Új bejegyzés Frissítés

2012.07.12. 21:57 Kryshna

* Mielőtt megszólalhatna, az istennő már cselekszik is. Tudja, hogy nem is lett volna képes kivédeni egy istent, de a bűntudat erősen csapja meg lelkét. Mérhetetlen szomorúság és magányosság tör rá. Próbálja magát nyugtatgatni, hogy a gyermek jövője meg volt pecsételve, akármit is tesz... de mégis, ha elfogadja az ajánlatot...? Nem lett volna jobb sorsa...? Percekig néz még maga elé a sötétségbe. Elméje szinte üres volt, csak az érzelmek tömör kavara volt jelen. Sosem érezte még magát ennyire felkavartnak. Egy idő után végre rászánja magát, hogy elinduljon. Hátrasöpri haját arcából, s elindul a kastély felé. Az istennő szavait boncolgatja, hogy elterelje figyelmét a veszteségről. " Akár hazudhatott is nekem.. miért ne tehetné? Bármiben... de ez, még egy istentől is sok... " * megrázta a fejét, s elborzadt, visszagondolva a nő szavaira." Sosem lett kielégítve... "  - visszhangzott a fejében, s akaratlanul is maga elé idézte Eziot. Az igazi úriember férfi, akit megismert, alig bírta visszafogni magát., Kryshna ezt tudta. Érezte. Nehezére esett bevallania, de vonzódott ő maga is hozzá. Nem tenne olyat, amivel törést okozna a családnak... tényleg nem? A férfi pont olyan, védelmező és erős vezető, aminek minden nőre szüksége lenne.... tovább is folytatná gondolatait,  még végig sem ért mindenen, mikor furcsán hideg szél csapja meg. Gonosz szél. Megdermed egy percre, az erdő felé pillant. Tudja, hogy valami baj van. Futva indul a palota felé, értesítenie kell valakit... arca kipirul a futástól, s forró könnycseppek futnak le finom bőrén.  *

2012.07.12. 21:51 Kai / Shade

A lány utolsó mondatára, Shade elkezdett mozgásba lendulni, ám még nem irányította teljesen a fiút. Pillanatok alatt a lány előtt termet. Megfogta Celia csuklóját majd egy fának préselte a lányt. - Ha! Amilyen Te? – kérdezett vissza, de ezt nem szánta kérdésnek. Arcán kaján mosoly, szemei már lilán világítottak. Megdöbbent a lány. Kai a lány füléhez hajolt és belesuttogta. – Menekülj… Ez már nem ÉN leszek… - mondta. Ezek után Shade vadul lesmárolta a lányt. Ismét az a hideg szél söpört végig a vidéken.  Nem engedte el a lány bal kezét, másik kezével benyúlt a lány pólója alá, és megmarkolta a mellét.  – Tudod, mindig is vonzott engem a sötétséged… - lehelte a lány szájára, miután befejezte a csókot. – Alig várom, hogy megmutasd azokat a kis lényeket, akik megakadályozzák, hogy az árnyékodba olvadjak. – hangja kellemes, de félelmetes volt. Nem volt olyan durva, mint Drinanál.

2012.07.12. 21:29 Bogi

Ezio *Az istennő szinte virágzik a nő válaszától eltekintve attól a ténytől, hogy semmilyen egyéb választást nem is tárt a nő elé. Vagy Ezio és annak elkerülhetetlen vonzalma, vagy gyermekével halt volna. Az is más kérdés, hogy az istennő azt nem hagyta volna, hisz Kryshna nélkül Eziot sem tudja használni terveire. A nő megkérdőjelezi döntését egy pillanatra és próbálja felderíteni jellemét Ezio irányába. Nem dühödik fel, csak elmosolyodik. Tiszta, őszinte választ ad és mivel Kryshna is próbálta megszúrni őt egy bizonyos ponton, az istennő sem rest. De az övé jobban fog fájni.* Ezio hűségesen szolgált engem. Nála tökéletesebb irányítottam sosem volt. Elfogadott engem. Hosszú évekig viszont számomra unalmas életet élt. A szerelem közte és Carmen között engem nem hozott lázba. Az a nő túl egyszerű volt... *Hangjából süt a lenézés.* ... túl odaadó volt, túlságosan szerette Eziot. Sosem vitáztak. Ezio sosem lett kielégítve... *Mondja ki a kegyetlen igazságot, mosolya lefagy. Most jön még csak a förtelmes valóság.* Ezio, bármilyen jó ember is, harcos férfi. Egy király. Számára a gyötrelmes gyönyör nyújt kielégülést gyermekem. Lehet úgy látod, kínzom és felforgatom az életét. De Ezio Alenxander Trenoirnak erre van szüksége. *Mosolya visszaszökik arcára.* Ezért kapta tőlem Enaylát. Én tettem tönkre a házasságát. Enayla új mód forgatja fel Ezio életét, hogy királyod ismét elkezdett élni. Mikor lélegzik, örömmel teszi. Ezért nem foglalja le a gyász. Ismét fiatalnak érzi magát. Ismét elemében van.... *Közelebb lebeg a nőhöz.* Hisz felesége mellett ott vagy neki te. Tagadni akarod majd és kerülitek majd a másikat mint a forró kását, de gyermekem, higyj nekem, csak az elkerülhetetlent halasztgatjátok. *Felkuncog, gonoszan, hisz annyira élvezni fogja a rengeteg erőt, ami Ezioban felpezsdül, amint valamelyik nőt megkaphatja.* Ezio megkapja a neki kijáró tiszteletet majd. Mindkettőtöktől. De csak egyikőtök ajándékozza majd meg egy gyermekkel. Választását pedig azon nő mellett fogja lerakni. A másiknak távoznia kell a Trenoir kastélyból...*Mondja hosszas mondandóját ezzel lezárva. Talán eszébe jut a nőnek Lumier tegnapi félmondata. Talán sejtet vele valamit. De lehet, hogy hazudik. Innentől, hogy elhintette a megfelelő szálakat, mostmár ezek az ostoba démonok fogják irányítani sorsukat.* Gyermeked életét ezzel elveszem tőled. *Mondja ki könyörtelenül a szavakat. Kezével a nő felé nyúl a távolból és a fekete füst a nő kezébe áramlik Kryshna hasából. A magzatot nem pusztítja el. Morbid módon zsebre teszi. Amennyiben Kryshna elvesztené játékát, az számára mostani vőlegénye és a család elvesztését jelentené. Akkor majd oda ajándékozza neki a magzatot, hisz lehet, hogy Lumier természetéből kifolyólag kegyetlen, de nem velejéig könyörtelen.* Sok sikert! *Mondja harsányan, majd eltűnik a sötétben.* Drina *Érzi maga körül az energiákat. A kötél felénél tarthat, amikor felpillant és meglátja Altairt. Örül, hogy látja, de valahol mély sértődöttséget is, hisz amíg beteg volt, eltűnt. Nagyon szeretné tudni, hova küldhette apja, miközben ő beteg volt, bár emlékszik, hogy Celia említette: beszélgettek a dolgozószobában. És Celia titkolt is valamit. Biztos azt, hogy Altair milyen feladatot kapott. Épp szaltót tesz, mikor képkockák jelennek meg fejében. Nem csak egy kötél van kifeszítve a tornyok között, fokozatosan lefelé, össze-vissza van vagy tíz. A képekben Altairt látja egy kislánnyal, akit Drina nem ismer. Kéaőbb a képhez csatlakozik egy nő is. A nőt Altair szenvedélyesen, gyengéden csókolja. Drina ennek a képnek a láttán rosszul érkezik a kötélre és leesik róla, de sikeresen megáll egy eggyel alatta lévőn. Újabb képet lát, Altair ujján gyűrű díszeleg, melyet még sosem látott rajta, de a nő ujján is ugyan az, csak kő díszíti. A felismerés méregként marja össze szívét. Micsoda? Felesége és kislánya van? A következő kép a birodalom másik végéből a levegőben fut végig a saját kastélyukig, egyenesen eltalálva Drinát, amitől legalább egy emeletnyit zuhan. Az alulról harmadik kötelet tudja elkapni és lóg rajta. Dühöt, gyűlöletet, elárulást érez. Nem bír racionálisan gondolkozni. Mintha Altair elárulta volna, ami valahol így is történt. Keserű szájízzel mászik a kötélre és megy a torony felé, ami ugyan az a torony, melynek egyik erkélyén áll Altair, csak sokkal feljebb. Odaérve elkezd nem felfelé, hanem lefelé futni a lépcsőn, minél messzebb a férfitől. Nem akar válaszokat, még is rákérdezne mindenre, ha beszélnének. De most nem képes másra, csak menekülni.*

2012.07.12. 21:23 Celia

- Ha eleget láttál volna, akkor már nem élnél, ezt garantálhatom! Szóval ennél közelebb ne is akarj kerülni. Mert elhiheted, nem lesz neked menekvés. -*morogta maga elé, hátra se nézve, mintha valaki másnak mondta volne ezeket, nem is Kainak. Szemét végig a sötétben világító fehér állatra szegezte, bár már csak a farkát látta. Jócskán lemaradtak a négylábútól. Celia ezért még meg is kétszerezte lépteit. Kínosnak mondható csend uralkodott egy ideig közöttük, amit végül ő tört meg, nagy hangerővel.* - Mondtál valamit? -*kérdésére nem kapott választ, így inkább elsiklott felette és nem törődött vele továbbá. Komor volt, amire csak Luka szólongatása csalt egy halovány mosolyt.* - Lehet haragszik, mert egész nap egyedül hagytad, egy olyannal, mint Én! - *nézett hátra a fiúra a válla fölött mosolyogva. De aztán tovább is ment, mert minél hamarabb meg akarta találni a kis sárkányt*

2012.07.12. 21:13 Kryshna

* Alsó ajkába harap, majd lehunyja szemeit, és végigsimít a haján. Furcsa, de az istennő jelenléte valamiért megnyugtatta egy kissé, és visszahozta racionálisabb énjét. Talán, mert arra számított, hogy meg sem jelenik előre, és így dühe kiadatlan marad. Visszatért annyira az esze, hogy ne próbálja meg felingerelni Lumiert, annak biztosan még rosszabb vége lenne. Mindent kizár a fejéből, s csupán Lumierre figyel. *- Igazán ravasz vagy, istennő. Kegyetlenül ravasz. * Keserű mosolyra húzódik szája. * - Mindenképpen arra vágysz, hogy pokollá tedd mások élet... de én úgy hiszem, döntéslehetőségek mindig akadnak, nem csak most.... * Csendesen mondja már ki ezeket a szavakat, nem akarja feldühíteni. *- Ha úgy döntök, gyermekem életét választom.. meg sem élné a holnapot. Anyatest nélkül, velem halna.... meghal, akármit is választok. S ha életben marad, sorsa a te kezedben van, s nem kétséges előttem, mit tennél vele...  *megcsóválja a fejét, kissé mosolyog* - Aminek meg kell történnie, úgyis meg fog történni... * Céloz a második ajánlatra.* - de nem én vagyok itt az elsődleges célpont, nem igaz? Miért haragszol Eziora? * Most egyenesen Lumier szemébe néz. *- A te akaratod követi. Megmentetted, csak hogy kínozhasd...?

2012.07.12. 20:59 Altair

*Pár napja megint csak eltűnt a kastélyból és a Trenoir család szeme elől. Eltitkolt feleségéhez és kislányához ment és őket látogatta meg. Csak egy két napot volt távol de ez a pár nap is teljesen feltöltötte. Babázhatott kislányával s együtt lehetett feleségével. Miután visszatért a Trenoir kastélyba teljesen kipihent nyugodt és vidám emberrel találkozhatott mindenki. Úgy érezte senki nem tudja elrontani a kedvét. Fütyörészve sétált a kastély egyik teraszán, mikor a felette vidáman kacarászó Drinát hallotta és látta meg ahogy az a két torony közti kötélen játszadozott. Gyermeteg viselkedését megmosolyogta de ahogy eszébe jutottak Ezio szavai azzal kapcsolatban hogy mondja el Drinának is titkát kicsit kelletlenül elhúzta a száját. Valahol legbelül azt súgta neki valami hogy a lány nem fog igazán örülni neki ha megtudja az igazat. Úgy gondolta talán majd veszíthet az Altair által élvezett figyelemből és attól tarthat majd a lány hogy háttérbe szorulhat. Gyorsan elhesegette azonban ezeket a gondolatokat.*

2012.07.12. 20:58 Ezio

*A férfi türelmesen várakozik az ablak előtt. Ő sejti, hogy a dolognak rossz vége lesz. Mikor Kryshna kirohan, már szinte tudja az eredményt, de persze rosszul. Kis teret hagy a nőnek, úgy is megígérte neki, hogy távol tartja magát tőle. Talán itt az ideje, hogy a feleségével foglalkozzon valamennyit, bár vele most szándékosan játszik macska-egér játékot. Ha a nő tényleg olyan szenvedélyes, mint amilyennek megismerte, akkor biztos, hogy keresni fogja többért. Ezen halványan elmosolyodik és az egyik hatalmas ablaknál megállva, a függöny takarásában nézi, ahogy Kryshna fut a nyugati hídon, zaklatottan. Az eső csodálatos, amit teremtett, teljesen lenyűgözi Eziot, bár benne pont, hogy nyugodtságot éreztet, nem azt a gyászt és zaklatottságot, amit a nő érez. Hisz anya lehetett volna. Ezio pedig nem fogja anyává tenni. Nem lehet ennyire gyenge. Fejében Lumier kacaja hangzik el rögtön gondolata után. Tehát az istennő gyengének tartja. Kemény vonallá húzódik a szája, ebből látszik, hogy ideges. A réten nem a vihartól lesz hideg. Ismét megjelenik Lumier sötét, jéghideg, gonosz alakja és a teljesen meggyötört nőre szegezi szikrázó tekintetét.* Azt tettem, ami helyes, gyermekem. *Suttogja.* Választás elé állítalak. Te döntesz. *Itt, ugyan szája nem beszél, a nő csak a saját fejében hallja a hangokat, halvány mosolyra húzódik.* Gyermeked életét el kell dobnod a sajátodért. *Mosolya még szélesebb lesz.* Ha úgy döntesz, életben tartod magzatodat, a sötétség mardalékává leszel. Ez Eziot is erős kihívások elé állítja. *Felkacag, hangosan. Ezt Ezio is ismét hallja a palotában, de nem sejt még semmit.* Ha viszont saját életedet választod, nem fogsz tudni menekülni királyod elől. Kívánni fogod, tán még jobban is, mint most teszed. Minden gondolatodat a király fogja kitölteni és a végén úgy omlasz és olvadsz majd a karjaiban, mint a romantikus mesékben, hercegnő... *Mosolya eltűnik.* Válassz, Krysha Avernoir. Most! *Kiabálja, mint aki hirtelen türelmét vesztette a játszadozásban.* A királyod szolgálata, vagy a gyermeked és ezzel együtt az életed.

2012.07.12. 20:42 Kryshna

" Persze.. nem kellett volna ilyen öntörvényűen viselkednem." *Gondolja magában sóhajtva, de amint belép a gyengélkedőre, mégis boldog mosoly jelenik meg az arcán. Sok időt töltött ma (is) Ezioval, és minden balul kiütő dolog ellenére jól érezte magát. Nem bírja egyszerűen kiverni a fejéből, bár tudja, hogy ez tilos lenne.  Ledől az egyik ágyra, míg vár az orvosra. Mikor megérkezik,a nő elmondásai után rövid utasításokat osztogat neki, majd kezét a nő hasa fölé helyezi a tenyereit. Arcán elgondolkodó, meglepett, majd egészen elborzadt kifejezés jelenik meg.* - Uram...? Mi az? * Szólal meg Kryshna , növekvő aggodalommal.* - A gyermeke.. életben van, de... * Kryshna nagyot sóhajt, megkönnyebbül kissé* - De mi? Mi lehet baj ezen felül? * mosolyodik el, mintha már nem várna veszélyt.* - Nem látom... nem érzem teljesen... olyan, mintha erős köd venné körbe... botorság ezt mondanom, de olyan, mintha az éj sötétje vonná körül. Még a nemét sem tudnám megmondani.  * Emeli fel a doktor ijedt tekintetét Kryshnára. Ő egy szó nélkül felpattan. Majd szétveti a düh, és ez szinte sosem fordul elő vele. Az égen viharfelhő jelenik meg, majd szakadni kezd az eső. Nem biztos benne, hogy ezt ő maga idézte elő, de ráerősít a hirtelen viharra. Néhol még jégdarabok is lepottyannak, az eső csak úgy veri a kastély falait. Kryshna leszalad a palotából, ki a főbejáraton keresztül, esővel, fáradtsággal, bajokkal mit sem törődve. Fájdalom járja át, csak apró szúrás a tüdejében a sietségtől, de ez sem érdekli, csak rohan tovább az ösvényen a rét felé. Hiszen itt látta utoljára az istennőt. Mikor megérkezik, csurom víz, fehér ruhájának aljára apró levelek csapódtak fel, arcán vízcseppek csorognak, haja vizesen omlik vállaira és hátára.* - Beszélni kívánok veled, Lumier! * Most nem normális hangerőn beszél, mint mindig. Ordít. Hangja visszhangzik az éjszakában,mint az előbb. Minden kietlen, de a vihar tombol. * - Nem vagyok a játékszered! Mit tettél velem? * Hangjából keserű düh és kétségbeesés hallatszik ki. *

2012.07.11. 22:31 Ezio

*Mosoly ül ki jóképű arcára.* Semmi gond, Miss Avernoir. A sok izgalom néha megváltoztatja a viselkedésünket.. *Itt erősen céloz csókjukra is. Kicsit messzire mentek, muszáj visszavennie. A végén csak saját szívét fájdítaná. Meg kell tartnia a kőszikla alakját, amit az emberek Ezio érzelmeiről tanusítanak a családtagok és úgy az emberek, akiket ismer. Eszébe jut valami.* Vacsora után megvizsgálják a gyengélkedőn. *Mondja halkan. Szeretné, ha a nő babája túlélte volna. Több okból is. Ha elvetélt, az az ő hibája, hisz tudja, miért csinálta az istennő. Másik, sokkal könnyebb dolga lenne, megbírkózna egyik pillanatról másikra az érzéseivel. Harmadik pedig még is csak egy csöppségről van szó. Hármat nevelt fel. El sem tudná képzelni, mi lett volna, ha piciként elveszti őket. Kryshna biztos letörne miatta, hisz ez nagy veszteség lenne. Mire ezt végiggondolja, beérnek az ebédlőbe. Leülteti Kryshnát a helyére, majd odasétál az asztalfőre és Kryshnának ételt hozat. Magának pedig kér pergament és tollat, hogy írni tudjon pár levelet, amikkel el van maradva. Míg a nő eszik, próbál a legközömbösebb maradni és nem is nézni a nőre. Még az elején udvariasan jóétvágyat kíván, de azután elhallgat és a teendőire koncentrál. "Király vagy. Le tudod ezt gyúrni. Fellángolás. Még gyászolsz.... Feleséged van...." Hasonló gondolatokkal nyugtatja magát de a harmadik levél végén, körübelül egy óra múlva, mikor a nő már a desszertnél jár, felpillant óvatosan a levélből és a nőn legelteti szemét. Mikor Kryshna odanézne, tekintetét visszaszegezi a lapra. Még tíz perc és végez a levéllel, addig pedig egyetlen pillantást sem vet a nőre. Utasítja a szolgálónőnek, melyik futárnak adja a leveleket és külön-külön melyik hova megy, majd megvárja csendesen, hogy a nő befejezze az étkezést. Még felkíséri a gyengélkedőre és utána magára hagyja. Bőre ismét forró, de ezt nem tudja senki, senki nem szólhatja le érte. Kryshna úgy érezheti, hogy tiszteletlensége miatt lett ennyire hivatalos és távolságtartó, de Ezio is csak férfi. Ennyire nem gondolja túl a dolgokat. Nem emiatt vett vissza.*

2012.07.11. 22:18 Kryshna

- Természetesen. Így belegondolva, korog a gyomrom a sok izgalomtól. * Belekarol a férfiba,s bár kicsit zaklatott, de érzékelte, hogy túllőtt a célon. * - Bocsásson meg, az előbbiért... nem szándékoztam tiszteletlen lenni. * Mondja hirtelen* - Kicsit megzavart az istennő... és úgy érzem, nagyon sokkal tartozom... ön volt az első, aki egyáltalán huzamosabb ideig szóba állt velem, nem szólva az előbbi mentésről... " És az azelőttiről" * fűzi hozzá gondolatban* - És úgy látom, kicsit jobban van tőle. *mondja mosolyogva, ez enyhíti a bűntudatát. Mégiscsak a kastély uráról van szó, aki az egyesült családot irányítja. * - Nem egyszerű itt élni.... mindenkinek megvan a maga démona, mely kínozza. * Direkt nem említ egy nevet sem, pedig akár sorolhatná is. * - Irányítani még nehezebb lehet. * Lassan végigsétálnak a hídon, a víz sziporkázva esik alá mögöttük, néha egyik-egyik vízcsapás meg is érinti őket oldalról, de mintha lecsendesedett volna minden. *

2012.07.11. 22:02 Ezio

*Döbbent arcot vág. Tudja, hogy a mai nők már igencsak önállóak, csak nem szereti, ha valaki akarata ellen cselekszik. Még is megmosolyogja a dolgot.* Köszönöm a bókot, Miss Avernoir. *Suttogja halkan, de a nő biztos hallotta. Ezt egy fajta lemondó sóhaj követi, hisz a nő javíthatatlan. A fröcskölésre sem gondolja, hogy túl helyénvaló, hisz nem egy pár, hogy szórakozhassanak egymással és nem is lehetnek azok soha. Ezio a király, több tiszteletet vár, de ezen is csak mosolyog, pár pillanatra rá férfias mély hangján el is neveti magát. Kryshna mondatára viszont bőre még forróbb lesz és látva, ahogy érintik a nőt az emlékek feltör benne a vágy. Megköszörüli torkát és közelebb sétál a nőhöz. Tartania kell magát, hisz férf és király is egyben. Udvariasan nyújtja karját a nőnek, hogy belekarolhasson. Fejében egészen más események játszódnak le, de nem látszik rajta semmi. Összeszedte magát, bőre is ismét normális hőmérsékletű. Fejében Lumier kacagása visszhangzik, de csak az övében. Tudja, hogy Ezio nem fogja bírni, de majd ő megmutatja.* Megtisztelne akkor egy késői vacsorával, Miss Avernoir? *Mondja, hisz a nap még legalább három óráig nem fog feljönni. Mintha imái meghallgatásra találtak volna. Visszajelzést kapott a szépségtől. Mostmár csak nehezebb lesz a dolga. Nem tudja mi történik vele. Elveszti minden racionalitását, mely oly jellemző rá.*

2012.07.11. 21:52 Kryshna

* A férfi huncut flörtjét mosolyogva veszi. Úgy érzi, a férfi úgysem gondolja komolyan, de őt magát még mindig aggasztja a férfi bőrének forrósága, hiszen Ezio arcán már apró pírfoltok is megjelentek. * -Hogyne tudná, miről beszélek. Ön nem ostoba férfi, Lord Ezio... és ha maga nem is, de én aggódom önért. * Egy gyors mozdulattal ki"ugrik" a férfi tartásából, erejét már lassacskán visszanyerte. Mielőtt a döbbent férfi reagálhatna, Kryshna a híd széléhez szalad, a vízsugarak permete alá tartja a kezét, majd a vizet Ezio arcába fröcsköli, persze csak finoman. Nem biztos benne, hogy ezt megengedhette magának. * - Bocsásson meg, de nem maradhatok tétlen. Már nem elsőre segít ki....  * Mondja, s önkéntelenül is, itt a hídon, ismét eszébe jutnak a történtek. Most először nincs önnön irányítása alatt, arca jelentősen elpirul, s nem is néz a férfi szemébe, szemeit lesüti. Tudja, hogy veszélyes helyzetben van, mégsem bír most uralkodni magán, nem egyszerű dolgokon ment keresztül. *

2012.07.11. 21:33 Ezio

*Nő még nem hozta zavarba, soha. De most meglehetősen érdekesen érzi magát. Elakad a szava és többször is úgy érzi, most megáll és a lábán meg tovább a nő, mert nem képes fékezni magát közelségében. Az is megfordul a fejében, hogy Lumier zavarja össze minden érzését és a vágyait, hogy terve mindenképpen sikerrel járjon. De Ezio hűséges. Ha magához az ördöghöz is, bár ez erős kifejezés Enaylára, Ezio hűséges, azt az egyetlen csókot leszámítva. Halványan elmosolyodik. Tiszteletlenségnek érzi, hogy a nő zavarba hozta, ehhez sincsen hozzászokva. Mosolyában bújkál a huncutság és gonoszság. Jön az Ezio féle édes bosszú. Sokat sejtetően szólal meg.* Ha tudná hercegnő, hogy mi mindig másra is vágyom...*Egy buja pillantást küld a nő felé, de alig bírja visszafolytani nevetését. Ismét kicsit zavarba jön, mikor a nő bőrére tesz említést. Igen, ég a vágytól, hogy dolgok történjenek, de felnőtt férfiként már nem a nadrágja irányítja, hanem a torony mondja meg, mi fog történni. Ellen tud állni, nemet tud mondani.* Nem tudom miről beszél... *Suttogja, bőre még mindig forró ugyan, de csak néz előre. Elér a nyugati kőhídra és már hallani a dübörgő vízesést. Elindul a kastély felé. Még mindig könnyen tartja a nőt, pedig sokat jöttek már.*

2012.07.11. 21:17 Kryshna

- Furcsa.. valamiért úgy sejtettem, ön tudni fogja, miről volt szó. De a megérzések is becsaphatják néha az embert.. démont, nem igaz? * Elmosolyodik, őszintén, hogy végre túlestek a beszélgetés kellemetlen részén. Hiszen ezek nagyon kényes témák. Ahhoz, hogy Kryshna megőrizze a családbeli helyzetét, korlátolt, ráadásul férje sincs itt ezt a korlátot jelképezve. Nem egy elveszett nő, de ebben a helyzetben ijesztően tanácstalannak érzi magát. Nem tudja, hogy gondoljon a férfira, aki hirtelen a karjába kapta. *- Nem kell hogy vigyen, bár ez igazán kedves öntől... * Küld a férfi felé azért egy hálás mosolyt, finoman megkapaszkodik karjában*- Mit gondolna a felesége..? Nem akarok bajt okozni... * a vacsorameghívásra megdöbben, majd elneveti magát* - Az éjszaka közepén..? Érdekes kívánságai vannak... de. * Nevetését hirtelen visszafogja, s Ezio-ra pillant. * - Csak akkor mondok igent, ha kifejti az előzőt... vagy inkább, válaszoljon erre, kérem: társaságra vágyik csak... vagy másra? * Kryshna tekintete kicsit csillog az este fényeitől. Még nem kapta meg a választ, mikor valamire figyelmes lesz, megérinti a férfi arcát jobbjával.* - Teljesen forró..* susogja* - Csak nincs valami gond? * Kérdezi aggódó arccal*

2012.07.11. 21:02 Ezio

*Ledöbben, szinte minden mondattal mélyebbre süllyedt a döbbenet jéghideg tengerében. De az egész szöveg végén halvány mosoly jelenik meg az arcán. Érzések? Érzéseket táplálna a nő iránt? Ebbe még nem gondolt bele. Lenyűgözi, az tény. Vágyat is érez iránta, ezt sem tagadja, hisz férfi. Sosem hitt a szerelem első látásban dolgoban, illetve ha hitt is benne, nem úgy képzelte el, hogy egy szenvedélyes csók váltja ki az érzéseket, hanem az első pillantás. A nőn látszik, hogy minden történés ami eddig Ezioval kapcsolatos kellemetlenül érinti. Talán azért, mert jegyes, talán azért, mert Ezio házas vagy egyszerűen csak nem akarna semmit amúgy sem a férfitól. Pontosan tudja, hogy az istennő mire gondolt azzal a félbehagyott mondattal, csak képtelenségnek érzi, hogy megvalósulhat.* Nem tudom, mire érthette. *Mondja a hazug választ, hisz a nő így is zaklatott, nem mondhatja el neki, hogy az istennő szerint öt éven belül újra kislánya születik és hogy Lumier ezek szerint szentül hiszi, hogy az anya Kryshna lesz és nem Enayla. Erre mikroszkópikusan kicsi az esély. Ettől még inkább elmosolyodik és végigsimít a nő arcán, miközben a szemébe néz.* Ígérem, távol tartom magam öntől... *Suttogja, majd feláll és szó nélkül karjaiba veszi a nőt. Ez a mondata összezavarhatta Kryshnát, hisz az istennő szavai szerint a nőnek kéne távol tartania magát Kryshnától, de mivel Ezio sokkal többet tud a nőnél, nem hagyhatja, hogy olyan hibába essenek, mint amit az istennő jövőként tárt eléjük. Enayla lesz kislánya édesanyja, ha egyáltalán olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy ez bekövetkezhessen. Elindul visszafele a nővel a kastélyba, könnyedén tartja. A távoltartás igérete talán ismét egy igen arra, hogy érzései vannak a nő iránt.* Velem vacsorázna? *Kérdi halkan. Kicsit ellent mond a távoltartásnak, de még bocsánatot kell kérnie és magyarázatot kell adnia. Ő már evett, de a nő biztosan éhes.* Még tartozom egy hosszú bocsánat kéréssel. *Mondja komoly hangon. Bőre ég a vágytól, kicsit forróbb, mert mit nem adna egy visszajelzésért a nőtől. Bolondnak, ostobának érzi így magát. Hisz már ne tinédzser az ég szerelmére.*

2012.07.11. 20:47 Kryshna

-  Elég... apró lehet a gyermek... s nem biztos, hogy egy ilyen erőt túlél. * Még mindig suttog, szívét mintha jeges kéz markolná. Sosem volt még anya, de ismerte édesanyja boldogságát, mikor gyermeke született. Ugyanakkor Kryshnát más is foglalkoztatja. Eszébe jut a jelenet a hídnál - a férfi izmainak megfeszülése, vidámsága, nevetése, majd az a vad szenvedély. Arcán halvány pír futott át, tudni akarta az igazat.  *  - Igen. A domináns istenek közé tartozik... felénk az ilyen ritka volt. A legtöbbjük békés szándékkal érkezett, talán ezért is lepett meg annyira.. felkészületlen voltam. * Csóválja a fejét, haragudva önmagára. * - Rendben. * bólint a férfi szavaira, kissé húzva az időt, hogy ő is felkészülhessen* - De lelkiekben elég megrendítő lehet ez az aprócska történet. * Ismét egyenesen Ezio szemeibe néz, majd elkezdi.* - Az istennő úgy gondolja, hogy ön.... érzéseket táplál irántam. * Finoman fejezi ki magát, de a lényeg eléggé átütő és egyértelmű. Hangja nem árul el semmilyen érzelmet, erre kifejezetten törekszik.* - Olyanokat, melyek felforgathatják az életét. Úgy véli... * S itt mély levegőt tesz* - én elég leszek fegyverként ahhoz, hogy ne legyen nyugalmas az élete, Lord Ezio. És van még egy apróság... amit Lumier említett. Nem fejtette ki... " az a nő, akitől..." így jellemzett engem. Nem tudom, mit jelenthet, de semmi jót.... és mindketten tisztában vagyunk a helyzetemmel. *Utal saját jegyességére.* - Ahogy az önével is... ráadásul.. veszélyt jelenthetek önre. * Szavai hidegen visszhangzanak a sötét éjszakában.*

2012.07.11. 20:34 Ezio

*Még mindig fekve nézi a nőt, ahogy ül mellette. Nem akar hirtelen mozdulatokat tenni, hadd térjen csak magához. Azonban mikor kijelenti a nő, hogy várandós, hirtelen felül és tág szemekkel néz a nőre. "Ennyi lenne? Itt érne véget?" Kérdi önmagától, majd visszagondol a füstre. Nem biztos benne, hogy Kryshna elvetétlt tőle, hisz őt nem bántotta még a sötétség, de amit az istennő akar, azt el fogja érni. Nem mer ezzel kapcsolatban meggondolatlan kijelentést tenni. A nő felé fordul és hasára helyezi a kezét, hogy érzi-e bármilyen lény jelenlétét. De ezt sem tudja biztosan megmondani. Óvatosan a nő hasán marad a keze, de nehézkesen tudja csak magát összeszedni, hogy feltegye a kérdést. A nő szemeit fürkészi, miközben megkérdezi.* Akkor ön szerint mit akart mondani? Fontos, hogy őszinte legyen. Mindegy, mennyire kellemetlen, amit az istennő mondott, tudnom kell. *Mondja komolyan, majd elveszi a kezét Kryshna hasáról és törökülésbe húzza a lábát.* Befolyásolni akarja az életemet. *Mondja halkan. Lumierre gondol.* Többet akar belőlem kihozni. Unalmas tart már és tetszik neki, ha ő alakíthatja az eseményeket. *Sóhajt.* Ezért kérem mégegyszer nyomatékosan, hogy szó szerint idézze vissza, mit mondott az istennő és kérem próbálja megfogalmazni, hogy miért akarhatta, hogy ez történjen...*Néz itt a nő hasára.*

2012.07.11. 20:24 Kryshna

- Örülök is. * nevet fel halkan,  már megkönnyebbülve. A férfi kedvessége jólesik neki, hiszen a kastélyban mást nem is ismer igazán, de a tekintete ismét csak összezavarja. Látott már ilyet, s tudja, mit jelent. Így a kérdésre már megkomolyodva tekint a férfire, de mielőtt válaszolna, megtámaszkodik a férfi karján, s finoman leül mellé a földre. Még mindig szédül kissé, nem akar felállni hirtelen. * - Tényleg nem. *Hagyja jóvá a férfi szavait sóhajtva.* - És tudom, hogy nem kérdezne.. * vált vissza magázásra, észhez térve* tőlem olyat, Ezio, ami ne lenne fontos a helyzetben. * Mély lélegzetet vesz, s halkan, de határozottan kezd el beszélni, hangja így is tisztán kivehető a most szokatlanul csendes éjszakában. * - Azt állította, hogy várandós vagyok. * Nem rántja el tekintetét, a férfi szemeibe néz. Kíváncsi a reakciójára. Még mindig bizonytalan az istennő másik állításában.*  - Bár, az utóbb átéltek után... * Eddig még nem látott, keserédes mosoly keletkezik ajkain, majd megcsóválja a fejét. * - De azt hiszem, nem ez volt a hölgy legfontosabb mondanivalója.

2012.07.11. 20:09 Ezio

*Először ledöbben, hogy a fiatal hölgy letegezi, hisz nincs ehhez hozzászokva és Ezio azért elég begyöpösödött, ha etikettről és régi szokásokról van szó. Még Enaylának sem engedi, hogy teljes mértékben letegezze, pedig a felesége. De zavartságán hamar túllép és úgy dönt, hogy tetszik neki a hirtelen udvariaskodás. A helyzetnek megfelelően ő sem magázza a nőt.* Az lényegtelen. Szerintem örülj neki, hogy időben megjelentem. *Suttogja egész kedves hangon, majd végig simít a nő arcán és mikor az felnéz rá, áhítatot láthat a szemében. Mint aki teljesen el van varázsolva. Talán ezzel alátámasztja Kryshnában az istennő szavait.* Mit mondott? Nagyon fontos, hogy eláruld nekem. *Mondja komolyan, szavaiból kiérződik, hogy nem tűr ellentmondást. Tudni akarja és meg is fogja tudni, mert a nő elárulja neki. Legalábbis így gondolja. Mint mondtam, elég begyöpösödött, ha arról van szó, ki a király és kinek jár a tisztelet. Mint egy rendes férfi: makacs és birtokló típus. Nem mozdul egyenlőre, hisz Kryshnának össze kell magát szedni. Eziot sosem bántotta még a sötétség, de Altair egyszer már bekerült ellentmondva az istennőnek valamire és aztmondta, hogy semmilyen földi fájdalomhoz nem tudja hasonlítani. Hagyja, hogy a nő mellkasán pihenjen és szélesen elmosolyodik, mikor a nőnek még a humorérzéke is megmarad egy ilyen rossz élmény után.*  Nem a legkedvesebb teremtés.

2012.07.11. 19:50 Kryshna

* A kacaj után elég erős bajsejtelme támad. Nem, ez a nő.. istennő, nem csupán az üdvözlésére jött, és természetesen nem egy kellemes bájcsevejre.A várandós szó hallatára izmai megdermednek. Nem kérdezi a nőt, honnan tudja, s azt sem, hogy valóban így van-e - hiszen magában már tudja. A reggeli rosszullét, a hányinger mind közrejátszik, egyszerűen csak eszébe sem jutott erre gyanakodni. Védelmezőn fonja maga köré karját, felidézve vőlegényével a régi, forró éjszakát.. Visszavezeti gondolatait, de Lumier szavaiba nem vág bele. A tény, hogy terhes, inkább melegséggel tölti el, semmint ijedtséggel. Számára a nagy család természetes. Ám a következő információ már egész sokkolóan hat számára, s ezt nem is hiszi el azonnal. Felötlik benne, hogy az istennő csak játszani akar vele, bármilyen beteg szórakozás is ez.  Csendben maradt, nem akarta megadni a nőnek a félelme örömét, de gondolatai vadul cikáznak. Hazudik, vagy sem? És ha igazat is mond, az csak újabb bonyodalmakat sző. Ahogy az istennő azt is tudja, hogy nem szerelmes jövendőbelijébe.  Mikor Lumier közelebb jön hozzá, az energia hullámai, mint egy hatalmas szél ereje csapódnak arcába, kisöprik onnan kusza lila tincseit.  * - Akitől? * Nem bírja ki, közbevág, de választ helyett fekete füstgomolyagok veszik körbe. Hirtelen, mintha az egész teste égne, fájdalmában felsikolt, s térdre esik a dús fűbe. Mintha lelke egy darabját próbálnák kitépni belőle, de még az sem fájna ennyire... mozdulni sem bír. Sok mindent átélt már, de ezt nem bírja. Egy percre talán az eszméletét is elveszti... a fájdalom azonban megszűnik. Végtagjai tompán sajognak, de már inkább az utóbbi eséstől. Akadozva szedi a levegőt, majd lassakat lélegzik.* - Remekül. * Erőltet mosolyt az arcára.* - Igazán...  jól elszórakoztatott ez a te istennőd. * a hirtelen sokkhatás után akaratlanul is tegezi a férfit. Még nem bír felkelni, kissé remeg, bár ezt ő nem érzékeli. * - De egyébként is, mit keresel itt...? * Pillant fel szürkés szemeivel a férfi arcára. Az istennőtől hallottakra nem fog rákérdezni - még biztosan nem, döntötte el. *

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]