[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
*A sóhajok hallatán egy minimális időre ismételten felbukkant sunyi mosolya. A mozdulatsorokból kitudta venni, hogy újra megpillanthatja arcát, így leplezte. Ajkaik egymáshoz tapadtak, habár bátortalanul de megmerte kockáztatni, hogy egy franciacsókkal lepje meg, ami ellen nem volt tagadás, sőt. Puha nyelvük finoman gabalyodtak egymáséba így már nem csak illatformájában lehetett érezni az előzőeket. Kicsit összerezzent, amikor megérezte Leo hideg kezeit bársonyos, középbarna tónusú bőrén. A gondolat, hogy kint teszik bizarnak tűnhet, hiszen eléggé hűvös van. Végül ő maga is óvatosan a felsője alá csúsztatta kezeit. Érezte, ahogyan az ő teste is felvolt forrósodva ugyanúgy, mint sajátja. Talán még egy kicsit tajtékzott is. A csókból arra következtetett, hogy jobban szeret irányítani, mégis a másikfajtát, ő tette lehetővé először, de innentől kezdve, valamilyen szinten átadja a terepet. Persze, csak úgy, hogy majd, amit ő kap, szintén viszonozza neki is.*
|
Leo
*tisztában volt vele hogy ez csak egy játék mint ahogy ezeleőtt sok más ilyen eset is de ez most mégis komolyabb volt mint hosszu ideje bármelyik. persze pontosan tudta, hogy nem valódi szerelem és nem valódi érzelmek állanak ennek hátterében csupán a vágy és az a terve, hogy ő legyen az akivel a lány megtapasztalja az igazi együttlét örömeit. tudta hogy egyfelől ez nem komoly de másrészt ő igenis komolyan vette legalággis ami a kényzetetés részét jelenetette ennek az egésznek,hiszen megigérte neki hogy finom lesz vele, mintha valóban szerelmesek volnának. bár megfordult ujra a fejében, hogy akár igy is lehetne de nem lehetett...és amugy is talán még az ő házasságuk jóra fordulhat...vagy ha nem hát legalább a lánynak lesz kihez jönnie vigasztalásért. ez is egy remek eredmény volna mi tagadás. az őt ért pici csókora megrezzen és akaratlanul-vagy akarva?-kis sohajok hagyják el ajkait. mikor megérezte arán és fülén Meredith leheletét, melyben még mindig kivehető volt a rubincörös bor gyümölcsössége és a vanilia édeskés illata a dohány miatt, csak még jobban feléledt benne az eddig sem kismértékű vágy. lassan visszavette a kezdeményezést és ujfent rátapadt a lány ajakira, miközben ujjai már a ruhájával babráltak. bár odakint meglehetősen hideg vlt, nem érdekelte, belülről volt ami fűtse és nem csak a borra gondolok*
|
* Nem tudott mit mondani, mégis egy mosoly jelent meg az arcán. Valamilyen szinten zavarta, amikor egykalap alá vette őt a többiekkel olyan szempontból, hogy ő maga is egy a sok közzül. De mégis mit várt? Ugyanmár, ő csak a terv egy apró részlete, nem veszi ilyen szempontból komolyan azt, ami most történik. Ezen tudattal megerősítette magában azt, hogy csak annak fogja magát átadni, aki számára fontos, persze ezen ballépést követően. Egyébként is, ki tudná meg azt, amit ők most művelnek? Minden szolgáló nyugovóra tért, Cal és Nwalca is elvannak a maguk módján. A nyakán, a füle és amögött nyújtotta csókok a kényeztetéssel együtt halkabb sóhajok produkálását eredményezte. Még lehetett érezni, hogy feszült, ám fokozatosan múlt az is elfele. Egyik kezével állától lefele simította végig egészen finoman a férfi felső testét, a másikkal pedig nyakát fonta át. Mikor füle mögötti csókokkal árasztotta el, egészen közel tudott kerülni Leoéhoz, amibe gyengéden harapott, majd belelehelt egy igen halk sóhajtás keretében. A tarkójánál végig futó kezével lassan, vöröses hajába túrt *
|
Leo
*nagyon élvezte a csókot persze minden partnerével élvezte de most mégis más volt. valahogy más. talán mert tudta, milyen a férjével való kapcsolata vagy merttisztában volt vele, hogy Meredith ilyen csókot érdemelt nem azt a durva, vad fajtát mint mások. Ő rászolgált arra, hogy úgy viselkedjen vele, ahogyan egy valódi és minden porcikájában kivánatos és igazi úrinőhöz illik. Nem is tervezi, hogy durva lesz hacsak a lány nem erre kéri, neki meg fogja engedni, hogy kérjen tőle bármit amit akar hiszen ő különleges teremtés. Mikor forrón izzó homlokaik összueérnek és látja ahogyan a lány gondokodón lehunyja szemeit, halkan szólal meg*-tudom mire gondolsz...amire minden nő aki olyannal tölt el időt mint amilyen én vagyok...hogy vajon más nőket is igy csókolok-e vagy sem...persze hogy nem...nagyon régőta nem voltam ennyire gyengéd egyikükkel sem de te megérdemled...megérdemled, hogy férjed vagy valami kölyök helyett én vezrsselek be az igazi, a valódi kéj világába...mert megmondtam már neked, te egy különleges és drága kincs vagy...*lassan eltávolodik a lány homlokától és elindul lefelé. apró pici csókokkal halmozza el a nykszirjét, nem akarja kiszivni de nagyon ügyel arra, hogy a lehető legnagyobb élvezetet okozza már ezzel a kis játékkal is. finoman csókolja a lámny fülét és az amögötti területeket is, miközben másik kezével ruhán keresztül cirógatni kezdi őt*
|
*A szavaiból fürkészve úgy gondolta, hogy Leo igen is akarja Meredith-t. De eltolta, majd megemelte az arcát mélyen szemeibe nézve. Feladta? Igen, ő csak józanabb és tisztábban látja a dolgokat. A köztük lévő szemkontaktus egészen hosszú ideig tartott. Nem tudott belőle semmit se leolvasni, ami zavarta. Végül amire összeszedte magát, hogy nemet mondhasson már késő volt. Cyan színű szemei kikerekedtek, porcikái megfeszültek, amikor ajkaira tapadt. Ráadásul teljesen más volt, mint amire gondolt a csók terén. Őszintén szólva tőle eléggé durvát várt, aki mohón lopkod másokéról. Ez mégis szenvedélyes és gyengéd volt. Ő maga még mindig egy nagyon kicsit vacilált, hogy viszonozza-e avagy sem. Végül lehunyt szemekkel, puha ajkaival lágy, érzéki csókkal viszonozta. A közöttük lévő első csók hosszú ideig tartott. Ennek befejeztével egymásnak támasztották homlokukat, másik pillantásait frükészve. Jobb kezével finoman megsimította az arcát, majd ismételten lehunyta a szemeit. Vajon Kryshna is ilyen csókokat kapott tőle?*
|
Leo
*mikor testük összesimul és immár testközelből érzi a lány szivének túlfűtött dobbanásait és ahogyan szó szerint remeg a rátörő vágytól de még tartja magát, mégis tartja mindezek ellenére ezt becsüli benne. nem adja magát első szóra, harcolni kell érte...még az is megfordsul a fejében, hogy vele mennyivel jobban jhárt volna ha őt teszi párjává, mint Kryshnaval járt. de gyorsan elhessegeti a másik nőt és a vele kapcsolatos élményeket elméjéből hiszen most egy sokkal fontosabb és élvezetesebb kihivás előtt áll. kissé eltávolodik a lánytól és annak arcát két tenyerébe fogja. érzi hogy Meredith bőre csak úgy süt mintha lázas volna és valóban az is de ez nem beteges láz...ez a tiszta vágy láza...még a szinte minimális fényben is látja kipirlt arcát és a vágy gerjesztette veritákcseppeket amik végiggördülnek egész testén. hallja minden egyes apró lélegzetvételét mely minden eltelt perccel egyre nehezebb és nehezebb lesz ahogyan az alfojtott vágy egyre jobban szoritja a mellkasát és minden porcikáját. Látja ahogy ruhája alatt gyönyörűen és vgykeltőn emelkedik és süllyed kivánatos testének minden procikája. mélyen a lány szemébe néz, tekintete sinte égeti a másik szemét. aztán egyszercsak valami elpattan nála és egy hirtelen mozdfulattal rátapad a lány ajkaira. nem durva nem erőszakos. éppen ellenekzőleg, gyengéd, szenvedélyes és figyelmes*
|
*Hallgatja azon szavakat, amiket egészen halkan szán neki. Ezeket nehezen tudja megérteni, szívének hangosabb dobbanásai miatt. Lassan kinyitja szemeit és látja, hogy minden sötétségbe borult. A torkában megjelenő gombócot lenyeli, majd egyik kezével idegesen hajába túr. Ajkaik továbbra is egymáshoz érnek, de csók helyett mást tesz. Óvatosan kihúza kezét hajkoronája alól, a másikkal együtt Leonard felé nyújta ki, magához húzva szorosan átfonva őt. Mindkét test - habár csak a felső rész - egymásba fonódik. A lány mindenegyes porcikáját, még így ruhán keresztül is, nagyon jól lehet érezni, ami felvolt forrósodva. Az arcán lévő pír megerősödött, kezei testével együtt egy nagyon picit remegtek, de felsőjébe markolva a feszítés miatt már nem is lehetett érezni. Továbbra is próbálta tűrtőztetni magát, ami igencsak nehezére esett....*
|
Leo
*amikor a fáklya kialszik és vághytól nehéz levegő sötétbe borul közöttük egy halvány mosolyt enged meg magának*-látod...még a körülmények is kedveznek...tudom, hogy vágysz rá és tudom, hogy harcolsz magaddal de nincs értelme...amikor ilen elsöprő a vágy, a tudat és a józan ész nem képes sokáig kordában tartani...hidd el jobb lesz ha végre átszakitod a gátakat és belemerülsz az élvezetbe...*megborzong mikor érzi a lány ajkait és arcát ahogy hozzásimul de a várt csókot nem kapja meg.elmosolyodik*-még mindig kitartasz...erős vagy és erkölcsös...de meddig vagy képes még erre? másodpercekig? percekig? hiszen belülrőm majdnem szétvet téged a vágy, hát nem zárd el...nyisd meg előttem és végre megszabadulsz...nem lesznek kétégek, nem lesznek aggályok...csak te leszel és én...csak mi leszünk és kettők között a felkorbácsolt vágy ami viszont csak akkor teljesedhet ki ha te is kinyitod a tested és a leked előttem és hagyod hadd ajándékozzalak meg életed legszebb élményével...
|
*Teljes mértékben egyetért vele, de ebbe csak az a szörnyű, hogy elsősorban nem Nwalca ugrik be, aki miatt nem tenné meg, hanem Rainion. Nem tudja, hogy iránta mit érez, de Meredith sem... Vagy lehet hogy...? Áh, kizárt! Lehetetlen, vagy mégsem? Nem tud dőlőre jutni magában, az alkohol még valamilyen szinten befolyásolja, és tényleg lehet látni, mit akar, de ő még próbálja tartani magát. Szemeit lehunyja, hogy legalább az ne árulja el, de tudja jól, hogy késő. Kiakarta mondani, hogy "nem, nem tehetem" de egyszerűen nem jött ki egy kis hang se, kezeivel a ruhája szélébe markolt, és egy erősebb fuvallat eloltotta a kint égő fáklyát. A bent lévő gyerták fénye erőtlenül szűrődtek ki, ám a sötétség még azokat is bekebelezte. Az igazság hallatán teljesen beleborzongott, ráadásul belül szétfeszítette az a vágy, aminek egyáltalán nem kellett volna még felbukkannia sem. Egyi kicsit közelebb csúszott hozzá, ajkait végül egy alig hallható sóhaj hagyta el. Arcát kicsit megemelve hozzáért a férfi ajkaihoz, de nem lehelt rá csókot. Az arca kipirult, már a puszta gondolottól, hogy mi lenne ha ....
|
Leo:
-mi van ha nemet mondasz? semmi...de attól, hogy az ajkaid nemet suttognak, a szemed, az arcod és egész tested mást üzen...idáig hallom-érzem a szivverésidet mint egy kis madárka...egy rémült és izgatott kis madár akinek most nyitották ki első izben a kalitkája ajtaját és örül, hogy szabad lehet de fél attól, hogy baja lehet belőle...mert izgatott de fél is egyzserre...mert talán idegen neki a helyzet, vagy mert csupán kiváncsi...akárhogyan is legyen és bármi is az igazság, én érzem amit nem akarsz bevallani még magadnak sem...az agyad küzd-harcol és üvölt benn a koponyádban, hogy ne csinálj őrültséget hiszen férjes vagy de a szived és a tested...az efészen mást árul el...minden picike ideg benned ugrásra készen megfeszülve vár...vár és vágyakozik...vágyakozi arra amire nem szabadna de tudjuk hogy mindig az a legédesebb amit nem akarunk de megtörténik...mert ezt nem tudjuk irányitani csak egy bizonyos pontig...aztán már nem számit mit üvölt az agyunk és hogyan kérlel minket, hogy térjünk észhez...nem halljuk mert egy másik nyelvet beszélünk...a vágy nyelvét...a kéj nyelvét ami éget belülről és csillapitanunk kell mert megöl bennünket...*mondja kimáérten, halkna és milliméterekre suttogva a lány ajkaitól. hangja egyszerre nyugodt és izgató.nagyon izgató, szinte lehaló suttogás amitől a brozongás fut végig a másikon. mélyről jövő és jóleső borzongás. immár ő van fölénmyben ezt jól látja, hogy a lány tete ég a vágytól. immáron csak Meredtith józan eszén és állhatatosságán mulik, visszautasitja-e vagy sem*
|
(gonosz vagyok, én is belerondítok a válaszommal ><)
*Kikerekedett szemek láttán, aurájában mégtöbb magabiztosságot lehetett érezni. Végül elengedi és önelégült vigyor jelenik meg az arcán * - Még szép, hogy erős vagyok - * A vigyor hírtelen eltűnt, majd érdeklődve hallgatta sorba Leo kérdéseit, amikre külön külön azonnal válaszolt * - Őszintén sszólva még mindig bennem van valamilyen szinten de... Hírtelen nem is tudom hogyan lehetne kivitelezni - * A többesszám hallatán felvonta az egyik szemöldökét, könyikével térdére támaszkodott és szeme sarkából figyelte tovább a vöröshajú férfit * - Szenvednek...? - * Ezt azonnal ki is fejtette neki, ami lesokkolta, habár ennek jeleit egyáltalán nem lehetett látni. Hírtelen nem is tudott semmire se gondolni, de a "partnerek" szó ismét bevillant a fejében. Arcán felcsillant egy sunyi mosoly, majd lassan felé fordult. Éppen hogy odaért, a szája egy kis résnyire nyitva maradt a meglepődöttségtől. Leo egészen közel hajolt hozzá, ajkaik majdnem egymáshoz értek. Meredith cyan színű szempárát, a férfi vöröses tekintete fürkészte, szinte már lelkébe hatolva. Szíve hatalmasat dobbant, bele is telt párpercbe mire önmagához tért. * - ... és mi történik akkor ha nemet mondok? - * A kérdés szintén suttogva tette fel. Arcára ismét visszatért sunyi mosolya, szemeiben tűz lobbant fel. Továbbra sem hajolt el tőle, érezte, ahogy minden porcikája megfeszülve válaszra várt. Ebből mit fog leszűrni? Vajon ennyi elég is volt ennyi neki azon szempontból, hogy eltántorítsa?
|
Leo
(bár nem szivesen de muszáj vagyok beleronditani a romantikába mert Hana várja a reagomat^^ bocsika^^)
*a keedves kis mosolyt egy biccentéssel fogadja es ő mosolyodik el halványan mikor a lány elpirul. éppen ez amit rel szeretett volna érni hiszen a bókolás az első lépés egy esetleges együttléthez. amikor aztán Meredith elkapja az állát és maga felé forditja, szemei felvillannak de nem a dühtól, egészen más az oka. Még egy ilyen viszonylag semleges helyen is, mint amilyen az álla, érzi a lány bnőrének finomságát és még annál is inkább eltőkéte, hog még ha csak egy éjszakára is de valahogyan megszerzi őt magának ha már a szerencsétlen férje nem tud mit kezdeni egy ilyen drága kinccsel mint ő. megpróbál mosolyogni mikor Meredith beszélni kezd de összefogott arccal nem egyszerű dolog. mikor elengedi, megsimitja állát*-nocsak erős vagy...sokkal erősebb mint hittem...és mondd csak végleg letettél a bosszudról? nem szeretnéd látni, ahogyan szenvednek? főleg a férjed...hiszen ahogy bánik veled, az megbocsáthtatlan...bár nem voltam hűséges, de rosszul nem bántam egyik partneremmel sem...soha...mindig a legjobbat adtam nekik...és egészen eddig azt is kaptam vissza. *mondja vidáman, majd egészen közel hajol, hogy a lány érezze bőrén a leheletét*-egy ilyen drága kincset ilyen ostobán elpazarolni nagy vétek, kár, hogy a férjed erre nem jött rá...*sugja halkan*
|
* Már mindketten teljesen elengedték magukat, a külvilág nem is számít. Calixte mosolyát nem hagyva el sóhajt bele a nyakába kapott csókra, ezt nagyon-nagyoj szereti, jólesően bizsereg bőre a csókok helyén. Ahogy Nwalca rápillant, felébreszt benne még valamit. Arcán érdektelenséget színlel, de szeme már parázslóan csillog - és ahogy tudjuk, a szem a lélek tükre... miért is számítana, hogy az alatta fekvő test férfié s nem nőé? Ugyanúgy lélegzik,ugyanúgy dobban a szíve, érez... akkor meg miért lenne olyan más? Calixte ráhajol a fiú testére, könyökével támaszkodik már a földön nagyjából Nwalca nyaka mellett, ujjaival annak ingének gombjait feszegeti, saját keze elég bizonytalan - nem ő maga nem elég határozott, de a bor bőven megtette hatását, Cal pedig eléggé szédül. Kezei elég hidegek,Nwalca biztos megérzi,mivel az ő teste nagyon is forró. Az első párat kigombolva érinti ajkait Nwalca mellkasának fedetlen bőréhez, s lassan súrolja ajkaival azt, egyre lejjebb, ahogy az inget is lejjebb gombolja - de egyszer megunja, és szemeibel kisebb dühvel rántja meg a ruhadarabot úgy, hogy a többi,maradék gomb kiszakad helyéből, halk koppanással hullnak szét a köveken. Calixte követi őket tekintetével, és ahogy körbenéz a gyér fényben a konyhában, eszébe jut valami. Villant egy sunyi vigyort, aztán az egyik félig megmaradt üvegpohár után nyúl - valami csoda folytán nem tört el teljesen, és ha elég ügyes... leemel egy üveg bort a hozzá közel eső székről- ki tudja, hogy került oda..?-, amit még fekve is elér, megtölti a poharat, majd szájába önti. Viszont, nem nyeli le. Nwalcához hajol, szétfeszíti ajkait az övéivel, és a bor egy részét az ő szájába juttatja - nem túl precízen, vörös cseppek folynak végig ajkaik közt, egészen le Nwalca mellkasára, és Calixte pólójára. *
|
Mikor felnyitja szemeit, döbbenten látja - veszi észre, hogy bizony a lámpákat lekapcsolták és alig-alig világítanak a falban lévőek. Úgy érzi, hogy a sötétség elnyeli teljes egészében és cafatokban köpi ki. De nem bánta, mert ahogy a sötétség kebelezi be testét, úgy a másik iránti vágya is nő. Ismét lehunyja szemeit, csak élvezni akarja ezeket a vad, szenvedélytől fulladt csókokat, amilyeneket egy lánnyal sosem váltott. Ahogy Cal elhúzza fejét, elégedetlenül szusszan fel, de örül is, mert a kölyök már nem támaszkodik mellkasán, így kap rendesen levegőt, nem fulladozik bele a csókba. Szemeit nem nyitja fel - várja a folytatást, az újabb csókot, de ez elmarad, helyette nyakán érzi meg a puhaságot. Összerezzen, mert nem volt felkészülve, hogy a másik netán máshol is megízleli, de ennek ellenére határozottan tetszik neki. Reszketeg sóhaj bukik ki ajkai közül, miközben tenyere lassan lecsúszik nyakáról vállára. Ujjaival lágyan cirógatja meg ruhán keresztül a bőrt, majd visszasiklik a vállaira. Belekapaszkodik a vállakba és kicsit feljebb húzza magát, hogy egy apró csókot lopjon a másiktól, amit meg is kap, majd óvatosan belecsókol a másik nyakhajlatába, majd puha arcára nyom egy kisebb puszit, még mielőtt visszadőlne a padlóra. Teljesen gyengének érzi magát, mintha azt a kis erőt ami benne volt Cal a csókjaival kiszipolyozta volna. Egyre inkább vágyott a másikra - ha lehet ennél is jobban vágyni valakire. Cal mosolyaitól kirázta a hideg, mert általában Nwalca a széles mosolyok mestere, de most csak alsó ajkát tudja rágcsálni, amiből ismét kibuggyan pár csepp vér. De azt már ő nyalja le lassan, kéjesen a kölyök szemeibe nézve. Kíváncsi, hogy ezzel kivált esetleg valamit belőle, hogy a másik is legalább ugyanannyira vágyik rá, mint ő rá.
|
*Ajkai a csók közben vigyorra húzódtak, ahogy azonnal viszonzást kapott - minden mozdulattal, sóhajjal vagy nyögéssel. És hogy ne élvezte volna, mikor érezte, hogy a másik ilyen veszettül vágyik rá? Szavak nélkül ott volt a levegőben. Kicsit sem megemelve magát, teljes súlyával feküdt a fiún. Hagyta, hogy Nwalca közelebb vonja őt, így testük szorosabban simuljon egymáshoz. És ha már beleesett, Calixte sodródott az árral..
Közben a konyhában lekapcsolták a főbb világítást - biztos azt hitték, nem tartózkodik itt már senki - egyedül a falban sorakozó, kisebb méretű lámpások adtak fényt, így a teremben jelentősen nőtt a sötétség. Ez persze kiélezte a mozgások intenzitását, és talán szerepet játszott abban is, hogy az eleinte gyengéd,lágyabb csókok vadabbakra és durvábbakra váltottak,ahogy a két nyelv is érintkezik. Calixte-ot is áthatotta a borzongás, fejét hirtelen húzta el, és úgy tűnhet, meg akarja szakítani, vagy tétovázik. Arca kipirult, tekintete csillan a lámpák fényében, lehellete párás és forró. De ajkain újra feltűnik a széles mosoly, ahogy újra lehajol Nwalcához - ámde most nem ajkaihoz, hanem nyakára. Füle vonalától hint rá egyenes vonalban csókokat, aztán gyors mozdulattal harap belé. Nem erővel, hanem úgy, hogy fogai épp csak súrolják a bőrt, kellemesen izgatóan. Kezeit közben leemelte Nwalca mellkasáról, így annak törzse mellett támaszkodik a földön velük. *
|
Határozottan zavarban van, hogy ez az kölyök, aki még csak ma jött, ennyire letudta forrázni, ennyire nagy fölényben van. Felszisszen, mikor a fiú feljebb tornássza magát, kellemetlenül nyomódik hasa hasába, és ahogy Cal megtámaszkodik a mellkasán az sem a legelőnyösebb póz. Persze a kölyök nem nehéz, de Nwalca most pár kilóval jóval könnyebb, mint a másik, tekintve, hogy még rendesen le is fogyott az utóbbi időben. Cal lehajol hozzá, lágyan suttogva szavakat, lenyalva a vért, majd lassan - végre - ajkaira forrasztja sajátjait. Nwalca halkan felnyög a megváltói érzéstől, ahogy végre beteljesül kérése. A fiatalabb hihetetlenül jól csókol, ajkai puhák, bortól ízesek, egyszerűen tökéletesek. Már nem is érdekli, hogy alig kap levegőt a rá nehezedő súly miatt. Szemeit lehunyja és csak azután csókol vissza, halkan belesóhajtva a csókba. Vékony karjait óvatosan, szinte ösztönösen fonja Cal nyaka köré, hogy még inkább letudja magához húzni. Lábait akaratlanul húzza fel, mivel Cal a kettő között fekszik. Ágyékaik összesimulnak. Nwalca beleremeg, halkan-elfojtottan nyög fel az idegen érzéstől, és talán kicsit vissza is riad, mert próbálna elhúzódni, de Cal ajkai nem engedik, így hagyja is a menekülési próbálkozásokat. Vére csak úgy száguldozik testében, szíve egyre hevesebben dobog, teste lángol, talán lázas is lehet. A kínzóan lassú csók egyre hevesebbé válik, nyelvük újfent találkozik, de már nem olyan félénken, mint nemrég.
|
- Te nem akarsz nekem válaszolni. * Állapítja meg, hangjában keveredik a sértettség ezáltal, és az, hogy mennyire mulattatja a helyzet. * - De játszani azért akarsz,azt látom. * Ajkaira felkerül újból a vigyor, szemeibe pedig a csillogás. Feljebb nyomja magát a fiún - talán kellemetlenül megnyomva Nwalca hasfalát akaratlanul - és annak mellkasára telepszik úgy, hogy már-már rajta fekszik, két karját behajlítja, s összefonja ujjait pár centivel Nwalca szíve felett. És sunyi vigyorral újra a furcsán szürkés szemekbe néz. De érdekes. Calixtenak pedig megint nevethetnékje támad - sikerült zavartbahoznia Nwalcát, bármit is mondjon. Visszaadta azt, amit ő kapott. Itt akár abba is hagyhatná, de.... a vére hajtja előre. És ki ő, hogy ellentmondjon ilyen emberfeletti dolgoknak...? Így csak közelebb tolja arcát Nwalcáéhoz, és újra szemezni kezd vele. * - Hallom ám... a dobbanásokat... meg azt is... amit nem mondasz ki... csak gondolsz.. *, Calixte arcáról pedig nem tűnik el a mosoly, és végig a fiú szemeibe néz . Minden egyes szóval közelebb hajol, amíg végül az utolsó szót Nwalca ajkára súgta. Időközben az ő teste is felforrósodott, bár ezt nem észlelte,túlságosa lefoglalta őt az, amit csinált éppen. Ösztöneitől vezérelve nyalja le onnan a kicsordult vért, egy másodpercre lehunyva szemét csak... és ahogy nyelve a másik ajkához ér, a helyzet adja magát, Calixte lassan kezdi csókolni azokat, kínzó lassúsággal, továbbra is lehunyt szemekkel, belefeledkezve. Olyan az íze, mint a bornak, persze.... *
|
- Nem, egyszerűen nyuszi vagy... - szusszan fel. A gondolat, hogy igazából nem Cal a nyuszi, hanem saját maga, zavarba hozza, ismét. Úgy érzi, hogy a másik szemtelenül belé pillant, látja az elfojtott vágyat, mi készül egy minden gátlást leromboló robbanásra. Szíve őrölt tempóban verdes, mintha szerelmes lenne, de csak érezni akarja a másik érintéseit bőrén, csókjait ajkain. Az olthatatlan vágy csak kínozza, míg ajkai ismét ki nem száradnak, s kezdenek el fájóan lüktetni. Cal szemeibe néz ismét. A kíváncsi fények, a makacsság és a vágy egyvelege pompázik íriszében, márha Nwalca jól vette ki. Újból megérzi az ujjat, de mostmár nem csak ajkai, hanem teste is beleremeg ebben az egyszerű. könnyed simításba. Hirtelen a kölyök ráesik, így Nwalca hátravágódik. Érzi a pár vércseppet, mik ajkain bukfenceznek le. Cal idétlenül nevetgél, Nwalca pedig alatta teljesen kiterülve fekszik.
- Gyerekes vagy és azt hiszed, hogy nyeregben vagy, de kötve hiszem, hogy ezeken kívül bármi mást tennél, esetleg - morran fel. Leakarja nyalni ajkairól a vért, de meggondolja magát. Dühösen néz fel a másikra, aki nemrég még felette viháncolt nagy jókedvében. Saját zavarát próbálja dühe mögé rejteni, habár megbújik benne a csalódottság, azt hitte, hogy a másik végre megcsókolja, hogy ajkaik összeforrnak egy vad táncba. De nem történt ilyesmi, ami igazán fájó bizsergő ajkainak, lángoló testének. Most már nem az italtól van kipirulva, hanem magától a szituációtól. Meg sem fordul a fejében, hogy Cal is fiú, egyszerűen vonzódik hozzá a jelen pillanatban.
|
* Még ha érzi is, hogy átlépték a játékok terét, az alkohol hatásai ezt könnyedén feledtetik vele, erről árulkodik kipirult arca, és az, hogy fekve is dőlöngél-mármint, fejét ingatja kissé. Fogalma sincs, miért csinálja, amit csinál, de elkezdte élvezni az előbb. Gyerek még, és nagyon, de nagyon szeret játszani. Most, hogy a helyzet magaslatán érzi magát, meg is nyugodott valamennyire. Játszanak... *
- Nyuszi, nyuszi.. csak ezt hajtogatod... újra meg újra.. engem kóstolgatsz, vagy a saját határaidat feszegeted? * Susogja úgy,közel a fiú ajkaihoz, hogy szemeit már levette Nwalca tekintetéről, ehelyett lefelé néz, de még ebben is van valami zavarbaejtő. Calixte akaratlanul is képes úgy viselkedni néha, mintha belelátna a másik lelkébe, és Nwalca pont ezt érezheti most. És ahogy beszél, teljesen józannak is hangzik, ez akármennyire nem igaz. Ő csak önmagát adja - részegen is őszinte. Halkan felnevet, érzi, hogy a bor megint a fejébe száll, és elönti a korábbi vidámsága. Újra Nwalca szemeibe néz, de most kíváncsiság rejlik benne, és egyfajta dacos akarat. Választ akar a kérdésére, ahogy a kisgyerek vágyik nyalóka után. Mutatóujját végighúzza a fiú ajkain, tartva a mély szemkontaktust. Hirtelen veszti el az egyensúlyát, így ténylegesen ráesik Nwalcára, közben az ottfelejtett mutatóujjának hegyes körmével vékony vágást ejt annak ajkán. És újra elkezd nevetgélni, mintha nem lenne magánál. *
|
A fiú hirtelen magabiztossága teljesen ledöbbentette a zöld hajút és már kezdi érezni, hogy a nyeregből kezd kiesni. A kölyök közelebb húzódik hozzá, alkoholos leheletét szinte érzi bőrén, perzseli, égeti, valami teljesen új dolgot ébreszt fel benne. Látja a másik szemeiben, hogy a félénkség szinte kimúlt, s helyét átvette valami más. Nyel egyet, mikor a másik ajkát érinti, mik megremegnek. Ha nem tudná kivel is van dolga, türelmetlenül nyögne fel, mert igenis akarja azokat az ajkakat, de sajátjait kénytelen nyelvével benedvesíteni.
- Tovább úgyse mennél, nyuszi - suttogja halkan, míg közelebb hajol, hátha eléri az ajkakat, de megtorpan, mert mégiscsak őrültséget csinál. Most már biztosan érzi, hogy a másik van nyeregben, pedig nem így tervezte. Azt a kis ártalmatlan puszit tényleg csak hergelésre akarta használni, nem gondolta volna, hogy abból egy durvább és egy nyelves csók is lesz, majd ideáig fajulnak a dolgok.
- tovább úgyse mennél, nyuszi... - ismétli önmagát, hogy biztosra menjen. Ez az utolsó kártyája. Ha a másik tovább megy, akkor végleg lealázottnak tekinti magát, de talán akkor sem fogja feladni.
- egy csóknál tovább úgyse... - próbálja felölteni magára a gúnyolódó vigyort, de csak meg-meg rándulnak ajkai. Cal szemeit nézi, de azok furcsa, sunyi magabiztosságától zavarba jön, és elköveti azt a hibát, hogy lepillant ajkaira. Újból megnyalintja ajkait, mik már bizseregnek, hogy újra megkaparintsa a fiúét. A vágy egészen a legbelsőjéből kezd el feltörni, de még nem uralkodik testén, elméjén, szívén, még visszatudja tartani, de ki tudja, hogy mit fog lépni a másik.
|
[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés