Új bejegyzés Frissítés

2012.07.23. 12:12 Ezio

*A horizonton zord, sötét, elemében démoni hadsereg jelenik meg az éjszakában. Míg távol voltak a tél dere lecsapott a vidékre és lassan, talán napok kérdése és a vízesés is áldozatul esik a kegyetlen fagynak. Amint megszűnik zubogni a víz, beköszönt majd az évszakos csend. A kastély ilyenkor ijesztően néma és az eddig borzolt kedélyek még inkább ki fognak éleződni. A sereg tagjai hangos, az egész kastélyt megrázó üvöltéssel, ujjongással vágtagnak a keleti hídon keresztül a kastély felé, élükön a királlyal. Ezio jópár még be nem gyógyult sérülést szerzett, ennek ellenére büszkén vágtat, hangosan csatakiálltva. Vastag, tekintélyt parancsoló páncélzatot visel, melynek ezüstös színét néhül aranyozott berakás díszíti. Mellkasán a Trenoir család címerét viseli. Még ügetés közben ugrik le lováról, amint megérkeznek a kastély elé. A tömeg harsong, alig bírja őket csendre inteni. Több ezren állnak csak a hídon, a sziklán a kastély előtt és a sziklán a kastély mellett, mely levezet a folyóhoz. Alig vesztettek embert, aminek nagyon örül és büszke minden egyes katonájára. Mikor a sereg nagyjából elhallgat hangosan dícsőiteni kezdi őket.* Csodás győzelmet arattunk testvéreim! *Itt beszédét rögtön meg is szakítják, az ablakok beleremegnek a sereg ordításába. Most hamarabb maradnak csendben, hisz mindenki feszülten figyeli, mit fog következőleg mondani királyuk.* Megmutattuk a lázadóknak, hogy velünk nem érdemes egyetlen percig sem dacolni! És nem kizárólag a király, nem csak én mutattam meg ezt nekik! Ti segítettetek benne! *Ismét hangos kiálltás veszi kezdetét. Sokan a király nevét üvöltik, vagy éljeneznek neki, hogy sokáig éljen. Az egész sereg iszonyatosan tiszteli Eziot már nagyon rég óta és nem fog rajtuk úgy a pletyka és a rosszindulat, mint családján. Ezionak még fogalma sincsen mi mindennel kell a következő napokban szembenéznie. A király felemeli kezét szigorúan kitartva tenyerét a sereg felé, mire a sok katona csillapodik.* Csodás győzelmünk még nem vehető biztosra! Mindenki álljon készenlétben a következő hónapokban! A tél fagya ezt a sereget sohasem fogja megállítani! Induljatok! Lumier vigyázza utatokat! *A több tízezer ember egyként üvölti a király nevét, majd lassan, egy fél óra lezajlása alatt minden katona elhagyja a szirtet és Ezio egyedül marad Altairral illetve a hadnagyokkal és váltanak még néhány taktikai ötletet a továbbiakra nézve. A király lovát egy lovászfiú viszi el az istállóba, miután Ezio elismerően megpaskolta a ménest. Testvérére néz, de nem szólal meg. Egész úton csak akkor szóltak egymáshoz, mikor fontosnak vélték, politikai, taktikai szempontból. Ezio elméjében azonban még mindig égnek testvére szavai. A vádak, a támadás, minden. Az egyetlen ember, akinek támogatásában számított, akit tényleg testvéreként szeretett, ellene fordult és ez nagyon mélyen érinti a királyt. Kitárja a kastély kapuját és ugyan jól tudja, hogy a család ébren van, még sem fogja őket köszönteni. Most király módjára elvárja mindenkitől, hogy az etikettet maximálisan betartva ők köszöntsék a csatából hazaérkezett királyt. Elindul hát lakosztálya felé súlyos páncéljában. Szíve mélyén reméli, hogy semmi sem történt, míg távol volt, jól tudja, hogy nem bízhat annyira a családjában, hogy a pletykák helyett rá hallgassanak. Sóhajtva ér be lakosztályába, ahol egy nagy kád forró víz várja. Lefürdik, nem is rövid ideig teszi azt, majd a fehér-piros, jól megszokott könnyű katonai öltözéket magára öltve árnyékként járkál a kastélyban addig, míg el nem ér a könyvtárhoz. Benyitva Marta szinte nyakába ugrik, annyira megörül a királynak.* Ó, fiam! *Könnyei elerednek, Ezio pedig büszkén öleli magához az idős démon hölgyet, kinek könnyei szakadatlan folynak. Idős lévén már jól tudja, mennyire fontos értékelni az életet és minden csatában rettenetesen aggódik a királyért. Meghatódottságán túllépvén derekára teszi kezén és megrója a királyt.* Itthagytál egy bolondok házát fiam! Hogy fogsz mindezzel megbírkózni? *Ezio jól tudja, a nő mire gondol, de csak lemondóan sóhajt, miközben egy mosolyt is megenged magának.* Én lennék a király, nem igaz? *Marta elmosolyodik, majd elkezdenek az Ezio által felfedezett tájakról beszélni, miközben leülnek a fotelekbe mindketten, egymással szemben. Kintről is jól hallatszik, mennyire lelkes a férfi.* ....és aztán ott volt a Merdon szurdok és annak a tetején az Altgard szirt. Csodálatos tájak mind. Nem is értem miért akarná őket bárki vérrel borítani....*Azért jött ide, mert a napok során míg távol volt, egyáltalán nem aludt egy percet sem. Nyolc napja van talpon és ennyire fáradtan semmilyen rosszindulattal nem hajlandó foglalkozni.*

2012.07.23. 12:02 Enayla

*Észreveszi mikor Meredith gondolataiba merül el és révedő tekintettel nézi kezét. Úgy gondolja ennek biztosan van valami jelentősége de mikor rákérdezhetne Meredith töri meg a csendet kettejük közt így elveti kérdését. Mikor meghallja hogy Meredith jó színésznek tartja fiát elmosolyodik. * - Valóban és képességének köszönhetően tökéletesen képes manipulálni az embereket. De ezt fiam csak akkor használja ha szükséges és elengedhetetlennek látja. *Folytatja fiáról a gondolatmenetet majd egyenesen Meredithre néz ahogyan a nő fel-alá járkál az irodában és hangosan gondolkozik tovább.* - Szóval ha jól értem nyílt lebuktatást akarsz ebből kihozni. Nem elegendőek a sebek ha még megvannak ami ha a sálat nézzük akkor meglehetnek hanem kell hogy jegyese saját szemével lássa mivel is ütötte el idejét mennyasszonya. *Fejti ki most őa teljes gondolatmenetet egy sunyi mosollyal. Elismerően bólogat hogy ez igencsak jó tervnek tűnik csak tudják hogyan kivitelezni. . Időközben az asztalon felgyülemlett papírhalom újra eltűnni látszik s rendezett sorban várja Ezio érkezését hogy ő is aláírhassa s átfuthassa mindegyiket is akár ha úgy akarja. Bár nem hinné hogy férjének ez lesz a legelső dolga de kitudja. Készen akar lenni mindennel amivel csak tud. Megakarja mutatni hogy ő is ér valamit és nem csak az ágyban képes tejesíteni akár, amit eddig még a férfi nem is tapasztalhatott. *

2012.07.23. 11:45 Hana

*Figyelmesen hallgatta végig, amiket Nwalcaról mondott. Igazából teljes mértékben biztos abban, ha anyjával szorosabb lett volna kapcsolata, ő maga is ilyenné vált volna és lelkiismeretfurdalása meg már az őrületbe kergette volna. Gondolatai kettejükről kezdett kalandozni, kezeit nézve felvillant előtte a korábban látottak és megriadt. Ebben nem csak a külsőségek, de maga az érzés, hogy fáj és gyenge, mind az öregedésre utalt, ami szerencsére elmúlt. Valóban nagyon félt attól, hogy ha valamit elront, akkor dühe miatt olyan dolog történik, ami már visszafordíthatatlan. Kezeit megleggyintette maga előtt, ezzel is gondolatait elhessintve magaelől, amit jelenleg úgy érez, hogy csak fut ezen probléma elől, ami részéről nem szokás, de egyenlőre még ő maga sem tudja mit tehetne. * - Majd megpróbáljuk úgy alakítani, hogy jó legyen - * Zárta le ezen témát nagyon röviden és most Rainionra került sor. Vele kapcsolatba ő maga is megvolt rajta lepődve, hogy szoknyapecérként mégis milyen figyelmes. Ezt továbbra sem tudta felfogni, hogy miért, de lehet kedveli őt és nem ellenségként tekint rá. * - És jó színész, no meg... - *Nem folytatta tovább, inkább visszatér a kiindulópontjukhoz* - ... akkor jól gondoltam és ez egyértelmű jele annak, hogy miért van itt -*Ajkába harapott, bal kezét csípőjére tette majd csizmájának orrát nézte* - De ha nem kap megerősítést afelől, hogy mennyire jó, akkor meginoghat... Ha Rainion és Kryshna között akármi is történik és akármennyire élvezi Rai azt amit, akkor is a fejéhez kéne vágnia, hogy nem érti mit esznek rajta ... - * Gondolatait, amiket szövögetett, ismét kimondta * - ... ekkor kéne az, hogy miután ezt közölték vele, egy szenvedélyes csókot kapjon jegyese, amitmeglát Kryshna, persze előtte még közölni kell a férfival az igazságot.

2012.07.23. 11:19 Enayla

*Meglepte Meredith bocsánatkérése de pozitívan érintette. Mostmár őszintén örül hogy végre van valaki a fián kívül akiben talán megbízhat és jóviszonybann lehet vele. Bizalmával kapcsolatos gondolatát Meredith további szavai erősítik csak meg. Beszél neki a Nwalcával való kapcsolatáról. Valóban jól érezte hogy köztük sincs minden rendben.* - Mióta Lexie a huga meghalt Nwalca magába zárkózott. *Sóhajtotta Enayla szomorúan ahogy visszaemlékezett mikor a család megtudta hogy Lexie meghalt. Nem nagyon akart ebbe belemenni és látva őszinte mosolyát Meredithnek arra hogy tegezzék egymást nem is  akart tovább belebonyolódni. Saját aggodalma viszont nem tud elmúlni. Maga sem hiszi el hogy ezután a vita után Krsyhnával ennyire meg tudta zavarni. Valóban erős ellenfele, de Enayla a királynő és ebbena családban férje után övé a hatalom. Nem engedheti hogy egy újonnan érkezett kívülálló lökje félre csak úgy. Gondolatait Meredith érintése riasztota fel. Felnézett a nőre majd elmosolyodott. * - És nem is fogjuk hagyni. *Erősíti meg Meredith önbizalmát is a sajátjával együtt. * - Mikor a fejéhez vágtam hogy a hatalom vágy miatt és érdekből akar a családba beházasodni és kezdett ki Ezioval igencsak ingerültté vált. *Emlékezett vissza a Krsyhnával való vitájának részleteire.* - Én is és fiam is ezen a véleményen vagyunk. Rainion egy igazi szoknyapecér lázadó fiatal kamasz, de egyben tisztelettudó és felettéb intelligens gyerek akire lehet számítani. *Dicséri fiát miközben azt próbálja bizonyítani hogy Rainion jó segítségükre van és lehet is.* - Nwalcát nem hiszem hogy belekellene vonnunk ebbe az egészbe. Ha jól gondolom nem tud arról hogy mi folyik Krsyhna és Ezio között. A ti kettőtök kapcsolata kellene hogy az első legyen, hogy esetleg közelebbtudjatok kerülni egymáshoz és nyitni egymás felé. Tudom Nwalca nehéz eset de nem menthetetlen. S talán ha Nwalca tudatlan marad s tudatlanul kedves őszintén Krsyhnával, Krsyhna is jobban megtéveszthetővé válik. *Gondolja tovább a tervet már miközben Meredith és Nwalca házassága is a téma.*

2012.07.23. 11:19 Rainion

*Meglepődve pillantott Kryshna után; el nem tudta képzelni, hirtelen mi boríthatta ki. A halálra vonatkozó megjegyzése? Nem, csak nem. Keményebb nő lehet ő annál, még ha felfogja is, mennyire komolyan tudom gondolni.  Lassan ő is visszafordult apja felé, mélyen a szemébe nézett. Rég nem beszélgettek kettesben. Sőt, igazából talán soha. Rai mindig is utálta, és ha lehet, került vele minden kontaktust. Mi változott meg? Még mindig nem érzett magában dühöt, csak lassan bugyogó, sűrű, fekete gyűlöletet. De még nem volt elég belőle. Még nem öntött ki. Most valahogy, talán először az életben, apját látta a szenvedő félnek egy kapcsolatban. Csak ő még nem tud róla. Hogy is tudhatna...?* Meg van. *Válaszolja kurtán, aztán mégis csak hozzá teszi:* Lord Ezio távollétében ő irányítja a két családot. Azt hiszem, ez most igazán tetszik neki.

2012.07.23. 11:04 Kryshna

* Kryshna minden előzmény nélkül pattan fel helyéről. Nem válaszol Rainak. Arcán mosoly játszik, de most könnyedén leolvasható róla a zavartság. * - Nem vagyok  túlságosan éhes... és van még valami, amit el kell intéznem.. * Futó csókot nyom vőlegénye ajkaira, majd szinte kiviharzik a teremből. Elég zaklatott állapotban van. Most, hogy egyedül van, elengedi érzéseit, és nyugalma sem a régi. Olyan útvonalon megy, ahol még véletlenül sem találkozhat senkivel... A könyvtárba indult, s mikor eléri, szinte bezuhan az egyik kényelmes, bársonnyal bélelt székbe. Teste egészében remeg, valószínűleg fázik, hiszen egy ideig ázott a hóban a vékony ruhában. Persze, nem csak erről van szó. Ólomsúlyként nehezik rá mindaz, ami történik. Kezeibe temeti arcát, s pár percig csak csendben ül, egy szót sem hallani tőle. Lassan nyugszik csak meg, tudta, hogy pont erre a helyre van szüksége ahhoz, hogy feltöltődjön. Az ősi idők ódon szépségét sugárzó teremben képes újból feléledni, mint a főnixek... felemeli fejét, s haját hátravetve, lehunyt szemekkel dől hátra a székben. Összerezzen, mikor egy kezet érez vállán, riadtan pillant fel, de szerencsére csak Martát látja. * - Megijesztett, Marta.. * Sóhajt fel, de ajkain rögtön mosoly tűnik fel. A nő nem ellenséges vele.. hát, ezzel talán egyedül van az egész  kastélyban. * - Szeretnék kivenni egy könyvet.. A skarlát betűt. Közben a konyhában Kryshna jegyese furcsán pillant utána. Megrázza fejét, majd visszafordul fia felé.* - Nők... * Mondja csak mosolyogva, de ezt inkább magának. * - Hogy van édesanyád...? Hogy viseli? * A férfi arca most igazán őszinte, nem is mosolyog. Komolyan kérdezi. *

2012.07.23. 10:56 Rainion

Azért abban egyet kell velem értenie, hogy a tél a halál időszaka. *Válaszolta Rai, szemeit Kryshnán nyugtatva, a reakcióját figyelve.  Lassan beértek a tágas ebédlőbe, ahol a cselédek már sürögtek-forogtak, terítettek és vacsorát készítettek a konyhában. Ám a család tagjai közül még senki sem várta őket ott. A fiú odaintett egy szolgálót, hogy megtudakolja, kinek tudtak szólni. Mikor anyja neve nem szerepelt a listán, összeráncolta a homlokát. Biztos dolga akadt... Pedig nekem muszáj lenne beszélnem vele.* Minden valószínűség szerint, habár én nem tartózkodtam a kastélyban eltávozásukkor. Esetleg a Lady..? *Siklott szeme újra Kryshnára.* Talán ő meg tudná mondani, mikorra várhatóak vissza csapataink Lord Ezio vezetésével. *Rai közben az asztalhoz lépett.* Azt hiszem, nyugodtan helyet foglalhatunk addig, míg az étel tálalásra nem kerül.*

2012.07.23. 00:40 Hana

* Egyáltalán nem bánta, hogy félbe szakította. Az hogy megbánta a hozzájuk viszonyuló álláspontját és bocsánatot kért tőle, teljes mértékben pozitív hatással volt rá. * - Megértem... Én magam is így voltam a dolgokkal és alapvetően másokkal szemben is, amiért szintén elnézést kérek. - * Vallotta be * - Nwalcaval és köztem lévő állásponton pedig egyáltalán nem lehet változtatni. Legalábbis az ő hozzáállásával és a felém táplált kesze kusza gondolatok, amiket mások véleményéből és rólam elképzelt meg általam tett dolgok... Egyáltalán nem jók, sőt egyre rosszabbak - * Bele is gondolt az iménti történésekre * - De ez lényegtelen, amíg egymást kerüljük megnem zavarva másik nyugalmát, addig minden rendben van - * Jegyezte meg, majd felállt és még utoljára meghajolt * - Akkor viszontlátásra magázás és üdv tegezés - * A végére felegyenesedett és természetes mosoly bukkant fel az arcán, amit még egyáltalán nem mutatott meg senki másnak, csak neki. Csak úgy ragyogott és a nála már megszokott hűvös aura teljesen eltűnt körülötte. Enayla előtt végül sikerült megnyílnia, ami nagy szó. Talán azért is van, mert mindketten ugyanazon elveket valják, véleményüket nyíltan közlik, akár tetszik másoknak akár nem, mégis mindezt megfontoltan teszik, no meg még sok más dolog is akad. Meredith valamilyen szinten önmagára lelt benne. Cyan színű szemei megolvadtak, hajszíne és bőrszínének kombinációja is melegséget nyújtott az ő számára. Ez a nyitottság mindenképpen jól jött tervének közlése során, így sokkal magabiztosabban és könnyebben tudta közölni, ami Enaylanak is tetszett a buktatón kívűl. Az aggodalmat észrevette rajta, így odament hozzá és jobb kezét az ő vállára tette. * - Nem hagyhatjuk, hogy egy ingyen élő kifogjon rajtunk. - * Szavai buzdítóak voltak a nő én önmaga számára is. * - Ha úgynézzük akkor mindvégig megerősítésre vágyik afelől, hogy ő mennyire tökéletes mind külsőleg, mind teljesítőképességileg. - * Mondta ki hangosan a gondolatait * - Ezt nem csak egy embertől akarja hallani, hanem bizonyára másoktól is és ki nem megfelelőbb személy, mint Ezio? Ezt még fogozhatja Rainion is, no meg Nwalca... Nwalca azért, mert én, mint Ezio egyik lánya, akit úgy állítanak be, hogy mindent megtud szerezni, nekem egyáltalán nem megy, ha lehet ezt így mondani... - *Fújja ki a levegőt majd hírtelen kicsit hátrébb lép elkapva Enayla válláról a kezét* - Nehogy félre érts! - * Figyelmeztette, végül nyugtalanságából visszatért önmagához egy hatalmas sóhaj keretében* - Én csak szimplán megakarom ismerni meg érteni és kész. Nem pedig magamévá tenni érzelmek nélkül, mert az nekem egyáltalán nem megy... - * Mondta ki ezeket az őszinte szavakat* - Rainion pedig a fiad, amivel csak bosszanthat téged.

2012.07.22. 23:57 Enayla

*Meredith Krsyhnáról való véleménye hallatán reflexből elnevette magát. No nem azért mert a nőt neveti ki hanem azt hogy Krsyhnát ilyen szavakkal illeti. Egyre jobban szimpatikus neki Meredith. Őszintén szólva nem is érti korábbi viselkedését vele szemben. Úgy érzi ezt is tisztáznia kell majd  a nővel minél előbb. * - Mielőtt belebonyolódnánk a részletekbe egy percre ha megszakíthatom Meredith. *Néz egyenesen farkasszemet az előtte ülő nővel nagy levegőt vesz majd bele is kezd.* - Úgy érzem egy bocsánatkéréssel tartozom ön felé. Mikor a családjaink összeköltöztek s apjához feleségül mentem felettéb ellenségesen viselkedtem az egész Trenoir családdal. Nem akarok kertelni hogy miért tettem és mi volt rá az okom csak annyi hogy így próbáltam védeni saját magam a további sérelmektől. Ma már belátom rosszul döntöttem hogy így kezdtem cselekedni. Pozitívan csalódtam magában Meredith és a két család közti békén akarok dolgozni, amelybe nem csak az tartozik hogy Ezioval javuljon a kapcsolatom. *Vallja be őszintén a nőnek ezáltal azt is hogy talán elkezdett érezni valamit Ezio iránt és a bocsánatkérést is őszintén gondolja.* - És innentől kezdve kérlek tegeződjünk. *Ajánlja fel kedvesen és most már mosolyan őszinte és nem tettetett. Ezután továb hallgatja Meredith tervét. *- Átérzem és meg értem dühödet. Hasonlóképp érzek én is. Ennek a nőnek nincs joga felbolygatnia a családunkat. Fogalma sincs arról enneka nőnek ha kitudódik ez a tiltott viszonya Ezioval mennyire hatalmas botrányt és zűrt okozhat az egész családnak és még neki magának is. Csak reménykedni tudok abban hogy Ezio is belátja majd ezt hogy mennyire is veszélyes játékot űz. *Osztja meg véleményét és álláspontját Meredithel. A terv további részletei tovább kezdik érdekelni gonosz és sunyi csillogás jelenik meg a szemében.* - Szóval azt akarod mondani hogy míg egyikünk elvonja Krsyhna figyelmét addig a másikunk volt férjemnek felnyitja a szemét hogy a drága kis mennyassznya nem is olyan ártatlan mint azt ő hiszi. *Ismétli el saját nyelvén Meredith ötletét. * - Azt hiszem tudom hogy ki vonhatná el Krsyhna figyelmét. Ugyan először nem tetszett az ötlet de fiam is felajánlotta korábban a segítségét. Ő talán képes nekünk lefoglalni a kisasszonyt. *Mondja egy gonosz mosoly kíséretében viszont mosolya hamar eltűnik ahogy megkomolyodik arca.* - Viszont talán akad egy kis problémánk. Ugyanott a bizonyíték Krsyhna nyakán de félő hogy túlságosan beleszerett volt férjem ebbe a nőbe. Krsyhna nagyon határozott és elszánt volt és váltig állította hogy teljesen az övé a férfi. Ha ez így van félő megbocsát neki. *Osztja meg kételyeit. Valóban ezen a részen megingott magabiztossága. Ő ugyan lelke mélyén megvan róla győződve hogy volt férjét talán el tudná csábítani hisz nem múlhatott el nyomtalanul a köztük kialakult szerelem, de Krsyhna mondatai és komolysága megingatta hitét.*

2012.07.22. 23:13 Hana

- Ugyan, szívesen máskor is * Amikor kimondta a nő nevét, hírtelen összeráncolta a homlokát és elhúzta a száját * - Cöh... Attól még, hogy tud villogni lovagló tudásával, nem kéne ezt azonnal mindenki mással megosztania - * Jegyezte meg gúnyosan az ő szemében a nőről alkotott képet. Mikor felkinálták neki a helyet, odalépdelt és kényelmesen leült. * - Köszönöm - * Fogadta el a felkínált lehetőséget, ám tekintetét eddig sem, de mostantól kezdve mégúgysem vette le a nőről, hogy figyelmesen végigkísérhesse hogyan fog reagálni a továbbiakban is. * - Mindkettőnk számára fontos, hogy a két család békében élhessen egymás mellett. Az eddig feszülő húrok néhány szála kezdett a helyére állni, mégis mindezt egy személy megbojgatta, aki, teljesen kívűlállóként csöppent közénk... - *Egy kisebb szünetet tartott, majd folytatta * - ... ez nagy megkönyebbüléssel a számunkra nem tudódott ki, de nem változtat azon a tényen, hogy vérigsértett és egyuttal megalázott minket, a ház tagjait. - * Szemeiben a gyülölet, düh lángjai csillantak meg, arcán sunyi mosoly jelent meg. * - De ha ő megtette, akkor mi miért ne? - *Kérdezte meg könnyedén kezével gesztikulálva* - Elsősorban azt tartanám helyénvalónak ha mindig lenne a közelükben valaki. Nem muszáj közvetlenül nyakukba lihegve ott lennie az illetőnek, csak pusztán akkor, mikor a férfi egyedül van. Ha nem akarja magára hagyni, akkor ott már több emberre is szükség lehet, hogy egyik személy az egyik, másik személyt a másik foglalja le. Ekkor közölni kell vele azon tényt a jegyesével, hogy tetszik az illetőnek és mégis miért hagyna ki egy olyan remek alkalmat, mint a jelenlegi helyzet, hiszen Kryshna is ugyanazt tette, amíg ő távol volt. - * Mondta de végül megakadt * - Azonban biztos vagyok abban, hogy ha a férfi fülig szerelmes, akkor nem hiszi el, így kell még bizonyíték.... Eddig az az egyetlen bizonyítékunk van, amit a nyakán lévő sál rejteget, de ha nem cselekszünk minnél hamarabb az is eltűnik.

2012.07.22. 22:46 Enayla

*Krsyhna utolsó mondataira már nem reagált semmit, nem szólt vissza semmit azt akarta hogy Krsyhna minél hamarabb távozzon a szobából. A nő nagyon is hogy feldühítette és félő ha a vitájuk tovább fajult volna ismét eluralkodik felette túlzottan is a düh és a harag és akár még tettlegességig fajultak volna az események. Ezt pedig egyáltalán nem akarta, nem akarta hogy azt higgyék róla hogy el ment az esze s rárontott Krsyhnára mérhetetlen féltékenységében. Amiben van némi igazság most legszivesebben valóban fizikailag ismegküzdött volna vele hadd lássa vajon erőnlétben s képességben melyikőjük magasodna a másik felé. Mikor Krsyhna kilépett az ajtó  hatalmas sóhaj keretében omlott a nagy kényelmes irodai székbe. Egyik kezével ismét homlokát kezdte el dörzsölni, már megint a fejfájás. Kezd attól tartani hogy ez nem csak egy szimpla front érzékenység de próbál erre nem is gondolni. Nala hogy véleményét kinyilvánítsa az ajtó felé fújt egyett dühösen jelezve hogy őt is felbosszantotta Krsyhna jelenléte. Erre Enayla csak elmosolyodott majd megsimogatta asztalon álldogáló cicáját.* - Tudom Nala, tudom. *Nyugtatja feldúlt macskáját aki dorombolva bújik oda gazdájához, de amint kopogásra lesznek figyelmesek a macska rögtön az ajtó felé fordul. Meredith érkezik. Meglepi a nő látogatása és fel is áll hogy ő is meghajlással üdvözölje Ezio legidősebb lányát. Meredith mondandóját állva hallgatja végig majd szép lassan ül le vissza közben az íróasztal túloldalán lévő vele szemben álló székre mutat.* - Kérlek foglalj helyet. Nem zavarsz. Köszönöm hogy értesítettél erről a hírről. *Mondja mosolyogva de látszik rajta hogy nem egészen élettelteli ez a mosoly és inkább csak erőltetett. Arra a mondatra viszont hogy Meredithnek is van egy terve Krsyhna ellen, mintha vissza térne belé az élet. Gúnyosan s kissé ironikusan elmosolyodik.* - Úgy látom a kedves Krsyhnát szinte csak Ezio és új jegyese rajongja körbe. Csupa fül vagyok hallgatom azt a javaslatot Meredith. Kérem ossza meg velem. *Valahol legbelül kacag és nevet lelke hisz már Meredith a harmadik ember aki Krsyhna ellen szövöget terveket. Első ő maga, második fia Rainion és most Ezio legidősebb lánya is. *

2012.07.22. 22:30 Kryshna

*  A lenyugvó nap fénye vörössel és pirossal festi be a lehulló pelyheket, és a lassan fehér tájat. Nemsokára sötétedni kezd, a családtagokat már csak ez is befelé hajtja majd. Véres naplemente, gondolja a nő magában, elmerengve. Kryshna mosollyal fogadja a fiú válaszát. Méltó édesanyjához, a véréhez. S látja benne a lángoló tüzet, ami kitörni vágyik. *  - Nem vagyok benne olyan biztos. Egy havas zivatar könnyedén összekuszálhat mindent.. * Ezzel  akár az esküvőre is utalhatott.. akár valami másra. Sőt, gondolt itt Meredithre is. Krysna úgy sejtette, Rai nem közömbös a hölgy iránt, aki ráadásul unokatestvére felesége. Szórakoztatta a fiú , ahogy azelőtt édesanyja viselkedése is szórakoztatta, persze csak részben. Veszélyes vizekre evezett, ideje kicsit visszavenni. Lassan elérik az ebédlőt, és nyugodtan helyet foglalnak . *  - Furcsálltam is, hogy pont a családfő ne legyen jelen... de persze, ez mindent megmagyaráz. Gondolom, a bátyja is vele tartott... * A férfi hangjából gúnyt lehet kihallani. Vérbeli Avernoirként nehezen bírkózik meg a gondolattal, hogy a király pont egy Trenoir lett. Az a Trenoir férfi, aki most Enayla férje. S a férfi még nem is tudta, hogy új menyasszonya szeretője.  *

2012.07.22. 22:27 Hana

* A szolgáló érkezése megkönnyebbülést jelentett a számára, hiszen így nem kellett kettesben lenniük kint a rossz időben. Kicsit váratlanul érte, hogy már meg is érkezett Kryshna jegyese, de titkon örült neki. * - Rendben - * Bólintott, majd a kastély felé vette az irányt. A bejárat túloldalán a távolból megpillantotta a férfit, aki Rainion és Kryshna társaságát élvezhette. Úgy tűnt, mintha minden rendben lett volna, de tudta jól, hogy ez nem így van. Tekintetét azonnal le is vette róluk és tovább ment. A folyosón egy másik szolgáló serénykedett, kihez odalépve megtudta, hogy Enayla jelenleg hol tartózkodik. Határozott léptekkel haladt előre a nő dolgozószobájához. Az ajtó előtt megállt, még mielőtt kopogott volna, körbe nézett, abban reménykedve, hogy nem látja senkisem és szerencséjére nem tartózkodtak ott a környékén. Fejében még egy kicsit tisztázta mondani valóját, majd egy nagylevegővételt követően bekopogott, amire azonnal engedélyt is kapott, hogy beléphessen. A kilincset óvatosan nyomta le, majd hangtalanul zárta be maga mögött az ajtót. * - Elnézést a zavarásért - *Hajolt meg előtte, majd lassan felegyenesedett és egészen az asztalig ment hozzá. * - Gondolom ön is értesült Kryshna jegyesének érkezéséről... - *Kezdett bele a mondandójába, végül egészen halkan folytatta továbbiakat, hogy még véletlenül se halják meg, hiszen ki tudja? Lehet még a falnak is füle van. * - ... a férfinak minden joga van tudnia arról, hogy mit is tett az ő távollétében. Ezzel kapcsolatban lenne egy javaslatom, de ebből kifolyólag ha nem ért velem egyet, akkor nem árulom el és nem kezdek semmiféle tervezgetések véghezvitelében. - * Ez időalatt végig határozott maradt, saját érvének igazat adva, még akkor is, ha Ezio felesége ellenezné. Ennek ellenére, mégis nagyon reménykedik abban, hogy nem ezt fogja tenni *

2012.07.22. 21:14 Rainion

Reméljük. Majd meglátjuk. *Zárta rövidre mondandóját Rai Nwalca lovával kapcsolatban. Tényleg nem tudott többet mondani vagy tenni, csak remélhette, hogy ahogy a nap lassan lebukik a látóhatáron, a ló erőre kap.* Én személy szerint azt hiszem, mindnyájunknak jót fog tenni a tél. Lehűti a kedélyeket, kitisztítja az elméket. *Válaszolta rezzenéstelen arccal a nő célzott szavaira, de belül  már bugyogott benne valami; nem forrongó düh, hanem meglepő módon valami hűvös érintésű, de egész lényét betöltő... gyűlölet? Bosszúvágy? Úgy érezte, ha kettesben lenne Kryshával, olyat csinálna, amit még soha előtte.* A vacsora remek ötlet, összehívhatjuk a család itthon tartózkodó tagjait, hogy a maguk módjon újra körünkben üdvözölhessenek, apám. *Ajánlotta, és egy tapsra rögtön mellette is termett egy szolga, akinek a lelkére kötötte, hogy szóljon Meredithnek és Nwalcának a családi vacsoráról, anyjának is, ha a nő épp nem dolgozik és zavarhatja, illetőleg bárki másnak, akit a kastélyban talál. A cseléd bólintott, és rögtön útnak eredt.* Sajnos sokan nincsenek itt. Lord Ezio csatába ment.

2012.07.22. 19:46 Kryshna

* A férfit meglepte fia arckifejezése. Gyűlöletre és haragra számított, ehelyett pedig mit lát...? Zavartan fordította el arcát.*  - És sikerült elérnie valamit? * Kryshna fesztelenül folytatja a beszélgetést, pedig épp most tudta meg azt, amit akart. Már biztos volt benne. Nem csak az illem miatt, teszt is volt ez egyben - Kryshna szerette az ilyeneket - tudta, hogy normális esetben magukra hagyná őt a fiú, kivéve, ha.. fél. Tehát Enayla közölte vele valószínűleg mindazt, amit ő is tudott. De közel sem volt fogalmuk mindenről... Kryshna ajkain most őszinte mosoly jelent meg. Jó emberismerő. Irányítani fogja a szálakat, amint mindet összeszedi...egy csomóba köti...persze, van egy szál, amit nem irányíthat... a kedvence...* - Igen, ez a hűvös idő egészen ellentéte annak a forró, fülledt.. * Furcsán hangsúlyozza a szavakat, egyfajta utalás is ez, persze nem vőlegényének, hanem Rainak.* - Kellemes őszvégi időhöz, amit távolléted alatt tapasztalhattunk, kedvesem. * Hangja borzasztóan nyugodt, nem lenne meglepve, ha Rainiont kirázná a hideg ettől a hirtelen jött jókedvtől és hidegvértől. *  - Roppant örülök, hogy jól érezted magad,míg nem voltam itt, Kryshna... viszont, szívesen harapnék valamit. *A vacsora ideje közeleg, így lassan az egész családnak jelen kell lennie az étkezőben. *

2012.07.22. 16:05 Rainion

Igen. Muszáj volt egy pillantást vetnem unokatestvérem lovára, hátha ki tudunk találni valami gyógymódot együtt. *Válaszolta, ám arról, hogy mindeközben Meredith is jelen volt, Nwalca pedig kissé kiborult, hallgatott. Még mindig úgy gondolta, erről mindenképpen Lord Avernoirnak kell először tudnia. Aztán jöhet Ezio, ha visszatért közéjük, bár ez elsősorban persze nem Rai döntése.* Valóban meglehetősen hidegre fordult az idő, így én is azt látom a leghelyénvalóbbnak, ha behúzódnánk a zimankó elől. *Mondta arcán kedves mosollyal, nem egészen válaszolva arra, a párral akar-e tartani a továbbiakban. Igazából ez azért volt így, mert ő sem tudott teljesen dönteni. Nem volt ínyére, hogy apja és Kryshna turbékolását figyelje, ám azt sem látta megfelelőnek, ha kettesben hagyja őket - hiszen ki tudja, esetleg miket duruzsol a nő édesapja fülébe, ha senki sincs a közelben.  Rai még mindig az ajtóban állt, előre engedte a férfit és a belé szorosan kapaszkodó Kryshnát. Ahogy egymás mellé értek, egy pillanatra farkas szemet néztek; a fiú tekintetében szánalom és elkeseredettség vegyült - talán az apja majd később elgondolkzhat rajta, mire fel.*

2012.07.22. 13:46 Kryshna

- Természetesen nem haragszom.. * mosolyodik el* - Biztos vagyok benne, hogy komoly az indok. Szívesen meghallgatom azt is. De most az időjárás sem lett volna kedvező számunkra. * Utal arra, hogy már olyannyira esik a hó, hogy látni is alig lehet. Érezhető, hogy Rainion sem mutatja igazi érzéseit, melyek fel-feltörnének belőle. Hiába tűnik férfinek,lelke egy része még mindig az a sebzett fiú, akinek apja oly sok fájdalmat okozott hűtlenségével, új házasságával. És ezt Kryshna pontosan tudja... vőlegénye sokat mesélt régebbi életéről, fiáról is. Azt is tudja, hogy a férfit legbelül bántja, amit tett, de büszkesége ritkán engedteti meg vele, hogy ezzel előhozakodjon. Kryshna lelkiismeretfurdalása gombócként ül torkában, ahogy saját szerepét vizsgálja a helyzetben.  * - Talán jobb is lenne bent folytatnunk. Rainion, csatlakozik? * Vőlegényét karöltve húzza magával, a kastély ajtaja felé, aki gyengéden pillantva a nőre mellette indul meg. Kryshna reméli, hogy a fiú nemet mond a kérdésre... egyszerűbb lenne most vőlegényével lennie csak. Biztosítani a kettejük közti köteléket, mielőtt a férfi tudomást szerez bármiről. De az illem megkívánja tőle, hogy invitálja a fiút.* - Nem tétlenkedtél... *A férfi most is mosolyog fiára, szavaival annak szoknyavadász természetére célozva. Elég egyértelmű, hogy a férfi se mutatja igazi természetét.  Talán Kryshna, talán Rai, talán mindkettejük miatt. De mikor Rai mellé ér, szemük egymásra villan,a feszültség érezhető. Apja tekintetében most megbújó fájdalmat is láthat a fiú. De ez tényleg csak egy pillanatig tart. *

2012.07.22. 13:10 Rainion

*Undorral töltötte el látni apját és a nőt együtt. Eddig talán sajnálta volna Kryshnát, hogy milyen férfit fogott magának - biztos volt benne, hogy apja ezentúl sem lesz a leghűségesebb fajta -, de most, hogy tisztában volt azzal is, a nő mit tett, csak egy gondolat motoszkált a fejében. Megérdemlik egymást. Ebből viszont semmit nem engedett láttatni, lassú léptekkel mozdult ki a félhomályból, ami eddig kemény, határozott vonású, érzelemmentes arcát rejtette. Először Kryshnára nézett; a nő ámulva meredt rá, s Rait ez mélyen szórakoztatta. Igen, hasonlít apjára, hisz mindketten sármosak és vonzók. Igen, külsőleg hasonlíthatnak. De a belsejében sosem lenne képes ilyenné válni...* Apám. *Szólt halkan, nyugodt hangon, ahogy szeme átvándorolt a másik arca, s kötelességtudóan kissé meghajolt édesapja előtt.* Igen, mondhatni, ismerjük egymást, és szeretném is megragadni ezt az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a Ladytől a késésemért. *Szavait immáe Kryshnához intézte, a megbeszélt lovaglásra utalva.* Sajnálatos módon egy kis bonyodalom jött közbe, remélem el tudja nekem felejteni az ügyet, s megengedi, hogy valamikor máskor sort keríthessünk rá.

2012.07.22. 12:51 Kryshna

* A férfi hirtelen engedi el Kryshnát, de kezeivel megtartja úgy, hogy egymás szemébe nézhessenek. * - Hiányoztál.. * Búgta a nőnek halk hangon. Kryshna minden erejével igyekezett, hogy ne rántsa el tekintetét, mosolyt villantott jegyesére.* - Te is nekem, kedvesem.. ha tudnád, mennyire kínzóak a percek, miket nélküled töltök.. * Fejét felemelve, csókot lehel a férfi ajkaira, aki szenvedéllyel viszonozza azt, mintha már ki lenne erre éhezve. A férfi lassan húzódik el tőle, átható szemeivel a kastély ajtaját fürkészi. *  - Rég láttuk egymást.... Rainion. Gondolom, már ismeritek egymást... bűbájos teremtés az én Kryshnám, nem? * Valahol büszkén tekint fiára, akinek aurája szinte olyan erős, mint az övé. Lassan férfivá érik. Szája szélén mosoly bujkál.Egyelőre  bűntudatot a legkevésbé sem mutat. Kryshna is az ajtó irányába néz, döbbenten nézve, mennyire hasonlít arvonásaiban apa és fia. Mintha Raiban a férfi fiatal mását látná, jobban mondva... vőlegénye akár bátyja is lehetne a fiúnak. Most nem szólal meg, csak magában elemzi a dolgokat, jól jöhet ez később.. s nem is akarja megzavarni ezt a furcsa találkozást. Rai körül is ottvan az a sötét, démoni aura, mely a kastély lakóinak többségét körülöleli. Erről Kryshnának eszébe jut Lumier... nem is mutatkozott, mióta Ezio elhagyta a kastélyt...  *

2012.07.22. 12:18 Rainion

*Csak állt ott, figyelte a két személyt, akik mind a döbbenet súlya alatt dermedtek meg. Rai biztos volt benne, hogy unokatestvérének is van képessége, hiszen démon, de sosem gondolta volna, hogy így jönnek majd rá. Mindenképpen szólnunk kell majd nagyapánknak, gondolta, bár jelenleg egyik család feje sem tartozkodik a kastélyban... Ekkor érezte meg. Megpördült, és a kastély felé bámult. Bár az istálló elég messze volt, ez az erős kisugárzás lassan elért hozzájuk is. Rai összeráncolta a homlokkal meredt a távolba. Látta a hintó fekete körvonalait, s mintha egy kisebb, mozgó pontot is mellette. Kryshna, és... Elfogta a düh. Hirtelen minden kitörlödött az elméjéből, csak az érkező képe lobogott benne.* Szükségem van valamire... *Morogta, mint valami tökéletwóes kifogást, hogy eltűnhessen, de ezt is olyan halkan, hogy csoda, ha meghallotta Nwalca vagy Meredith. Aztán a következő pillanatban csak úgy elnyelték a fekete ködnyelvek, amik most valahogy sokkal erőteljesebbek, vadabbak, izzóbbak voltak.  A kastély óriási ajtajának egyik félig nyitott szárnya takarásában jelent meg, csendben figyelte a párt.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]