Új bejegyzés Frissítés

2012.07.26. 01:34 Enayla

*Ugyan a férfinek csak egy csókot szánt azt is valóban első felindulásából hogy megtudja akarhat-e még tőle valamit férje egyáltalán. Az utóbbi egy két napban olyan tanácstalanná vált és annyira megingott saját hitében amire csak ráadás volt Ezio azon mondata hogy nem tartja őt igazi nőnek hogy meg kell tudnia szüksége van némi "biztatásra" vagy jelre a férfitól ami arra utal hogy igenis akarja visszakapni férjét mert ő hozzá tartozik. Most az ő gondolatvilágából rántja vissza a valóságba Ezio mozdulata irányába. Nem ül a férfi ölébe hanem térdelve magasodik felé s felsőtestével s mellével Ezio mellkasához simulva. Ezio vad és szenvedélyes csókját azonnal viszonozza, nyelvét áttáncoltatja férje szájába el el vadítva ezzel csókjukat még jobban. Hosszú percekeig ismét csak csókolóznak. Ezio csókja és érintései hatására ugyan kezdi hatalmába keríteni a vágy és tudata kezd elködösülni, de hirtelen kap egyik kevével hátra Ezio csuklójához. A vad és szenvedélyes csók miatt nyelnie kell párat és kell pár másodperc hogy levegőhöz jusson rendesen de nem tart sokáig s férje szemeibe néz ahogy előtte térdel.* - Kívánlak Ezio de míg nem tudom biztosra hogy csak az enyém vagy ahogy én is a tiéd lennék nem adhatom oda magam. *Suttogja rá a férfi ajkaira halkan s már már szomorúan. Nem meg akarja bántani s legszivesebben nem utasítaná vissza mert mozdulataiból és előbbi csókjából látszik hogy valóban akarja Eziot. De nem akar ismét össze törni így nem képes együtt lenni Ezioval. Ő nem vágyik másra csak egyenrangú felek legyenek mind ketten. ő Ezioé, Ezio pedig az övé, s nincs harmadik személy.*

2012.07.26. 01:09 Ezio

*Valóban jól szórakozott azon, ahogy a nő szégyenkezve érezte magát. A nők ebben a társadalomban nem engedhetnek meg ilyesmit maguknak, így Ezio gyakran hozza őket zavarba, ezen mulat a legtöbbet. Egyetlen haknija van, vele mindenki legyen tisztelettudó. Viccelődni persze szabad, de határokat átlépni nem. Valahol ebben hasonlít apjára, de sosem bántana senki úgy fizikailag, ahogyan az apja tette. Ő csak megró, kohol és dühbe gurul, de sosem bántana senkit fizikailag ilyesmi miatt. Lányait egyszer nem ütötte még meg, pedig Meredith már él egy ideje. Ő a legidősebb ráadásul. De a fiatalokat sem bántotta még, pedig azért az ikrek elég szeszélyesek tudnak lenni. Nem is kicsit. Persze még nem tud róla, hogy a legidősebbet bántották, illetve rámásztak. Ott majd biztosan azért elcsattan néhány elrettentő pofon. Lányaival szemben rendkívül apajellem. Olyankor nem csak királyként oroszlán. Valami hirtelen szavak nélkül visszarántja az ágyra és a gyönyörű felesége előtte térdelve próbálja megállítani. Nem várt fordulatként nagyon hosszú, percekig tartó csókot kap, amit ismeretlen okból viszonoz is. Ugyan az járhat a fejében, mint az amúgy elég nehéz természetű nőnek. Meg akarja tudni, mi miért történik, ezért mikor a nő elhúzza lábát, teljesen maga elér térdelteti, belemarkol fenekébe és magához húzza egyik kezével, másikkal hajába túl és ezúttal csókok, melyet most Ezio kezdeményez vad, elszánt, szenvedélyes, de nem oly durva, mint Kryshnával szokott lenni. Abba a nőbe igazán szerelmes és emiatt teljesen másként is kezeli. De férjként ugyan úgy kötelességei vannak, mint Kryshnának menyasszonyként. Bár a szituáció itt kicsit más, de Enayla kezdeményezése egy jó kezdés lehet egy jobb, barátibb kapcsolatra és ezt muszáj megragadnia, mert így illendő királyként. Mindenkinek örömet kell okoznia. Vadul követeli felesége ajkait, úgy, mint mikor kicsit megkattant a sötétségtől, de ez most Ezio és nem egy sötétebb kiadása. Kicsit elragadtatva magát benyúl a nő hálóinge alá és először a franciabugyin keresztül markol fenekébe. Utána viszont óvatosan elkezdi lehúzni azt a nőről. Kíváncsi, hogy mit reagál. Ismerni akarja a nő határait. Megadni neki azt, amire minden nő vágyik, hogy később tudja mivel manipulálni.*

2012.07.26. 00:56 Enayla

*Hallja a nővér hangját hisz az ajtó nyitva van. Arra hogy folyamatosan szinte szájba rágva magyaráz Ezionak hogy figyeljen oda rá ne érje sztressz őt és ne kelljen aggódnia csak halkan elneveti magát. Mintha ezt olyan nagyon egyszerűen ellehetne érni ebben a zűrzavaros kastélyban. Viszont az feltett szándéka hogy próbál vissza venni indulatosságából. Mivel karja még mindig szeménél van s elnyúlva fekszik az ágyon nem veszi észre észre hogy hirtelen Ezio vissza tér ágya mellé. Csak akkor eszmél fel mikor megérzi hogy már megint felemeli s karjaiba veszi a férfi.* - Ezio mit.. *Kérdezné hogy mit művel majd automatikusan átkaroljaa férfi vállát mert nem akarna a földre esni hirtelen. Prbálna kiszabadulni a férfi karjaiból de nem képes rá. Nem is emlékszik rá mikor hordozták így ölben Enylát s ez kissé kínos neki főleg meg mikor a férfi a folyosókon lófrál így vele. * - Ezi nekem is van lában tudok menni. Ezio tegyél le. *Próbálkozik még mindig kiszabadulni ficánkol össze vissza mikor eszébe jut hogy nem lenne tanácsos annyira izgágáskodni mivel nem visel mást csak egy lenge rövid hálóinget egy francia bugyival. Hirtelen nagyon zavarba jön talán most először még kicsit e is vörösödik, ami nála rettenetesen ritka. Egyik kezével fenekére húzza rendesen a hálóinge alját másik kezével pedig elől combjainál rendezgeti. * - Ezio ez így nagyon kínos ne már. *Motyogja az orra alatt de a férfi folyamatosan csak vigyorog mint aki meg se hallja. Szerencsére csak egy két cseléddel találkoztak útközben akik elkerekedett szemekkel bámultak rájuk. Enayla szúrós vészjóslóan meredt rájuk h nehogy el merjen járni a szájuk alátottakról mert végük. A cselédek gyorsan meghajolva el is rohantak megilletődöttséggel a szemükben. Férje persze ezen is csak nevetett. Mire végre a szobájába értek megkönnyebbülve felsóhajtott. * - Köszönöm most már leteheeee*kezdte el elhúzni az utolsó előtti szótagot mert hirtelen a levegőben találta magát* ...hetsz. *Sikerült befejeznie az utolsó hiányzó szótagot is kimondania de ezt már bosszúsan tette. Ahogy lassan térdeire ült az ágyon végig Eziora nézett morcosan. Teljesen olyan volt mint egy duzzogó macska. Magában dúl fúl még mindig így nem is figyel arra amit Ezio mond csak akkor mikor kedvenc zongorája kerül szóba. Szemei elkerekednek a meglepettségtől hogy a férfi még be is hozatná neki kedvenc hangszerét. Miért miért törődik ennyire vele férje?  Hisz nincs rá oka. Miért nem utasította csak megint h maradjon a seggén a szobájában és kész?Ki kell derítenie.  Csak bólint egyet hogy igen jól tudja a férfi hogy a fekete az ő kedvence. Mikor férje fel akar állni megkapja hozzá közelebb lévő karját, bal lábát gyorsan az ágyról leemelve a férfi két lába közé teszi jelezve hogy nem engedi felállni, másik lábával a férfi mellett térdel. Hirtelen nem várt fordulatként csókolja meg Eziot. Nem hirtelen vagy vadul sokkal inkább lágyaban gyengéden kínzó lassúsággal s érzékien. Egyik kezét Ezio vállára helyezi másikat pedig másik kezének felkarján hagyja. Hosszú percekig tart csókja majd lassan válik el a férfi ajkaitól s rögtön férje szemeibe néz. * - Köszönöm *Mond köszönötete teljesen őszintén erre a gesztusra amit a férfi felé intéz még így is hogy nincsenek jó viszonyban sőt...El emeli lábát Ezio elől hogy mostmár ha akar elmehet nyugodtan nem tartja fel, fél lábbal még mindig az ágyon térdelve áll mellette.*

2012.07.26. 00:24 Ezio

*Megbeszéli a nővérrel, hogy Enayla bármikor elhagyhatja a szobát, viszont nagyon ügyelnie kell magára. A nővér itt megenged egy rosszalló pillantást a férfi felé, aki értetlenül néz rá, majd meghallja a morgást háta mögött és megadóan elmosolyodik.* Értem. *Mondja a nővérnek, ki szintén elmosolyodik a hallott szón, majd meghajol tisztelettudóan és otthagyja a királyt. Ezionak sem mosta még meg a fejét egy nővér, az biztos. Az idősebb démonnő arra próbált asszociálni, hogy nem szabadna ilyen veszekedéseket megengednie vagy aggódásban hagyni a nőt, hisz  emiatt alakult ki fejfájása és taszította végül ájulásba az amúgy nagyon erős nőt. Visszafordul és nem erőlteti a mosolyát, mellyel felkapja a nőt az ágyból, nem túl gyengéden. Valóban jól szórakozik. Akkor most felviszem a szobájába, Lady Trenoir. *Mondja szinte gúnyolódva a szavakat. Borostája már enyhén megnőtt, már közelebb áll egy kisebb szakállhoz, ezért eltervezi, hogy miután felvitte a nőt, megborotválkozik és majd az irodájában elmerül a papírmunkában. Nem érdekli, ha a nő ficánkol, nem képes kiugrani karjai közül, mert elég erősen tartja, ráadásul a nő ellenkezésén jót mulat. Felsétál egy, majd két emeletet a lépcsőn, átsétál az Avernoir oldalra és benyit a nő szobájába. A lakosztály teljesen üres. Az ágyhoz lépkedve a nő még mindig valamelyest ellenkezik, ezért elég illetlen, de játékos módon bedobja a nőt kicsit messzebbről, pár méterről a pihe-puha ágyba és a nő könnyedén landol a párnák között. Vigyorogva áll meg a szoba közepén pár pillanatra, majd odasétál az ágyhoz és leül rá.* Pihenned kell még. Sokat. Nem ajánlom, hogy elhagyd a szobát. *Körbenéz. Nem lát zongorát a helyiségben.* Majd felhozatom a zongorádat a zeneteremből. Azzal napokig elvagy. *Mondja ezt tényként. Valamennyire azért ismeri a nőt, de ezzel a figyelmességgel meglepi őt.* A fekete az, ugye? Én nem értek hozzá, de mintha egyszer láttalak volna azon játszani..*Von vállat, majd készülne felállni az ágyból, hogy szóljon a zongora miatt.*

2012.07.26. 00:04 Enayla

*Értetlenül néz Eziora a megváltozott viselkedése miatt és mondataira. * - Nem tettetek semmit csak belefáradtam hogy folyton veszekszünk, és nem értem miért baj ha higgadt maradok és nyugodt. *Feleli Ezionak majd folytatja de férje viselkedése még jobban megdöbbentik.* - Most mondtam hogy én is ugyanolyan hibás vagyok és eszem ágában sincs beszélni apáddal. *Szemeiben a  félelem enyhe jelei is megcsillannak. Nem akar Ezio apja közelében lenni sőt legszivesebben azt se szeretné ha a kastélyban lenne, de ez elkerülhetetlen.* - Csak annyit amennyi szükséges és kell. *Tette hozzá halkan még. Fogalma sincs mi változtatta meg ennyire Ezio viselkedését eddig le se lehetett róla vakarni vigyorát még akkor sem mikor vele beszélt ami valljuk be szinte biztos hogy terhes volt Ezio számára. Percekig ő sem szólalt meg így már tényleg kínos volt kettejükközt a csend. Enaylát lelke mélyén mardossa a fájdalom hogy ide jutottak. Mikor férje feláll s távozni készül hagyja elmenni nem marasztalja. Biztosan Krsyhnát keresi majd fel, úgy látszik ő az egyedüli nő aki képes lenyugtatni Eziot.* - Köszönöm. *Feleli a férfinek arra hogy hív egy nővért s utána el is hagyhatja a gyengélkedőt. Mikor az ajtó nyílik kifelé hogy Ezio kilépjen rajta, hátra veti magát az ágyon s elterül rajta. Háta halkan puffan az ágyon majd egyik karját szeme elé teszi.* - Bárcsak tudnám hogymit kellene tennem? *Kérdezi morogva magában, amit ha Ezio nem lépett kia  szobából biztos hogy tisztán hallhatott.*

2012.07.25. 23:45 Ezio

*Halványan elmosolyodik. Mintha nem lenne tisztában azzal, hogy ezt magának köszönheti. Már érzi, hogy kár volt elmondania, mert a nő kedves hangja ellenére ez szúrás volt Ezionak. Most ötlik csak belé a gondolat, hogy valyon mit keres itt és miért foglalkozik a nővel. Sóhajt egyet.* Nem kell úgy tenned, mintha jóban lennénk. *Mondja kicsit komolyabban.* Mert nem vagyunk. És tisztában vagyok vele, hogy saját magamnak köszönhetem, ami történt. *Nem néz a nőre, mert nem képes rá. Sóhajt ismét, amit elég gyakan csinál mostanában, majd feláll.* Tőlem el is mondhatod neki. *Mondja vigyorogva, de elég ijesztő, ahogyan viselkedik.* Úgy is rég hasított már szíjat a hátamból...*Ezután a mondata után elhallgat. Marad még egy ideig, mert nem akarja, hogy úgy tűnjön, elrohan a dolgok elől. Meg akart nyílni valamennyire és úgy tűnt számára, hogy a nő érdeklődik, de megint csak szúrást kapott vissza, nem segítséget. El akarta volna érni, hogy legalább barátok legyenek. A nő büszkeségét sértheti, amit tett, de egyéb érzéseit nem. Hisz nem érez semmit Ezio iránt, így féltékenysége teljesen alaptalan. Ha csak nem érez már valamit a férfi iránt. Megrázza a fejét a gondolatra, mert ez teljesen kizárt, azonfelül nevetséges is. Apja több mint egy hónapra fog hazalátogatni és majd az esküvőn is tiszteletét teszi. Nem tudja Ezio, hogy hogyan fog mindennel megbírkózni. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy Altairnak talán igaza volt. El kéne rohannia minden és mindenki elől. Csakhogy erre nem lenne képes. Soha. Egy kínos, tíz perces hallgatás után feláll és elindul az ajtó felé.* Szólok egy nővérnek, hogy vizsgálja meg, aztán akár vissza is mehet a lakosztályába, Lady Trenoir. *Mondja kedves hangon, de izmai megfeszülnek az idegességtől.*

2012.07.25. 23:34 Enayla

*Látja férjén hogy erősen hezitál hogy válaszoljon-e kérdésére amit feltett vagy sem. Enayla nem is számított másra kettőjük között már az is csoda hogy normál hangnemben sőt még kár halkabban is beszélgetnek. Igen beszélgetnek és nem ordibálnak és veszekednek. Arra számított hogy majd úgy sem fog mesélni álmairól de mikor meghallotta hogy Ezio apja hazalátogat szemei kissé elkerekedtek ereiben egy pillanatra megfagyott a vér is s háta ívben feszült meg egy pillanatra ahogy jobban kiegyenesedett a hír hallatára. Igen kevés ember van akitől Enayla tart és a hideg is kirázza de Ezio apja ilyen személy. Fejében összerakja a puzzle darabkákat. Mikor Ezio rémálmai kezdődtek akkor apja még a kastélyban élt, s most hogy hírt kapott férje hogy apja hazalátogat rémálmai visszatértek újra. Testtártása szép lassan lazul majd újra elveti tekintetét Ezioról mikor szóba hozza Krsyhnát mint szeretőjét. Előtte még sosem mondta ki ezt így s Enaylának ezt akárhogy is akarná tagadni rosszul esett hallania. Sóhajtott egyet hogy ehhez hozzá kell szoknia hisz ez már nem fog változni úgy fest. Bel kell törődnie a fennálló helyzetbe ha tetszik hanem. Noha küzdeni akar férjéért de ahogy látja hogy Krsyhna boldoggá teszi meging magabiztosságában. De ezt nem fogja szóba hozni senkinek sem. Nem tervezi. * - Magadnak köszönheted ha atyád megtudja. *Mondja de nem sértően, hangjában semmi sértő sincs ugyanolyan mint a beszélgetésük elején, mielőtt azonban Ezio közbe szólhatna folytatja.* - De valahol az én hibám is így ha tehetek valamit szólj, *Mondja ahogy férje szemeibe néz mélyen majd hozzá teszi.* - Feleségedként kötelességem. *Talán Ezio nem is számított arra hogy ezeket a szavakat kimondja és hogy felajánlja segítségét a férfinek ha kéri s félre teszi büszkeségét vagyis megpróbálja azt tenni. Arra gondol hogy férje biztosan azt hihetné hogy majd ő maga menne oda apjához és árulná el őt vagy direkt még jobban elhidegülne férjétől és még talán akastélyból is elmenne csakhogy Ezionak egyedül kelljen apjával szembenéznie, de esze ágában sincs ezt tennie.*

2012.07.25. 23:14 Ezio

*Nem akarna először válaszolni kérdésére, mert nem biztos benne, hogy ez a nőt tényleg érdekli. Hogy tényleg akar ezzel törődni azok után, hogy kijelentette, nem is tartja nőnek és hogy mélységesen felháborítja, amit csinál, aztán elvette tőle a papírmunkát is, hogy semminek se érezze magát ebben a kastélyban. Végül még is úgy dönt, valamilyen oknál fogva, hogy rémálmait nem Kryshnának, hanem Enaylának meséli el, hisz Enayla már személyesen is találkozott az apjával, sőt. Mikor ideköltöztek, még apja volt a király és egy alkalommal Ezio túl sok viccet engedett meg apjával szemben. Mindenki szeme láttára kapott tőle egy korbácsütést tiszteletlensége miatt. Apja rendkívül konzervatív, nem tűr el semmit, ami kicsit is bontja az illemet. Ezért sincsenek jó viszonyban. Ha apja megtudná, hogy házassági fogadalmát megszegte és a nőt, akinek élete végéig hűséget fogadott megcsalta... azthiszem nem úszná meg egyetlen korbácsütéssel. A Vének Tanácsának démona először ököllel akarta porrá zúzni fia hátát, de azt Ezio túl sem élte volna: ezért választotta a korbácsot, mert így élete végéig megmarad a heg a hátában. Csodálkozik is rajta egy pillanatig, hogy Kryshna még nem kérdezte, miért van tele a háta korbáccsal szerzett hegekkel. Nyílván háborús sérüléseknek vélte őket a nő. Sóhajt, majd bólint a nő kérdésére.* Igen, ismét. *Súgja halkan.* Tudod mikor hazaértem pár napja, apámtól levél érkezett. Mikor kerestelek, egy cseléd állított meg azzal, hogy hazalátogat az öreg... *Ezio hátradől a széken. Elég lazán ül ahhoz képest, hogy király. Elengedi magát mindaddig, míg ezt megteheti.* ... ha megtudja, hogy szeretőt tartok... *Kezdi teljesen megsemmisülve. Talán kiakadásában ez is szerepet játszott, mikor Kryshna nyugtatta meg.* ... biztosan elveszi az életemet. *Eddig nem nézett felesége szemébe, most viszont ráemeli nagyon sötétbarna, kétségbeesett szemét. Nem fél Ezio jóformán semmitől, de apja haragjától nagyon. Tudja, hogy ha erősebb nem is, de ügyesebb apjánál. A sötétség erejével birtokában kiiktathatná életéből. De ahhoz túlságosan tiszteli és szereti, hogy egyáltalán kezet emeljen apjára. Ezért viselt el mindent és ezért gyötrik rémálmok. Talán ezt már Enayla is kitalálhatta abból, amiket hallott, vagy amiket most mesélt a férfi neki. Rémálmainak kulcsa az apja és annak szakadatlan keménysége. Miatta lett annyira irányításmániás és birtokvágyú. Miatta kezeli néha Kryshnát is tárgyként, annyi különbséggel, hogy ezt szexi módon teszi. De ez már csak Ezio személyisége. Talán azért is olyan jókedélyű állandóan. Mert az apja merevebb, mint egy darab szikla.*

2012.07.25. 23:02 Enayla

*Pár percig csendben s a szoba másik végébe néz, tekintete távolba révedő mintha nem is a szobában járna lelke viszont nem fusztrált nem ideges nem feszült hanem teljesen nyugodt s kisimult az arca is nem rideg és kimért kifejezéstelen mint eddig. * - Ne hazudj, felesleges te is tudod. *Mondja keserűen elmosolyodva ahogy lehajtja fejét s szemeit is behunyja egy rövid időreidőre. Mikor Ezio arról beszél hogy nehezére esik a rendes pihetető alvás felé fordítja fejét s férjére néz. Egyik kezével megtámaszkodik az ágyon majd egyik lábát is feljebb csúsztatja az ágyon ahogy jobban a férfi felé fordul felső testével. Kissé kitekeredett ülési póznak tűnik de neki nem okoz gondot, hajlékony testalkata miatt ez is kényelmes számára. * - Még mindig rémálmaid vannak? *Kérdezi Eziotól. Emlékszik még rá mikor még együtt aludtak hogy szinte minden éjszaka rémálmok gyötörték. Valójában nem azért kért különszobát mert nem lett volna képes egy ágyban aludnia a férfivel, hanem mert szokatlan volt neki az új környezet,  zavarta hogy nem tud enyhíteni vagy elmúlasztani férje rémálmait s úgy érezte talán miatta is alhat nyugtalanul a férfi, így jobbnak látta külön "költözni" tőle. Abban reménykedett hogy majd talán ha egyedül alszik akkor elmúlnak. *

2012.07.25. 22:49 Ezio

*Már rászólna a nőre, hogy azonnal feküdjön vissza. Lehet, hogy jobban bírja a hideget, mint azelőtt bírta, de rengetegen így gondolják és ezen a vidéken egy tüdőgyulladás, vagy bármilyen légúti megbetegedés komoly fájdalmakkal és hosszas gyógyulási idővel jár. Még sem szó rá, hisz hirtelen elvonja figyelmét a nő alakja. Most, hogy nincs rajta réteges, nagy, báliruhára emlékeztető rémség, Enayla igazi nőnek látszik és ez meglepi Eziot. Azelőtt nem tekintett rá úgy, mint nőre, inkább mint egy feleségre, társra, akivel nem ápol jó viszonyt. Figyelmét a nő testéről a jégből készült kígyó veszi el, amire elmosolyodik. Uralni a jeget nagyon különös és erős képesség, de sok veszélyt tartogat magában. A kígyó eltűnésével felesége végre visszaül az ágyra és az ablak is bezáródik végre. Ezio a sötétség miatt nagyon jól bírja a hideget, hisz mindig, mikor eltűnik benne, mínusz fokokban kell járkálnia és haladnia, de százszor gyorsabban képes benne haladni még a hideg ellenére is, mintha a természetes fényben járkálna. Elmosolyodik a nő szavaira, bár elég keserűen, mit sem törődve azzal, hogy esetleg felesége megsejthet valami. Ha valaki, akkor Enayla tud a férfi rémálmairól, ugyanis mikor ideköltöztek, pár hétig egy ágyban aludtak és minden este arról szólt, hogy Ezio felriadt. Ez volt egyik oka annak, hogy Enayla egy külön lakosztály mellett döntött. Hihetetlenül fusztrálta a nőt, hogy minden éjjel felriad és fél a férfitől, hisz ilyenkor Ezio napbarnított arcszíne eltűnik, a férfi megizzad, van, hogy beszél, könyörög álmában valaki olyannak, akiről Enayla nem tud, vagy nem ismeri az illetőt. Végülis új lakosztályt kapott és azóta nem is volt rémálma a férfinak. Kivéve az előző két éjszakát.* Így is kínszenvedés az alvás..*Rázza meg a fejét keserű mosollyal, de mikor felesége megemlíti túláradó jókedvét, végleg eltűnik arcáról a mosoly. Nem akarná megbántani a nőt azzal, hogy túlbuzgó, hisz mindketten jól tudják, miért vígad annyira. Vagy inkább azt, hogy ki miatt.* Ez csak a szokásos jókedvem Enayla. Nincs miért nagyon vígadnom.

2012.07.25. 22:38 Enayla

*Teljesen belemélyül abba amit művel. Hol jégfalakat, hol kisebb jégviharokat, hol helyes tüskéket, karókat formál a folyó jegének egy részéből. Nagyon élvezi ezt és ezzel magát is fejleszti. És mindenekfelett pihenteti és nyugalommal tölti el. Mivel idegesíti továbbra is a műfény a szobában, noha már szemét nem zavarná de mégis mindenhol az előző este is meggyújtott gyertyák sokasága ég a szobában. Mikor Ezio belép csak futólag rápillant majd tovább szórakozik az ablakban amikor a férfi odalépve hozzá megint az ölébe kapja és mint tegnap az ágyba fekteti. * - Rájöttem ha folyamatosan használom a képességem nem okoz gondot a hideg. *Mondja közlésképpen ami így is van. Való igaz hogy ahonnan ő és családja érkezett sokkal enyhébb a tél szinte még a hó is alig esik így furcsa neki ez a nagymértékű hideg és fagy de élvezi hogy elemében lehet ha képességét használja. Ez most nagyon felvillanyozza.* - Erre köteleztél hát maradtam. *Mondja teljesen egyszerűen és természetes nyugodt hangnemben férjének rápillantva. Lefejti magáról a takarót majd vissza lép a nyitott ablakhoz. Ezio megzavarta az előbb így nem sikerült befejeznie amit akart. Egyik kezét maga elé nyújtja majd mutatóujjával körözni kezd ezután csak egy mosolyt látni arcán majd úgy csinál mintha valakit be akarna hívni mutató ujjával úgy jelez. Nem telik bele pár másodperc egy nagy jégkígyó gyűrűzik be az ablakon. Enayla arca előtt van, ad egy csókot a kígyó fejére mire az körbetekeredik gyengéden testén. Fekete rövid térd felettig érő  selyemhálóingét szinte alig érinti. Mozdulatai ahogy kezével végig simít a jégkígyón s ahogy ott áll az ablak előtt a végletekig kecsesek s nőisesek. Megsimítja a jégkígyó fejét majd mintha egy apró robbanás érné a kígyó apró jégkristályokká hullik szét. A gyertyák fényei megcsillannak az apró kristályokon. Lassan bezárja az ablakot s vissza lép s leül az ágyra. * - Aludj te ezen az ágyon és megtudod milyen kínszenvedés az alvás. *Mondja elhúzva száját hogy nem aludt valami jól. Valójában ő csak saját ágyában képes rendesen aludni. Rengeteg idő kellett ahhoz is míg az itteni kastélybeli ágyát megszokta. Feltűnik neki Ezio el nem tűnő mosolya.* - Felettéb jókedvű vagy. *Állapítja meg de nem mond többet. Biztos benne hogy nem más az oka ennek mint Krsyhna. Magára erőltetett ugyan egy halvány mosolyt mikor mondta de ez azonnal el is tűnt róla. Nem is nézett Eziora mikor ezt kimondta és ahogy arra gondolt h Krsyhna képes boldoggá tenni férjét ilyen rövid idő alatt amióta itt van ő pedig hónapok alatt nem volt rá képes. *

2012.07.25. 22:11 Ezio

*A nő távozása után lefürdött, felöltözött, majd eltűnt a sötétségben. Iszonyatosan jó kedve van, de ebből most nem mutat annyit, mint eddig, bár a vigyort így sem lehet letörölni a képéről. A kastély egy másik pontján jelenik meg. Kicsit elmélyül gondolataiban és eszébe jut másik két lánya is, akikkel nem foglalkozott annyit mostanában. Túlságosan elmélyült szerelmével való új viszonyban, meg az Enaylával és Altairral folytatott háborúkban. Még Altairral is beszélnie kell, ezt jól tudja, de megvárja, míg a férfi keresi fel őt. Most mással kell törődni. Kitárja a gyengélkedő ajtaját, majd be is zárja azt maga mögött. Odasétál a nőhöz, aki az ablakban ül és elmosolyodik. Ismét. Szélesen. Eziosan.* Nem tesz jót önnek a hideg, Lady Trenoir. *Mondja kedvesen, majd óvatosan a nő alá nyúl, ki orvosi hálóinget visel és erős, robosztus karjában veszi. Lassan visszasétál vele ágyához, beleteszi és betakarja, hisz érezte, hogy bőre jégyhideg. Végre Ezion is a normális, piros-fehér, könnyed, katonai egyenruhája van, nem pedig pizsamában rohangál, ami egyáltalán nem illik egy királyhoz. A nagyon durva, szobát szétzúzós kiakadása óta sokkal inkább önmaga és nem aggódik annyira dolgok miatt. Vissza akar venni mindenféle irányítást a kezébe, hogy megint minden a helyére kerüljön. Leül a nő mellé egy görgős székre és halkan felnevet.* Meglepő számomra, hogy Ladységed volt oly szíves és megfogadta a király parancsát. Ez némileg örömmel tölt el. *Azzal elkér egy paprírt a nővértől, melyen a beadott gyógyszerek és a lady állapota áll.* Jól aludtál az éjszaka? *Kérdi mostmár sokkal közvetlenebbül. Kellett neki pár perc, míg elhagyta a magázódást és a nyájasságot.*

2012.07.25. 21:45 Enayla

Még mindig a gyengélkedőben van. Ugyan már semmi baja és fejfájása teljesen elmúlt legalábbis most perpillanat nem fáj a feje és ennek nagyon is hogy örül, de kitudja mikor fog megint kiújulni. Tudja hogy vigyáznia kell magára innentől kezdve nem akar ide vissza jutni és gyógyszereken sem akar élni örökké. Addig amíg az áyagt nyomta volt ideje ismét gondolkozni és átgondolnia a dolgokat. Úgy döntött nem fog ármánykodni ahogy azt tervezte. Ugyan saját tervét senkivel nem osztotta meg de már nem is fogja. Most valami mással fog megpróbálkozni. Tartja magát ahhoz amit eddig elkezdett lecsillapítani maga körül a kedélyeket, Nem akar többet vitázni és szembe szállni Ezioval. Azt nem garantálja hogy ha szembe találja magát Krsyhnával akkor vele nem fog vitába elegyedni, mert a nőt nem csak riválisának tartja de valójában is az. Sőt ő maga nem is tudja de az aki nyerésre áll az Krsyhna és nem ő. Viszont Ezioval nem szándékozik többet vitatkozni. Javarészt az ő feszült viszonyuk és a sok emiatt keletkezett stressz miatt került a gyengélkedőre. Ezérrt is döntött úgy hogy szót fogad és ott marad. Az ágyat már nem nyomja és mérhetetlenül is unatkozik. Már az is megfordult a fejében hogy valahogy behozatja pár cseléddel a zeneterem egyik zongoráját hogy legalább azzal leköthesse magát, de elvetette ezen ötletét. Helyette rájött arra hogy különleges képességének fejlesztésére tökéletes ez a fagyos idő. Az egyik tárva nyitva álló ablakban ül a belső párkányon. Az ablak egyenesen a most befagyott folyóra néz így az a hatalmas jégtömeg hatalmas előnyére válik most neki. Kölünböző karmozdulatokkal formálja egy részen a befagyott folyó felső jégtakaróját. *

2012.07.25. 21:03 Hana

* "Szálljatok ki a fejemből" mondatát egyáltalán nem értette, szemöldökét felvonva nézett rá, tekintetében az aggódás fényei csillantak meg* - Nwalca..? - *Mikor a férfi felé akart indulni valami furcsa érzés fogta el és lefele pillantott. Eléggé mélybenyilaló vágó fájdalmat érzett mindkettőben, amiből ömleni kezdett a vér. Először nem gondolta, hogy csontjai eltörtek volna. Mikor lábszáraiból eltűnt az életerő egyszerűen térdére rogyott és érthetetlenül nézte azokat. Jobbkezével odakapott és csak akkor döbbent rá, hogy mindkettő eltört. Arcáról próbálta leplezni a rémületet, de szemeivel nem tudott hazudni. * - Eltörtek...- *Mondta ki a tényt, majd Nwalca felé fordította arcát. Már megint tehetetlen volt. Tényleg nem tudta mit tegyen, végül a közelében lévő Rainionra vetett pillantást. Bal kezének mutatóujjával körkörös mozdulatokat végzett, s a levegő Rainion körül felerősödött, majd egy láthatatlan burokká formálódott, amit a kívűlálló fagyos szellőként érzékelt * - Térj magadhoz! - *Ismét a férjére pillantott és kétségbeesetten szólt rá*

2012.07.25. 20:27 Rainion

*Kissé megnyugodott, ahogy látta, hogy Meredith kezében megvillannak a kövei, amik felerősítik képességét, izmai elernyedtek, már nem állt támadó pozícióban. Azonban kettejük beszélgetésébe még mindig nem szólt bele: bár megértette, hogy ő valószínűleg többé már nem szükséges a szobában, mégsem érezte úgy, hogy el kéne tűnnie.  És megérzése beigazolódott: hirtelen Nwalca kétrét görnyedt, levegő után kapkodott, nyöszörgött és ordított. Rai először csak meglepődött, aztán viaskodott magában, hogy merjen-e közelebb lépni hozzá: hiszen tökéletesen látta a fiú szemében az izzó gyűlölet, érezte a levegőben a növekvő félelem szorongatását. Végül mégsem állta meg, egy lépéssel unokatestvére mellett termett, megfogta mindkét vállát, és megrázta őket.* Nwalca! *Kiáltotta magából kikelve. Nem tudta pontosan, mi játszódik le a fiúban, de olyan érzése volt, hogy látta már ilyennek. Csak ez sokkal-sokkal rosszabb volt.  Abban a pillanatban fordult Meredith felé, mikor a lány lábszárába belecsapott a fájdalom, és egy hosszú vágás nyomán vérezni kezdett. Az eddig elszánt lány arcán értetlenség tükrözödött, és valószínűleg hirtelen fel sem fogta, mi történt: Rainion is pontosan így érzett.*

2012.07.25. 20:03 Altair

*Nem tudott válaszolni a lánynak hisz nem is hallotta hogy mondott-e vagy mondani akart csak valamit hisz vadul csókolta meg. Fogalma sem volt hogy miért tette ezt. Ahogy ott állt tanácstalanul elméje egyre jobban kezdett elborulni. Egyre idegesebbé vált de most már nem is igazán Drina korábbi szavai miatt hanem sokkal inkább önmaga miatt. Dühös saját magára hogy ennyire nem volt képes uralkodni indulatain s olyat tett amit nagyon is hogy nem szabadott volna megtennie. * - Drina én, ez... *Kezdené el de ebbena pillanatban a kicsi lány ráveti magát s megcsókolja őt. Ugyan hasonlít a kettejük csókja de azért mégis különbözik, sokkal gyengébb ahhoz képest amit az imént Altair adott a lánynak de ez érthető is Drina még tapasztalatlannak tűnik Altair mellett. Először reflexszerűen viszonozza a lány csókját s előrébb lépve Drina háta megint a fához ér, így könnyebb is magát megtartania. Mikor ismét észbe kap hogy mit művel Altair. Kezeit ráteszi a lány kezeire amelyek eddig az ő arcán pihentek. Lassan fejti le kezeit magáról majd a csókot is megszakítja. Bűnbánóan néz a lányra, majd derekánál fogva le is teszi őt vissza a hóba. Egyik kezét a lány feje felett a fa törzséhez támasztja így magasodik Drina felé. * - Sajnálom ezt nem szabadott volna tennem. *Mondja bűnbánó hangon csukott szemmel hisz nem képes a lányra nézni. Még midnig össze van zavarodva és úgy érzi időre van szüksége hogy rátaláljon önmagára és megtalálja magában a választ arra hogy miért csókolta meg Drinát és miért csókolt másodjára vissza. Ezt nem foghatja a dühére pusztán csak tudja ő is nagyon jól. Itt valami más van.* - Most nekem szükségem van egy kis egyedüllétre s azt hiszem jobb ha téged is magadra hagylak. *Mondja azzal elemeli kezét a fától s hátrébb lép pár lépést majd hátat is fordít a lánynak. Egy hatalmas sóhajt hallatt majd megint egyik kezével rövid hajába túrva elindul be a kastélyba. Ha eddig gondterheltnek és zavarodottnak érezte magát hát most még rosszabb. Úgy érzi mentem elsüllyed szégyenében s azért imádkozik bárcsak megnyílna alatta a föld a elnyelné. Mihelyt beért a kastélyba azonnal szobájába indul s magára is zárja hogy ne akarja senki zavarni. Ágyához lép majd mint egy darab fa úgy ahogy van "beleesik"*

2012.07.25. 19:59 Presy | Nwalca

Csendesen hallgatja végig a nőt, de legbelül tombol. Rai jelenléte számára eltűnt, mintha ott sem lenne. Képtelen iránytani a haragját, sosem volt még ennyire dühös, mint most, talán csak akkor, mikor húga meghalt, de akkor nem volt jelen a képessége. Talán annyi előnye lehetett, hogy míg Rai és Meredith képessége nem titok, addig Nwalcaé annál inkább, hiszen még ő sem tudja, hogy mi az. Persze ott volt az a nem is olyan régi reggeli eset, ami miatt Rai távol is tartja őt a lánytól. De tulajdonképpen az micsoda? Egy olyan elképesztő dolog, aminek se eleje – se vége. Valamelyest tudatában van annak, hogy először valakivel beszélnie kell erről, hogy söpör végig rajta, a testén, az érzésein. Viszont a dühe túlságosan is mélyről tör elő, hogy olyan egyszerűen kirohanjon innen. Teljesen váratlanul fájdult meg a feje. Idegességet, leplezni próbált dühöt érzett, a bűntudat leheletnyi jelét, azt, hogy nem bánta meg. Háta meggörnyedt a sok érzéstől, fejét ólomsúlyként érezte, ezért odakapott. Ezek nek az ő érzései voltak.  - Szálljatok már ki a fejemből! – rivallt rájuk, mintha ők tehetnének mindenről ami most történik vele, hogy a feje majd szétrobban. Homályosodik előtte a kép, a két alak a szoba az ágy, minden. Újra érzi azt, amit a fürdőben. Szíve dobbanását, a fájdalmat, hogy csontjai összezúzzák önmagukat. Gyűlölködve tekintet unokatestvérére életében most először. Majd Meredithre vezette a tekintetét. Látta a smaragd köveket és a szemeit. Hirtelen vére kifröccsen és végig folyik a padlón, hatalmas tócsává válva, szívének dobbanása megszűnik, légzése elhalkul. Meredith és Rai ezt nem látják, csak azt, hogy Nwalca dermedten, félelmet sugárzó szemekkel guggol, mintha nem lenne ő maga. Nem látják a vért, a tócsát. Nwalca szemei előtt ott van a vér, az ő vére, ami elindul Meredith felé és a talpán folyik fel, végül az egész lábszárát elfedi. A fiú ki akarná nyögni, hogy ott van, a lábán, de nem tudja, ordítani akar, hogy a lány készüljön fel, és lássa meg a vért. A vére hegyes késeket formál meg a nő lábán, amik lassan elindulnak a lábszára felé. Először a bőrhöz érnek hozzá, aztán jön a hús, a csont, végül keresztül döfik a lábát, ha minden igaz, de ebből Meredith csak a fájdalmat fogja érezni, és látni fogja fröccsenő vérét, de Nwalcaét nem.

2012.07.25. 19:33 Drina

*Most végképp faképnél akarta hagyni a férfit. Tudja, hogy gyerekesen viselkedik, de képtelen a továbbiakban erről beszélni, mert minden egyes szóval mélyebbre süllyed, minden egyes bántó szóval jobban összetörik a szíve. Egy belső hang azt üvölti, hogy fusson, menjen, hagyja ott, mert ezt már képtelen elviselni. Ekkor Altair ugyan fájdalmat nem okoz mozdulataival, de meglepettséget és döbbenetet annál inkább.* Altair, mit műve....*Nem tudja befejezni kiabálását, hisz Altair megcsókolja. Drina csontig lefagy. Most mi történik? Altair tényleg megcsókolta? De miért? Csak játszik az érzéseivel. Ebben teljesen biztos. Ennek ellenére amíg tartott a csók, ő visszacsókolt. Mikor Altair eltávolodik, mindketten csak hallgatnak. Altair ledöbbent, hogy hogyan tehetett ilyet és valahogy Drina sem érez másként. Nem tudja mitévő legyen. Ez a gesztus mindent még inkább összezavart. Könnyei még mindig folynak, de némán sír. Képtelen mondani bármit is. Mit mondhatna? Szídja ismét a sárga földig, hogy hogyan volt képes erre. Vagy kérdezze meg miért tette? A válasz úgy is csak megbántaná a lányt...ismét. Hisz mi lenne a válasz? Csak düh. Csak felindulás. Ahogy ezen gondolkozik, egyre idegesebb lesz és már minden porcikája belefeszül az idegbe. Mikor Altair feléfordul, hogy végre mondjon valamit, hirtelen mozdul. Sziinte ráugrik a férfire. Derekára kerülnek lábai, hogy könnyebben fentmaradjon rajta. Így kicsit magasabb nála, ezért lehajol, arcát két kezébe veszi és megcsókolja a férfit. Nem tudná arra fogni, hogy azért tette ezt, mert szereti. Nem tudná ő sem megmondani, miért, hisz tisztában van vele, hogy nem lehet közöttük semmi, hogy a férfi nem is akarja, hogy akármikor akármi legyen. Nem fázik, mert rajta nem fog a hideg és a kisruha, amit visel kissé felcsúszik, ahogy felpattan a férfire. Bőrét most még is kirázza a hideg és nem számít másra, mintha a férfi leteszi a hóba és lekorholja, hogy hogyan tehetett ilyesmit. Addig is forrón csókolja, valahol még is kislányosan.*

2012.07.25. 18:56 Altair

Drina pofonja mely akkorát csattant azrán csa percekig mered meglepődötten. El sem hiszi hogy ő próbál noha tudja hogy esetlen módon de legalább próbál valami kiskaput talán dűlőre jutni valahogy, erre mit kap egy hatalmas pofont. Irtózatosan feldühítette ez most. Végre valahára kezdte volna a lányt aki annyira kéri egyenrangúként kezelni  és megbeszélni vele mint két felnőtt a "problémájukat", aki viszont most ugyanúgy viselkedik mint egy lázadozó duzzogó hisztis kiskamasz aki nem kapja meg a játékát. Ahogy Drina elindul hogy ott hagyja csak még dühösebb lesz izmai kezdenek megfeszülni karján az idegességtől. Nem fogja még egyszer csak így faképnél hagyni és hülyét csinálni belőle. Mikor Drina mellé ér megkapja karját s noha nem olyan nagy erővel de vissza rántja sőt még tovább is húzza hogy hátát a lány neki veti az egyik fenyőfának. Alighogy a lány háta hozzá ér a fához Altair abban a pillanatban magasodik felé s csókolja meg.  Hirtelen s vadul. Ugyan a csók csak pár percig tart mert mikor a férfi ráeszmél mit is tett azonnal elkapja a fejét. Csendben áll és hitetlenkedve néz le a lányra hogy ez valóban megtörtént vagy csak képzelte, de nem. Épp most csókolta meg testvére lányát. El sem hiszi hogy ilyet tett azt meg végképp nem tudja hogy miért. Ezt tette volna vele a hirtelen dühe ami elborította józan ítélőképességét? De hát ennyire? Lép egyet kettőt hátrébb a lánytól majd egyik kezével hajába túrva tanácstalanul s zavartan a havas földet kezdi el nézni. Mi a fene ütött belé? Ennyire felzaklatta volna ez az egész Drinával de hogyan?*

2012.07.25. 18:39 Drina

*Ahogy Altair szinte szánalmas magyarázkodását és elmélkedését hallgatja, egyre idegesebb lesz, szája egyre jobban kinyílik, arca egyre nagyobb felháborodottságot tükröz. Mintha meg sem hallotta volna amit mondott, úgy érzi, ez a beszélgetés tök felesleges, ezért sem akart beszélni. Mert Altair nem egy megértő ember. Utolsó mondatára hatalmas pofont kever le a férfinak. A pofon a hideg téli éjszaka csendjében hatalmasat csattan, a csattanás pedig visszhangzik, mintha a tér teljesen üres lenne. Sokáig elmegy a hang. Ez mindkettejüket némaságra készteti. Pár percig csak nézik egymást. Drina ismét azt érzi, hogy összetört a szíve. Semmi esélyt nem is lát a férfi arra, hogy valaha is szeresse? Hogy mondhatja, hogy három évi küzdelem Drinának saját érzéseivel, saját lelkével....csak fellángolás? Olyat mond most, mit szívből és egyszerre a pillanatnyi haragjából is mond.* Menj a pokolba! *Hangja szinte átviharzik a férfin és még mielőtt tudatosulhatna benne, mit is mondott, miért is mondta, egyszerűen elsétál mellette és pont mikor melléér, lefolyojó könnycseppét egy durva mozdulattal törli le.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]