//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- Dr. KARASSZON ISTVÁN Az Óizraeli vallás. Bp
1994.
- Dr. KARASSZON ISTVÁN Az Óizraeli vallás. Bp
1994.
: 10. FüggelékII.„KANONIKUS MEGKÖZELITÉS”

10. FüggelékII.„KANONIKUS MEGKÖZELITÉS”


F ü g g e l é k II.

A „KANONIKUS MEGKÖZELITÉS”

A „kanonikus megközelítés” (canonical approach) fogalmát B.S. Childs hozta létre a hetvenes évek közepén, s az általa képviselt irányzat azóta is foglalkoztatja a szakirodalmat. Elöljárójában je­gyezzünk meg annyit, hogy e megközelítés sikere minden bizonnyal abban rejlik, hogy azt ígéri: sikerül feloldania a lassanként tradi­cionálisnak nevezhető dichotómiát az ószövetségtudományban, nevezetesen a „liberális” és „konzervatív”, a „tudományos” és „egy­házi”, az „objektív” és a „hitvalló” bibliatudomány között. Childs úgy látja, hogy a két gyakran szembenálló szempont találkozik egy olyan fogalomban, amely mind a történeti-kritikai bibliatudomány, mind pedig a dogmatika számára központi jelentőségű — s ez a fogalom a kánon.

Childs (aki maga az egyik legelismertebb európai ószövetség-tudományi központban, Baselban tanult W. Baumgartnernél, s jelenleg az egyik legnagyobb amerikai egyetem tanára: a Yale Universityé) először is azt szögezi le, hogy lehetetlen eltagadnunk a történeti-kritikai írásmagyarázat hatalmas eredmé­nyeit az egyes igék magyarázatánál. Jó okunk van dogmatizmussal vádolni azt, aki mindezt tagadná. Ugyanakkor azonban lehetetlen eltagadnunk, hogy a tudományos koncentráció milyen sok veszte­ségeket is okozott az eredmények fölhasználásában: az akadémiai tevékenység éppenséggel nem hatott le pozitívan az egyház önértelmezésére és missziói tevékenységére. Csupán önmagunkat csapnánk be, ha akár egyiket, akár másikat tagadnánk, s mindkét szempont létjog­osultságát el kell ismernünk. Következésképp egy olyan új módszer kidolgozása a feladatunk, amelyik mindkét igényt kielégíti. Ez történik meg, ha — miután az egyes bibliai igék keletkezésének történeti hátterét megvizsgáltuk — figyelmünket a kánonra, a már létező igék kanonikus fölhasználására koncentráljuk. Ez egy történeti kérdésföltevést jelent, hiszen nem csupán a keletkezés az érdekes számunkra, hanem a megszületett igék utóhatása is (jegyezzük meg: ennek kutatása is megtörtént a történeti-kritikai tudományon belül, csak külön műfajban, az írásmagyarázat-történetben). Ugyanakkor pedig erre a kérdésre a dogmatika is kell ügyeljen, hiszen a nagy hitbeli döntések éppen a kanonizálás során születtek meg.

Childs hangsúlyozza, hogy a kanonikus megközelítés nem akar külső (dogmatikai) szempontokat és kategóriákat erőltetni a bibliai igékre: nem akarja „elnyomni” az exegézis eredményeit. Sokkal inkább az az interpretatív struktúrát akarja kutatni, amit a kanonizálás során a szövegeknek tulajdonítottak. Mindez azonban már-már szemrehányásként is hangozhat (Childs maga is így gondolta): hiszen a jelenlegi történeti-kritikai exegézis pont a kanonizálás folyamatát, annak történetiségében, tette zárójelbe. Úgy tűnik, e szempont hangsúlyozásával Childs egy vonalban van a német tradíciókritikai iskolával, amely az Ó- és Újszövetség különböző tradícióvonalait vizsgálta („trajectories”), és ezek fölvázolásával gondolta bemutathatni az Ó- és Újszövetség teológiáját. Ám sosem volt teljes e történelem bemutatása (aligha tudjuk megokolni, hogy miért zárul le ez a vizsgálódás a szövegek megszületésével), s a tradícióanyagok áthagyományozásának vizsgálata így l'art pour l'art tevékenység maradt. Mindez persze egyáltalán nem felelt meg a történeti tényeknek, hiszen a vallásos gondolatok hagyomá­nyozása sajátos kapcsolatot hozott létre Isten igéje és Isten népe között, s egy olyan egyedülálló láncolatot képezett a generációk között is, amely kötelező érvényűnek bizonyult a jövőre nézve. Ez a normatív, meghatározó jelleg volt aztán, ami a kanonikus szöveg létrehozását szükségessé tette: Isten igéje immár nem csupán adva volt, hanem hatékonysága is garanciát nyert a kánon által. Amikor Childs a szövegek „kanonikus intencionalitásáról” beszél, azt gondolja, hogy ez a folyamat igenis tudatos volt, egyáltalán nem véletlenszerű, s fenti megállapításunk egyszerre érvényes magának a kánonnak a tartalmára, éppúgy mint a kanonizálás folyamatára.

Vajon miért maradt hosszú ideig vak és süket a történeti-kritikai bibliatudomány e sajátos történeti kérdés vonatkozásában? Miért nem követték végig a tudósok figyelmükkel a szövegek teljes történetét, miért elégedtek meg félmunkával? Childs válasza erre az, hogy a tudósok hajlanak arra, hogy múltbeli történetet rekon­struáljanak, s hogy e rekonstruált történelemben helyezzék el a bibliai igéket — ám ez a történelem és így az interpretáció maga is szükségszerűen hipotetikus maradt. A történeti kritika persze soha nem felejtette el hangsúlyozni azt, hogy munkája hipotetikus és interpretatív természetű (érdekes módon csak ellenségei felejtették el...) Mégis, figyelmünket kizárólag arra összpontosította, ami a szöveg mögött volt, s magát a szöveget e háttér következményeként magyarázta. (Nyelvileg megjegyzendő, hogy Childs itt a behind the text, ill. ellentéteként a devant the text kifejezéseket használja. Ez magyarul kétségkívül „mögötte” és „előtte”. Ha azonban időileg gondolkozunk, akkor sajnálatosan fordítva kellene ezt mondanunk magyarul: a szöveg „előtt” és a szöveg „után”.) Ezt a helyzetet két szempontból is kritizálja Childs. Először is hangsúlyozza, hogy a helyes interpretatív összefüggést csakis annak a közösségnek a köreiben találhatjuk meg, amely hallgatta, majd pedig hagyományozta az igét. Nem vitás ugyan, hogy fontos a múlt (hipotetikus) történeti körülménye is, de az interpretáció szempontjából a receptor is fontos, nem csupán a küldő. (A kommunikációelmélet megkülönbözteti egymástól a „sender”-t, az üzenet küldőjét, és annak elfogadóját, a „receiver”-t.) Az igehallgatók közössége volt a receptor, tehát a Biblia kanonikus formájának szociográfiai összetevője.

Childs második kritikája szilárd történeti alapokon nyugszik: a jelenlegi történeti-kritikai szemlélet indokolatlanul parancsol megálljt a vizsgálódásnak abban a pillanatban, amikor a szöveg megszületett. „The concern is to illuminate what lies 'ahead' (devant) of the text.” Már a redakciókritikai módszer is arra tanított, hogy milyen fontosak voltak azok a megjegyzések, kiegészítések vagy helyesbítések, amelyeket a bibliai szövegek hagyományozói eszközöltek ki. E változtatások (de adott esetben: helyeslő megerősítések) sorából kiemelkedik egy pont: nevezetesen a szöveg végső formájának („final form”) megjelenése; rövidzárlatnak tarthatjuk, ha a történeti-kritikai kutatás negligálja a kezünkben levő szöveg kanonikus jellegét, ti. ezt a végső formát. Hiszen e forma nem csupán a keresztyén hit materiális alapja, hanem egy olyan diszpozíció is a Biblián belül, amely az üdvtörténet elemeit sajátos fényben tünteti fel, s minden egyebet ez alá rendel. E végső forma kétségkívül néhány jellegzetességet kiemel, ismét másokat pedig háttérbe szorít. E lépéssel azonban azonban meghatározza számunkra azt a referencia-rendszert, amely bennünket is segít a kánon egyes elemeinek elhelyezésében. A történeti kritika csak akkor lehet megfelelő módszer, ha a kánon által így meghatározott referencia-rendszert is figyelembe veszi.

Úgy tűnik, hogy Childs „kánonkritikája” az egyetlen helyes módszer tehát, hogy bemutassuk az Ó- és Újszövetség keletkezé­sének sajátosságait: hiszen ezek az iratok nem egyszerűen irodalmi sajátosságaik révén lettek élő és ható Igékké, hanem elsősorban annak révén, hogy a hallgatók-befogadók Isten Igéinek tartották őket. Márpedig e sajátosság történeti lecsapódását igenis hangsúlyoznunk kell századunk történeti-kritikai írásmagya­rázatában.

Azt hiszem, Childs nézetének e rövid bemutatása nyilvánvalóvá teszi, hogy tudósunk nem a történeti módszer ellensége: sokkal inkább arról van szó, hogy teljességre akarja vinni a történeti exegézist. Childs Exodus-kommentárja a XX. századi bibliatudo­mány mesterműve, mely példaadóan foglalja össze a megelőző évtizedek történeti kutatását, ám mindig figyelemmel van a 2Móz sajátos, kanonikus használatára is. Ha tehát Childs kritizálja a történeti-kritikai módszert, úgy csupán e módszer hiányosságairól lehet szó, s éppenséggel az a célja, hogy a Biblia teljes történeti dimenzióját érvényre juttassa. E munkássága során úgy véli, hogy ha kizárólag a történeti adatokat gyűjtjük egybe, az nem lehet több, mint a Szentírás corpusának a csontváza, s nem reprezentálja a Biblia keletkezésének komplex folyamatát a maga teljességében. Kérdései éppezért kissé eltérnek a szokásostól: „Hogyan gyakorolt tekintélyt egy irat, s ki fölött? Mi rejlik egy könyv gyűjteménye mögött egy adott történeti korban? Milyen csoportok végezték a gyűjtést, s mennyire befolyásolta e csoportokat koruk történeti helyzete?” Mi természetesen még tovább is kérdezhetünk: Vajon tényleg olyan sajátos tényező volt a „hívők közössége” (community of faith), mint Childs tudni véli? Végeredményében a kanonizáció folyamata hosszú volt — nem elegendő itt a végső kanonizációs döntésre utalnunk, melynek történeti körülményei egyébként sem világosak (Kr.u. 100) —, s a kanonizálás okai messze nem voltak egységesek: jócskán eltértek egymástól. Ennek következtében azon kritériumok, amelyek alapján egy iratot kanonikusnak tekintettek, az idők folyamán változáson mentek keresztül. E folyamatnak csupán egy része volt, amikor a Jamniai Zsinat döntést hozott a kánon tartalmáról. Ám nem ez a zsinat hozta létre a kánon fogalmát; azonkívül pedig azok a körülmények, amelyek a Jamniai Zsinathoz vezettek, meglehetős egyedülállók voltak: a Zsidó Háború elvesztése után a zsidó állam megszűnt létezni, s a zsidó közösségnek ki kellett dolgoznia azokat a materiális alapokat, amelyek tovább élését és integritását a diaspórában is garantálták. Ebben az időben azonban Mózes Törvénye már régen kanonikus volt; a Pentateuchos kanonizálásának történeti összefüggései márpedig egészen másfélék voltak: a perzsa kormányzatnak szüksége volt egy olyan törvény-kódexre, amelyik tartalmazta a zsidó törvényeket — egy átfogó törvénykönyv segítségével akarták provinciájukat „demokratikusan” kormányozni, a kormányzottak akaratával egyetértésben. — Úgy vélem tehát, helyesebb lenne, ha „hívők közösségeiről” beszélnénk, tehát többes számban, hiszen így tudjuk csak kifejezésre juttatni a kanonizáló közösség sokrétűségét. Mindazáltal nem ez az egyetlen pont, ahol kritizálhatjuk Childs nézeteit. Nyilvánvaló, hogy a „kánon” és „kanonizálás” rendkívül széles köröket fog át, s a történeti kritika nem szorítkozhat eközben egyik vagy másik történeti helyzetre vagy kanonikus tartalomra: a szövegek kanonikus használata történeti jelenség, a szó legszorosabb értelmében, s következésképp finoman cizellált distinkciókat kell tennünk a „kanonikus használaton” (canonical use) belül is. Childs eljárásával az a nagy probléma, hogy tudósunk vizsgálódását korlátozza a bibliai szöveg kanonikus használatára a kanonizáció végső pillanata előtt. Ennek okát azonban sehol nem adja meg. Márpedig ha tényleg azt akarná megvizsgálni, mi van a szöveg „előtt” (devant), akkor nem szabadna megállnia a kánonképzés pillanatában, hiszen a későbbi korok (például a Középkor vagy a Reformáció) magyarázata mind a Biblia „utótörténetéhez” tartozik (Wirkungsgeschichte), s nem vitás, hogy e korok is kanonikusnak tekintették a Biblia szövegét. Van különbség kanonikus használat és kanonikus használat között a jamniai kanonizálás előtt és után? Ha igen, vajon mi ennek a kánonképzésre magára a következménye — e kérdéseket Childs nem tárgyalja.

Mindez megfordítva is igaz: vajon miért emeli ki Childs a „végső forma” kanonikus használatát a hagyományozás folyamatából? Mi indokolja, hogy ezt a formát az összes többi forma fölé helyezi? Nincs jogunk például fölhasználni a Biblia előző formáit bibliafordításainkban (így tesz például a Károli-fordítás a Septuaginta szövegével sok helyütt)? Ha egy olyan szövegünk van, mint amilyet J. Barr idéz (1Sám 14,41) — ahol ti. a LXX variánsa jobb, s a TM nyilvánvalóan romlott — nincs jogunk kijavítani a szöveget az egyértelműen helyes változatra? Úgy tűnik, itt Childs minden tiltakozása ellenére is dogmatista, hiszen a kanonikus használatok láncolatából kiemel egy pontot, s azt teszi meg abszolút érvényűvé — csakhogy ilyen döntés hozatalakor soha, sehol nem hivakozhat magára a Bibliára, míg abban igazat kell adjunk neki, hogy egyébként kanonikus használatra magára igenis sok példa van mindkét szövetségben. Helyesebb tehát azt mondanunk, amit Barr már 1966-ban hangsúlyozott: a kanonizálás kumulatív folyamat volt, s ennek komolyan vétele a fontos annak az elrendezésében, amit Isten népe tapasztalatként hagyományozott tovább. Ez az elrendezés, nem vitás, jövőt meghatározó tényként volt jelen a választott nép történetében. Persze, voltak váltóállítások e kumulatív folyamat során; e fordulópontok azonban nem annyira a kánon tartalmát, mint inkább a meglévő tartalom interpretációját érintették (ld. például az Ézs 53 magyarázatának változásait). Nem vitás, hogy egy-egy ilyen váltó felekezetek, vagy éppen vallások szétválásának a pontjává is lett. Így tehát nem vitás, hogy a kanonikus megközelítés igen fontos módszerré vált és nyilvánvalóan az is marad a történeti-kritikai írásmagyarázaton belül. A jelen sorok írója azonban úgy véli, hogy a jövőben fontos modifikációval fog hatni e módszer.

Először azt hangsúlyozom, hogy nyilvánvalóan föl kell majd adni azt a nézetet, hogy a kanonikus döntés pillanatát hangsúlyoz­zuk. E pillanatok igencsak a történeti akcidentalitás égisze alatt zajlottak le, s így nehezen vonhatunk le belőlük általános érvényű irodalmi igazságokat. Csupán arra hadd utaljak, hogy mennyire eltért egymástól az alexandriai és a palesztin kánon. Az előző jellege sokkal átfogóbb, s csak az utóbbiban található meg az exkluzivitás mozzanata. A kettősség olyannyira teljes, hogy hosszú ideig konkurrenciaként sem érezték a két kánon jelenlétét (csupán Hieronymus hangsúlyozza a hebraica veritas fogalmát, szemben a görög fordítással és kánonnal). Az alexandriai kánon azonban nyilván egy olyan terv, amely a zsidó közösséget óhajtotta bemutatni idegenek számára, ill. a zsidó közösségen belül a nevelés és fennmaradás céljainak szolgált. Mintája ennek megfelelően a görög kultúra-ideál, amely szintén produkált egy hozzávetőleges tantervet azok számára, akik a hellén műveltséget magukénak óhajtották mondani. Érdekes módon itt jelentkezik a hármas beosztás először: eredetek (Homérosz), történetírás (Hérodotosz, Thukididész), ill. szépirodalom (elsősorban drámák). Megjegyzendő, hogy ennek értéke mennyire relatív lehetett, hiszen éppen olyan „apróságok” maradnak ki, mint a görög filozófusok művei. Ám a Tórá—Nebíim—Ketúbím hármasság tökéletesen ennek felel meg, s az alexandriai kánonban még éppoly nem kötelezően elhatárolt az anyag, mint a görög nevelés-ideálban: aki akarja, hozzáfűzi vagy elhagyja a tényleges irodalom egyik vagy másik darabját; a lényeg az, hogy 80-90 %-ban mégiscsak ugyanazon műveket olvasták mindenütt a hellenizmus hívei.

Nem hangsúlyozom, hogy ez a nézet mennyire nem applikál­ható a jamniai eseményekre; csupán annyit hadd hangsúlyozok, hogy akár Jamniához, akár Alexandriához ragaszkodunk kizá­rólagos érvénnyel, a kanonikus szempontot magát szűkítjük le. Ehelyett hadd térek második vélekedésemre: szerintem Childs megfogalmazásával olyan problémát érintett, amivel a történeti-kritikai bibliatudomány immár évszázada vívódott. Ha valaki végigtekinti az elmúlt század bibliai kommentárirodalmának nyelvezetét, akkor azt látja, hogy a különböző módszerek néha ugyanazon terminológiával, de egészen más aspektusból vizsgálják azokat a szövegrészeket, amelyek egy-egy bibliai szakasz keletkezése után kerültek a szövegállományba. Mind az irodalomkritika, mind a tradíciókritika, mind pedig a redakciókritika „későbbi betoldásokról”, „glosszákról”, „redakcionális jegyzetekről”, „magyarázó kiegészítésekről” beszél. Kiértékelésükben széles spektrum mutatkozik meg: Egy B. Duhm pl. nemesen elhagyja ezeket az általa későbbinek vélt szakaszokat, mások lefordítják, de magyarázatlanul hagyják, ismét mások (akikhez jómagamat is számítom) néhol fontosabbnak tartják e megjegyzéseket az eredeti szövegeknél maguknál is. Egyben azonban megegyeznek még a legszélsőségesebb nézetek is: a szöveg nem maradt úgy, ahogy eredetileg megírták, hanem hagyományozták azt; a szöveg „használatban” volt, s e használat mindig vallásos jellegű. Extrém megfogalmazás, ha „kanonikus használatról” vagy „intencionalitásról” beszélek, de mindenképp fedi a valóságot. Childs tehát ezt a mozzanatot ragadja meg, s ebben korszakos érdeme van — nem vitás. Véleményem szerint a jövő lényegesen modifikálni fogja nézetét, amennyiben azt fogjuk kutatni, hogy mi a különbség recepció és recepció között? Akár a kanonizálás céljával is: nincs ezer különböző módja annak, ahogy egy szöveget értelmezni és fölhasználni lehet? A bibliai citátumok az Újszövetségben azt mutatják, hogy igenis sokfajta módszerrel lehetett elérni a kitűzött eredményt, s még messze vagyunk attól, hogy ezeknek klasszifikációjával valamelyest rendet teremtsünk kanonikus gondolkodásunkban. A jövő évtizedek bizonnyal ezzel foglalkoznak majd.

Ez utóbbi eredmény talán merész és provokáló is: Bármily újnak tűnjék is Childs tétele, tény az, hogy a héber hagyományozás („Traditionswesen”) vizsgálatának problémáját veti föl, s ezzel hűséges, ne mondjam jó követője egy M. Noth-nak vagy egy G. von Radnak. Munkássága jól illik a XX. század módszertani erőfeszítéseinek történetébe; új korszak majd akkor nyílik, ha a Childs által javasolt lehetőségeket kimerítettük.

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!