2230 körül az emberek, predatorok és alienek ismét felveszik a harcot egymással szemben az LV1201 elnevezésű bolygón. A háború még véresebb, még kétségbe ejtőbb, még borzalmasabb és még félelmetesebb. Mint az első részben, természetesen most is választhatunk a három túlélésért küzdő fajok közül, hogy melyik bőrében vesszük fel a kilátástalannak tűnő harcot. A játék hangulata (főleg az Alien és Predator filmek, könyvek ismeretében) az első pillanattól kezdve magával ragadja az embert és vagy odaszögez minket napokra-hetekre, vagy pedig sikongatva elkezdünk keresgélni nyugtató után.
Szerintem a játék leghangulatosabb és legfélelmetesebb küldetését a tengerészgyalogos szerepében élhetjük át, ilyenkor a hatás garantált. Elképesztő, hogy mennyire át lehet élni az egészet. Küldetésünk lépésről lépésre nehezedik és a végén már azon gondolkozunk, hogy mennyivel jobb lenne mondjuk inkább sakkozni. Az egész úgy kezdődik, hogy ki mást, ha nem minket beküldenek kedves feletteseink egy kis felderítésre, amiből aztán egy őrült vérengzés kerekedik. A bolygó felszínétől kezdve, sötét bázisokon, épületeken, folyosórendszereke n át, egészen alien fészkekig kell átvergődnünk magunkat. A játék története nagyon jó, kíváncsivá tesz minket a folytatásra, és szerencsére nem veszítjük el a kedvünket kulcsok, ajtók és kapcsolók keresgélése miatt (kivéve talán az alien küldetést), mert a pályák logikusan épülnek fel, szinte adja magát, hogy merre kell tovább mennünk. Ráadásul tengerészgyalogosu nk folyamatosan egyoldalú rádió kapcsolatban van a többiekkel, így nagyon sokszor hallhatjuk, hogy mit is kéne tennünk (természetesen bármikor megnézhetjük az adott pályán való feladatokat írott formában is). Minden fajjal hét pályán kell teljesítenünk, melyek azonban további kisebb egységekre vannak bontva, és e részek között mindig megnézhetünk a játék grafikus motorjával megjelenített bejátszásokat, így jobban megértvén a sztorit.
Küldetésünk elején természetesen nem áll módunkban minden fegyver, de a történetben előre haladván folyamatosan kapjuk kézhez a jobbnál-jobb gyilok eszközöket (kissé furcsa megoldásnak találtam, hogy például a mesterlövész puskát a játék legvégén találtam meg, így szinte semmire nem tudtam használni). Kezdetben késsel, pisztollyal, a jól ismert M41A Pulse Rifle-el, Shotgunnal vigéckedhetünk, majd sorra kerül a Smartgun, a lángszóró, a rakétavető, a gránátvető, a Minigun és végül a már említett távcsöves puska. Szinte mindegyik fegyvernek van másodlagos tüzelése, melyek a különböző tölténytípusoktól kezdve a célzást segítő funkcióig vannak kivitelezve. Persze mindenki örül az erősebb fegyvereknek, de nem biztos, hogy kifizetődő egy nagyobb fegyver miatt lassabbnak lenni, így főleg a Pulse Rifle és a Shotgun kapja a főszerepet, bár szerintem a pisztoly is elég hatásos tud lenni. Szerencsére vannak kiegészítő felszerelések is, színesítvén karakterünket.

Legfontosabb a mozgásérzékelőnk, melynek pityegő hangja miatt a feszültség állandóan biztosított. Sötétben (azaz szinte mindig jól jön lámpánk, mely regenerálódó akkumulátorral van ellátva, bár sajnos nagyon nagy hibának találom, hogy fénye nem a célkereszttel azonos irányba mutat, hanem kissé lejjebb és sajnos ez a műszaki hiba, akár életünkbe is kerülhet egy vaksötét alagútban. Látásunkat segítik a fáklyák, ami szintén nem a legtökéletesebb megoldás, mert fénye kis hatósugarú, hamar elég és ráadásul maximum csak 20 darab lehet nálunk, aminek köszönhetően egy nagyobb teremben szétdobálva is csak szerény hatást érünk el. Az éjjellátó sem az igazi, mert ha bekapcsoljuk, képe nem tiszta, ráadásul egy idő után lemerül, bár szerencsére ez is a visszatöltős aksiról üzemel. Vannak ajtó vagy számítógép rendszerek, melyeket csak kis hackelős zsebkütyünkkel tudunk beüzemelni, ennek viszont az az ára, hogy hosszú másodpercekig védtelenek leszünk. Ha pedig már ez sem segít, akkor jöhet a hordozható hegesztőpisztoly.
Célkeresztünk sokszor átvált más kijelzővé, annak megfelelően, hogy ajtót nyithatunk, hackelhetünk vagy lángvágózhatunk, kapcsolóval találkozunk vagy muníciót rejtő ládával, esetleg különböző papírokat olvashatunk el, de akár minimális szinten még társainkkal is "kommunikálhatunk" , mely főleg abban merül ki, hogy megmondják mit is kéne végrehajtanunk. Amin igazán pozitív értelemben meglepődtem, hogy ebben a játékban az elsősegélycsomagok és megtalálható pajzsutánpótlások "intelligensek". Ezalatt azt értem, hogy ha találunk ilyen segélycsomagokat, akkor csak annyit vesz le belőlük a gép, amennyit sebesülésünk szükségessé tesz. Tehát ha csak 80 az életünk és 62 a pajzsunk, akkor nem fog az egész csomag eltűnni, hanem amennyi még maradt benne, azért akár a későbbiekben vissza is mehetünk. Továbbá nagyon klassz, hogy az első résszel ellentétben, itt először pajzsunk merül le és csak utána következik életünk csökkenése. Persze ez sincs mindig így, hiszen ha 5-6 alient írtunk ki közelharcban, bizony a ránk fröccsenő savas vérük elég hamar elintéz minket.

Megvallom őszintén, hogy legkevésbé a predátoroskodást kedvelem. Hiába van neki a legfejlettebb kütyük hada, szerintem egy húzósabb közelharcban halálra van ítélve. Igazából, mint bérgyilkos válik be, azaz messziről és rejtőzködve tudja kihozni magából a maximumot, márpedig e feltételek igen kevésszer adottak. Fegyverarzenálja igen széles és színes, bár természetesen egyik sem használható minden szituációban, így a gyors reakcióképesség a megoldás a túlélés érdekében. Jó pár fegyvere ismerősen köszön vissza az első részből, de szépszámmal kapott újgenerációs cuccokat is.
A Wristblades segítségével mindenkit csíkokra tud vágni, ennek továbbfejlesztett verziója a lándzsa, melynek használata közben az ember egy középkori lovagnak képzeli magát (persze ló nélkül . Speargunnal a kezünkben igen halálos és pontos fegyverrel irthatunk, bár sajnos ennek a nyílpuskának hátránya, hogy a töltények hamar elfogynak (Visszaszerezhetjü k töltényeinket, ha az ellenség fejére célzunk, mert ilyenkor áldozatunk koponyája addig nem tűnik el a térképről, míg abból el nem távolítottuk azokat. Ráadásul minden fejlövésért - melyet egy gúnyos Ragadozó röhögés kísér - pontokat kapunk, bár sok értelme nincsen a trófeagyűjtésnek ebből a szempontból.). Fejlettebb technológiai szintre enged következtetni plazma pisztolya és az úgynevezett Plasmacaster, mely megfelelő látásmódban lézerrel célzó energiagömböt kilövő fegyvert takar, mely igen nagy pontossággal és erővel bír. Kedvencem a Disc, mely valójában egy halálos frízbi, és végül a Netgun, mellyel a minket nem kedvelőket tehetjük mozgásképtelenné, bár ez nem tökéletes megoldás, hiszen a háló nem áll ellen a különböző karmoknak és vágó eszközöknek. Ha pedig terroristát akarunk játszani, segítségünkre lesz a Remote Bomb. Majdnem minden harci eszközünknek a módjában áll a másodlagos funkció (bár néhány ezek közül függ attól, hogy láthatatlanok vagyunk e vagy sem és hogy melyik látásmódot használjuk), melyek segítségével nagyobb pusztítást vihetünk végbe, visszahívhatjuk Disckünket, de akár az ellenségek különböző látásmódjait is megzavarhatjuk.
Természetesen Ragadozónknak is a rendelkezésére állnak különböző segédeszközök. A legfontosabb, hogy már nincsen szükségünk energiacellákra, melyeket az első részben keresgéltünk, mert már ezen a téren is önellátóak lettünk az energia visszatöltőnek köszönhetően. Életünket is hamar optimalizálhatjuk a megszokott Medicomp segítségével. Célzásunkat segíti a zoom funkció, mely akár háromszoros nagyításban is közelebb hozhatja a célpontot. Ha pedig bezárt elektromos ajtókat és különböző elektronikai rendszereket kell kezelnünk, akkor az úgynevezett Charge Emitterhez fordulhatunk, mely lényegében az emberek hackelős motyójához hasonlít. Előnyt jelent, ha láthatatlanná válunk, de persze közel sem old meg minden helyzetet ez a tulajdonságunk, hiszen az embereket segíti a mozgásérzékelő, a predatorokat a háromféle látásmód, míg az alieneket a speciális "aura" látás. Ha pedig még ez nem elég, láthatatlanságunk vízben és bizonyos fegyverek használata közben megszűnik, valamint ha energiánk elfogy. Az első rész bonusz pályáin használhattuk az energia kampót, így képesek voltunk a magasabb helyek elérésére is, de ezt az új részben kivették és pótolták egy újfajta ugrással, mely mindig a rendelkezésünkre áll, tehát most már nem okoz problémát, mondjuk egy magas faágra való feljutás. Predátorunk célkeresztje is változik annak függvényében, hogy éppen harcolunk, ajtót nyitunk, töltényt gyűjtünk vagy az elektromos dolgokat bütyköljük e éppen.
Érdekes módon, az előző résszel ellentétben, szerintem a legkönnyebb küldetést az alien szerepében élhetjük át. Hihetetlenül gyors mozgású, támadása abszolút halálos és szemmel követhetetlen. Nagyon ötletes és a játék hangulatát az egekig növeli, hogy kezdetben arctámadóként kezdjük rovarpályafutásunk at. Mint ilyen kis vegetáló lény, természetesen nem tudunk harcolni, de annál nagyobb hatást tudunk elérni, ha megtaláljuk védtelen áldozatunkat. Miután leraktuk peténket áldozatunk pocijában, megdöglünk, de máris kezdődik átalakulásunk második fázisa, melynek kezdetén ki kell rágnunk magunkat gazdatestünkből. Miután ezt a kissé undorító és visszataszító bordaharapdálós incidenst véghezvittük, mint egy húszcentis rohangáló protézis folytathatjuk karrierünket. Még mindig nem vagyunk képesek komoly veszélyt jelenteni az univerzum többi lakójára, de ha sikerül egy kisállat- kereskedésbe beszabadulnunk (macskát kell ennünk), akkor lárva korszakunk véget ér és mint gyönyörű, életerős és nyáladzó bogárterminátor, elkezdhetjük mások ijesztgetését némi lakomával egybekötve. Egész lényünk a gyilkolásért lett megteremtve, így testünk erre az ősi ösztönre van kihegyezve. Sebességünk páratlan, tudunk falra mászni és hatalmasakat ugrani előre és felfelé, azaz predesztinálva vagyunk az olimpiára, ha az emberek ezt engednék. Négyféle támadással tudunk örömet szerezni a nekünk unszimpatikus arcoknak, és bár ez a többi fajhoz képest kissé kevésnek tűnik, korántsem jelenti azt, hogy nem elég. Karmaink segítségével mi lehetünk a megtestesült bio-ventillátor, mely ha egyszer elkap valakit, annak peches napja lesz.

Mérgezett fullánkkal ellátott farkunk segítségével ideiglenesen akár meg is béníthatjuk az ellenfeleket, de természetesen sima ölésre is alkalmas e testrészünk. Kedvencem a hatalmas támadóugrással egybekötött karomtámadás, melynek hatásának köszönhetően már csak a takarítóknak van dolga, hiszen áldozatunkból nem marad más csak egy véres-trutyis pacni (ennek az ölési formátumnak a nagy hátránya, hogy prédánk feje nem marad meg, így nem tudunk életerőt nyerni). Persze az evésre is gondolni kell, így a jól ismert fejleharapás is maradt, mely támadással pótolhatjuk életerőnket, akár élő organizmusról van szó, akár holtról.
Szerintem az alien a játékban a legtökéletesebb gyilkoló gép. Természetesen nem tudunk ajtókat kinyitni és lámpát használni, de nincs is ilyen idétlen humanoid dolgokra szükségünk. Az ajtók maguktól kinyílnak előttünk, ha pedig nem, akkor vagy lerombolhatjuk azokat, vagy egyszerűen másik útvonalat keresünk. Az alien látásmódja igen kifinomult. Alapból azonnal látjuk ellenségeinket különböző színű aurákban (kék-ember, predátor-zöld, alien-piros). Természetesen a Bishop-szerű szintetikus embereknek nincsen aurája, de így sem jelentenek gondot. Ha pedig vaksötétben kell szaladgálnunk, akkor egyszerűen átválthatunk éjjellátó nézetre.
Az alien célkeresztje is változik a játék folyamán. Ha valakinek a fejét leharaphatjuk, megjelenik szépséges, PH értékben gazdag fogsorunk, illetve ha ajtókat, számítógépeket törhetünk szét, akkor karmaink jelennek meg kétoldalt. Ötletes segítség falra mászás közben, hogy különböző nyilak segítenek a tájékozódásban, így mindig tisztában vagyunk azzal, hogy merre van a fent és a lent. Ami nagyon tetszik a játékban, hogy a pályák élnek és nem csak arról van szó, hogy mi megyünk és ölünk. Bármelyik fajjal is legyünk, tőlünk független események garmadával találkozunk. Embereknél például az elején szép békésen mendegélek (na jó, tök bepatázva futottam, nehogy megtámadjanak , amikor is látom, hogy teherautók robbannak fel, predátor öli az embereket, cikázik balra jobbra a lézernyaláb, mindenütt lenyúzott és fejjel lefelé felakasztott embertetemek lógnak, de engem mégsem bántott a Ragadozó, hanem láthatatlanná vált és tovább ment. Aliennel pedig volt olyan, hogy emberek ellen harcoltam, amikor észrevettem egy predátort, aki egy magaslaton állt és röhögött, majd eltűnt. Egy másik alkalommal pedig egy rendszert kellett széttörnöm és ennek hatására üvegkalitkák nyíltak ki, melyekből fajtársaim kilépve azonnal elkezdték gyilkolni az embereket, én pedig mentem tovább a dolgomra. Az is ütött, amikor egy résznél úgy jutunk tovább, hogy egy predátor elkezd röhögni, majd a filmből jól ismert módón felrobbantja magát.

Az emberek folyamatosan beszélgetnek, melyeket kihallgathatunk, mindenki teszi a saját dolgát, árukat pakolnak ki-be, alienek alszanak békésen, dülöngélnek a mérgező növények a szélben, a szintén mérgező tavak között, rohangálnak a különböző teremtmények, repülőgépek szállnak fel és le, egyszóval egy olyan bolygón vagyunk, ahol nem csak körülöttünk forognak az események. Volt viszont egy rész, ahol túlzásba vitték ezt a hatalmas életet. Emberként rohangálásom közepette egyszer csak észrevettem, hogy a falhoz van ragasztva egy nő (ugye ez azt jelenti, hogy hamarosan kijön belőle egy kis alien). Azonnal elkezdtem lőni, sőt egy gránátot is ráküldtem, hogy ne szenvedjen szerencsétlen. Fröcsögött a vér rendesen, majd utána közelebb mentem, hogy megvizsgáljam szerencsétlent. Ekkor a célkereszt átváltozott, vagyis valamilyen funkciót lehet kihozni az áldozatból. Megnyomtam a USE gombot, erre a nő elkezdett agonizálni. Ez azért érdekes, mert előtte halomra lőttem, ráadásul a végén nem is jött ki belőle egy új alien.
A játék grafikáját illetően kissé bajban vagyok. Maximális beállítások mellett nagy felbontásban is az emberek arca úgy néz ki, mint valami 98-as grafika, hiába mozognak a szemek és a száj, valahogy mégis csúnya szögletes. A fegyverek kidolgozása a predátoroknál és embereknél szintén csúnya szögletes, a növényzet a bolygón ugyancsak rossz megjelenítésű, de ennek ellenére valahogy mégis király az egész. Hihetetlen szépen van megcsinálva, ahogy a fegyverünkön mozgás közben a különböző fényhatásokat csodálhatjuk, arról nem is beszélve, hogy amikor az egyik ember mellém állt és bekapcsolta a vállán lévő lámpát, az annyira valósághű volt, hogy egy pillanatra lenéztem a billentyűzetemre, mert azt hittem, hogy oda világított ki. A fegyverek torkolattüze csodás, a robbanások lenyűgözők, ugyanakkor a lángszóró látványa meg sem közelíti a Wolfensteinben látottét. Viszont csodálatos, amikor például a Shotgunnal belelövök egy alienbe, ahogy az atomjaira szétrobban, az valami félelmetes. Szóval a grafika bizonyos részeinél azt mondtam, hogy ennél szebb már nem is lehetne, más részeknél meg azt, hogy ennél még én is szebbet tudnék készíteni.

A játék hangjáról viszont csak szuperlatívuszokba n lehet véleményt alkotni. Minden hangeffekt tökéletes, a fegyverektől kezdve a karakterek hangjain át egészen a különböző felületeken való menésig. Egyszerűen tökéletes, a zene pedig igazán passzol a játék hangulatához, ráadásul teljesen interaktív, azaz húzósabb részeknél azonnal beindulnak a harci dobok.
Mindent összevetve egy félelmetesen jó FPS játékot kapott kézhez a világ, amely kihagyhatatlan és bár grafikailag a Wolfenstein jobb, de hangulatban tízszer is oda veri azt az Aliens versus Predator 2. Sőt, szerencsére már lehetőségünk van bármikor menteni, így nem jelent akkora gondot, ha meghalunk. A multiplayer része is tökéletes, de az már egy másik cikket kell, hogy megérdemeljen.

http:// www.pcdome.hu/