Kókay György

A magyar időszaki sajtó története a XVIII. század végéig

Az európai sajtó kialakulása

A nyomtatott sajtó történetét azok a nyomtatott újságlevelek, röplapok -és vásári relátiók vezették be, amelyek a 15. század második felében és a 16. században elterjedtek egész Európában, de főleg Itáliában (relazoni, avisi), Németországban (Neue Zeytungen, Messrelationen), Franciaországban (Occasionels) és Angliában. Ezek az egy-, vagy csupán néhány lapos időszaki nyomtatványok már szerepet játszottak a kereskedelmi életben, a polgárság tájékoztatásában, sőt helyenként a politikai harcokból is kivették a részüket. A hugenotta küzdelmek során Franciaországban pl. a nyomtatott újságlapok olyan éles támadásokat intéztek az uralkodó ellen, hogy e nyomtatványokat betiltották; Angliában szintén erősen korlátozták az újságlevelek kiadását.

A sajtó előfutárai elleni intézkedések azonban nem tudták feltartóztatni a rendszeres hírlapirodalom kibontakozását. Az új osztálynak, a polgárságnak a térhódításával és megerősödésével egyidejűleg, a 17. század első felében Nyugat-Európa legtöbb országában megszületett a rendszeres hírlap- és folyóiratirodalom.

Franciaországban, később Oroszországban és több kelet-európai országban maguk az abszolút uralkodók udvarai is szerepet játszottak az újságírás kifejlesztésében. Az angol forradalomig a német, majd 1789-ig az angol sajtó képviselte a leghaladóbb irányt, és nagy hatást fejtett ki - többek között a polgári sajtószabadságnak Milton által történt első megfogalmazásával - Európa többi országának sajtójára is. 1789-ben pedig a francia forradalom létrehozta a politikai újságot, a forradalmi-demokrata sajtót.

A 17-18. századi polgári fejlődés eredményeként jött létre a folyóiratirodalom is. Különösen a 18. században volt szoros kapcsolata a folyóiratoknak a feltörő társadalmi osztály törekvéseivel. Míg előzőleg főleg a különböző akadémiai és tudományos folyóiratok, a 18. században az ún. morális hetilapok elszaporodása volt a jellemző Nyugat-Európában. E laptípus Angliától kezdve mindenfelé széles körökben elterjedt, és kivette részét a középrétegeknél a tudományok népszerűsítéséből, a felvilágosodás eszméinek terjesztéséből és - különösen Angliában - a társadalomkritikából is. A század második felében a morális hetilapok és a főleg német területen elszaporodó folyóiratok kritikai rovatai hozzájárultak ahhoz, hogy a hírlapokba is egyre több irodalom, majd társadalombírálat vonult be, és hogy a korábbi száraz, egyszerűen csak híreket "referáló" újságokba egyre inkább behatolt a politikai vélemény-nyilvánítás is.

A hazai hírlap-és folyóiratirodalom megindulása

Az időszaki sajtó előfutárai Magyarországon is megtalálhatók voltak: a kéziratos újság nyomai csakúgy, mint a nyomtatott újságleveleké. 1600 és 1613 közötti évekből Pozsonyban maradt fenn egy kéziratos újsággyűjtemény, amelynek példányait Kestler Márton pozsonyi főjegyző az augsburgi postamestertől, Crispinus Lambertertől kapta rendszeresen.

1587-től kezdve már hazánkban is adtak ki nyomtatott újságleveleket. Első ismert újságlevelünket Manlius János monyorókeréki vándornyomdász adta ki, német nyelven. Ez is, akárcsak a további két német nyelvű, és a 17. századi német, latin és magyar nyelvű relátiák nagy része is a török háború eseményeiről adott hírt, ugyanúgy, ahogy a külföldön megjelent egykorú újságleveleknek is szinte legfőbb témája a Magyarország területén a török ellen folyó harcok hírei voltak.

Az első, folyamatos megjelenésűnek tervezett magyarországi újság csaknem egy évszázaddal később jelent meg, mint az 1609-ben indult első német hetilap. A másfélszázados tőrök megszállás után, a Habsburg gyarmatosítás ellen síkraszálló II. Rákóczi Ferenc szabadságharca hozta létre 1705-ben a Mercurius Hungaricus (illetve később: Mercurius Veridicus ex Hungaria) címmel azt a latin nyelvű újságot, amelynek legfőbb hivatása a felkeléssel rokonszenvező külföldi közvélemény tájékoztatása volt. Ez indokolta latin-nyelvűségét is. A lapból, amely II. Rákóczi Ferenc tábornagyának, gróf Eszterházy Antalnak köszönheti létét, és amelynek egyes számait Ráday Pál szerkesztette, 1705-1710 között mindössze hat szám jelent meg.

Első újságunkat a nemzeti függetlenségért síkraszálló fejedelmi udvar hívta életre, a szabadságharc bukása után azonban már sem nemzeti udvari, sem polgári feltételek nem voltak újságok alapítására. Előtérbe kerültek az egyes nyomdászok üzleti vállalkozásai révén indított lapok, illetve a különböző felvilágosult irányzatok nyomán keletkezett újságok. Következő lapunkat a pietista reformmozgalom egyik kiemelkedő személyisége, Bél Mátyás alapította. Az általa 1721-ben Pozsonyban létrehozott Nova Posoniensia c. hetilap a szerkesztője által Halléban megismert korai német felvilágosodás hatását mutatja: Bél Comenius programját: az iskolai újságolvasást igyekezett megvalósítani. Bár az újságot 1722-ben kénytelen volt átengedni a jezsuitáknak, akiknek kezében az rövidesen meg is szűnt, kezdeményezése mégis nagy hatással volt sajtónk további fejlődésére: a század folyamán a pozsonyi evangélikus líceumból kerültek ki időszaki sajtónk következő nemzedékei is.

Közben azonban - a budai német polgárság gazdasági megerősödésével - 1730-ban Budán is létrejött az első újság, Ofnerische Mercurius címmel. Kiadója Nottenstein János György budai nyomdász volt. A budai német lap - miként általában a század hazai német nyelvű lapjai - kevés önállóságot mutatott: nagy részben a bécsi hivatalos lap, a Wienerisches Diarium híreinek utánnyomataiból állott, és csak annyiban jelentett előrelépést, hogy már hetenként kétszer jelent meg. Példányait 1739-ig ismerjük.

Jelentősebb és jóval hosszabb életű lapvállalkozásnak bizonyult az 1764-ben Pozsonyban alapított Pressburger Zeitung, amelynek létrehozása Windisch Károly Gottlieb nevéhez fűződik. Windisch a pozsonyi evangélikus felvilágosodás Bél utáni nemzedékéhez tartozott, már erősen hatottak rá a teréziánus és jozefinista korszak eszméi is. Gottsched nyelvi és kulturális reformjainak, valamint erkölcsi folyóiratainak is volt szerepe abban, hogy német nyelvű morális és tudományos folyóiratokat is alapított, amelyeken különösen megmutatkozott a bécsi felvilágosodás hatása. A Pressburger Zeitung 1929-ig élt.

A 18. század utolsó évtizedeiben a pest-budai és az erdélyi német nyelvű polgárok újabb lapokat is kiadtak: 1772-től Pesten a Neuer Kurier aus Ungarn-t, 1786-tól Budán az Ungarische Staats- und Gelehrte Nachrichtent, amelyek 1800-tól Vereinigte Ofner und Pester Zeitung címmel egyesülve, 1845-ig fennálltak. Erdély első újságja, a Siebenbürger Zeitung 1784-ben indult. Városaink német nyelvű polgárságának lapjai mellett még a század végén is adtak ki latin nyelvű újságot: 1776-1786 között Bécsben Keresztury József szerkesztésében az Ephemerides Vindobonenses-t és 1790-től 1793-ig Budán Spielenber Pál és Tertina Mihály az Ephemerides Budenses-t. Ennek oka részben az ország lakóinak többnyelvűségében, részben pedig abban a sajátos helyzetben rejlett, amelyet a latin nyelv a 18. században Magyarországon még mindig élvezett.

A magyar nyelvű újságírás kezdetei

Fejlődésünk sajátosságai közé tartozik az a jelenség is, hogy nálunk - ellentétben a nyugat-európai sajtó kezdeteivel - idegen nyelven, latinul és németül indultak meg újságjaink. A nemzeti nyelvű hírlapirodalom csak 1780-ban, nyelvi és kulturális újjászületésünk mozgalmaival kapcsolatban vette kezdetét. Bár a latin és német nyelvű újságok is szerves részei sajtónk és kultúránk történetének, az anyanyelvű sajtó megindulása mégis új korszakot nyit meg hírlapirodalmunkban. Ennek jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy a nép nyelvén írt újságokat már sokkal szélesebb körben olvashatták és ez előnyösen hatott vissza a lapok tartalmára. A magyar nyelvű újságok és folyóiratok sokkal közvetlenebbül kapcsolódtak hazai társadalmunk kérdéseihez és aktualitásaihoz, mint a csaknem kizárólag külföldi lapok alapján szerkesztett német nyelvű elődeik.

Az első magyar nyelvű újság, a pozsonyi Magyar Hírmondó megindítása Rát Mátyás nevéhez fűződik. Ő is a pozsonyi líceumban ismerkedett meg a Bél Mátyás-féle hagyományokkal, majd tanulmányait a göttingai egyetemen folytatta. Schölzer újságkollégiumainak is hatása lehetett abban, hogy hazatérve vállalkozott az első magyar újság megindítására. A lap kiadója Patzkó Ferenc nyomdász volt, aki 10 évre privilégiumot kapott a magyar újság kiadására. E privilégiumot az ország határain belül sikerült is megőriznie, noha 1786-ban Szacsvay Sándor és Tállyai Dániel megkísérelték megdönteni. Az új lapot végül is csak a következő évben, Bécsben, jozefinista kapcsolatai révén sikerült megindítania Szacsvaynak, aki már korábban részt vett a Magyar Hírmondó szerkesztésében is. A Magyar Hírmondó Rát Mátyás és utódai alatt - akik közül, rövid ideig tartó szerkesztői tevékenysége ellenére is, kiemelkedik a piarista Révai Miklós munkássága - nemcsak a hazai és külföldi események élénkebb krónikája lett elődeinél, hanem bekapcsolódott a nyelvi-irodalmi mozgalmakba is. Az újság székhelyét 1788-ban Pestre tették át, és itt - Magyar Merkurius (Merkur) címen - 1789-ig élt.

A nyolcvanas évek végére kifejlődő nemesi ellenállás sodra 1789-ben még egy magyar lapot eredményezett Bécsben: a Görög Demeter és Kerekes Sámuel által szerkesztett, Hadi és Más Nevezetes Történetek-et, amely később szintén a Magyar Hírmondó címet vette fel és 1803-ig jelent meg. Míg Szacsvay Magyar Kurírja inkább a jozefinista eszmékért lelkesedett és a bécsi felvilágosultságot terjesztette, addig Görögék lapja mögött azok a nemesi patrióták álltak, akik a nemességet a gazdasági és társadalmi reformok irányába igyekeztek befolyásolni. Mindkét bécsi lap élénk figyelemmel kísérte a francia forradalom eseményeit; 1791-ben Görögék újságába Hajnóczy József írta a franciaországi közleményeket. Míg Szacsvay főleg szellemes-szatírikus társadalombírálataival, Görögék a nemzeti nyelvű irodalom és tudományosság szervezése terén szereztek érdemeket. Bár mindkét lap túlélte az I. Ferenc uralomra jutásával együttjáró reakciós fordulatot, de Szacsvayt eltávolították az újságtól és a bécsi Magyar Hírmondó is elszürkült. A szigorú cenzúraintézkedések miatt már egyik lapunk sem tudott hírt adni a magyar jakobinus szervezkedéssel kapcsolatos eseményekről.

A nemesi mozgalom csúcspontján Erdélyben is létrejött a magyar nyelvű újságírás, 1790-ben Nagyszebenben Hochmester Márton nyomdász indította az Erdélyi Magyar Hírvivő-t, amely Fábián Dániel és Cserei Elek szerkesztésében később Kolozsvárott jelent meg, de jelentősége nem érte el a pozsonyi és bécsi lapokét. Valószínű, hogy ugyanabban vagy a következő évben meg is szűnt.

Bár 1793-ban még egy magyar újság indult Bécsben, Pánczél Dániel Bétsi Magyar Merkurius-a, a lap, csakúgy, mint a Magyar Kurír Szacsvay utódja, Decsy Sámuel alatt, a francia forradalom becsmérlőjévé vált. Mindhárom bécsi lapunk visszasüllyedt a pusztán csak híreket referáló színvonalra és miként 18. századi német újságjainkban, ezekben is összezsugorodott a hazai aktualitással bíró tartalom.

Az első magyar folyóiratok

A magyar nyelvű folyóiratirodalom csak a jozefinista évtized vége felé indult meg. Addig hírlapjaink igyekeztek hiányukat pótolni, részben úgy, hogy maguk is közöltek rövidebb-hosszabb - folyóiratba való - cikkeket, részben pedig melléklapok megjelentetésével. Ezt figyelhettük meg már Windisch Károly Gottlieb német nyelvű kezdeményezéseinél csakúgy, mint a későbbiek során a magyar újságoknál. Windisch később önálló folyóiratokat is kiadott Pozsonyban, részben gottschedi mintájú morális hetilapokat, részben pedig tudományos folyóiratot: az Ungrisches Magazin-t, 1781-ben. Ugyanebben az évben Bessenyei György is megjelentetett Der Mann ohne Vorurtheil címmel Bécsben egy morális folyóiratot, amelynek hat füzete azonban inkább csak utánzata volt a folyóiratoknak: tartalma szerint a radikális, felvilágosult írók filozófiai és politikai eszméit tartalmazta.

Nemzeti nyelven kiadott folyóirataink sorát a kassai Magyar Museum nyitotta meg, amelyet Batsányi és Kazinczy közösen tervezett, de amelynek szerkesztését az első szám után Batsányi maga végezte. A folyóirattal a szerkesztő Bessenyei kultúrpolitikai kezdeményezését kívánta folytatni, a nemesi ellenállás kifejlődésének idején: a reformizmus oldaláról harcolt a nemzeti nyelvért és a tudós társaság létrehozásáért. Magas színvonalú folyóiratában az irodalom és a politika szorosan kapcsolódott egymáshoz, és ennek nagy szerepe volt a vállalkozás népszerűségében. A reakciós fordulatkor, 1793 elején azonban az udvarhoz közeledő nemesség és a kormányzat közös fellépése Batsányi folyóiratát is elfojtotta, a Batsányi ellen megindult hajszát pedig éppen a Magyar Museumban kifejtett haladó megnyilatkozásai váltották ki.

Ugyancsak Bessenyei kezdeményezését igyekezett folytatni az 1789-ben Komáromban megindított Mindenes Gyűjtemény is, amelyet Péczeli József alapított. A komáromi folyóirat a morális hetilapokhoz hasonló, enciklopédikus tartalmú folyóirat volt, amelyben sajátos módon keveredett a jozefinista népfelvilágosító irányzat a nemesi reformizmus és a modernebb felvilágosultság eszméivel.

Kazinczy - a Magyar Museum szerkesztőségéből történt kiválása után - Orpheus címmel önálló folyóiratot alapított, amely által elsősorban a felvilágosodás eszméinek terjesztését kívánta szolgálni. Későbbi számaiban azonban szinte kizárólagossá vált a szépirodalom.

A korszak folyóirat-irodalmát Kármán József Urániája zárta le, amely összefoglalója volt a korábbi folyóiratok irányzatainak és már a romantika felé mutatott.