ZSOLTÁR cimű újság, megtalálható - itt ba jobb oldalon..

FEKETE KÁROLY Orgonáink szerepének újragondolója

,,Nem tudom, mi az oka, talán gyökerében idegen nevelési szisztémánk, elég az hozzá: mennél tőrülmetszettebb magyarsággal jelentkezik nálunk egy-egy fényes-fehér nagy szellem, annál értetlenebbül szemléljük és ítéljük meg. "

A mottóként választott idézet írója, Karácsony Sándor „Magyar Ifjúság" c. könyvében Árokháty Béla mostoha sorsából felvillantott pillanatképekkel vázolja fel az „aktív magyar ember portréját", aki szerinte „provokálja előbb a világot s hozzánemértők szemében ez a tulajdonsága aktivitásnak tűnhetik fel. A világ felbőszül ellene s attól kezdve hősünk majdnem lubickol a támadások árjában, égigérő kéjjel és belefelejtkezőn abba, hogy végrevalahára alkalma nyílik egy kis szenvedésre. Mert az ő életeleme is a szenvedés".1

I. Névjegy: Árokháty Béla (1890 -1942)

Született: Gyüre, 1890. január 14. Apja: Árokháty Béla ref. lelkész, anyja: Bodiczky Jolán.

1920-1923: ének-zenetanár a budapesti Teológián, budapesti vallásoktató lelkész

1923-1925: tanulmányúton Edinburghban

1924-ben megnősül, felesége: Szalay Margit

1927-től a Bp-Józsefváros orgonistája

1928: megalakítja a Korál Kamaraének- és Zenekart

1933-tól a Budapesti Egyházmegye szakfelügyelője

1937: megrendezi az I. Országos Protestáns Egyházzenei Konferenciát

1937: Dunamelléki Egyházkerületi zenei tanácsadó

1938: a konventi énekügyi bizottság előadója

1939. megjelenik a Jugoszláviai Enekeskönyv

1941: megjelenik a Psalterium orgonakönyv

1942. március 28-án meghal Árokháty Béla

Árokháty Béla nemcsak muzsikus volt, hanem: „Lelkipásztor, aki tereli és vigasztalja nyáját. Teológus, aki egyedül, értsük meg egyesegyedül vitte be a gyülekezeti elvet következetesen kálvini alapon énekügyünkbe. Valláspedagógus, aki míg vallástanár, módszertant épít a tanításba, mikor meg már szakfelügyelő, egyrészt a rábízott iparos-tanoncok lélektanát kutatja, másrészt a vallástanítók továbbképzésének a problémáját próbálja megoldani. Nemcsak »muzsikus« a zenében sem, hanem a protestáns magyar himnológia tudós kutatója, a modern orgonaépítés alapos elméleti ismerője és hazánkban úttörője is, az orgona és egyházi zeneirodalom átfogó ismeretében évről-évre gazdagabb műélvező, művész és a végén (kongeniális, archaizálón-hű és mégis modern Psaltériumára gondolok) műalkotó is. Karmesteri pályája holtáig emelkedőben."2

Nem a meg nem értett és érthetetlen zsenisors volt az övé, hanem a dilettánsok közötti megszállotté, aki kinőtt az ösztönös zenész, a kálvinista-hagyományos, átlag-kántor világból és tudásával, jelenlétével, írásaival kortársai valóban provokátort láttak benne. Csak kevesen ismerték fel jelentőségét és küldetését. Közülük az egyik Márton Barna nagykőrösi ref. tanár volt, aki a következőket írta egyik levelében Árokhátynak: „Csak az, aki szándékosan megvakítja a látóidegét, az nem látja tisztán a magyar református ének- és zeneügyünk problémáit. Bartók és Kodály korában nem lehet felelőtlenül halandzsázni megállapított problémák felett." (1941. szeptember 9.)

II. Egyházzenei helyzetkép a XX. század elején

A század elején jelent meg a Próbaénekeskönyv, ami sok kívánni valót hagyott maga után. Zenei igénytelenség jellemezte zsoltárrontással és dicséretválsággal. Á megindult külföldi egyházzenei reformmozgalmaknak nincs még semmilyen visszhangja. Tombolt a dalárda-korszak. Tragikomikus kísérletek és ötletek születtek a genfi zsoltárok ritmusának „megmagyarosítására". Életre hívták a Református Kántorok Egyesületét és a Zeneközlöny c. lapot, de ezek főként a kántorok társadalmi érdekeit szolgálták, zenei mellékleteik pedig a mindennapok iskolai és egyházi életének, zenei szükségleteinek primitív kielégítésére szolgáltak.

Nagy számban terjedtek a gyári készítésű, sablon-diszpozíciójú, művészi orgonajátékra alkalmatlan hangszerek. Sok helyen rontotta az orgonák minőségét az I. világháború idején végbement síp-rekvirálás, amely eltüntette az orgonák homlokzati ónsípjait.

IIl. Európai hatások Árokháty felkészülésében

Árokháty Béla 1923 őszétől 1925-ig Edinburghban volt ösztöndíjas, ahol zenei felkészültségét zenei doktorátussal szerette volna bekoronázni, de ez egyrészt anyagi okok miatt, másrészt dr. Tovey3 professzor hosszas betegsége és szabadságolása miatt megakadt. A kint töltött években a St. Johns és a St. Giles katedrális orgonái tettek rá nagy hatást.

Árokháty minden későbbi mássága, többet látása, európai szintű zenei tervei, széles egyházzenei látóköre, zenetudományi megalapozottságú állításai az Edinburgh-i években megismert külföld igényesség szintjéből érthetők meg. A skót egyházzenén kívül rálátása lett a német és francia zenei világban folyó változásokra is. Ő is figyelemmel kísérte az 1925-ben tartott hamburgi és lübecki orgonakongresszus korszakalkotó eredményeit.

Hazajövetele után ő az, aki tájékoztatja a református egyházi közvéleményt az orgonareformról. Erről tanúskodnak 1930-31-ben írt újságcikkei. Ezek egyikében pl. így ír: „Egy pár éve, hogy jeles német és francia zenetudósok meglátták azt a veszedelmet, amely a legnemesebb hangszert a teljes lezüllésbe sodorja s a lübecki XVI. századbeli orgona restaurálásával a hamisítatlan ősi orgona utolérhetetlen nemes hangzásaitól megihletve, megindították az orgonareform mozgalmat. Ez a mozgalom az orgonát eredeti ősi alapjain fejleszti tovább. Ami értékeset hozott a XVIII-XX. század építési technikája, azt felhasználja, de az orgona sajátlagos szellemében. Elveti az olcsó, vásári hatásokat s az orgonát ismét méltó, királyi fenségében állítja az Isten dicsőségének a szolgálatába. Németországban Schweitzer prof., a strassburgi teológiai fakultás kiváló tanára, híres zenetudós, Mahrenholz reformáfus lelkész, közismert organologus, Straube prof., a lipcsei szt. Tamás-iskola világhírű tanára, Bach késői utódja állanak az élén annak a művészseregnek, amely tudományosan foglalkozik az orgonával, mint templomi hangszerrel. - Nálunk semmi érdeklődés. Egyházaink orgonáik építését rábízzák tanítóikra, kántoraikra, akik lehetnek kiváló orgonisták, jeles játékosok, de nem értenek az orgonaépítéshez, ami művészi és több, mint művészi feladat, mert ehhez a szükséges ismereteket nem volt alkalmuk megszerezni. Még a Zeneművészeti Főiskolát végzett orgonaművészek között is alig akadnak néhányan, akik az orgonaépítés hihetetlenül bonyodalmas művészetét elsajátították volna. Csak legutóbb, Zalánfy Aladár zeneakadémiai tanár, és Geyer József r. kath. lelkész buzgó munkássága vezeti be az ifjú nemzedéket az orgonaépítés elemi ismereteibe."4

1935 tavaszán, a Schütz-Handel-Bach ünnepségekre Árokháty is elutazott, ahol „felkereste az orgonaépítészet remekeit Lüneburgban, Hamburgban, Lübeckben, és behatóan tanulmányozta a világhírű Thomaner-Chor életét és munkáját és a Bach-korabeli hangszereket Lipcsében, ahol Bach mai utódja, Straube professzor látta el őt bőséges felvilágosítással" - adta hírül a Református Élet című lap.5

Árokháty egyik külföldi útjának és annak hatásának Karácsony Sándor is tanúja volt: „Klosterneuburgban volt. Régesrégi, használatból jóideje kivont hangszert szólaltatott akkor meg a helybéli karnagy vendége kedvéért. ... Elég volt azonban egy óra hosszat felváltva hallanom Bélának és házigazdájának a kezelésében, hogy megértsem a mai orgonareform törekvését és holtig hű katonájává szegődjem ennek a mozgalomnak. Az orgona - orgona, nem zenekar-utánzat.6

IV. Hazai kitörési pontok

1. A zenés áhítat

Árokháty Béla meggyőződése volt, hogy a protestáns zeneművészet kincseit hozzáférhetővé kell tenni. Több írásában is elfogadja a kor egyházi zenére és a hangszerhasználatra vonatkozó rendelkezéseit, de egyházzenei munkásságának első pillanatától az utolsóig azért fáradozott, hogy minél inkább elősegítse az egyházzene térnyerését a református istentiszteleten. Kiindulásként vallotta, hogy az orgona akkor tölti be „királyi" hivatását, ha alázatosan szolgál az éneklő gyülekezetnek. ,,Amint a gyülekezeti istentisztelet liturgusa felhívja a híveket az éneklésre a zsoltár vagy a dicséret megjelölésével, éppúgy hívja az orgona a híveket az éneklésre a zsoltár- vagy dicséretdallam megjelölésével (intonálásával). S amint rázendít a hívek sokasága az énekre, akkor az orgona kap az ének szárnyaira [...] s boldog alkalomnak tartja, hogy a szárnyaló lelkekhez simulhat, mert érzi, hogy szolgálata ebben szentelődhetik meg. [...] Nem való itt hozzá sem a romantikus kitörések hatáskeresése, sem pedig az elandalító szentimentalizmus. Ismeretlenebb koráljainkat elzengi előttünk, hogy "ékesen" el tudja énekelni a nagy testvéri közösség. Az ismert dallamokat elénk idézi, hacsak főbb motívumaiban is. [...] Természetesen van szerepe az orgonának a gyülekezetben az istentiszteleti liturgia keretén kívül is. [...] Az istentisztelet megkezdése előtt és befejezése után átveheti a szót. A művészet nemes eszközeivel előtte megindíthatja a lelkeket az Isten világa felé vezető úton s utána maga is, mint a kegyelem fényében megfürdött hívő lelkek a hála és a megtisztult érzések hangjaiban ujjong.7

Az első Protestáns Egyházzenei Kongresszu-son, tisztelve az istentiszteleti rendtartás szabályait, de azért csak felveti 1937-ben: „hogy a zene művészete ezen a királyi művészetre rendeltetett hangszeren kaphat-é a templom életében művészi megbízatást s ha igen, akkor szolgálatát milyen keretekben töltheti be, ez nemcsak a református, hanem az evangélikus egyházunkban is ma még csupán az egyéni elbírálásoktól függő, de lényegében megoldatlan kérdés."8

Még jóval külföldi tapasztalatai előtt, 1920 márciusától májusáig, szerdánként 9 részből álló egyházzenei sorozatot szervezett Budapesten Árokháty, mint teológiai oktató. A kitalált új műfajnak ő adta a „zenés áhítat" elnevezést.

„A zenés áhítatok, amelyekért mintha következetlenséggel vádoltak volna bennünket a puritánság jelszava alatt, éppen azért teremtődtek meg, hogy az egyházi zenének a templomban hajlékot adjunk anélkül, hogy Kálvinnal ellenkezésbe kerülnénk. A gyülekezeti liturgikus istentisztelet körében jelenlegi istentiszteleti rendtartásunk nem ad szót Bachnak, Handelnek és a többi egyházi zeneköltőnek, tehát teremtettünk más alkalmakat. Mivel az építő zene hallgatására hívtuk egybe a híveket, ezért nem hallgathattuk el a zenés jelzőt, s mivel a zenét az Ige szolgálatába állítottuk, sőt az Igét magát is egy kis áhítat keretében megszólaltatjuk, ezért aligha a lényegtelen vonásokat emeltük ki az alkalom fogalmi megjelölésében.... Sem liturgiái elveket, sem a kálvinizmus történeti lelkiségét nem sértettük meg vele, sőt még csak nem is a pápistákat utánoztuk, hanem a - svájci reformátusokat sok lélek épülésére.8

Ennek a célnak az elérése érdekében hozta létre 1928-ban a Korál Kamaraének- és Zenekart, akiknek tagjai evangélikus és református zenészek voltak, s képesek voltak megszólaltatni a magasrendű templomi muzsikát.

Árokháty a gyülekezeti istentisztelet keretein kívül szervezett alkalmakat az Isten dicsőségének szolgálatára, evangelizációs céllal, missziói munkaként szánta. 9

2. Orgonák az igényesebb egyházzenéért (elvek és tervek)

„Vissza a régi orgonához!" - ez volt az alapelve annak a tevékenységnek is, mely Árokháty Béla orgona-építő munkásságát jellemezte. Bizony, töretlen út volt ez, kivált eleinte. Képzelhetni a halasiak elképedését, akik abban a hiszemben hívták meg egyszer Árokháty Bélát orgonaszakértőnek, hogy van egy ósdi, divatból kiment, »vergliszerű« kasznijok, azt most kidobják s a híres művész tanácsai szerint modern, villamosműre berendezett orgonával cserélik fel. Megérkezik a szakértő, nézegeti az öreg bútort, tapogatja, meg-megszólaltatja. »Csúszkaládás?« - kérdi csillogó szemmel. »Igen« - rebegik a helybeliek szemérmesen szégyenkezve. "Nagyszerű, éljen, remek, nem is reméltem!« - lelkendezik a messzirőljött ember. Alig akarták elhinni neki, hogy értékes kincs van a birtokukban. Hamisítatlan orgona, el ne herdálják. Ha tovább akarják is építeni, feltétlenül hagyják meg az eddigit – alapul.10

1937-ben a Protestáns Egyházzenei Konferencián Árokháty részletesen is kifejtette elveit „Az orgonaépítés mai problémái" címmel, ahol 1931-ben már megfogalmazott kijelentésével egybehangzóan máshol is kijelenti: „rossz, haszontalan orgonatípusok után indulnak el egyházi zenészeink, vagy pedig az orgonagyárak vásári tervezetei, sablonai után és épülnek komoly hozzáértés nélkül silány hangszerek, a szakértői ellenőrzés hiányában rossz anyagból, művészietlen és méltatlan módon anélkül, hogy bárkit is felelősségre lehetne érte vonni.”11

Árokháty ellenlábasainak, kerékkötőinek (Szabó Gyula, Hodossy Béla és kántorkörük, akiket befolyásuk alá vontak)

A Ráday Levéltárban az alábbi egyházközségek számára küldött tervet, illetve terveket, hiszen többször több alternatívát ajánlott megfontolásra a döntést hozó testületnek14: így a hagyaték őriz olyan terveket is a 45 helyszínre elküldött 80 diszpozíció között, amelyek nem valósultak meg.

3. Árokháty orgonáinak jellegzetességei:

1. Menzuráláskor legtöbbször W. Ellerhorst: Hand-buch der Orgelkunde (1936) című könyvét használta. A sípképeket Mahrenholz: Die Orgelregister, ilire Geschiclite und ihr Bau (1930) című könyvéből vette. A játékasztal méreteinél Mecheln paramétereit használta, manuálon általában 56 hanggal, a pedálon 30 hanggal építve.

2. Ha csak lehetett, a legkisebb helyre is 2 manuálos orgonát tervezett. „Minden gyülekezetnek, még a legkisebbnek is, arra kell törekednie, hogy viszonyaihoz képest a legjobb orgonát építse."15

3. A diszpozíció összeállításánál arra törekedett, hogy - a hanggula törvényeinek érvényesülésével - minden sípcsoport legyen képviselve: művenként principálok, fedettek, bőméretű fuvolák, aliquot játék, magas mixtúrák, nyelvek; a pedálon is cantus firmus játszására alkalmas magas regiszterek.

Ezt az elvet több helyen a regiszterbillék elhelyezésével, csoportosításával is jelezte, mint pl. Nyíregyházán, ahol a funkciók szerint helyezkednek el külön-külön a masculin, feminin és szóló-játékok kapcsolói.

4. Ahol régi szekrény nem volt, ott kedvelte a nyitott, modern, egytagú síptükröt (Bp-Józsefváros, Kiskunlacháza, Nyíregyháza, stb.).

5. A magyar elnevezések és a nemzetközi szóhasználat itt-ott keveredik a játszóasztal feliratainál. (Nagykőrösön pl. első látásra áttekinthetetlen volt a kopulák betűjelölése.)

6. Kétmanuálos orgonák tervezésénél többször alkalmazta a Mellművet (Csákvár, Nyíregyháza, Pacsér).

7. Árokháty terveit legszínvonalasabban a Rieger és az Angster orgonagyár valósította meg, kevésbé sikerültek Barakovits orgonái.

Árokháty a jövőnek tervezett, s minden igyekezetét ez kötötte le, mert tudta: „Hogy kevés a jó orgonásunk, annak a magyarázata az is, hogy nincsenek igazi jó orgonáink. Igazi orgonások csak igazi tökéletes művészi orgonák mellett nevelődhetnek.16

A nagykőrösi orgonaterv bevezetőjében írta le, de véleményem szerint minden nagyobb hangszernél így gondolkodott: „...a magyar református egyház kultúrája érdekében a nagykőrösi Nemes Eklézsiának is meg kell hoznia azt az áldozatot, hogy olyan orgonát állítson a jövő református kultúr-munkás-nemzedék elé, amely mintatípus és magasabb kulturális szolgálatokra is alkalmas. Amíg igazi jó orgonáink nincsenek, nem lehetnek igazi művészeink sem. Míg jeles orgonaművészeink nem lesznek, addig nem lesz egyházi ének- és zene-kultúránk sem és emiatt tovább kell szégyenkeznünk külföldi barátaink előtt, akik eljönnek Magyarországra, hogy meggyőződjenek a kultúráért való felelősségérzetünkről is. A magyar nemzet híres a zenéjéről. De egyházi zenéje elhanyagoltsága kultúránknak tagadhatatlan szégyene. Ezen segíteni csak úgy tudunk, ha egyházaink is átérzik a felelősséget érte és segíteni is készek rajta áldozatok árán is." (1931)

4. Hol tartunk ma? Hogyan tovább?

Árokháty Béla nagyszerű kezdeményezései és a sokféle meg nem értéssel küzdő életút (mégiscsak) megvalósult eredményei mindenképpen ösztönző hatásúak. Napjaink hazai református egyházzenei fejlődésében mindenképpen folytatni kell az orgona istentiszteleti szerepének bővítését.

Meg kell teremteni a gazdagabb istentiszteleti hangszerhasználat lehetőségét azokban a gyülekezetekben, ahol ehhez a tárgyi és személyi feltételek adottak.

Közeledni kell az európai protestáns ökumené orgona-használatához. Az egyházzene terén is ránk fér az EU-csatlakozás, hiszen a szaporodó nyugati testvérgyülekezeti kapcsolatokból sokunk személyes élménye az egyházzenei igényesség.

Állítsuk funkcióba az istentiszteleti orgonazenét! Hogyan?

Használjuk ki spirituális feladatokra, hiszen az orgona emóciókat keltő hangszer, s ezzel a jelleggel eszköze lehet a lelkigondozásnak és a meditációs elcsendesedésnek.

Adjunk neki doxologikus feladatot, hogy segítsen ünneppé emelni az istentiszteletet.

Számítsunk az egyházi év körforgásában az illető ünnepkör karakteressé tételében a zenei szimbolika következetes felhasználására.

Kívánjuk az igényes zenét a liturgiába kerülő „holt idők" kitöltésére.

Meg kell keresni azokat a liturgikus pontokat, ahol rövid „akklamáció-szerű" hangszeres zenei elemek hangozhatnak el. Ezek jellege lehet ráfelelő zene a gyülekezet éneke, imája mellett, vagy a bibliai gondolatokat-hangulatokat elmélyítő, netán továbbvivő zenék.

Oldódnia kellene az esztétikától való félelmünknek, s végre komolyan kellene vennünk, hogy nem emberi elvárás, hanem az Isten elvárása, hogy az istentisztelet legyen szép.

5. Néhány jellegzetes diszpozíció

Az Árokháty-hagyatékban található orgonatervek közül való az alábbi válogatás, amelyből kiderül, hogy milyen hangkép-ideálja volt Árokháty Bélának:

- milyen elképzeléseket vallott a kevés regiszterszámú kis-orgonák építésénél,

- a gazdagabb lehetőséget biztosító közepes nagyságú orgonák építésénél,

és bemutatunk néhányat a nagyobb orgonák terveiből is

 ZSOLTÁR 2003. ÉÉV ÖSSZEVONT SZÁM

1 KARÁCSONY Sándor: Magyar Ifjúság. Exodus Kiadó. Bp 1946

2 Karácsony Sándor: Magyar Ifjúság. Exodus Kiadó. Bp. 1946. 27

3 Sir Donald Francis TOVEY (1875. Eton - 1940. Edinburgh) angol zenei író, zongoraművész és zeneszerző. 1914-től az edinburgh-i egyetemen a zene professzora. 1917-ben alapította a Reid Symphony Orchestrât, amelynek karmestere is volt. Jelentős zenei író volt. Több szakkönyve jelent meg. Irt egy operát, kórusokat, szimfonikus és kamarazenei műveket. Az Encyclopnedin Britannica számára zenei szócikkeket írt.

4 Legy.1931.20.

5. RÉ 1935. április 20. 135.

6 KARÁCSONY Sándor: Magyar Ifjúság. Exodus Kiadó. Bp. 1946. 29.

7 ÁROKHÁTY Béla: Az orgona a református gyülekezetben. RE 1930. 367.

8 ÁROKHÁTY Béla: Az egyházi zene szolgálatának megszervezése, irányítása. PrSz.1937. 343.

8 ÁROKHÁTY Béla. Református orgonazúgás. RF1931/181.

9 Árokháty Béla: A református gyülekezeti éneklés. Bp.1940. 30.

10 KARÁCSONY Sándor: Magyar Ifjúság. Exodus Kiadó.1946. 29-30.

11 LEgy, 1931.19.

12 ÁROKHÁTY Béla: Az orgonaépítés mai problémái. PrSz 1937/320.

13. Jelzete a Ráday Levéltárban: »Árokháty Béla iratai" C/106. 1-6. doboz. Részletezve:

1. doboz: vegyes feljegyzések, hangversenyműsorok, fényképek az általa tervezett orgonákról, özvegyének feljegyzése férje életéről;

2. doboz: vegyes jegyzetek előadásairól, megjelent cikkeinek kéziratai, műsorok;

3. doboz: levelezés;

4. doboz: orgonatervek;

5. doboz: naptárak, zsebkönyvek;

6. doboz: önéletrajza, fényképei, nyomtatásban megjelent írásai.

14 Ráday Levéltár C 106. 4. doboz. A diszpozíciók közlésekor az irat dobozon belüli számát is közlöm.

15 ÁROKHÁTY Béla: Kis orgonák tervezése kis templomok számára. LEgy. 1930. 256.

16 ÁROKHÁTY Béla: Az orgonaépítés mai problémái. PrSz 1937. 321.