Új bejegyzés Frissítés

2012.08.06. 17:02 Calixte

* Úgy tűnt, Meredith gyanakszik egy kicsit, de az még nem volt vészes. Calixte pedig bólogatott Meredith mondandójára, fülig érő vigyorral. Úgy tűnt, máris sokkal kevésbé merevebb. Calixte pedig örömmel itta meg az újabb pohárnyi bort, bár meglepve észlelte, hogy ez most az ő egészségére megy. Vidámságát úgy látszik nem lehet már tovább fokozni. * - Miről beszélsz? Még csak most kezdtük.  * Mondja nevetve, mikor a lány említi, hogy nemsokára kifogynak így az italból . A kérdésre elgondolkozik, ami most eléggé nehezére esik. Tényleg, mi is történt...?* - Igazából ott a faluban nem sok minden történik... bár sok lányka megfordult nálam.. * Arcára kaján mosoly ül, amit kifejezetten a lánynak szánt tudatalatt, emlékeztetve mindkettőjüket kalandjukra.* - Meg kiderült, hogy...* Itt hirtelen vágja el mondatát, és nyel egyet. Majdnem elmondta, amit tilos. *-... meghívtak ide a kastélyba valami esküvőre, de nem tudtam időben ideérni... *Nem hadar, normális tempóban beszél, hogy ne legyen gyanús. Persze az egész kamu, de véletlenül pont ráhibázott - tényleg volt esküvő. Megrezzen, mikor Nwalca hirtelen szólal meg mellettük, de inkább mulattatja a dolog, bár a 'cuki kölyök" szavakra furcsállkodva felhúzza egyik szemöldökét. De a srác biztos gyorsan részegedő típus - mondjuk Calixte fiatal szervezete se bírja annyira az alkoholt, de nála ez főleg derűlátó hangulata fokozódásában mutatkozik meg. Azonban ahogy Nwalca folytatja, arca először elsápad - ezt valószínűleg csak Leonardus látja majd, ő az egyetlen, aki józan ennyire - , azt hiszi, a fiú tényleg tudja az igazságot. Ahogy folytatja, egyértelművé válik a vicc, de ez Calixte tudatáig már nem jut el. Forrongó vére kezd feltörni, és a potya kölyökre pedig felpattan az asztaltól. *- Ez vért kíván! * Kiabálja magából kikelve, dühösen Nwalcára meredve. De a gyors mozdulattól megszédül, arca vörösbe vált, és épphogy meg tud kapaszkodni az asztal sarkában, úgy esik majdnem a földre, elég komikussá téve a helyzetet.*

2012.08.06. 14:29 Presy | Nwalca

Nagyon is kényelmesen elaludt, és persze nem ébredt fel senki érkezésére sem, vagy bármi másra. Aztán úgy pár perc elteltével kezdett ébredezni, és amit észlelt az a pohár finomság maga előtt, amit hosszú csontos ujjaival körül is fogott, majd lehajtotta két hatalmas korttyal. Már ez is fejébe szállt, Nwalca sosem bírta annyira a piát, sőt, semennyire sem. Általában az első két pohárnál vagy kidőlt, vagy pedig teljesen felszabadultan kezdett rohangálni a kastélyban, vagy ahol éppen voltak. Szemei megállapodtak a férfin, akit utált, de nagyon.  - Itt se... hagysz nyugtot? - morog. Nwalca a pia hatására még inkább őszinteség rohamban szenvedett.  - Rontod az összképet. A drága feleségemmel és a cuki kölyökkel italoznánk, bár fogalmam sincs, hogy miről, te pedig belerondítasz! Hogy lehetsz ekkora kecske?! - csattan fel, aztán elgondolkozik.  - Van egy rizsföldem, van három kecském, két bárányoooom~ - énekli nagy mosolyogva, mintha előbb semmi sem történt volna. Int a szolgálónak, aki teli tölti a poharát, amit rögtön meg is húz, majd kéri a következőt. Ha Nwalca iszik, akkor bizony iszik és nem italozik. Sápadt arca már rendesen kipirult, szemei furán csillognak. Végigméri a társaságot, majd fejét ledönti az asztalra és a kölyköt nézi érdeklődve. - Te miért is jöttél ide? Bár, gondolom én... biztosan ennek a kölyke vagy, hiszen annyi nőt szeretgetett meg, szóval egy potya kölyök... biztos sok testvéred van... - mutogat közben a férfira, de elvigyorodik, ami arra utal, hogy csak viccelődik.  - Meek~ ne vedd magadra - nevet fel..

2012.08.06. 14:03 Hana

*Homloka kicsit összeráncolódott, amikor meglátta, hogy önti neki a következő adagot* - Igazad van, a halottaknak is jár a tisztelet nem de bár? Akkor igyunkrájuk is! - *Miután kiitta, már egy kicsit érezte, hogy kezd valami motoszkálni a fejében. Mégis eléggé szórakoztató volt látnia, ahogyan a fiú mélykék szemei kezdtek elködösülni. Az arcán lévő vigyort nehéz volt elrejtenie, helyette széles mosoly jelent meg. Jobb kezével átfonta a kancsó fülét, majd egy újabb pohárral öntött Calextienek, meg magának is.* - Az érkezésedről se feledkezzünk meg ám! - * Ezzel mindketten meg is húzták a harmadikat. Az arcán halvány pír jelent meg, de más különösebb jel nem utalt arra, hogy ivott volna. De ezen halvány pirosság okát is, csak a jelenlévők tudják. A kancsóra pillantva látta, hogy az egyik már félig, ám mellette a másik, színig volt töltve.  * - Ha így folytatjuk, hamar el fog fogyni - *A szolgáló azonnal odatermett, hogy újra töltse, de Meredtih lefújta ezen ötletét. Helyette inkább pipát kért és a konyha hátsó kijáratával szemezett. Gondolataiban azzal játszadozott, hogy gyorsan elpöfékel egyet, majd ugyanúgy visszatér. Az alkohol hatására eléggé gyakran megkívánja a dohány termékeket, de amíg nem viszik neki oda a hozzá való dolgokat, addig egy tapottat se mozdult el az asztaltól. * - Mond csak Cal, utolsó találkozásunk óta mik történtek veled?

2012.08.06. 13:03 Calixte

* Tehát Altair. Francba, még mindig nem kereste fel őt. De ráér... ugye? Egy kis iszogatásig mindenképpen.  Egy percig nem is szólt most semmit, tőle szokatlanul csendben és komolyabb arccal figyelte Meredithet. Ha Leonardust nem is, a lányt már ismerte valamennyire, így jobban is figyelt rá, és könnyebben vette észre szavaiban a rejtett érzéseket. A Kapitány pedig nem utalhatott másra, mint arra, akinek gyászolásáról szó esett. Akkor Calixte-nak leesett az, ami eddig nem - Meredith Trenoir, Ezio Trenoir. Mintha erről a férfiről hallott is volna valamit.. miért nem figyelt oda Andreasra? Ő bőven mesélt régebben nagyhatalmú démonurakról a környéken, csakhát Calixte-ot ez halálra untatta. De most kezdte összerakni a képet. Nem akarta azonban ezt szavakba önteni, így nyelt egyet, vigyorát újra felöltötte, és amint Meredith pohara is kiürült, azonnal öntött neki is és magának is . * - És ne felejtsük ki az elintézett harcosokat sem! Legalább egy pohárnyit megérnek. * Azzal emelte is fel sajátját. Nagyon remélte, hogy az ital hatására a lány is elengedi majd fájdalmait. De Calixte-on előbb látszódott ez az előbbi - mosolya egyre szélesebb lett, mélykék szemei pedig ködösültek. *

2012.08.06. 12:34 Hana

* A különös és Calixte számára még kusza szálakat még nem akarta felfedni, csak a későbbiekben. Mégis egy igen fontos dolgot már megtudott a falon lógó festmény alapján, amit a legutoljára akart neki elmondani, de ez már teljes mértékben lehetetlen volt. Az étkezőbe Leonardus is csatlakozott az ő társaságukhoz. * - Őszintén szólva én sem, de örülök a viszont látásnak Lord. - * Ezen szavakkal üdvözölte körükbe, majd poharát emelve hallgatta szónoklataikat. Legszívesebben Leora öntötte volna a poharában lévő italt, de nem tette. A gúny számára igencsak érzékelhető volt, de helyette egy mosolyt csalt az arcára. * - Élljen soká Altair!  És igyunk az ellenség legyőzőire no meg a Kapitány visszatérésére! - * A királyra egyértelmű volt, hogy koccintanak, az ünneplés másik oka pedig szintén adott volt, de arra, hogy Ezio visszatér? Teljes mértékben lehetetlennek tűnik. Már hónapok óta történt azon incidens, amiről mindenki megvolt győződve, hogy ő meghalt. Ez is mutatja, hogy Meredith még mindig nem volt képes túltenni magát és töretlenül várja visszajövetelét. Ajkaihoz finoman tette az üvegpoharat és tartalmát egészen gyorsan elfogyasztotta. A saját készítésű vörös italhoz igencsak hozzá volt szokva, ám a későbbiekben gondot okozhat, hogy az ebédet és a vacsorát is kihagyta. *

2012.08.06. 12:05 Calixte

- A különös hajú,mezítlábas férfi? * Kérdezett rá a biztonság kedvéért. De ha Meredith elvárja tőle, hogy tudja, ki az, akkor már találkozniuk kellett - s mivel Leonard és Rainion már bemutatkozott neki, kizárásos alapon csak a harmadikuk lehet Nwalca. Persze ez puszta feltételezés. Visszaemelte tekintetét Meredithre, és elmosolyodott. * - Remélem egyszer elmagyarázod majd nekem ezeket a családi viszonyokat... *  Az alvó Nwalcát látva vissza kell fojtania nevetését. Csak erőt vesz magán, s gondtalanul leül az asztalfőhöz, nem is gondolva rá, hogy ezzel sértene bárkit. A gyönyörű,borral teli üvegpoharat automatikusan emeli szájához, amikor az ajtó felől hall egy már ismerős hangot. Igazából örül neki, hogy újra látja apját - hiszen neki ez egy teljesen új élmény- annak nem annyira,hogy pont ivás közben . Milyen bemutatkozás ez egy megkerült gyerektől? Bár a férfi úgysem tudja. Eddig is jókedve volt, de most arca még jobban virul.  *- Ó, hogy ez? Csupán egynéhány kis démonocska akart játszani velem. *Vigyorogva simítja végig tarkóján. Közben vetett egy pillantást Leo fegyverére, és gondolatban füttyögött egyet. Jó lenne neki is szereznie valami ilyesmit. Persze arra jobban vágyott, hogy édesanyját lássa... hogy elterelje gondolatait, magasba emelte poharát ő is. * - A királyra! * Hogy is hívják egyáltalán..? Még ezt sem tudja. Egy hajtással megitta, olyan gyorsan, hogy arca ki is pirult tőle. Nem figyelj a szavak gúnyos felhangjára, miután ő maga alapvetően jóindulatú volt, s naiv módon nem is feltételezett rosszat rögtön másokról. *

2012.08.05. 01:35 Aname

*hangokat hall az ebédlő felől és úgy dönt arrafelé veszi az irányt. vállán támasztja a fegyverét és bizony a mellette elhaladó sztolgáknak le kell huzniuk a fejüket ha nem akarnak fennakadni az oldalt kiálló görbe pengén. mivel a hangok ismerősek nyugodtan lép be.*-nocsak...nem hittem volna hogy ilyen hamar összefutink ujra...Meredith kisasszony, Calixte urfi...*hajt fejet nekik, majd megpörgetve fegyverét hegyével beleállitja a földbe és leül.*mi az, a méregzsák bealudt? *néz nevetve Nwalca felé, majd az ujonnan érkezett srácra figyel*-Mi történt? megvágtad magad borotválkozás közben? *persze tudta, hogy nem erről van szó, sokkal inkább hogy ő is összefutott pár behatoló démonnal és onnan a sebe de nem hagyhatta ki a viccet.a közben odasündörödő szlgálótól kért egy üveg bort de másfélét mint amit a többiek isznak, ő jobban kedveli a fanyarabb izeket. másodpercek teltek csak el és már előtte is állt egy jókora kancsó bor egy pohárral. az ital mélyvörös rubinszinén át a terem olyan volt mintha mindenhol vér boritaná. vöröslő vér. elmosolyodott. ha minden ugy alakul ahogy tervezte hamarosan valójában vér fogja boritani ezt a termet...és az egész kastélyt is...de erre még várnia kell...csak türelem...kitölt egy pohárral magának és megemeli a többiek felé*-egészségünkre, éljen a király! *mondta és csak a legjobb füllel rendelkezők hallhatták ki a metsző gunyt ebből a köszöntésből*

2012.08.05. 01:02 Hana

* A karját figyelte, amit neki tartogatott, de finoman letolta * - Nwalca rossz szemmel nézné - * Ezen szavak furcsán hangozhattak az ő szájából, de nem akart már több balhét a Rainionost követően. A folyosón haladva megpillantották portréját, de ő nem foglalkozott vele, inkább tovább ment * - Igen, Meredith Trenoir a becses nevem - * Immár az igazi nevét mondta, hiszen már fölösleges lett volna efelől tovább titkolóznia. Az étkezőbe lépve pillantotta meg férjét, aki elaludt a széken * - Álomszuszék... - * Mosolyodott el, majd egy pincér ugrott hozzájuk * - Mit tehetek önökért, Meredith kisasszony? - * Kérdezte egy mélyebbmeghajolás keretében a szolgáló * - Egy-egy pohár vörösbort kérnénk, méghozzá a Trenoir egyik különlegességei közzül. - * Adta le a "rendelést" majd mielőtt elindult volna, odahajolt még egy utolsó kérés elejéig, amit suttogva mondott * - Plusz két üveggel - * A kérésre meglepően nézett, de nem ellenkezett. Míg helyet foglaltak, addigra ki is hozták. Összesen 3 poharat hoztak, az egyiket Nwalca elé tette Meredith, hogy ha felkel, akkor ő maga is tudjon csatlakozni. A másik kettőt pedig automatikusan rakták eléjük. *

2012.08.05. 00:41 Calixte

*  A hadirokkant szóra egy méltatlankodó felszisszenés volt a válasz, de azért Calixte-ot mulattatta a dolog. Hagyta, hogy a nővér ellássa, általában a faluban otthon ő intézte el az ilyeneket, így most nem bánta, hogy végre foglalkozik vele valaki. Az is feltűnt neki, hogy Meredith sem volt vele olyan,mint elsőre, sőt... egész barátságos? Ide is elkísérte, ahelyett, hogy elküldte volna a pokolba. Ahogy viszont a lány hozzásimult, suttogó hangjára Calixte-ot jóleső borzongás járta át, régi emlékképek árnyai suhantak át fején, arca is kipirult. * - Csak meg ne bánd... * Súgta még vigyorral az arcán a sötétbe, miután Meredith kisétált a szobából. Calixte közben megigazgatta a kötést nyakán, és épp kilépett az ajtón, mire Meredith már vissza is ért, a fiú pedig egy sunyi mosollyal várta. * - Indulhatunk, hercegnő?  * Feltartotta karját neki, ha akarja, akár bele is karolhat, ha nem, hát nem. Ahogy elindultak lassan a folyosón, Calixte az egyik portréra lett figyelmes, ami alatt felirat volt. Meredith Trenoir...? Trenoir?! Meglepett tekintettel néz a lányra maga mellett. * - Te... Trenoir vagy...? Nahát... *A szavakat lassan mondja ki. Persze, gondolhatott volna erre, de annyi minden történt, mióta ideért, hogy figyelmen kívül hagyta ezeket a dolgokat. *

2012.08.05. 00:21 Aname

Leo: *Alapvetően annyira nem siette el a dolgot hiszen tudta, hogy ide bármiféle betörés eleve halálra van itélve persze próbálkozni lehet...persze annyira nem is élvezte az ilyenféle harcokat nem mintha nem értett volna hozzá de jobban szerette az úgymond orvgyilkosi módszereket. Éppen egy kis beugró előtt haladt rel, lazán kezében tartva fegyverét mikor közeledő lépteket hallott. Nagyon szapora lépteket és páncélcsörgést. behuzódott a mélyedésbe és kilesett. mikor nagy csörgéssel egy behatolódémon sietett feléje. engedte, hogy elrohanjn előtte és amint a hátát látta, nem habozott. szempillantás alatt elengedte útjára fegyverét amely sebészi pontossággal csapódott be hátulról a másik démon testpáncélja és sisakja közötti alig pár centis résen átdöfve a nyakát és elől kitörve belőle. a másik fel sem fogta, hogy egy lándzsa áll ki a torkából, már halott volt. komótos léptekkel lépett oda és egy könnyed mozdulattal huzta ki a fegyverét a másikból. egy szó, egy jóleső mosoly sem suhant át arcán, teljesen rezzenetlen arccal nézte egy pár pillanatig az előtte heverő hullát akinek vére már nagy tócsában állt alatta és piciny patakokban a szélrózsa minden irányába kezdett vékony patakokban folyni. nem törődött vele de a testet azért elvonszolta onnan és egy könnyed mozdulattal kihajintotta a legközelebbi ablakon a mélybe. csak ekkor mosolyodott el halványan és fegverének hegyét törölgetve indult tovább kényelmes tempóban. ő a maga részéről megtette amit kellett de érdekelné mi lett a többivel mert valószinű nem egyedül jött ez a démon ide. nem éppen magányos bérgyilkoshoz illő öltözék volt rajta szóval...hol vannak a többiek? vállat vont és továbbsétált*

2012.08.05. 00:02 Presy | Nwalca

Valami hideg, valami borzasztóan hideg rázza fel Nwalcát édesen rózsaszín báránykás álmaiból. Morcosan néz a merénylőre, aki nem mást, mint kedves felesége, akinek fejét legszívesebben egy édes kisbárányba tömni hátulról, hogy maradjon veszteg. Noha Nwalca fojtat rá, mint egy megkergült bika, mégis az ivás szó hallatára hatalmas vigyor jelenik meg, szépen rendezett fogsora csak úgy kivillan. De emez hamarosan már el is tűnik, ahogy visszagondol a kis puha báránykákra, akiket ott hagyott Bárányka Szigeten. Lassan felkecmereg a hatalmas, meglepően besüppedő ágyból, amit már utál, mert kényelmetlen. Kibotorkál a szobából, viszonylag három részegembert megszégyenítő botladozással. Nagy nehezen eljut az étkezőig is, ahová a kedves ’szerelme’ parancsolta és vár. Türelmesen, mindjárt bealudva a széken.

2012.08.04. 23:28 Hana

- Látom nem sokat változtál - * Majd a nyakát kezdte el fürkészni, amin meglátta a vágást, de csak egy sóhajtás elejéig jutott el. Válaszolni egyáltalán nem válaszolt azzal kapcsolatban, hogy elfogadja-e a meghívást avagy sem. Helyette csak megbökte ujjával a mellkasát, majd elkapta a kezét és az orvosi szobába vezette őt, ahol egy ápoló sürgölődött odabent. * - Van egy hadirokkantunk! - * A nővér gyorsan odarohant ám csalódnia kellett, ez nem volt valami vészes de Meredith kétségbeesett hangjára azonnal odaugrott, mégsem látta őt már, pedig Calixte mögött állt, teljesen hozzásimulva és egy újabb sunyi mosoly jelent meg az arcán, majd a következő szavakat suttogta* - Elfogadom, nemsokára vissza is térek - * Hangtalanul hagyta el a terepet szobájába visszatérve, ahol Nwalca aludt. Először csak szólongatta de nem kelt fel rá, végül már  kezével kezdte bökdösni, de az se vált be, így egy új módszert vetett be. Kinyitotta az ablakot, kezébe vett egy kis havat amit férje felsóje alá csúsztatott. Erre azonnal fel is ébredt, ő meg gyors léptekkel visszakerült az ablakhoz, amit becsukott * - Ez a hülye idő! - *Panaszkodott majd az ajtóhoz ment * - Gyere inni az étkezőbe - * Fogta rövidre majd kiment vissza Calixtehez*

2012.08.04. 23:12 Calixte

* Hirtelen egy idő után nem jött több katona. Ezt furcsállta, de az utolsókkal még végzett - bár az egyik mintha elsuhant volna mellette, tovább a kastély folyosóján.. nem látta biztosan. Talán utánaeredt volna, de ekkor hirtelen egy kezet érzett vállán. Teste megrezzent, ahogy hátrafordult, de az ijedtséget gyorsan felváltotta egy mosoly, ahogy felismeri az ezüsthajú lányt. Ráadásul Meredith most nem vágta pofon, ez egész jó előjel.  * - Vonzom a bajt... talán ezért kerültél te is mellém akkor. * Kissé kihívóan nevetett fel, de úgy gondolta, megengedheti ezt egy régi ismerőssel szemben, persze azért éber volt, nehogy kapjon még egy kiadós pofont. Felszisszent, ahogy szúró fájdalmat érzett nyakánál. Odakapott jobb kezével, ami így szintén piroslott a vértől. Meredith-re pillantott, valamivel komolyabban, mint az előbb, de látszik rajta, hogy nem vészes a sérülése. *-  Nem tudsz véletlenül egy helyet, ahol ezt bekötöztethetném...? Utána akár meg is ünnepelhetnénk hatalmas és diadalmas győzelmemet. * Feljebb emelte a fejét, eljátszva, mennyire el van telve magától, de persze csak bohóckodik, és elneveti magát, szemei vidáman csillognak, ahogy Meredithre néz vissza. * - Persze, csak ha van kedved.

2012.08.04. 22:50 Hana

* Miután visszaaludt Nwalca mellett, nem is olyan sok idő elteltével hangos robajt lehetett hallani a Trenoir szárnyról. A váratlan moraj hallatán, kicsitt összerezzent, majd unottan felsóhajtott. Már előre tudta, hogy kisebb rangú démonok támadhattak rájuk ismételten. Morcosan mászott ki az ágyából, fekete ruháját átvette a szokásos viseletére, a csuklóján és homlokán lévő köveket megigazgatta, halk léptekkel pedig elhagyta a szobáját. Pár méterre a szobájától Calixte-t pillantotta meg egyedül, aki egyáltalán nem vette észre, csak akkor, amikor vállára tette egyik kezét. * - Még alig vagy itt és már is bajt okozol - * Csóválja a fejét de elmosolyodik az ő reakcióján, aki egy kicsit ijedtnek tűnt a váratlanul ért érintés miatt *

2012.08.04. 22:44 Kryshna

* Az első robbanás vége után elengedte a férfi karjait, felnézett rá, és finoman megsimította arcát. *- Tudom, hogy most királyi teendők várnak rád.. és én nem is tartalak fel.. * Susogta halkan, majd lesütötte szemeit. * - Ha visszajövök.. szeretném, hogy adj nekem valami személyeset.. Egy szerelmi zálogot. Ami biztosítja, hogy örökre velem maradsz.. kicsit gyerekes, tudom. *Zavartan felnevetett, majd újra végigsimította Ezio arcát, hisz nincs sok idejük. Kryshna  gyorsan magára öltötte ruháit - fűzőjét, alsóneműjét, és ugyanazt az eddig viselt hosszú, egyszerű, fekete ruhát. A köpenyt a férfi fürdőjében hagyta.  Mint családtagnak, feladata volt, hogy saját területét védje, illetve ott segédkezzen, ahol csak tud. El is indult szobája felé, de félúton megtorpant. A zajok alapján, nem kívülről jöttek.. hanem belülről. Ez pedig csak egyféleképpen lehetséges. A titkos járatok felé vette útját, még azelőtt, hogy Calixte-ot látta volna, bemászott az egyik portrén. Hallott is sudolózást, pont önmaga előtt. Szívverése felgyorsult az izgalomtól, ahogy egyre inkább a nyomukba szegődött. Hátulról akart rájuk támadni. Már gyűjtötte is magában az energiát, mikor kis szúrást érzett a csípője tájékán. Azonnal odakapott, de nem volt sok ideje reagálni, hirtelen kezdett szédülni, majd ködösödött el előtte a világ. A hideg kőre zuhant, és utolsó emléke az volt, ahogy homályos körvonalú démonok emelkednek felé.  --- Nehezen nyitotta fel szemeit, derengő szűrt fény sütött bele szemeibe egyenesen, mely hunyorgásra késztette. Egy kastélybéli hálóterem gyönyörűen díszített képét látta maga előtt. De ez nem a Vízesések Kastélya volt.. ahogy kezeit mozdította, megakadt, láncok csördültek, csuklóját valami fájón szorította. *  - Jó reggelt, Miss Sacrysya. Mert Avernoirrá csak névilág vált, ugyebár. *Kryshna hirtelen fordította fejét, döbbenten a mély, zengő hangra. Rögtön felismerte persze a robosztus alakot, aki az ajtó mellett állt. * - Lord Azeroth...? Mit keresek itt? Maga támadta meg a kastélyt? * A nő szemeiben értetlenség tükröződött, ahogy halmozta a kérdéseket. Rántott még egyet lebilincselt csuklóján, a férfi pedig közelebb lépett, s leült az ágy szélére, pont Kryshnával szemben. Ijesztő mosoly ült ki a démon arcára. - Eleinte azt teszteltem csupán, Altair mennyire tudja betölteni királyi posztját... de mikor értesültem fiam visszaérkezéséről... * Hangjában a harag és büszkeség érdekes kavara hangzott.* - Igen, én támadtam meg... de nem a maga elrablása céljából, ne legyen ilyen beképzelt. Az, hogy elvehetem a fiam kis játékszerét, csak apró ajándék.* Kryshna arca pedig dacossá vált. Játékszer...? Majd gúnyosan elmosolyodott* - Ha azt hiszi,Ezio idejön, és...  * A mondat befejezte előtt, Azeroth ridegen felnevetett. * - Ez két okból is kizárható. Egyrészt, mert én magam megyek elé. Másrészt,mert nem is tudja, hogy ez a hely létezik... illetve, úgy tudja, hogy százévekkel ezelőtt porig égett. Ezio itt töltötte a gyermekkorát. * Kryshna döbbent arcára, a férfi mosolya csak szélesedett. * - Bizony. Nem a Vízesések Kastélya Lumeriana legszebbje. Hanem ez. Sziklába vájt szépség. Micsoda érzés volt itt felakasztani a tiszteletleneket.. öröm volt nézni, ahogy lógnak alá a mélybe. Elriasztotta az okvetlenkedőket. * Hidegen kacagott fel, Kryshnát pedig kirázta a hideg tőle. Minden porcikája azt üvöltötte, menekülj. De fogalma sem volt, hogyan tehetné. Rab volt. *Szívesen körbejárná, ugye? Látszik az arcán. * Kryshna szégyenlősen sütötte le szemeit, amik érdeklődően csillantak fel. Ezio itt nőtt fel... ezer és ezer dolog lehet ezek között a falak között.* - De egyelőre más terveim vannak magával. Ki akarom deríteni, mitől ilyen különleges ön a fiamnak. * Kryshna már éppen szólt volna, ő nem különleges-mind egyediek vagyunk - ,csak ha valaki elhiszi róla, akkor válik azzá.. de az Azeroth hangjában lévő sátáni kéj megdermesztette, ahogy körvonalazódni kezdett gondolataiban valami, a férfi pedig közelebb csúszott hozzá. Kryshnát remegés fogta el. Már tudta, miért rettegnek ettől a férfitől. Elveszi az embertől azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Esetünkben második legjobban. A büszkeségét. Azeroth finoman ért hozzá sötétlila tincseihez, a nő pedig undorodva, szemeiben rettegéssel húzódottt és nézett arrébb. * - Ne mondja, hogy nem tudta.. ön intelliens nő... sok helyen még mindig a király posztja betörni az engedetlen asszonyokat. Carmen túlságosan is tiszta volt, őt nem mocskolhattam be. Enayla pedig Avernoir... az ön lelke viszont már ígyis romlott, nem igaz? - Maradhatna itt még sokáig. Sok száz nő kegyeltem, és sok ezer vágyik rá, hogy azzá legyen. Nos? *Válaszul csak halk sírást kapott. A férfi elmosolyodott. * - Ezt a választ már szeretem. * Majd kisétált a szobából. Kryshna maga az ágyon feküdt,hason, arccal az ágynak, és csendesen sírt, teste egészében remegett. Zokogni nem volt ereje. A láncok már le voltak tépve, csak a bilincs maradt kezén, mint a rabok karlánca. Egy-egy láncszem maradt még rajta, mutatva az iszonyú erőt, mely képes volt azt a falból is kitépni, elszakítani. Ezen kezeibe temette arcát. Ennyire nem gyötörték meg soha- még Lumier kínzása sem volt ehhez fogható.  Ezelőtt a kastély hosszú órákig visszhangzott a nő fájdalmas, kínnal teli nyögéseitől és kiáltásaitól. Egy percig sem volt élvezetes. Azeroth hihetetlen kegyetlenséggel tett rajta erőszakot. A kastély cselédei még a szoba közelébe sem mertek menni, annyira áthatotta a hatalmas energia. Kryshna többször el is ájult a fájdalomtól, és a férfi sokszor ütésekkel hozta vissza, hogy eszméleténél legyen. Teste tele volt az ütések és harapások vérző nyomával, sőt, több csontja tört... kész szerencse, hogy szervezete volt olyan erős, hogy gerince ép maradt. Kryshna azonban nem érezte magát szerencsésnek. Törékeny, meztelen teste továbbra is csak rázkódott, máshogy mozdulni képtelen volt. Széttépett ruhái az ágy mellett hevertek, meggyalázva, ahogyan ő is. *

2012.08.03. 22:54 Calixte

- Az istenit... csak nem osztódtok? * Lihegte, mikor már a tizedik ugyanolyan katona ugrik az útjába. Barnás tincsei csatakosan hullottak arcára, ezeket gyorsan kisimította éjkék szemeiből, hogy lásson is valamit. Szörnyen elszántak, és ahol elhullik az egyik - ahogy Calixte mellett már több halott is hever a kastély folyosójának kövén, vérbefagyva - ott rögtön terem egy másik.. és a fiú ehhez nem szokott hozzá. A faluban ő volt a leggyorsabb, a legerősebb.... hamar kimerítette a gyors és kemény közelharc. Képzettek voltak, gyanúsan képzettek...  * - És hol van egyáltalán mindenki ebben az istenverte kastélyban...? * Nézett körbe, de elég csúnyán megbánta figyelmetlenségét - az egyik démon úgy dobta tőrét, hogy az durván felsértette Calixte nyakát. Fájdalmasan felkiáltott. Mire odakapott, vér borította nyakát, vállát, és inge is vérben ázott. Fájt neki. Szemében új, gonosz fény csillant, ahogy kezdte bűvölni a falban a köveket - először csak egy-két darabot, majd vagy a fél fal kövei ott lebegtek körülötte, és egyszerre kezdtek záporozni a meglepett katonákra.Calixte diadalittasan, fejét hátravetve kacagott fel rajtuk. * - Én már csak ilyen vagyok- tele jobbnál jobb meglepetésekkel! * Vigyorog. Ámde közben nagy robajjal leomlott a hiányos fal, és Calixte lehunyt szemekkel várja a robbanás végét. Már megint úgy néz ki, mintha ő okozta volna a bajt, pedig ez most kivételesen még csak nem is igaz. Zavartan megvakarta tarkóját. *

2012.08.03. 21:43 Enayla

*Ezio halála után ismét teljesen megváltozott. Visszatért az ideérkezésekor is felvett álarcához. Rideg kifejezéstelen komoly kimért tekintet, arcvonások és mozdulatok. Érzelemmentes és hideg fagyos mint képességének fő eleme maga a jég. Mivel férje meghalt -legalábbis mindenki így tudta- gyászba borult a kastély, Altair lett a király s ő pedig Altair segítségére volt amiben csak tudott. Legszivesebben szobájába vagy a zeneterembe vagy kedvenc erdei rejtekhelyén töltené idejét egyedül, csendben gyászával, de nem teheti. Minden adódó percét hol a Trenoir hol pedig az Avernoir irodában töltötte. Minden egyes gondolatát és idejét munkával próbálja lekötni. Szinte egyetlen családtaggal sem állt különösebben szóba leszámítva a szokásos formai cseverészést. Nem érezte ismételten fontosnak azt hogy bárkivel is megbeszéljen bármit is. Lelke magányba burkolózott s egy falat emelt maga köré. Épp a folyosókat rótta mikor a hatalmas robbanás megingatta egyensúlyában egy pillanatra ahogy beleremegett a kastély a robbanásba. Rögtön tudta hogy ez megintcsak egy újabb támadás. Egyenesen sarkon furdulva ment hogy megkeresse Altairt, aki biztosra veszi hogy próbálja minden erejével és a katonasággal vissza verni a lázadozó támadókat.*

2012.08.02. 00:08 Aname

Leo *mikor Nwalca odaszól neki, készen áll a visszavágásra és bár hangja tiszteletteljesen csneg, a szavak amiket mond cseppet sem ezt támasztják alá*-Talán az a baj, Nwalca úrfi hogy túlságosan is visszafogod magad...és lehet, hogy neked ez a fő bajod, a túlságos önmegtartóztatás is lehet olyan káros, mint a túlzott felfűtöttség...néha hajlamos vagyok azt hinni, hogy féltékeny vagy rám, mert én kihasználom az alkalmat és ki is élvezem amennyire lehet...meg kellene tanulnod élni fiatalúr...igazán élni és nem csak létezni...vagy talán ha akarod, szívesen adok neked leckéket, hátha lesz foganatja...és akkor talán kicsit másként fogsz tekinteni újkeletű feleségedre is...mert ha te nem kezdesz el vele törődni legalább egy kicsit, valaki más majd megteszi...ezen gondolkodj el...*suttogja neki hidegen egészen közel hajolva hozzá majd egy másodperccel később a fiú elviharzott tőlük. értetlen tekintettel meredt rá*-nocsak...valami rosszat mondtam volna? Calixte? *néz körbe de őt sem találja, biztos elkóborolt amíg ő Nwalca okitásával volt elfoglalva. vállat vont és laza léptekkel indult tovább. Ekkor rengett meg az egész kastély. nekiesett a falnak a rengéshullámtól de hamar visszanyerte egyensúlyát és halvány mosollyal kezdett el szobája felé rohanni. mikor megérkezik, kivágja az ajtót és a helyéről elveszi két páncél karvédőjét és leveszi fegyverét is.visszaindul de nem rohan és nem pánikol, kényelmes kocogótempóban halad a zaj felé*

2012.08.01. 20:55 Kryshna

Calixte * Morcos volt. Nem lehetett más szóval kifejezni.  Nem elég, hogy fogadtatása enyhén szólva is furcsa volt, Andreas is jól kiosztotta, most meg elküldi a Trenoir szárnyba, hogy üdvözölje a királyt - Altairt - és tudassa, hogy itt van. Mindez nem is volt olyan vészes, de farkaséhes volt, gyomra türelmetlenül és hangosan kordult minden lépésére. Egy falatot nem evett,mióta elindult. Nem ér rá ezzel a köszöntéssel?  Már fordult volna vissza az étkezőbe - "Az meg hol is van? "- , hogy jól teletömje magát, mikor váratlanul kirobban előtte a fal, kiszakadt kövek és kőpor süvít ki a keletkezett lyukon, a meglepett srác orra előtt. A robbanás hangja átütő hanggal jár, megrázza az egész épületszárnyat. Katonai ruházatot viselő démonok bukkannak fel.* - Hé, mi a pálya..? * Mosolyog egyet Calixte, ahogy azoknak arcán ugyanaz a döbbenet tűnik fel, mint ami az övén. Utána pedig megtámadják a srácot, aki arcán gonosz vigyorral ugrik hátrébb, ereiben kering az adrenalin. *  Kryshna * Régi félelme megvan még, hogy ha viszonyukra nagyobb körben fény derül, semmi nem fogja majd vissza a többi démont, hogy valódi háborút okozzanak. Ámde, Ezio olyan erőt sugárzott magából, ami azt üzente, mindent a kezében tart. Olyan magabiztos volt, mint még soha. Az a király, akit elsőre is látott.  Mikor a férfi arca elfehéredik, átjárja a félelem.  Nem szabadott volna.. meg kellett volna nézetnie...?  Ezio hirtelen kapja fel őt,Kryshna pedig elneveti magát. Hogy is gondolhatott ilyen butaságot.... végülis, jobb apja nem is lehetne a gyermeknek. Gyengéden viszonozza a csókot, majd elhúzódik, de csak annyira, hogy fel tudjon nézni a férfi arcába. Boldogan elmosolyodik, és végigsimítja Ezio borostás arcát, ami szúrja kezeit. Mégis jóleső érzés járja át. Legszívesebben megint hancúrozna egyet vele, arcán jól látható pír jelenik meg, ahogy átjárja a gondolat. Még mindig meztelenek.. *  - Valamiért, mindig úgy képzeltem, hogy elsőre fiam lesz.. egy elsőszülött fiú, aki majd megvédi a testvérkéit. Lumier jóslata beteljesült...  * Ahogy folytatná, levegőt vesz, de robbanás rázza meg a szobát, Kryshna bele is kapaszkodik a férfi karjaiba erre a pár másodpercre. Nem messze történt ez tőlük, érezni a levegő szagából, és a rázkódás intenzitásáról.. csak nem megint a külsős démoncsaládok?*

2012.08.01. 20:29 Hana

* A papírokat lerakva elindult vissza a férfi társaságba, de félúton meg is gondolta magát. Igen kimerültnek érezte magát. Apja halála óta nem igazán tudott aludni, így könyvekbe és különböző jegyzetek készétésébe merült bele. Ezeket akár napokig is képesvolt egyhuzamban bújni szobájából ki sem mozdulva. Ha meg mégis kiment, akkor is vagy az étkezőbe, hogy haraphasson valamit vagy pedig a kastély területét hagyta el néhány ideiglenes munka miatt. Lassan fordult vissza, cipőjét szobába lépve az ajtónál hagyta, majd ruhástól a falfelé fordulva pihent le. Calixte érkezése csak a púp volt a hátára, ráadásul még ő nem is tudja, hogy Meredith kicsoda is valójában. Titkon abban reménykedik, hogy egy ideig nem fognak összefutni, de ki tudja? Ez nem olyan dolog, amit tud befolyásolni, inkább csak próbálja elkerülni. Jobban belegondolva biztos volt abban, hogy Nwalca is megfogja tudni, hogy vele is volt már úgy, mintahogyan kishíjján Rainionnal is. Rainionon is látta, hogy ő is próbál unokatestvérével ismét jóviszonyt ápolni, de nem sikerül neki. Vajon Mereditht képes lesz elfogadni és érzelmeit megváltoztatni? Nem tudja és azt sem, hogy mit tehetne annak érdekében, hogy jó kapcsolatuk lehessen. Ráadásul mindhárman eléggé feszülté váltak Leonard megjelenésekor. Mégis mi történhetett közöttük? A gondolatok csak úgy cikázódtak a fejében, amik mély álomba nyomták. Kezeit arca előtt kulcsolta össze, térdei enyhén bevoltak hajlítva, légzése lassú, egyenletes volt. Nwalca belépésére és mellé való fekvésére egyáltalán nem kelt fel, csak jóval később. Hangtalanul ült fel, szemeit még egyáltalán nem nyitotta ki, majd másik oldalára fordulva dőlt vissza. Szobájában halk szuszogásra lett figyelmes, így lassan mégiscsak kinyitotta az egyik szemét, aminek először nem is akart hinni. Nwalca mellette aludt, igaz háttal de ott volt. Kellemes meglepetés volt a számára, de még az álom erősebb volt az éberségnél, így visszahunyta azokat, arcán kisebb mosollyal aludt tovább.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]