tér utáni szomj kifejezése. Asztma akkor alakul ki, ha valaki túl sokat akar kapni, szeretetre vágyik, de nem akar adni, képtelen szeretetet adni. Életét fuldoklásként éli meg, levegő után kapkod, túl sokat lélegzik be, ettől a tüdő felfújódik, és kilégzéskor görcsbe rándul, fojtogató köhögéssel társul. Akinek a tüdeje beteg, fél befogadni az életet, vagy úgy érzi, nincs joga élni a saját életét. Tüdőtágulat és a dohányzás az élet elutasításának jelzése, amikor valaki méltatlannak érzi magát az életre.

SZÍV:

Szervezetünkben a vért, ezáltal az életet keringteti és hordozza, de emocionális központunk is, a szeretet és a biztonság központja. A szív a szeretetet, a vér az örömöt jelképezi, amikor ezeket megtagadjuk magunktól, összeszorul. Aki örömtelen életet él, szívrohamot kaphat. Szív zavarai olyan embereknél jelentkeznek, akik nem hagyják, hogy bármilyen érzelem kimozdítsa őket a maguknak felállított racionális szabályokból, ragaszkodnak ahhoz, amit ők már megszoktak, és jónak tartanak. Szívverést akkor érzékeljük, ha valami felizgat bennünket. Szívproblémák mindig arra kényszerítik az embert, hogy ismét hallgasson a szívére és örömmel, hajsza nélkül éljen.

Vér az anyagi élet hordozója, életet szimbolizálja. Vérnyomás emberi dinamikát is kifejez. Akinek alacsony a vérnyomásra, nem akar érvényesülni, nem teszi próbára önmagát, kerüli az ellenállást, visszahúzódik, elmenekül gondolataiba. Magas vérnyomásúak állandóan konfliktusközelben vannak anélkül, hogy megoldást találnának. Aktivitásukkal, akadályoztatott agresszióval, erőt próbáló, és azt meghaladó dinamizmussal próbálják megoldani saját és környezetük gondjait.

Idős korban jelentkező magas vérnyomás az érelmeszesedés következménye. Ahogyan az ember gondolatai, az erek rugalmassága csökken, megmerevedik és emelkedik a belső nyomás.

Szívinfarktus a magas vérnyomás következménye akkor, amikor a tudatos akaratot, felhalmozott energiákat és az agressziót önuralommal akarja valaki megfékezni, megszakad a szíve.

Szív az egyetlen szervünk, amit soha nem támad meg a rákbetegség.

GYOMOR:

Gyomorba érkezik a táplálék, amit magunkba viszünk, és ezzel együtt minden ismeretlen benyomás, tapasztalás is, amit meg kell emésztenünk, fel kell dolgoznunk. Érzelmeink feldolgozását ne hagyjuk a gyomrunkra. Aki lenyeli agresszív érzéseit, annak a gyomorsav fogja azt feldolgozni esetleg a gyomrával együtt, kialakul a gyomorfekély, amit stressz okozta betegségnek is neveznek. Aki szereti magát, nem erőlködik azon, hogy megfeleljen másoknak, és bízik is önmagában, annak nem lesz fekélye, nem fog megsavanyodni. Aki gyomorbeteg, az nehezen boldogul gondjaival, agressziójával, konfliktusát képtelen felelősséggel megoldani, csak önmagát emészti.

Ami nehezen emészthető, az nyomja és megfekszi gyomrunkat. Hányingerünk akkor lesz, ha valami olyat utasítunk el, amire nincs szükségünk, amit nem akarunk, felfordul a gyomrunk. Hányáskor olyan benyomásoktól szabadulunk meg, amelyekről nem akarunk tudni.

MÁJ:

Szervezetünk laboratóriuma, itt raktározódik a harag és a düh. Energiát termel, raktároz, méregtelenít. Megbetegedése azt jelzi, hogy valaki szélsőségesen túlzásba esett valamivel, ami lehet evés, ivás, nemi tevékenység, túlfeszített életmód. Ezek mind méreggé válhatnak a szervezet számára és felborítják az egyensúlyt.

Máj termeli az epét, ami az emésztéshez szükséges. Mikor túl kemények vagyunk magunkhoz, megkeseredik az életünk, energiáink áramlása lelassul, lerakódik, az epében kövek formájában.

BELEK:

Táplálék anyagi emésztése a vékonybelekben történik. Akinek ilyen panasza van, túlságosan kritikus, mindenben talál valami hibát, kivetni valót, ugyanakkor szorong is. Hasmenés félelemproblémákra utal, ugyanakkor valamihez való görcsös ragaszkodást is. Szorongást oldja a hasmenés, figyelmeztet bennünket, hogy engedjük szabadjára a szükségtelen dolgokat.

Vastagbélben már a megemésztetlen élelem van, ahol még vízkivonás történik, utána kiürül a szervezetből mindaz, amire már nincs szüksége. Gyakori probléma a székrekedés, ami az anyagiakhoz való erős, túlzott ragaszkodást mutat.

NEMI SZERVEK:

A nőiesség és a férfiasság jegyei. Amikor tisztátlannak és bűnösnek érezzük magunkat, undorodunk testünktől, megtagadjuk nemiségünket, akkor jelentkeznek problémák. Aki retteg, elutasítja nemi szerepét, szorong a meg nem feleléstől, az nem talál örömet a szexualitásban. Az impotencia és a frigiditás fő oka a feszültség, a bűntudat, az előítéletek, gyűlölet, félelem és egyfajta kényszer a bizonyításra. Akik szeretettel, önfeledten adják át magukat a testi örömöknek, amikor két ellentétes pólus találkozik, akkor új tudtaállapotban, az orgazmusban élik meg lényük szabadságát. Nemi szerveink azért vannak, hogy gyönyörűséget adjanak, aki megtagadja, elfojtja vágyait, és szenved, az értelmetlenül saját magát bünteti.

Menstruáció és a klimax egészséges, természetes folyamat a nő életében. Menstruációs zavarok akkor jelentkeznek, amikor a nő kiszolgáltatottnak érzi magát, engedelmességet várnak tőle, de ő megtagadja ezt a tudatalattijában. Az a nő, aki fájdalmakkal szenved a havi vérzés alatt, fájdalmasan éli meg nőiességét. Méh megbetegedése a partnerhez fűződő testi és érzelmi zavarok esetén lép fel. Terhességi problémák mindig az utód elutasítását jelzik. A vetélés valójában tudat alatti terhesség-megszakítás.

LÁB:

Lábunkon járunk, ez visz előre az életben, és ezeken állunk. Az élet örökös változás, mozgás, lendület azért, hogy életünk kiegyensúlyozott legyen. A láb panaszai félelmet mutatnak az előrehaladástól, a fontos lépések megtételétől. Járásunk temperamentumunkat, az élethez való viszonyunkat jelzi. Térd, akárcsak a nyak rugalmasságot, magabiztosságot, büszkeséget, akaratosságot, konokságot fejezhet ki. Amikor tökéletességre törekszünk, nem akarunk irányt váltani, visszafordulunk múltunkba, hajlíthatatlanok vagyunk, egy helyben topogunk, az izületeink megmerevedhetnek, hiszen ezek biztosítják mozgékonyságunkat. Makacsság, gondolataink merevsége korlátozza, le is béníthatja mozgásunkat, haladásunkat.

Fentiekben gondolati szinten foglalkoztam betegségekkel és tünetekkel a teljesség igénye nélkül. Egyetlen kezelési módot tudok ajánlani egészségünk érdekében, hogy figyeljünk oda és ismerjük meg magunkat, elmélkedjünk látásmódunkon, változtassunk és változzunk, járjuk a magunk útját szeretetben a szívünk hangjai szerint.

EGÉSZségért a gyerekkorról

Sorsunkat már születésünkkor magunkban hordozzuk. Életünk kezdő szakaszában szüleink körülményei, és gondolkodásmódja irányítja az életünket. Gyerekkori élményeink, tapasztalataink egész életünk során bennünk maradnak bárhova is jutunk el. Kisgyerekkorban a körülöttünk élő felnőttektől tanuljuk meg az élet és a társadalom szabályait, jót, rosszat, az emberekhez, és önmagunkhoz való viszonyunkat. Ahogyan szerettek minket a szüleink, mi is úgy szeretünk felnőtt korunkban és ugyanúgy bánunk magunkkal, ahogyan azt ők is tették. Én hiszek abban, hogy megszületésünk előtt mi maguk választottuk a szüleinket, azt az emberpárt, akikkel élni szeretnénk, akik mintát szolgáltatnak nekünk, így, ha felnövünk nincs kit hibáztatnunk, mert mi magunk döntöttünk mellettük. Ők megtettek minden tőlük telhetőt, hogy őszinte, gondoskodó szeretettel felneveljenek úgy, ahogyan ők tanulták elődeiktől. Átadják erkölcsi, érzelmi, hitbeli tudásukat, tapasztalásaikat, mintául szolgálnak minden mozdulatukkal, megnyilvánulásukkal.

Születésünkkor védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk. Emberi gondoskodás híján a csecsemű képtelen lenne teljes értékű, gondolkodó, érző emberré válni.

Életünk első hat évében alakulnak ki meghatározó személyiségjegyeink, ekkor dől el, milyen felnőttek leszünk. Egész életünket úgy éljük le, hogy az ekkor kapott élményekhez próbálunk igazodni. Olyan családban, ahogy szeretetteljes gondoskodást, ellátást, figyelmet és mosolyt kap a baba, ahol jól érzi magát, a hatásokat ösztönösen elfogadja, hiszen az jó neki. Két-három éves kora körül felfedezi és kezdi jelezni, hogy ő önálló személyiség, már nem tud mindent elfogadni, amit kap, megjelennek a dac kifejezései, lázadni kezd és korának megfelelően ki is fejezi akaratát. Ebben a korban kezdődnek az első összekülönbözések a felnőttekkel, hiszen már vannak dolgok, amiben ő akarja érvényesíteni a maga akaratát, gondolok itt az öltözködésre, amikor ő csak a piros sapkát akarja felvenni, vagy válogat az ételek között, és nem azt akarja megenni, amiben sok a vitamin. Ő dolgozni akar együtt az édesanyjával, főzni, takarítani, virágot ültetni, azonban ha ekkor nem hagyják őt kibontakozni, egész életére kedvét szegik a házimunkától, ill. azt fogja látni, hogy az csak másnak a dolga, az övé nem. Az egó érvényesítését gyorsan és többnyire sikerrel elfojtják a felnőttek, vagy pedig a másik véglet szerint mindent ráhagynak. Öt-hat éves korra a kis ember már határozott személyiségjegyekkel rendelkezik. Ebben az időszakban kezd el ismerkedni a családon kívüli világgal, a társadalommal és meglepve látja, hogy az otthonról hozott ismeretektől eltérő élethelyzetek, viselkedésformák is léteznek. Az óvodában, iskolában rájön, hogy már nem ő van a középpontban, hiszen más kisgyerek is okos, ügyes, és szép, nem csak ő. Ismereteivel nehezen boldogul, védekeznie kell, elvárásoknak és szabályoknak kell megfelelnie. A máshonnan szerzett, sokszor eltérő tapasztalatokat összehasonlítja az otthonival, felfedez, kérdez, kipróbál mindent, és ha nem kap otthon elég szeretetet, elismerést, biztatást, őszinteséget és megértést, akkor bizalmatlanná válik. A szülői szigor fokozódásával egyre lázadóbb lesz, és már tudatosan dacol mindenkivel. Az anya, apa, nagyszülők értetlenül nézik és nem értik gyerekük viselkedését és reakcióit, hiszen ők nevelési tudásukat jónak tartják, csakis jót akarnak neki, féltő szándékkal óvják őt a világtól,  nem kezelik egyéni személyiségnek, csak gyereknek, akinek meg kell mondani, mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. Saját keserű, fájdalmas tapasztalataiktól szeretnék megóvni őt akkor, amikor már kihívásokra vágyik, saját élményekkel szeretne gazdagodni, kipróbálni magát változatos és új helyzetekben. Elkezd menekülni, kevésbé lesz őszinte, mert nem kér a tiltásokból és az aggódásból sem.

A szülők jogot formálnak arra, hogy megpróbálják gyermekeiket saját képükre formálni, kisajátítani őket, és megvalósítani saját elveszett álmaikat. Azt adják önmagukból természetesen a legjobb szándékkal, ami benső énjükből fakad a felhalmozott tapasztalat, és tudás mellett. A genetikai hasonlóságon túl ki is alakul a hasonlóság, hiszen hányszor halljuk a szólást, hogy valaki tiszta anyja, vagy olyan, mint az apja. Az élet során hasonló betegségek jelentkeznek a hasonló jellembeliség miatt. Párkapcsolatokban is számos esetben előfordul, hogy valaki hasonlóságot keres társában a szüleivel, vagy éppen olyat nem akar, mint amilyenek ők.

A kisgyermekkorban felhalmozott tapasztalattal kialakul az önálló, belső értékrendünk. Amikor már el tudunk szakadni a szüleinktől, a gyökereinktől egyéniségünk akkor válik önállóvá. Az elszakadás nehéz az emberek birtoklási vágya miatt, ami természetellenes. Sok felnőtt nagyon téved akkor, amikor azt hiszi, hogy utóda saját személyes tulajdona, pedig az elválás szükségszerű, hiszen minden ember önálló, független egyéniség és a saját életét akarja élni.

A Gyermekeitek – nem a Ti Gyermekeitek.
Fiai és lányai ők az önmagát megörökítő Életnek.
Ők általatok, ám nem belőletek jönnek.
És jóllehet veletek vannak, nem a ti tulajdonotok ők.
Szeretetet adhattok nekik, de nem az elgondolásaitokat,
Mert nekik megvannak az ő saját gondolataik.
És testüknek otthont adhattok, de nem a lelküknek,
mert a lelkük a Jövendő Házában van otthon,
Ahová Ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Igyekezhettek hozzájuk hasonulni, de ne akarjátok őket
Magatokhoz hasonlóvá tenni.
Mert az Élet nem halad visszafelé és nem köt egyezséget a Tegnappal.
Ti vagytok az Íj, melyből gyermekeiteket –
Élő nyilakat – röpíti a messzeségbe
Az Íjász, aki látja a Célt a végtelen ösvényein túl.
S meghajlítja ereje hatalmával a Húrt,
Hogy gyorsan és messzire szálljanak a nyilai...
Ti pedig nyugodjatok bele boldogan, hogy az Íjász meghajlítja az Íjat,
Mert miként szereti a nyilat, amit kirepít,
Akként kedveli ő az Íjat is, ha szilárd és megbízható.

Kahlil Gibran - Révbíró György fordítása

On Children

And a woman who held a babe against her bosom said, "Speak to us of Children." And he said:

Your children are not your children.

They are the sons and daughters of Life's longing for itself.

They come through you but not from you,

And though they are with you, yet they belong not to you.

You may give them your love but not your thoughts.

For they have their own thoughts.

You may house their bodies but not their souls,

For their souls dwell in the house of tomorrow, which you cannot visit, not even in your dreams.

You may strive to be like them, but seek not to make them like you.

For life goes not backward nor tarries with yesterday.

You are the bows from which your children as living arrows are sent forth.

The archer sees the mark upon the path of the infinite, and He bends you with His might that His arrows may go swift and far.

Let your bending in the archer's hand be for gladness;

For even as he loves the arrow that flies, so He loves also the bow that is stable.

Energiavámpírok ellen

Tipikus lelki szemetesláda módjára viselkedtem.

Egy fontos tárgyalásra siettem, amikor szembe jött velem egy régi ismerős. Már messziről észrevett, mély levegőt vett és a köszönés, és a szokásos kérdés után, hogy „Hogy vagy?” már el is kezdte sorolni világfájdalmát és problémáit. Micsoda drágaság van, rosszul tanul a gyerek, a férjem nem segít otthon, mindent nekem kell megcsinálni, túlórázok, elromlott a fűnyíró, beteg az anyósom, a szomszédasszony nem tud főzni…… és így tovább. Már jó pár perce mondja csak, én udvariasan mosolygok, együtt érzően bólogatok, közben nézem az órámat, hogy már mennem kéne, de ő csak mondja-mondja. Már elkezdett fájni a fejem, szorongok, mert el fogok késni, de nem akarom megbántani őt azzal, hogy otthagyom. Egyszer csak befejezi, örült, hogy látott, jót beszélgettünk, és mosolyogva továbbsiet. Elmondta, amit akart, felfrissült, felszabadult, feltöltődött attól, hogy kiadta valakinek a gondjait. Feltöltődött, tőlem már attól, hogy odafigyeltem rá. Elrabolta az energiámat azzal, hogy akaratom ellenére végighallgattam, pusztán udvariasságból. Leállíthattam volna, de mégse tettem. Tipikus lelki szemetesláda módjára viselkedtem.

Naponta sok ilyen helyzettel, energiavesztéssel találkozunk, ami kimerít, lemerít. Hogyan meneküljünk ki abból a helyzetből, hogy ne fárasszon le a másik ember? Amikor sokat beszélő, állandóan panaszkodó, mindenkit kritizáló, tanácsokat osztogató beszélgetővel találkozunk, akkor védjük meg magunkat. A tettetett figyelemmel saját életerőnket pazaroljuk, ha így segítünk másoknak, akkor teljesen lemerülünk. Figyeljünk oda a saját érzéseinkre! Amikor beszélgetés közben nyugtalanok leszünk, fogy a türelmünk, már-már haragot érzünk, görcsösen próbálunk nem oda figyelni a másikra, akkor tegyük a jobb kezünket lazán a mellkasunkra, és mosolyogva a másikra nézve, de nem a beszédére figyelve magunkban mondogassuk, hogy nyugalom, nyugalom. Szeretettel, nyugalomban, békében, biztonsággal, melegséggel és lazán viszonyuljunk másokhoz, de határolódjunk el a mondanivalójától, és védjük meg magunkat a másik energiarablásától.

Más a helyzet akkor, amikor őszintén érdeklődünk, és kölcsönös figyelemmel hallgatjuk a másikat. Az őszinte odafigyelés szinte szárnyalásra készteti az embereket, mert energiával töltődik fel a beszélgetők lelke. Nyílt hozzáállással, megértéssel mérhetetlen energiával lehet feltölteni valakit úgy, hogy mi magunk is töltődünk.

Agykontroll tanfolyam

Pár évvel ezelőtt zsákutcába került az életem. Megszűnt a munkahelyem, összetörtem a kocsim, nőgyógyászati panaszaim lettek, a házasságom válságban volt, és én nem tudtam, mit tegyek, hogy újra kiegyensúlyozott, sikeres és boldog legyek, mert akkoriban igen sötéten láttam a jövőm. Nem értettem mi történt velem és körülöttem, csak azt vette észre, hogy semmi nem akart jól sikerülni, minden akadozott az életemben, beteg voltam és állandóan rossz volt a hangulatom.

Kezdeti próbálkozásaim sikertelenek voltak, álláspályázatokat írtam, interjúkra jártam, de nem alkalmaztak sehol sem. Jártam az orvosokat, hogy a testem meggyógyuljon, de a javulás csak átmeneti volt, újra beteg lettem. Akkoriban találkoztam egy régi ismerősömmel, aki jó kedvű volt, egészséges. Elkezdtünk beszélgetni, sugárzott belőle az optimizmus és az életkedv. Elmondta, hogy milyen kiegyensúlyozottan él, amióta maga irányítja az életét a gondolatai segítségével, az Agykontroll technikájával. Teljesen megváltozott az önbecsülése, az önértékelése és az emberekhez való viszonya. Korábban is hallottam már erről, de nagyon misztikusnak és távolinak tűnt tőlem, így akkor nem is foglalkoztam tovább vele, most azonban újfajta lehetőséget kínált a megismerése, hiszen segíteni akartam magamon, mert úgy éreztem, van még dolgom a Földi létben.

Jelentkeztem a következő Agykontroll tanfolyamra, melyet Domján László tartott Budapesten. Félve mentem el a tanfolyamra, mert nem tudtam igazán mi is vár rám, mit fogok hallani, tanulni ott. Az lebegett előttem, hogy visszanyerhetem elveszett életkedvemet. Senkit nem ismertem ott, mert egyedül mentem, de a tanfolyam első szünetében már lett ismerősöm, volt kihez szólnom, volt kire rámosolyogni. Az előadások alatt megtudtam, mi is az Agykontroll és végleg eltűnt a félelmem. Könnyen elsajátítható, hatékony önfejlesztő módszer tanultam meg a négy nap alatt, ami a későbbi életemben nagy segítségemre volt és ma is az. Kitisztultak gondolataim, átértékeltem önmagamat és hittem abban, hogy gondolataim teremtő erejével sorsfeladataimat könnyebben megoldhatom, ma már ennek használatával döntök szinte mindenben. A tanfolyam után pár hét alatt kialakítottam magamnak egy saját programozási technikát arra, hogy tudatalattimat hogyan tudom mozgósítani céljaimért.

Mire jó az Agykontroll? Saját példákat sorolok fel, miben is változott meg az életem a kapott útmutatások alapján. Hamarosan lett munkahelyem, olyan, amilyet szerettem volna. Megszűntek alvászavaraim, pihenten ébredtem ébresztőóra nélkül is. Visszanyertem normális testsúlyomat, három hét alatt elmúlt az a nőgyógyászati panaszom, amivel már fél éve küszködtem. Gyógyszerek nélkül megszűntek az állandó fejfájásaim, ha betegnek éreztem magam, meg is tudtam gyógyítani a testem. Tudtam kezelni a stressz okozta helyzeteket, napközben relaxációval néhány perc alatt felfrissültem. Jó lett a hangulatom és a mindennapjaim élvezetesebbé váltak, mert szinte minden sikerült, amit megalkottam a gondolataimban. Amikor nem sikerült valami, annak csak kishitűségem volt az oka, tehát én saját magam a negatív gondolataimmal. Szinte mindig találok ma már magamnak parkolóhelyet a zsúfolt helyeken is, összefutok olyan ismerősökkel, akikkel akarok, megcsörren a telefon és éppen az hív, akire gondoltam, hogy jó lenne beszélni vele. Beiratkoztam egy tanfolyamra is, és a vizsgákon olyan tételeket kaptam, amit szerettem volna, és amit kiválóan meg is tanultam, a memóriám is javult.

A tanfolyam óta megváltozott az életem. Azt nem mondom, hogy nincsenek gondjaim, és minden rendben van körülöttem, de sikeresen veszem az akadályokat, egészséges vagyok.

Az alaptanfolyam után még elvégeztem az Agykontroll Ultra tanfolyamát is, ami szintén nagy segítségemre van, főleg abban, hogy feltöltsem magam és másokat is energiával és néhány gyógyító technikával segítsek azoknak, akik ezt kérik.