Új bejegyzés Frissítés

2012.07.17. 22:45 Rainion

Remélem. *Sóhajtja, nagyapjára gondolva. Kedveli az öreget, mint hozzá egyik legközelebb álló családtagját, s míg egy kastélyban éltek, rengeteg időt töltött el a Lorddal - de egyszerűen vannak dolgok, amikkel talán sose fognak dűlőre jutni. Így például Rai románcai vagy képessége, illetve a harci kötelességei. Nagyapja egyszerűen túl régimódi és csökönyös. S persze unokája sem az a könnyen engedő fajta. Mielőtt válaszolhatott volna anyjának, cseléd toppant be, hogy jelentsen a helyzetről. Rai újra elmosolyodik szegény szolgáló zilált kinézetén, aztán felemelkedve a puha bőrfotelból, lassan, szinte nesztelen léptekkel követi anyját az aulába. Tényleg mindenki ott várta őket, feszülten, sugdolozva - hiszen egyikőjük sem tudta, miről is fog szó esni, míg Enayla bele nem vágott mondandójába. Rainak nehezére esett rezzenéstelen arccal végignézni a szolgálók reakcióját; rögtön az elején látszott, kik érzik magukat bűnösnek a pletykálkodásban, s félik a büntetést érte: lélegzetüket visszafojtja meredtek a szónokló nőre. De ahogy Enayla utolsó mondataihoz ért, ahol a megérdemelt megtorlással fenyegetett, mindegyik cseléd arca betegesen fehérre vált.  Végül a nő dolgukra engedte a szolgálókat, s amint az aula kiűrült, Rai rögtön meg is töltötte hangos nevetésével és tapsával.* Ez aztán szép volt! Bárcsak több családtag is látta volna!

2012.07.17. 22:18 Enayla

*Azon, hogy Rainion milyen jól elszórakozik és elnevetgél a cseléden csak megmosolyogja. Irigyli fiát valahol még hisz fiatal és kamasz. Nem nyomja vállát semmi teher, nincsenek különösebb kötelezettségei, valamilyen szinten szabad. Azt tesz amihez csak kedve van. Erre gondolva visszaemlékszik az ő kamaszkorára, milyen is volt. Most jön rá, hogy imádott gyerek lenni és fiatalnak lenni. Talán még a mostra tekintve még vissza is sírja azokat az időket valahol legmélyen lelkében.* - Idővel majd megenyhül, befogja látni csak egy kis idő kell neki. * Ismételte nyomatékot adva annak,hogy valóban úgy gondolja, hogy apjának idő kell, ahhoz hogy belássa unokája képessége is hasznos és értékes akár a fizikai jellegűek. Mikor fia a migrénjéről kérdezi elemeli kezét homlokáról majd válaszol neki.* - Az utóbbi időben egyre gyakoribbak de már hozzá szoktam. *Válaszolja egy halvány mosollyal. Ebben a pillanatban toppan be újra az iménti cseléd. Zihálva szinte beesve az ajtón érkezik. Meghajol rögtön, de majdnem orra is bukik. Közölte Enaylával, hogy mindenki az aulában várakozik ahogy kívánta.* - Köszönöm, most menj te is közéjük. Rögtön megyek. *A cseléd abban apercben sarkon fordult és már kinn is volt a szobából. Enayla felállt, megigazította ruháját majd elindult kifelé.* - Ideje ezt is elintézni. *Mondta fiának aki ha akarta követhette. Elsétált egészen az aula közepén elterülő hatalmas márvány lépcsőhöz, de nem ment le csak pár lépcsőfoknyit lépett lejjebb. Valóban már mindenki ott volt, szinte az egész aulát betöltötték a cselédek. Lovászok, kertészek, szakácsok, kukták, pincérek, gondnokok, takarítók, dadusok, orvosok, nővérek, vízhordók. Mindenki aki betöltött valamilyen posztot a kastélyban. Kíváncsian s érdeklődve figyeltek Enaylára.* - Köszönöm, hogy mind idefáradtak abbahagyva munkájukat. *Kezdte meg beszédét ezzel síri csendet teremtve a személyzet között.* - Sokuk már évek óta szolgál nálunks segíti életünket amiért hálásak vagyunk és köszönettel tartozunk. *Mosolyodott el egy röpke pillanatra de ezután arca ismét megkomolyodott.* - Azonban az utóbbi időben történtek különböző incidensek amelyekre a személyzet nem úgy reagál ahogyan az nem éppen illendő. *Célzott itt a pletykálásokra.* - Ezért mielőtt ez tovább fajulhatna javallott ennek éket verni. Ugyan hálásak vagyunk mint mondtam, de remélem mindannyiuk tisztában van vele,hogy kötelesek engedelmeskedni nekünk. S ha ezt megszegik mi kötelesek vagyunk megtorolni azt. * Húzódik ajka gonosz vigyorra, hogy ezzel is hangsúlyt adjon mondandójának komolyságára.* - Szinte mindenkinek van családja. Szüleik, gyermekük, házastársuk vagy testvérük. Nem hinném, hogy a családjuk örülne ha elvesztené önöket. *Gonosz mosolya most eltűnik, de szemei még mindig gonoszan s vészjóslóan csillognak.* - S hogy ezt a kellemetlen fordulatot elkerüljük a mai naptól kezdve ettőla perctől fogva ami a kastélyon belül történik és zajlik az a kastélyon belül is marad. Innentől kezdve egyetlen családtagomról sem akarok pletykálásokat susmogásukat többet! * Nyomja meg az utolsó mondatot hangosabban mire az összes cseléd megrezzen.* - Most pedig mehet mindenki a dolgára s ne feledjék a mondás is úgy tartja: "hallgatni arany". * Int egyik kezével hogy oszolhatnak mire szinte egyszerre hajlanak meg előtte. Arcukon s szemükben látszik a megszeppenés a lelkifurdalás nyomai és a félelem de mind tisztelik Enaylát mint királynőjüket.*

2012.07.17. 20:10 Hana

*Lumeriana legszebb és legnemesebb kastélyához vezető hídon egy lovaskocsi állt meg. A kocsin egy igen alacsonyrangú, nemesi démoncsalád címere díszelgett.* - Nagyon köszönjük a segítségét kisasszony! - *Hálálkodott egy idős férfi, akivel Meredith és még egy fiatal ember is tartózkodott.* - Esetleg ha újabb problémák adódnának, nyugodtan felkereshetnek - *Ajánlotta fel miközben, a családfő fia már hamarabb leszállt a kocsiról, hogy segíthessen a lánynak. Jobb kezét átadta és egy könnyed lépéssel már a talajt érintette. Meredith előre ment, csomagját pedig a fiatalúr felkapta és egészen a kastély bejáratáig vitte. * - Örülök neki, hogy megismerhettem, remélem minnél hamarabb találkozunk - * Nézett mélyen a szemeibe miközben egyre közelebb hajolt * - Úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő időkben nem fogok maguknál tartózkodni - * Jelentette ki fagyosan és egy határozott mozdulattal elvette csomagját, amire egy kajla vigyor volt a válasz * - Nos, a minnél hamarabbi viszontlátásra! - * Búcsúzott el, amire különösebb reakciója nem volt azon kívűl, hogy kastélyba lépve csak úgy becsapta magamögött az ajtót. Ajkait egy hatalmas sóhaj hagyta el, a folyosón pedig egy szolgáló termett hozzá, elvette tőle a táskát és elindultak a lány szobájába. Útközbe  tájékozódott az itthon történtekről, pontosabban azon pletykákról, amiket az idő alatt kezdtek el terjengeni, amialatt távol volt. A helyzet eléggé komolynak tűnt és nem akart hinni a fülének. Ezio tényleg ezt tenné? A megrontás? Ezek igazak? Meglepődöttségét nem mutatta ki, arckifejezése továbbra is érzelemmentes volt.* - Egy jó forró fürdőt szeretnék venni - *Hagyta el a száját ez a mondat, mikor a szobába léptek, a cseléd azonnal a fürdőbe rohant és intézkedett, ő pedig kipakolta a holmijait. Mindent szépen a helyére pakolt, jelenleg viselt öltözékét is levette, amit a többi szennyesévelegyütt összehajtogatott és a kosárba rakott. A törülközőt magára csavarva, kezében a kosárral elindult a fürdőbe, ahol igencsak meglepte a szolgálót, hiszen csak egy törülközőben állt előtte.* - K..kkészen van...! - *Mutat a kádra és egy szempillantás alatt eltűnik a kosárral. Meredith elmosolyodott a lány reakcióján, egy csattal gyorsan feltűzte a haját és a forró, rózsa illatú habos vízbe ült. Lassan hátradőlt, kicsit lentebb csúszott, így csak dekoltásától látszódott ki. Szemeit lehunyva a történtekről és a pletykákról kezdett el gondolkodni, végül egy kicsit elbóbiskolt, de ez nem meglepő, hiszen ahol dolgozott eléggé megterhelő volt mind fizikailag, mind szellemileg. Egy óra elteltével felébredt, majd ki is szállt a vízből, a törülközőjét elvéve letörölte magáról a vizet, haját kiengedte, ami lágyan hullott arcába s magaköré csavarva azt ismét szobájába vonult, hogy felöltözhessen. Egy fehér, pántnélküli, combközépig érő koktélruhát vett fel, amin mell alatt lévő barna fűző díszelgett. Lábára pedig egy térd alá érő szintén barna színű csizmát húzott. Ezüstös haját egészen magasan fogta össze, elöl mégis néhány kósza tincs arcába hullott. Homlokán és kézfején viselt smaragdszínű köveket, mint fontos "kiegészítők",ugyancsak felvette. Az öltözködést követően az ebédlőbe ment, hogy haraphasson valamit.

2012.07.17. 19:29 Rainion

Talán még úgy sem tudnád kiédesgetni a vízből. *Tette hozzá Nwalcát illetően, majd  jóízűen együtt nevetett anyjával. De Enayla újabb szavai belé fagyasztották a jó kedvet. Már épp válaszolt volna, mikor egy cseléd lépett be az ajtón, hogy érdeklődjön, kérnek-e valamit. Rai jót mulatott, nem csak azon, ahogy a szolgáló teljesen összezavarodott és elveszett a hatalmas feladat alatt, amit Enayla kiszabott rá, de a módon is, ahogy anyja tette. Igazi vezető, gondolta magában, de mit is várhatnánk egy olyan erőskezű férfi lányától, mint Lord Avernoir? Mindenestre, ez izgalmas lesz.* Én tudom, hogy fontos képességem van, még ha nem is oly látványos, mint másoké. Csak nagyapám képtelen belátni ezt. *Mondta rendületlenül, miközben anyját figyelte, ahogy elpakol az íróasztalról. Ahogy beszélgettek, a papírtömeg egyre csökkent közöttük, s bár elsőnek olyan magas volt, hogy Rai alig látta közte Enayla arcát, mostanra csak pár boríték díszelgett az asztallapon.  Amint anyja hátradőlt, és homlokát kezdte dörzsölni, a fiú egyik szemöldökét felvonva nézett rá.* Sokat gyötör mostanában a migréned?

2012.07.17. 19:13 Enayla

*Arra hogy Rainion megismerkedne a Trenoir ikrekkel csak szemeit forgatja meg hisz tudja hogy hogy is és mennyire is akarja fia megismerni őket. Arra hogy ha Nwalca megint valahol úszik és hogy fiának nem lenne sok esélye megtalálni csak elneveti magát.* - Ha ő a vízben van csak úgy tudnám előkeríteni ha fokozatosan fagyasztom be a vizet alatta hogy kimásszon belőle. *Miután befejezte a nevetést látta hogy Rainion arca elkomorult ahogy a kötelezettségeiről esett szó. Tudja hogy fia ezt nem szereti de akárhogy is van idővel be kell látnia hogy majd lépnie kel s meg kell győznie nagyapját hogy Rainion döntése helyes lesz hogy nem a seregben akar lenni.* - Tudom tudom, csak arra kérlek hogy majd nagyapádnak ne kardoskodj ennyire a katonaság ellen mert sose vergődtök közös nevezőre. *Mondja nyugodtan fiának majd egy cseléd lépett be hogy szükségük van-e valamire esetleg. Enaylra felnézett a cselédre majd határozottan utasította a nőt.* - Igen még pedig hívjátok össze az egész személyzetet a kastély bejáratánál lévő aulába. Fontos közlendőm van mindenkihez így elvárom hogy mindenki ott legyen. Hagyja abba mindenki a munkáját egy időre és az aulában akarom látni. Ha mindenki ott lesz gyere vissza és közöld velem és majd megyek. *Utasította a cselédet mire az gyorsan meghajolt s már rohant is a folyosónde hirtelenjében azt se tudta melyik irányba menjen. Kissé nevetségesen hatott de nem tanúsított irányába túl nagy figyelmet. A lényeg hogy elsőként a cselédeket rendbe szedje.* - A te képességed is pontosan olyan hasznos és tökéletes akár az enyém vagy másé. *Dicsérte fia képességét is majd miután végzett az össze papírral elrendezte őket. A leveleket megírta, aláírta borítékba tette  kikészítette hogy a futároknak csak vinniük kelljen tovább a többi már nem kellő papírt pedig eltette az egyik fiókba. Végre rend lett az asztalon. Hátra dőlt székében majd homlokát kezdte dörgölni egyik kezével ismét sajogni kezd feje de most nem foglalkozhat vele túlzottan.*

2012.07.17. 18:49 Rainion

Nem sietek sehova. *Mondta, hogy anyja ne érezze úgy, ő sietetti a papírmunkák elvégzésében, s hogy demonstrálja, mennyi ideje van - lévén nappal -, még kényelmesen hátra is dőlt a székében, kezeit a tarkóján összekulcsolva.*  Pedig Ezio ikerlányait szívesen megismerném. A nővérükhöz már szerencsém volt, bájos teremtés. Kryshnát pedig majd előkerítem, ahogy Nwalcát is, bár ha jelenleg is víz alatt tartózkodik, nincs túl sok esélyem. *Ismerte be a nyilvánvalót. Nagyapja említésére viszont homloka ráncokba szaladt, újra előredölt a fotelben, könyökei a térdein támaszkodtak.* Pontosan tudom, mit szeretne tőlem az öreg, te pedig pontosan tudod, hogy nem bújok ki semmiféle kötelesség alól, ahogy azt is, hogy igazam van, ha azt állítom, hogy jobban megállom a helyem diplomataként, mint holmi katonaként a seregben. Nincs a birtokomban olyan képesség, mint neked, anyám, hogy manipuláljam a vizet magam körül... Helyette viszont egy szempillantás elég, s manipulálom az embereket magam körül. És ezt nem csak önön céljaim eléréséhez használhatom fel... *Vetett egy gonosz vigyort Enaylára.*

2012.07.17. 18:28 Enayla

- Ha ezekkel végeztünk mehetünk is. *Mondta arra vonatkozóan hogy fia vele akar tartani mikor a cselédekkel beszél. Már a papír kupacból azok maradtak amiket neki is alá kell írnia. A  fontosabb családdal és egyéb üzleti ügyekkel kapcsolatos iratokat nem csak Ezionak hanem neki is alá kell írnia. Ezzel is azt mutatják hogy a két család egyesítése után közösen irányít. Szinte már automatikusan gépiesen szignózza egymás után a papírokat Ezio kézírása és a két család pecsétje mellé. * - A család fele nincs a kastélyban Rainion és az a fele is akik benn vannak azok sem tudom hogy hol merre tartózkodnak pontosan. Ezio lányai a birtok területén szoktak tartózkodni de valahogy valamelyikük mindig megsérül. Nwalca szinte állandóan vízközelben van de ő is a birtokon van Krsyhna meg kitudja hogymerre jár kel így Ezio nélkül de feltételezem ő is itt van valahol. És ennyien vagyunk elérhetőek a kastélyban. *Ahogy elsorolta ki merre található esetleg csak felsóhajtott hogy most neki kell erre is felügyelnie. Figyelnie kell hogy senkinek se essen komolyabb bántódása. * - Nwalcát majd esetleg megpróbálhatnád lekötni valamivel ti tudom hogy nagyon jóban vagytok. De az is lehet hogy elbeszélgetek kicsit a feleségével hogy s mint vannak. *Gondolkodik hangosan amit így fiával is megoszt majd elmosolyodik enyhén gonoszan ahogy megint fiára pillant mikor az szóba hozza hogy Ezio nincs a kastélyban.* - Fiam te is látod mennyi dolgom van. *Ismétli megint el amit az imént mondott tehát ezzel is jelezve hogy úgy sem hiúsíthatja meg Rainion csábítási akcióját. * - Erőnlétedet tekintve te is beleillenél a seregbe így ne hangoztasd annyira hogy nem akarsz katona lenni és inkább diplomata babérokra törsz. Nagyapád tudod mennyire szeretné hogy a családért harcolj. *Intette kicsit fiát, noha Enayla apja aki Rainion nagyapja feleségével együtt nem tartózkpdnaka kastélyban. Ők nem költöztek be egyenlőre ebbe a közös kastélyba ők maradtak az Avernoir kastélyban. *

2012.07.17. 18:00 Rainion

*Anyja első kijelentésére, miszerint mindenhol meg tudják oldani a felmerülő problémákat, csak családon belül nem, csendben maradt. Más pozícióba helyezkedve, egyik könyökét a fotel karfáján nyugtatva, mutató ujjával alsó ajkát eltakarva figyelte Enaylát, ahogy a keze ügyébe kerülő papírokat nézegeti és rendezgeti az asztalán.* Azt igazán megnézném! *Jelentette ki vigyorogva a cselédek csendreintésére vonatkozóan. Bár neki nem volt különösebb gondja velük - az ő lepcses szájuknak köszönhetően értesült végül is Ezio félrelépéséről legelőször -, de azért igazán szórakoztatónak találta a gondolatot, hogy rögvest miután anyja átvette az irányítást a kastély felett, máris megrendszabályozza a benne dolgozókat.* Ezio most nem tartózkodik házon belül, tudomásom szerint. Kryshna viszont annál inkább. S mire a Lord visszatér a hadjáratból, nemcsak én, de apám is itthon lesz. Jelenleg, úgy látom, nem zavar sok vizet az, hogy a Lord mi szándékozik s mit nem. *Válaszolta higgadtan anyjának. Mozdulatlan pókerarccal hallgatta végig, ahogy Enayla először - látszólag - elveti ötletét, majd kisfiús vigyor húzodott arcára, mikor a nő körülbelül kijelentette, hogy elnéz a tettei fölött, s szabad kezet ad neki.* Nem fogod megbánni a döntésed. Végül is, engem inkább a "tárgyalóasztal" mellé teremtettek, nem csatába. *Utalt utolsó mondatával képességére, miszerint képes bárkit megbabonázni és a jobb döntésre bírni.*

2012.07.17. 17:41 Enayla

- Úgy tűnik. *Ért egyet fiával röviden miközben a szomszéd démon család levelét olvassa mely tele van sűrűr hálálkodással és köszönetnyilvánítással hogy a seregük megvédte őket s a rájuk leselkedő csata megoldódott.* - Úgy látszik mindenhol meg tudjuk oldani a problémákat csak a családon belül nem megy ugyanez. *Szögezi le a papíra vonatkozó véleményét majd félre rakva egy újabb iratköteget vett kezeibe az asztalról.* - Visszatérve a cselédekre azonban össze akarom hívni mindannyiójukat és kicsit ráncba akarom szedni őket. Ha enyhíteni akarunk a készülő családra leselkedő  hisztérián elsőként a személyzetet kell csendre inteni hogy ne szivárogtassanak ki semmit ami mégjobban gyengíthet minket. Még ma megejtem ezt. *Közölte első feladatát fiával majd hallgatta fia tervét tovább. * - Az ötleted nem rossz fiam bár azt eddig nem tudta hogy Ezio közölte velem legutóbb hogy nem szándékozik Krsyhnát mellőzni kegyeiből. Szinte azt kaptam alku gyanánt hogy én maradok a felesége ahogy a törvény megköveteli de Krsyhna mint szerető szintén marad tetszik nem tetszik. *Osztja meg Rainionnal a további információkat a történésekről, hogy teljesen tisztán lásson. * - Azonban egy próbát megér ha Ezio hajlandó lesz szóba állni még velem a megkövetelt etiketten túl. *Egyezik ebbe az ötletébe bele majd az elcsábításra csak elhúzza a száját kissé mert még mindig nem akarja belevenni fiát ebbe az egészbe de tudja hogy ha fia egyszer valamit a fejébe vesz attól nem tágít.* - Továbbra sem tetszik hogy belefollyál te is ebbe az egészbe, mindemellett.. *kezdi miközben hátra dől székében kezeit a karfára pihentetve majd a rengeteg papírt nézi folyamatosan.*... nem figyelhetem és követhetem lázadó és kamasz gyermeken minden lépését nyomon s nem felügyelhetek mindenre miközben ennyi probléma van s apád sincs itt hogy ő figyeljen rád. *Sóhajt egy mélyet majd fiára néz. Ebből tudhatja fia hogy ugyan nem tetszik teljes mértékben ez az egész de mintha engedélyt adna ezzel, hogy úgy tesz mintha vagy nem tudna semmiről vagy ismét szófogadatlan lenne fia. *

2012.07.17. 16:56 Rainion

*Szótlanul hallgatta végig anyját, amíg az erdőben bandukoltak, majd a lovakra ültek. Szerencsére a hajnali napfény még nem volt bántó szemeiknek, Rainion mégis újra meglepődött azon, mennyire sűrű és mennyire nem engedi át a napfényt az Örök éj erdejében élő fák lombozata, ahogy kiértek a növények közül.  Az istállónál ő is megvárta, míg a szolgák meghajoltak előtte, majd lassan leereszkedett a fekete szőrű ló hátáról, s egy "viselkedj jól, fiú" mondat kíséretében megpaskolta a pofáját, csak ezután engedte át a kantárt a mellette várakozó cselédnek. Engedelmesen követte anyját a kastélyba, fel a márványlépcsőkön, amik alig észrevehetően csillogtak a súlyos, behúzott függönyök közti résen beesett napfény alatt, át a sötétbe boruló folyosókon, egészen a dolgozóig, ami, meglepetésként, fürdött a fényben. Enaylát nem zavarták a napsugarak, ahogy letelepedett a bőrfotelbe, papírtól roskadozó íróasztala mögé, s Rai is csak egy kicsivel érezte zsibbadtabbnak magát, mint az éjszakák folyamán. Helyet foglalt anyjával szemben.* Úgy tűnik, a cselédségnek még a pletykálkodás mellett is van ideje kitűnő munkát végezni. *Bökött fejével a magasra törő irathalmok felé. Aztán elhúzta a száját, anyja első szavait hallva, utolsó mondata végére viszont már újra a jól megszokott Rainion-vigyor telepedett az arcára, hisz' tudta, anyja mégis kíváncsi arra, mit fundált ki. Előrehajolt, hogy az asztalra könyökölhessen.* A terv egyszerű. Elcsábítom Kryshnát, elvonom a figyelmét Ezioról, s te eközben elhiteted a Lorddal, hogy eleged van a viszálykodásból, beláttad, hogy mindkét család érdeke, s a legjobb példa a többi generációnak, ha ti elfogadjátok egymást hites társaitokul, megbékéltek egymással és a helyzettel, satöbbi, satöbbi... *Magyarázta, miközben egyik kezével bőszen gesztikulált mondandójához.* És mindeközben még apám büszkesége is kapna egy dőfést.

2012.07.17. 16:34 Enayla

*Rainion szavai miszerint ne versenyezni akarjon Krsyhnával elgondolkoztatja. Valahol igaza van hisz nem mutatna akkor magából mást csak egy végletekig féltékeny asszony utolsó esetleg próbálkozásait a férjével szemben hogy megmentse már már halott kapcsolatukat. * - Még fiatal vagy fiam de majd rájössz ha egy nő sokáig nem enged egy férfinak a férfi előbb utóbb megunja a küzdelmet és az osztromot. Keres inkább mást akit könnyen megkaphat. *Közli szinte tényszerűen fiával Enayla. Megrázza fejét miközben még csak lovát vezeti ki a sűrű növényzetből.* - Nem gyötri hanem dühíti s megalázva érzi magát. A különbségpedig nagy. *Zárja le aezzela témát. Megvárja míg fia is felszáll a lóra s indul vele vissza a kastélyban szép nyugodtan lassan. Úgy tesz mintha Rainion utolsó mondatára ügyet sem vetne miszerint a fiú bosszút akar állni apján. Már hajnalodik s nap első sugarai megmutatkoznak a kastély falain ahogy szép lassan érkezik a reggel. Az istállóhoz érve megvárja míg a cselédek odaérnek hozzájuk. Nem száll le addig lováról, egyenes tartással s komoly tekintettel mered le rájuk. Miután meghajoltak előtte csak ezután adja át nekik lovát hogy vigyék be a boxába csutakolják le s adjanak neki enni s inni. Ahogy végig néz a sürgő-forgó személyzeten magába eldönti hogy ha változtatni akar a mostani helyzeten elsőként a cselédek viselkedésén kell változtatni. Noha előtte s férje előtt nem csacsognak nem sugdolóznak hisz nem mernek a család előtt viszont sajnos úgy látszik elengedik magukat ami nem éppen jó a mostani helyzetben. Int fiának ahogy beértek a kastélyba hogy az Avernoir szárnyba kövesse egyenesen a család dolgozó szobájába. Mivel most ő vezet az asztalon már várja is jó sok irat s papír amelyet át kell néznie. Macskája elfoglalja szokásos helyét a szobában lévő kanapén, ő maga pedig a hatalmas fa íróasztal mögé lép s kényelmes fotelben foglal helyet. A szobát a nap fényes s még meleget adó sugarai töltik be ahogyan a hatalmas ablakon süt be.Elkezdi a papírokat olvasgatni amiket a futárok neki hagytak ott. * - Nem örülök neki Rainion hogy apáddal még mindig viaskodni akarsz. Nem a legmegfelelőbb alkalom arra hogy a családon belül még több viszályt szítsunk. *Mondja felnézve a papírokból fia szemébe majd vissza tér az olvasáshoz.* - De milyen anya lennék ha nem hallgatnám meg az egyetlen fiam terveit és ötleteit. *Ezzel jelzi hogy talán vevő fia tervére és mesélje el mire gondolt pontosan egy sunyi vigyor kíséretében. *

2012.07.17. 08:22 Kryshna

* Rövid, reggeli lovaglás után tér vissza a kastélyba. Mivel hajnalok hajnala van,nem is számít rá, hogy még ébren lenne más rajta kívül. A kastélyba előbb ér vissza, mint hogy Enayla és Rainion visszatérne oda. Arca kipirult, látszik rajta, hogy a szabadban járt. Kivételesen nem elegáns egyberuhát viselt, hanem durva anyagú, barna nadrágot, és hozzá egy libbenő ujjú vörös selyemfelsőt, melynek belső bélése szintén elég durva, hozzá barna sálat vet fel. Nem véletlenül választotta így. Az anyag jobban kidörzsölte sebeit, fokozva azok látványi hatását. Bár sajgott, de fogait összeszorítva elviselte. Úgy dönt, elfogyaszt valamit, mielőtt az esküvő tervezéséhez látna. Mások egy életvidám, mosolygós nőt látnak most, aki látszólag izgatottan várja férje érkezését.. közben lelkét tébolyító gondolatok dúlják. Nem számított arra, hogy ennyire fog hiányozni neki Ezio -testestül,lelkestül -, és ez aggasztja. Reggel óta csak ő jár a fejében, izmainak szorítása, izzó tekintete.. Mikor senki nem látja, kezeibe temeti arcát egy percre, s háttal nekidől a kastély falának. Vagy az kavarta volna fel így, hogy vőlegénye még itt sincs, ezzel is tovább húzva az időt, melyet egyedül kell itt töltenie? Esetleg az, hogy rövidesen szinte az egész család meg fogja gyűlölni?  Meredith, Celia, Drina azért, mert lányai a férfinak, s így elképzelhetetlen lehet számukra egy ilyen tett. Az Avernoirok pedig.. hát, ezt jobb nem is részletezni. De sokat gondolkozott már ezen. "Hogy voltam képes erre?" Teszi fel magának a kérdést, de azonnal el is mosolyodik, hiszen egyértelmű a választ... Felemeli arcát s tekintetét. Ha jegyese megérkezik, nem hagyhatja magára. Biztos volt benne, hogy hála a pletykáknak, már a fél kastély sejt valamit. Vőlegényét pedig, ha egyedül mászkál,nagyon könnyű lenne egy szóra leinteni. Vagy még szebb lenne, ha a férfit maga Kryshna előtt szembesítenék? Nyílt színi dráma. Egy pillantás alatt elküldhetik a kastélyból. A férfi felbontja jegyességét, s ő kivert kutyává válik.  És most Enayla a kastély ura..  felnevet a lehetetlen helyzeten,így oldva feszültségét, aztán elindul végre az étkezőbe, immár az esküvői papírokkal a kezében. Majd a jövő ad választ, tévelygéseire, döntéseire. Könnyed reggelit kér a cselédektől, majd az asztalnál helyet foglalva a levelekbe mélyed. Arca elgondolkozó, de semmilyen más érzelmet nem tükröz. *

2012.07.17. 01:30 Rainion

Nem hiszem, hogy versenyezned kéne vele. Kryshna lehet bármilyen gyönyörű, Ezio máris megkapta. Te viszont visszautasítottad, és ne hidd, hogy efölött csak úgy nyugodt szívvel tovább tud lépni egy férfi. Főleg, ha olyan büszke és tiszteletreméltó személy, mint ő. Emellé még a felesége is vagy, és szörnyen gyötörheti, hogy nem tud irányítani. *Mutatott rá Rai vigyorogva.* Talán meredeknek tűnhet az ötletem, de tökéletesen beválhatna. És igen, mindemellé apámon is bosszút állhatnék egy bizonyos szinten. *Vigyorgott bizakodva. Amint anyja kijelentette, hogy most ő a családfő, majd felkelt a szikláról, Rai is a lovához lépett. Megigazította Balance-on a nyerget, majd felpattant rá, s kényelmes ügetésbe fogta az állatot. Immár csöndben szelték át az erdőt a kastély felé, hogy az éjjel további részét némi pihenéssel töltsék, és a - kivételesen - némi biztonságot nyújtó reggelre várakozzanak.*

2012.07.17. 01:17 Enayla

*Tudja nagyon jól hogy a kényszer házasság felbontása nem megy ilyen egyszerűen sőt szinte sehogy sem menne. Csak az egyik fél halála bonthat fel egy ilyen házasságot, ami lássuk be nem ép kecsegtető mód a válásra. Az sem működne ha csak egyikük eltűnne és nyomát vesztenék mert a Vének addig keresnék az eltűntet míg az elő nem kerül és ha kell akarattal ráncigáálnák vissza annak helyére akár félholtan is. Ez sem a legjobb mód. Fia tanácsára csak felvonta egyik szemöldökét ahogy ránézett.* - És mégis megmondanád hogyan versenyezzek egy egzotikus szépségű hercegnővel aki rögtönm ugrik Ezio minden óhajára? Láttad a vacsoránál mikor megérkezett hogy már akkor mennyire nyájas volt vele és tisztelgett előtte. Ami jó valljuk be kijár egy királynak de akkor ez az most megérkezett elesett magányos nő aki senkit nem ismer szerep tökéletes. Rainion édes fiam mégis hogy legyek én esendő és gyenge segítségre szorolú nő? *Kérdezi fiától kérkedve. Abban igaza van gyermekének hogy valahogy vissza kell szereznie Eziot mert most már vissza akrja szerezni ezt eldöntöte csak még fogalma sincs hogyan tegye. Fia ördögi mosolyára és sunyi kérdésére rögtön megcsillant a szeme.* - Téged nem akarlak ebbe belerángatni fiam és tudom miben akarsz sántikálni. Apád aplafonon lenne ha megtudná. *Ugyan ellenkezett de valahol még jó ötletnek is találta nah nem azt hogy Rainion is belkeveredjen ebbe az egész bonyolult történésekbe de maga az ötlet nem is rossz. * - Ideje vissza mennünk fiam! *Állt fel határozottan s indult meg lova felé.* - Míg Ezio távol van én felelek mindenért a kastélyban kell lennem és majd ott folytatjuk a beszélgetésünk. A nap lassan fel kel. *Kioldozta a kikötött lovat majd felült rá. Nala rögtön ugrott rá a lóra jelezve hogy nem fog gyalogolni ha mindenki lóháton utazik. Nem szivesen megy vissza a kastélyba viszont egyrészt kötelessége másrészt pedig bogarat ültetett fiaa fülébe és van egy saját terve is, de mivelnagyon jól tudja hogy Lumier istennő a sötétségben kiváltképp az örök éj erdejében bármit meghallhat és azonnal értesítené Eziot ha neki úgy tetszik nem akar elhamarkodni semit. El megy az erdőből s megvárja míg nappal lesz s a napfényben úszó kastélyban mikor Lumier nem lehet fültanúja semminek akkor társalog tovább fiával.*

2012.07.17. 00:39 Rainion

Nem bonthatod. Az utolsó dolog lenne, amit a Vének megengednének. Vagy még az se. Kell nekik a két családra kényszerített látszólagos béke, még ha minden egyes démoncsalád, legyen bármennyire is satnya és erőtlen, pontosan tudja, mennyire ál és elgyengítő ez a dolog. *Sóhajtja, miközben egyik lábát talpra húzta, a mellkasához közel, s könyökét úgy helyezte rá, hogy kézfejének dönthesse homlokát.* Hagyd Kryshnát. Mutasd meg Ezionak, mennyivel jobb vagy. Mennyivel jobbat kaphatna. Mennyit veszít. Aztán légy vele újra ugyanolyan hűvös... Vagy nem tudom. Egy bocsánatkérésre legalább méltóztatotta nemesi ajkait? *Morogta még mindig dúlva-fúlva maga elé. Apja említésére viszont felkapta a fejét, és Enayla felé fordította.*  Apám? Legalább megérti majd, min mentél keresztül. Ha számít neki ez egyáltalán  bármit is. De... mit szólna ahhoz Ezio, ha a saját szeretője csalná meg? *Ördögi vigyor terült szét az arcán a gondolatra.*

2012.07.17. 00:26 Enayla

- Szerinted engem nem dühít ez az egész helyzet Rainion? *Csattan fel hirtelen dühösen. Nem fiára dühös hanem saját magára az egész családra ami történt és mindenre ami ide vezetett. Mélylevegőt vesz hogy újra vissza tudjon váltani normál hangnemre. Az ő büszkeségét is sérti ahogy ezzel a tiltott násszal szinte semmobe nézik az Avernoirokat.* - Ha tehetném felbontanám a házasságom. Talán jobb lenne. Pedig azt hittem most más lesz minden... *Újra messze réved tekintete ahogy az Ezioval eltöltött röpke pillanatait élte meg amely arra késztette hogy nyisson a férfi felé s engedje közeledni férjét. De mindhiába még esélye sem volt megpróbálnia közölni Ezioval hogy békülni akar. Elsőkénti szomorúsága most ismét dühvé alakul át benne ami arca merevsége tükrözi a legjobban.* - Attól tartok fiam ha újra harcba szállok Ezioval miszerint nem alázhatja mega családunkat csak magamtól még távolabb lököm Krsyhnához pedig annál közelebb. Padhelyzetben állok. *Mondja tanácstalanul. Tényleg nem tudja mit léphetne ha újra megkeményedik s az erős rideg nőt mutatja és harcba száll a családjáért csak még nagyobb széthúzáshoz vezet cselekedete. Ezio csak mégjobban elhidegül tőle, márha ettől jobban lehetne még. * - Vajon mit fog ehhez szólni apád ha visszajön? *Kérdezi fiára nézve akin látja hogy próbálja türtőztetni dühét. Hirtelen haragú természetét szemmel láthatóan anyjától örökölte a fiú.*

2012.07.17. 00:13 Rainion

*Anyja határozott szavaira lassan felemelte a fejét, tekintetét a nőre függesztette. Szótlanul hallgatta végig, amíg az magát korholta. A bensője legmélyén tudta, hogy anyjának részben igaza van, mégsem akarta elfogadni. Nem. Képtelen rá. Nem ő csalt meg, hanem fordítva, ráadásul másodszorra. S az sem enyhítő körülmény, hogy egy magas rangú démon műveli ezt vele. Egy Trenoir. Rai forrt a dühtől.* Nem érdekel a diplomácia, nem érdekelnek a kapcsolatok, csak ez a romlott család érdekel, ami szépen, lassan, de egyértelműen egyre kisebbre őrli magát! Saját magát! A háború, a Vének döntése... Ez az egész helyzet! Nem tudom elfogadni. Élhetünk együtt a Trenoir-okkal, de nem kezelhetnek minket se kutyaként, sem olyanokként, akik eldobhatók és megsebezhetők... *Szavai egyre halkabbak lettek, végül elhaltak. Csend húzódott a tó felett, csak a különféle állatok neszezése hallatszott körülöttük. Rai halkan felsóhajtott, s valamerre a távolba, a sötétbe meredt. Le kellett hűtenie magát, de pontosan tudta, hogy az első alkalommal, ahogy szembetalálkozik Ezioval vagy Kryshnával, újra kitör majd.*

2012.07.16. 23:57 Enayla

*Örömmel állapítja hogy gyermeke nem felelőtlen és tudja hogy mit szabad és mit nem. Valóban minden démonban van némi felsőbbrendűségi komplexus ha az emberekkel hasonlítják össze magukat. De hát valljuk be tényleg feljebb állnak a ranglétrán. Mind erőben különleges képességekben és lehetne még sorolni bőven. Mikor Rainion arcán látja a döbbenetet majd az idegességet érzi hogy min mehet keresztül a fiú. Egyszer már ez tényleg lejátszódott a családban hisz ezért is távolodott el apjától Rainion. Fia szavaira rögtön rákapja a tekintetét.* - Rainion nem! *Szól rá rögtön. Neked nem kell tenned semmit. Ez az én problémám fiam. Nem csak ő az aki széthúzza acsaládot. Te is tudod hogy viselkedtem Ezioval. Ellene fordultam és megváltozott és tettem ilyenné hogy képes legyena király szeretőt tartani. Túl későn kaptam észbe s túl későn akartam változtatni a kapcsolatunkon. *Sóhajtja lassan s elkeseredetten.* - Ha itt lettél volna akkor sem tehettél volna semmit fiam. Nekem kellett volna többet tennem de nem tettem. *Mondja fia szemébe nézve magát az igazságot a fájdalmas tényt.* - Ha jól tudom Krsyhna családja nem tartozik a nagy démon nemzetek közé kisebb a rangjuk a családjának csak a kapcsolataik amik igen szélesek és kecsegtetőek a mit családunk számára így gondolom ha a családja megtudja hogy nem egy Avernoir tag lesz a férje a lányuknak hanem maga a Trenoir család királyával van viszonya nem hinném hogy ellenkeznének. Diplomácia és hataloméhség ennyi az egész ha az érdekeket nézzük. *mondja közömbös hangon ahogy a tóra pillant s ott pihentetti tekintetét egy ideig.*

2012.07.16. 23:37 Rainion

Egy ember lány sem méltó arra, hogy gyermeket nemzzek belé, s a félvérek amúgy is erőtlen jószágok. *Válaszolta anyjának higgadtan. Kijelentése pökhendinek hangozhat, de Rai valószínűleg semmivel sem nagyképűbb, mint bármelyik másik démon. Ez velük született tulajdonság, többnek érezni magukat az embereknél. A nő következő két mondatára először ledermedt, ahogy jeges felismerésként csapott le rá az érzés, hogy ez már megtörtént egyszer. Jól lehet két teljesen különböző kapcsolatról beszélünk, annyi mégis közös, hogy anyja sínyli meg a dolgot. Ledöbbenése csak egy pár másodpercig tartott, utána rögtön talpra szökkent, és villámló szemekkel tekintett le Enaylára.* Nem hagyhatom. Ezio a békés és összetartó családról prédikál, s most meg ő húz szét két kapcsolatot is?! És nő családja? Mit szólnak ahhoz, hogy megrontják lányukat  az esküvője előtt?! *A mondandója végén már szinte ordított és tajtékzott a dühtől. Ahogy kifogyott a szavakból, újra lepillantott anyjára, aki - bár gúnyoros álarcot erőltetett magára - mégis megsebzetten ült a sziklán. Fia bűnbánóan roskadt le mellé.* Elmegyek, és visszatérésemre ez fogad... Ha itt lettem volna... *Suttogta szinte meghallhatatlanul.*

2012.07.16. 23:20 Enayla

*Arra hogy a fia az emberek falujában volt szemeit forgatja nem kezd bele megint hogy ha egyszer is kiszúrják hogy ő nem közéjük való, nem mebr hanem démon hatalmas bonyodalom lehet belőle. Azzal lesz vádolva hogy megzavarja az emberek életét. Pedig csak kíváncsi és érdeklődik meg ismeri fiát hogy jót szórakozik az emberek által kreált tévhiteken. * - Csak ne hozz haza egy terhes ember lányt. *Mondja Rainionnak intve. Mikor fia elmondja neki hogy a cselédek kikről pusmognak mostmár biztosra veszi hogy aza téma amire gondolt.* - Ezio megcsal Krsyhnával. Feltételezem mostanra már a szeretője a kisasszony. *Mondja az utolsó mondatot gúnyosan  elhúzva száját. Nem kertel fiának, hisz tudnia kell hogy áll most a család. Hangja ismét teljesen rideg és közömbös.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]