A távozó Dursleyk

A becsapodó ajtó zaja hallatán egy hang azt kiabálta, hogy:

- Oi, te!

Mivel Harryt tizenhat évig hívták így, ezért nem volt kétsége affelől, kinek szóltak; mindazonáltal nem felelt azonnal. Némán bámulta az üvegtöredéket, amiben, ha csak egy pillanatra is, de mintha Dumbledore szemét látta volna. Egészen addig, amíg nagybátyja azt nem ordította, hogy:

- KÖLYÖK!

Így Harry lassan elindult az ajtó felé, szünetelve a pakolást, hogy mit rak be hátizsákjába, amit majd magával visz.

- Letelt az időd! - ordította Vernon bácsi, mikor Harry megjelent a lépcső tetején. - Gyere le, volna hozzád egy - két keresetlen szavam!

Harry lesétált a lépcsőn, kezét mélyen a zsebébe süllyesztette. Mikor elérte a nappalit, megtalálta az összes Dursleyt. Láthatóan utazásra készültek: Vernon bácsi egy őzbarna zipzáras dzsekiben, Petunia néni egy elegáns, lazacszínű kabátban, és Dudley, Harry hatalmas, szőke, izmos unokatestvére, az ő bőrkabátjában.

- Igen? - kérdezte Harry.

- Ülj le! - mondta Vernon bácsi. Harry felhúzta szemöldökét.

- Kérlek! - tette hozzá Vernon bácsi, bár kissé megrándult ugyan, ahogy marta a torkát a szó.

Harry leült. Tudta, mi fog következni. Nagybátja elkezd majd fel - alá sétálni, Petunia néni és Dudley követik a mozdulatait, nyugtalan arckifejezéssel körítve. Végül, a nagy, lila, gondterhelt arcú Vernon bácsi megállt Harry előtt és beszélni kezdett.

- Megváltozott a véleményem - mondta.

- Micsoda meglepetés, - mondta Harry.

- Figyelj a hangnemed... - kezdte Petunia néni éles hangon, de Vernon bácsi leintette.

- Ez mind csak halandzsa - mondta Vernon bácsi, Harryt fixírozva a kis malacszemeivel.

- Eldöntöttem, hogy egy szót sem hiszek el belőle. Itt maradunk, nem megyünk sehova.

Harry felnézett nagybátyjára, és egy keverékét érezte az elkeseredésnek és az élvezetnek. Vernon Dursley a nap huszonnégy órájában változtatta véleményét négy hete, bepakolta, kipakolta, újra bepakolta a kocsit szívének minden változásánál.

- Hozzád hasonlóan, - mondta Vernon bácsi, folytatva a fel - alá sétálást a szobában - mi, - Petunia, Dudley és én - veszélyben vagyunk. A te... a te...

- Az "én dolgaim" miatt, igen - mondta Harry.

Nos, én ezt nem hiszem el. - ismételte Vernon bácsi, megállva Harry elött. - Fenn voltam egész éjszaka és gondolkoztam ezen, és azt hiszem, ez csak egy cselfogás hogy megszerezdd a házat.

- Házat? - ismételte Harry. - Milyen házat?

- EZT a házat! - ordította Vernon bácsi, és az ér a nyakán elkezdett dagadni. A MI házunkat! A házak árai az egekbe szöktek itt a környéken! El akarsz távolítani minket az útból utána meg elkezdesz hókusz-pókuszolni és a mielőtt megtudjuk, hogy te tetted a dolgokat...

- Megőrültél? - követelte a választ Harry. - Egy cselfogás, hogy megszerezzem a házat? Tényleg olyan hülye vagy mint amilyennek kinézel?

- Hogy merészeled... - rikoltotta Petunia néni, de Vernon bácsi ismét leintette: a sérelmek a tekintélyén, úgy tűnt, semmi ahhoz a veszélyhez képest amitől tartott.

- Ha elfelejtetted volna - mondta Harry - nekem már van egy házam, a keresztapám hagyta rám. Szóval miért akarnám ezt a házat? A szép emlékek miatt?

Csönd volt. Harry tudta, hogy megbélyegezte Vernon bácsit evvel a kis vitával.

- Követeled - mondta Vernon bácsi, kezdve a járkálást -, hogy azt a Valami Nagyurat...

- Voldemort - mondta Harry türelmetlenül - és ezen már túl vagyunk legalább századszorra. Ez nem egy követelés, ez tény, Dumbledore elmondta neked múlt évben, és Kingsley és Mr Weasley...

Vernon Dursley felfújta magát, és Harry ebből azt feltételezte, hogy az előző napi be nem jelentett látogatás jár a fejében, néhány nappal a szünet kezdete után ugyanis két varázsló jelent meg a Dursley tanyán. A Dursleyk legkellemetlenebb meglepetése címet a küszöbre betoppanó Kingsley Shacklebolt és Arthur Weasley nyerte el. Azonban Harrynek el kellett ismernie, hogy miután Arthur Weasley egyszer lebontotta a fél nappalit, megjelenése nem lehetett óriási öröm Vernon bácsinak.

- Kingsley és Mr Weasley elmagyarázta ezt a dolgot - préselte ki magából könyörtelenül Harry. - Mikor betöltöm a tizenhetet, a varázslat ami megvéd engem itt megtörik, és nem csak engem nem leplez többet, hanem titeket sem. A Rend biztos bene, hogy Voldemort megtámad titeket, hogy általatok megtaláljom engem, vagy mert azt gondolja, ha túszként tart fogva titeket, akkor majd én jövök hogy megmentselek benneteket.

Vernon bácsi és Harry tekintete találkozott. Harry biztos volt abban, hogy ugyanarra gondolnak. Aztán Vernon bácsi folytatta a sétálást, Harry pedig folytatta. - El kell bujnotok. A Rend segíteni akar ebben. A legjobb védelemet ők tudják nyújtani.

Vernon bácsi nem szólt semmit, de folytatta a fel-alá séta-fikálást. A nap lassan lenyugodott a sövények mögé. A szomszéd régi fűnyírója újra elindult.

- Úgy tudtam, volt egy Mágiaügyi Minisztérium. - mondta Vernon bácsi.

- Még mindig van - válaszolta Harry meglepetten.

- Nohát, akkor miért nem védenek meg minket ők? Ez olyan, mintha csak egy neve sincs senkik lennénk!

Harry felnevetett: nem tudta fékezni magát.Tipikus Dursley hozzáállás: bízni a szervezetben, egy síkban  a világgal, mely megvetette és gyanakodott rá.

folyt.köv