Új bejegyzés Frissítés

2012.07.13. 14:46 Kryshna

* Enayla szavai mint egy egy kemény szúrás, úgy hat rá, főleg mivel tudja, hogy a nő jogosan ennyire zaklatott. Visszafogott természete teljesen megváltozott, s Kryshna le is sütötte szemeit. Tudja, hogy rengeteg feszültség van a vele szemben álló úrnőben, melyektől nem bír szabadulni. De nem szólal meg, kivéve, az utolsó mondat után. * - Rejtélyesek vagyunk mi, démonok, ahogy az érzéseink is azok.. * Csupán ezt fűzi még hozzá, s ezt is csak halkan. *- Most viszont, ha megbocsát.. * Kilép az ajtón, faképnél hagyva a nőt, nem bírta tovább a fájó vádakat, s saját bűntudatát. A folyosó végén, saját szobájához közel, Enayla látóköréből bőven kiesve egy festményt pillant meg. Ezio, Carmen, s lányai vannak lefestve. Kryshna egy percre megáll, hosszú pillantást vetve a férfi mosolygós, karakteres arcára* - Félek, hogy elveszed az eszem... Ezio Trenoir...* Kimondva a súlyos szavakat, saját szobájába lép be, s az ágyába esve, köpenyestül, mindenestül, ismét álomba merül. *

2012.07.13. 14:32 Enayla

-Vajon mi vezethet oda egy illemtudó és elviekben erkölcsös nőt ahhoz hogy ennyire tartsa magát és védjen egy olyan férfit akihez normál esetben semmi közének nem kellene hogy legyen? *Kérdezi de szinte mindegy egyes szót mint például az erkölcsöst és hogy semmi köze nem kellene hogy legyen részt megnyomja s kihangsúlyozza. Most már biztosra tudja hogy nem csak Eziot hanem magát is védi és a két embernek viszonya van egymással. * - Nemkell mondanod semmit hisz a vak is látja hogy mi folyik itt. Csak azt nem értem hogy hogy van képed még bele is bonyolódni a férjemmel való játszadozásokba mikor egy esküvő előtt állsz Krsyhna. * Ahogy felhozta a volt férjével való esküvőjét Enayla kezd idegessé válni ami maximum csak hanghordozásának változásában mutatkozik meg. Ugyan nem a nő tehet róla de kissé feszéjezi a tudat hogy volt férjét teljesen elvesztette és még esélye sem volt változtatni a kapcsolatukon mert váratlanul megérkezett Krsyhna s kitudódott hogy egybe kelnek. Aztán most meg noha ismét némileg az ő hibájából hidegült el új férjétől Krsyhna ismét itt is csak a képben van és már Ezioval is viszonyt folytat.* - Én megértem hogy egyedül érzed magad hogy nincs itt a jövendőbelid de azért egy nőnek tudnia kellene tartania magát. *Szúrja oda már csak azért is Krsyhnának.* Még ha ahogy egy férfi mint a példa is mutatja nem képes rá és az hogy ő még mindig gyászolja halott feleségét csak áltatás és színjáték.

2012.07.13. 14:08 Kryshna

* Már a kastély második lakójával találkozik, akinek jellemét kifordulni látja. A nő akarata rendkívül erős, ezt Kryshna is érzi, s normális esetben válaszolna is neki. Azonban most eléggé eltökélt ahhoz, hogy tartsa magát. * - Nem hazudhatok, ha nem szándékozom elmondani.... tartom magam az előbbi válaszomhoz. Nem tehetem meg. * Arcán a dac mellett már sértettség is megjelenik, bár nem Enayla felé irányul ez, de mégis elönti ez az érzés.. megint alárendelt helyzetbe került, és ez most még komolyabb. Az övé hát a felelősség, mikor a férfi játszadozott vele? Persze, tudta, hogy őt terheli az, hogy betört a szobába, s hogy nem futott el Ezio elől. De egyszerűen képtelen volt rá. Mintha rabbá vált volna, egyfajta szenvedély rabjává. Összeszorítja ajkait. Abban sem volt olyan biztos, hogy csak játék volt ez... nem, nem játék. Vagy ha az, akkor egy sötét, démoni játék. S Enaylát nézve, beléhasít a felismerés, hogy a korábbi,férjétől elhúzódó nő megváltozott. Tehát hárman tartoznak a játékba. Talán az egészet Lumier istennő rendezi. * - Beszélgethetünk tovább is, de biztosíthatom, hogy az álláspontom nem változik... *Furcsa módon árulásnak érezné a férfival, ha ő  adná ki azt, ami történt. Nem, ezt meghagyja neki. *

2012.07.13. 13:56 Enayla

*Látja ahogy az előtte ébredező nő megriad s meglepetten néz rá. Átlát a tettetett nyugalmon is könnyedén. Az ő arca nem változik még mindig Krsyhna szavai viszont sértik fülét. Hallja bennük a dac stílusát miközben látja a bűntudatot is. Már eddig is sejtette s most pedig csak még erősebb benne az a feltevés hogy Ezio viszonyt folytat a most már előtte álló nővel. * - T eis pont hogy kielégítő válaszokkal fogsz nekem szolgálni. *Kapott oda Krsyhna alkarjához nem engedve annak kimenni a szobából. Határozott de mégsem erős szorítással fogja a nő kezét majd elvonja a kilincsről hogy az ne tudjon kimenni. Nem szándékozik kiengedni Krsyhnát. Előre lép kettőt ezzel is jelezve hogy hogy Krsyhnának hátrálnia kell ha nem akar még közelebb kerülni Enaylához és így az ajtótól is távolabb kerül.* - Mit kerestél Ezio ágyában és nem merj hazudni. *Teszi fel első kérdését de figyelmezteti is hogy nem tűri ha a nő hazudni akar neki. Az eddig teljes belső harmóniája és nyugalma újra eltűnt csak kifejezéstelen komoly rideg jelenléte maradt meg párosulva lapangó dühével.*

2012.07.13. 13:38 Kryshna

* Rémálomból riad fel Enayla hangjára, pislogó szemeit a nap fénye, s a nő határozott hangja hamar felnyitja. Hamar belecsap a felismerés, hol merült álomba,  mely események előzték meg, s magában riadtan állapítja meg, ki is áll előtte, s hogy kérdőre vonja egy igencsak kétséges helyzetben. " Bár " * Gondolja magában* " Kész szerencsének nevezhető, hogy nem egy órával ezelőtt lépett be..."* kezdeti döbbenete csak egy másodpercre látható, azonnal felölti higgadt tekintetét, lelki nyugalmat erőltet magára. Enayla szemébe néz, ami nehezére esik, de megteszi. Közben felkel az ágyról, magára ölti ott felejtett hosszú, fehér köpenyét, mely takarja egész testét. Mély levegőt vesz, mielőtt mondana bármit is. *- Választ én nem adhatok kimondatlan kérdésére... ezt csak a férje teheti meg. * Tekintete bűntudatos, de dacos is, melyet a nő talán nem is tud értelmezni. Ellép az ágy mellől, egyenesen az ajtóhoz, így a két nő most egészen közel áll egymáshoz. Akár szikrák is pattoghatnának kettejük között, a helyzet annyira feszült. Hiába derült fel kinn már az ég, a napsugarak csak villogó szemeiket világítják meg. Bár Kryshna zavarban van, nem fogja kimutatni, nem teheti, úgy csak még inkább gyanús lenne a helyzet.. nem mintha nem lenne már így is elég kínos. Jobb kezét az ajtó kilincsére teszi, egyfajta menekülő ösztön ez benne. Nem akar botrányt, bár ez elkerülhetetlen lesz... eszébe jut Ezio utasítása, a férfi vad tekintete. Hogy vált ez a decens férfi annyira hirtelen, démoni szeretővé...? Egészen megremegett, belegondolva abba, mi jár majd tettével de nem maradhat a szobában. *

2012.07.13. 13:22 Enayla

*Pár óráig játszik a zeneteremben. Csakis egyedül már évek óta a zene képes minden negatív vagy aggasztó gondolatát elhesegetni és fejét kitisztítani, lelkében pedig harmóniát teremteni. Az utolsó hangokat üti le majd a kastély ismét néma csendbe borul. Őszintén elmosolyodik miközben nyújtózkodott egyet még ültében. Ezután feláll s némi gondolkodás után úgy gondolja felkeresi férjét. Talán ő tudhat valamit fiáról hisz tudja hogy Rainion előszeretettel legyeskedik a Trenoir ikrek körül. Azt reméli talán Ezio felvilágosítja majd. Határozott léptekkel indul meg a folyosókon majd nem is telik el sok időbe már meg is érkezett férje szobája elé. Szokásáshoz híven bekopog, de mivel nem hall semmi választ csak valami halk szuszogás résnyire nyitja az ajtót s bekukkant. Azt hitte férje de az de a felvilágosítást így is megkapta csak más értelemben. Szinte villám csak belé a felismerés. Férje ágyán Krsyhna fekszik egy szál törölközőben ami épp hogy csak takarja meztelen testét s békésen alszik. Odalép a nő felé az ágy mellé majd határozottan de nem hangosancsak épp annyira emeli fel hangját hogy a nő rá riadjon megszólal.* - Tudtommal ez nem a kisasszony szobája, de ha szoba csere történt illő lenne közölni a családdal! *Erős és határozott hangjára a nő biztos hogy felriad. Enayla arca merev érzelemmentes ahogy tekintete is kifejezéstelen mégis erőt és tiszteletet parancsoló. Ez az azonban csak a külső belül szép lassan kezd tombolni benne a düh.*

2012.07.13. 12:23 Shade (Kai)

*Még mielőtt neki csapódhatott volna a fáknak, árnyékká vált. Hallotta, hogy a lány zihálva veszi a levegőt. Ismét a lány mögött jelent meg és mind két kezét feje fölött megkötözte egy indával.  A lány háta mögött beszélt és úgy sugtotta a füleibe.* – Milyen, Kai szerelmem? – *kérdezte, hangja ördögi volt. Arcán mindig ott van az a kaján félmosoly.* – Igaz is. Nem mutatkoztam be. Shade vagyok. Kai árnyéka.  – *lehelte Celia nyakára.* – Úgy látom te is azt szereted, ha valaki durva veled. Ne aggódj az épségem miatt… Az árnyékok meggyógyítanak. –*már a lány előtt volt és ismét durván megcsókolta. Akkor hagyta abba, mikor érezte, hogy a Celianak elfogyott a levegője.* – Ugyan már… ez még semmi sem volt – *hangja lágy volt, de még mindig félelmetes.*– Ez útban lesz… - *azzal leszakította pólóját. Miután megszabadította a lányt felső ruházatától, meg vágta finoman a nyakát, hagyta, hogy a vér végig folyjon a lány testén. Majd a hasától kezdve felfelé elkezdte lenyalni. Közben az egyik kezével Celia kezeit tartotta, de úgy hogy semmi féle képen se tudja ismét megrázni. Testével a lány testét szorította a fához. Másik kezét a fának támasztotta Celia feje mellett. Érezte a lány összes mozdulatát és reakcióját. Felkészült előre, hogy a lány ismét „elröpíti”. Miután végig nyalta a vért a lány testén a sebre tapasztotta száját és szívni kezdte. Hallotta a lány halk sóhajtásait és, hogy kirázta a hideg.  Shadet a nap első sugarait állították meg.* – Gyűlölöm a napfényt. –*súgta a lány fülébe*- De ne hidd, hogy ez elűz engem.  – *vigyorogta a lány arcába.*

2012.07.13. 00:58 Kryshna

* Nem számított egy újabb  ilyen lépésre, mivel a férfi oly rideg volt vele előtte, mikor hátat fordított. Lélegzetét szinte visszatartja, a férfi szavai betöltik a teret, csak a vízcseppek további halk cseppenései koppannak a padlón. Kryshna maga egészen a falhoz lapul,már másodszorra van ebben a helyzetben, az érzés még mindig elég intenzív. Miután a férfi elhagyja a szobát, ajkait apró sóhaj hagyja el. Sűrű szempilláit lehunyja, s még percekig áll a fal mellett. * - Nem is tudom, melyiket válasszam.. * Susogja maga elé, kis mosolyt is megengedve, s önmagát is meglepve. Le volt döntve a lábáról, és Lumier szavai bármennyire is taszították, újra és újra hallani vélte fejében azokat. Az összes mondatát.  Nem állhat ellen, sem újdonsült érzéseinek, se a férfinak. Ráadásul a férje még mindig úton van... több oldalról is sántít a dolog. Sóhajt még egyet, s igyekszik nem gondolni arra, mi történne, ha bárki belépne most ezen az ajtón. Egy forró fürdő valóban jól hangzik...  Ruháit lassan ledobja magáról, távolról vizes rongycsomónak tűnhet az egész. Haját kivételesen felfogja, kusza kontyot készít belőle. Bemászik a kádnyi vízbe, s egy ideig áztatja magát a gőzölgő, illatos vízben. Jólesik neki, kissé kitisztítja gondolatait. Miután végzett, leemel a közelből egy törölközőt, s miután alaposan végigtörölte teste minden porcikáját, konstatálja, hogy  fűzőjét leszámítva minden ruhadarabja nedves. Felveszi hát azt, a finom, fehér fűzőt. Öltözködés közben pirulva veszi számba a foltokat, melyet a férfi szenvedélye okozott bőrén. Leül az ágyra.  De szinte azon nyomban el is nyomja az álom, teste puhán landol a selymes ágyneműn, halkan szuszog*

2012.07.13. 00:38 Ezio

*Mielőtt eltűnne, hogy lánya segítségére siessen azon nyomban, a falnak nyomja a nőt a kád mellett és tekintetével szinte felfalja.* Nem kell értnie, Miss Avernoir. Tegye, amit mondok. *Mondja szinte parancsolva, szemei szikrákat szórnak a vágyakozástól.* Az információ késleltetéséért újabb büntetésben részesül. *Suttogja a nő puha bőrére nyakánál.* Fürödjön le és várjon meg itt. Ha nekem kell megkeresnem érte, még többet kap és a gyönyör és a fájdalom útját nehezen tudja majd szétválasztani, Kryshna. *Mondja, majd otthagyja a lányt a fürdőben. Magára kapja az egyenruháját, a fehéret és hirtelen eltűnik a kastély sötétjében. Ismét egy lánya van bajban. Remélem nem Shade az, különben mostmár ténytelen lesz minden szeretete ellenére megzabolázni valahogy. Mélyet sóhajt a sötétségben, majd előjön a hídon, hisz már világos van és kint nem tudja az erdőig használni az erejét. A hídon írdatlan sebességgel kezd el rohanni, senki sem tudná utolérni. Csak megy és megy és nagyon reméli, hogy időben ér oda.*

2012.07.13. 00:31 Kryshna

* Elgyengülve esik neki a háta mögötti falnak, ez a vágytól égő test, mintha nem is a sajátja lenne. Hátát a falnak nekivetve lassan lecsúszik a földre.  Tekintete valóban elhomályosult, pislog párat, mire látása teljesen kitisztul, de szemei még így is csillognak, arca vörös, szinte kapkodja még mindig a levegőt.. Szíve nagyon hangosan ver, ereiben a vér szinte száguld. Egyedül annyi lélekjelenléte van, hogy megfogja mellén felső ruházatát, így érzékelve, hogy az helyén van. Az egész annyira hirtelen, meglepően és vadul jött, hogy az adrenalin csak úgy cikázik benne. Vágyott a férfira, erősebben, mint eddig bárki másra. Sosem hozták még ilyen helyzetbe. Előrehajtja fejét, hosszú hajtincsei arcába omlanak, teste mindenhol tűzforró, vízcseppekkel tarkított. Lehunyt szemmel vesz mély levegőt, majd az elforduló , félmeztelen Eziora tekint, s a felkeltett vágy nem csökkent benne, meglátva a férfi duzzadó izmait, formáit.  Kissé megalázva érzi magát, ennyire kiszolgáltatva a férfinak, de még mindig nem tud tisztán gondolkodni. Vajon tényleg bántja a dolog...? Minden összezavarodott, ráadásul nem ez az első ilyen alkalom ebben a kastélyban. Kezd magához térni, s óvatosan, a falnak támaszkodva feláll. * - Egyre inkább kezdem nem érteni... * suttogja maga elé halkan, a férfi aligha hallja. Hirtelen csak eszébe jut, miért jött. * - A.. a lánya veszélyben van. *Eleinte akadozva kezdi, de a végén hangja már határozottan cseng. *

2012.07.13. 00:09 Ezio

*Tudja, hogy bűnös dolgot művel, de túlságosan túlnőtt rajta a hatalomvágya. Birtokolja a kastély, a birodalmat és annak minden egyes lakóját. Neki most még is csak kettőre van szüksége. Képtelen tagadni. Az istennőnek igaza volt abban, amit Kryshnának mondott. Erre van szüksége, de úgy, akár egy falat kenyérre. Éhezik a nő puha bőrére. Issza sóhajtásait és nyögéseit, akár a mézet. Hangja édesen gyötri a férfit belülről. Elrántja ajkait a nő melléről. Tudja, hogy készen áll és ha ez lett volna a terve, itt helyben megmutathatná minden dominanciáját. Fájdalmas gyönyörben részesíthetné a lányt, hisz nem lenne egy percig sem gyengéd vagy visszafogott. Ez nem a szerelemről szól. Ez a hatalomról. Ajaki súrolják a nőét, ahogy vágytól égő hangon beszél.* Megrészegítesz, Kryshna... *Súgja lágyan, teljesen elhagyva a tegezést, de csak mostanra. Erre a pillanatra, estére, talán órára. Többet akar tenni, de habozik. Dominanciája nem csillapodik, hisz kikényszerített helyzetben van a lány.* El sem tudod képzelni, mit tennék veled. Mi minden....mocskos dolgot.... amíg nem visítod a nevemet... *Mondja zihálva, tekintete kissé fátyolos. Nem csak a nőt záporozták meg az érzelmek. Mély levegőt vesz és elengedi a lányt. Gondolja, hogy ő nem fog létni semmit, ezért gyöngyéden visszahelyezi mellére a fűzőt. Arca megkeményedik.* Remélem érti, Miss Avernoir, hányadán állunk. *Mondja komolyan, majd hátat fordít a lánynak és elindul vissza a kád felé. Arra számít, hogy a lány sértődötten, zaklatottan elhagyja a szobát és kerülni fogja, mint a rossz pénzt.*

2012.07.12. 23:57 Kryshna

* Kryshna sosem volt alárendelt típus, sőt. Kifejezetten tüzes szerető volt , és ez az új helyzet számára még ismeretlen. Nem teperte le eddig őt úgy férfi, hogy ne ő irányította volna így, hiszen ennek mestere volt. De Ezio mellett... mintha elvesztené kontrollját a dolgok felett. Nem találkozott még ennyire domináns férfival, ezt csak növeli a tudat, hogy ő itt az úr. A s férfiból ez sugárzik, ahogy az is, hogy nem tűr ellentmondást. Lehull róla a fűző, de Kryshnáról a döbbenet nem. Nem bírja befogadni a helyzetet, s arca csak tovább pirul a zavartól, na meg az izgalomtól. Nem tudná tagadni, hogy a férfi lázba hozta. Olyan ez, mint valami titkos bűn. A nő tekintete csillog. Egy másodpercig van csak ideje a férfi szemeibe pillantania, de az olyan mély, mint a tenger, ezer érzés tükröződik benne, de főleg a vágy, erős, férfias vágy. Megfeszíti két rab karját, de nem ér el vele semmit, hiába próbálja rángatni. Felsőteste teljesen takaratlan a férfi előtt, s mikor az szinte ráveti magát, Ismét felsóhajt.  Tudja, hogy ez bűnös, hogy tilos lenne, de nem is tud szabadulni. Ajka felduzzad a szenvedélyes csókok záporától, köztük alig jut levegőhöz, szinte kapkodja azt. * - S ez... talán nem tilos? A játék, amit űz velem...* Suttogja halk, remegő hangon. Teljesen kiszolgáltatva érzi magát, mégis feltüzelve. Mikor mellét éri a férfi arca, kissé fel is sérti bőrét, ajkai s álla nyomán vöröslő foltok keletkeznek. Egyszerre édes, egyszerre fáj. Hangosan nyög fel, ekkora pusztító szenvedélyt nehéz kibírni, s hangtalanul már nem is bírja. Fejét felveti kissé, kócos, vizes haja hideg függönyként hullik a férfi forró arcára, vállaira. Kezei ismét megfeszülnek, hosszú körmei kissé fájón állnak bele a férfi tenyerébe. Nem direkt csinálja ezt, inkább ösztönösen. *

2012.07.12. 23:41 Ezio

*Mosolya egyre szélesebb. Imád uralkodni a nőkön, persze csak egy bizonyos fokig. A szerelmes Ezio a világ leggyengésebb férfija. Maga a megtestesült szeretet és ettől sugárzik. De ezt még nem érezte. Érez valamit mindkét nő iránt, de megfogalmazni képtelen. Vágyat? Azt biztosan. Kötődést? Nem tudná megmondani? Birtoklási vágyat? Azt mindenképpen. Csak nem rég lett király, talán ezt változtatta meg a nézipontjait. Mikor sikerül kioldani a felső fűzőt, letolja óvatosan a nőről, de csak felül. Mikor teste csupaszon tárul elé, mert maga felé fordítja a nőt, nem bír tovább merev arccal nézni, pedig új tervezte, hogy azt tetteti majd. Tudja, hogy teljesen el fogja ijeszteni magától a nőt. Teljesen tisztában van vele. De ez egy szükséges rossz ahhoz, hogy jó férje tudjon lenni Enaylának. Túl nagy hatással van rá a nő. Belélegzi ismét illatát, majd durván csakába csókol, két kezét a nő feje felett összefogva és a falnak nyomva.* Elcsábított, Miss Avernoir. Ez tilos. A királyt nem ejtheti más vonzalmába, mint a királynő. *Suttogja ajkaira, majd mint a hídon, vagy még annál is intenzívebben, a nő ajkaira tapad és követeli minden velejáróját. Kezét még mindig a falnak nyomja, másik kezét rátapasztja hátára és erősen magához szorítja. Izmai megfeszülnek, duzzadnak. Ijesztő lehet a nő számára, hisz pont a lényeget akarja elérni: kellemetlen helyzetbe hozni. Nem mondhat nemet a királynak és Ezio bármilyen durvaságot vagy tiszteletlenséget tesz, Kryshnának állni kell. Talán ez majd kiábrándítja. Ajkait elhúzza és végigcsókol a nő nyakán, mellkasán, majd birtokba veszi egyik mellét. Durván rámarkol, ágaskodó bimbóját szájába veszi és szívkodni kezdi. Borostája fájdalmat okozhat a nőnek csókjai közben, elég szúrós, régóta nem borotválkozott.*

2012.07.12. 23:30 Kryshna

* A kutató szemek zavart keltenek benne. Pont olyanok voltak, mint a prédára vadászó oroszláné - vad, éhes, szikrázó. Nem bír megszólalni sem, mintha tilos lenne, miután így betört a szobába.  Még nem látta ilyennek a férfit, mindig illedelmes és udvarias volt vele.... hát, kivéve pár esetet. Mintha egy másik ember nézne vele farkasszemet. Kryshna nem tudja elrántani tekintetét, csak az ajtó csapódásakor. Kirázza a hideg, és hirtelen arra is rádöbben, mennyire fázik átázott ruháiban. Majd mikor a férfi az ő hajkoronájába rejti arcát, az érintésre megborzong. Egyfajta rossz és mégis jó borzongás ez - mint mikor valaki gyönyörű dalt hall. Hát még mikor Ezio a falhoz nyomja. A férfi izmai egészen nekifeszülnek törékeny testének, moccanni sem tud, karjai a falhoz nyomódnak. * - Én.. én nem.. fontos dologról van szó... * Kezdi mondandóját, pedig feje ismét gondolatoktól mentes, egyfajta köd kerülgeti. * - Tessék? * Fejét a férfi felé fordítja, a "segíthetek" szó után, de ebben a pillanatban forró ajkakat, majd fogakat is érez nyakán. A hirtelen jött forróságtól halkan, akaratlanul felnyög, de rögtön szájára is tapasztja mindkét kezét. Nem tudja, mit tehetne. Nem ellenkezhet. Zárt tenyerei között aprókat sóhajt, mikor a férfi ajkait ismét nyakán érzi. Teste felforrósodik, tekintete ködös kissé a mámortól, de rá is ijesztett a férfi, mikor fűzőjét oldja ki. Hátrafordul, amennyire csak a helyzet megengedi. * - Mit tervez, Lord.. Ezio...? * Szavai elfúlnak a fülledt helységben, szinte piheg. *

2012.07.12. 23:11 Bogi

Ezio *Elmélyült relaxásálából az rázza fel, hogy valaki rátör. Ehhez egyáltalán nincsen hozzászokva és valahol belül feldühíti. Biztosan nem a cselédség. Ugyan szó nélkül járhatnak szobájában, vízért vagy vízzel, ágyneműcsere céljából, mosás végett, hasonlók, de nem rontana rá egyikőjük sem. Enayla megtanult kopogni, első jelei a nőnek, hogy képes tiszteletet mutatni a nő iránta és magánszférája iránt. Mikor körnovalazódnak előtte a fiatal lány vonásai, még idegesebb lesz. Tudja, hogy kicsit szeleburdi a lány, de talán túl sok mindent enged meg magának a királlyal szemben. Talán túl kedves volt. Meg kell mutatnia a lánynak, hogy így nem bánhat egy királlyal. A gondolatra belül vigyorog és vidám, ám kívülről ábrázata hideg, nyers és tiszteletet parancsol. Feláll a kádban és lassú mozdulatokkal takar derekára egy törülközőt, végig bántóan vizslatva a fiatal nő szemeit. Az ajtó, melyet tárva nyitva hagyott, hirtelen bevágódik, hangosan. A lányra rátörhet a pánik, pedig fájdalmat nem fog érezni. Hirtelen jelenik meg a lány mögött. A másodperc töredéke alatt tűnt el a sötétben és jelent meg a lány háta mögött. Csípőjével a lányt arccal előre a falhoz nyomja és arcát óvatosan hajába temeti.* Miss Avernoir... *Kezdi halkan, hangja fenyegetően cseng. Nem érdekli, miért tört így rá, ez a dolog nem tűr halasztást. Számára a családtagok iránta tanusított tisztelete a legfontosabb. Ezzel nyeri el tekintélyét. Ez számít neki, sok máson kívül. Két kezével a falon támaszkodik, testével teljesen a nőhöz dörgölőzik.* ... maga nem tud viselkedni. *Gonoszan elmosolyodik.* De ezen segíthetek, csak.. *Csókol rá a nő nyakára mélyen, picit fogaival rá is harapva. Haját gyengéden teszi át másik vállára.* ... mutasson alázatot, hercegnő. *Ismét mosoly fut végig az arcán. Vágyik a nőre, de nem fogja magáévá tenni. Annyira még nem borult el. Csak fegyelmez. Nevel. Utasít. Ural.....irányít....* Nyakát érzékien kezdi hátulról csókol. A nő illata megrészegíti. Közben ruháján a fűzőt hátul egyik kezével, amit levesz a falról, elkezdi durva és hirtelen mozdulatokkal kioldani.* Ne szóljon egy szót se...*Utasítja durván. Ezzel talán el tudja ijeszteni magától és meg is tudja fegyelmezni.* Drina *Ismét, durván elüti a férfi kezét és még inkább felemeli a hangját kiabálás közben.* Azt mondtam, hogy ne merj hozzám érni! *Mondja keserűen, könnycseppek jelennek meg a szemében majd utat törve maguknak a teljes kétségbesésen át, zokogni kezd. Hangja elhal, komoly és mély, még sem tudja fékezni könnyeit. Így kiabál tovább.* Feleséged van. És egy gyermeked?! És még is mikor akartad ezt megosztani velem? Hisz legalább három éve kell, hogy ismerd! Három év Altair! *Mielőtt a férfi mondhatna bármit, Drina újabb kiabálásba kezd, beléfojtva a szót. A férfi előzőleges mosolygása még idegesebbé teszi. Szívet még több darabra töri, hogy eddig tényleg, soha észre sem vette mint nőt. Neki más kellett és gyermeke is van már tőle. Olyan fokot ölt benne a gyűlölet, hogy nyelni sem bír már, csak kiabál.* Gyűlöllek! Látni sem akarlak Altair! Soha többet nem akarok tudni rólad! Ne merj magyarázkodni! És semmi egyéb! Nincs magyarázat erre! Nem ér neked semmit, hogy szeretlek! *Itt saját szemei kikerekednek a meglepetéstől és elfogja a rémület. Nem tudja, hogy Altair családi szeretetként fogja fel, vagy igazi érzéseinek palástolását látja benne.*

2012.07.12. 23:03 Kyachi

Altair *Értetlenül néz Drinára. Fogalma sincs mi baja van a lánynak. Főleg meg hogy vele magával mi baja van, hisz nem is tett semmit. Nem érti mire fel dühös.* - Drina mi bajod van? Mire fel ez a nagy idegesség? *Kérdi tőle még mindig elképedve majd mikor az átverést kihasználást hallja már végleg elveszti a fonalat.* - Mi az isten ütött beléd te lány? Elmondanád végre miért vagy ennyire dühös? Mi eza kihasználtalak? Már hogy használhatnálak ki téged és miért? *Teszi fela kérdéseit folyamatosan a lánynak és nem hagyja abba* - Mivel vertelek át Drina légyszives válaszolj nekem és beszéljük meg mire fel ez a nagy idegesség? *Mosolyogva és kérlelően nyugodt hangnemben beszélhozzá hátha ez lenyugtatja majd megsimítja a lány arcának egyik oldalát.*   Enayla *Próbálja feleleveníteni gondolatban hogy fia mondott-e neki valamit hogy megy-e valahová vagy tervez-e valamiféle kirándulást a napokban de semmi ilyesmire nem emlékszik. Aggódik fia miatt hisz az utóbbi időben igencsak elcstangol és hát egyszer fia em szeretné elveszteni semmiképp sem. Azt nem bírná ki. Kissé gondterhelt arccal bolyong a kastély folyosóin, majd egyik cserfes szobalánya aki mindig pletykás és imád csacsogni oda rohan hozzá. Enayla nem egyszer lekorholta már hogy ne pletykáljon annyit és ne hallgasson ki mindent, de mégiscsak mindig meghallgatja aminek a cselédlány nagyon örül. Most azt mesélte neki hogy férje Ezio és Krsyhna együtt vacsoráztak kettesben. Ez a szobalány látta a két ember csókját is ezért rohant most oda Enaylához. Enayla fegyelemre intette a cselédet és elmagyarázta neki h nincs abban semmi ha két családtag együtt vacsorázik de legbelül nem így gondolta. Valamiért zavarta ez az egész dolog, de nem akart vele foglalkozni dolgára intette a lányt majd elindult a zeneterembe. Oda ült kedvenc zongorájához majd elkezdett játszani egy nagyon sejtelmes és komor zongora darabot. A zongora hangja és játéka törte meg az eddig síri csendbe burkolózott kastélyt.*

2012.07.12. 22:46 Kryshna

* Csak fut és fut, míg el nem éri a kastélyt... tudja, hova kell mennie, ha gyors segítséget akar. Csurom vizesen szalad fel a lépcsőkön, át a szobákon és nappalikon, folyosókon, amíg el nem éri Ezio szobáját. Kryshna már azt is érzi, hogy Celiával történt valami, és ugyanaz az erő hatja át a levegőt, mely Drina sérülésénél is érezhető volt... kopogás nélkül tárja ki az ajtót, szinte betör a szobába. Ruhájáról legördülő vízcseppek koppannak halkan a padlón, s bár megviselt, még ilyen állapotban is ragyog valahogy. Talán a tettrekészségtől. Ám amint elétárulkozik a férfi szobájában a jelenet, hirtelen torkán akad a szó. Eddig is piros arca még inkább vörösbe vált, futón ajkaiba harap* - Ezio, a... * Csak ennyit tud kinyögni. Kicsit kapkodja gondolatait.*

2012.07.12. 22:30 Celia

*Jazz eltűnt a szeme elől. Valószínűleg már nagyon benne volt a nyomozásban és lehet meg is találta Luka-t, így még jobban gyorsította a tempóját.* - Jazz! Ne olyan gyorsan! -*állt meg, mialatt utána kiáltott.* - Kicsit húzzunk bele, mert különben nem fogjuk megtalálni sem Jazzt sem pedig Lu.....-*sürgette volna Kait, de a mondata végén s mikor épp hátra akart volna nézni ismét a fiúra, váratlan támadás érte. A fának csapta valami méghozzá hatalmas erővel. Beverte a fejét, miből egy pár másodpercre minden elsötétült előtte és zsongani kezdett a feje. Mikor már némiképp magánál volt, ijedten emelte fel a tekintetét támadójára, akiben Kait ismerte fel. Megdöbbentette ez a tény, szemei elkerekedtek és már most, egy belső, feltörő érzéstől menekülni akart. De nem tudott. Csuklóját olyan szorosan szorított, hogy az már fáj.* - Engedj el! Mi a fene bajod van? Ennyire nem húzhattalak fel, vagy rémszithettelek meg! -* akadozik kissé hangja, mégis erősnek próbál mutatkozni, annak ellenére, hogy ijedt volt és zavart. Első mondatát a fiúnak szinte meg se hallotta, a másodikat viszont annál inkább.  Elképedt és ez teljes mértékben le lehett olvasni az arcáról. Ellenkezni se volt ideje a továbbiakban. A csók olyan vadra sikeredett, hogy fejét már a fának nyomta. Menekülési utat próbált kersni, de teljesen össze volt zavarodva, azt se tudta hirtelenyéban, hogy mi is történik vele. Ha nem volt elég a csók, mellének érintése csak még jobban felzaklatta.* - Ne...ne csináld! Engedj el! Nem hallod? KAI! -*ordította el a fiú nevét, szabad kezét annak mellkasához nyomta és elektromosságot vezetett a testébe egy időre megbénítva légzését. De csak hogy biztosabb legyen és amúgy is magától cselekedett, annyira ijedt volt és annyira szabadulni akart, hogy telekinézissel jó messzire irányította el. Nem nagyon figyelte merre, képességét csak úgy elkezdte, de nem nagyon irányította. Talán ennek is köszönhető, hogy vagy két fának csapódott neki a fiú. Mellkasánál markolva a finom anyagot, zihált és figyelte, vajon mi következik ez után.*

2012.07.12. 22:22 Bogi

Ezio *Az ablakból meglátja feleségét. Mivel ideje lenne visszatérnie gondolatban hozzá, mosoly húzódik szájára. Fürdőt kéne vennie, hisz perceken belül feljön a nap és kénytelen lesz ágyba bújni. Gondolatok töltik meg elméjét. Igaz, hogy nem hallotta mindazokat a dolgokat, melyeket Lumier osztott meg a nővel, de ő is hasonlóképpen érez. Él. Belül érzi, hogy izgalom járja át testét. A gyász eltompult és ha ez kell hozzá, örömmel veti bele magát a dolgokba. Kell neki a bonyolultság, a játszadozás, a hatalomvágy, az irányítás képessége. Rossz emberré teheti mindez, de örömmel ugrik fejest bele. Felérve lakosztályába a kád mellett forró víz várja három vödörben. Kettőt ebből beleönt a kádba és levetkőzve belemerül a vízbe és saját gondolataiba. Férfinek érzi magát ismét. De valyon helyes lenne két nő között örlődni? Biztosan nem. Gondolnia kell lányaira. Belepusztulnának. Képes megfékezni? Nem tudja biztosan. De meg fogja próbálni. Hiszen ők csak nők...gyönyörűk nők.... gondolatait, melyek megint nem a helyes irányba mozdulnak elhessegeti, majd eldől a kádban, karjait megtámasztja a kád szélén, lábait kicsit felhúzza, hogy jobban elférjen és lehunyja a szemeit. A cseléd mellette észrevétlenül és néma csöndben hoz a vödrökbe még vizet. Már hozzászoktak Ezio látványához fürdés közben, sosem jönnek zavarba. Csak a munkájukat végzik.* Drina *Méreg és gyűlölet önti el testét és mikor a férfi eléri vállát a lépcsőn, elrántja azt és megáll háttal a csillagvizsgáló fa ajtajának.* Ne merj még egyszer hozzámérni! *Kiállt rá a férfire. Szíve teljesen összetört. A felismerés gyűlöletet égetett tiszta lelkébe és emiatt Lumier, aki figyeli most azt, hogy mi történik velük, elégedetten mosolyog. A sötétségben van, alakja nem jelenik meg a fiatalok előtt. Illetve a fiatal és az idősebb férfi előtt. De figyel, fülel és úgy alakulnak az események, ahogy tervezte. Már várta, hogy Drina megtudja az igazságot, ám ezt nem sűrgette. Most még is fürdőzik a showban, imádja. Drina hangosan fújtat és tovább kiabál.* Gyűlöllek! Átvertél, becsaptál, kihasználtál! Soha többet ne kerülj a szemem elé Altair! Tudni sem akarok rólad! *Kiabálja mély hangon, mint mindig, mikor racionális, sértett, vagy dühös. A szavakat szinte köpi megvetésében.*

2012.07.12. 22:05 Kyachi

Altair *Látja ahogy Drina megszédül és mintha valamitől elvesztené az egyensúlyát. Azt hitte hogy a lány már teljesen jól van és makk egészséges. Ugyan utoljára a gyengélkedőben látta igencsak rossz állapotban de azt hitte hogy ha a lány vidáman ugrándozik a köteleken akkor csak jól lehet. Tévedni látszott. * - Drina!! *Ordít fel hozzá de a lány rögtön miután vissza nyeri egyensúlyát a lány elrohan. Rögtön elindul s gyorsan kezd utánna szaladni. Mivel gyorsabban fut mint a kicsi lány így hamar beéri. A toronyban felfelé vezető lépcsőn érte utol majdnem a toronyszoba ajtajában ahol is a kastély csillagvizsgálója van.* - Drina jól vagy mi történt veled? Még nem gyógyultál meg *Kérdezi aggódó hangon ahogy válla után kap a lánynak.*   Enayla *Úgy érzi már elég időt töltött kinn a szabadban kezd kissé fázni mivel eléggé felélénkült a szél. Haját is kissé kezdi összekócolni. Egyik kezével próbálja úgy ahogy összefogni  hogy feltudjon nézi az égre hogy vajon vihar is várható-e. Sötét felhők gomolyognak a kastély tornyai körül. Futólag megpillantja Eziot az egyik első emeleti ablakban álldogálni. Halványan elmosolyodik majd jobbnak látja bemenni a kastélyba. Meg akarta keresni fiát hisz már napok óta nem látta és nem tudja hogy miben sántikálhat már megint.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]