Saját interjú
No! Hát akkor talán azzal kezdem, hogy én mit hallottam, mi történt.
Először Judit barátnőmtől hallottam a kapcsolatotok végét, de fogalmam sincs Ő
kitől hallotta. De a valódi, talán reális kerekebb történetet a Ricsivel
meséltettem el a VEZENen. Arra emlékszem, hogy csak az Ivett talált kint
munkát, és mindenkinek tele lett a fasza mindennel, és mikor a Huliétá
szakított Veled, Te végigittad a turnét… Amíg a többiek várost néztek, Te
kocsmáztál. Hogy nagyon kiakadtál a Zsüli miatt. Olyan dühös voltam, mert úgy
éreztem a Ricsi hangjából, mintha mindenki Téged tekintene valami bűnbaknak,
szóval csak én sajnáltalak volna Téged?! Nem akartam elhinni, Basszus. Annyira
láttalak magam előtt, hogy ki vagy készülve, és a többiek szarnak Rád, inkább
elmennek várost nézni. =( El is ment a kedvem a VEZENtől.
Hüpphüpp. De ez tényleg így volt.
Mondjuk nem vártam pátyolgatást senkitől se, de azért az nagyon szarul esett,
hogy le se szartak, sőt… De a „legrosszabbak” már nincsenek a
csapatban. Aztán persze ha valami baj volt, akkor rögtön nekem kellett
megoldani, bizonyos dolgokért. Na de vége a panaszáradatnak. Már nem érdekel.
Tényleg Te voltál a bűnös? A turné után Roomy hazajött, és nem sokkal
később a Huliétá is, és akkor, a VEZENkor az is kilátásban volt, hogy a Sasza
is fogja magát, és visszajön. Gondolom nem mehetett túl jól a sorotok…
Vagyhát… Nem akarok találgatni, meg tudtatok-e élni, vagy sem… Majd
Rád hagyom, ha akarsz mesélni, mesélj. De tudd, hogy engem minden nagyon
érdekel! =)
Jepp! De nem akarok túl sokat
foglalkozni vele. Mi volt, az már tényleg nem érdekel. Mert most nagyon jól
vagyok, a csapatból kikerültek a nem ide valók, és már megvannak a megfelelő új
tagok, így nem kell aggódnom a zenekar miatt. Jól érzem magam itt kint, és ha
haza is megyek, akkor is csak míg megcsináljuk az új lemezt, meg felvesszük
azt, aztán tűz vissza ide. Nem akarok már otthon élni.
Mi a manót dolgozol?
Hajjhajj. Hát takarítok. Egy
autószalonban, meg egy divatáru-boltban. Részmunka, csak nap 5-6 óra, de még
így is többet keresek, mint otthon egy jól praktizáló orvos. Durva?! Mindent
meg lehet kapni itt, és mindent megvehetek itt, szal miért is menjek akkor
haza? Hét ez van.
Mindenki nagyon büszke volt Rátok, mindenki veletek példálózott, hogy
Nektek SIKERÜLT. Remélem nem lett elkiabálva. Azt hiszem, ha hazajöttök, akkor
sem fogják a rossz nyelvek azt mondani, Most hazakullogtok. De ezek szerint nem
lett vége a zenekarnak. A szerződés él, új tagok jönnek. Dö só mászt gó an,
nemde? Viszont szerinted mennyire tudtok ugyanaz a WF maradni, mint azelőtt?
Vagy ez nem is cél?
Hát ez tényleg nem cél! De tudnod
kell, hogy azok, akik mentek, nem igazán folytak bele a dalszerzésbe, így akik
maradtak, kb. ugyanolyat tudnak alkotni, mint amit eddig megismertél. Plusz,
még az új tagok hatása, így biztosan más lesz az új WF mint a régi, de utálnám
magam, ha ugyanolyan lennék, mint mondjuk két éve. Ez szerintem szükséges.
Mármint a változás. Természetből fakadóan.
Without Zsüli, hogy lesz?
Csak jobban mehet, mert nem tudom
mennyire tudnék vele együtt dolgozni. Lehet nem nagyon. Az új énekeslányka
hangja pedig sokkal jobb, de majd magad is eldöntheted ezt.
Mónika mondta, hogy mindenképpen írjam meg Neked, hogy van értelme
tovább folytatni a dolgaitokat, mondta, hogy biztosítsalak a rajongóitok
hűségéről. Drága jó Mónika!! =)
Üzenem Mónikának, hogy Imádom!!!!
:o)))
Azt írod, hazajöttök, és írtok egy új albumot, oszt felveszitek.
Amennyire ismerlek Benneteket, és a tapasztalatok azt mutatják, az nem
most, vagy holnap lesz… =) De ez csak jó, ha utána újra ki akartok menni
élni. Többet lesztek velünk. (Ejnye Bandi-Bandi! Angolul le tudod írni, hogy
HOME, de magyarul már csak ’ithon’ az az ITTHON?)
Jajjjajj! Hamu a fejemre, por a
vállamra… Ruhám megtépve.., :o))
Rajongó vagyok így is, hogy az Astronomicon november óta nem volt a
lejátszómban?
Zenész vagyok így is, hogy március
óta nem zenéltem?????????
Bízom benne, hogy igen. Nekem a WF egy életfelfogás volt, egy tényező
az életemben, amitől jobb embernek éreztem magam. (Óh, ez már a Filozónak a
fia!?) Mindig szeretettel és féltékenységgel tekintek vissza a múltba.
Féltékeny vagyok azokra a szép napokra, élményekre, azokra a koncertekre, amik
után olyan megelégedetten távoztam, mert büszke voltam Rátok, és ránk, magamra,
a Ricsiékre. Minden barátunkra.
Wowwwwwwww! Ezt mér nem mondtad
előbb? Adtam volna pár jó nagy puszit érte!! :o)) Huhhh!
Tényleg, most nem nyavalygok, csak hiányzik. =( Érted, ugye? Hogyan
élted meg a hirtelen jött népszerűséget külföldön, és hogyan tudtál átállni,
megszokni a hideg Angliát, a passzív angolokat?
Hirtelen jött népszerűségről sajna
nem tudok, átállással nincs gond, hideg Anglia nem létezik, csak a magyar
népmesékben, és a passzív angolok az egyik legjobb közönség a világon… De
így ám!
Milyen az angol underground felhozatal?
Sajna elég gyatra. Talán ennek
köszönhető, hogy megkajáltak minket. Hüjjjjjje angolooook!
Ki ismered már magad arrafelé? Túl sokat kérdezek.
Jepp. Ez most megállapítás, vagy
kérdés?! Amire nem akarok válaszolni, arra nem válaszolok. :o)_)
Annyira bízom benne, hogy megmaradtál olyan mosolygós, vicces fiúnak,
amit úgy szerettem Benned, és nem savanyodtál be a sok megpróbáltatásban.
Hát, már megőszültem és
megpocakosodtam, de az ágyban még mindig jól tudok aludni… :o)
Azt nem értem, hogy miért magyar gityóst és énekelőslányt kerestetek.
Nos ez azért van, mert a dobosunk és
a basszeros sem beszél egy kukkot sem angolul, de ők is szeretnének a zenekar
tagjaival kommunikálni, és ha két tag angol, akkor ez csak némajelekkel
kivitelezhető. De mivel azt sem ismerik, ezért sehogyse lehetne kivitelezni hogy
beszélgessen egy magyar dobos egy angol énekeslánnyal. Így kell akkor magyar
énekesleányka….
...........................
Mondhatni hatalmas léptekkel halad előre az utóbb időben a Without Face. Már a második külföldi kiadót “fogyasztják”, ami akárhogy is nézzük, hazai csapatnál elég ritka teljesítmény - pláne metalban.
Nemrég megjelent Astronomicon című lemezük mindenhol pozitív visszhangot keltett - nálunk is elismerésre talált - így nem csoda, hogy lépten-nyomon a csapat nevébe botlik az óvatlan olvasó.
Hogy mi se maradjunk ki a szórásból, megkerestük a két énekest, Julie-t és Andrást meséljenek mi újság egészen pontosan a csapat körül.
Röviden összefoglalnád mi történt veletek a Deep Inside hazai, illetve külföldi kiadása után?
András: OK, persze. Nos nézzük csak: 2000-ben jelent meg a Deep Inside és olyan jól fogadta a hazai közönség és a szakma, hogy úgy gondoltuk, esetleg külföldön is érdemes lenne vele szerencsét próbálni. Tehát elkezdtük a promóciót, küldözgettük kifelé a csomagokat nem sajnálva se időt, sem pénzt, sem energiát. Sok csomagot elküldtünk, és bár eleinte nem igazán volt komoly eredménye, én mégis azt mondom ez inkább előnyére vált a csapatnak, mintsem hátrányára. Rengeteg kapcsolatunk lett ugyanis mindenféle külföldi céggel, és ez a csapat javára vált később. Mindemellett itthon is megpróbáltunk minél többet koncertezni és “mozogni” a médiákban. Játszottunk a Gatheringgel és a Kovenant előtt az E-klubban, hogy csak a nagyobb koncertjeinket említsem, egyszóval: nyomultunk. Aztán 2001 tavaszán végre siker koronázta a promós munkánkat, és leszerződtünk az amerikai Dark Symphonies kiadóhoz két lemezre. Ők jelentették meg 2001 végén újra a Deep Inside-ot, remasterizálva, új borítóval. Időközben azonban egy újabb ajánlat is érkezett, ezúttal az Earache (többek közt a Morbid Angel, a Haunted, és a Mortiis kiadója) tett le elénk egy 4 lemezre szóló szerződést. Na hát gondolhatod mit éreztünk! :) Ismertük és nagyon tiszteltük az Earache munkásságát, hisz mi magunk is az általuk kiadott lemezeken nőttünk fel, az olyan csapatok, mint a Napalm Death, vagy a Carcass indított minket arra hogy hangszert vegyünk a kezünkbe, és erre ez a KIADÓ ajánl nekünk szerződést!!? Óriási élmény!! Ettől függetlenül nem volt egyszerű az átigazolásunk, majd’ fél évig tartott míg átgondoltuk, és megkötöttük az Earache-el az alkut. De most azt mondom abszolút megérte. :))
Az Astronomicon dalai folyamatosan készültek vagy egy rövidebb periódus alatt álltak össze?
András: Az albumon szereplő hat dal közül egy (a PIT&Pendulum) már régebben meg volt. Ezt a nótát még Incho-val (Inotai Péter - volt WF gitáros) együtt írtuk kb. két éve. A többi dalt közvetlenül a stúdiózás előtt hoztuk össze úgy öt hónap alatt. Persze mindig volt még mit csiszolgatni az “elkészült” dalokon is, így hát a stúdiómunkák megkezdésekor kb. 80%-ban voltunk készen az anyaggal. De a végeredmény a lényeg, és az szerintem 1000%-os lett. :)))
Mindenki megkérdezi, én sem hagyhatom ki: miért Astronomicon lett a lemezcím? Van köze az egyébként igen jól sikerült borítónak a lemez címéhez?
András: Hogy miért is ez lett az album címe? Tudod szerintem az Astronomicon cím nagyszerűen tükrözi a zenénk milyenségét. Ezt úgy értem, hogy a WF zenéjében szerintem két fő elem figyelhető meg: egyrészről a progresszivitás, tehát a jövő felé való HALADÁS, az ÚJ kitalálása, másrészről a gótika, a klasszicizmus, azaz a patinás múlt teljes tiszteletben tartása. Az Astronomicon ezt a két dolgot jelenti: jövő és múlt. Amúgy meg két szóból született: Astronomy & Necronomicon.
Ja és a lemezborító. Szerintem is hatalmas!!! :) Havancsák Gyuszi csinálta és nagyon eltalálta azt a HANGULATOT amit a zene áraszt!! Annyi köze van a borítónak az Astronomicon címhez, hogy miközben a WF zenéjét hallgatta ez a lázálombéli kép jutott az eszébe. Furcsa és megdöbbentő.
Ritkán kérünk ilyesmire zenekarokat, de most úgy érzem érdemes bemutatni a dalokat külön-külön, melyik miről szól. Jellemeznéd őket néhány mondatban?
Julie: Ez hosszú lesz. :) (Nem baj. :) - V.Sz.) A Weird Places egy meglepő történet, úgy indul az egész, hogy a főszereplő egy sötét erdő ösvényén találja magát, ő még nem tudja - csak a végén eszmél rá -, de valójában a túlvilágra került, azaz meghalt. A történet azért is meglepő, mert az emberek többsége valamiféle rendszer részeként képzeli el a létünket, ez a történet viszont egy hatalmas káoszt feltételez, mindenféle szervezettség nélkül. Meg az is benne van, hogy az emberek teljesen távol kerültek a misztikumtól, a természetfelettitől, “földhözragadtak”. A főhős is végig azt képzeli, hogy ami történik vele az lehetetlenség, csak álom lehet, avagy illúzió - de nem.
A Pit&Pendulum, E. A. Poe “A kút és az inga” c. novellája alapján íródott. Egy inkvizíció korabeli börtönélmény a lényeg, az a lelki terror, amit az áldozat átél, a gyötrően lassú, kitervelt halál. Lelkileg és testileg is meg akarják roppantani az illetőt.
Az In the Garden Uzseka Norbi barátunk novellája által ihletett dal, őt pedig Anne Rice Vámpírkrónikái ihlettek meg, és meglepő módon egy vámpírról szól, aki kezd már bekattanni az évszázadok súlyától, és egy kertben bújik meg a világ elől, ami olyan a számára, mint egy kis darab mennyország. Aztán egy éjjel egyszer csak nevetést hall a közelben, és egyszerűen nem tud ellenállni a belső, ösztönös gyilkolási vágyának, és ezzel beszennyezi azt a tisztaságot, amit a kert jelentett és ez közvetve a halálához vezet, szétég a reggeli nap fényében.
A The Violin Of Erich Zannt Lovecraft “Erich Zann muzsikája” c. novellája ihlette. Az első perctől megfogott a történet eszelős, félelmetes hangulata, és az ötlet, a harc a zene erejével, na meg megőrjít a hegedű hangja. Imádom. Na, szóval a történet egy néma öregről szól, aki egy másik dimenzió démonjai ellen küzd a hegedű dallamaival és a végére már teljesen megőrül a félelemtől, csak eszelősen játszik a nyitott ablaknál, ki a sötét éjszakába, azonban a harcot elveszti, beengedvén a démonokat a mi világunkba. Ezt a dalt - nem mintha a többit nem :)) - iszonyúan sikerült eltalálni, a zene is teljesen tébolyult, hátborzongató.
Aztán a Talamasca. Ez egy borzongató szerelmi történetnek is beillik. A sztori ugyanis Petyr van Abel, egy ifjú 17. századi szerelmes levelei alapján íródik, aki mellesleg a Talamasca nevű szervezet tagja, akik mindenféle természetfeletti dogokat kutatnak - vámpírokat, démonokat, boszorkányokat - a kedves pedig egy boszorkány, valójában az ő sorsa és halála a történet középpontja. Anne Rice “Boszorkányok órája” c. zseniális könyve ihlette.
A Daimoniont pedig Szókratész filozófiája ihlette. Ő azt tartotta ugyanis, hogy rendelkezünk egy belső hanggal, ami segít eldöntenünk, hogy jól cselekedtünk-e. Avagy nem. Aztán én elképzeltem, hogy talán valami ilyesmi játszódik le a halálunk után is, hogy önmagunkat kell felülbírálnunk. Hát erről szól az utolsó dal.
Köszi a részletezést! Egyébként elképzelhetetlen számotokra, hogy hétköznapi dolgokról szóljon egy WF dal?
András: Én úgy gondolom, hogy a szövegeknek teljesen szinkronban kell lenni a zenével. Ha ez nincs meg, akkor amolyan hiányérzete támad a hallgatónak. Megpróbáltunk ezért mindent szinkronba hozni: a borítót, a fotókat, a hangzást, a zenét, és a szövegeket, de még a homepage-ünk kinézetét is. Ezek tehát éppúgy a nagy egész részei, mint akár a többi alkotóelem. Olyasmi ez, mint egy jó étel elkészítése: minden hozzávalónak harmonizálnia kell egymással. A másik ehhez szorosan kapcsolódó dolog - amikről a magyar zenekarok zöme megfeledkezik vagy legalábbis nem tart olyan fontosnak - az image! Mi választottunk egy image-t és konvenciózusan ragaszkodunk hozzá. Egy nem hétköznapi zenéhez pedig nem hétköznapi szöveg dukál!! :)
Nagy előrelépés, hogy most egy nevesebb külföldi kiadónál vagytok. Tervezitek már a következő nagy lépést, vagy lassan építgetitek a zenekar jövőjét? Netán lesz, ahogy lesz alapon hagyjátok megtörténni a dolgokat?
András: Igazán nem lehet ránk fogni, hogy csak ülünk a seggünkön és várjuk a “majdcsaktörténikvalami”-t!! :))) Nem, nem, mi mindig is hajtani fogjuk a dolgokat, ezért hamarosan jönni fog a következő Nagy Lépés! Ezt már most megígérhetem. Azt hiszem mindenféle szerénység nélkül mondhatom: pár év alatt eljutottunk egy olyan szintre, amiről más hasonszőrű csapat csak álmodik. De bármilyen furcsán hangzik is, én azt mondom: emberek, ez most még csak a kezdet! Most, van rá lehetőség, hogy bemutatkozhassunk a széles világnak és keményen fogunk dolgozni azért, hogy megismerjék a nevünket. Az első lépést megtettük: van egy normális kiadónk, amely képes arra, hogy megfelelő szinten képviselje a zenekart, hogy általa eljusson a zenénk a közönséghez. Jöhet tehát a következő lépcsőfok: bemutatni élőben az Astronomicont, külföldön.
Tehát van rá esély, hogy be tud "rakni" a kiadótok valamilyen jobb turnéra?
András: Persze hogy van rá esély!!! :) Szó esett több variációról is, de jelen pillanatban sajnos még semmi konkrétumot nem tudok. Azonban ígérem, ahogy lesz valami infónk, azon nyomban jelentkezünk! :)
Ahogy olvastam, mindenhol elismerően nyilatkoztak az új lemezről. A legérdekesebb talán az, hogy az angol Metal Hammer a hónap lemezének választotta az Astronomicont, pláne, hogy ott 90%-ban a trendy dolgokat értékelik nagyra. Milyen érzés számotokra ez a helyezés?
András: Óriási! Tudod, ha elismerik és értékesnek ítélik a munkánkat az mindig fantasztikusan jó érzés, függetlenül attól, 
hogy ezt az elismerést az egyik legnagyobb szaklaptól, vagy egy kis fanzine-től vagy esetleg egy zenerajongótól kapjuk. Azt gondolom, hogy ez a helyezés most komoly reklámértéket képvisel, de minket inkább az elismerés oldala érdekel. Másrészről büszkeséggel tölt el a dolog, hisz’ nem mostanában volt magyar zenekarnak Hónap Lemeze a brit Metal Hammerben. :)
Koncerteken előfordul, hogy improvizáltok vagy mindent úgy játszotok, ahogy az a lemezeken hallható?
András: Általában megpróbálunk mindent úgy eljátszani, ahogy azt megírtuk, de néha ez nem sikerül, ilyenkor jönnek az impro-dolgok. :) Sokszor nem is lehet ugyanúgy eljátszani, mert mondjuk ahhoz túl bonyolult a lemez hangszerelése, hogy elő lehessen adni élőben. Tehát vannak olyan részek, ahol kénytelenek vagyunk improvizálni.
Lassan lecseng a Sziget-őrület, ti hogy éreztétek magatokat ott?
András: Én jól. A többiek nevében viszont nem nyilatkozhatok. Nekem mindig nagy öröm ott fellépni, és élvezem az első percétől az utolsóig. Nagy élmény ilyen rengeteg embernek játszani.
Julie! Melyik volt életed legrosszabbul sikerült WF koncertje?
Julie: Hú, hát volt egy-kettő, de a “leg” egy várpalotai buli volt. Nagyon meg voltam fázva, és egyszer csak kezdtem úgy érezni, hogy nem jön ki hang a torkomon, hiába erőlködöm, hallani nem hallottam ugyanis nem volt kontroll. Szóval levánszorogtam a színpadról, be az öltözőbe és onnan hallgattam a koncertet meg a tömeget, ahogy ordítják, hogy “I and I” meg a többi, azt hittem megőrülök!!
Neked kik a kedvenc énekeseid/énekesnőid?
Julie: Kedvenc énekeseim: Peter Steele a Type O Negative-ból, Vincent Cavanagh az Anathema énekese, valamint Pasi Koskinen az Amorphisból. Kedvenc énekesnőim pedig Liza Gerrard, Loreena McKennitt, Tori Amos, na meg Anneke von Giersbergen, a Gathering énekesnője.
Mire vagy a legbüszkébb az eddigi életedből?
Julie: Nagyon büszke vagyok erre az albumra, mert úgy érzem tényleg sikerült valami maradandót, értékeset és egyedit alkotnunk. Azt hiszem, hogy ez az album, és maga a zene, a zenélés a legértékesebb dolog az életemben. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen csapatban, ilyen emberekkel zenélhetek együtt.
Mit szoktál meg a legnehezebben, amikor bekerültél a csapatba?
Julie: Valójában semmi ilyesmire nem emlékszem. Az az igazság, hogy már régebben kinéztem magamnak a Without Face-t, aztán amikor Anett, az előző énekesnő kilépett, a csapat pedig engem választott énekesnőnek, szóval olyan volt ez, mint valami valóra vált álom és úgy is folytatódott. Szóval nem volt semmi, amit nehéz lett volna megszokni, nagyon élvez(t)em az egészet!
Ki mivel foglalkozik a csapatból a zenélés mellett?
András: Sütő (dob) főnök egy vállalatnál, Julie, Ákos (basszus) és Sasza (szinti) egyetemre járnak, és hát ketten a csapatból, Roomy (gitár) és jómagam főállású zenészek vagyunk, azaz hivatásos munkakerülők, hehehe.
Koncerteket terveztek őszre? Milyen nézőszámot tud bevinni a WF egy klubkoncertre? Vagy ez még mindig attól függ, hol játszotok?
András: Mostanában nem nagyon játszottunk klubokban, inkább ilyen össznépi “metalnagygyűléseken”, de azt tapasztaltam, hogy kíváncsiak ránk az emberek. Szóval nem tudnék most konkrét számokat mondani. Az őszi koncertek még alakulnak, a következők azonban már biztosak: Augusztus 31. Simon’s Pub - Budapest, Szeptember 28. - Ifi Ház - Békéscsaba (utolsó hazai bulink!!!), Október 4. - Metal Night - Lienz - Ausztria, Október 5. - A Dark Embrace Fest. - Wörgl - Ausztria. Egyelőre ennyi. Tervezünk még egy csomó mást is, de még dőreség lenne erről beszélni. Majd jelentkezünk. :)
Álmaitok turnéján kikkel játszanátok együtt szívesen?
András: Azt hiszem mindegyikünknek más lenne erre a válasza. Személy szerint beérném egy Symphony X - Without Face turnéval (minimum 60 állomás)… majd meglátjuk… :)) Ez ügyben is nézzétek a homepage-ünket: www.withoutface.com, és köszi az interjút!!!
2002.08.
Valentin Szilvia
WITHOUT FACE
Az alábbi interjú még a „régi” Without Face-ről szól. Azóta átalakult a zenekar, jobban mondva az alapító Márton Péter gitárost és a bőgőt kezelő Bánfalvi Györgyöt finoman szólva kitették a zenekarból a többiek. Azt most ne firtassuk, hogy ki miért volt és nem volt hibás, ezt úgyis csak ők tudják pontosan, egy kívülálló számára nem is túl fontos információ. A lényeg, hogy Márton Péter - akivel a lenti beszélgetés is készült - és Bánfalvi György azóta gőzerővel összehozott egy új csapatot néhány ex-Stonehenge-es sráccal, mely Shockwave néven fog működni.
Az új zenekarhoz sok sikert kívánunk, most pedig következzen a posztumusz interjúvá avanzsálódott párbeszéd.
Mikor indult a történet?
1997 májusában kezdtük el a próbákat. A zenekarból mindenki játszott már más bandában, pl.: Dissect, Septic Men, Witchmasters. '97 októberében rögzítettük a demót, ami most februárban szerzői kiadásban is megjelent a MusiCDome terjesztésében. A felállásunk változott a felvétel óta, Zelézi Lajos helyére Bánfalvi György került a bőgősi posztra. November óta koncertezünk, többnyire a Stonehenge társaságában, eddig többnyire pozitív visszajelzések kíséretében.
Ezek szerint cirka 5 hónap alatt már készen is voltak a dalok a demóra. Mi a titka, hogy ilyen rövid időn belül ilyen minőségi munkát tudtatok csinálni? Az ötletek már megvoltak?
Egy pár szám már készen volt gitáron, de a titok abban rejlik, hogy hetente 4-5-ször, 5-6 órát próbálunk (plusz a koncertek), attól függően, hogy ki mikor és mennyire ér rá. Ennek következtében októberre már 10 szám - kb. 1 órás anyag - közül választhattuk ki azokat amelyek felkerültek a demóra. Pillanatnyilag másfél órás anyagunk van készen, ami a feldolgozások nélkül értendő.
Honnan ered a csapat nevének ötlete? Van esetleg valami koncepció mögötte?
Hosszas töprengések után döntöttünk a Without Face név mellett, ami egyébként egy film címéből ered. Semmilyen koncepció nincs a név mögött, bár szerintem egyre jobban tükrözi a zene milyenségét.
A demó címe (men) Without Face vagy csak egyszerűen Demo '97? Ez nem derült ki egyértelműen a szórólapról!
A demó címe (men) Without Face, ami szerintem nem igazán a zenekarról szól. A címben mi azokra az arc nélküli emberekre gondoltunk, akikből sajnos van egy pár a mi környezetünkben is.
Mostanában egyre több zenekarban bukkannak fel lányok. Ti eleve így is terveztétek?
Már a legelején két énekesben gondolkodtunk, viszont a legtöbb zenekarral ellentétben egyenrangú hangszerként szerettük volna alkalmazni, nem csak vokálozás gyanánt.
Hogyan választottátok ki a stúdiót?
A stúdió kiválasztásában az volt a szempont, hogy közel legyen hozzánk és aránylag olcsó legyen természetesen anyagi okok miatt. Nagyon jó hangulatban folytak a felvételek, ez nálunk nem egy utolsó szempont. A végeredménnyel is elégedettek vagyunk, ahhoz képest, hogy mindent összevetve 28 órát voltunk a stúdióban, szerintem nagyon jól sikerült.
Sajnos a borító nem tartalmazza a szövegeket. Tudnál pár szót mondani róluk?
A szövegek többnyire az élet negatív oldalát boncolgatják három teljesen különböző meglátású ember szemszögéből nézve, mivel a demóra Szabó András, Gellérfi Bertalan és Szili Ildikó írták nekünk a szövegeket.
Van kedvenc dalotok a demóról?
Ez mindig változó, mostanában az I'm Alone-t játsszuk a legszívesebben.
Meg tudnád határozni a stílusotokat?
Igazából stílust én sem tudok meghatározni. Véleményem szerint az egésznek a lényege a dob-basszusgitár-gitár összjátéka, aminél az agresszívebb részek mellett dallamos, progresszív részek is hallhatóak. Ezt az egészet pedig a két teljesen különböző stílusú ének teszi különlegessé, ahol az üvöltéstől kezdve a kórusszerű éneklésig minden megtalálható.
Hallgattok magyar zenekarokat? Más egyéb kedvencek?
Mind az öten teljesen különböző zenei világból táplálkozunk, úgyhogy én itt most csak a saját kedvenceim közül sorolnék fel egy párat. A hazaiak közül: Carbon Cage, Mood, Sutterek utóbbi anyagai, Diafragma, Nevergreen, Ektomorf, Black-Out - az egyetlen itthoni zenekar, amely mindegyikőnkre nagy hatással van. Külföldiek közül: Napalm Death!!!, R.H.C.P., The Cult, Dream Theater, Ozzy, Korn, C.O.C., Meshuggah.
Olvastok fanzine-eket?
Mindenféle rockzenei lapot elolvasunk amit csak be tudunk szerezni, engem személy szerint is nagyon érdekel a többi zenekar boldogulása, sorsa.
Próbálkoztok külföld felé is nyújtózni?
A külföldi tapogatózás megtörtént, jó pár kiadónak elküldtük az anyagot, nagyon reménykedünk abban, hogy valaki lát majd fantáziát a zenénkben.
Hol és mennyiért lehet hozzájutni a demóhoz?
A demót az ország összes MCD áruházában lehet kapni, de nálunk is meg lehet rendelni a kazit 320, a CD-t 1000 Ft-os áron.
Van még valami fontos dolog, amit el szeretnél mondani?
Amit még fontosnak tartunk, hogy az újságokban megjelentekkel ellentétben a zenekar nem veszprémi, hanem várpalotai. A másik, hogy nagy örömünkre napokon belül készen lesz az a klip, amit a Foolish Life c. számra forgattunk.
WITHOUT FACE: MÁRTON PÉTER, 8100 VÁRPALOTA, JÓKAI U. 2.
Valentin Szilvia
AJÁNLOM AZ OLDALT
