A Without Face-nél egész korrekt volt a hangzás, ami addig csak a Charonnál fordult elõ. Incho-ék a Deep Inside mind az öt dalát elõadták, két régebbivel (Foolish Life és a thrashes Strong Shouting) és egy új, még ének nélküli számmal egyetemben. Utóbbi alapján ott a helyük egy esetleges következõ progresszív metal fesztiválon! Nem mintha a sötét légkör hiányzott volna, de pl. Sárik Szilárd olyan billentyûszólót nyomott bele, hogy arra bárki Dream Theater-ös fülig érõ szájjal bólogatna. Igazából nem is tudom, mit írhatnék, hisz' oly sokszor magasztaltam Andrásékat, és ez hangulatilag az egyik legjobb koncertjük volt. Pontosan olyan, egyszerre iszonyatos és szépséges, mint a dalszövegek alapjául szolgáló Poe vagy Lovecraft írások. Nem is tudom, hogy lehetséges ennyi mély érzést és emberfölötti szépséget beleönteni dalokba. Ez biztos valami varázslat-féle... (Uzseka Norbert)
WITHOUT FACE: (MEN)
WITHOUT FACE
Egy kis effektes gitárvarázslással indul
a demó, majd indul az igazi mágia. Adva van egy gitáros, egy bőgős, egy
dobos és két különböző nemű énekes. A zenét egyszerűen lehetetlen műfajilag
besorolni bárhová, mert hol dallamos, hol durva, hol komplex, hol jazz-be
hajló, és még sorolhatnám. Azt, hogy Márton Péter gitárosnak a kedvencei
a death bandák közül kerülnek ki egyáltalán vagy csak nagyon kevéssé hallatszik
ki. Nem csak a ritmusozása, hanem a szólói is élvezetesek, dallamosak,
figyelemre méltóak. Sütő Péter dobolása dinamikus, változatos.
Az első nótában - Strong Shouting -
akkora fülbemászó ének dallam van, hogy képtelen voltam kiverni a fejemből.
(Nem mintha akartam volna...) A többi nótában is megvannak a remek dallamok,
melyeket Szabó András és Balassi Anett közvetít hallójáratainkba. András
néha agresszívebb előadással is megörvendeztet vagy csak szaval, pl. Foolish
Life-ban - ami egyébként a kedvenc számom a demóról -, itt az éneklést
meghagyja Anett-nek, akinek jó hangja van, csak néha bátrabban is kiereszthetné
a hangját, és ezzel véget is érnek a negatívumok. Meglepő zenei váltásokat
alkalmaztak a Some Tiny Steps-ben, úgy indul, mintha valami elborult jazz
nóta lenne, amit a következő pillanatban zúzással cserélték fel, ebből
pedig egy kedves dallam vezet ki, és ez így váltakozik végig, ráadásul
egységes marad minden. Az utolsó nóta
- Space - ismét effektes fikcsivel indít (olyan jó kis űrös hangulat lett
úrrá rajtam), Peti eleresztette az ujjait, kellemesen gyors és mégis laza
szerzeménnyel búcsúznak a várpalotai (!) srácok. Lehetne
még elemezgetni minden dalt, de ezt inkább tényleg hallani kell!
Megkaptam külön a szövegeket magyarul,
melyekben nem csalódtam, kiváló muzsikához kiváló szövegek is társultak
ez esetben. Tudom, hogy nem lesz könnyű
ilyen igényes zenével itthon bármit is elérni, mert nehezebb nekik megtalálni
az értő füleket, mint ha valami divatosabbat játszanának, de én még hosszú
zenéléssel eltöltött évet kívánok nekik, és kedves olvasók, zenehallgatók,
ne hagyjuk elkallódni őket!
Valentin Szilvia
WITHOUT FACE: ASTRONOMICON (2002-11-19)
Ugyan a Without Face második albuma már nyár közepén jelent meg, azóta sem tudott huzamosabb időre eltávolodni a CD a lejátszómtól, úgyhogy most is aktuálisnak érzem felhívni a figyelmet erre a nagyszerű alkotásra. Talán sokan tudják, hogy a veszprémi csapat új lemezét a legendás angol Earache kiadó adta ki, és a zenekar mostanában külföldön tartózkodik, intenzíven koncertezik Európa szerte. Ez az album valóban bizakodásra ad okot, hiszen zenéjük rendkívül egyéni és színvonalas. A zene gótikus hangulatú, progresszív elemeket is használó metál. Az egyes tagok egyéni teljesítménye is kiemelkedő, viszont játékuk sehol sem öncélú. Az első szám, a Weird Places hangulatos billentyűs introval kezd, amire rendkívül hatásosan érkezik Juliette énekesnő hátborzongatóan szép dallama. Azt hiszem, az egész lemezen található énekteljesítményt ki kell emelnem, mert Juliette gyönyörű magas hangja és András erőteljes hangja rendkívül jól egészíti ki egymást, különleges atmoszférát varázsolva az egész muzsikának. A Weird Placest hallgatva valóban egy furcsa, félelmetes helyen érezhetjük magunkat, nagyon ért a zenekar a hangulatteremtéshez. A szám végén (és több helyen is az albumon) egy Dream Theatert idéző gitárszólót is hallhatunk, viszont másolásról nem beszélhetünk, jól sikerült beilleszteni ebbe a különleges zenei környezetbe. A Pit And Pendulum című számnak sikerült megteremtenie a Poe mű hangulatát. Igen jól eltalált a dal elején Pál Zoltán, a Sear Bliss trombitása által feljátszott szóló. Az ...In The Garden is egy csodálatosan szép, mégis nagyon erőteljes szám. Ezt hallgatva szinte látom lelki szemeim előtt ezt a térben és időben megfoghatatlan, misztikus kertet, ahol a dal játszódik. A dal tartalmaz egy nagyon szép fuvolaszólót is, ami nagyszerűen alátámasztja a megteremtett hangulatot. A Without Face zenéje képes a legkülönlegesebb helyszínekre kalauzolni a hallgatót. Furcsa hegedűszó, és kezdetét veszi a The Violin Of Erich Zann, ami a lemez legjobb refrénjével van ellátva, szintén félelmetes dal. Ez szünet nélkül úszik át a Talamasca című tételbe, ami szintén igen különleges. A dal végén található női kórus monumentalitásához és szépségéhez foghatót nagyon ritkán hall az ember. Ezután a tetőpont után egy rövid zongorás levezető szám, a Daimonion zárja az albumot, egyfajta bölcs nyugalmat hátrahagyva a hallgató számára. Az album igen jól fel van építve, az első perctől az utolsóig izgalmas, szinte sodor magával a zene. A dalok között is különböző rövid átvezetések találhatóak, és a kezdettől egyre fokozódó hangulatokon át jutunk el a végső megnyugvásig. A legjobb momentumokat nehéz volna megnevezni, mivel az egész mű egységesen magas színvonalú, az összes számot kedvencemnek mondhatom. A szövegeket is ki kell emelnem: a zenéhez illően furcsa érzéseket keltenek az emberben. Jól egészíti ki mindezt a borító is: Havancsák Gyula talán legjobb borítóképe ez a maga misztikus, talán kicsit morbid hangulatával egyformán sugároz félelmetességet és szépséget, csakúgy mint a zene. A lemez hangzása is rendkívül jó, a külföldi mezőnyben is megállja a helyét. Érződik, hogy rengeteg munka fekszik benne: minden percben történik valami különleges, amire csak több alapos meghallgatás után eszmél rá az ember. Szavakkal leírhatatlan album ez, érdemes rászánni a megismeréséhez, befogadásához szükséges időt, valami nagyon különlegessel lesz tőle gazdagabb az ember. Számomra az idei igen erős mezőnyben is az év albuma.
10/10
Szilasi Zoltán
Without Face - Astronomicon (8/10) - Hungary - 2002
WITHOUT FACE hail from the land of Hungary, not exactly the greatest source of metal bands, the most well-known of which would be EKTOMORF � a band I�m glad to say WITHOUT FACE sound nothing like � but nevertheless, here their second album plays through my speakers, filling my ears with Progressive Gothic splendour.
The album begins with �Weird Places�, gently fading in with a rich, warm synth sound. Soon a melody emerges from the warbling and female vocals kick in about one and a half minutes into the song, soon accompanied by male vocals too. Floating effortlessly through different melodic passages until the chorus breaks through in epic style, the song with its various moods demonstrates excellently how this band really are a cut above the rest of the Gothic Metal scene � a style which very rarely interests me at all. In fact it really takes a few listens through to realise that despite how accessible and likeable �Astronomicon� may appear on the surface, the instrumentation and songwriting is quite exceptionally complicated.
To follow such a terrific opening track is �Pit And Pendulum�, another epic melodic track in the same vein as the previous and also of similar length, over the eight minute mark, giving capacity for more song expansion than simply verse, chorus and bridge. Andras� vocal range is really put to the test in this song too, which could be a good or bad point depending on how much you like his voice. He does sound a little odd singing in English, as his European accent really comes through. Personally I like the way he sings, his shouts are more in the vein of ORPHANED LAND singer Kobi Farhi than just another shouting Metalcore singer, but I could understand how someone might dislike his voice as you can rarely understand what he�s saying. Juliette�s voice is what really carries the album however and indeed the purity of it compared to the shouts and growls.
Despite the promise created by the first tracks and the grandness of �In The Garden, none of the tracks quite compare to the beauty and magnificence of �Talamasca�, which along with �The Violin Of Eric Zann�, with which it is merged, is the opus of the album. This song really shows off the talents of the rest of the band, especially drummer Peter and Akos impresses with a very tuneful bass solo. Indeed the gothic, choral climax to the song would a perfect way to finish the album and it�s a great shame they decided to add on �Daimonion� at the end, in my opinion. The song only comprises of Juliette�s voice and a gentle piano, but I can�t help thinking of Evanescence whenever I listen to it and just seems like one of those songs that is too simple or short to have any merit after the mood already established by the rest of the album. That put aside, however, �Astronomicon� is still a worthy addition to any Melodic/Progressive Metal fan�s collection whether you like the Gothic tinges or not. (Online March 19, 2006)
Without Face - Deep Inside EP
 |
Kiadó: |
Szerzői |
|
Együttes: |
Without Face |
|
Megjelenés éve: |
2000 |
|
Ajánlja: |
Hajas |
|
Pontszám: |
8/10 |
|
Értékelés: |
Erős anyag!
|
A Without Face újabb ékes bizonyítéka annak, hogy az utóbbi 1-2 évben hihetetlen mértékben bővült a tehetséges hazai bandák tábora, melyek közt egyre több az egyedi zenét játszók száma.
Meg nem mondom, hogy a Deep inside miért minősül EP-nek a maga 35 percével, amikor sokkal rövidebb "nagylemezeket" is hallottam már, de ez legyen a legnagyobb problémám. A héttagú formáció valami olyan egyéni módon ötvözi a gótikus metal hangulatát a progresszív csapatok komplexitásával és a modern, extrém vonal megoldásaival, hogy az párját ritkitónak számít nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. A zene misztikus hangulatához Poe és Lovecraft ihlette szövegek dukálnak. A Caleidoscope rövid bevezetője után következő Sands Of Time-ban egyből berobban egy Pantera súlyú riff, de a szintetizátor és a finom női ének háttérbe szorítása nélkül. Érdekes módon a durvább énektémák sem hörgősek - ami pedig bevett dolog egy ilyen gótikus jellegű zenénél -, hanem inkább Anselmo szerűen üvöltősek. Gondolom, ezek után mondanom se kell, hogy bizony nem kicsit ütnek ezek a dalok élőben.
A pontszám csak azért nem magasabb, mert még nem mindenhol érzem elég kiforrottnak az énektémákat, de az újításra való törekvés mindenképp feljebb emelte az osztályzatomat.
Without Face - Astronomicon
 |
Kiadó: |
Earache |
|
Együttes: |
Without Face |
|
Megjelenés éve: |
2002 |
|
Ajánlja: |
Bözs |
|
Pontszám: |
9/10 |
|
Értékelés: |
Stílusában kiemelkedő
|
Az utóbbi egy évben úgy néz ki beigazolódni látszik, hogy igenis van keresnivalója magyar csapatoknak külföldön. Többen is lemezszerződéshez jutottak odakint. A Without Face egy amerikai kitérő után az angol Earache Recordshoz került. Nekik is megadódott tehát a lehetőség a bizonyításra, nézzük, hogy sikerült!
A csapat első lemezét, a Deep Inside-ot sokáig koptattam a lejátszómban. A gótikus és progresszív elemeket vegyítő zenét hangulatilag inkább az előbbi, zeneileg inkább az utóbbi csoportba lehetne sorolni. Mikor elöször hallgattam az Astonomicont ez méginkább így tűnt. Egy hete még azt mondtam volna, hogy a progresszív irányba ment el a csapat, viszont az előző albumon hallhatő "libabőrős", extrémebb részek kimaradtak. Most, a sokadik hallgatásnál, csak annyit mondanék, hogy egyszerűen született egy újabb kitűnő lemez, mindenféle skatulya nélkül. Ha lehet ilyet mondani, a zene szélsőségesebb megnyilvánulásait leszámítva, tipukus Without Face-es a hangulat. A szövegek pedig 'kellemes' sötét hangulatot árasztanak magukból, érdemes őket olvasgatni!
Ha a technikai részeket nézzük, akkor mindenben fejlődtek Andrásék. Tisztábban szólalnak meg a számok, az énekesek is jobban teljesítenek. Julie énekével valahogy nem voltam eddig megbarátkozva, de mostmár kezdem azt hinni, hogy igenis jó hangja van. Nem az az erőteljes tipus, hanem inkább a vékony, angyali fajta. Az összetett hangszerelésre is rátettek még egy lapáttal, egy-egy számban felbukkan fuvola (Kövi Szabolcs) és harsona (Pál Zoltán, Sear Bliss) is. Jó munkát végeztek a stúdióban, dehát ez egy külföldön megjelenő anyagtól elvárható volt.
Valami nagy kirakójátékhoz tudnám hasonlítani az Astonomicont. A részleteiben is érdekes és 'látványos' kockákat kell egy teljes egésszé kirakni. Ez a művelet nem egyszerű, de megéri végigjátszani. Remélem sok ilyen 'játékos' van szerte a világon, és a csapatot érdemes lesz a kiadónak megtartania. Már csak egy jó európai turnét kívánok nekik, hogy élőben is bemutathassák mit tudnak! Mivel koncerten nehezebben tud kibontakozni ez a összetett zenemű, ajánlom mindenkinek otthoni hallgatását is, és akkor a élő előadás is élvezhetőbb lesz.
Tracklist:
1. Weird Places
2. Pit And Pendulum
3. ...In The Garden
4. The Violin Of Erich Zann
5. Talamasca
6. Daimonion
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
