Új bejegyzés Frissítés

2012.08.23. 22:38 Calixte

-Még nekem sem volt időm fürdeni... * Sóhajt egyet, majd beletúr barna tincseibe. *  - Miért venném vissza? * Kérdezi, tekintetét Nwalcára villantva. Látszik rajta, hogy meztelenül sem érzi magát feszélyezve, ahogy testével is teljesen felé fordul. Jókedvét is mutatja, hogy közben fütyörészik. Az ajtó hoz lép, és keze egy mozdulatával bezárja a fürdő ajtaját, így Nwalcának padhelyzetet teremtve. A hatalmas kádhoz lép, és kényelmesen elhelyezi testét a vízben. Körvonalazódott gondolataiban valami, és ez már most mulattatta. Újból Nwalcára pillantott, ajkain a jól ismert, jellegzetesen sunyi mosoly játszott. *  - Ha tényleg úgy van, ahogy állítottad.... ha nem vágyódsz utánam... akkor semmi problémád nem lehet egy kádban fürdeni velem, nem igaz? Elég nagy kettőnknek...

2012.08.23. 22:26 Presy | Nwalca

Szemeivel végig követi a másikat, aki az ajtóra tapad és hallgatózik, majd eltávolodik tőle és rá pillant, ráadásként még be is szól, amit ugye az idősebb nem tűr el, mert hát... tényleg harapós kedvében van.  - Mindjárt leharapom a golyóidat és akkor már nem fogsz gúnyolódni! - morran fel undok arckifejezését felöltve. Kezeit összefonja mellkasánál, szorosan, ezzel is tudatva a fiatalabbal, hogy hozzá ne merjen szólni. Végül is a célját elérte, mert nem szólt hozzá, csak megfogta és egy mozdulattal a vállára is dobja, persze finoman.  - Azonnal tegyél le! Hallod! Megengedtem neked, hogy így vigyél be?! - kapálózik és kiabál, hiába fáj mindene, azért próbálkozik, persze hasztalanul. Mikor Cal lerakja összeszorítja a fogait, de ahogy a kölyök elhelyezte a széken, úgy is marad. Nem mer megmozdulni.   - Mégis mit...? - ámul el, amikor is felfogja, hogy Cal vetkőzni kezd. - Azonnal vedd vissza a ruháidat te szemtelen kölyök! - Jobb karját felemelve mutogatni kezd felé.  - Ne merészeld levenni azt is! - itt a nadrágra céloz. De sajnos a gatya is lekerül, és Nwalca elsápad, majd színe a céklánál is szebb. Dermedten bámulja azt a helyet, amit talán nem kéne, de fejében csak az játszódik le, hogy Cal belé hatolt.  - AZT tedd el!! - fordul el dühösen. - Na idefigyelj te szemtelen perverz! Az van amit én mondok, szóval vedd fel a ruháidat MOST AZONNAL!! - Nem érti mivel érdemelte ezt ki. Viszont szemeit azért végigfuttatja a felsőtestén, ahogy tekintete mégegyszer elkalandozik az alsóbb helyeken. Különös borzongás fut végig át testén és őszintén meglepődik, mikor kicsit melege lesz.

2012.08.23. 22:03 Calixte

- Ettől függetlenül kissé elvörösödtél.. * Mormolja halkan, de mosolyát tartva. Nagyon is tudatában volt annak, milyen érzést keltett ezzel Nwalcában.  De ahogy tovább hallgatja, Calixte lesüti a szemét. A bűntudat újabb erővel tört rá. És mennyire igaza van... megölhette volna őt. Bőven. Olyan erő járta át, amit sosem tapasztalt még.... félt már visszagondolni is rá, de képtelen kiűzni a gondolataiból. Mélyen, a lelkében lenne valami vadállatias, démoni őrület? Nem lehet.... 18 évet leélt volna anélkül, hogy ez előjött volna, és most, pont most, az új otthonában.... illetve, egyszer, talán, előtört... teste megmerevedik, ahogy visszaidézi az akkori, régi éjszakát, mely életét megváltoztatta. Ami a magányba taszította.  Megrezzen, ahogy a másik bőre testéhez ér, akaratlanul is bizsergés fut végig rajta, és automatikusan visszanéz Nwalcára.  Felnevet annak ijedtségén, és lassan feltápászkodik az ágyról, egyik kezével lazán felkapja a takarót, és lágyan Nwalca hátára teríti. Megkönnyebbült, hogy van, ami kirángassa emlékeiből. Az ajtóhoz lép, és fülét rátapasztja. Pár percig hallgatózik, amíg nem enyhülnek a kopogások. Biztos benne, hogy Andreas keresi őt - ki más lenne? - és abban is biztos, hogy nemsokára visszatér, és akkor már nem adja fel ilyen könnyen. Ellép hát az ajtótól, és visszatér Nwalcához. *  - Kicsit harapós kedvedben vagy...* Jegyzi meg gúnnyal a hangjában, tekintve, hogy elég fura képet mutat a zöldhajú fiú, ahogy kiszolgáltatott helyzetében  királyként parancsolgat. Calixte viszont játszani akar. Így gyors mozdulattal lehajol hozzá, és hihetetlenül könnyedén a vállára kapja a tehetetlen Nwalcát, mint valami zsákot. Annak tiltakozásán és kapálózásán csak nevet, hiszen nem árthat neki. * - Hé, nyugi... csak teljesítem a kívánságod.. * Mondja sunyi módon, ahogy elsétál a fürdőjéig. A vállán egyik kezével megtartva a fiút engedi meg a langyos fürdővizet, majd óvatosan leülteti őt az ottani, kényelmes ülőszékre. Ezután viszont, mintha mi sem történt volna, Calixte vetkőzni kezd, könnyedén dobja le magáról a laza, fehér inget, felvillantva meztelen felsőtestét. *

2012.08.23. 18:57 Presy | Nwalca

Kutatja a szavakat, de újfent nem találja őket, és most, hogy Cal szemében a magabiztosság csillan meg, egyre inkább bizonytalanodik el. Persze ez nem akadályozza meg, hogy visszavágjon, de ahogy nyitja ajkait valami briliáns kioktatás miatt, le is dermed; Cal ujja lassan simítja végig ajkát, ami Nwalcában felébreszti az esti nyelvcsatákat, érzéki csókokat, és persze a kezdeti ajaksimítást Cal részéről, amiben most is van része. Arcára felkúszik a pír, és szerencsétlenségére igen erős színben.   - Annyira... annyira.... annyira... - ismételgeti remegő ajkakkal - magabiztos és önelégült vagy! Ne, hogy azt hidd, hogy vágyok, vágytam rád! Nem vagyok a nőd, de a szeretőd sem! - Nwalca megtalálta a hangját és a szavak csak úgy maguktól jöttek.  - Állat! Mindenem fáj, képzeld! Ezek után, hogy üljek, járjak és egyek finom csirkét?! Te szemtelen! Megölhettél volna! - kiabál bele az arcába.  Talán még sosem volt ennyire ideges, tekintve egy alkalmat, egy régmúlt napot. Viszont az utóbbi időben az egész élete a feje tetejére állt és nem győzi túlélni. Ott volt Rai és Meredith, nemrég Leo, és most a kölyök, aki alatt nyögdécselt olyan felszabadultan az este, hogy a gondolattol is libabőrös lesz, és sajnos nem igazán az undortól. Merengése közben automatikusan leült - bár ne tette volna. Mélyről jövő fájdalmas nyögés hagyja el ajkait, miközben megvonaglik a másikon, majd összegörnyed és homlokát Cal hasához nyomja. Mélyeket lélegez és nem mer megmozdulni.  - Te.... - remeg a dühtől és a vágytól, hogy jól behúzzon a másiknak, hogy a feje is hármat pördüljön. - mégis, hogy legyek így? - fakad ki végül. Cal egyes harapásai talán még hegként is megmaradnak bőrén, így elfelejteni sem tudja, lemosni magáról a mocskot.   - Legalább megfürdethettél volna, már úgyis ismerős a testem nem?! - óvatosan lemászik róla, de még nézni is rossz azt az elgyötört testet.   - Belém száradt... a nedved... és a vérem! - dühe újra felparázslott, habár ezeket a szavakat nagy nehezen préselte ki magából, mert azért mégiscsak  zavarba ejtő, ha jobban belegondol, mert Cal nedve benne, a combján...  Újabb kiabálását a kopogás szakítja félbe, mire ijedten rezzen össze, akár egy kis állat. ahogy odakapja a fejét, abban a pillanatban tűnhet kissé gyámoltalannak - a puha párnák között ül meztelenül, teste sebes, törékeny. De emez tényleg csak egy pillanatig is, ha tart, mert miután tekintetét visszafordítja a kölyökre, már nem ijedt, sokkal inkább dühös.  - Ki keres téged ilyenkor? - Elnyúl az ingért, és magára húzza óvatosan. - Rázd le! Engem meg vigyél be a kádba, most! - adja ki az utasításokat.

2012.08.23. 13:44 Calixte

- Au! *Kiált fel, ahogy pont a csontot éri az ütés - amiben nem volt akkora erő, de a jó célzás miatt Calixte bőven megérezte. Jobb kezével automatikusan a fájdalmas pontot simítja meg, ezért is terelődhetett el figyelme. Hirtelen veszti el egyensúlyát Nwalca lökésétől, teste finoman huppan a puha ágyba - gondolatai akaratlanul is elkalandoznak, mennyire más ez a hely, mint otthona, mennyivel kifinomultabb.. de nem sokáig van ideje merengeni, meglepett tekintetével a most felette álló fiút fürkészi. Szemöldökeit összehúzza.* - Feküdj vissza, különben kegyetlen fájdalmaid lesznek... * Kéri őt halkan, persze valahol tudja ő, hogy erre vajmi kevés esély van. De hangjában őszinte aggodalom tükröződik. Végighallgatja Nwalca szavait, és újfent meglepve konstatállja a most beálló változást. Érződik rajta, hogy zavarba jött, és ez Calixtenak megadja az előbbi magabiztosságot - bár most vigyorát próbálja visszafogni. Egymásba fonja karjait mellkasa előtt. * - ... annyira... mi? * Susogja halkan, és csak elmosolyodik halványan.* - Mondd csak, hallgatlak... tényleg, őszintén kíváncsi vagyok... * Gondol egyet, s felemeli jobb kezét, finoman Nwalca arcához érinti, majd lassan végighúzza egyik ujját annak alsó ajkán, erősen a tegnapira emlékeztetve. Szemeit is levette a fiú szemeiről, s zavaróan, kutatóan vizsgálta annak ajkait, majd újra felveszi a szemkontaktust. Érzi, hogy testét átjárja az adrenalin, gondolatai arról, hogy helytelen dolgot tett, teljesen köddé váltak. Egy percre csend száll a szobára... de kopogás hangja hallatszik - egyenesen az ajtó előttről. Elég türelmetlen méghozzá. Calixte elvigyorodik, és Nwalcára nézve mutatóujját saját ajkai elé rakja, mint valami gyerek - amely részben volt is. Érezte, hogy a lehetetlen helyzettől támadt nevethetnékje fel akar törni, úgy kellett visszafognia magát.*

2012.08.23. 12:53 Hana

( Keine problem, majd a dolgok lezárulását követően vesszük mindannyian figyelembe. ^^ Részemről meg mindenkitől elnézést kérek az inaktivitásom miatt... Remélhetőleg minden minnél hamarabb kialakul és ismét normálisan leszek^^ ) - Csak hangzatosabbnak tűnt feltenni a kérédést, nem de? * Mosolya halvány volt, mégis őszinte. Kicsit röstelli is, hogy egy ilyen erős jelzővel illette meg, dehát ami a szívén az a száján. Szeszélyességéből kifolyólag pedig nehezen tudja kordában tartani a hírtelen feltörő indulatait. Azzal kapcsolatban, amikor Leo saját véleményét kezdte kifejteni a dolgokról arca elkomorult. Ezt nem lehetett látni, mert lehajtott fejjel hallgatta végig az erőteljes mondatokat. Előre kúszó ezüstös fehér hajtincsei függönyszerűen takarta el mimikáját. Mégis egy gyors mozdulattal túrta hátra az orcáján levő szállakat, a szemkontaktust megtartva vele. Bosszantotta ez a meglátás, de ha ő így gondolja akkor más férfiak is így gondolhatják nem de? Testének mindenegyes porcikája megfeszült, idegesen harapott alsó ajkába. Szemei összeszűkültek, végül mégiscsak egy kajla mosoly csillant fel részéről.* - ... Nem olyan biztos az a hátsó szándék. A férfi és nő közötti barátság alapja az együttérzés.... Amiatt is bensőségesebb, mert mindkét nem másféleképpen látja a dolgokat... Közös megegyezésre jutva sokkal többre képesek, mint a férfi-férfi, nő-nő.... Mint minden ilyen kapcsolatnál, ebben sincs önzés, kényszer, érdek és ér.... - * Az utolsó szó kimondásakor elakadt, de torkát megköszörülve folytatta tovább. - * ... akarom mondani, nincs benne önzés, kényszer, érdek és érzékiség... - * Mindvégig magabiztosan, meggyőzően hatva másikfélre állította. Legbelül megtört, mert az utolsó szó náluk bujaságba csapott át. Megfogalmazhatatlan érzés kavargott benne ezzel kapcsolatban, amit magába folytott*

2012.08.23. 01:34 Aname

//bocsika, véletlenül hamarabb küldtem el Cainnal mint akartam es igy potolom, mindenkitól elnézést kérek érte ><//   Cain *határozott mozdulattal lép be a terembe és már elég a fény is hogy ne kelljen a fáklyákkal vacakolnia. azonnal feltűnik neki, hogy itt valami buli volt, legalábbis erről árulkodnak neki az asztalon álló üres boroskancsók, felborult és ott heverő vagy a kőpadlón szilánkokra tört poharak és az átható borszag...és még valami...ruhák...vagyis ruhák cafatjai, mintha széttépték volna...közelebb megy és csak ekkor látja meg, hogy az ing ami a földön fekszik az Nwalca-e. Tudta, hiszen ezt kapta a testvérétől és most itt hever sazéttépve de a fiu sehol. valami furcsa érzés keritette hatalmába, hogy valami történt. Lehajolt és felvette a ruhát. Kiszurta a földön levő vörös foltokat, melyeknek más illatuk volt, mint a bornak...vér!! most már kezdett aggódni is hiszen bár rossz a viszonyuk attól még ő a fia. és ez az ő ruhájam, ő vére itt...és még valami...valami matt és fehéres, elsőre észre sem lehet venni a picike fotokat de ő jó ebben. ujjainka hegyét belemártja és megszagolja. elmooslyodik*~nocsak...ez férfinedv...ugy tűnik kedves fimanak végre volt egy vad éjszakája...talán túl vad is...lehet, hogy én is félreismertem a szende kis Meredith kisasszonyt?? mert kétségtelen az ő szagát is érzem itt...meg két másikat...egyikük Leonard de az övé elég gyenge, nem sokat volt itt...erről talán nem is tud ami itt folyt...a negyedik szagot nem ismerem de kiderítem...szóval talán végre megtört a jég a fiam és a kisasszony között...ha igen akkor nagyon vadak lehettek...~*gondolkodik, majd összetekeri a szétszaggatott ruhát onnan nemcsak a fiáét, hanem az egyelőre általa még nem ismert másikét is*~bár a többi ruha is férfié...csak nem egy mesterhármas romjaiba futottam bele? na ez főleg nem néztem volna ki Meredithből de hát ők tudják...vagy esetleg leonard is beszállt volna? nem a csoportos bujálkodás nem az ő srtilusa...nah előbb eszek valamit és aztán a végére járok ennek itt...~*agyal miközben felkap egy tálca kenyeret és sajtot no meg gyümölcsöt és menet közben kezd el enni. felcsigázta ez a dolog nem tudna nyugodtan ülve enni*

2012.08.23. 00:41 Aname

Cain *saját kis magán(y)gyűjteményének könybástyái között töltött pár nap után idejét érzi egy kis mozgásnak. megropogtatja a tagjait és megissza az utolsó adag izesitetlen zöld teát. bár itt nehéz beszerezni ő bármennyit hajlandó rá áldozni hiszen ez az ital az egyetlen ami képes megnyugatni őt testileg és lelkileg is. felsóhajt és megdörgöli a szemeit. nehezére esik felkelni hiszen már fél napja ült a székben. meg kell támaszkodnia az asztal sarkában, hogy megvárja, mig zsibbat lábaiba visszaáll a keringés. furcsa módon élvezi ezt a furcsa bizsergést mintha apró tűkkel szurkálnák. de még jobban szereti ha végre elmulik és ismét teljes értékű lehet. és száz százalékosan tud mozogni. csndben surran ki a kis rejtett teremből, melyről csak kevesen tudnak  és ez jobb is ha igy marad hiszem az ott őrzött kódexek között rengeteg olyan van melynek erejével akár fel is lehetne forgatni az egész démonvilágot. szóval jobb helyen van nála mint bárki másnál. És még aki tud is erről a helyről, az általa aktivált mágikus zárat nem tudja feltörni...legalábbis eddig nem tudta senki sem...egy kis ételre vágyik hiszen két napja nem evett és az időközben elfogyasztott jópár liter tea nem éppen laktató tápanyag. lendületes léptekkel indul az ebédlő felé, nem is látni rajta, hogy egyrészt hetek óta egy pár négyzetméteres szobában kuksol, másrészt hogy több napja nem evett semmit. csak gyomra halk kordulásiból jöhetne rá bárki de nincs a közelében senki aki megtehetné ezt. őt nem zavarja, hozzá van szokva már a teste ehhez a bánásmódhoz*

2012.08.22. 22:32 Aname

Leo -hogy én drog lennék?? sok mindennek hivtak már de ennek még nem...ha nem haragszol én ezt bóknak veszem, remélem annak is szántad...de ugy látom drogként igencsak hasznos vagyok nem igy gondolod? várj ez költői kérdés volt hiszen ez már régen meg lett válaszolva...nem szavakkal, hanem tettekkel...vággyal, kéjjel és sóhajokkal mondtad el, hogy valóban igy van...*elhallgat és arcát a febukkanó fénysugár felé forditja. a sárga sugár szinte világitásra készteti fehér bőrét, ugy csillog, mintha tükörfényes márványból lenne. ismét kisörpi haját ami ujfent zavaró módon belehullt arcába, majd isméát Meredith felé fordul*-ahha...szóval csak egyszerű baráti érdeklődés semmi több...de nekem van egy elméletem amit számtalanszor láttam bebizonyosodni...férfi és nő közt nincs barátság...ha mégis, annak mindig van valami hátsó szándéka, vgy pedig olyan mélyen rejtett vágyak hajtják fel, amelyek ezekben a barátságokban halnak el, mert egyik fél sem mer kezdeményezni...ekkor jön a kifogás, hogy cak barátok vagyunk és blablabla...de persze ez az egyszerűbb megoldás...barátként szenvedni és tagadni azt, ami a valós cél és ami akár fel is szabadithatná a két ember közötti kapcsolat minden aspektusát...csak az emberek nagy része gyáva ahhoz, hogy ezt beismerje...persze tudom, mennyivel nehezebb és bonyolultabb átlépni a bartáság álfalán és beismerni mindent...szinlelni sokkal könnyebb...de legalább annyival fájdalmasabb is...*mondja komolyan, mély meggyőződéssel, mint aki szentül hiszi, hogy ez igy van. mélyen a lány szemébe néz, twkintete szinte éget*-te jössz...cáfold meg amit mondtam...ha tudod...*mosolyodik el kedvesen de kissé győzelemittasan hiszen teljes biztos, hogy amit elmondott igaz lehet Meredith és Rainion kapcsolatára is*

2012.08.22. 03:38 Presy | Nwalca

Nagyon nem tetszett neki, hogy Cal közelebb lépdel, még utasítgatja is, és ráadásul még az ágyra is visszanyomja. De mindezek után sokkhatás éri, ami a fiú jellemváltozása miatt történik meg. Nagy, kikerekedett szemekkel mered az előtte magabiztosan, borzasztóan pofátlanul vigyorgó egyénre, aki tegnap még szende rosszcsont falusi volt, most már meg, mint valami felsőbbrendű, aki uralkodik rajta. És Nwalca egy valamit utált, ha így elnyomják, és ilyen módon, ilyen önelégültséggel.   - Te szemtelen kölyök! - kiabálja és emelkedne fel, persze nem jut semeddig sem. Most bánja, hogy gyenge, és még a képességét sem tudja irányítani, mert akkor már nem élne a fiú, az biztos. Dühöngve mocorog, feszélyezve érzi magát, hogy meztelen és Cal felette van, közel az arcához. Kezeit felemeli, talán csak azok nem fájnak annyira, és megpróbálja megütni a másikat. Csakhogy az a hatalmas bibi, hogy az idősebbnek nemhogy ereje sincs, még a fenyegetés legapróbb szikráját sem tudja kierőszakolni magából. Merthát... ki ijedne meg tőle? Rendben van; ott van az a gyilkos-dühös tekintet, de mellé egy vézna, majdnem csontbőr test nem épp figyelemfelkeltő, főleg, ha fenyegetésről van szó. Tehát Cal nem érezheti veszélyben magát. Nwalcában ez mind tudatosul, de ennek ellenére megüti a másikat, ököllel, arccsonton. És a lendületét kihasználva meglöki a másikat, aki az ágyba esik be, mellé. Felülkerekedik rajta, habár arca eltorzul a fájdalomtól. Négykézláb térdepel.  Tenyerei Cal feje mellett két oldalt helyezkednek el, míg térdei a derekánál.   - A testem! A testem ellenkezett, csak te annyira... de annyira... - folytatta volna, de ahogy visszagondolt arra, hogy Cal végigsimít gerince vonalán, majd nyelvével is megízleli a simított helyeken, akaratlanul is felszusszan, és feje vörösödni kezd a zavartól, de ott van a düh is azért. A fülében a nyögéseket hallja, ezért meg is rázza a fejét. Zavartan néz le a kölyökre, miközben azon erőlködik, hogy elűzze fejéből a szemértletlen búja gondolatokat, és a másik lekiabálása legyen a fő cél.

2012.08.22. 03:14 Calixte

* Finoman csukja be maga mögött az ajtót, de amint a hang megüti a fülét, leteszi a kezében lévő tálat, egy, az ajtó melletti szekrényre. A vihar előtti csend. Szótlanul hallgatta végig Nwalca fejtegetéseit és teóriáit, hiába voltak azok olyan képtelenek, Calixtenak mégsem támadt nevethetnékje. Bűntudata viszont igen, mint a rossz kisgyerekeknek. Ahogy Nwalca szemügyre veszi saját testét, úgy Calixte is végigfuttatja rajta szemét, persze ezt gyorsan elkapja. Szíve ugyanis gyors zakatolásba kezdett - nem hévtől, hanem a tudattól. A te műved - harsogta felé minden egyes seb, arcán pedig újra megjelent a vöröses pír, így Nwalca további beszédének egy részét is elszalasztotta zavaros gondolatai miatt. A dühös hangra kapja fel újra fejét. * - Fel ne...* Kezdi kiáltva, de már késő. *- .... állj. * Biztos volt benne, hogy Nwalcának komoly fájdalmai lesznek ezek után. Sóhajtott egyet, majd az ágyhoz lépett. A mérges, izzó szempárba nézett egyenesen, tekintetét nem sütötte le, hangja pedig komolyan csengett. * - Először is: kérlek, feküdj vissza. * Majdnem sóhajtva mondja a szavakat, közben szelíd erőszakkal,Nwalca vállát hátranyomva visszafekteti őt az ágyba, bár  a fiú tiltakozik, de ilyen fizikai állapotban nem sokat tehet ellene. *- Másodszor meg... * Hirtelen hajol a fekvő Nwalca fölé, éjkék szemeiben a megbánás és a sértettség furcsa egyvelege. Kócos, sötétbarna tincsei arcába hullanak. Kezeit Nwalca vállai mellé teszi. * -  Vállalom a felelősséget, de... * Ajkai sunyi kis vigyorba húzódnak. * -.... tudod, a tested nem nagyon tiltakozott korábban.... * Hangjában most semmi szégyen nincs, kissé pofátlannak is hathat, de mindezt borzasztó magabiztosan adta elő. *

2012.08.22. 02:49 Presy | Nwalca

Sokat nem észlel abból, ami történik vele, hogy felemelik, vagy épp ágyba kerül. Messzi tájakat barangol be álmában. Tisztásokon és erdőkön kel át, minden csupa rejtély és Nwalca minden egyes apró kis titkot felakar fedezni, mint valami kíváncsi gyermek, aki még többet és többet akar tudni. Aztán, ahogy az egyik virágot érinti meg, minek szirma feketék, minden porba hull. A padlón találja magát a kastélyban, Cal hevesen csókolja, de nem durván. A következő pillanatban a kölyök már benne mozog, testét sanyargatja, mintha mindene az övé lenne, és azt tehetne vele amit akar. Nwalca pedig nem tudja megakadályozni.  Ebben a pillanatban riad fel, de megmozdulni már nem tud. Ugyan tesz egy kísérletet, hogy ő biza most felül, ám félúton meggondolta magát és halkan felszisszenve ereszkedett vissza a paplanok közé. Arra gondolt, hogy talán összeverekedett valakivel az est folyamán, mert arra még tisztán emlékszik, hogy ült és ivott. Ott volt Leonard, Meredith és a kölyök is. Körültekintett, de sem Meredith vagy Leo szobája nem jutott eszébe, vagy valaki másé. Idegen volt neki minden, az elé táruló kép, kivétel egy valami, vagyis valaki, aki épp most toppant be, kezében egy tállal, amin gyümölcsök voltak, a kedvencei. Nem értette, hogy a kölyök miért zárja be az ajtót. De az már leesett neki, hogy kinek a szobájában van.  - Hogy kerülök ide? - kérdezte viszonylag álmos hangnemben, miközben kitakarózott.  - És miért van rajtam egy ing? - jött az újabb kérdés, de ez már jóvolta éberebben. Kihámozta magát az ingből szép lassan, miközben beszélt;  - Szóval volt egy összetűzésem valakivel és - Ügyetlenkedve, halk szisszenések közepette felül - ennyire elbánt vel...- torkára forrt a szó. Bizony, Nwalca a saját szétcincált, harapásoktól díszes meggyötört testét kémleli.   - Hát... - nyögte zavartan. Óvatosan szétnyitotta lábait. Combjára ragadt a vér és még valamit, amit Nwalca nem akart beazonosítani, pedig tudta, hogy mi keveredik vérével. Az álma ugrott be, ami már... nemcsak álom volt, ha minden igaz. A kezdeti sokk átment dühbe. Újra végignézett meztelen testén, és kezdett összeállni a kép.  - Te!! - kiáltott fel és gyorsan fel is táplászkodott, miszerint leüti a kölyköt, de amint lépett egyet megingott és az ágyra esett. Nem akarta elhinni, hogy ezt tette, tették és, hogy most még gyengébb. Eddig is gyenge volt, de most szinte egyedül még menni se bírna.  - Mégis ki jogosított fel rá, hogy ezt tedd?! - nézett a másik szemébe dühösen. Szinte tombolt, de most nem a vágytól, hanem a haragtól. egyszerűen nem fért a fejébe, hogy ez hogy történhetett meg.  Zavaros volt neki minden és magyarázatot várt. Az együttlét immár tisztán él a fejében, vagyis majdnem, inkább próbálja összerakosgatni őket, ám a feje szinte hasogat. Teste megremeg a fájdalomtól, most, hogy ismét végignézett magán. Az feneke iszonyatosan fájt, de a háta, a nyaka és a mellkasa sem volt kivétel. Tele van Cal nyomaival, amit egykönnyen nem fog tudni eltüntetni, hiszen azok a harapások...

2012.08.22. 02:12 Calixte

* Ahogy teste - bár az övé csak részben - a hideg követ érinti, kezd csak eszmélni, de még nem teljesen. Zihálása nehezen enyhül. Nwalca szemeibe néz, ahogy az felé hajol, de már nem érnek össze ajkaik, ahogy a zöldhajú fiú feje lehanyatlik. Na, Calixte ekkor ijed meg. Felnyomja magát a meztelen testről, saját nadrágját azonnal felhúzza. Kimeredt szemekkel pillant Nwalcán végig, úgy, mintha most látná először.. Annak teste sebes, több helyen véres... foltos... megkínzott. Calixteot pedig elszörnyedve éri a tudat, hogy ez bizony teljes totálban az ő műve. Ami szintén elborzasztja, hogy első gondolata nem ez volt... hanem a csalódottság, hogy nem folytathatja.... Úgy érzi magát, mint aki álomból ébred. Egy teljes percig figyeli szótlanul, ledermedve, a csend hasogató. Erőt vesz magát, megköszörüli torkát, majd saját, hosszúujjú ingébe csomagolja be Nwalca testét. Meg is lepődik azon, milyen könnyedén fel tudja emelni. Persze nem csoda, hisz a fiú majdhogynem csont és bőr. Calixteon pedig a sok rohangálástól és mozgástól a faluban azért bőven találni izmot, így egyszerűen karjaiba emeli, és biztos elröhögné magát a helyzeten, ha nem lenne ilyen komoly, és ha Nwalca nem nézne ki úgy, mintha épp megpróbálták volna halálra kínozni. Calixte nyel egyet. Kezd visszatérni régi énje, és sokkolva konstatálla, hogy majd kicsattan az energiától. Nem hogy fáradt lenne, de olyan friss volt, mint mások egy hosszú alvás után. Elnyomta ezeket a gondolatokat, nem akart foglalkozni azzal, ami most rátört, mert... megijesztette. Félt önmagától. Rettegett.  Kilépett a konyha ajtaján,Nwalcával kezei közt,miután óvatosan kikémlelt az ajtón. Arcán a szextől és a zavartól élénkvörös pír játszott, felsőteste fedetlen volt, és cípőjét sem kapta fel, így nagyon feltűnő jelenség volt a pompásan díszített kastélyban - viszont, egy lélek sem volt a folyosókon, hála az égnek - szó szerint, mivel ennek oka a napfelkelte volt - a nap aranyos fénycsíkot vetített be a függöny nélküli ablakokon. Calixte pedig szép csendben és óvatosan osont fel saját szobájába. Egyrészt, fogalma sem volt, hol van Nwalca szobája, másrészt sokkal egyszerűbb volt az ő lakosztályába vinni. Lábával rúgja be az ajtót. Első dolga, hogy Nwalcát az ágyra fektesse, szép lassan, még a takarót is ráhúzza. Utána gondosan, kétszer is megfordítja a kulcsot a zárban. Megkönnyebbülten sóhajt egyet, majd tanácstalanul az-immár az ágyában fekvő -Nwalcára emeli tekintetét, akit most aranyos fénnyel fest be a nap. Ajkán futó mosoly jelenik meg, furcsa módon költői ez az egész. Morbid módon, de az. *

2012.08.22. 01:40 Presy | Nwalca

Ez az egész elfajult, a kegyetlenség valamennyire Nwalcát is kijózanította, de nem eléggé ahhoz, hogy tegyen ellene valamit, mielőtt még inkább meggyötri testét a másik. Voltaképpen nem is akarta megakadályozni, ha józan lett volna, maximum elméje tiltakozott volna, de a szíve olyan hevesen dübörögne, mint most. Egy áldozatnak érzi magát, pedig játékuk elején még nem ő pironkodott és döbbent le. Játékuk? Talán annak kezdődött, de ez... ez egészen mássá alakult át. Hihetetlen, hogy az idősebb mennyire élvezte ezt, ahogy Cal minden mozdulatából áradt a kegyetlenség és a vágy, amit ő váltott ki belőle. A karmolásra összerándul, de nem ad ki hangot, csak akkor nyekken egyet, amikor a másik erősen húzza hátra fejét hajánál fogva. Kicsit meg is riad, testét átjárja az eddig ritkán érzett félelem, főleg Cal újabb nyomhagyása végett. Szemeit összeszorítja, de még így is képtelen uralkodni hangján. Több ponton is érzi még, ahol Cal nemrégiben pecsétet hagyott maga után testén. Testük teljesen összesimult, de Nwalca ezt a súlyt nem bírta sokáig.  Az állatias hörgés szinte ledermesztette a másikat, még a levegővételt sem tartotta fontosnak. A testét elöntő melegség viszont őt is átléptette - halkabban ugyan. Izzadt testeik egymáshoz nyomódtak, hangos zihálásuk megtörte a terem csendjét. Az idősebb már nem bírta tovább, hogy Calt is megtartsa, így leereszkedett a padlóra, ami annyira hideg volt, hogy felszisszent, mikor meleg teste lenyomódott rá. Fejét oldalra fordította, és óvatosan, leginkább kimerülve csókolta meg annak ajkait. Moccanni nem bírt a fájdalomtól, de akkor is akart egy csókot tőle. Hirtelen eluralkodott rajta a vágy, hogy olyan szorosan akar a másikhoz bújni, mint eddig senkihez, ámde a kimerültség és az a borzasztó fájdalom lassan átvette rajta az uralmat és eltűnt előtte a másik arca - elaludt, vagyis inkább elájult.

2012.08.22. 01:10 Calixte

* Rendkívül élvezetes ez számára, főleg, mivel eddig csak nőkkel volt ( jópárszor) nem csak az élmény újdonsága tüzeli, hanem a fizikai újdonság is.. Nwalca szavai, választalanul visszhangzanak a konyha kövén, falain, Calixte pedig rendíthetetlenül, mostmár folyamatosan és gyorsan mozog a fiúban. Nem akarja, és nem is fogja sokáig húzni, türelmetlensége a vártak ellenére nem hogy csökkent volna, de jóval erősödött. Kielégülésre vágyott teste, arra, hogy eltűnjön a fojtó szorítás torkán, az a köd, melybe beleveszett az előbb... melybe ez a test rángatta bele itt alatta...mindkét kezét Nwalca mellkasához simítja, a simításból hirtelen vájja bele ujjait annak bőrébe, körmeivel végigkarmolja azt felfelé, egészen a nyakáig. Ott már csak jobb kezének mutatóujját húzza végig. Ujjai tétováznak egy csöppet - lentebb mozgása mit sem vesztett lendületéből - majd durván megragadja Nwalca zöldes tincseit, s fejét hátrahúzza. Így Nwalca nyakának íve megfeszül - Calixte pedig pontosan ezt akarta. Ráhajol a porcelánfehér bőrre, barna tincsei Nwalca nyakába hullnak, Calixte ajkai súrolják a bőrt, ahogy belenevet a fiú nyakába. Nem öröm van ebben a nevetésben, vagy vidámság. Mélyről jövő, kegyetlen és már-már morgáshoz hasonlító, hangos kacaj. Mérhetetlenül élvezi a helyzetet, s nem is emléleztet egyáltalán a régi önmagára. Felemeli kissé fejét, de csak azért, hogy mélyen bele tudjon harapni a puha húsba. Legszívesebben... felfalná? Furcsa, de pontosan ilyen érzés keríti hatalmába. Szabad kezével átogja Nwalca vékony derekát, és magához szorítja annak testét.. egy hatalmas lökést tesz csípőjével, és ezzel együtt a csúcsra is jut. Óriási démoni energia szabadul fel testéből - olyan szintű, melyet az egész kastélyban érezni fognak. Nem tapasztalt még ilyet, egy mélyről jövő nyögéssel- ordítással ad neki hangot, továbbra is Nwalca nyakához hajolva, így az milliméterrel arrébb hallhatja ezt a dermesztő hangot, Calixte zihálását, teste már-már bírhatatlan forróságát. *

2012.08.22. 00:49 Presy | Nwalca

Egyenesen letaglózza, hogy a 'cuki' kölyök most félelmetesebb, mint bármely vadállat. Nem retteg tőle, de mégis elgondolkodtató, hogy az együttlétük mit ki nem hoz a másikból. Nwalca feltételezi, hogy csak vele bánik ennyire 'szeretően', csak tudná miért. Cal durva vele, a tétova, gyengéd érintések mintha meg sem történtek volna, a kölyök olyan erővel nyomja el, szinte eltiporja erejével. A démoni ajkak végigcsókolják gerince vonalát, feltérképezik egész hátát. Az idősen fejét makacsul lehajtva próbálja meg azt, amit ezidáig sem ment neki; nyögéseit magában tartani. Persze, ez a feladat most is kudarcot vall, mert amint megérzi a fogakat hátában, felnyög, ráadásul élvezetesen. Hátra löki magát, míg Cal előre, és ez tetszik a zöld hajúnak. Bár fáj neki, egy ismeretlen bizsergés remegteti meg egész testét, és jólesően nyög fel. Ajkai kiszáradtak, cserepesek, a másik csókját kívánják. Fejét hátravetve nyög fel ismét, és ezek a nyögések egyre inkább csak törnek fel belőle, ahogy a fájdalom dolgozik benne az újjá élet vággyal együtt. Cal mozgása gyorsul, ahogy a szorítások is Nwalcán, aki érzi, hogy valami folyik le jobb combjának belső felén. Fejét lehajtja, hogy megnézze mi az. A pirosas vére csordogál lefelé, egészen térdéig, majd a padlóra. Igaz, csak egy kicsi kis csíkban, éppen ezért nem is szentel neki nagy figyelmet. A kényeztető ujjakra koncentál és arra, hogy Cal egyre mélyebbre nyomul testében, és mindezt milyen erőteljesen teszi. Nwalca lesoványodott teste remeg és egészen törékenynek tűnik most, hogy valaki maga alatt tartja, uralja a testét, birtokolja. - Cal... - nyögi a terem csendjébe. Megakarja érinteni a másikat, nyomot akar hagyni rajta, mert neki van már épp elég. Bár Cal karjain a kis csíkok nem fognak olyan hamar eltűnni, de az csak pár vöröslő vonal.

2012.08.22. 00:22 Calixte

* Egészen megijeszti a helyzet - nem az, hogy egy férfivel van. Az, amit ez kivált belőle. Azt az állati vadságot. A nemtörődömséget. Hiszen nagyon is jól tudta, hogy a másiknak eszméletlenül fájni fog. És ő sosem volt ilyen... ilyen kegyetlen. Egyszerre nyűgözi le ez, és borzasztja el - de abbahagyni képtelen. Nwalca csípőjét egyre erősebben szorítja, ahogy sajátját mozdítja, és hatol belé egyre mélyebben. Úgy izgatja ez a helyzet, mint még semmi eddig. Enyhít kissé a szorításon, és ráhajol a fiú testére, így valamivel jobban préselődnek egymáshoz. Harapásokkal tarkítja bőrét. Végigsimít annak csípőjén jobb kezével, majd derekán, rögtön utána nyelvével ismétli meg ezt a folyamatot - annak hegyét végighúzza Nwalca remegő hátán, gerincén. Bal kezét közben a fiú alhasához teszi, és körkörös mozdulatokkal halad egyre lejjebb. Beleharap hátába,mélyen, démonian, úgy, hogy az véres piros nyomot hagy, ahogy Calixte felemli fejét; ajkairól pár vércsepp hullik Nwalca bőrére. Ajkain ijesztő mosoly jelenik meg, ahogy feljebb emeli felsőtestét is. Ha eddig vidéki suhancnak tűnt; most pont annak szöges ellentéte. Igazi démon, aki tudatában van erejének. Csípőjét most durvábban kezdi mozgatni, ahogy Nwalca férfiasságára is erősebben markol rá, légzése újból zihálásba csap át, majd' szétrobban attól, ami most már belülről feszegeti, és újra érzi azt a fullasztó érzést... *

2012.08.21. 23:59 Presy | Nwalca

Élvezkedve mozgolódik alatta, karjait simogatva, miközben aprókat nyög. Teljesen új dolog, hogy most nem ő szentel figyelmet egy nőnek, hanem most ő kapja a figyelmet, ráadásul egy férfitól. Idegen, de mégis eszméletlenül élvezi, amit Cal kihoz belőle, azokat a nyögéseket, és rándulásokat testén. Szemei villámgyorsan pattannak ki, amikor a srác egy mozdulattal a hasára fordítja át és tépi le róla az alsó ruhákat. Felnyög, de el is uralkodik rajta valami kis félelem, mert ez a helyzet, a póz igazán kellemetlen az idősebb számára. Hallja, hogy Cal letolja a nadrágját. Ekkor próbálkozik a megfordulással, ezért valamelyest négykézlábra tornázza magát, de a másik erősen fogja a csípőjénél, szinte összeroppantja. Cal nem tétovázik sokat, és Nwalca még nem készült fel semmire sem, nemhogy egy olyan mozdulatra, ami bizony hatalmas fájdalommal jár. Fel sem fogta még, hogy mi történik, de azzal tisztában volt, hogy borzalmasan fáj és feszít. Szinte felordít, de ehelyett választja a kézfejét, amit véresre kiharap. Nagy, mély levegőket venne, de benne rekednek félúton. A másik köré szorul, és teste teljes mértékben ellenáll annak, hogy Cal jelenleg benne van. De hiába fáj neki, érzi azt, hogy mindjárt ketté szakad belül, mégis ő mozdítja meg csípőjét először. Vágya alább hagyott jóval, tekintve, hogy a kellemetlen, igencsak fájó érzés rendesen felülkerekedett vágyán. Fogait összeszorítva próbál nem felsikkantani, mint egy kislány, akit most ver meg az apja, mert valami rosszat tett. Óvatosan emeli fel magát karjaival, amik meg-meg remegnek, de sikerül 'küldetése'. Bár az, hogy ilyen négykézláb pózban van, kissé letiporja a becsületét, mondjuk most azzal foglalkozik a legkevésbé.

2012.08.21. 22:49 Calixte

- Ezzel már elégedett vagy, igaz...? * Súgja kéjes, búgó hangon Nwalca füleihez vigyorogva, de őrá is éppen eléggé izgató hatással volt az egész helyzet, testén folyamatosan a hideg és a borzongás futkos, ahogy hallgatja a nyögéseket, érzi az alatta feszülő testet, minden kis izmot, felületet.... Egy-egy erőteljesebb mozdulatba még ő is belenyög, s ahogy Nwalca körmét érzi bőrén, ahogy felhasítja azt, felszisszen. Mintha dühös lenne, úgy villan fel szeme. Hirtelen húzza ki ujjait, s ahogy most a fiúra néz, teljesen egyértelmű, mit akar.  A testét. Mindenestül. Süt szemeiből a vágy, légzése olyan gyors, hogy az már zihálásnak is elmegy. Mohón, követelőzően csókolja meg a fiút, majd elengedi őt, de csak egyetlen másodpercre. Ez alatt megfordítja őt, így ugyanúgy Calixte van felül, Nwalca pedig alatta, de utóbbi háttal. Ez ijesztően is hathat számára, tekintve, hogy Cal elképesztő gyorsasággal rántja le a srácról a nadrágot, s alsóját - a hangokból ítélve valószínűleg pár gomb, és az anyag is szakadt, de ez a sötétben alig látszódik - majd tolja le saját nadrágját. Kis időt sem hagy Nwalcának, hogy gondolkodjon, vagy bármit is tegyen ez ellen, Calixte mozdulatai hevesek és vadak. Sosem volt még ennyire türelmetlen.  Egy másodpercre megáll, szemei az ajtó felé villannak, kezei szorítása Nwalca csípőjén. Mélykék tekintete zavaros,mint a viharos tenger. A levegő fullasztóan hat számára,ahogy elönti a mindent elsöprő vágy forró , verejtékben úszó testét, a sötétben dermesztő a csend, s ahogy abban csak Calixte zihálása hallatszik...  Hirtelen hatol belé, csípője egyetlen lökésével. Ez egészen biztos fájdalmas lesz, de már nem képes ezzel foglalkozni. Minthacsak újra részeg lenne, olyan köd önti el agyát, állatiasan nyög bele abba, ahogy vágya végre teljesül.*

2012.08.21. 18:39 Presy | Nwalca

Feltett kérdésére a kölyök nem válaszol, ami kezdi felbosszantani az idősebbet, de a haragja pikkpakk elillan, ahogy idegen, kíváncsi ujjakat csúsznak nadrágjába. Őszintén megdöbben, és a nyögések, illetve szavak a torkán akadnak - bár az előbbi nem sokáig, hiszen hamarosan, az egyik erősebb szorításnál nyög fel, meglepően hangosan az eddigiekhez képest. Remegő teste egyre inkább forrósodik fel, szinte lángol az elfojtott vágytól. Halk, kéjjel teli elfulladt nyögések törnek fel belőle, ami közvetlen Cal fülénél történik, ezzel is ingerelve a másikat. A hangokat ő is meghallja, de csak a srác nevét fogja fel, a többit már nem. A helyzet gyorsan megváltozik, amint ismét alulra kerül és Cal vigyorával találja szembe magát ismét. Próbál csöndben maradni, viszont ezt nehezíti egy test, ami szorosan hozzá van préselődni, egy kéz ami éppen rajta dolgozik, illetve az ital, ami még mindig nem szállt ki belőle. Csípőjét megmozdítja és szinte Cal kezébe löki magát, hogy gyorsítsa fel mozdulatait. Már nem bír egy helyben feküdni, ezért mocorog, leginkább azért, hogy még inkább érezze a másikat. Szemeit lehunyja és átadja magát az érzésnek. Pirultan, mély levegőket véve vészeli át ezt, hogy nem szabad hangot kiadnia magából. Legalábbis erősen koncentrál, de hát... egyszer mindennek vége, jelen esetben Nwalca csendben maradásának. Hirtelen tör fel belőle a kéjes sóhaj, utána pedig a nyögés. Kezeit felvezeti a másik vállára és körmeit erősen belemélyeszti, majd lehúzza a könyökéig, hogy a csíkokból enyhén kibuggyanjon egy kis vér. Igazából a benne tomboló feszültséget és vágyat akarja levezetni, és jobb megoldás nem talált. Légzése jóvolta szaporább lesz, ahogy ágyéka már nagyon is lüktet.

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]