AZ EFÉZUSIAKHOZ ÍRT LEVÉL MAGYARÁZATA

Írta: Dr. Békési Andor lelkész

Bevezetés

Pál Efézusban.

Efézus nemcsak Kisázsiának, hanem az akkor ismert világnak is egyik legnevezetesebb városa volt. Lakóinak száma kétszázezer körül lehetett, így, mindjárt a legnagyobbak: Róma, Korinthus, Alexandria és Antiochia után következett. Világra szóló kereskedelem középpontja volt. Kelet és nyugat találkozott itt, méltán nevezték „kelet kapujának”. Artemis tiszteletére épült templomát, amelynek „sekrestyésé” volt a város, a világ hét csodája egyikének tekintették.

Pál második térítõi útjáról visszajövet fordult meg elõször Efézusban. De nem maradt sokáig, mert hátra hagyva munkatársait, Akvilát és Priscillát (ApCsel 18:26), továbbsietett Jeruzsálembe. A harmadik térítõi útján, megtapasztalva központi fekvése jelentõségét a misszióra, annál több idõt, közel három esztendõt töltött a városban. Elõbb a zsinagógában, majd Tirannus iskolájában prédikált. Valóságos missziói góc lett a nagy idegenforgalmú város és hamarosan messze földön híre terjedt az efézusi gyülekezet hitének. írásainak pontosabb tanulmányozása és az újabb ásatások azt bizonyítják, hogy Efézusnak nagyobb volt a jelentõsége Pál szolgálatában, mint ahogy azt eddig gondolták. Bizonyítékok mutatkoznak, hogy börtönt szenvedett több alkalommal Efézusban, sõt valóságos fenevadakkal viaskodott (1Kor 15:32). Egyesek szerint a fogsági leveleket is nem Rómából, hanem Efézusból írta (Duncan).

A gyülekezet késõbbi történetérõl keveset tudunk. A hagyomány. szerint János apostol is itt töltötte utolsó éveit. A Jelenések könyvében már az a vád ellene, hogy elhagyta elsõ szeretetét (2:4). A századfordulón Ignatius hosszú levelet ír a gyülekezetnek, nagyságát, küldetését emlegeti, gyakoribb összejövetelekre buzdítja, de valójában már ekkor a hanyatlás jelei mutatkoznak. A tizennegyedik század elején a törökök elfoglalták és megsemmisítették.

A levél rendeltetési helye.

E kérdés felvetésére az ad okot, hogy noha a levél most „az Efézusban levõ szentek”-nek szól, az „Efézusban” szó a legjobb görög kéziratokból hiányzik. Továbbá olyan gyülekezetnek írja az apostol a levelet, amelyet személyesen nem ismer, csak hallott róluk (1:15) és az olvasók is csak hírbõl ismerik az apostolt (3:2–4). A szakadár Marcion, amikor a második század közepén összegyûjtötte Pál leveleit, ezt a „laodiceaiakhoz írt levél”-nek nevezte. Ezekre a tényekre alapozva igen korán kialakult a „laodiceai elmélet”, amely ebben a levélben véli megtalálni az elveszettnek hitt laodiceai levelet (Kol 4:16). Annak idején Harnack támogatta ezt a nézetet, ma többek között Cullmann áll ki mellette, Pál leveleinek kicserélése gyakorlatával magyarázva az eredeti címzés kiesését. Amikor Efézusba is eljutott a Tichikus által vitt és valójában körlevélnek szánt írás, ott beleolvasták, illetve bele is írták az „Efézusban” szót, és benne is maradt. A probléma, a tévtanítás veszélye pedig Efézusban is ugyanaz volt, mint Laodiceában, sõt az egész Lycus völgyben. Laodicea, melynek a megdicsõült Krisztus azt mondja: „kiköplek a számból” (Jel 3:16), méltatlanná lett és érthetõ módon nem tiltakozott neve kihagyása ellen.

A levél hitelessége és írásának ideje.

Hitelességét sokan kétségbe vonták. 1. A kolosséi levéllel való szoros egyezése miatt; 2. az elütõ szókincs miatt; 3. a módosult teológiai fogalmak miatt; 4. a benne tükrözõdõ fejlett egyházszervezet miatt. Ezekkel az érvekkel szemben megállapíthatjuk, hogy a kolosséi levéllel való egyezés onnan van, hogy egyidõben és sokban egyezõ témáról írta mindkét levelet. Az eredeti levél feltehetõen átdolgozáson ment át, erre mutat a pálitól eltérõ szókincs. A levél ekkléziológiai fogalmai valóban tovább fejlõdtek, de még mindig páliak maradtak. A levél eredetiségét vallják egészen korán Ignatius és Polykarpus. Kimondhatjuk tehát – Cullmannal és másokkal –, hogy a levelet Pál írta, vagy írhatta a kolosséival egyidõben, 59 körül, feltehetõen Rómából.

A levél témája és tartalma.

A levélnek páratlan értékû az ekkléziológiai tanítása, mely az apostolnak az egyházra és Krisztusnak az egyházhoz való viszonyára vonatkozó látását közli. Amint a kolosséi levél Krisztus személyét és munkáját, ez a Krisztustestet, az egyházat mutatja fel kozmikus összefüggéseiben. Fõ témája az egyház dicsõséges küldetése. Az egyház több, mint aminek emberek látják: az a közösség, amely Isten örök tervét példázza és testesíti meg. Titok (mystérion) volt ez, Krisztus jelentette ki. Nem egyéb ez, mint minden létezõ egységre jutása. Egykor Isten szuverenitását kétségbe vonó hatalmak álltak szemben egymással a világmindenségben, de Isten elhatározta, hogy „mindent egybeszerkeszt magának Krisztusban” (1:10). Ez nem az apostol elképzelése csupán, mert kicsiben, mintegy mintaképpen máris látható ez az egység az egyházban, ahol Krisztus kiengesztelõ ereje létrehozta az emberiség két ellenséges részének, a zsidóknak és pogányoknak megbékélését. A kettõ, eggyé lett és új emberiség támadt belõle. A Krisztus tette ez. Az egyház az Õ teste, ezért tagjai felöltik az új embervoltot, aki maga Krisztus bennük (2:11–22). Az egyházban található megbékélés és egység elõre mutató. Krisztus munkája, melyet az egyházban és az egyház által visz tovább, csak akkor lesz befejezett, ha az egész világmindenség megbékél és eggyé lesz benne, Isten dicsõségére. A levél elsõ fõrésze (1–2. rész) Isten örök akaratáról és munkájáról szól: Krisztus által a bûnösöket megváltotta és alkalmassá tette az új életre, hogy mint az Õ egy népének tagjai, mellyé az egész emberiséget átformálja, éljenek az Õ dicsõségére. A második fõrészben (3–4. rész), hogy Isten munkája megy tovább abban, ami az egyházban és az egyház által a világban történik. A harmadik fõrészben (5–6. rész) arról értesülünk, hogy az egyház és az egyes keresztyének hogyan mutatják meg – szeretetben és engedelmességben, tanúságtételben és imádságban – hálaadásukat az egész világ elõtt. Más szavakkal a levél Isten kozmikus méretû megmentõ munkájáról, népének egybegyûjtésérõl és annak a világban végzett szolgálatra való felkészítésérõl szól. Közben állandóan szem elõtt tartja a tévtanítókat, akik magasabb rendû ismeretet (gnósis) ígérõ eszmékre és gyakorlatokra csábítanak.

A gnoszticizmus.

Ez elnevezés alatt a már elõbb kezdõdött és a Kr. utáni második században virágzó mozgalmat értjük, melynek követõi – legtöbbszõr különleges szervezettség nélkül, csupán a kor vallási törekvéseitõl indíttatva – ismeretre (gnósis), mégpedig meditáció, elmélyülés, belsõ látás, misztikus egyesülés, kijelentés vagy egyszerûen szertartási cselekmény által elérhetõ magasabb rendû ismeretre törekedtek. Ezen az értelmi törekvésen belül filozófusok, fõként egyiptomi eredetûek, bonyolult spekulatív rendszereket állítottak fel, hogy megmagyarázzák a világban levõ gonosz eredetét, az istenség természetét és a szellem és anyag, Isten és a világ érintkezésének a lehetõségét. Az egyetemes gonosz, a bûn székhelyét az anyagban határozták meg. Minden, ami anyagi természetû, bûnös. Ebbõl adódtak más, nagy horderejû teológiai és etikai kérdések. Ha az anyagi világ bûnös, hogyan jöhet azzal érintkezésbe Isten, a tiszta szellemiség; akár a teremtésben, akár az inkarnációban? Az emberi testben, mely szintén anyagi természetû, hogyan lehet lelki életet élni? A feleletük, amikor akár az aszkézisben, akár annak ellentétében, a kicsapongásban próbálták megöldökölni a testet, hogy kiszabadítsák belõle a lelket, Bibliaellenes volt.

A gnosztikusokat sem a fizikai realitások, sem a történelem tényei nem érdekelték, szerintük az igazságok csak allegóriákban ragadhatók meg. Az ószövetség történelemben megjelenõ kijelentését éppen ezért nem tudták értékelni. – Ezek és hasonló gondolatok észrevétlenül szivárogtak be a keresztyénség gondolatanyagába és csak késõbb, majdnem egy század múlva lett tudatossá, hogy a keresztyénséget nem annyira a császárok üldözésétõl kell félteni, mint a gnosztikusoktól, akiknek engedve a megváltás evangéliuma könnyen a kor tömegfilozófiáinak vagy szinkretista vallásainak egyikévé degenerálódhatott volna. Nem segíthetett más, mint visszatérni a kijelentés tényeihez, véget vetni a spekulációknak, megalkotni a kánont és precízen megfogalmazni a tanítást.

Irodalom.

T. K. Abbott: A Critical and Exegetical Commentary on the Epistles to the Ephesians and to the Colossians. The International Critical Commentary. New York 1916. Markus Barth: Solidarität mit den Sündern. Wesen und Auftrag der Gemeinde nach dem Epheserbrief. Kassel 1961. de Werner Boor: Die Briefe des Paulus an die Philipper und an die Kolosser. Wuppertaler Studienbibel. Berlin 1961. John Calvin: Commentaries, Ephesians, Colossians. Grand Rapids 1957. G. G. Findlay: The Epistle to the Ephesians. The Expositor’s Bible. Chicago. Vor der Hake: Commentaar op de Heilige Schrift. Amsterdam 1952. A. MacLaren: The Epistle to tbe Colossians and Philemon. The Expositor’s Bible. Chicago. Adolf Schlatter: Erläuterungen zum Neuen Testament, 7. Teil. Die Briefe an die Galater, Epheser, Kolosser und Philemon. Stuttgart, 1949. de P. Seur: Die Briefe an die Epheser, Kolosser und an Philemon. Bibelhilfe für die Gemeinde. Leipzig und Hamburg 1936. E. K. Simpson and F. F. Bruce: Commentary on the Epistles to the Ephesians and Colossians. The New International Commentary. Grand Rapids 1957. Rendtorf: Die Briefe an die Epheser, Kolosser und Philemon (NTD). G. S. Duncan: St. Paul’s Ephesian Ministry. New York 1930. J. A. C. van Leeuwen: De Brief an de Colossensen. Korte Verklaring Kampen. 1923. C. Bouma: De Brief van den apostel Paulus aan Filémon. Korte Verklaring. Kampen 1937. Pongrácz József: Az efézusi levél magyarázata. Pápa 1915.

Eféz. I. RÉSZ

Eféz. 1,1–2. Beköszöntés.

Pál a szokásos köszöntéssel küldetését alapozza meg. Azt szeretné, ha úgy tekintenék, mint Jézus Krisztus követét, aki miközben feltétlen engedelmes Ura akaratának, másoktól is ezt kívánja. Az õ szavát hallják az alábbiakban, de valójában megbízója beszél azokon keresztül és annak ereje munkálkodik általuk. Olvasói bár távol vannak tõle, õ mégis látja õket, mégpedig Isten megmentõ tettének és Krisztus hitet támasztó áldozatának fényében. És ezt mind a kettõt átfogja Isten kegyelmének és békességének íve.

Eféz. 1,3–14. Isten dicsõítése az üdvõsség munkájáért.

Isten dicsõítésével kezdi, és mint vezérmotívum ez vonul végig az egész levélen. Isten dicsõsége gazdagságát látja, ez örvendezéssel tölti el és bizonyságtételre: magasztalásra és hálaadásra készteti. Azt, amit lát, „lelki áldás”-nak nevezi. Mi szóval áldunk, Isten áldásai ellenben tettek, itt közelebbrõl: a megváltás hatalmas tényei. Az ószövetségi áldások inkább anyagi természetûek (Gen 28:3–5), az ígéret földjére vonatkoznak, az apostol viszont kimondottan lelki természetûekre gondol. De nem elszellemiesített, légies ajándékai ezek Istennek. Mert a lelki áldás lehet anyagi természetû is, a lényeges, hogy Istennel való megbékélésüket és az emberekkel való jó viszonyukat munkálja. Vannak a gondviselés Istennek is áldásai, az esõ, a mindennapi kenyér, de itt elsõrendûn az üdvösségre vonatkozó áldásokról van szó, melyeket a Szentlélek tesz hozzáférhetõvé a hívek számára. Isten Krisztusban áldotta meg õket. Nélküle semmi, Vele minden az övék. A „mennyei helyeken” (en tois epouraniois) van ebben részük (3. v.) Krisztus elhagyva a földi élet birodalmát, most egy más, mennyei szinten él (1:20). Amennyiben övéi is feltámadtak Vele, õk is birtokosai ennek az életnek (2:6; Kol 1:12). Ezért az õ tulajdonképpeni életük, amit most hitben élnek, már azzal a mennyei, tehát síron túli élettel azonos. A „Krisztusban” kifejezésnek itt és az egész levélben különleges jelentése van. Krisztus úgy körülfogja az egyháznak, a maga testének igazi életét, hogy annak tagjai Vele szoros lelki közösségben, valósággal Benne élnek, mint egy „inkluzív személyiségben” (Gal 2:20). A gyülekezet tagjainak legbelsõbb életébe enged itt az ige bepillantást. Isten szeretete munkálkodni kezd; megjelenik a kegyelem, belép a bûn és halál világába és kiválasztja az embereket, hogy „szentek és feddhetetlenek legyenek õelõtte”. És nemcsak a jövõre nézve, reménységben, hanem – Lélek munkálta életükben – már a jelenben is. Úgy érzi az ember, hogy „szegény bûnös” és az is marad halála pillanatáig, de hitben mégis szent, azaz Istenhez tartozó, Jézus Krisztus tulajdona. és mindezt a kiválasztás értelmében, melynek Kálvin szerint kettõs célja van: egy távolabbi, Isten dicsõsége, és egy közelebbi, a szent életben való járás.

Ezzel függ össze a másik szó, a „feddhetetlen” (amómos) is (4. v.). A templom körül végzett papi szolgálat és az azzal kapcsolatos áldozatok szókincsébõl való, és két dolgot juttat eszünkbe: életünknek odaszánt, oltárra tett életnek kell lennie, és aztán kifogástalannak, hibátlannak. A másik pedig az, hogy életünknek papi életnek, azaz szolgálatban eltelõ életnek kell lennie, hogy szent élet lehessen. Nem passzív szemlélõdésben, vagy az istenségben való misztikus elmerülés útján, hanem kemény munkában, az ige fegyelme alatt lesz szentté az élet. Jól mondta Carlyle: nem alvás közben leszünk szentekké.

Istennek az volt a kifejezett akarata, hogy sok fia legyen, minden népbõl és nyelvbõl, hogy õ azoknak Atyjuk, megváltó Istenük lehessen. Miért határozott így? „Kegyelme dicsõségének magasztalására, mellyel megajándékozott minket a Szeretettben” (6. v.). Egyesek szerint: bennünket, akik utálatosak voltunk undok vétkeink miatt, szeretetre méltókká tett ama Szeretettben. Ennék a szeretetnek miértjét is megnevezi, amikor ezt mondja: „kegyelme dicsõségének dicséretére”. Ennek értelme: a magasztalás, a dicséret (epainos) szó értelmétõl függ. A szó alapjelentése ennyi: mesélés, elbeszélés, közhírré tevés. És valóban ilyesmit kíván tõlünk Isten kegyelme dicsõségével kapcsolatban. A lelki áldásokat, a felsorolt hittényeket, a fiúvá fogadtatásunkat, a bûnbocsánatot, azért ajándékozta nekünk Isten, hogy kegyelmének híre legyen, dicsõsége kinyilváníttassék, ismert legyen. A világban azonban, mondja Kálvin, Isten dicsõsége elrejtetik, vagy csak nagyon töredékes módon nyilvánul meg. Isten azonban „jelt ad” a világnak az Õ dicsõségérõl azáltal, hogy övéi életét kegyelmesen megújítja, mássá, szeretetteljessé teszi. Ezért vannak õk maguk (Mt 5:16), ezért van az egyház, istentisztelet, minden szolgálat, hogy „az Úrnak dicsõség adassék, az Õ szent neve magasztaltassék”, miként a zsoltáros mondja. Az egész szakasz értelmét meghatározza az, hogy Isten nevéhez mindig hozzátéve találjuk ezt a kiegészítést: „a Jézus Krisztus Atyja”. Így Isten neve nem fogalom marad csupán, hanem olyan életvalóság lesz, aki közel jött és hozzáférhetõ lett az igében, a kijelentésben, a Fiúban. Aki õt látja, látja az Atyát. Õt látni pedig azt jelenti, hogy abba a sajátos. viszonyba lépünk Istennel, amit az atya szó fejez ki, de ugyanakkor azt is, hogy uralma alá állunk, ítélõ és könyörülõ hatalma alá adjuk magunkat. Ahogy az apa élete a fiú életét, egész lényét meghatározza, ugyanúgy Isten is övéiét. Ezért a jeladásunk arról, hogy mindezt értjük és tudjuk, nem lehet más, mint: a dicsõítés, ami nem más, mint válaszadás Isten kezdeményezõ tettére, kifejezésre juttatása annak, hogy övéi vagyunk és nem akarunk máséi lenni.

Mindennek alapja Isten szeretetében van. Ezzel a dolog egészen Isten szívéig van visszavezetve. Ezt, az Isten szívében gyökerezõ üdvakaratot nevezzük kegyelemnek. Erre a felelet nem lehet más, mint térdrehullás, imádat. A „váltság”, a kiszabadítás (apolrytrósis) ennek a kegyelemnek a tartalma, eszköze pedig Krisztus véres áldozata (7. v.). Megnevezi azt is, amitõl megszabadulunk és amiképpen megszabadulunk. Bûneink vádjától és terhétõl – így a törvény átkától és az ítélet fenyegetésétõl –, mégpedig a megszüntetés, az érvényen kívül helyezés, tehát a megbocsátás által.

Isten kegyelme megnyilatkozásának valóságos ráadása, hogy a bûnbocsánat mellé: bölcsességet és belátást, értelmet is ajándékoz, mellyel megragadhatjuk „akaratának titkát” (9. v.). Az Isten akarata megismerése része az „üdvösségnek”. Ez valójában túl van a hétköznapi megismerés határain, úgy jelentetik ki hitbe, mint „titok” (mystérion). Ilyen értelemben a titok: „egykor elrejtett, most kinyilvánított igazság”. Itt a titok, amit most megismerünk, hogy Isten egyesít, „egybeszerkeszt” mindent Krisztusban (10). A „megismerni” és megismertetni a levélben annak az ember egész létét meghatározó viszonynak megvalósulását jelenti Istennel, amire már az Ószövetségben ígéretet nyert népe (Jer 31:34). Ez az ismeret „üdvõsség ismerete” (Lk 1:77), ami a kiengeszteltetés odaajándékozásából, a bûnbocsánat feletti örvendezésbõl és Isten dicsõségének magasztalásából áll.

A keresztyének így már nemcsak szabadok (4–7 v.), nemcsak ismeretük van (8–10), hanem már az örökségnek, az Isten országába való bemenetelnek is birtokában vannak (11–12). Az „örökség” a hívõkre váró üdvjavakat jelöli, amik részben már az övék, részben pedig ezután lesznek azok. De örökség alatt magát Isten népét, a népe közé soroltatást is érthetjük. Erre kapták a Szentlélek pecsétjét. Mi ez? Tulajdonképpen bélyeg, mely a tulajdonjog jelölésére szolgált, azután a valódiság jele is volt. A rendeltetést is ezzel jelölték, és védjegyül is szolgált. Itt a Szentlélekkel való elpecsételés a belsõ bizonyosságot jelenti afelõl, hogy az olvasók Istenéi, országa, üdvössége pedig az övék. A késõbbiekbõl kitûnik, hogy az elpecsételtetés nemcsak a választottaknak szól, hanem az egész világ számára is van jelentõsége, mint a körülmetélkedésnek. A Szentlélek pecsétje figyelmeztetés, hogy az ember mindenestõl és az egész világ Isten tulajdona (4:30; Róm 4:11).

Eféz. 1,15–23. Könyörgés Isten munkájáért az egyházban.

Az olvasók is azok közé tartoznak, akiken Isten a maga üdvõsséget adó munkáját végzi, ezért ad hálát az apostol hitükért, melynek már híre van, és szeretetükért, mely már gazdagon árad mások felé. De hálaadása mindjárt könyörgésre fordul. Mit kér? Elsõsorban ismeretet. Az ismeret a Bibliában általában az Isten és ember közti helyes viszonyulást jelöli (Mt 11:27; 1Kor 8:1–3). Itt a megismerésnek arról a különleges, szinte misztikus fajáról (epignósis) van szó, ami valaminek, vagy valakinek a mély, gazdag megismerését jelöli, ami szinte egyenlõ annak lényébe való behatolással. Ennek az ismeretnek Krisztus a tárgya. Úgy ismerni Õt, mint a dicsõség Urát, akit Isten feltámasztott, majd – hatalmi elõnyt adva neki az angyalokkal szemben – jobbjára ültetett, mindent lábai alá vetett, majd az egyház „fejévé” tett. Nem az egyház legnemesebb részét jelöli ezzel, hanem azt a tényt fejezi ki, hogy Krisztus a nélkülözhetetlen kormányzója, élõ erõforrása, védelmezõ Ura, irányító akarata és táplálója testének, az egyháznak. Ennek megismerése csak úgy valósulhat meg, ha megvilágosodnak a „lelki szemek”. Ez összefügg a kért „kijelentéssel” és a „megvilágosítással”, ami Isten ismeretét adja.

A könyörgést részleteiben nézve, három dolgot nevez meg az apostol, hogy azokat megismerjék az olvasók: a) az elhívás reménységét, b) az örökség gazdagságát, c) Isten erejének nagy voltát. A „reménység” itt (18. v.) éppen úgy, mint a Kol 1:5-ben maga a reménylett dolog. Ez Isten elhívásától függ, ami nem más, mint kiválasztása és jótetszése (1:4–5). Az örökség (kléronomia), aminek lényeges jellemzõje a dicsõség, valójában az üdvösség teljessége. Ez Istené elõbb és csak azután a hívõké, de már zálogot, elõleget adott belõle a Szentlélekben. Eljövetele bizonysága annak, hogy Isten Krisztus által már uralkodik, és hogy a megváltás munkája nem a múltnak egy faktuma, hanem a jelenben folytatódó történés. A harmadik, amiért könyörög, Isten „erejének nagy volta” (19. v.). Amikor ezt teszi, Isten megismerésérõl áttér Isten erejének megtapasztalására, éppen úgy, mint a Kol 1:9–11-ben. Itt is, mint ott, ezt Krisztus feltámasztásához kapcsolja. Mert számára, aki nem az ember plátói halhatatlanságát vallotta, minden halálból támadó élet csoda, azaz Isten erejének egyenes megnyilvánulása. Krisztusban mutatta meg Isten rajtunk ereje nagy voltát; így „magunkon” is megismerhetjük gyõzelmes erejét és nemcsak a teremtésben, a világkormányzásban is. Igaz, leginkább erõtlenség által. Kálvin így mondja ezt el: Egyedül Krisztusban, mint tükörben szemlélhetjük azt, amit a kereszt gyengesége megakadályoz, hogy tisztán lássunk magunkon. Mi még a halál hatalma alatt élünk, itt megvetettek, lenézettek vagyunk. Neki azonban olyan név adatott, amit angyalok és emberek tisztelettel néznek. Ezért kell, hogy tekintetünket mi is Krisztusra irányítsuk, hogy Benne az isteni kegyelem dicsõséges kincseit megláthassuk és megmérhetetlen nagyságát megmérhessük; ami még nem tudott nyilvánvalóvá lenni mibennünk.

Krisztus szolgálatának kozmikus jelentõségét emeli ki, amikor a tévtanítók által emlegetett szellemi lények feletti hatalmát hangsúlyozza (21–22). A világegyetemben való szuverenitásról tér át Krisztusnak az egyházban való szuverenitására (23). Az egyház itt is, mint a kolosséi levélben „test”, melynek Krisztus a feje. Az alapgondolat az, hogy az egyház léte a Krisztussal való bensõséges kapcsolatán és néki való teljes alárendeltségen alapszik. Az egyház továbbmenõen (23. v.) Krisztus „teljessége” (pléróma). A mondat értelme nem világos. A tévtanítóknál a „pléróma” a hatalmak; az eónok, tehát az istenség és az ember közt található természetfölötti lények összességét jelentette. Ezt az alapjelentést a szó Pálnál is megtartotta. Másutt Isten tulajdonságainak összességét, teljességét jelenti (Kol 1:19). Istennek ez a teljéssége Krisztusban lakik. Erre kell az egyháznak is eljutnia (4:13). Itt pedig a megállapítás, hogy az egyház a Krisztus teljessége, azt jelenti, hogy életében megvalósítja Krisztusnak, a Fõnek minden tulajdonságát, szeretetét, békességét, erejét.

Eféz. II. RÉSZ

Eféz. 2,1–10. Az ember Krisztuson kívül és Krisztus egyházában.

Krisztus kozmikus méltóságának és az egyházban gyakorolt uraságának felmutatása után rátér az apostol a tapasztalatra. A téma itt is Isten hatalmas ereje”, melyet Jézus feltámasztása tanúsít, de éppen úgy a hívõk lelki halálból való feltámasztása is. Mintegy zárójelben idõzik egy pillanatra annál az állapotnál, amelybõl feltámasztotta Krisztus õket (2:2–3). A „harag fiai” voltak (3. v.). A „harag” nem az indulat érzelmének fellángolását jelenti Istennél, hanem a megfizetés folyamatát a történelemben (vö. Róm 1:18; 1Thessz 2:16). Az apostol azután visszatér fõmondanivalójához. Ez a 6. versben csúcsol. A borzalmas helyzet szemlélése is segítette annak meglátásában, hogy itt csak a tiszta kegyelem segíthetett.

Noha szeretetrõl és könyörületrõl beszél (7–10. v.), mindezek Isten újjáteremtõ hatalmas erejének megnyilvánulásai. A „kegyelembõl hit által” legpontosabb megfogalmazása Pál központi gondolatának. A zárójel világossá teszi, hogy a hit nem érdemszerzõ, maga is Isten ajándéka. Jól figyelte meg valaki, hogy ennek az egész szakasznak belsõ ritmusát a „ban-ben”-t jelentõ görög szócska kettõs elõfordulása határozza meg. Elõször a bûn szóhoz, aztán pedig Krisztushoz kapcsolva fordul elõ. És most, amikor a dicsõség Uráról az emberre fordul a tekintet, azon dõl el, hogy ki az ember, mi a sorsa, jövendõje, hogy hol található: a bûnben, vagy pedig Krisztusban, és e szerint a helye szerint tekinthetõ élõnek vagy halottnak, üdvösségben vagy kárhozatban levõnek. Ezt a két ellentétes helyzetet írja le itt az apostol, miközben az egyikrõl úgy beszél, mint múltról, a másikról pedig úgy, mint jelenrõl. Hogy ez az ellentétes állapot létrejöhessen, valami rendkívülinek, valóságos csodának kellett végbemennie. Ez az új teremtés foglalkoztatja most az apostolt. Bûnösök voltak az efézusiak, bûneikben halottak, most pedig életre jutott szentek a Jézus Krisztusban. Mi által ment ez végbe? A Krisztussal való együtt feltámadás által. A bûnösök megváltása, újjászületése. ugyanis nem más, mint a feltámadási erõ munkálkodása és gyõzelemre jutása az emberek életében. Ez a Krisztus-testet építõ, közösséget formáló erõ már mûködik a világban: összefogja, egybeszerkeszti, még a halálból is elõhozza a test életre rendelt tagjait, hogy Krisztus testének meglegyen a teljessége.

Három helyzetben mutatja itt be az embert az apostol. Elõször a bûn állapotában. Halottak voltak bûneikben. A görög szó valóságos halált jelent. Nemcsak hasonlatképpen nevezi tehát halottaknak a bûnben levõket. Nemcsak azt állapítja meg róluk – írja Kálvin –, hogy a halál veszedelmében éltek, hanem azt jelenti ki, hogy az; amiben voltak, valóságos és jelenlevõ halál volt. Nemcsak konstatálja a halált, hanem okát is megnevezi: a bûnt. Ha halott, akkor miért jár? Jár, tehát él; de csak „e világ folyása szerint”. Van egyfajta élet, ami megmarad az emberben akkor is, ha elszakadt Istentõl. A hitetlenség – folytatja Kálvin – nem rombolja le egészen az érzékeket, de mit ér mindez, ha az Isten országa nem létezik az ilyen ember számára, igen, ha az ige szava iránt teljesen süketté vált?

Azután a bûnbõl való szabadulást vázolja fel az apostol. A halál és kárhozat: a bûnállapot következményei, ha Isten közbe nem lép a Jézus Krisztusban. Mert mindnyájan „halva születünk és halott emberként élünk a világban, míg részesei nem leszünk a Krisztus életének”. Ámde Isten gazdag lévén könyörületben, közbelépett: A Fia iránti nagy szerelmét nem akarja elrejteni, sõt inkább megmutatni, valósággal „kiállítást rendezni” abból, amit ingyen kegyelembõl, meg nem érdemelt kedvezésbõl tett értünk. Egy szóval kifejezve: megelevenítette õket. A görög szó a teremtés mozzanatát foglalja magában: életet csinálni, életre kelteni. Ez a bûnbõl való szabadulás útja: a halottakat élõvé tenni. Ez megy végbe mindig az ige szavára.

A megváltottság állapotát „Krisztusban lételnek” nevezi (6. v.). Benne és Vele minden a hívõké (Róm 8:32). A Vele, mint fejükkel való kapcsolatuk révén részesülnek feltámadásában és dicsõségében. A halálból való kihozatalukról és megelevenítésükrõl úgy szól, mint ami már megtörtént, de személyesen és valósággal csak a jövõben lesz az övék. De ugyanakkor a jelenben végbemenõ történés, a lelki halálból való feltámasztás tárul itt elénk. Nemcsak Jézus Krisztus halálának és feltámadásának haszna tulajdoníttatik nekik, hanem Isten hatalmas ereje valóságosan új és más életre támasztja õket. Az Ember Fiának egész története reprodukálódik abban, aki hisz Benne, írja Monod.

Az apostol háromszor is használja az „együtt” szót, ezzel fejezve ki Krisztusnak a népével való belsõ, misztikus egységét. Az elsõvel mindent megmond, amikor ezt megállapítja. De kitûnik a másik kettõbõl, például az „együtt ültet”-bõl, hogy az „egymással való közösségünk” is hozzátartozik megváltatásunkhoz. Nem egyedül, hanem egymással együtt a miénk Benne minden. Amint Benne „a mennyei helyekre” ültetett bennünket az Atya, azóta egy új világ lehetõségei és erõi nyíltak meg számunkra, amelyekbõl már a földi életünkben meríthetünk. Velünk van Õ mindenben, mi pedig Õbenne vagyunk, éppen ezért tudunk élni a világban egészen benne, és ugyanakkor „felül” a dolgokon, felül a szenvedéseken; a Sátán hatalmán, ezért tudunk mintegy járni a hullámokon és tudunk Õbenne és általa mindenben felettébb diadalmaskodni. Méltán állapítja meg az apostol errõl az új életrõl, hogy az az Õ „alkotása”, kezemunkája. Az új életnek, mint annak idején a teremtésnek, célt és rendeltetést adott. Ezek: a tettek, cselekedetek. Nem cselekedetekbõl választott ki bennünket az Úr, de cselekedetekre, melyeket elõre elkészített. Nem kell mást tennünk, mint elkérni ezeket. Amint az új élet kegyelembõl van, úgy a jó cselekedetek is, és ezek nem mások, mint az új élet gyümölcsei.

Eféz. 2,11–22. Egykor ellenségeskedés, most békesség egymással.

Az egész szakaszban két szónak különlegesen kiemelt hely jut. Az egyik: egykor, a másik: most. Ez két idõt és idõtartamot kifejezõ szó, két különbözõ, egymástól szembetûnõen elváló szakaszt jelöl a hívõk életében. Azt, amelyik egykor volt és azt, amelyikben most élnek. Az egyik sötét, nemkívánatos, a másik dicsõséges. Az egykorról nem szabad mégsem elfeledkezni, sõt meg kell újra emlékezni, hogy megújuló figyelmeztetés maradjon és mindig tudatában legyenek az elnyert jótéteménynek, és a most dicsõsége ne tûnjék magától értetõdõnek, hanem mindig hálaadásra késztessen.

Mi volt egykor? Egy kifejezéssel: az Istentõl való elszakadtság állapota, aminek jellemzésére különbözõ mozzanatokat emel ki. Elõször is pogányok voltak, tehát nem volt részük a választott nép elõjogaiban, nem lehetett övék a kijelentés és az ígéretek áldása. Mint a világ egyéb népei, õk is tanácstalanok voltak a halállal szemben és nem tudták, hová vezet útjuk. Aztán, Krisztus nélkül valók voltak, és ugyanakkor Isten nélkül valók is. A „nélkül” szónak az eredetiben az elsõdleges jelentései: „elválasztva lenni”. Ez nagyon nehéz állapot. Tudni, hogy van Isten, van gondviselés, Vele atyai szeretetben megnyilvánuló közösség, az ember azonban nem részesülhet ezekben: Tudni, hogy van Krisztus, bocsánat, üdvösség és közben látni, hogy az ember el van rekesztve ezektõl. Azután, „távol voltak Izráel társaságától” (12). Nem volt könnyû dolog Izráellel járni, sokszor pusztán át vitt az út, de mégis biztonságos volt közéjük tartozni. És „nem volt reménységük” se, melynek beteljesedését az élet mostoha körülményei közt várhatták volna, abból erõt meríthettek volna. Isteneik voltak, de Istenük, akire gyermekként rábízhatták volna magukat, nem volt.

Ezzel a nyomorúsággal állítja szembe Pál a gyülekezet „most”-ját, amit Krisztus szerzett nekik. Õbenne lettek közelvalókká (Ézs 57:19). Krisztus a szerzõje új életüknek, Istennel és emberrel való új viszonyuknak. Naponként elmondhatják mindkét viszonylatban a zsoltárossal: a Te közelséged oly igen jó nekem! A nagy változás eszközét is megjelöli, amikor kimondja, hogy a Krisztus vére által, pontosabban vérében lettek közelvalókká. A most tartalmára, a végbement csoda eredményére is rámutat, a békességre.

A most következõ szakaszban (14–18) a levél központi gondolata tárul elénk. Az imént emlékeztette õket Isten kegyelmének életet megújító hatalmára, most pedig az egység megtapasztalására hívja fel a figyelmet, ami „elsõ zsengéje” Isten terve megvalósulásának, a mindenek egységre jutásának (1:14). A levél jellegzetes üzenetét erre vonatkozóan így fogalmazza meg: Krisztus, aki a mi békességünk, „lerontotta a közbevetett választófalat”. Mit ért ez alatt? A következõkre gondolhatunk: 1. A templom külsõ udvarát a belsõtõl elválasztó falra, mely a pogányokat félreérthetetlenül, mint „távolvalókat” bélyegezte meg. 2. Jelentheti a választófal a „függönyt”, mely a szentek szentjét különítette el. Krisztus halálakor ez ketté hasadt (Mk 15:38), és így megnyílt az út Istenhez. 3. Jelképezheti a fal a „törvényt” is, melyet az emberi parancsok és rendelkezések mintegy „kerítéssel” vettek körül. A törvénynek valóban volt ellenségeskedést támasztó jellege zsidók és pogányok között. Bizonyos értelemben sajátos nemzeti intézmény volt és sugallta a zsidóság elkülönítettségre való törekvését. Ezért elmondhatjuk, hogy Krisztus a törvényt mint elválasztó és érdemszerzésre indító tényezõt megszüntette, és így a törvény vége lett (Róm 10:4). A törvény cselekedeteit feleslegessé tevõ új, élõ utat nyitott, a hitnek az útját, és ebben „hasznát” is megjelölte a kegyelem területén (vö. Gal 5:14). 4. Jelentheti a fal átvitt értelemben azt a korlátot is Isten és ember közt, de ugyanúgy ember és ember között, melyet azok a „szellemi hatalmasságok”, a világban munkálkodó „elemi erõk” alkotnak, hogy ellenségeskedést támasszanak vele (1:21; 2:2; 6:12).

Nehéz lenne e jelentések közt választani. De valójában nem is kell. Mert éppen abban van az efézusi levél jelentõsége, hogy a szûk vallási térrõl a teljes látóhatárra vetíti a fényt. A világos üzenet ez: Krisztus minden választófalat lerontott. Ezért nincs többé „sem zsidó, sem görög” (Gal 3:28). Kiengesztelõ munkájával a kettõbõl egyet, újat teremtett, és most már élhetnek nem egymás ellen, hanem együtt, sõt egymásért. Az apostol azt is elmondja,. hogyan végezte el Krisztus ezt a munkát. Amikor testét, vérét, keresztjét említi, az Krisztus egész önmagát jelenti. Kereszthalálában fõpap és áldozat, aki közbenjár és önmagát adja, vére sokakért, pogányokért és zsidókért egyaránt kiontatik. És mivel Istennek tetszõ volt áldozata, elfogadta azt, azért van és lehet békességünk általa. Az egyház feladata azért az efézusi levél szerint: elhirdetni az örömhírt, hogy a választófal lebontatott Isten és ember, ember és ember között.

Eljutottak az idegenségbõl, az istennélküliségbõl az otthonig, Isten házáig, ahol mint egyenjogú társak, testvérek élhetnek és növekedhetnek (21). A párhuzamos helyen (Kol 1:6–10) nem kvantitatív, hanem kvalitatív, nem számbeli, hanem ismeretbeli növekedésrõl van szó elsõsorban. Itt valószínû mindkettõrõl. Jelenti az ismeretben való elmélyülést, a szeretetben és engedelmességben való elõhaladást, de a számbeli növekedést is (ApCsel 1:13; 2:41). Mindkettõt Isten adja (1Kor 3:6). Növekedniük kell még pedig élõ, szent templommá. Az épület legalsó, a felépítményt tartó falát Jézus követei alkotják, akiknek bizonyságtétele által keletkeztek a gyülekezetek. Velük együtt említtetnek a próféták, akik elsõsorban a pogányok közt tettek bizonyságot Isten üdvözítõ akaratáról. Ezek lettek nyilván az alapkövek. De milyen szerep jut az épületben Jézusnak? Általános vélemény szerint Õ a „sarokkõ” (Ézs 28:16), amelytõl függ az épület szilárdsága és amely a sokféle kõ összetartását és egységét biztosítja. Újabb magyarázók szerint – a fõség gondolatával összhangban – Jézus a „bekoronázó kõ” szerepét tölti be, melyet utoljára helyzetek a kész épületre, mint a boltozat befejezõ kövét, és ez adta meg az egész épület tartását, zárt egységét. Sziriában régi keresztyén házaknál a kapubejáratot áthidaló köveken az õskeresztyén jel: az ichthys, a hal betûit találták, azaz, Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.

Mivel minden épület, pontosabban minden keresztyén közösség Vele, a Fõvel van összeköttetésben, ezért növekedhetnek az efézusiak is Isten szent templomává (1Pt 2:6), ahol Isten jelenléte a gyülekezet imádkozó közösségében újra és újra megtapasztalható. Ebben õk is benne vannak, Krisztusban, akinek Lelke ott munkálkodik (22), erõsít, vigasztal szakadatlanul. Ez pedig – bármi történjék is az apostollal – mindig elégséges ok a hívõknek az örvendezésre és hálaadásra.

Eféz. III. RÉSZ

Eféz. 3,1–13. Isten titka ismertté lett az egyházban.

A csodálatos templom, Krisztus egyháza látása hálaadó imádságra indítja az apostolt. Belekezd, „ennek okáért”, de hirtelen abbahagyja, és csak a 14. versnél folytatja majd. Miért? Amint a maga nevét kiejtette, figyelme azonnal a maga személyére, Istenhez való viszonyára, majd jelenlegi – magyarázatot kívánó súlyos helyzetére fordult, és arra gondolt, hogy esetleg megbotránkoznak rajta, Istentõl való megbízását is kétségbe vonják, ezért jónak ítéli, hogy hivatása magasztos voltát felmutassa. Nem hallgathatja el, hogy amikor Isten elhívta õt, valami újat, rendkívülit, titkot (mystérion) jelentett ki neki, éppen „érettük”, a pogányokért. A 6. versben pontos meghatározását találjuk a „titoknak”. Másutt a jövõ dicsõségére vonatkoztatja ezt (1Kor 2:6–10; Kol 1:27). Ebben a levélben minden dolgok egybeszerkesztésére utal (1:9–10). Izráel megkeményítése a pogányok végleges begyûjtése érdekében (Róm 11:25) ennek a része. Nem kétséges, hogy a pogányok megtérése maga a titok, utal erre másutt is (Kol 1:27), itt viszont már központivá lesz az apostol gondolatában. Külön kihangsúlyozza, hogy az egyházban tapasztalható egység zsidók és pogányok közt része a titok kijelentésének. Nem más ez, mint Istennek a pogányok, sõt az egész emberiség üdvözítésére vonatkozó terve, mai kifejezéssel: az egyház egyetemessége. Ezt fejti most ki, elõbb tartalma, majd annak munkálója felöl nézve. Valójában Jézus Krisztus maga a titok, és egyben a kulcs is hozzá, akiben olyan beláthatatlan mélységei nyíltak fel az isteni erõknek és a bölcsességnek, hogy Isten üdvtervének eddig rejtett szakaszai és ismeretlen méretei egyszerre megvilágosodtak, így abban a pogányok részvétele és helye is. Erre vonatkozóan bízatott rá – kegyelembõl – sáfárság (oikonomia), mégpedig kijelentés által.

Mi volt az új a kapott kijelentésben, a régivel szemben? A válasz ebben a szóban található meg: most. Az ószövetségi ígéretekben is szó van arról, hogy amikor eljönnek a messiási kor áldásai és Izráel újra Isten megtisztított és kedves népévé lesz, ezekben az áldásokban részük lesz a népeknek is. A kapott kijelentés azt adta tudtul, hogy ez az idõ most van. Eljött a pogányok ideje, és Krisztus végéremehetetlen gazdagsága éppen az, hogy hívja a pogányokat is a mennyei életre, zsidókat és pogányokat egyformán új emberré teremtve, hogy felépítse belõlük a Krisztustestet, az egyházat. Három szemléletben is kifejezi a pogányok viszonyát Krisztushoz és a Krisztus test eddigi tagjaihoz. Elõször, ahogy már mondta, „együttöröklök”, azután ugyanannak a testnek éppen olyan teljes jogú tagjai, mint a többiek, „velük-egytest” (syssóma) lettek, és végül részesei az ígéreteknek, tehát ebben a tekintetben is egyenlõk a zsidóságból valókkal, akikéi elsõsorban voltak az ígéretek. Ahogy most az általa végzett munkára gondol, újra a kegyelmet említi, hogy kiemelje: nem az övé ez a munka valójában, Isten ereje végzi azt benne és általa. Visszatekintve elhívása idejére, magát a legkisebbnek látja az elhívottak között. De kegyelmes volt hozzá Isten, amikor az egész világot átfogó üdvtervét személyes hivatásává tette. A maga szolgálatát ebben két irányban is kimutatja. Abban állt az, elõször, hogy „hirdesse” (euangelisasthai) a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát, azaz örömüzenetet mondjon arról, hogy van váltság, bûnbocsánat a Jézus vére által. Szolgálatának másik mozzanatát ezzel a szóval mutatja fel: megvilágosítani (fótisai). Azaz, rávilágítani minden ember elõtt, hogy láthassák: mi a végbemenetele a titoknak. Így áll az apostol munkája Isten roppant világtervének a szolgálatában. Mindennek abba kell összemunkálnia, hogy az Isten üdvterve az egész világra nézve megvalósuljon. Ennek a tervnek a munkálásában ragadható meg az egyház létének az értelme is. Küldetése van, szolgálatra hivatott el. Nem önmagáért van az egyház, hanem a világért, ezért mindig nyitottnak kell lennie a világ felé, annak minden gyötrõ kérdése és ujjongásra okot adó öröme iránt. Ennek a grandiózus tervnek a látásában és vállalásában találnak egymásra az apostol és gyülekezet, és ez nyújtja a közös alapot számukra ahhoz is, amirõl éppen szó van: a könyörgéshez. És mindez „Krisztusban” lehetséges, akinek személye, jelen dicsõséges állapota összeköti a mennyet és a földet, aki az egyházat is, mint a világ üdvre vezetésének eszközét a mennyei lények érdeklõdésének is tárgyává teszi. Mert azok is feszülten figyelik a kimenetelt. És amikor majd az igazság és békesség gyõzedelmeskedik a földön, akkor Isten fiai és a hajnalcsillagok is örvendezve énekelnek.

Az elsõ versben megzendített hang, a „tiérettetek”, itt újra felcsendül, gazdagabban, új tartalommal megtelten. Az apostol fogságát, annak szenvedéseit is, íme szolgálatnak kell tekinteniük, mert áldásul és nyereségül lett az a pogányok számára, amit nem szégyellni, hanem amivel inkább dicsekedniük kell az Úrban.

Eféz. 3,14–21. Könyörgés erõért és belsõ növekedésért.

Az apostol tanítása, vagy ahogy egyesek nevezik, meditációja itt, ahogy várhattuk, könyörgésbe megy át és olyan csúcsot ér el, ahova mi talán felérni soha nem fogunk, legfeljebb a hozzávezetõ utakat tudjuk megmutatni. „Meghajtom térdeimet az Atya elõtt”, kezdi. De mit is tehetne mást, amikor egyfelõl érzi a maga méltatlanságát, másfelõl viszont látja Krisztus dicsõségét? Atyát mond és ezt nem ok nélkül teszi. Atyánk az Isten, mint életünk adója, a teremtés alapján, de amit az apostol elmondott eddig róla, az többrõl: a messze szakadtakhoz való kegyelmérõl, az Õ atyai szívérõl, bûnbocsánatban megnyilvánuló megváltó szeretetérõl beszélt. Azután „nemzetséget” említ, közelebbrõl akarva meghatározni azokat, akiknek Isten atyjukká lett, õk pedig fiaivá. A görög szó (patria) azt az embercsoportot jelöli, amely egy atyától származott. Itt is az általa teremtett életre esik a hangsúly. Az atya szó érzékelteti velünk legvilágosabban, hogy Krisztus által milyen mély a közösségünk Istennel. Most is ebben bizakodva hull térdre és meri kérni a legnagyobbat, dicsõsége gazdagságára hivatkozva. Tudatában van, hogy ha megadatik neki az egy Atyával való közösségben, hogy eggyé lehet a gyülekezettel, akkor az a vele való személyes közösségvállalást és küldetése igaz megértését is elõsegíti.

Miért könyörög hát az apostol? Az Isten szeretetének végcélja (scopus) lebeg elõtte. Három kérés van az imádságban (vö. Kol 1:9–11): a) lelki erõért, b) Krisztus bennünk lakozásáért, c) erkölcsi stabilitásért könyörög. Ezt követi a megismerésért való könyörgés, amire régebb óta készül (1:16.19), végül a teljesség kérése. Van egy szó az imádságban, ami körül minden mondanivaló csoportosul: a belsõ (esó). Ez kimondottan az ember, a gyülekezet elrejtett életére, a középre vonatkozik, ahol végsõ soron eldõlnek a csaták és születnek a gyõzelmek. Erre nézve kér elsõsorban: erõt. Ezt ígérte az Úr övéinek, és erre volt szükségük most is a gyülekezet tagjainak, mert nehéz terhet kellett viselniük, veszedelmes ellenfelekkel szemben kellett megállniuk. Mások a kísértések, más természetûek a harcok, de az erõ és annak forrása mindig egy és ugyanaz: a Szentlélek. Aki elnyeri a Szentlélek erejét, egyedül az számít erõsnek – még gyöngeségében is – az Isten elõtt, az bizonyul erõsnek a mindennapi életben is. A belsõ ember a Lélek ereje által újul napról napra (2Kor 4:16).

A belsõ megerõsödés két irányban nyilvánul meg: erõssé, élõvé teszi a hitet a Krisztussal való kapcsolatban és forróvá, egyben cselekvõvé a szeretetet az emberekkel való viszonyukban. A Krisztussal való kapcsolatnak olyan erõsnek és valóságosnak kell lennie, hogy Krisztus állandó lakozást vegyen a szívükben, tehát életük középpontjában, hogy innen az egész életet áthathassa, megszentelhesse, a harcokra felkészíthesse. Mivel Krisztus csak a szeretet légkörében marad meg, szeretetüknek olyan erõssé kell lenni, hogy valósággal benne állhassanak, mint ahogy a fa benne áll gyökereivel az anyaföldben. A szeretet nélküli élet gyökértelen élet, mely nem kap új erõket, ezért elszárad.

Kiviláglik a továbbiakból, hogy mindezt nem öncéllal kéri az apostol. A megerõsödés ugyanis alépítmény a további számára, elõfeltétel ahhoz, hogy valamit „megragadhassanak”, megérthessenek, megismerhessenek. De mit? Nem nevezi meg kifejezetten, de a fentiekbõl kitûnik, hogy azt, amit eddig mint titkot említett, aminek szolgálatára önmaga is elhívást nyert: Istennek a világot átfogó üdvtervét kell megragadni és imádkozó szívvel megismerni. Ennek – korabeli misztérium-vallásokban használt kifejezésekkel – van: szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága. Ezekkel a teljességet akarja érzékeltetni. De minek a teljességét? Semmiképpen nem ilyen általánosságét, mint Istennek jóvolta. Egyesek szerint itt a kép már átnyúlik az üdvterv eszközlõjére, az egyházra, amely által Isten megismerteti a világgal üdvözítõ akaratát és teljességre juttatja azt. Ahogy egyik írásmagyarázó fogalmazza: „Szélességében átfogja a világ minden népét, kelettõl nyugatig, hosszúságában átnyúlik minden idõn és elér az utolsó dolgok végéig, mélységében lenyúl oda, ahol a meghalt hívõk nyugosznak. Magasságában pedig feltör a mennybe, ahol Krisztus él és uralkodik.”. A kulcsszó mindebben a szeretet. A végsõ értéket megragadó ismeret nem értelmi jellegû, hanem személyes, létet meghatározó megragadása Krisztus irántunk való szeretetének. Ez a szeretet felülmúlja az ismeretet, de valószínûleg nem olyan értelemben, mintha nagyobb volna, mint az 1Kor 13:2.12-ben, hanem mivel túl nagy ahhoz, hogy teljességében megismerhessük. Végül is paradoxonnal van dolgunk: annak megismeréséért imádkozunk, ami végsõ fokon megismerhetetlen.

Summázásként azt kéri, hogy Krisztus szeretetének a megismerése révén juthassanak el Isten egész teljességéig. A fentiekben Isten kegyelmében való részvételrõl, az Isten lényegét kitevõ szeretetben való növekedésrõl van szó. Most ennek – emberileg – elérhetetlen teljessége a könyörgés tárgya. Nyilván az a csodálatos lehetõség ez, amit a Szentírás más helyen így foglal szavakba: „isteni természet részesei lettünk” (2Pt 1:4). Isten részérõl nincs akadálya annak, hogy immár Fia ábrázatához hasonlók legyünk. Ez ma még csak ígéretes kezdet bennünk, de az Úr szava a garancia, hogy drága valóság lesz egykor számunkra teljességében.