Új bejegyzés Frissítés

2012.07.16. 22:57 Rainion

*Enayla anyáskodó szavaira önkéntelenül is nevetnie kellett. Igaz, hogy Rai koránt sem olyan idős és tapasztalt, mint anyja, de azért már volt ideje megtanulni egyt s mást.* Én, zűrbe? Soha! *Mondta vigyorogva.* Hosszabb beszámolót követelsz? A faluban voltam, és igen, tisztában vagyok vele, hogy tiltott dolog. De ó, tudod te milyen mókás álruhában a mocskos utcákat járni, s kihallgatni a halandó emberek csuda meséit rólunk, démonokról? Nappal ezzel szórakoztattam magam, éjjelre akadt társaságom... *Tette hozzá, csak hogy húzza anyja idegeit. A nő következő reakciójára Rai a homlokát ráncolta értetlenkedésében. Nem is tudta, mikor látta Enaylát utoljára ilyen elveszett. És a menekülés? Az egy teljesen ellentétes fogalom az anyjával. Bármi is történt, az igen komoly dolog, tudta jól.  Leguggolt a sziklán ülő nő mellé, és kíváncsi arccal tekintett fel rá, amíg magyarázott. De a szavaiból sem értette meg, mi is történt valójában.* Mi minden? A cselédek téged említettek, anyám, az újdonsült férjedet, és apám új jegyesét. Csak nem valami gond van a hölggyel?

2012.07.16. 22:44 Enayla

*Fia szavaira végre újra elmosolyodik és futva fel is nevet. Igaza van Rainionnak más anya oda ugrana fiához a karjaiba venné megölelgetné sírva is fakadna talán az örömtől. De ő nem ilyen. Ő mindig is előrébb tartotta azt ha a fia engedelmes és erős határozott férfit nevel belőle nem pedig valaki olyat aki mindenért szalad vissza az anyja szoknyája alá.* - Igazad van ebben sem vagyok olyan mint egy normális családanya. *Helyeselt fiának mosolyogva a rövid beszámolóra pedig csak egyik szemöldökét húzta fel.* - Ugye nem gondolod hogy ezzel a rövid kis mesével beérem édes fiam? Rendes beszámolót kérek hol merre jártál mit műveltél.. Remélem nem kerültél zűrbe? *Kérdezi kissé aggódva de némi fenyegetettséggel hangjában mert nem szereti ha Rainion zűrbe keverekedik. A kérdésekre hogy itthon mi történt újra keservesen felsóhajt. Arca némiképp átváltozik ismét szomorúvá de még próbálja magán tartani halvány mosolyát. Lassan hátat fordít fiának majd leül egy nagyobb sziklára mint ha az csak egy szék lenne.* - Sok mindent történt Rainion és nem jók. Nem tudom mit kéne tennem. És mint látod anyád elsőként inkább elmenekül. *Néz fel fiára ahogy halványan még mindig mosolyog de szemei tükrözik hogy ez egy keserves mosoly. Rainion tudhatja hogy anyja soha nem menekül és nem hátrál ha csak nincs nagy baj.* - Várható volt hogy a cselédek zúgolódni fognak csak idő kérdése mire az egész család megtud mindent és szépen kiszivárog minden a Vénekhez majd a közeli démoncsládokhoz. *Mondja mostmár fellángoló idegességgel. Biztos benne hogy a cselédek az Ezio és a Krsyhna közti visznyról cseverésznek.*

2012.07.16. 22:28 Kryshna

* Frissen ébred álmából. Az ablakot meggondolatlanul nyitva hagyta estére,de így most fagyos levegő járja át egész szobáját. Fázósan húzza magára paplanát, s pár percig még élvezi annak selymes puhaságát. Hát elment.Erőt vesz önmagán, s becsukja az ablakot. Ajtaján kopogtatnak, köntösébe bújva nyit ajtót. Egy cseléd áll küszöbén, kezében egy levélcsomag, átkötve piros s fehér szalagokkal. Furcsállkodva elfogadja, majd int a cselédnek, távozhat.  Amint magára marad, felbontja a tömegnyi papirost. Szabók, mesterek, távoli tájakról, remek ajánlólevelek... Kryshna felsóhajt. Az esküvője, hát persze... az események háttere miatt nem csoda, hogy elfeledkezett azért, amiért igazából itt tartózkodik. A levelekben mind ajánlatokat tettek, az esküvői ruha elkészítéséhez, varázzsal átitatott virágok, rózsák díszítéséhez... a nő hirtelen pattan fel ágyáról, mintha egy gondolat zavarta volna meg, a levelek szétszóródnak ágyán, amint kiejti azokat kezeiből. Berohan fürdőjébe, ledobja magáról ruháit, mindent, amit csak viselt. Teste bizonyos részei már telis-tele vannak olyan jelekkel és foltokkal, melyek egyértelműen bizonyítják hűtlenségét s árulását.. napok kérdése, és férje itt lesz.... mit tegyen? Ezeket látva, más gondolata nem is támadhat, mint hogy... De. Támadhat. Kryshna ráeszmél valamire, hisz önmagát is emlékeztették ezek a foltok már másra... kilép fürdőjéből, s felnyitja szekrénye egy rejtett zugát. Tömérdeknyi kard, kés, fegyver áll vele szemben. Kiválaszt egy egyszerű,apró tőrt, s visszatér fürdőszobájába. Farkasszemet néz tükörképével, tekintete elszánt. Nincs más út... s azzal nekilát, hogy felsebezze bőrét a tőrrel, a legkülönbözőbb helyeken. Fájdalmában felszisszen, mikor végighúzza a tőrt combján, felkarján, alhasán... nem folyamodott még az önkínzás eszközeihez, bár őt bántalmazták már, régesrég. Milyen messzinek is tűnt az az idő már... amikor még erkölcsös fiatal nő volt, s mindenben védte az igazságot és családját. Gondolatai elrévednek, s mikor végre végez, sebek tarkítják testét, a legkülönbözőbb helyeken. Ez még napokig sajogni fog, de mindennek van ára. Bárki, aki így meglátná, arra gondolna, hogy durva támadás érte. És pont ezt akarta elérni. Erősebben vérző karcolásait letakarja egy kis gézzel - elég a nyomuk is, mely megmarad. Ruhát ölt, s ma ismét reggeli lovaglásra indul, határozza el. Szembesülnie kell egyszer az új családjával, igen... de még nem tudja. Hadd halassza kissé. *

2012.07.16. 22:14 Rainion

*Az alacsony fák függönyként lógó ágai és a süppedős talaj miatt lassabbra fogta a lovát, de így is elég gyorsan elértek egy olyan dús lombozatú fához, ahol Balance egy pillanatra megtorpant, a fekete macska viszont gondolkodás nélkül átsurrant a növényzeten. Rai lecsúszott a ló oldaláról, és elélépve elhúzta az ágakat az útból, hogy a paripa könnyedén átmehessen a túloldalra. A fiú követi őt, és egy gyönyörű vízű, apró tó partján, anyjával szemben találja magát.  Enayla korholó szavaira sóhajtva a hajába túr, majd azért egy apró mosolyt küld anyja felé.* Az ember azt hinné, ha valaki egy hét után újra látja a fiát, legalább kedvesne üdvözli, vagy valami. Az az ember biztosan nem ismer téged, anyám. *Mondta, de egyáltalán nem sértően.* Sok helyen jártam, tudod, hogy szeretek világot járni. És micsoda szép nőket láttam...! Na, ne nézz így rám. Még élek, vagy mi fene. *Válaszolta kissé elkomolyodva. Lova közben a tó széléhez lépett, hogy igyon, majd a nő felé indult, s puha orrával köszöntően megbökte Enayla vállát.* És te, miért jöttél ilyen messzire a kastélytól? És egyáltalán mi folyik a kastélyban? Az egész cselédség fel van bolydulva, akár egy megzargatott méhkas.

2012.07.16. 22:02 Enayla

* Az előtte elterülő gyönyörű látvány a friss víz illata keveredve a virágok finom illatával a vízben úszkáló halak csobbanása szép lassan kezdi lenyugtatni. Nyugalmának eljötte csak egy apró másodpercig tart. A távolból ló dobogást hallt. Rögtön kiegyenesedik ültében s a hang irányába figyel feszülten. Abban reménykedik hogy az aki erre jár elkerüli ezt atavat és őt magát is. A sűrű fák lelógó lombai és a magas növényzet miatt nem látnise a tóra sem magára Enaylára aki síri csendben feszülten figyel. Nem akarja hogy bárki is most zaklassa kérdéseivel vagy beszédbe elegyedjen bárkivel a kastélyban. Tudja hogy férje elment mert ő is kapott egy üzenetet az egyik katonától még ha férje saját maga már arra sem volt hajlandó hogy ő maga személyesen közölje vele a hírt hogy csatába megy. Nem is gondolja hogy helyette új szeretőjével enyelgett ismét. A következő akire gondolt hogy keresheti az talán fia lehet aki előkerült végre valahára utojára pedig egy szolgáló lehet, de ők nem igazán merészkednek a kastélyon kívüli tájakra a katonákat leszámítva akik most szintén nicsenek a közelben. A lódobogás egyre hangosodott és közeledett szinte már biztos volt benne hogy őt keresi valaki. Mikor már állt volna fel egy kis feketeség ugrott elő a dús növényzetből, macskája volt az Nala. Odaszaladt hozzá mire ő kissé mérgesen korholta le a macskát.* - Nala ki a fenét hoztál ide. Egyedül akarok lenni. *Mondta ki kissé bosszúsan de a macska bocsánatkérőn nyávogott majd dörgölőzött Enaylához aki végig simított hátán. Ebben a pillanatban jelent meg a lovas aki nem volt más mint fia Rainion.* - Te meg kódorogtál édes fiam? Tudod te mennyit aggódtam érted hogy merre lehetsz? Ezerszer kértem már ha el akarod hagynia kastélyt szólj előtte nekem! *Korholja le fiát is enyhe bosszússággal hangjában miközben feláll a szilán s lesétál a fűre a tó mellé ,de azért szemei rölnek hogy látja végre fiát. Végre valaki a családjából aki talán még szereti őt.*

2012.07.16. 21:45 Rainion

*A kastélyhoz vezető híd alatt átdübörgő vízesés zaja teljesen elnyomta a sötétben lassú, kényelmes ütemben érkező ló patáinak kopogását a kövön. Rai, egy hosszabb kimaradása után, hazafelé tartott Balance hátán. Szinte lépésben haladtak, hiszen a fiú már közel volt, igazán nem sietett sehova. A kastélyhoz érve lecsúszott a ló bal oldalán, és megpaskolta a robosztus állatot. Az halkan nyerített. Szolgák léptek ki a hatalmas, díszesen faragott faajtón, hogy üdvözöljék és az istállóba vezessék lovát. Hang nélkül, biccentéssel köszönt nekik, majd a tágas előcsarnokba lépett. A kastély kongott az ürességtől. Merre vagy mindenki? morfondírozott, de közben gyomra nagyot korgott. Napok óta nem evett kielégítően, és az ebédlőben mindig íncsiklandón tálalt, bőséges lakomák gondolatára összefutott a nyál a szájában. A lépcsőre lépve arrafele vette az irányt. Épp csak belépett volna a terembe, mikor hangokat hallott kiszűrödni a félig nyitott ajtón. Meglapult, és belesett: cselédek takarítottak odabent, s közben mit sem sejtve trécseltek.* Hallottad, a Lord...  és az az új hölgy... s a felesége... *Rainak ezekre a foszlányokra meghűlt az ereiben a vér. Az anyja!  Eszeveszetten robogott fel a következő emeletre, de sehol sem lelte Enaylát. A szolgálók sem tudtak információkkal szolgálni, de megrökönyödve fogadták, hogy a fiú magából kikelve ordibál és rángatja őket.  Végül egy apró, fekete árny lett segítségére. Ismerős nyávogásra lett figyelmes, s ahogy letekintett, látta anyja macskáját a lábának dörgölőzni.* Te kellesz nekem! *Kiáltott fel, felkapta a macskát - aki erre mérgesen nyávogott -, s kirohant a kastély elé. Ráordított a szolgára, aki az istálló felé vezette lovát, hogy engedje el az állatot - s amint az úgy tett, Balance megfordult és minden fáradtságát legyűrve gazdája felé rohant. Szerencsére még nem volt lenyergelve, így Rai fél kézzel a kantárba kapaszkodva fel tudta magát húzni Balance hátára, másik kezében még mindig a macskával. Amint kiértek a hídról, a ló lelassított, a fekete cica pedig kecsesen leugrott a hátáról, s az erdő felé vette az irányt. Engedelmesen követte a halálos veszélyekkel fenyegető erdő mélyére, míg - meglepetésére - a tömény virágillat közé vízillat vegyült.*

2012.07.15. 23:43 Kryshna

* Ez a férfi, hihetetlen számára. Egész lénye sugározza magában azt az erőt, mely így képes megbéklyózni a fiatal nőt. Vörös arccal tűri, ahogy Ezio méginkább zavarba hozza, arca pirulását már nehezen takarja, egy szót sem szól, s így is fél, hogy elárulhatja magát. Nem kételkedik a férfi szavaiban - abban, hogy így történik majd. Mikor a katona közli, hogy indulniuk kell, s a férfi búcsúszavakat mond, komolyan biccent, meghajtja fejét és meghajol, közben végig a férfi barna  szemeit nézve szürke tekintetével. Itt már csak udvariasnak és illemtudónak tűnik kívülálló szemeivel. Majd megismétlődik lovas jelenetük, csak más helyzetben.. mámorral telve néz a férfira, ajkait összeszorítja a csók után. A férfi elhúzódik tőle, a nap lebukik a horizont mögött, bele a fekete mélységbe... akár a férfi. Kryshna különös büszkeséggel néz a harcos férfi után, ahogy seregében éljenezve fogadják. *- Viszlát.. királyom. * Mondja halkan a férfi után, ajkain apró mosollyal. Kemény hét elé fog nézni,de nem bánja. Kihívás lesz, melyet egyedül kell állnia. De lélekben elég erős lesz hozzá, bármi is várja. Még mindig mosolyogva fordít hátat a harcba induló seregnek, s míg azok eltűnnek háta mögött, ő csendesen besétál a palotába. Ideje már alvásra is használnia ágyát...*

2012.07.15. 23:27 Ezio

*Hangosan felnevet, alig bírja abbahagyni, hirtelen könnyei is kifolynak és azokat törölgetve próbál uralkodni magán. Mikor sikerül, ismét kihúzza magát.* Ugye tudod, hogy ráleltem egy újabb gyengepontodra, azon kívül..? *Mondja sejtelmesen, majd, hogy tovább ingerelje a lányt, letekint ágyékára és mikor ismét felnéz rá, egyik szemöldökét sunyin felhúzza.* Ilyen szavakkal foglak kínozni...miközben csinálom....*Mondja komolyan, majd ismét elneveti magát, nagyon jól szórakozik. Egy katona odaszalad hozzá és egy hatalmas sisakot nyom királya kezébe.* Kapitány! *Mondja, majd meghajol és futtában ráugrik lovára és megy, hogy csatlakozzon a hadsereghez. A naplementének lassan vége, egyre sötéttebb van.* Pár perc és indulnom kell. *Mondja a nőnek. Hangjában hallani, hogy inkább lenne vele egy hálószobában és csinálná keményen. A gondolatot elhessegeti és mellére teszi a kezét, ahogy a követ is becsúsztatta.* Köszönöm kedvességét, Miss Avernoir. *Ekkor a nap lemegy. Itt az ideje, hogy induljon. Lovat hozzák neki pórázon. Elkapja a pórázt, a ló teljesen nyugodtan áll mellettük. Takarásában egy lány csókot nyom a nő ajkaira és csak picit elhúzódva, homlokaikat érintve, lehunyt szemmel mondja.* Készülj fel, mert nem fogod bírni azt a keménységet, amivel megcsinállak, mikor visszaértem... *Nyerssége már talán zavaró lehet a nő számára, nem a zavarbaejtő módon, de nem érdekli. Őszintén kimondja, amit gondol és érez, főleg úgy, hogy a nő mindeképpen azt csinálja, amit mond neki. Elhúzódva felveszi sisakját, felpattan a lóra és köszönés nélkül vágtat el a sötét éjszakában, el a keleti hídon. Amint a hadsereg meglátja a királyt feléjük lovagolni, olyan újjongásba és csatakiálltásba kezdenek, ami az egész kastélyt megrázza. Pár percen belül pedig a hadsereg eltűnik a szemek elől.*

2012.07.15. 23:15 Kryshna

* Meglepett arccal fogadja a férfi gyors ölelését, vad csókját, a korábbi, viszonylag hideg fogadtatás után nem számított rá, hogy ennyire bátor lesz. Talán sosem fog hozzászokni a férfi merész viselkedéséhez, de nem bánta, tovább fűszerezte ez a dolgokat. Ezio vaspáncélja durván és hidegen nyomódik testéhez, ruhájának puha anyagához. Borostájának érintését egészen megkedvelte mostanra, bár combjain a "jelek" égették bőrét lovaglás közben. Csókját ugyanazzal a hévvel viszonozta, amellyel a férfi adta neki azokat. Mikor véget ér csókcsatájuk, nehezére esik rezzenéstelen arccal visszaállni eredeti helyzetébe, mikor szíve szerint nekidőlne egy falnak, hogy lenyugodhasson vágya. * - Nehezemre esik elengedni téged...* Inkább sóhajtja a szavakat, mint mondja. Kerek szemmel hallgatja a férfi szavait, döbbenten, hogy képes ilyet kimondani, még ha más nincs is hallótávolságon belül. Távolról úgy tűnhet, mintha tüsszentene, pedig csak piruló arcát rejti selyemkesztyűs kezei közé. Elképzelve a jeleneket, forróság önti el testét. Gondolatban ismét a vidékhez hasonlítja a férfit - ez a vad nyerseség,mely oly természetes számára. Az őt átható varázs. Kryshna nincs ehhez hozzászokva, épp eléggé zavarbajött.  * - Ne folytassa, kérem... nem bírom ki. * Azt már nem mondja ki, mit nem, de a helyzetből fogva elég egyértelmű.*

2012.07.15. 22:52 Ezio

*Elmosolyodik.* Remélem előttem nem szinészkedsz, Kryshna. *Suttogja halkan, kicsit bennsőségesebbé varázsolva a helyzetet. Kihasználja, hogy a ló otthon, ugyanis a ló takarásában úgy érhet a nőhöz, hogy senki sem látja. Sem a katonák, sem a kastélyban tartózkodók. Lehajol hozzá, derekánál fogva durván magához vonja egyik kezével, majd erősen fenekébe markol, másikkal pedig tarkójához csúsztatja és így csókolja meg vadul, szenvedélyesen, követelve ajkait. Még mindig nem borotválkozott, de nagyon nem szokása, csak ha már nagyon muszáj, így a borosta szúrhatja a nőt, de ha kényeztetés közben nem zavarta, akkor most sem fogja. Vagy csak nem mert róla szólni. Hosszú ideig nem engedi, majd mikor a ló hirtelen elindul, el mellőlük, elengedi a nőt és ugyan olyan tartásban áll. Mikor meglátják őket, ismét csak beszélgetnek.* Nehezemre esik elmenni. *Mondja őszintén, szemeiben a vágy tüze lobog, minduntalan.* Már várom, hogy véresre karmold a hátam, miközben duglak, Kryshna...*Mondja ki a lehető legnyersebben.* Nem nem csak erre vágyom... *Folytatja a nő számára kellemetlen beszédet, mert tudja, hogy úgy sem hallja senki.* ... Arccal a falhoz akarlak nyomni és hátulról magamévá tenni, míg már nem kaparod a kőfalat magad előtt.... *Még folytatná, de a nő arcára el kell magát nevetnie.* Ha megvárod, míg hazaérek, még keményebb dolgokban is részed lehet. *Mondja szélesen vigyorogva.*

2012.07.15. 22:26 Kryshna

* Nem lepődik meg a fogadtatáson, felkészült már rá, hogy hogyan viselkedik majd vele a férfi mások előtt, s ő is visszafogja magát, a gyanú árnyékát sem szabad keltenie. Nem lesz könnyű, főleg a családtagok előtt. De képes lesz rá, ahogy vőlegényének is képes volt hazudni, úgy tud majd másnak is. Ügyes lesz, ahogy a macskák esti portyájukon. A katonák annyira távol állnak tőlük, hogy még épp láthassák őket, de ne hallhatják. Így most pont úgy tűnik, mintha a király és családtagja csak rövid beszélgetést folytatnának, családközti hírekről, eseményekről. Egy kellemes csevejt. Nagyon hozzáértő szemek kellenének ahhoz , hogy felismerjék a legkisebb jeleket.   Kryshna szemeivel az ajándékra pillant. * - Varázslat van benne.  Védőerő. De ha másnak odaadja, annak szerencsétlenséget hoz.. * Mosolya kissé hamiskás, jól bánik az ilyen apróbb bűbájokkal.* - Nem túl erős, de hasznos lehet, ha a megfelelő időpontban használják.  * A férjére vonatkozó mondatra csupán biccent egyet. * - Színészi képességeimet dícsérik. Nem fogok csalódást okozni. * Ígéri meg a férfinak. A szél kissé felerősödve fújja rájuk a hideget, s felkavarja a leveleket az avarból. Kryshna arcából kifújja hosszú haját, s cibálja annak tincseit. Felnéz a napfényben fürdő férfi alakjára, s ez ismét mosolygásra készteti. Utolsó szavaira egy percre zavarba jön, de ez arcán most nem tükröződik, tartóztatja önmagát. *  - Ahhoz győztesként kell visszatérnie... * Mondja halkan, kezével kisimítva egy kósza hajtincset szemei elől. Újdonsült lova odadugja a nő arcához fejét, egy kis dícséretet remélve. Kryshna kacagva simogatja meg a ló pofáját. *

2012.07.15. 22:08 Ezio

*Most, hogy egyedül maradt, ismét kicsit gondolataiba mélyedt. Édesanyja jutott eszébe. Emlékszik még, mekkora öröm járta át az egész családot, mikor kiderült, hogy édesanyja tisztasága és dícső élete az istenek sorába emelte. A fényesség és tisztaság istennőjévé vált. Lumier az ő huga, de ő mindig is istennőként élt, tehát édesanyja is istenek leszármazottja volt. Talán akkor választotta a földi létet, mikor beleszeretett édesapjukba. De halálával ismét visszatért az őt megillető helyre. A család viszont erről csak halálakor értesült. A döbbenet, melyet Ezio érzett, iszonytató volt. Édesanyja, a fények istennője vigyázta gyermekeinek álmát, még sem tudta őket megmenteni a sötétségtől. Mikor unokáiban is meglátta a sötétséget, biztosan kudarcot érezhetett. Gondolataiból egy lovas érkezése rázza fel, de nyílván nem katona közelít, hisz az sokkal tempósabban és ügyesebben vágtatna, mint a nő. Bár Kryshna tudása sem elhanyagolandó. Arca kimért és komoly, tekintete akár a jégcsap, jeges és hegyes. Bólint, mikor királyhoz méltóan üdvözli a nő, majd tekintetét egészen addig, míg a nő oda nem nyújtja ajándékát, a keleti híd mögött felsorakozó lovaskatonákra szegezi. Az ajándékon meglepődik, az írást pedig anélkül is érti, hogy a nő elmondaná, mit jelent, hisz művelt, inteligens férfi még akkor is, ha mostanában nem akadt ideje ezt villogtatni, vagy kamatoztatni. Nem említi meg, hogy amúgy is értette volna az írást, csak halványan elmosolyodik. Elteszi páncélzata alá ott, ahol egy kis helyet is talál neki.* Magamnál fogom hordani, hercegnő. *Mondja mosolyogva. A tél valóban ideért. A fákról, melyek körülveszik most őket, az utolsó őszi faleveleket fújja le a csípős, hideg szél. A naplemente megvilágítja a férfit, ahogy a nő háta mögött, a nyugati oldalon kezd lemenni. Gyönyörű narancssárgára színezve mindent.* Vigyázzon a férjével. Ne engedje, hogy bármit is megtudjon. *Mondja szinte parancsolóan, arca is egy pillanatig komoly és kemény, de aztán elmosolyodik.* Sok tervem van még a hercegnővel.. *Mosolya mögött valami egészen obszcén van, látni rajta, hogy elképzel elég sok mindent.*

2012.07.15. 21:56 Kryshna

* Nem tud sokáig nyugton maradni, és mivel a lovak valamilyen úton-módon csak megnyugodtak mögötte, így már csak békésen poroszkál vissza a kastély felé, űzi éhsége és érzései. A nap erőteljesen süt, de a hideget már nem tudja elűzni. Kétségkívül közeledik a fagyos tél, talán már csak napokra van az első hóesés. Kryshna örült, hogy kesztyűt húzott fel, mielőtt elindult. A lóban nem csalódott, remek hátasnak bizonyult, könnyedén megszokta az új jövevényt magán, engedelmessége és gyorsasága is remekül jött Kryshna útjához.. Fázósan húzza össze magán köpenyét.  A kastély árnya hamarosan feltűnik előttük, a hatalmas építmény hirtelen bukkan fel az eddig lapos tájból, égbe törő csúcsaival, s a vízeséssel. Kryshna lassan maga mögött hagyja a tájat, és innen egy alakra lesz figyelmes. Ezio. Szíve dobban egyet, ahogy egyre közelebbről felméri a férfit, immár vaspáncélzatban, egyedül.  Eszébe jut első találkozásuk  - a férfi már akkor is tiszteletet parancsoló volt, de az öltözet csak jobban kiemeli ezen vonását. Tartást sugároz, s különös aurát kölcsönöz viselőjének. Kryshna nem habozik sokat. A férfi mellé üget, majd leugrik lováról. Arca kipirult és mosolygós. * - Üdvözletem, királyom... * Kissé meghajol itt. A férfi szemeibe nézve újfent az az érzése támad, valami nincs rendben. Valami történt. Kryshna hajtincsei között vöröses-narancsos falevelet vesz észre, s támad egy gondolata. Kiveszi azt onnan, ajkaihoz emeli, s halkan súg valamit. A levél megkeményedik, kő keménységűvé válik. Egyik oldalán írás jelenik meg, mely keleti nyelven van írva. Átnyújtja a férfinak.* - Az írás annyit tesz, Isten óvja a királyt.... * Elmosolyodik, kimondva a szavakat szemeit lesüti, majd újból felnéz Eziora. A férfi jelenléte jobban nyugtatja őt, mint a kinti lovaglás, és szeretett volna valamit adni neki, mielőtt a hosszú útra elmegy. Nem akart túl érzelgős lenni, de mégis csak ajándékot adott.*

2012.07.15. 20:36 Ezio

*Már egy fél órája fekszik a kádban. A víz tűzforró, szinte égeti bőrét de ő ezt szokta szeretni. Szemeit lehunyja és próbál megnyugodni, de még mindig nagyon ideges. Néhány cseléd eltakarította a törmelékeket, az új szekrényt pedig most hozzák be, Ezio minden ruháját és dolgát átpakolva bele. És egy szót sem kellett ehhez szólnia. Épp most megy ki a cseléd a fürdő részlegéből, az ajtó halkan záródik. Elkezdi szappanozni felső testét ülve, majd csak akkor áll fel, mikor már nem éri el több porcikáját ültében. Egy másik vödör vízzel leöblíti a finom illatú, drága szappant, melyet keletről délről hoztak neki ajándékba. Feláll, derekára csavar egy törülközőt és a szekrényhez lép. Az utolsó cseléd épp most oson ki csöndben szobájából. Ebben a szekrényben tartja a nehézpáncélzatát. Pár óra múlva indulnak, ideje lenne felöltöznie. Először felvesz egy viszonylag vékony réteg ruhát, majd a páncélzatot arra építi rá egészen addig, míg nem egy monstrum áll a szoba közepén, fémbe öltözve. Hallja, hogy a lovakat már készítik elő az istállóban és seregének zaját is, ahogy az amúgy békés vidék csendjét csatakiáltásaikkal törik meg. A folyót nyugatról fogják megkerülni, majd onnan indulnak el északnak. A két nő jelenleg a keleti oldalon, a mezőn és az erdőben tartózkodnak, nem fogják őket zavarni. Ismét bejön egy cseléd, rásegíti lábára a páncélzatot, ugyanis már nem tud lehajolni addig vastag rétegek miatt. Amint teljesen készen van, kardját behelyezi annak hüvelyébe és kilép lakosztályának ajtaján. A cselédség, akik a közelben vannak, mint meghajolnak harcos királyuk előtt. Ezio leszalad a lépcsőn, a seregének egyik ezredesével a nyomában és kint, a nagykapu előtte teraszrészen állnak meg beszélgetni, közel a vízesés pereméhez. Minden paramétert tisztáznak, útirányt, időt. Körübelül egy - másfél hétig lesznek távol, beleértve az utazást és a felkelés leverését is. Arról nem is beszélve, hogy ha leverték őket fegyveresen, politikailag és diplomáciailag még mindig el kell simítani a dolgokat. Elkezdődnek majd a tárgyalások. Ezért lesznek oly soká távol. Örül, hogy most szólítja el a kötelesség. Nem bírja távol maradni Kryshnától és Enayla szemébe sem lenne képes most nézni. Öccsével félre teszik majd az ellentéteiket, ilyenkor mindig sikerül nekik, hisz ez a hadsereg, nem pedig holmi terápia, ahol kibeszélhetik magukból sérelmeiket. Kint jobban érzi, mi játszódik le a levegőben és tudja, hogy egyik nő sincsen most a kastélyban. Erre összefutnak szemöldökei, de nem fog a keresésükre indulni. Nyílván tudják, hogy mit csinálnak és biztosan egyedül akarnak mind a ketten lenni. Csak remélni tudja, hogy nem fognak összegabalyodni, amint kiteszi lábát a kastélyból. Míg távol van Enayla parancsol és Kryshnának meg kell majd tennie, bármire is utasítsa. Ettől kicsit tart. Miután minden megbeszéltek egyedül marad a sziklás téren. Még mindig nem ment le a nap és nem is esik jól neki most a fényben állni, de mivel a vízesés teljesen megnyugtatja, nem megy vissza a kastélyba.*

2012.07.15. 20:03 Enayla

*Noha hosszú órák teltek el az Ezioval való kellemetlen és fájó beszélgetése óta hozzáállása hangulata egy szemernyit sem változtak. Szbojában járkált fel alá, próbált aludni próbált egy könyvet olvasni vagy a tájban gyönyörködni de semmi nem segített. Nem találta helyét a kastélyban sehol. Végül úgy döntött vesz egy forró fürdőt majd el megy oda ahol biztosan egyedül lehet és senki nem fogja ott keresni. Remélhetőleg. A fürdő után ruhás szekrényéhez lépve fehérneműben előhalászott egy fekete csőszárú szűk nadrágot amelybe beletett egy vastag vörös övet, felsőnek pedig egy háromnegyedes harandgújjú szintén fekete mélykivágásos felsőt vett. Előkereste sötét vörös lovaglócsizmáját majd miután felvette azonnal indult ki a szobájából s ki a kastélyból is. Az istállóba érve kiválasztotta lovát melyen lovagolni szokott majd miután felnyergelték neki már vágttott is egyenesen az Örök éj erdejébe. Amilyen gyorsan csak lehetett vágtatott az erdőben lovával egyre beljebb és beljebb míg el nem ért arra a helyre ahová most vágyakozott. Egy mesébe illő kis tóhoz amelyet a világító virágok és növények melyek a földön a víz alatt illetve a víz felszínen és a fákról lelógva csillogtak és világítottak káprázatossá tették a helyet. Talán az erdőnek ez a legszebb helye a vérszomjas vadállatok és lények ellenére is. Ezek a lények viszont most egyáltalán nem érdekelték, különben is nappal -noha az erdőben végig sötétség uralkodik - mégsem olyan katívak ezek a lények. Kiköti a lovát az egyik fához majd a tó sziklásabb partjához sétál. Fellép az egyik sziklára aminek alja a vízbe ér s hátát a mögötte lévő nagy fának támasztja. Minden poricikájával próbál ellazulni kiölni magából minden fájó gondolatot és érzést.*

2012.07.15. 20:01 Kryshna

* Jókedvűen figyeli az állatokat, leszáll lováról, s közelebb lépne az egyik fekete lóhoz, de azok csak megrezzennek, s Kryshna szemébe mered hirtelen mind. Tekintetük értelmes,sőt, gonosz, zöldes fényt sugároznak. Egy pillanatig feszült csend telepszik a rétre. Ezt a nő töri meg, visszalép lovához, s villámgyorsan felpattan rá. A lovak sem restek, amint a nő mozdul, ők is mozdulnak vele. Kryshna újfent vágtára sarkallja lovát, a fekete ménes pedig követni kezdi őket, vágtában cikáznak végig arra, amerre a nő amúgy is menni akart. Nem fél, de azért nem is áll meg, nehogy mégis baj legyen. Időnként hátrapillant, de mögötte nem lankadnak. Kryshnának eközben korogni kezd a gyomra. Egy időre majd visszatér a kastélyba, s elfogyaszt egy könnyed reggelit, de egyelőre csak élvezni akarja a friss levegőt. A lovak hirtelen megállnak mögötte, s nyílegyenesen a kastély irányába néznek. Kryshna a dobogások hangjának elhalására is arra pillant. Elönti a rossz előérzet, elhatározza, hogy nem marad távol oly sokáig. Összeráncolja homlokát, gondterhelten pillant előre, egészen bele a napba. Alig egy órája hagyta ott szobáját, mi történhet végülis ennyi idő alatt?   -  Bármi, feleli saját kérdésére. A kastély rengeteg titkot őriz, ahogy lakói is. Veszélyes titkok ezek mind. De az is igaz, hogy a kastélyban most nem tartózkodnak sokan. Meglepően csendes az egész. Ami annyit tesz, hogy.... szíve összeszorul, ha arra gondol, a királlyal történhetett valami. Amint ez felötlik benne, megrázza fejét. Nem kellene ilyeneken gondolkodnia, érzelmileg túlságosan is kötni magát a férfihoz.  *

2012.07.15. 18:49 Ezio

*Letaglózva, teljes döbbenettel hallgatja bátyja szavait. Minden szóval egyre jobban mar bele szívébe. Nem gondolta volna, hogy testvére íj módon ellene fordul. Akár ő is megtehette volna ezt, hisz ugyan olyan tilosban jár testvére, mint Ezio. Kiakadhatott volna titkolt házassága és gyermeke miatt, de nem tette. Azthitte, a testvéri kötelék Altair számára többet jelent, mint minden más, de nem csak szívébe döfte kését ezzel a rengeteg dologgal, de meg is forgatta benne. Még mielőtt befejezhette volna, hirtelen dühből áll fel a férfi és rárivall testévére.* Elég legyen! *De Altair csak folytatja az ócsárlást és a bántó szavakat. Ezio nem állhatja őket, így mielőtt Altair kiléphetne irodájából, ő maga vágtat ki rajta, de még mielőtt otthagyná a folyosón, odamar egyet, hogy érezze, ő mit kapott.* Sosem csalódtam még ekkor benned, öcsém... *Azzal eltűnik a kastélyban. Lakosztályában jelenik meg ismét és öklével belehúz egyet a szekrénybe. A gyönyörűen kidolgozott, délről hozatott citrus fa behorpad, majd betörik a férfi ökle alatt és végig az egész ajtó darabokra esik szét, ahogy Ezio még egy csapást mér rá. Tajtékzik a dühtől. Tényleg ekkora bűnt követne el? Tényleg ennyire megváltozott volna? Megfogja az asztala előtt álló széket és nekivágja a falnak. A falnak semmi baja nem lesz, ám a székből csak szálka marad, annyi darabra esik szét a hirtelen jött erőtől. Rátámaszkodik ágyának keretére és lehajtja a fejét. Higgadtnak kell maradnia, ám a szavak saját testvérének szájából oly sebet ejtettek szívén, mit még sohasem érzett. Mély levegőket vesz. Egy cseléd bátorszik bekopogni lakosztályának ajtaján és beengedi.* Lord Ezio. Minden rendben van? *Kérdi aggódva az idősebb cseléd. Ő szokta neki a vizet hozni. Nem fordul a nő felé, csak belemarkol az ágy keretébe, hogy meg tudja magát erőltetni.* Persze Ilynor, minden rendben van. Hozzon nekem forró vizet kérem. *A nő, bár Ezio nem látja, meghajolva bólint és kilép a lakosztályból. Leül ágyának szélére. Hogy mondhatott ilyet öccse? Elhagyni a kastélyt és lelépni Kryshnával? Ezio sosem tenne ilyet. Még Enaylát sem hagyná el, hisz tiszteli. Annyi évszázadon keresztül sosem vétkezett. Sosem tett semmi rosszat. Úgy érzi, ahelyett, hogy támogatná bárki is, mindenki csak támadja. Enayla sem tett másként. Hát mit várnak ettől az összetört férfitól? Tartotta magát. Próbálta. Aztán próbált nemet mondani az érzéseinek, de bábként élni a Vének kezében annyi éven át, valahol megkeserítette. Testvére szavai mélyen belül még mindig égetik. Sosem gondolta volna. Azért merte oly őszinteséggel elmondani érzéseit, mert úgy vélte, legalább ő megérti majd, ahogy Ezio elnézte az eltitkolt feleséget és a gyermeket és arra sem volt egyetlen szava sem, hogy összetörte lánya szívét. Ezio szíve ettől csak még feketébb lesz, mostantól senki nem fog bírni vele. Az ég világon senki nem fogja tudni megfékezni. És megbocsátani sem fog egykönnyen, senkinek.*

2012.07.15. 18:41 Kryshna

* Majd kicsattan, olyan boldogsággal tölti el a csodálatos tájak látványa. Az Örök éj erdejébe nem lép most be, élvezi a napfényt, feltölti. Otthonában, fiatal lányként sokat unatkozott. A sivatag közepén volt egykori hatalmas, fényes palotájuk, mely később méretével arányos hanyatlásnak indult. Utazgatni csak bizonyos időpontokban ért rá a családja, s gyermekként nehezen viselte ezt. Később, önálló fejjjel sem mehetett, amerre látott, törvények és szabályok kötötték. Nem véletlenül fogadta el olyan gyorsan azt, hogy új kapcsolatokat kell keresnie, kapva kapott az alkalmon, s nem csalódott. Először nyugati földeken járt, de ez sokkal jobban lenyűgözte. Az ottani visszafogottsághoz képest, itt minden olyan vadnak, természetesnek látszott. Persze, a férfi.. főleg a férfi. Mintha benne testesült volna meg a hely eredetisége.  Kryshna gondolatai szárnyalnak, ahogy új lova is a mezőkön, melyekre érnek. A levegő csípős és hideg, de sállal nyakában - mely fedésre is szolgált - s köpennyel a hátán nem viselte meg túlzottan. Lelke könnyed volt most, terhektől mentes, ilyen időben képtelen volt bánatokba temetkezni. Megállítja a lovat, s csak néz körül, ennyi szépséget nem egyszerű befogadni. Nem sokkal mellette kis patak csörgedezik, partján szénfekete vadlovak legelésznek békésen. Erős hátsó lábaikon méregzöld, tetoválásszerű jelek láthatóan. Közelükben fel-felreppennek a kisebb madarak, melyeket felzavartak. *

2012.07.15. 18:33 Altair

*Altair úgy érzi ennek a beszélgetésnek lassan már se eleje se vége. Ezio köti az ebet a karóhoz. Mikor bátyja kissé megrójja azért mert Enayla mellett áll kissé bosszús lesz.*  - Nem Enaylát pártolom mint nőt és mind azt a nőt akit szeretned kellene hanem a feleséged pártolom. Milyen férj lennék én is ha arra biztatnám a saját bátyám hogy szűrje össze a levet valami újonnan érkezett egzotikus szépséggel sutba vágva mindent. Egyszerűen nem helyeslem ezt az egészet bátyám. *Vágja rögtön rá testvérének válaszul. Még mindig aggódik érte de már kissé mérges is rá konoksága miatt.* - Ha beleuntál akkor ne tégy semmit hagyad eddig is ha kellett a Vének előtt és mindenhol máshol ahol a család jóhíre forgott kockán a többi család előtt melletted volt és ott állt mint egy erős és határozott nő. Tudom hogy nem elégszel meg ennyivel és hajtanak a vágyaid az ösztöneid de ahogy te hangoztatod bátyám te vagy a király. *Mondja határozottan egyenesen farkasszemet nézve Ezioval.* - Ne hagyd hogy a makacsságod és élvezetek utáni vágyad teljesen elvegye az eszed. Kifordultál ? Eleged van hogy a családot figyeld és segítsd, hogy tereld őket? Akkor hagyd, add fel bátyám! Válj el Enaylától szegd meg a Vének által kiszabott kényszerházasság törvényét. Bontsd fel a Trenoir és az Avernoir család közti egyezséget. Lépj le Krsyhnával oda ahová akarsz éljetek boldogan. De ne taszítsd a mélybe az egész családot azzal hogy egy kiskaput találva megalázod mindkét családot a viszonyotokkal. Majd mint a család feje a családot magával rántva szállsz szembe az egész Vének Tanácsával. S a többi démon család látva gyengeségünket rántrontva rögtön végez velünk. Talán Lumier ezt akarja de Anastasia biztosan nem. De ha te ezt akarod bátyám egyet kérek tőled közöld velem mielőbb hogy saját családom biztonságban tudhassam. *Mikor végzett mondandójával ugyanolyan határozottan állt fel, majd tiszteletteljesen meghajolt bátyja előtt ezzel is bocsánatot kérve.* - Elnézésedet kérem bátyám hogy ha sértettek szavaim de én így látom. Mégegyszer bocsánatod kérem és engedelmeddel. *Azzal kiegyenesedve megfordult s elindult kifelé a szobából de még menetközben hozzá teszi.* - Lehet hogy Lumier a család szétesésére vár és romba akarja törni de Anastasia biztos hogy nem ezt szeretné. *Azzal kisétált a szobából Eziot magára hagyva úgy érzi többt nem tud mondani már egyenlőre bátyjának..*

2012.07.15. 18:06 Ezio

*Türelmesen végighallgatja testvére mondanivalóját, de jópár ponton ideges lesz tőle. Jól tudja, hogy amit mond az igaz és helyénvaló. Így kellene cselekednie, csak Enaylára kéne koncentrálnia és Kryshnát talán még valamely indokkal el is kéne küldenie a kastélyból. Még sem képes rá. Hangosan sóhajt, kifejezve nem tetszését.* Testvérem, én mindent megpróbáltam Enaylánál. Szép szót. Kérlelést. Kicsit erőszakosabb is voltam már. Nem volt elég. Én vagyok a király Altair. Ha úgy óhajtom, új feleséget keresek magamnak. Csak az a helyzet, hogy az én lépéseimet a Vének Tanácsa felügyeli. A fejemet vennék azonnal, hogy ez a fülükbe jutna. De tán csak nem. *Reménykedik. Arcán még mindig ott van a zavartság. Nem tudja, mitévő legyen.* De mondd csak öcsém, miért véded Enaylát ennyire? Tudsz valamit, amit én nem? Vagy beszélgettél vele? Nagyon a pártját fogod... *Rója meg fivérét.* Anastasia nem a döntéseim miatt hagyott el minket, testvérem. Ő az anyánk. Anyánk lelkéből született az istennő. Azért fordult el tőlünk, mert Lumier útjára léptem. Már gyerekként sem tetszett neki. Ő mindig úgy vallotta, hogy ennél a képességnél még a halál is jobb.. *Szavaiban ott bújkál a fájdalom, anyja elvesztése végett.* Tudom mi játszódik le Enaylában. Pontosan. Teljes mértékben tisztában vagyok vele Altair. Csak belefáradtam, hogy futkossak utána. Hogy könyörögjek. Hogy esdekeljek. Megtiszteltetés számára, hogy ő lehet most a királyné. Még sem tisztel engem... *Kicsit jobb kedve lesz, mikor a kellemesebb témára terelődik a beszélgetés. Kaján vigyor ül ki arcára, ahogy eszébe ötlenek a tervek.* Nem tudom még öcsém, mit teszek majd a jövőben. Egész életemet a családomnak szenteltem. De amint már nem kaptam vissza ugyan azt a tiszteletet, amit én adtam, kifordultam. Ha az az ostoba féreg a király ellen mer jönni, biztos halála lesz. Ha pedig el akarja küldeni Kryshnát a kastélyból, itt tartom majd. Nyílt titokká teszem, hogy a szeretőm. Senki nem szólhat majd egyetlen szót sem ez ellen. Az egyetlen ember, aki megmondhatja, mit tegyek, az az apám. Bár még ellene is képes lennék menni ezért a nőért...*Sóhajtja végül.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]