Sziasztok! Még nyár elején elkezdtem írni egy történetet. Gondolom az első gondolat ami eszedbe jut az, hogy ,,Na tessék. Egy újabb Twilight utánzat!". Amin nem is csodálkozom, mivel mióta Stephenie Meyer megírta és persze kiadatta a Twilightot, azóta egyfolytába jelennek meg a szebbnél szebb történetek.Persze van köztük egy két jó, de nekem nem nagyon jönnek be...igaz, kinek a Pap, kinek a Papné :) Így hát én is elkezdtem írni egy történetet, ami egy 16 éves lányról szól, aki elköltözött a szüleitől és egyedül próbál élni, amíg meg nem ismerkedik egy sráccal akivel...blablabla....Részben vannak benn olyan pillanatok amik velem is megtörténtek.Na jó! Nem annyira sok csak néhány jelenet szerepel benne...:) Példának okáért én is 16 vagyok XD Na jó ennyi elég bevezetőnek...:) Ha érdekel a történet, akkor olvasd nyugodtan, várom a kritikákat, véleményeket. Köszi, hogy benéztél! :)
Lilla
Aznap éjjel nagyon furcsa álmom volt. Egy hosszú alagútban sétáltam és éreztem, hogy valaki követ. Mikor hátranéztem, egy vörös szempárral találtam szembe magam. Egy, a vörös szempárhoz tartozó kéz nyúlt felém és hívott, hogy menjek vele. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen csodálatos emberi hang. Elindultam vele a világosság felé, de mielőtt kiléphettünk volna, és megtekinthettem volna az arcot, ami ahhoz az angyali hanghoz tartozott, hirtelen felébredtem.
Ránéztem az órára, ami hajnali fél hármat jelzett. Oldalra fordultam, de az alváshoz túlságosan felzaklatott az álmom. Végül hajnali öt óra fele sikerült elaludnom, de akkor már nem álmodtam. Nagy hangzavarra ébredtem fel, ami közvetlenül a szobámból jött. Felültem az ágyon, és hirtelen rádöbbentem, hogy anyám ott hasal az ágyam előtt, egy tucat ruhámmal. Valószínűleg az este otthagyott, őskorból származó rádiómba botlott meg.
- Jaj Melani, kicsim, nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek! – láttam rajta, hogy nagyon aggasztja a dolog.
- Semmi baj anyu, úgyis kelnem kell, hisz lassan indul a gépem. – ezt úgy mondtam, mint ha valamiféle végítéletre kéne mennem, nem pedig egy kis kiruccanásra. Elég fájdalmas képet vághattam, mivel anyu nagyon bánatos lett.
- Melani – mondta anyu, mielőtt elkezdtem volna csomagolni -, nem muszáj elmenned, ha nem akarsz. Nem zavarsz minket.
Anyámmal nem nagyon hasonlítottunk kegymásra. Neki rövid haja, zöld szeme, és káprázatosan szép mosolya volt. De amiben a legjobban eltértünk az az volt, hogy ő nem tudott jól hazudni. Ha meg is próbálta, sütött a szeméből, hogy nem mond igazat. Ellentétben velem, aki bárkinek, bárhol képes a szemébe hazudni. Ahogy belenéztem anyám árulkodó szemeibe, belémhasított a fájdalom. Anyám tényleg azt akarta, hogy egy kicsit hagyjam őt kettesben Kevinnel. Tudtam, hogy anyámnál senki sem szeret jobban, de ez mégis megdöbbentett.
- De én menni akarok! Rám fér egy kis kiruccanás. – mondtam, jól titkolva döbbenetemet.
Miután Carol kiment a szobából, elkezdtem összepakolni a bőröndömbe. Múlthéten bevásároltam nyári ruhákból, mivel itt nem volt rájuk szükségem az állandó eső miatt, de Oaklandbe annál inkább. Tudni illik, én gyűlöltem a napsütést. Meg is látszott rajtam. A bőröm hófehér, a hajam pedig hosszú sötétbarna. A szemem Caroléval ellentétben sötétbarna, majdnem csak fekete.
Hirtelen észbe kaptam, hogy indulnom kéne a reptérre, mivel a repülőm tízkor indul és már fél tíz van. Felkaptam magamra valami tisztes göncöt és kirohantam az ajtón. Még egyszer visszanéztem a szobámba, felvettem a táskámat és elindultam lefele a lépcsőn. Annyira elvoltam gondolkozva azon, hogy-hogy fogom megtalálni a házat amit vettem, hogy az utolsó lépcsőfokról hasra estem. Igen…ez vagyok én. Ahol csak lehet, mindenhol hasra esek.
- Áh…a fenébe! – morogtam hangosan, közbe próbáltam feltápászkodni az óriási bőröndömmel. Apu elvette tőlem a bőröndöt, így valamivel egyszerűbb volt felkelnem. Azzal a lendülettel, ahogy felkeltem, kisiettem az autóhoz, beültem a hátsó ülésre és vártam, hogy Carol és Kevin jöjjenek és vigyenek ki a reptérre, mert ha így folytatják a sietést, akkor még holnap délutánra sem érünk ki.
- Anyu, apu gyertek mert lekésem a gépem! – Már nagyon ideges voltam az utazás végett. Egy hete nem tudtam rendesen aludni, enni sem ettem, csak nagyon minimálisan.
Végre kiértünk az indulás előtt tíz perccel. Gyorsan elköszöntem, először aputól.
- Vigyázz anyura és persze magadra is. – átöleltem és adtam az arcára egy puszit – hiányozni fogsz.
Most anyutól vettem búcsút, amit ő sírással ötvözött.
- Hiányozni fogsz anyu. Majd hívjál fel. – éreztem, hogy mindjárt én is sírok, ezért rövidre vettem a búcsúzást – Szeretlek és vigyázz magadra!
- Te is kicsim. Ha akarsz bármikor hazajöhetsz, vagy el is megyek érted ha kell! – ígérte, de én láttam a szemében, hogy nehezére esik már az ígéret is.
- Miattam ne aggódjál! – vágtam közbe – egyedül is remekül megleszek. Szeretlek anyu!
Egy pillanatra szorosan megöleltem, aztán felszálltam a gépre.
Seattletől Oaklandig hat óra az út repűlővel. A repűlőtéren fel kell szállni egy helyi járatra, amivel húsz perc az út a külvárosig, és ott a ház felkutatása annál inkább…
Nem is volt olyan vészes az utazás és a házam keresése sem. Könnyen megtaláltam azt a régi kis házat zöld kerítéssel.
Amikor beléptem az ajtón nagyon meglepett, hogy odabent minden elég modern volt a külső részhez képest. Bepakoltam a szobámba, összetakarítotam, és mire észhez kaptam már este tíz óra volt. Nagyon el tud repülni az idő, ha sok a tennivaló. Gyorsan elmentem megfürdeni és utána bebújtam az ágyamba. Reggel iskolába kellett mennem. Megint elkapott az a görcsös érzés, mint utazásom előtt egy héttel. Aznap éjjel sem aludtam jól, de amikor aludtam, hála istennek nem álmodtam semmit.
Hát,nagyon jó csak van még több része nem csak ez?Ha igen akkor még írd le azt is.de attol még jó remélem lesz még több ilyen könyved!Több komentárt nem tudok írni.Majd lehet ha mégegy szer elolvasom akkorlehet még tudok többet is írni.De attol még tök szuper!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Hát,nagyon jó csak van még több része nem csak ez?Ha igen akkor még írd le azt is.de attol még jó remélem lesz még több ilyen könyved!Több komentárt nem tudok írni.Majd lehet ha mégegy szer elolvasom akkorlehet még tudok többet is írni.De attol még tök szuper!
