Nos, akkor ideje tanulni. A trónteremből nyílik egy közvetlen ajtó a Mánia Házába (House of Mania). Átsétálunk. Hasonló terembe jutunk, mint Sheo trónterme, azzal a különbséggel, hogy a trón előtt egy hosszú, gazdagon megterített svédasztal húzódik. A trónon ott ül Thadon, aki szemmel láthatóan már várt ránk. Int a kezével, hogy jöjjünk közelebb.

Thadon, Mánia hercege, egy kaptárba küld el minket tapasztalatot - és Kelyhet - szerezni

Nagyon régóta várt már ránk a herceg. Alaposan végigmér. Arcán apró csalódás nyomai látszódnak. Erősebb, keményebb bajnokra számított. Ő baja, majd bebizonyítjuk, hogy téved. Elmeséli, hogy bajban van. Semmi sem olyan, mint régen, az ő drága Kelyhe (Chalice of Reversal) nélkül. Tudja ő is, hogy nem igazán érthetjük egyelőre mire gondol, vagy mit érez, hiszen sosem ittunk belőle. Pedig kellene! Sőt, kötelező lenne. Alapjaiban változtatná meg a világunkat, kiszélesedne a látókörünk, olyan dolgokat vennénk észre, amelyekre eddig nem is gondoltunk. Legalábbis a legtöbb esetben. Ez a Kehely az ő kedvenc játékszere. A "drágaszága". Persze önmagában a Kehely még semmire sem jó.

Van egy bogár szerű lény a vidéken, az Elytra-k. Ezek hulláiból nyerhető a Felldew. Ezt el kell fogyasztani, majd közvetlen utána inni a Kehelyből... A hatás leírhatatlan. Azonnal szebbnek, világosabbnak és barátságosabbnak fogjuk látni a világot. Sajnos a Kehely nélkül nem ajánlatos Felldewt fogyasztani. Fogalmazzunk úgy, hogy amennyire jó vele, annyira ártalmas az egészségre nélküle. De tényleg.

Legyen átkozott a nő! (Milyen nő? Hogy jön ez most ide?) Thadon korábban randizott valakivel Syl (Dementia Hercegnője) udvartartásból, valaki befolyásossal, akivel elvileg nem lett volna szabad. De nem tudtak ellenállni egymásnak. A tiltott örömök, a tiltott gyönyörök, mindig is jobban esnek, mindennél. De azt is tudjuk, hogy semmi sem tart örökké. Megannyi bűnös együttlét után a kapcsolatnak vége lett. Ahogy lenni szokott, megjelent a konkurencia. És ha egy megcsalt nő haragra gerjed, főleg hatalommal a kezében, na akkor elindul a lavina, és nehéz elfutni előle. Botrány botrány hátán, megtorlások, kitolások, bosszúk, miegymás. Ennek áldozata a Kehely is, mely elveszett. Vagy ellopták. A lényeg hogy nincs meg és jó lenne visszaszerezni. Keresnünk kell valakit, aki tudja egyáltalán miről van szó, mert Thadon nem segít többet. Ő csak a Kelyhet akarja, oldjuk meg!

Az asztalnál ül még Wide-Eye, egy argóniai nő. Végighallgatta a beszélgetésünket a herceggel. Annyit tesz hozzá a dolgokhoz, hogy a Kehely a legutolsó információk szerint egy Dunroot Burrow nevű helyen van bezárva. És ha meg akarjuk szerezni, akkor nem árt, ha alaposan felkészülünk, főleg Felldewből gyűjtsünk párat mielőtt belekezdünk a kalandba. Sajnos muszáj lesz Kehely nélkül élni vele, de majd úgyis meglátjuk. És mielőtt félreértenénk, ez az egész kaland nem a Kehelyről vagy a hercegről szól. Illetve róla is, de a lényeg itt most rajtunk van. Hogy tanuljunk, hogy tapasztaljunk valami újat, hogy megismerjük magunkat. Bármikor küldhetne a Kehelyért valakit a herceg. Ő azt akarja, hogy mi szerezzük vissza. Okés.

Félúton megálltunk pihenni, és gyönyörködtünk a panorámában. Az ott a főváros, New Sheoth

Felkészültünk amennyire csak lehet. Eladtuk a felesleges dolgainkat, megjavítottuk a felszerelésünket, bevásároltunk gyógyító holmikból, varázslatokból, így most ismét elmondhatjuk, készen állunk. A barlang annyira nincs messze, csak a főutat kell követnünk. Két nap alatt odaérünk, bármi féle harc vagy aggressziót nélkülözve, szinte végig egyedül haladva az úton. Jó környék ez, hiába. A bejárat egy hatalmas fa törzsében van. Igen ám, de az ajtó nem nyílik. Eszünkbe jutnak az argóniai szavai. Felldew kell ide! Ha jól emlékszünk Thadon útmutatására, akkor keresnünk kell Elytra-kat, belőlük lehet szerezni bőségesen. Szerencsékre a környéken elég sok van, így hamar sikerül beszerezni két adagnyit. Egyiket megesszük. Érdekes, eufórikus érzés kerít hatalmába. Erősnek érezzük magunkat, gyorsnak, szépnek, okosnak. Most már ki tudjuk nyitni az ajtót. Odabenn egy kaptárhoz hasonló barlangrendszer fogad, tele az Elytra faj mindenféle képviselőjével, a dolgozótól a harcosig.

A barlangrendszer kisértetiesen hasonlít Silithus kaptárjaira, de az egy másik mese

A folyosók szűkek, és a barlangrendszer igen sűrűn lakott. Óvatosan haladunk előre. Néha sajnos túl közel megyünk egy-egy pukkanó, gomba szerű növényhez, amely felrobban, és beterít mérgével. Szerencsére nem súlyos. Ellentétben a Felldew-hiánnyal. Az első adag hatása már régen elmúlt. Úgy látszik, hogy már egy adag is képes függőséget okozni, ugyanis kisvártatva megjelennek az elvonási tünetek. Csökken a gyorsaságunk, csökken a kitartásunk, egyre nehezebbnek érezzük a fegyvereinket, a fejünk hasogat, alig látunk. Muszáj szerezni egy újabb adagot, hátha az rendbe hozza a dolgokat. Szerencsénkre a kaptárban lakó Elytra-kból is tudunk szerezni Felldew-t. Ahogy meg van a következő adag, megesszük. Hatott, újra jól érezzük magunkat a bőrünkben. És egy így megy végig, a kaptár összes szintjén. Miközben próbálunk életben maradni, folyamatosan gyűjtögetjük a Felldew-t, hogy amikor elmúlik az aktuális adag hatása, gyorsan tudjuk pótolni. Pár óra után már rutinból adagoljuk.

A legalsó szint egy tágas csarnok, ahol a függők laknak - amíg le nem mészároljuk őket

A legalsó szinten egy vasból készült ajtót találunk. Megérkeztünk. Itt van valahol a Kehely. Benyitunk. Egy tágas csarnokban kötünk ki. Itt emberek laknak, az biztos. Ágyak, szekrények, ládák mindenfelé. Ekkor hirtelen ránktámad valaki. Egy félmeztelen fickó az, kézzel kezd el ütni minket. Inkább idegesítő, mint veszélyes. Megpróbáljuk megadásra kényszeríteni, de nem hatásos. Kénytelenek vagyunk leverni. A zsebeit átkutatva, találunk nála pár adag Felldew-t. Igy már érthető a bátorsága. Társai sajnos meghallották a harcunk neszeit, mert egymás után érkeznek. Tömegmészárlásba torkollik a Kehely-akció. Sebaj. Miután egyedül maradtunk, kifosztjuk a hullákat, a ládákat, a szekrényeket, és zsebrevágunk mindent, ami értékes. A csarnok közepén, egy emelvényen pedig rábukkanunk végre a Kehelyre. Eltesszük azt is. Pihenünk egyet, majd elindulunk vissza a Palotába. Szerencsére a csarnokból közvetlen út vezet a felszínre.

Nem, ez nem a Gyalog Galopp, nem is az Indiana Jones III.

Ahogy belépünk Thadon tróntermébe, hatalmasat kiált örömében. Örül, hogy visszatértünk. Mielőtt bármit is mondanánk, elveszi a Kelyhet. Csak ezután érdeklődik, hogy milyen élményekkel gazdagodtunk. Tapasztaltuk azt, amikor semmi más nem számít, csak a következő adag? Amikor nem akarjuk, amikor utáljuk az egészet, de csak ez lebeg a szemünk előtt, és muszáj bevennünk a következőt? De szerencsére már vége, a Kehely segít ebben. Elég egy kortyot inni belőle, és máris nem érezzük a szer mellék- vagy utóhatásait. Csak a pozitívumokat. (Erre rájöttünk mi is, még ott a barlangban ittunk belőle, megszüntetve a függőséget) Akkor nagyszerű ez a Felldew függőség, ha rendelkezünk a Kehellyel.

Szogálatainkért cserébe Thadon kinevez bennünket a Mánia udvaroncává, mely ranggal lehetőségünk van kihasználni minden - ezzel a címmel járó - előnyt. Ami jelenleg egyenlő a NULLÁVAL!

Ez van.

---

Megjegyzések:

---

Kifejezések a játékban: