[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
* Röviden felnevet az esetlen kérdésre - valahol aranyosnak találja, a hangjában is ez bujkál. Nagyon is érti, hogyan és mire céloz, de a válaszban nem biztos. Ráadásul, Nwalca még mindig éppen eléggé részegnek tűnik... kihasználás lenne ez? Mindketten vágynak a másik után... Calixte nem válaszol, csak becsúsztatja a kezét a másik nadrágjába, és ujjaival kezdi őt izgatni -egyelőre lassú mozdulatokkal, de erőteljes szorításokkal. Kíváncsi is Nwalca testének válaszára, és húzni is akarja az időt, bár ezt magának nem vallja be.
Olyan helyzet előtt áll, mely kétféle utat tár elé. Gondolatai és "munkálatai" közben egy hang zavarja meg. Kint kiabálnak, és a hangok egyre közelebb érnek, így lassan kivehető a "Calixte! Calixte úrfi!? Hol a fészkes fenében.."
Andreas ; ugrik be neki azonnal. Önmaga előtt képes felvállalni a tetteit, de nem nagyon akart lebukni őelőtte... gondolt egyet, és sunyi mosollyal Nwalca szájára tapasztja másik kezét, a testével pedig leszorítja a földre. Mozdulatai sokkal gyorsabbá válnak, tekintete a fiú arca, szemei és a konyha ajtaja között ingázik. * - Jobban teszed, ha csendben maradsz... * Suttogja, és a hangjából most eddig nem tapasztalt, ördögi kéj hallatszódik ki, ahogy vigyorog. Szemei a sötétben is csillognak. Még szorosabban nyomja testét Nwalcáéhoz, így jobban felforrósítva azt. *
|
- Látom... - forgatja meg szemeit és vág grimaszt is. Nwalca könnyen lerészegedik, de nehezen józanodik ki, bár általában még mielőtt annyira de nagyon lerészegedne, mint most, ki is dől. A csókokat viszonozza, legalább ugyanolyan hevességgel, mint ahogy Cal csókolja őt. Az egyik lökésénél megérzi a másik izgalmát. Amennyire ki volt pirulva nemrégiben, most annyira le is sápadt a hirtelen jött egyetlen egy józan gondolatra, hogy tulajdonképpen Calt nem egy nő izgatta fel, hanem ő.Egy egészen kicsikét el is bizonytalanodott, viszont le se tagadhatta, hogy ő is akarja a másikat, legalábbis lenti tájakon igazán gondban van.
- Hé, Cal... - bújt közelebb a másikhoz, hogy ajkai a fülét súrolják. - én... te... mi... azt? - nyökögte ki nagy nehezen ezt a pár dolgot is nagy zavarában. Merthogy ő még nem volt ilyen helyzetben és valahogy sejti, hogy Cal sem. Közben, ahogy még inkább hozzásimul, ágyékuk és szorosabban találkozik. Nwalca kéjesen nyög fel és testén jól érezhetően átfut egyfajta jóleső remegés is, ami csak arra ad magyarázatot, hogy jól érzi magát a kölyök ölében. Orrát Cal nyakához dugja, így feje a vállán pihen. Várja a választ az igencsak értelmetlen kérdésére, hátha a kölyök látott már valamit, vagy tapasztaltabb, mint ő. Mert azért annyira nem lehet bonyolult, legalábbis Nwalca ezt gondolja.
|
-Inkább te magad vagy a drog *A furcsa állítása a tablettával kapcsolatban egyéntől függően lehet dícséretnek avagy sértsnek is venni. Ezeket ritkán fejti ki, inkább hagyja, hogy a másik jöjjön rá, milyen értelemben gondolta. A férfi elkomorult arca szemet szúrt. Érdeklődve fürkészte vöröses tekintetét, a rideg vonásokat orcáján, ajkait elhagyó szavakat. Ha az ember az elkörcsi és testi valján gondolkodik, rendszerint betegnek találja magát az illető. Úgy gondollja, hogy Leonard is valamilyen szinten ezt érezheti. Van amikor az ész, van amikor a szív, van amikor pedig a test hozza meg a döntéseket. Az ő esetében a test diktál a legtöbbször az ész mellett. A nemrég történtek során is ez nyílvánult meg. Meredithnél mindig is az ész diktált, ám Rainon és édesapja esetében a teste. Mégis Rai iránt kicsit másképpen tekint. Nem tudja elmondani ő maga sem, hogy miért van ez.* -Bizonyítsd be neki, hogy igenis eltudod magad kötelezni... Talán így egy nagyon aprócska tiszteletet nyerhetsz tőle, ha már mást egyáltalán nem is tudsz.... - *Finoman simította meg a férfi arcát. Sajátján halvány mosoly jelent meg, tudta jól, hogy nehezen fog tudni fia szemébe nézni a kettejük között lévő történések miatt. * -Tessék? - *Először csak pislogott, nem tudta mire vélni ezen kérdés sorokat* -Szimpla érdeklődés -*Fogta rövidre, mert ez volt az igazság*
|
* Enyhén szólva is nagyon meglepődik, mikor gyorsan fordul a helyzet, és a padlón találja magát, a mosolya el is tűnik, ahogy a felette lévő Nwalcát figyeli szemeivel. Akkor mosolyodik csak el, mikor annak szavait hallja. Elfojtja a feltörő nyögéseket, így azok félúton megakadnak. Valamelyest lenyűgözi a fiú, és a felismerés is: nem zavarta, hogy társa nem nő, pedig már bőven tisztultak a gondolatai - általában amilyen könnyen lerészegedett, olyan könnyen ki is józanodott. Arca kipirult az izgalomtól, érezte, hogy ágyéka már kellemetlenül duzzad és feszül. Odahúzza arcához Nwalcáét, most nem vigyorog, sőt, tekintete nagyon is komoly. Hosszan és vadul csókolja meg, de ezt már nem a féktelen durvaság jellemzi, mint az első csókot, hanem mély érzékiség. Elvonja ajkait, de arcukat továbbra is közeli távolságban tartja, úgy, hogy kezeivel Nwalca arcát fogja kétoldalról.*
- Ne aggódj, te buta... most csak rád figyelek. * Suttogja, majd újból megcsókolja őt, ebbe már nyelvét is beleviszi. Kívülről nagyon is öntudatosnak és magabiztosnak tűnik, de magában tépelődik. Tépelődik, hogy utat engedve egyre erősebb, feltörő vágyainak továbbmenjen-e, vagy sem...*
|
Leo
*látja a lány arcán a kis unottságot és a kis tartózkodást, mikor megmutatja neki a tablettákat, majd egy halvány mosolyt enged meg magának, mikor Meredith beveszi és hamarosan azt is látja, hogy jobban lesz tőle. biccent.*-na ugye...valld be attól féltél, hogy beadok neked valami kabitószert vagy ilyesmit igaz? láttam a hezitálásodat...*mikor a lány a Rainionnal való kapcsolatatáról kérdezi, elkomorul az arca. csak némán néz pár másodpercig majd a lányra vonja immár tejesen komoly tekintetét*-nem titok és nem is bonyolult a dolog...Rainion enyhe kigejezéssel élve nem naogyon kedvel engem és annak fényében amit tettem érthető is...Akkor fordult rosszra ez a dolog, mikor megcsaltam Enaylat legutoljára, mielőtt elhagyott...engem okol, hogy ezzel tönkretetem a családi idillt és az ő életét is...nem vagyok rá büszke de a múltat már nem változtathatom meg...a jelen is állandó és akárhogy próbálom azt hiszem jövőm sincsen már a fiu szemében...számára én már csak egy idegen vagyok akit el kell viselnie mert egy fedél alatt lakunk...igazság szerint akár elhiszed akár nem a szivem sajog emiatt...de mi az oka, hogy ennyire érdekel? bár tudom, hogy ti ketten jóban vagytok de csak nem...talán valami komolyabb dologban reménykedsz egy sima barátságnál? *kérdi komolyan tőle*
|
* Unottan hallgatja ''a szegény lány'' jelzőjével illetett segítség nyújtást. Kezét gyógyszer felé nyújtva félúton megtántorodik, végül amellett dönt, hogy elveszi a bogyókat. Előtte jól szemügyre vette, majd szájába véve elkezdte rágcsálni. * - Tényleg nem szörnyű, habár a bor könnyebben csúszik zamatos és különleges ízvilágának köszönhetően - * Vallotta be, mégid meglepő módon hamar megérezte jótékony hatását. A fejfájása hamar köddé vált, émelygése csillapodott. * - ...köszönöm daliás segítségnyújtását ó a kastélyunk voroshú úri kuruzslója... - * Bicentett, mert még ettől többet nem mert tenni,hiába javult közérzete* - ... bárcsak ilyen könnyedén tudnék megoldást nyújtani mindenféle karibelű porblémákra ... - * Látta a kérdően fürkésző tekintetet, így továbbfolytatta. * - Ha nem szeretnél róla beszélni, akkor nem kell... de a közted és Rainion közötti kapcsolatra vagyok igen kíváncsi...
|
Leo
-igen igazad van...minél későbbre halasztjuk a következő alkalmat annál jobban fog minket égetni a vágy egymás érintés után és annál nagyobb lesz szenvedélyünk lángja...*suttogja neki halkan, majd hátraveti arcába hullott haját*-csak nem fáj valami? te szegény lány remélem nem én voltam nagyon durva...vagy csak elszállt a bor és előtört a fejfájás? van egy remek receptem erre, talán van is nálam a zsembemben...egy pirula...én magam csinálom, gyógynövényeket, fájdalomcsillapitót és izesítőt tartalmaz, hogy ne legyen ehetetlen...szétrágod és felszivódik az majd segit...hidd el tapasztalatból tudom hogy hatni fog...*nevet fel és kotorászni kezd felsőruhájának zsebében. a belső zsebből kerül elő két zöldes sznű kerek valami. odanyujja neki*-tessék de egyelőre csak egyet vegyél be és ha nem mulik a fájdalom egy fél óra mulva akkor a másikat...*adja a tanácsot mellé, majd ő megfogja a jégkásává alakult bort és beleiszik. megborzongatja a hideg ital főleg hogy kinn is hideg van és már jóval kevésbé fűti a szenvedély, persze a lány testének melege is elég neki*
|
Félig nyitott szemekkel mered a fiúra, aki felette térdepel és nem rég szívta ki a nyakát, ezzel is egy nyögést kicsalva belőle. Ő nem hallott semmit, vagyis hallani hallott, de nem akarta felfogni, ezért erősen ignorálta. Bár látta, hogy a felette lévő kissé kizökkent, és a kölyök feje bizonyára félig kitisztult már, míg az övé még nem. Mocorogni kezdett alatta, nézte a lehetőségeket, mikor is Cal már nem foglalkozott vele. Ezt kihasználva hirtelen fordított a helyzetükön, így már ő tekintett le a kölyökre. Cal csípőjére ül le, mert megszédült a hirtelen helyváltoztatás miatt. Halkan felsóhajtott. Enyhén zavarba hozta, ahogy a másikon trónolt, de lehajolni nem volt kedve, ezért Calt hamar felhúzta, így már az ölében terpeszkedett.
- Rám figyelj...- súgta sértődötten a másik ajkaira és, hogy még inkább rá figyeljen, lassan mozgatni kezdte csípőjét körkörösen. Próbált visszaemlékezni, hogy egy-egy nője hogyan is csinálta ezt neki. Óvatosan, puhatolózva mozgott Cal ölében, hogy felkeltse az érdeklődést, mert úgy tűnik a srác figyelme másfelé kacsingat. Szemeit lehunyva hajol közelebb calhoz, hogy arcának mindkét oldalát apró kis puszikkal borítsa el, ajkait direkt kikerülve.
|
* A lehetőségek hallatán, az érintés során arca ismételten kipirult. Lassan hozzáhajolt egy forró, szenvedélyes csókot ajándékozva számára. Miután odaadta neki, akjai válaszra nyíltak de helyette egy "áu" hagyta el őket. Fejéhez kapott és unottan fújt egyet. Tudta jól, hogy ez az alkohol fogyasztásának eredménye volt. * - A harmadik lehetőséget kihagytad... Méghozzá azt, hogy most még hagyjuk, majd csak a későbbiekben pedig megismételjük... Korábban mondtad, hogy ha megtesszük, akkor talán még többször is megfogjuk... - * Lágy hangja elhalkult, vett egy hatalmas levegőt, amit egy kis ideig magában is tartott, csak azután engedett ki. Csillogó vörös tekintetébe merült, mellyekben ismételten a vágyakozás szikrái játszadoztak. Leonard tíltott gyümölcsbe harapott, melynek zamatos, édes ízvilága teljesen magávalragadta. Eddig még csak egyszer harapott bele, amibe már többször nem lenne szabad, mégis vágyakozik rá. A belül mardosó vágytól bűnössé vált. Egyre többet és többet akart belőle, de Meredith szórakozottan utasítja vissza a még megragadható alkalmat egy másikért. * - Minnél tovább nem tudjuk megkaparintani egymást, annál jobb lesz a legközelebbi
|
* Elfeledkezve saját tervéről, érzékien és beleérzően csókolja a fiút, tényleg elég heves és szenvedélyes ahhoz, hogy annak jólessen, de Calixte is egyre jobban élvezte ezt az egészet, főleg, mikor testük még inkább érintkezett, erre ő is felnyögött, de ezután kis lökéssel a földre tolta Nwalcát, ő pedig négykézlábra emelkedett fel rögtön felette, úgy pillantott le rá. * - Oh nem.. én nem így értettem... *Mormolja halkan, ajkai szélén mosoly bujkál, hangja elég kacér *- Azt szeretném, ha a testeddel kérnél.. * Súgja neki, majd lehajol a nyakához, amit gyorsan és erőteljesen kiszív. Felemelkedik annyira, hogy Nwalca arcába nézhessen. * - Olyan furcsa a szemed... de nekem tetszik. * Mondja ezt, arcán ugyanazzal a nagy vigyorral, ahogy várja annak válaszát, reakcióját. Egy pillanatra kapja csak fel fejét, miután érdekes, mással össze nem téveszthető hangok ütik meg fülét. Sötétbarna haja borzasan hullik erre a mozdulatra szeme elé. Miután feje már kezdett tisztulni, a hangot még ismerősnek is vélte...de nem, az csak nem lehet. Ajka egy kissé elnyílik a döbbenettől, de gyorsan be is csukja a száját. Nem csak ők játszottak ezek szerint kis játékokat a kastély berkein belül... bár ez a játék még korántsem ért véget. Órák telhettek már, kinn nem az éjszakai sötétség uralkodik, hanem hajnali szürkület.*
|
Leo
*nagyon nevetett, mikor a lány előadta neki ezt a kis műsort. belekortyolt a jéghideg borba és bólogatni kezdett*-igen általában valami ilyesmi történik mindig és bár élvezem, hogy így rajonganak és sóvárognak utánam kissé bosszant is a dolog és kezd fárasztóvá válni de hát a vér nem válik vizzé, nem tudok más lenni és ez igy a jó. Elfogadom magam és nevetek azokon akik útálnak, mert ők sosem mernek ilyet tenni...pedig ha tudnák mit hagynak ki, hiszen minden alkalom, minden ilyen lopott együttlét egészen különlegtes élménnyel ajándékozza meg mindkét felet és ezt te is megtapasztaltad. Még mindig érzem benned, minden porcikád remeg az utóhatástól és agyad folyamatosan pörög, és még ujra és ujra át fogod élni odabent az elmédben ezt a mai élményt...és talán nem ez lesz az egyetlen ilyen élményed velem kapcsolataban...*picit elhallgat, ahogy odahajol a szivarhoz ami még a lány kecses ujjai között volt és beleszippantott, majd pár másodperc lenntartás után kifujta a füstöt ami csak lassan enyészett el az éjszakában*-persze tudom, hogy két lehetőség áll előttünk ezek után...vagy egyikünk sem fog birni a vággyal és ujra meg ujra egymás karjaiban kötünk ki, vagy pedig még jobban megerősíted magad odabent...*simitott végig finoman a lány mellkasán és megállt ujra hevesebben dobogó szíve fölött*-...és ezzel együtt elásod magadban ezt az éjszakát örökre és sohasem fogod megtenni ujra...de ez csak tőled függ én nem erőltethetem rád, a saját vágyaimtól hajtott véleményemet és nem is akarom...ha mindketten vágyunk egymásra az rendben van én nem mondok ellent neki...de a pletykáktól eltérően nem szokásom nőkkel akaratuk ellenére kontaktust létesiteni, soha senkit nem erőszakoltam meg...persze a határozott kezdeményezés és a vágy által megingatott elzárkózás teljes feltörése remekül megy de azt hiszem erről te is tudnál mesélni...nem igaz? *néz fel rá előrehullott hajtincsin át csillogó vörös tekintetével, miközben keze még mindig a lány mellkasán nyugszik, mig másikkal lassan cirógatni kezdte őt*
|
- Köszi - * Elfogadta az ajánlatot és őszintén szólva, a csúcsot követően a dohánytermékek különösen jól esnek neki, mint ahogyan most is. Ajkain lévő kisrésen keresztl könnyedén vette a levegőt, letüdőzve a füstöt. Az utálat okát végighallgatva elnevette magát. * - Eltudom képzelni, hogy miután megtörtént aminek kellett a nők, hogy akaszkodtak rád különböző címszavakkal "jajj ne hagyj magamra édes! ... mégis mire készülsz? nem úgy volt hogy itt maradsz?! ... örökkön örökké szeretni foglak és vágytól kiéhezett testemmel várlak ... oh my lord!" - * A címszavas részeket eltérő hangnemekben, mimikákkal és mozdulatsorokkal imitálta miközben nagyobbakat pöfékelt a kellemes dohányból. Néhány slukkot követően visszaadta, majd a boros üvegre pillantott. * - Boros jégkása... Nyári hőségben eléggé ütősen hangzik, de az ízvilága roppant kellemes, pláne ha almaborról van szó. - *Kezeivel ruháját igazgatta magán, amely kicsit felgyűrődött a szituáció imitálása közepette.* - De azzal meg nem tudsz mit kezdeni, ha számodra nem tudod megtalálni a megfelelő partnert
|
Leo
-igen igazad van...nem érdemes több szót pazarolni rá de akkor is bosszant ahogy veled bánik...tudom mennyire rossz a hirem de én minden partneremmel jól bántam, sosem terrorizáltam egyiket sem, kezet sem emeltem rájuk és mégis én vagyok a rossz csak mert nem tudtam megállapodni egy nőnél...de mindegy valakit utálni kell és akkor már miért ne legyek én...nem baj mér egészen megszoktam, sőt hizelgőnek tartom mert ha enyiien utálnak akkor valamit biztosan nagyon jól csinálok...*nevetett fel halkan miközben kifujta a füstöt. egy ujabbat szippantott, majd a lány felé forditotta, tekintetével kérdezte meg, kér-e belőle. sokáig benntartotta füstöt, hagyta hogy az erős arom átjárja belülről, kitisztitva őt. Kifujta és várta a lány válaszát a felkinált szivarra.közben lenyúl és elnevetri magát. a pohár bora amit kihozott amgával szinte érintetlenül állt az egyik sarokban és mivel befujt a hideg szél és havat is hozott magával, az ital tetején vékony hóréteg állt meg.*-ez az igazi jégbor...*mutatta fel, majd beleivott*-igy sokkal jobb...jobban kijön a zamata...*mormogta halkan még mindig a lány válaszát várta. lerakta maguk elé a maradék bort is*
|
*Arcán lévő pír átcsapott vörösségbe, majd lehunyta a szemeit* - Előbb szívd el, utána meglátjuk - * Mondta zavartan, majd cyan szemeit kinyitotta és a szélesen vigyorgó férfira nézett, aki lelkesen gyújtott rá. Hosszú vörös hajkoronája lágyan simult végig hátára, fehér bőre csak úgy ragyogott, vékony, mégis izmos testű nyúlánk férfi kisugárzása teljesen megragadta Meredith-t. Nem igazán érti, hogy mások miért is ennyire ellenszenvesek vele szemben. Pláne a Kryshna és a közötte lévő szálakat látta kicsit bonyolultnak. Továbbra is ugyanott ücsörgött, ahol eddig. Gondolta, hogy nem fogja őt csak úgy letámadni, ami kicsit sokkolná is, de az első váratlan csókjuk kimondottan felemelő érzéssel töltötte el. Kezével finoman simította végig a mellkasát, kisebb köröket leírva.* - Nwalca érzései a mi házunkkal szemben egyáltalán nem felhőtlen, a kényszer házasság meg csak a hab volt a tortán, így meg mégúgyse akar megismerni, de azthiszem ő belőle elég is legyen .... még mindig hitetlenkedek azzal kapcsolatban, hogy ez megtörtént, mert tényleg álomnak tűnik ez az egész...
|
Leo
-ez igaz...ha drága férjurad csak feleannyi figyelmre méltatna téged, mint egy tengeri ubrokát, már régen észrevette volna amit én azonnal megtettem. ez a különbség kettőnk között...ő akkor sem veszi észre a valódi nőt ha mellette alszik...inkább beéri egy kis cafkával...persze én is sok nővel voltam már együtt de én mindig megválogatom kivel hálok együtt...csak a legnemesebb és legérdemesebb hölgyekkel kezdek ki...*mondja neki halkan majd mikor kacérkodva rákérdez az esetleges ujabb menetre, széles vigyor terül szét határozott vonású arcán. hátradobja szemébe lógó, még mindig csapzott haját és a lány arcából is kisimtja a kósza tincseket*-még sok van hátra az éjjelből és még sok olyan trükköm van, amit nem mutattam meg neked...persze önknyesen nem foglak letámadni amint mondtam te különleges vagy, nem érdemelsz olyan bánásmódot amilyet egy olcsó ribanccal szemben mutat az ember...szóval ha nem érzel magadban erőt és vágyat akkor nem fogom erőltetni a kövvetkező menetet...erllenekző esetben csak egy pár perc pihenő és egy szivar amire szükségem van...*néz kérdőn a lányra*-nos?
|
*Figyelmesen hallgatta végig mosollyal az arcán a következőeket, majd mutatóujját egészen a férfi alsóajkától csípője vonaláig húzta végig éppenhogy hozzáérve bőréhez.* - Ha Nwalca is így tekintene rám akkor nem olyan biztos az,hogy most mindez megtörtént volna... - *Egészen halkan mondta a köövetkező szavakat, méghozzá úgy, hogy még mások véletlenül se hallják meg, de rajtuk kívűl nem valószínű, hogy odakint tartózkodnának.* - Én magam is kellemesen csalódtam... -*Vallotta be őszintén, arcán megis jelent egy kis pír, tekintetét azonnal lekapva a férfiéról. Formás feneke alatt megérezte a kisebb megmozdulást, amin kicsit meglepődött. Úgytűnt, hogy ha alkalmuk adódna, akkor talán egy újabb menetet is produkálhatnának.* - Nocsak nocsak... A Lord csak nem a második menetre feni a fogát? - *Vonta fel kihívóan egyik szemöldökét, karjait magaelőtt fonta át. Az éjszaka javát eddig is együtt töltötték, de a másik fele még hátravan.*
|
Leo
*mikor a lány letolja magáról, arrébb gördül és felkapja ő is a ruháit nem gombolja be sem alsóját sem felsőruháját igy szabadon látható még mindig izzadságtól fénylő mellkasa. mélyeket sziv az éjjeli friss és hideg levegőből bár a fáklya már bealudt mikor ők a csucsra értek, a bekukucskáló hold fénye mégis ad némi fényt. alaposan szemügyre veszi a lány alaját, ami ebben a sejtelmes fényben még kivánatosabb ha ez lehetséges. ha nem lenne ennyire hulla azonnal rávetné magát mwegint de igy kell egy kis idő neki a regenerálódásra. mikör Mereith az ölébe ül és teste az ágyékához simul, pénisze megint megmoccan. Nem hiszi igazán, hogy a lány benne volna egy uj menetben alighogy befejezték ezt de tudja, hogy nem ez volt az utolsó hogy ők ketten ezt tették. fürkészőn néz a lány dszemeibe*-nagyon régen éreztm már ilyen jól magam, bárkivel is...te valóban különleges vagy...erős de mégis gyenge, olyan vagy mint egy fenséges nagymacska...elsőre ártalmatlan de veszélyes és fenséges...nehéz becserkészni de ha valakinek sikerül, annak jutalma minden képzeletet felülmúl...még mindig nem hiszem el, hogy Nwalca nem vette észre ezt...bár ő nem egyéb mint egy kölyök...egy elkényeztetett és rossz modorú kölyök...de te...te egy nemes nő vagy, a legnemesebb akivel hosszu ideje dolgom volt...és nagyon köszönöm ujra ezt a csodás élményt...remélem sikerült mindenben a kedvedre tennem...és hiszem nem ez volt az utolsó ilyen alkalom köztünk...*néz rá kedvesen, miközben drekánál fogja az ölében ülő lányt*
|
*A gyönyört mindketten egyszerre érték el. Tetőtöl talpig forróság öntötte el, mégis mindez ágyékában volt a legerősebb. Teste enyhén remegett, ami eddig hol megfeszült, hol ellazult átadása közepette. A padlón kimerülten hevert, domborulatai mégis továbbra is feszesek voltak. Szemeivel partnerét fűrkészte, aki szintén kimerült.* - Én is... - *Mosoly húzódott végig az arcán, a fölötte álló férfit mellkasánál fogva finoman a maga helyére a padlóra tolta, majd félig ráfeküdt. Mindketten nagyokat szippantottak a friss, éjszakai levegőből. Hatalmas csönd telepedett rájuk, az égen pedig csak úgy ragyogtak a csillagok. A kalandjuk közepette a fáklya lángja eltűnt, a kanóc már teljesen leégett. Örült, hogy benne mentek el, de egyuttal kisebb aggódás is rátört. Ennek jeleit nem lehetett látni, efelöl lévő gondolatait pedig elhesegette magafelől. A hosszú ideig tartó pihegésben már teste lehült, így kénytelen volt felállni és magára öltenie ruháját. A sötétben még utoljára tudták karcsú, nőies vonásait szemügyre venni. Mikor lehajolt a ruhájához Leonárdét is felkapta, majd hangtalan léptekkel odament hozzá és ráült ágyékára. A puha anyagból készült darabokat maguk mellé helyezte el és tekintetével ismételten a férfit pásztázta. Lassan ráhajolt, kebleit hozzásimítva még egy csókot lehelt ajkaira. Végül visszatért az ülő pozíciójához és magára vette ruháját. *
|
Leo
*érzi ahogyan a lány teste egyre gyakrabban feszül meg és egyre erőteljesebben hullámzik át rajta a kéj és ez benne is csak még jobban felbujtja ugyanezt. Már nem fojtja el sóhajait és nyögéseit, hagyja hadd szakadjanak ki belőle szabadon. íérzi ahogyan egyre közelebb érnek a végső állomásdhoz amelyet mindenképpen a lánnyal akar elérni mert ezt megigérte magánask mér a legelején. az ő teste is egyre inkább megremeg és gerince is megfeszül néha-néha. feljebb emelkedik és érzi ahogyan mélyen bensőjében picike bombák robbannak, ezzel engedve utat a végső kéjnek. Mikor a lny egy ahngos sikkanással és vonagló remegéssel elélvez, abban a pillanatban az ő teste is minden eddiginél jobban megfeszül, gerince ivbe hajlik és egy hosszu mély sóhaj kiséretében merev férfiasságából ütemesen piumpálva magvját beleélvez a lány nedves rózsaszin puncijába. megtehette volna, hogy kihuzza belőle a farkát a szent pillanat előtt és ráélvez a lány nemi szevére, vagy hasára és melleire de nem tette. Beleélvezett és ezzel még szorosabbá tette kettejük testi kontaktusát és méginkább eggyé fortak. Sokáig, szinte percekig pumpálta a lányba fehéres nedvét, aminek egy része miután kihuzta Meredith kielégitett puncijából himvesszejét, kifolyt és összegyűlt a padlón. még egy utolsót remegett a teste és ezután közel hajolt a lányhoz, egészen a füléhez*-köszönöm...*csak ennyit sugott, ezt az egyszót amiben benne volt minden*
|
*Szemeivel a partnerét pásztázta, aki egyre közelebb és közelebb hajolt hozzá. Érkezésekor egy forró szenvedélyes franciacsókba merültek. A szivar és a vörösbor különleges ízei még érezhető volt, amely Meredith számára bájitalként hatott. A bódulat egyre jobban fokozódott. Minden egyes sóhajtását néhány pillanatig látni lehetett, majd apránként köddé vált. Az érzés viszont nem ilyen gyorsan tűnt el kettőjük között. Lehet, hogy kezdetben csak egyik pillanatról a másikba kapta el a hév a lányt, de utána ez csak fokozódott,ami töretlennek tűnik. Leonard részéről is csak ezt sejti, de ki tudja? Az hogy most együtt töltik az éjszakát, az, hogy most együtt teszik mindezt, valótlannak tűnik. Pedig ez a valóság. Afelől, hogy megmutatja neki, mi a gyönyör és, hogy másoktól még ilyen kényeztetést még nem kaphatott, kezdetben kételkedett. Kisebb kalandjai olykor vadak, olykor szenvedélyesek voltak. Mindegyik a maga módján volt különleges és kiemelkedő a szemében, de a mostani túlszárnyalta az eddigieket. Nem tudta, hogy számára ki lehetett a legjobb, de maga részéről már megvolt. De úgytűnt, hogy mindketten igen közel járnak a gyönyör kapujához. A testét érő forró lehelletek, nyögések, amelyeket magába próbált elfolytani partnere, teljesen egyértelmű jelei voltak ennek. Mozgásuk lassú volt, mégis erőteljes, aminek tempója apránként fokozódott. Halk nyögése egyre erőteljesebbé vált, karjaival szorosan fonta magához a tajtékban úszó, izmos férfitestet. Hírtelen hunyta le szemeit, testének minden egyes procikája teljesen megfeszült. Alsó ajkába harapva próbálta hangjának kitörését elsikkasztani de ez nem sikerült. *
|
[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés