//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
:

14. CSERHÁTPUSZTA KREFT FERENCNÉ SZOVICS GABRIELLA (1933) CSERHÁTPUSZTA – ROHO•NICE – KOMÁROM 45.„Emb

14. CSERHÁTPUSZTA KREFT FERENCNÉ SZOVICS GABRIELLA (1933) CSERHÁTPUSZTA – ROHO•NICE – KOMÁROM 45.„Emb


CSERHÁTPUSZTA

KREFT FERENCNÉ SZOVICS GABRIELLA (1933)

CSERHÁTPUSZTA – ROHO•NICE – KOMÁROM

  1. Embernek tekintettek bennünket, emberségesen bántak velünk.”

Sok magyar családnak tragikus éve volt az 1946-os esztendõ. A mi kis falunkban is elkezdõdött a kegyetlen szlovák parancs végrehajtása: a kitelepítés. Emlékszem, szüleink a közeli Észak-Komárom piacán árulták a mezõgazdasági terményeiket. István bátyámmal ketten voltunk otthon, vigyáztunk a házra és az állatainkra.

A kis falu lakói egész nap hol itt, hol ott beszélgettek. Az arcukon rémület ült. Az esti teendõk elvégzése után játszottunk a többi fiatallal, de visszagondolva, ezek akkor nem az önfeledt idõtöltés percei voltak. A felnõttek beszélgetését hallgatva megtudtuk, hogy minden magyart elvisznek errõl a vidékrõl, és hogy helyükbe idetelepítenek Magyarországról önként jelentkezõ szlovákokat. Sokan kaptak úgynevezett fehércédulát, nekik minden vagyonukkal át kellett jönniük Magyarországra, ahova az akkori hatóságok kijelölték a letelepedési helyüket. Hiába volt sírás – aki magyar volt, annak mennie kellett. Örvendezõ szlovákok kiabálták: „Maïari za Dunaj!”Azaz: „magyarok a Dunán túlra!”

A magyarok másik részére még szörnyûbb sors várt. Ezek közé tartoztunk mi is. Picike falunkból 8–10 családot hurcoltak el. November 30-a volt, igen hideg, tél eleji zimankós idõ. Megérkeztek szüleink a városból, sajnos, rossz hírt hoztak. Szájról szájra járt, hogy több falut is kiürítenek. Édesanyám aggódott, mi lesz, ha nekünk is mennünk kell. Apánk nyugalmat színlelve bátorított minket. Velünk ez nem történhet meg, mert édesapánk, Szovics Ignác a Magyar Államvasutak alkalmazottja volt Dél-Komáromban. Mivel tudott a magyarok közeli kitelepítésérõl, a szlovákok aljas tervét nem akarta bevárni, beköltözési engedélyt kért Magyarországtól, amit deportálásunk elõtt pár nappal hozott meg a postás.* A küldemény hivatkozási száma: 241/102. eln. 1946. IV. 15. B.

Beesteledett. Ki-ki tette a dolgát. Egyszer csak hatalmas autók dübörgése hallatszott a falucskánk bevezetõ útján. Mindenki felfigyelt rá. Az emberek rájöttek, minket akarnak elvinni. Negyvennyolc éves édesapám és tizennyolc éves bátyám gyorsan elbújtak a közeli kukoricásban. Arra gondoltak, ha õk nem lesznek otthon, engem édesanyámmal nem visznek el. Fegyveres katonák körbezárták a falut. A kijelölt családok házainak bejárati ajtajánál felfegyverzett szlovák katonák álltak. Nem engedtek se ki, se be. Rettenetes félelem tört ránk.

Késõbb minden családhoz a helyi elöljáróval jöttek a deportálást lebonyolító tisztviselõk. Anyám bemutatta nekik az érvényes költözési engedélyt, de õk nem vették figyelembe, még elolvasni sem voltak hajlandók. Az, hogy az édesapám és a testvérem nem volt otthon, nem számított. Durván bántak velünk.

Kiadták utasításként, hogy reggel hatig pakoljunk össze személyes holmiként, amit tudunk. Majd megengedték, hogy a szomszédok segíthessenek deszkákból ládát készíteni, amennyit a félelmetes éjszaka alatt lehetett.

Egyik falubeli megkereste édesapámékat a kukoricásban, reggel öt órakor hazajöttek. Még most is könny szökik a szemembe, amikor eszembe jut, milyen gorombán, kegyetlenül viselkedtek velünk a katonák. Lökdöstek minket, ránk fogva a fegyverüket. „Szemét magyarok”-nak neveztek bennünket. Az iskolában elsajátított szlovák tudásommal megértettem bizonyos mondatokat. Amint ígérték, reggel megjött a többi lánctalpas jármû, köztük olyan is, amelyen látszólagos orvosi vizsgálatokat imitáltak. Majd elindult velünk a vasútállomásra, ahol beraktak bennünket marhavagonokba. Elindult velünk a vonat…

Otthagytuk szüleink élete munkáját. A sok állatot: lovakat, teheneket, sertéseket, bátyám kedvenc nyulait, a tengernyi baromfit. Szüleink köztiszteletben álló, dolgos, szorgalmas emberek voltak, édesapám elõimádkozó volt a templomban. Magára maradt a házunk a bútorokkal, összes emlékünkkel. Ott kellett hagynom kedvenc babámat, ami engem akkor, tizenhárom évesen fájdalmasan érintett. Mégis a legfájóbb az volt, amikor elbúcsúztunk a falu pici temetõjében nyugvó halottainktól, megrendülve emlékeztünk rájuk imáinkban. Még a fának is fáj elszakadni gyökereitõl… 46

Elindult velünk a szerelvény… Arra gondoltunk, hogy úgy visznek bennünket, mint korábban a zsidókat. Felidéztük az õ, emberhez méltatlan elhurcolásukat, párhuzamba állítva a mienkkel. A polgári iskolában mellõlem is elvitték két osztálytársamat, akiket soha többé nem láttunk. A sok állatunkból egyet mégis sikerült magunkkal vinnünk. Hûséges kutyánk, Fidor követett bennünket, így õt is bevagoníroztuk.

Igen hideg vagonokban, bezárva, egy vödör volt a vécénk, siralmas körülmények között haladtunk az általunk nem ismert úti cél felé. Ha megállt a tehervonat, két katona õrizte az ajtót, nehogy leszálljunk, még vizet inni sem engedtek. Durván megtiltották azt is, hogy szót váltsunk a mellettünk lévõ emberekkel.

Félelmünket tetézte, hogy édesapánk végtelen elkeseredésében késes borotvával fel akarta vágni az ereit. Egyikünknek állandóan figyelni kellett rá.

Pár napos utazás után megérkeztünk Pardubicére, ahol a szerelvényt kitolták a rakodóhoz. Azután következett a „rabszolgavásár”. Mindenkinek ki kellett állni a vagon elé. Jöttek az akkori cseh „földesurak”, végigjárták a vagonokat és válogattak bennünket. Mi hamar „elkeltünk”, mivel nem volt köztünk kisgyerek, illetve sok gyerek. Az olyan családok, ahol csak az apa tudott dolgozni és az anyuka háromnégy gyereket nevelt, azok több napig a vagon lakói maradtak. Mi a sors „kegyeltjei” voltunk, mert rendes családhoz kerültünk. Apám elbeszélése után megértették sorsunkat. Mi ugyanis nem saját kérésünkre mentünk vendégmunkásnak Csehországba.

Késõ este értünk a Roho•nice nevû kis faluba, amely 32 kilométerre fekszik Pardubicétõl. Jól befûtött cselédlakás (egy nagyszobából és egy folyosóból állt) és egy tál meleg leves várt ránk. A padló be volt terítve szalmával, rajta takaró, ezen töltöttük el elsõ, álmatlan éjszakánkat. Késõbb némileg berendezkedtünk.

Másnap édesapám kérte gazdánkat, hogy ne kelljen munkába állnia. Elutazott Prágába, a magyar nagykövetségre, ott elõadta panaszát. Mélyen felháborodtak elbeszélésén, majd másfél órán át tartott a vita a követség és a csehszlovák hatóság emberei között. Megnyugtatták apámat, hogy nemsokára hazamehetünk, illetve Magyarországra költözhetünk. Elérkezett a boldog nap, amikor a prágai nagykövetségtõl megkaptuk a hazatérési engedélyt, illetve a kényszermunka alóli felmentést 1948. június 30-án. Odaérkezésünk másnapján elveszett hûséges Fidor kutyánk. Nagyon sajnáltuk. A gazdánk felesége néhány nap múlva Pardubicében járt, és elmondta, hogy látta a kutyusunkat a vasútállomáson. Bátyám elment kerékpárral és kereste, de nem lelt rá. Nagyon bánatosak voltunk miatta. Majd tizenöt nap múlva, egy reggel az ajtóban találtuk, teljes végkimerülésben, csontsoványra fogyva szegény Fidort. Napokig etetgettük, szájába apró falatokat tömve, cumisüvegbõl itattuk vele a tejet. Tej volt bõven, mivel István bátyám több mint negyven tehenet gondozott. Cselédek lettünk.

Még egy kis epizód roho•nicei életünkbõl: Egyszer nagyon megfáztam, magas lázzal feküdtem vizes lepedõbe csavarva. Anyukámnak pontosan kellett fõznie az ebédet, de nem volt otthon krumpli.

Anyukám nem járt üzletbe, mert nem tudott cseh nyelven beszélni. Elhatároztam, hogy megtanítom pár szóra, kölcsönkérni a szomszédasszonytól. Betanítottam anyukámnak a következõt: „Dobrý den! Pani Hirauskova, pùjète mnì malièko brambory.” (Jó napot! Hirauskova asszony, adjon nekem egy kis krumplit!)

Édesanyám a kis kosárkával a hóna alatt átment a szomszédba. Kisvártatva beszaladt hozzám az említett panièka, a nevetéstõl alig tudta elmondani, hogy anyukám bement hozzájuk és így szólt: Dobrý den, brambory! – ami magyarul annyit jelent: Jó napot, krumpli! Természetesen kapott krumplit, mert látták a kosarát, és így az ebéd is elkészült. Ezután még több apró, humoros dolog történt velünk, mire megtanultunk csehül.

Egy-két esetet leírok ízelítõül: egyszer a hentesnél marhahús helyett tehénhúst kértem. Vagy a másik kedves történet: anyukám Fidornak adta a szomszédasszonytól kapott kóstolót. Ugyanis azon a vidéken az a szokás, hogy a kóstolónak szánt hurkát, kolbászt nem töltik bélbe, kupacokban halmozzák fel a tálon.

A szomszéd panièka hozott nekünk efféle finomságot. Csehül mondta anyukámnak, hogy fogja meg a Fidort, mert harapós volt. Õ meg csak annyit értett az egészbõl, hogy Fidor. Kivette a szomszédasszony kezébõl a tálat és letette a kutya elé, gondolván, neki hozta. Az ott töltött idõt könnyebbé tették a kicsi falu lakói. Rendkívül segítõ szándékkal vettek körül bennünket – nem nézve a Beneą-dekrétumot. Embernek tekintettek bennünket, emberségesen bántak velünk.

Gazdánkkal, Václav Je•abekkel igen jó volt a kapcsolatunk, ez segített átvészelni az ott töltött hosszú idõt. Azóta, immár 57 éve levelezünk egymással, a karácsonyi és húsvéti ünnepek alkalmából üdvözöljük egymást. Idén nyáron a még jó egészségnek örvendõ, 81 éves Je•ábekné és családja készülnek hozzánk látogatóba. Nagy örömmel várjuk a viszontlátást. 47

A környékbeli magyarok, akik szintén deportálva voltak, összejöttek nálunk. Minden vasárnap délelõtt a hazaszökési tervet szövögették, de nem volt tanácsos, mert a legtöbb esetben visszahozták õket.

Amikor megkaptuk az engedélyt a hazajövetelre, híre ment a faluban. Mindenki elköszönt tõlünk, aki aznap dolgozott, elõtte este vagy kora reggel jött le búcsút venni tõlünk.

Hazaindulásunk napján, mire felpakoltunk a traktor pótkocsijára, a falu apraja-nagyja odajött a házhoz, mindenki sírt. Talán azt hitték, még rosszabb helyre megyünk?! Nem! Mi boldogan jöttünk haza, illetve Magyarhonba, mert a szülõfalunkba már nem mehettünk. Szlovák telepes uralta a mi otthonunkat.

A hatóság megengedte, hogy pár napig ott tartózkodjunk, és ha még valamit találunk, azt elvihessük magunkkal. Sajnos, nem tudtunk hozzájutni a volt tulajdonunkhoz. Édesapám megismerte egyik tehenünket egy telepesnél, aki viszont nem volt hajlandó visszaadni. Így aztán végleg búcsút véve, eljöttünk Magyarországra, Komáromba.

Édesapám, a Beneą-dekrétum szenvedõje, belerokkant élete munkájának elvesztésébe, lebénult és 15 évig járóképtelen volt. Itthon ápoltuk, szeretettel, odaadással. 1971. január 17-én szólította magához az Úr.

E rövid visszaemlékezésemet Jézus szavaival szeretném lezárni: „Jövevény voltam, és ti befogadtatok.”

 

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!