7./ HÍVŐ, IDŐS EMBER, SOK PRÓBA

Imádság

Urunk, Istenünk! Te mérted ki életünk határait; Kijelölted kezdetét és végét. Te vagy az ég és föld teremtője. Köszönjük neked, hogy elköltözött Testvérünk a te Fiadba, Jézus Krisztusba vetett hitben távozhatott el a minden élők útján. Hálásan vagyunk Urunk, hogy a te kezedben tudhatjuk. Köszönjük, hogy örök életet ajándékoztál neki. Áldunk azért, hogy ez a vigasztalásunk. - Ámen.

AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM

„Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben” (Zsolt 23,1-6).

Bevezetés

a./ ………… Testvérünk temetésére gyülekezetünk össze, aki eltávozott közülünk. Magas életkort ért meg, ebben az évben lett volna …… éves. Tőle búcsúzunk. Gondolkozzunk el azon, mik alakították és formálták mozgalmas életében. Testvérünk inkább tartózkodó volt azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik mélyen, a szívében foglalkoztatták. Soha nem beszélt a hitről hangzatos szavakkal.

b./ De szilárd alapot nyert a Jézus Krisztusba vetett hitben. Ez töltötte meg reménységgel, és ennek nyomán folytatott céltudatos keresztyén életet.

c./ Súlyosan megterhelték a betegségével és idős korával kapcsolatos megpróbáltatások. Nehezen viselte az özvegységgel járó terheket is. Nem volt könnyű végig járnia a szenvedések útját. Vágyott már elmenni a minden élők útján. - És Isten kegyelmes volt hozzá. Megvalósulhatott kívánsága, miközben tudta: hova megy, hova érkezik.

d./ Meggyőződéssel és bizonyossággal vallotta: az Úr az én Pásztorom. Ismerte Pásztorát, akiben oly sok éve bízott. És a zsoltár, amelyből idéztük ezt az igeverset, újra és újra bátorította és vigasztalta, különösen a nehéz órákban.

Vizsgáljuk meg közösen a 23. zsoltárt, amely olyan fontos volt neki. Két gondolatot kívánok hangsúlyozni ennek alapján.

1./ Az én Pásztorom nem hagy egyedül.

a./ Elköltözött Testvérünk ismerte a Pásztort. Mély meggyőződéssel vallotta: az Úr, Izráel Istene az én Pásztorom. Ez a Pásztor vezette egész életében. Friss vizekhez vezette és megörvendeztette a lelkét.

b./ Mindig mélyen megérint, mikor magas életkort megélt emberek vallják élő hittel és meggyőződéssel ezeket az igéket. Akiknek nehéz próbatételekkel és viszontagságokkal kellett megbirkózniuk.

Akik súlyos megpróbáltatásokat elszenvedve is megvallják: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem” (Zsolt 23,4.v.), - azok bizonyosan megtapasztalták ennek a drága Pásztornak a jelenlétét, hatalmát és segítségét.

c./ Milyen gyakran olvashatta Testvérünk ezt a zsoltárt nehéz óráiban? Jóllehet nem mindig könnyen jöttek ajkára ezek az igék, de mindig újra megtapasztalhatta életében ennek a zsoltárnak a valóságát. Tudta, kiben bízik, ismerte Pásztorát. Hűségesen vezette és kísérte életét Jézus Krisztus, akiben bízott. Urunk jelentette ki magáról: 

„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem” (Jn 10,14).

d./ Juhairól pedig ezt mondta Jézus: „ Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből ” (Jn 10,27k.). Ezt Pásztort ismerte Testvérünk. Hallotta a hangját. Tudta, hogy benne van elrejtve minden ínségében és minden örömében.

 2./ Az én Pásztorom célba juttat.

a./ Nagy jelentőségű volt neki az bizonyosság is, hogy: az én Pásztorom célba juttat.

„Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben” (Zsolt 23,6).

b./ Az Isten házában való megnyugvás vágya volt Testvérünk utolsó kívánsága. Bizonyos volt abban, hogy nem a földön van élete utolsó állomása. Tudta, hogy ettől sokkal nagyobb áll előttünk. Olyan világ, amelyben már nem lesz szenvedés, ínség, lárma. Ahogy Isten Igéjében olvassuk: „És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak”(Jel 21,4).

c./ Az Úr házában minden baj véget ér. Itt a földön vágyakozunk ebbe a hajlékba vagy ebbe a városba, ahogy a Zsidókhoz írt levélben áll: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Elköltözött Testvérünknek ez volt a reménysége, mivel Jézusban hitt, aki azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).

d./ Jézus, a Pásztor által érkezünk meg az atyai házba. Aki Jézusban hisz, az ezzel a bizonyossággal élhet és halhat.

e./ Van-e mindnyájunknak ilyen bizonyossága, mint amilyen elköltözött Testvérünknek volt? Ismerjük-e valamennyien Jézus Krisztust, a jó Pásztort, aki ezt mondta magáról:

„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál” (Jn 10,9).

Befejezés

a./ Elköltözött Testvérünk befejezte földi életét. Megvigasztalódhatunk abban a tudatban, hogy Pásztorában, Jézus Krisztusban bízott. Tudta, hogy halála nem az utolsó állomás, mert az örök élet, amivel Isten megajándékozta, erősebb, mint a halál. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25).

b./ Ez a mi vigasztalásunk: Testvérünk él, akkor is, ha meghalt. És mindnyájan, akik osztozunk ebben a hitben, ismét látni fogjuk őt az örökkévalóságban a teremtő Istennél. - Ámen