Estadio Vicente Calderón
Madrid
Remek hírem van.Spanyolországban vannak olyan pop-rock együttesek,melyek képesek megtölteni a Vicente Calderón stadiont.Nem kis dolog,55ezer ember táncolt a gitárok hangjára.És ezen hősdráma írói az Hombres G és az El Canto del Loco.Két csapat,amely képes egyesíteni az érdekeit és így megduplázni erejét.

A közönség(java kamasz)kiizzadt a nagy ugrálásban,énekelt és jól érezte magát.Könnyed refrének,ütős ritmusok és nem túl mélyenszántó szövegek emlékeztették az embereket arra,hogy a pop zene nagyon is hálás terület;feltéve,ha jól kivitelezik.Ugyanis kellemes dallamokról és kevéssé bonyolult zenéről van szó.Nincsenek nagy szólók,sem hihetetlen előadások,sem komplikált szerzemények.Dalok vannak.És ez a lényeg.

A koncert 10.40kor kezdődött.Először az ECDL 'insoportable'-ja hangzott el,de nem Dani Martín énekelt,hanem David Summers.Méghozzá a saját bandája,az Hombres G kísérte.

Innentől kezdve a fiúk váltogatták a dalokat és a színpadot.Kíváncsi voltam,hogy ki milyen fegyverrel áll elő.David Summersék a nosztalgia erejét használták.Bár tudták,hogy van egy-két olyan friss szerzeményük,ami működhet - 'No lo sé','Amigos' - ,de az emberek igazán a régi kincsekért őrülnek meg.Az ECDL részéről inkább egy jellegzetes rock előadást láthattunk.Ez az irány jelenik meg az utolsó két lemezen,a Zapatillason és az Estados de ánimos-on is.Summers és a többiek tapasztalatát feldúlta az ECDL intenzív és hatásos színpadi jelenléte.A 'Zapatillas',a legrisebb címadó dal már-már a kaliforniai pop-punk stílusra emlékeztet.Az emberek pedig énekeltek és azonnal a hazai pop klasszikusai közé emelték.Az Hombres G boldog lenne,ha ilyen biztonsággal adhatná elő új dalait.

Az este egyik csodája az volt,hogy a végén már nem lehetett tudni,hogy tulajdonképpen kinek köszönhetően telt meg a stadion.Az első 'Vissza!!' során az Hombres G előadta a 'Venezia' és 'Marta' c. slágereit.A 'Sufre Mamón'-t a közönség kórusa kísérte.Eyg pillanatra az a benyomása támadt az embernek,hogy az HG nyerte a párharcot;az utolsó szó jogán.

De a koncert nem a győztes kikiáltására volt kihegyezve.Az ECDL utoljára a 'La madre de José'-t énekelte.55ezer látogó felejtetette el hirtelen a nosztalgikus hangulatot és táncolt a Mrs Robinson felújított,spanyol verziójára.

Az est minden szempontból a közönség kielégítéséről szólt,és arról,hogy megadják a nagyérdeműnek azt,amire vágyik.A két banda együtt énekelve fejezte be;a 'Sufre Mamón'-t összeölelkezve játszották.Mindannyian meghatódtak.De ezzel nem csak ők voltak így,a publikum nagy része is....

Julio 2005