„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gyászoló Testvéreim, a halál hatalma gyűjtött össze bennünket a ravatal mellé. Az igében pedig nem a halálról, hanem az életről hallunk. Gyászunkban ebben találunk rá a vigasztalás forrására; ebben találunk útmutatást mindannyian, akik még e földi élet vándorútain járunk. Figyeljünk hát a mi Istenünk szavára!
Ez az ige egy öreg ember vallomását foglalja magában. Salamon király sorra megvizsgálta az élet minden adottságát: kincsek halmozását, az élvezetekben való dúskálást, a tudomány keresését egyaránt. Kutatásai végén úgy találta, hogy minden hiábavalóság. Ebben a hiábavaló életben egyetlen döntő és fontos dolog van az ember számára: az istenfélelem, Isten parancsainak a megtartása. „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
Az igében nemcsak intés, de vigasztalás is hangzik. Ennek az a tartalma, hogy az élet minden hiábavalóságával, múlandóságával szemben, a kereső szív Isten törvényében örök értéket találhat. Az ember életének fődolga: felelősséggel cselekedni az Ő akaratát. Ez az igazi istenfélelem, de egyben ez a hosszú élet titka s egyben az örökélet ösvénye is. Mi tudjuk, hogy igazán istenfélőkké és engedelmes életű emberekké Jézus Krisztus által lehetünk. Az engedelmes Fiú tanít meg minket az engedelmességre.
II.
Hogy milyenek voltak J.F. aa. cselekedetei, azt immár megítélte az igaz Bíró. Az Újtestamentum figyelmeztetése szerint nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy tetteink jutalmát elvegyük. Mi embertársainknak csak a külső életé láthatjuk és ismerhetjük. J.F. testvérünkről is csak adatokat tudunk elsorolni. Azt, hogy ez az életút itt kezdődött el Marosvásárhelyen, több mint 71 évvel ezelőtt, s ugyancsak itt végződik városunkban. Közben testvérünk megjárta a messzeséget; belekerült a háború szörnyűségeibe és a fogság szomorú szenvedésébe. Élete végéig hordozta testében az ott szerzett bajok következményeit.
Azt mondtátok el róla, hogy nagyon szerette a családját; azt a kicsiny kört, amelyben örömet, boldogságot talált. Szerette a gyermekeit, az unokákat, - és szerette olvasni a Bibliát, amiből megnyugvást és békességet merített a lelke sorsának minden fordulatában. Mi ennyit ismerünk elköltözött aa. életéből. Isten azonban többet tud felőle. Előtte nyitott könyv minden élet, hiszen Ő a szíveknek és veséknek vizsgálója. Ismeri minden léleknek a titkát, a cselekvésének a rugóit és nem a látszat után, hanem igazságosan ítél. - Ez adja a földi élet nagy felelősségét, Testvéreim! Nem aszerint dől el örökkévaló sorsunk, amit magunk felől tartunk, még aszerint sem, ahogyan az emberek ismernek bennünket. Mindez lehet tévedés, áltatás és önáltatás. Isten úgy ítél meg bennünket, ahogyan egyedül Ő ismer minket. Valóságos látás szerint, s nem a látszat szerint.
A mi tisztünk a koporsónál: hirdetni azt, amit az örökkévaló Isten tett J.F. aáért is. Gondviselő szeretetében részesítette őt. Lelkével megvigasztalta. Érette is odaáldozta egyszülött Fiát, a Golgotán. Neki is hirdettette az evangéliumot, miszerint aki elfogadja Krisztus áldozatát, annak örök élete van. S ha a mi koporsóban nyugvó testvérünk elfogadta a felkínált kegyelmet, bizodalma lehet az utolsó napon, az ítéletkor, amikor mindnyájunknak mindenről számot kell majd adnunk.
J.F. koporsója mellett is az a mi Istenünk felhívása mindnyájunk számára, hogy egykor mindennel el kell számolnunk. Vigyázz, ember, felelősen éld ezt a földi életet! Szeress, szolgálj, békülj meg Istennel és embertársaiddal, amíg időd van!
Sokszor bánt bennünket, hogy itt a földön alábecsülnek minket az emberek; nem értékelik másokért szolgáló, önmegtagadó életünket. De ne kételkedjünk abban, hogy az igazi istenfélelem bizonyosan elnyeri majd jutalmát. Istennél feljegyeztetik minden falat kenyér, minden pohár víz, minden letörölt könnycsepp. Mindaz, amivel másoknak javára szolgálunk. És Nála bőséges lesz a jutalom. Csak haladjunk azon az úton, amelyen Krisztus Urunk előttünk jár! Kövessük Őt hittel és jócselekedettel.
Búcsúzzatok hát ezzel a szívbeli bizonyossággal drága Szerettetektől (búcsú); s kísérjük őt imádságos szívvel Istenünk trónusa elé.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
