Orkok Az ork szó a rohani nyelvbõl terjedt el, Sindául orch-nak hívták õket. Ez a név nyilvánvalóan összefügg a Fekete Beszéd Uruk szavával, amit a nagy katona orkokra mondták. A kisseb orkokat snagá-nak ’rabszolgának’ nevezték. A hobbitok goblinoknak az eldák pedig Glamhoth néven is ismerték õket. Saját nyelvük nem volt, innen-onnan lopott szövegeket ferdítettek el a maguk kényük-kedvük szerint ezzel viszont csak zagyva beszédeket alakítva ki az ork törzsek között… Ahány törzs annyi nyelvfajta. Ezért az Orkok leginkább nyugori nyelven érintkeztek egymással. Az orkokat Melkor (az egykori sötét úr, Szauron Melkor leghatalmasabb szolgája volt…) az óidõkben pontosan az elsõ korban tenyésztette ki Utumnóba. Ez már a tündék ébredése után volt de még a Nagy háború elõtt. Az Orkok a Cuivienen elfogott tündékbõl lettek, miután Melkor a sötét úr megrontotta, és elcsúfította pincegödreiben, illetve börtöneiben. Miután Melkort leláncolták, az orkok nagy számban gyarapodtak. Beleriandban elõször a leláncolás harmadik korának vége felé bukkantak fel, és számottevõ katonai erõként szerepeltek a háborúkban. Még késõbb is õk voltak a legtöbben Melkor minden katonája közül. Az orkok a Köd-hegységben és másutt vészelték át Morgoth (Melkor) legyõzését. A Másod- illetve Harmadkorban belõlük lettek Szauron legfõbb alattvalói, bár Szarumán is felhasználta õket saját céljaira. Szauron összes jelentõs vállalkozásában részt vettek Az északi Angmar birodalomtól kezdve a déli Gondorig. A Törpök távozása után birtokba vették Khazad-dûm (Mória) tárnáit, csarnokait, folyosóit. Ennek következménye, hogy 2994-ben elpusztították Balin megmaradt Törp kolóniáját. Ezek az orkok rendszeresen fosztogatták a Köd-hegység utazóit, lecsaptak Kelet Eriadorra sõt 2800-ban bevonultak rohanba is. Szinte képtelenség lenne fölsorolni azt a számtalan háborút, ami az orkok illetve a Szabad népek között volt. De egy fontos eseményt megemlítek, mert úgy érzem fontos, lehet: a Törp-Ork haburút, amely során – Harmadkor 293-99 között – a Köd-hegységben lévõ Orkok nagy része elpusztult és az Öt Sereg Csatáját 2941-ben, amikor ez megismétlõdött. Az orkok kitenyésztése a Tündék megcsúfolása volt. Hasonlóan a tündékhez, õk is szilaj harcosok, és természetes úton soha nem haltak meg. Minden más tekintetben azonban különböztek egymástól. Az orkok általában alacsonyak, zömök testûek, és karikalábúak voltak. Itt viszont megemlíteném az Uruk-Hai orkokat mivel õk magasabbak, harciasabbak és erõsebben voltak a snagáknál. A legtöbb ork-törzsben az urukok voltak a vezetõk. Az urukok napfény hatására nem gyöngültek el, de a legtöbb ork (beleértve az urukokat is) a sötétben érezték a legjobban magukat. Nagy szakértelemmel ástak alagutat és kovácsoltak fegyvert, és jól értettek az egyéb gyakorlatias dolgokhoz; gyógyszereik durvák voltak, de nagyon hatékonyak. Büdös, durva öltözéket és súlyos lábbeliket viseltek. Minden szépséget gyûlöltek, imádtak gyilkolni, pusztítani. Sok fajta fegyvert használtak, többek között íjakat, dárdákat, nyársalásra alkalmas kardokat de leginkább a görbe pengéket szerették. Szerettél a vért, a nyers húst szinte mindent felzabáltak: embereket, pónikat, vagy épp saját fajtársaikat. Sok ork törzs létezett és bár a klánok tagjai együtt mûködtek egymással, más klánokat úgy gyûlöltek, mint bármi mást! De létezett közöttük egyfajta laza kötelék, ami igazán a háborúkban mutatkozott meg (fõleg a gyûrû-háborúban) mikor Szauron vezetése alatt nagy létszámú ork csapatok közösen képesek voltak szembe szállni a Szabad népekkel. Az ork törzsi nemzetségi viszonyokról vagy nõstény orkokról szinte semmit nem tudunk; az orkok állítólag úgy szaporodtak minta békák. A különbözõ törzsek tagjai nem sokban különböztek egymástól, bár néhányat (mint például a nyomkövetõket) valószínûleg különleges célokra, külön tenyésztettek ki.