Bár Tolkien már jópár évvel ezelőtt kiadta trilógiáját, a Gyűrűk Ura sorozatot, csak a filmek elkészültével kapta meg a neki járó figyelmet. A filmek megjelentek, hatalmas sikert arattak, s a könyvekből is elfogyott ismét néhány(ezer) darab, de a Lord of The Rings játékok várattak magukra, egy-két kivétellel mind mostanában jelenik meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy egy hete már mást se csinálok, csak folyamatosan kutatom az információkat, és játszok a két nemrég kiadott game-mel.
Jelen cikk tárgya az első rts, amit Tolkien híres világába helyeztek. Ehhez azonban tudni kell azt, hogy bár ez a fiktív világ egy és ugyanaz, a megjelenési formái igen eltérőek. Ez alatt azt kell érteni, hogy a sorozatból származó jogcímeket két cég is megvette, az egyik a Vivendi, amely csak a könyvek feldolgozására kapta meg az engedélyt, a másik pedig az Electronic Arts, aki a három film alapján készítheti el saját programjait.
Ebből adódik, hogy míg az EA szorosan kötve van az egyes fő- és mellékszereplők kinézetéhez, addig a VU Games olyanra tervezheti őket, amilyenre csak akarja. Így most már talán egy kicsivel többen megértitek, hogy miért van az, hogy nem azzal a Frodóval találjuk szembe magunkat, akit Eliyah Wood alakított, illetve miért néz ki minden egy kicsit másképpen. Direkt nem azt mondtam, hogy rondábban, vagy rosszabbul, hiszen az egész csak nézőpont kérdése, és az igazi nagy fanoknak nem fog egy percre sem gondot okozni - ám becsléseim szerint azok vannak (sokkal) többen, akik a mozit látták, nem pedig a regényeket olvasták, és ez már eleve egy rossz ómen.

A történet az már bizonyára mindegyikőtök számára ismerős, úgyhogy nem is nagyon térek ki rá, csak azt írom le, ami szorosan kapcsolódik a játékhoz. Mindkét fél szemszögéből lehetőségünk lesz harcolnunk egy teljes kampányon keresztül, ezek pedig nem mások, mint Középfölde szabad lakosai, illetve Szauron sötét serege. Először tudjuk gyűrűk urás játékban irányítani a gonosz oldalt, szerintem sokan rögtön ezzel fognak kezdeni, ahogyan én is :). Bár ez nem igazán ajánlatos, a gép figyelmeztet is érte, hogy a történet szempontjából előnyösebb az általa megszabott sorrendet követni, de nem muszáj.

A jók első küldetéseiben megtudhatjuk, hogy mit csinált a Gyűrű Szövetségének legtöbb tagja, amíg azon a bizonyos napon össze nem gyűltek Völgyzugolyban. Elsőként Gimlinek az irányítását kapjuk meg, aki a Ködhegységben próbálja az ork betolakodókat egy kicsit visszább szorítani. Aztán jön Legolas és Boromir is...
A sötét oldal misszióiból pedig megtudhatjuk, hogy Szauron hadseregének hogyan sikerült kitörnie a gonosz földről, illetve, hogy miként tudták elfoglalni Minas Tirith-et.

A játékmenet nem sokban különbözik az átlagos rts-ekétől, talán úgy gondolták, hogy jobb egy olyan játékot létrehozni, ami nem lesz áttörő siker, de mindenképpen eladható... Ezzel minden rendben van, de most egy olyan világban élünk, ahol újítás nélkül azonnal mindenki lehurrogja az egyes game-eket, ez pedig sosem jó reklám, sem a kiadónak, sem a fejlesztőnek. Így lehetséges az is, hogy ha a Gyűrűk Ura hátteret lehúzzuk a játékról, akkor csak egy egyszerű stratégiát kapunk, amilyenekkel már évek óta játszunk.
Ennyi erőből Harry Potterre is lehetne építeni ;)

Sokáig húztam, de most végre említést teszek a legfontosabbról is, ez pedig nem más, mint a grafika. Ahogy belépünk a főmenübe, bár azonnal látható a hasonlóság a Warcraft III-mal, ami azért érdekes, mert annakidején a Battle Realms készítői (ők fejlesztették ugye most a War of The Ringet is) azzal vádolták a Blizzard csapatát, hogy azok a Battle Realmsből merítettek. Hát most visszakapják, sokszorosan...
Az ingame grafika is egyértelműen a Warcraft sorozat utolsó tagjára hajaz, ami nem feltétlenül baj, de ismét levon az újítások listájáról egy pontot, illetve nem biztos, hogy a rajzfilmszerű megvalósítás teljesen jól illik ebbe a fajta játékba is, hiszen tudjuk, hogy a filmeknek is minden egyes képkockáját átfutatták egy színkezelőn, hogy megkapja azt a híres szomorú-komoly, de mindenképpen egyedi stílusát.
Talán a régi, immár két éves motor használata jelenti a szűk keresztmetszetet a megjelenítésben, bár erre is lehetne egy remek ellenpéldát mondani: a Call of Duty is a már jópár éve megjelent Quake III motort használja, mégis bámulatos grafikával rendelkezik.

Az auditív élmény szerintem megfelelőnek mondható, habár innen is hiányzik az innovativitás. Az egyes szereplők hangja a már fent említett okból kifolyólag valamennyire eltér a filmekétől, de ez nem baj, hamar megszokható. Az már viszont nagyobb baj, hogy a parancsainkra max. egy-két szóval válaszolnak, és ezekből is csak két-három variáció áll rendelkezésünkre, szóval amíg mondjuk egy hőssel végigjárjuk a térképet, legalább ötvenszer fogjuk hallani ugyanazt az ?értettem? szöveget...

Ha már a hősöknél tartok, nézzük meg őket egy kicsit részletesebben. Egy dolog, amiben végre valami kis újítást vezettek be a fejlesztők, ez pedig a ?Fate?-re vonatkozik. Hogy mi is ez? Arról van szó, hogy minél több ellenfelet gyilkolsz le hősöddel, annál több fate pontot kapsz. Miután összegyűjtöttél néhányat, olyan extrákat tudsz venni, mint pl. Frodónak a Fullánk, vagy akár új hőst is kérhetsz magadnak, mint pl. Aragorn esete.
Ha sok-sok pontod van már, akkor pedig megidézhetsz akár egy Balrogot is, vagy más teremtményeket, amelyek természetesen segítségedre lesznek a csatákban.

Sajnos a társak és az ellenfelek MI-je is igen középkorira sikerült: gyakran lesznek olyan jelenetek, hogy egy-egy szikla, vagy erdő miatt nem jutnak oda a megfelelő helyszínre... Ez egy olyan gyerekbetegség a stratégiákban, amit már évekkel ezelőtt ki kellett volna, hogy nőjön minden fejlesztőcsapat. De a kivétel erősíti a szabályt, mint tudjuk ;).
Az automatikus formáció-felvétel hiánya is eléggé kedvezőtlenül tud hatni egy olyan csatában, ahol amúgy nyerésre állunk, mert íjászaink nagy örömmel előrevonulnak, az utat elzárva a nehézgyalogság elől, akik egészen az előbbiek kiirtásáig nem jutnak ellenség közelébe... Ez szintén egy típushiba, amivel hál?istennek az utóbbi időben már keveset találkozunk.

A multiplayer rész az egyetlen, amiben tényleg nem kellett csalódnom, mert nagyon élvezetes módokat építettek be a fejlesztők. Ezek között olyanok szerepelnek, mint mondjuk a Catapult, aminek a lényege az, hogy egy hatalmas katapult gépet kell megszerezni, ami a pálya közepén van elhelyezve, s amelyik csapat uralja, az tud a másikra halálos záport szórni, így potenciális fölénnyel rendelkezik. Nyílván mindenki azért fog teperni, hogy elfoglalja a katapultot, így hatalmas csaták alakulhatnak ki körülötte is, és vele is, tényleg izgalmas játékot okozva.
Aztán ott van rögtön egy másik, a Famine, azaz a dögvész, amikoris a gép igencsak megcsapolja élelmiszerkészleteinket, s az egész játék egy igen jól átgondolt túléléssé kell, hogy átalakuljon, különben nagyon gyorsan eltűnünk a (stílszerűen) map felszínéről...
A places of powerben pedig olyan pontokat kell őriznünk szétszórva a térképen, amik taktikai fontossággal bírnak, s elvesztésükért elég keményen fogunk fizetni...
Egyszóval a multiplayer résszel nincsen gond, igazán jókat lehet játszani vele!

Végeredményben az a véleményem a játékról, hogy az átlagos rts fanoknak is, és a megszállott(!) gyűrűk urásoknak is tetszeni fog, de aki valami igazán ütős stratégiát szeretne csak kipróbálni, az még vár egy kicsit... Remélem az EA is valami nagyon szupi kis programot ad ki jövőre, ugyanebben a témában, csak egy kicsit más megvalósítással, s akkor majd mondhatjuk, hogy igen, ezt lehetett volna így is...