Interjú Billel

Hogy írod össze az életedet a rocksztársággal?

Az első kép, amire ilyenkor gondolok, az egy hurrikán, a zűrzavar, a vicc, és a stressz. A színpadon állni, találkozni a fanokkal, a TV-ben fellépni, mind olyan eset, ami az adrenalinomat csak emeli. Így szeretem az életemet. Hogy minden másodpercét kihasználom.

Melyik részét szereted a legjobban az életednek?

A Tokio Hotel nemzetközi sikerének a világon mindennél jobban örülök. Tegnap Olaszországban, ma Franciában, holnap Oroszországban… Folyamatosan utazok. Az magával ragadó része az életemnek.

Könnyű a hírességgel élni?

A Tokio Hotel sikere olyan hirtelen jött. Amikor a „Durch den Monsun” kijött, kötöttünk egy fogadást. Egyik napon azonban mi voltunk egy újság címlapján. Az nagyon jó volt, de később jöttek a csattanások… olyan sok hazugság, rémhírek, valóságtalan képek, és mindezt a sajtó intézte. Elkell mondanom, hogy az első 6 hónap, iszonyú nehéz volt nekem. Időre volt szükségem, hogy az életben megint ki tudjak nyílni.

Volt már úgy, hogy a paparazzik elveszítették a határokat?

Szerencsére az én kigyúrt testemmel mindig elijesztem őket. *nevet* Soha nem volt még különösebb zaklatás a mai napig… egyelőre még. De ha egyszer odajönnek, és kérdezősködni fognak olyan dolgokról, ami nem érint engem kellemesen, akkor nem tudom, hogy nyugodt tudok-e majd maradni. Attól félek, tettlegességet fogok akkor elkövetni egy szép paparazzi arcán.

Mi az említésre méltó a te karakteredben?

Alapvetően én egy független ember vagyok. Már kisfiú koromban is mindig magam csináltam a dolgokat, és soha nem kérdeztem. Ha eszembe jutott, akkor mindig az önállóságra törekedtem. Megkeresni a megélhetésemet, a jövőmet biztosítani, magamra figyelni, és magammal számolni. Mindig ezzel a filozófiával éltem.

Miért nem beszélsz az elképzeléseidről?

Ezekről csak két ember tud: Tom, és Andreas, a legjobb barátom. Szimpatizálok a tömeggel, a jó barátokkal, és tisztelem a hivatalos külföldi kapcsolatokat, de mindig megtartom a lelkiismeretes távolságot.

Milyen vagy a szerelemben?

Figyelmes, szenvedélyes, és borzasztóan romantikus. Ha én szerelmes vagyok, akkor vagyok teljes. Minden másodpercemet vele kell olyankor töltenem, Olyankor kiegészítjük egymást. De sajnos ezt már két éve nem éreztem.

Hogy kapod meg azt, amit akarsz?

Ha valóban akarok valamit, az nagyon egyszerű: addig gondolok rá, és beszélek róla, amíg meg nem kapom! *nevet* Olyan vagyok néha, mint a kisgyerek. Kedves, meg aranyos, amíg mindenkit az ujjam köré nem csavarok. Eddig ez mindig bevált!

Mi volt a legbetegesebb tanácsok, amit eddig kaptál?

Ilyen sok van. Emlékszem, egy barátommal vásárolni voltam. És ő minden féle képpen rám akart sózni egy dzsekit, mert csodálatosnak találta. Az egy igazi olcsó darab volt, kb úgy nézett ki, mint egy borzasztó színű paróka. Tudtam, hogy nem mehetek majd benne haza, de mégis… azon a napon totál nem voltam magamnál, szóval nem volt olyan nagy baj.

Mit tervezel ez utánra?

Kis semmiségeket egész napra… olyan butaság erről még beszélni. Mást akarok csinálni, és főleg nem szégyenbe jönni. Tom Gustav és Georg  majdcsak megbocsát nekem ezért, hogy egy pár dolgot most félre fogok majd tenni. *kacsint*