Tündék Az elsõszülöttek, Ilúvatar Idõsebb Gyermekei, akiket Eru teremtett az Ainulindae harmadik szólamában; Középfölde, legöregebb, legnemesebb beszélõ népe. Cuivienen ébresztette fel õket Yavanna Álmának csillagfényében, ahol meglátogatta õket Orome, aki szerette õket, és melkor, aki néhányukat foglyul ejtette és megalkotta belõlük az orkokat. A tündék az elsõ kor kezdetén két fõágra váltak: az eldákra akik, hallgattak a Valák hívó szavára, nekivágtak a Nagy Utazásnak és nemessé váltak Aman földjén; illetve az avarokra, akik nem engedelmesedtek a hívásnak és belõlük lettek a jelentéktelenebb erdei-tündék. Elsõ korban virágzottak a tündebirodalmak de Morgoth (melkor) elpusztította a Beleriandi tünde birodalmakat. Sok tünde Középföldén, olyan menedékhelyeken gyûlt össze, mint Lindon, Imladris, Lórien (lothorien), vagy a Bakacsin-erdõ, ahol eldák uralkodtak az erdei népség felett. A tündék a legszebbek minden teremtett lény közül, és lélekben az aiunkra emlékeztetnek. Nagyjából hat láb magasok voltak, és meglehetõsen karcsúak kecsesek, de erõsek és jól tûrték a környezet viszontagságait. Érzékeik – különösen a hallásuk és látásuk – sokkal élesebbek voltam, mint az embereké. Nem aludtak, csak pihentették az elméjüket szép dolgok szemlélésével. Az eldák (de talán minden Tünde), szavak nélkül, gondolatokkal tudtak beszélni egymással. A Tündék szerették a szép dolgokat, csodálták a természet csodáit. Tudásvágyuk és kíváncsiságuk kielégíthetetlen: egyik legnagyobb tettük kétség kívül az volt, hogy megtanították beszélni az Enteket. Saját nyelvükön quendinek ’beszélõknek’ nevezték magukat, s ez jól mutatja milyen nagyra, tartották a kommunikációt. Természetüknél fogva jók voltak, de a szépség és jó köntösében rejtõzködõ gonosz könnyen elcsábíthatta õket. A tündék (a noldát kivéve) nem nagyon érintkeztek a Törpökkel. A Középföldi Tündék kezdetben örömmel fogadták az embereket, de a Nirnaeth Arnoediad után, az edánokat és leszármazottjaikat leszámítva a két nép elhidegült egymástól. A Tündék meghalhattak csatamezõn, vagy belepusztulhattak a gyászukba, nem fogott rajtuk sem a kor, sem a betegség. A tünde, aki életét vesztette szabadon, járhatott Mandos csarnokába tért, meg és utána szabadon járhatott Valinorba, de Középföldére nem térhetett vissza többé. A Tündék a Hatalom Három Gyûrûét birtokolták, amelyeket az eldák három legnagyobbika kapott. Az elda név eredetileg minden Tündére vonatkozott.