[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
- Ez.. ez nem igaz. * Kapja fel a fejét hirtelen a szavakra, tagadólag rázza fejét, de ezzel csak mégjobban igazolta azokat. Hiszen szemeiben újra feltűnt a félelem, és mivel alapjáraton nem volt titkolózós ember, nagyon nehezére esik ezt palástolnia újra, nem volt hozzászokva. És bármit it mondana még, egyszer csak megint azt veszi észre, hogy a ismét csókot kapott, ráadásul egy nyelveset, akarva-akaratlanul most még szemeit is lehunyta , kezeivel viszont lökte volna el magától Nwalcát - ezzel tökéletesen kimutatva érzéseit. Hogy mélyen legbelül akarja is , meg nem is. De ezt még ő sem tudta. Csak azt, hogy megint ugyanitt van, megalázó helyzetben,egy vigyorral szemben. Ami igazán megijesztette, az mégsem ez az egész volt, hanem saját maga - az, hogy az előbb szívverése felgyorsult. Ott dobolt a mellkasában, verdesve, mint szárnyaszegett lepke. Ez nem normális.... de még ráfoghatja az alkoholra. És ha játék, hát.... * - Lehet, hogy én nyuszi vagyok.... * Visszahajol közelebb, már-már Nwalca arcába, és egész gyors mozdulattal teszi ezt. Szemei most megváltoztak, jellegzetes huncutsága csillan bennük, és valami elképesztő sunyiság. Hangja is mélyebbe vált. Jobb kezének mutatóujját Nwalca alsó ajkára helyezi, és finoman simít végig rajta* - .... de az előbb te is megijedtél tőlem. Megleptelek. Én, a kis kölyök... * És itt furcsán, hidegen és halkan felkacag* - Ezt mivel magyarázod, mégis? * Itt pedig már suttog, mosolya eltűnt arcáról. Csak kutató, mély és őszinte szemeivel néz Nwalca furcsa szempárjába. *
|
Nwalcát tényleg meglepték a következő percek. Dermedten, teljesen sokkosan hagyta, hogy a kölyök durván csókolja meg, hosszúra nyújtva azt. Amint ajkai szabadok lettek, be is harap az alsóba és idegesen, zavartan kezdi rágcsálni. Látja a másik zavarát, de jelen pillanatban ő is igazán zavarban van ahhoz, hogy megszólaljon. Még ő sem ért férfihoz így, s hozzá se értek, eddig azt hitte, hogy szerencséje volt. De most...most ez mind porba hullott. Viszont, ahogy visszaemlékezik a másik rémületére újra egy hatalmas vigyor húzódik ajkaira.
- De... előbb megrémültél. Talán a pici szíved fél tőlem? - vigyorog s mivel nincsenek is olyan távol egymástól, újból a másik ajkaira tapad, de most nyelvét is használja, hogy megmutassa a másiknak, ő ilyet is tud. Csak kicsivel tart tovább, mint a kölyök csókja, és nem is durvább, inkább félénkebb, zavart, ahogy Nwalca nyelve a másik fiú szájában fonódik a kölyök nyelvére. Fel is sóhajt az új érzésre, pedig nem akart. Amint teheti elválik tőle és a jól ismert vigyorával mered a másikra.
- Nyuszi ül a fűben - kezdi énekeli, de abba is hagyja, mert nem tudja tovább, és nem bírja türtőztetni magát, zavartan pillant el máshová. Még mindig nem érti, hogy miért van ennyire zavarban, és fél kissé a másik lépésétől.
|
* Végre kiül arcára a kaján vigyor, amint látja, hogy Nwalcának is oda tudott szúrni, még akkor is, ha ez ilyen apró hülyeséggel sikerült, amit nem is hitt igazán, hogy beválik majd. Calixte pedig épp kezdte visszanyerni öntudatát, bár eléggé bárgyún mosolygott Nwalcára, ahogy az szavalta első mondatait. De amikor a fiú elmosolyodik, furcsa balsejtelem járja át, mosolya azonnal leolvad. Mintha csak megsejtené, mi vár rá az elkövetkezőkben, és minek dobja oda magát mindjárt. Teste megdermed, ahogy Nwalca nem csak hogy közelít hozzá, hanem ajkaihoz érinti sajátját. Olyannyira meglepődik a lépésen, hogy karja is elernyed, s elengedi az eddig szorongatott felsőrészt. Elkerekedett kék szemeiben nem hogy meglepettség, de egyfajta rémület is játszik, bár ezt gyorsan igyekezett elrejteni, de Nwalca biztosan meglátta még. Soha az életben nem ért hozzá még férfi, soha. Bőre könnyen kipirul, és zavartsága azonnal meg is jelenik rajta, immár erősebb pír formájában. Mered Nwalcára, csupán pár centis távolságból. Mikor azonban meghallja a fiú gúnyos hangját, és látja cseppet sem kedves vigyorát, a düh újabb hulláma járja át, és ez az újfajta zavartsággal keveredik. *
- Azt hiszed, kiismertél?! * Már majdnem kiabálja ezt, nagyon is hevesen. Arcán látszik a dac, ahogy újra megragadja Nwalca ingének szélét most mindkét kezével, úgy vonja oda magához, és nagyon durván, minden gyengédséget nélkülözve csókolja őt meg. Sőt, nem is röviden teszi ezt. Aztán elhúzza fejét, nem is nézve Nwalca szemeibe, ráadásul kapkodja a levegőt. Fogalma sincs, mi ütött belé, és ez megijesztette. És még mindig szédült, de a tudata már nem annyira ködös, arcán halvány pír ül. Mi a francot csinál...? Annyira lekötik zavaros gondolatai, hogy meg sem bír szólalni, de még csak az inget elengedni sem. *
|
Az a bizonyos mondat kissé felnyomta benne a vizet és miután a kezdeti sokkból felalélt, morgolódva tekintett a fiatal fiúra, aki immár közelebb húzva magához próbált értelmes mondatot összerakni. Nwalca úgy döntött, hogy igenis magára veszi ezeket, főleg amit édesanyjáról beszélt.
- Most jöttél csak meg, erre megsértesz már az elején, most meg anyámmal... gúnyolódsz! - nehezére esik a szavakat értelmesen kipréselnie magából, de sikerül neki.
- Semmikor sem tűnsz veszélyesnek... - vigyorodik el a végére és nézi, hogy a mellette fekvőt még inkább elönti a düh. Aztán Nwalca olyan tesz, amit józanul nem biztos, hogy megtenne, sőt még részegen se nagyon, de egyszerűen muszáj cukkolnia a fiút, nem hagyhatja, hogy a kölyök legyőzze. Váratlanul hajol közelebb, s nyomja ajkait a másikénak pár másodpercig. Szemeit nem hunyja le, és nem is nyújtja el a csóknak aligha nevezhető kis szájrapuszit.
- Na most legyél nagy legény... vagy talán visszariaszt az ilyesmi? - ördögi vigyorral húzza el megdöbbent társától fejét. Biztosra tartja a győzelmét a másikkal szemben, mert kötve hiszi, hogy a másik visszaadja ezt.
|
- Pedig édesanyád nem panaszkodott... * Morogta az utolsó mondatokon gúnyolódva. Az ő feje is fájt, bár az inkább a tetemes mennyiségű italtól, amit vedelt. Barna haja kócos volt, és néhány tincse a szemeibe lógott. Azt érezte, hogy a kövön van, a földön, és ez a fiú,férfi.. már megint csak nevet rajta. Dühe nem hagyott alább, főleg, mivel még kritizálta is őt. És ez erőt adott neki. Hason feküdt, így most baljával felnyomta magát, és bár szédelgett, tekintete elszántságot sugárzott. Nwalca felé hajolt, és erőtlenül megragadta Nwalca felsőjét, annak nyakrészén. Pontosan a szemeibe nézett, mélykék szemei csak úgy lövellték magukből a feszültséget és haragot. *
- Na idefigyelj... ne.. merészelj ... kinevetni engem... mert nem vagyok hajlandó csak úgy eltűrni. Lehet, hogy most nem tűnök olyan veszélyesnek... de amint tisztább lesz a fejem, igenis megmutatom. * Most látszott rajta a dühön kívül az a gyermeki makacsság, ami őt olyan jól jellemezte. Arcán látszott főleg az is, mennyire fiatal még. *
|
* Vörös hold fénye derengett át a méretes ablakon, mely meredek sziklapartra nyílt. Itt nem csobogott vízesés, nem nőttek már fák, mint egykoron egy letűnt világból, kopár volt és elhagyatott. Ellentétben a kastéllyal, melyet ráépítettek, s már-már lüktetni látszott a benne lévő sötét, démoni energiától. Egyszerű halandó - legyen az emberi lény vagy állat - képtelen volt megközelíteni élve.
Csillagtalan volt az éjszaka,s egyedül ez a piros gömb világított veszettül. A Vízesések kastélyában új dolgok ígéretét hozta ez a furcsa tünemény, de Kryshnának...
Nem tudta, hogy mikor szenderült el pontosan.. valószínűleg álomba sírta magát. Nagy szerencséjére,nem álmodott semmit, csak hunyt szemekkel hullt bele az alvásra jellemző sötétségbe. Valaki este betakarhatta őt, mert durva - talán medveszőr - takaró fedte be testét. Most lassan nyitogatta sűrű pillájú, ködös szürke szemeit, és konstatállta, hogy azok bizony fájnak. Ahogy finoman meg akarta érinteni szemhéját, s emelte karját, egész testébe hirtelen hasított bele a fájdalom. Erőtlenül nyögött fel, s automatikusan megpróbálta felhúzni lábait, amolyan embrió-pózba. De csak egyik lábát sikerült, a balt kínzó volt megmozdítani is, így azt hagyta, a másikat viszont átkarolta bilincs-karláncú kezeivel. Felpillantott a vörösen ragyogó szoba árnyaira. Szóval éjszaka van. Feltűnt-e vajon bárkinek is a hiánya...? Alig járt ki a szobájából az utóbbi időben... Ezio... biztos fontosabb dolga is van most annál, mint hogy elcsatangolt szeretőket hajkurásszon... de nem, jobb is, ha nem jön ide... mert...
A nő elméjében élénk képek jelentek meg, és ő sikított, ordított, ahogy csak torkán kifért, majd zihálva hajtotta le fejét, érintve azzal felhúzott jobb térdét. Nem csak testét, lelkét is épp eléggé meggyötörtnek érezte... mielőtt megtörtént volna, Azeroth mesélt. Carmenről. Ezioról. És ahogy a nő tökéletességéről, eszményi szépségéről és viselkedéséről szó esett, Kryshna úgy süllyedt el egyre jobban lelke mocsarában. Hogy is képzelte, hogy társa lehetne ennek a férfinek...? Sokkal de sokkal magasabban állt ő felette. Nem jöhet ide, nem találhatja így itt.... s könnyei majdnem újból eleredtek, de eszébe jutott még valami. És erre átjárta a rémület. Hogy is mondta...? " Én magam fogok érte menni. " Jeges borzongás futott végig a tagjain. Nem veszítheti el újra őt... bár ez ellent mondott előbbi gondolatának, de képtelen volt racionálisan látni most bármit is. Zihálása abbamaradt, ehelyett agyát vette igénybe komolyabban. Hogy szökhetne meg innen..? Teste tompán lüktetett a fájdalomtól továbbra is, jelezve, hogy az bizony nem egyhamar lesz. . *
|
Mulattatta, hogy a kölyök ennyire tüzes kedvében van és tiszta piros lett az arca, leginkább a dühtől. Amikor megindult felé kicsit elbizonytalanodott, mert ha őt most tényleg teljes erőből megüti a srác, akkor pár foga a padlón fog landolni, már ha az arcát találja el. Már védekezne, de Cal egyensúlya meginog és pár pillanat múlva már mindketten a földön hevernek. Cal hassal, Nwalva pedig háttal az étkezői márványpadlónak. Kell pár perc, hogy felfogja: irtózatosan fáj a feje - beütötte. A másik pedig az, amit felkell fognia, hogy a kölyök csúnyán elbotlott és hülyét csinált saját magából, amire fel is kacagott.
- Még csak most kezdődiiiik? Na nee! Megdulladok! izé..fulladok - nevet továbbra is.
- Ha az ágyban is ilyen béna vagy, akkor.. akkor te egy nagyon gáz ember vagy - néz rá összecsücsörített ajkakkal, de utána szintén elvigyorodik. Megpróbál ő is felkelni, de a feje szinte lehúzza, annyira bevágta és fáj neki.
|
* Amint meglátja a poharába csorduló,vörös ital cseppjeit, azonnal felhajtva. Biztosan elfogná egy kellemes gondtalanság, ha nem hatná át a düh ereje gondolatait. Így sem fog emlékezni teljesen. Fel sem tűnik neki, ahogy a két alak elhagyja a termet. Amikor az ital utolsó cseppjeinél járt, esett csak le neki, mit mondott Nwalca pontosan. Majdhogynem kiköpi így a bort, így ajkain csordul le pár piros csepp. Mintha csak felsértették volna a száját. Meg sem törli, úgy mered lángoló tekintettel - és ugyanilyen arccal - a vele szemben állóra, akinek arcán gúnyos vigyor játszik. Bizony, minél részegebb, Calixte annál inkább forrófejűbb is, Nwalca nagyon is jól látta.. Calixte-ott pedig megsértették. Lehet, hogy korábban ő is ezt tette Nwalcával, de az.. mi is volt? Nem szándékos. Igen-igen. Viszont őt most szabályosan ingerli, hogy minél durvábban reagáljon - legalábbis, számára nagyon így tűnt az alkohol ködén keresztül. Ez pedig neki nagyon nem tetszett.*
- De nehogy megbánjad.. mezítlábas herceg.... * Szavait majdhogynem zárt ajkak közül súrolja ki, így hangja fenyegető, de látványra már sokkal kevésbé az. Már emeli is öklét, látszik rajta, hogy irtózatos energiát gyűjtött egyetlen kezébe, de valahol félúton elveszti az egyensúlyát. Nem zuhan rá Nwalcára, de meglöki vállát, így egymás mellé esnek a kőre, a két pohár csörögve esik ki kezükből,széthulló szilánkjaik rövid vonalakban felsértik mindkettejük karját. Calixte kábán emeli fel fejét a padlóról, beütötte kicsit a fejét. Nwalcára emeli a tekintetét, látszik arcán, hogy komoly erőfeszítésbe kerül értelmes mondatokat vagy akár szavakat alkotnia. * - Én megmondtam, hogy vigyázz velem.. még csak most kezdődik.. * Próbál ismét fenyegetőzni, de a földről alig bírja magát felnyomni, olyan részeg már. *
|
Miután Meredith és a férfi távoznak, vigyorogva néz a fiatalabb felé, és lassan odasétál hozzá, kissé botladozó járással.
- Mindjárt megtudod, de előtte - önt a kölyök és a saját poharába egy jó adag piát - igyunk a biztos győzelmemre! - emeli fel poharát, majd vigyorogva koccint a másik poharával és le is húzza. Persze ez már olaj a tűzre, hiszen olyan szinten lerészegedett, hogy annál tovább nem lehet süllyedni. Kipirult arccal fordul a kölyök felé, aki szintúgy hasonlít rá, mármint ami a pia hatását illeti.
- Szóval készülj! - emeli meg a hangját, de lassacskán dőlésnek indul, így kénytelen megkapaszkodni egy székben. Esetlen vigyorral néz a kölyökre.
- Akkor hát támadj meg! A fiataloké az elsőbbség... vagyis a lányoké - kuncog. Próbálja felhergelni a másikat, ami lehet, hogy nem is lesz olyan nehéz, tekintve, hogy a fiatal igazán lobbanékony ittasan, mármint az előbbiből ezt következtette ki Nwalca.
|
* Figyelmesen hallgatta végig Leo tapasztalatait, érzéseit. Őszintén szólva rosszabbnak képzelte el a beszélgetést, már csak abból kifolyólag is, hogy mennyire gyűlölik őt. Az tény, hogy megcsalta Enayltat, de utána el is váltak, ami részéről logikus lépés volt. Mármint, ha tényleg hibázott, bánja de egyuttal figyelembe veszi mások érzéseit, akkor a tovább lépés az egyetlen út, amit ő is tett. Örült annak, hogy elmondta, de persze nem mutatta ennek jelét. * - Őszintén szólva én sem hagynám ennyiben ezt az egészet.... - * Még egy utolsót pöfékelt a pipából, majd kezében tartva hagyta, hogy lehüljön. Ő már megkapta a magáét Nwalcatól azért, amit tett. * - Persze, hogy hasznos volt... Habár lenet neked nem annak tűnik - * Finoman vállonveregette egy mosoly keretében * - Őszintén szólva én is megakartam mindkettőjüket leckéztetni de ez a terv füstbement ... - *Felelte és azon résznél, amikor mondta, hogy "nem érdemel meg téged" kicsit zavarba jött, el is pirult. A végén kijelentett pletykálózás feltételére kicsit felhúzta magát, elkapta a férfi állát és maga felé fordította az arcát, így akár akarta akár nem, de szemeibe nézett * - Nem kell másokkal egykalap alá vonni... Amúgy sem a szavak híve vagyok, hanem a tetteké
|
Leo
*egy mélyet sziv ő is, majd a lány felé fordul*-igen ezt a visszakérdést megérdemeltem...és hogy hogyan is állunk egymással? Eleinte akartam hinni, hogy talán annak ellenére, hogy ez egy kényszerházasság volt, mégis jól megleszünk legalábbis démoni mércével mérve. Te is tudod hogy nálunk másképp mennek a dolgok de az első időkben nem volt okom feltételezni, hogy más tervei vannak és én csak eszköz vagyok-voltam neki. Talán furán hangzik éppen tőlem, de ő volt életemben a második nő aki iránt valóban éreztem valamit, persze Enayla után. Nem mondom, hogy örültem a kényszerházasságnak főleg ilyen rövid időn belül de el kellett fogadnom és talán biztam is benne, hogy jól sül el mert hát Enaylaval is jól megvoltunk egy ideig...de mikor láttam az esküvői lakodalom napján azt a balhét és hogy hogyan reagált arra, ami Ezioval történt, már megszilárdult bennem teljesen a gyanú ami az utóbbi időben felütötte bennem a fejét...hogy ő és a néhai király nem csak barátok voltak, sőt még csak nem is arról volt szó köztük, hogy néha összejárnak egy-egy titkos légyottra...Mikor Ezio eltűnt és mindenki szilárdan hitte, hogy meghalt ő magába fordult és azóta csak percekre láttam. persze sosem hoztam fel neki amit Ezioval művelt miközben játszotta előttem a szerelmes és odaadó asszonyt...nem dörgöltem az orra alá de nagyon téved ha azt hiszi megbocsátottam és még nagyobbat ha abban bizik hogy el is felejtettem a dolgot...ezt nem lehet...persze nekem is voltak kalandjaim de ott mindketten tudtuk, hogy ez csak játék, egy kaland...de Kryshnat valóban kedveltem...és hogy éppen a rivális család fejével tette az csak még rosszabbá teszi...persze mondhatják, hogy megérdemeltem azok után amit tettem másokkal de ettől még nem fogom hagyni megtorlatlanul ezt az árulást...de tudod mit mondanak...a bosszu hidegen tálalva a legjobb...*ujabb mély szippantás a szivarból és egy tőle is ritkán látott még démonok között is félelmetes és rideg mosoly. kinyujtott tenyernén nyomja el az égő szivart, majd a csikket elpöcköli*-nem tudom mennyit tanultál ebből és mennyit használhatsz fel arra, hogy a kapcsolatod jobb legyen azzal a holyaggal de én nem hiszem, hogy érdemes lenne rá....nem érdemel meg téged...ja és felőlem elkürtölheted amit elmondtam neked, nem számit,nem változtat semmin...sok dolog van amiben bizonytalan vagyok de egyben biztos...hogy az a nő megbánja, hogy elkövette...*néz rá Meredithre, majd vissza a kinti tájra*
|
- Nem igazán tudom mit kéne tennem... Ezért is hagyom, hogy tegyen azt amit akar, legalább nem köthet bele, hogy nem hagytam békén nem igaz? - * Szájának széle mosolyra húzódott, majd hatalmas szippantás után egy pici, fogpiszkálóhoz hazonló fémrudacskával igazgatta meg a pipában lévő dohányt. * - És te hogy hogy nem Kryshnaval vagy? Nem kellened jó férj módjára mellette lenned? - * Ez egy kisebb visszavágás az iménti miatt, de inkább érdeklődés volt a kettejük kapcsolata felől. Külsősként nem lehetett megmondani, hogy valójában milyen lehet nekik az egymás közötti viszony, mert eléggé keszekusza mindez. Szeretné tudni, hogy hogyan élte meg mindezt, mert Meredith Nwalca-val is ezt tette. Részéről nem volt tiszta, de talán Leo eltudja mondani, hogy milyen volt az ő szempontjából és talán jobban megtudja érteni férjét. A füst mellett lehelletét is lehetett látni, a hideg szellő lágyan túrt a hajába, kicsit összekócolva mindazt. Arcán a halványpír elmúlóban volt, szemei csillogásának erőssége is tompult, amivel Leo tekintetét fürkészte. *
|
-persze ugy szolsz hozzám ahogy szeretnél...nem zavar amugy örülök neki hogy végre rajtad kivül van még itt valaki aki nem kivánja a halálomat...de persze ez teszi izgalmassá a dolgot...*huzza a száját hideg mosolyra, miközben elteszi a gyujtot mert az ő szivarja is izzik immár. elhuppan a borral a kezében. megrázza a fejét*-hogy őszinte legyek nem kötött le...erre még talán a kakaskodás jelző is tulzás...csak két lobbanékony, kissé tultengő és nem utolsósrban részeg gyerek balhézása...szerintem hamarabb alszanak el részeg álomba zuhanva egymáson minthogy akár egyszer is komolyabban megüssék a másikat...szóval ez nem az a fajta viadal ami szórakoztat...ha komoly lenne akkor az más dolog...de akkor azt hiszem te sem itt ülnél a hideg lépcsőn pipázva miközben hopelyheket fuj rád a szél nem igaz? *beleszippant a szivarba, apicke vörös pont éles kontraztot képez a fehérséggel. a dohány erős, szinte marja a torkát de épp ezt szereti minél karakteresebb annál jobb. ez áll nála az italokra is. lassan szinte kinos lassusaggal fujja ki a füstöt, tökéletes karikákat formálva belőle. mivel a füst elég nehéz és tömör ezek a formák jó sokaig egyben maradnak mielőtt feloszlanának és eltünnének a szükre égben.*-és te hogyhogy itt kinn ülsz miközben férjurad bent fitogtatja az erejét? nem kellene jó feleség módjára drukkolnod neki? *nélz rá a lányra persze hangján halllani hogy csak élcelődésnek szánta hiszen pontosan tudja milyen a viszony kettejük között*
|
* A próbálkozása sikertelen, végül maga mellé rakja a gyufás dobozt és lehangoltan néz a pipára. Nagyon sszeretett volna belőle szívni de estélytelennek tűnt. Leo közelsége, szavaira kirázta a hideg. Váratlanul érte az ő megjelenése, mosolyogva fogatta el a gyújtóját, amivel elsőre sikerült lángralobbantania a dohányt. * - Köszönöm - * Nyújotta vissza, kezével a lépcső melletti helyre mutatott maga mellé invitálva. A dohány igen savas volt, így az íze is igen kellemes volt. Füstje tömény, mégis igen finom vanilia illatú. * - Úgy látom te is szoktál dohányozni... Nem baj ha tegezlek? - *Kérdezte utólag, miután rájött, hogy megáállapítása során már megtette az imént, habár nem kapott rá engedélyt. Cyan színű szemei igen csak csillogtak, az örömnek és az alkoholnak köszönhetően. Puha ajkaival finoman szívta a pipa szárát, jobb kezével tartva magához az eszközt. * - Engem nyugodtan tegezhetsz.... És hogy hogy kijöttél? A kakasviadal nem volt eléggé élvezetes?
|
Leo
*nagyon nehezen tudja türtőztetni magát hogy ne nevessen hangosan de nem Nwalca miatt, őt rendszeresen kineveti ha hülyeséget csinál,inkább a másik srác miatt. Nem akarja az uj érkezőt egyből nevetéssel fogadni de belülről csak ugy fesziti. Mikor látja a kis jelenetet amit Meredith rendez, világossá válik neki hogy ő sem szomjas már ami a bort illeti. Nehéz választás előtt áll, vagy marad és kényelmesen ülve végignézi a két siheder "férfias" küzdelmét de mikor erre a szóra gondol akaratlanul is elmosolyodik, a férfias kicsit erős talán hiszen ezek még aligha azok és ha nem vigyáznak a gyermeki démonseggükre meg sem érik hogy férfiak legyenek...vagy pedig vegye a fáradtságot és a lány után menjen és kifogásként is épp kapóra jönne hogy ő is kedveli a dohánytermékeket persze mértékkel de a pipával szemben ő inkább a sodort szivarokat részesiti előnyben. Végül döntött, harcot láthat még eleget bár két ittas gyerek tusakodását nem lehet igazából annak nevezni. Kilökte maga alól a széket és felállt a borával kezében. Kilépett az ajtón és megállt a lány mögött. hangtalanul hajolt le és egy pár másodpercig csak nézte, ahogy a befuvó szélben eredménytelenül próbálja égésre birni a pipadohányát. csak eután szólalt meg nagyon hirtelen és halkan egészen közel hajolva*-talán ezzel menni fog...*lóbálja meg Meredith előtt a saját tűzszerszámát*
|
-Mindegy... Nem válaszoltál szóval nem kapsz pipát * Szólalt teljes mértékben sajnálkozóan Calixte felé. Mikor Nwalca dőlt elfele, még ép időbe ért oda, hogy elkaphassa. Már látta rajta, hogy túl jól van. * - Three, two,one... Figth! - *Számolt vissza a srácoknak, majd egy hírtelen mozdulattal a falnak állította férjét, hogy arra támaszkodhasson biztonságosan, aztán csinálhasson azt amit akar. Úgy gondolja, hogy ő már levegőzni úgyse fog, hanem marad ennél a "kakasviadalnál". * - Megyek levegőzni, mindjárt jövök - * Unottan fújta ki a levegőt, majd szájába kapta a pipáját és elindult hátrafele. Léptei kissé ingatagok voltak, szolgáló hozzápattant, aki segíteni akart neki, de egy egészen váratlan dolog történt. Meredith egy pillanat alatt a falhoz szorította a másik kezével méghozzá a nyakánál fogva. Lassan odahajolt hozzá és egy rosszindulatú sunyi mosoly jelent meg az arcán. * - Nem kell segítség... Megoldom ezt is mint minden mást egyedül is.... Ezt jól jegyzd meg.... - *A cseléd lány próbált menekülni, de nem sikerült. A lady mondanivalója végén engedte el csak, a nő térdére vágódott levegő után kapkodva. Meredith kimondottan utálta, ha segítettek neki, de ha ő maga is beismeri, hogy már pedig kell, akkor nem nagy örömmel de elfogadja a támogatást. Most ivott is, alapvető szeszélyessége miatt méginkább kiszámíthatatlan. Az ajtót könnyűszerrel kirúgta, majd fogta magát és a lépcsőre ülve próbálta meggyújtani a dohányt. A vihar már elmúlt, csak a hópelyhek szállingóztak odakint. *
|
- De nem.. ez komoly dolog...! * Mondja komoly, durcás arccal Meredithnek, majd kérdőn felvonja egyik szemöldökét. *- Kultúrbarbár? Hát ezt meg hogy érted...? * Tényleg fogalma sincs róla, mire akar ezzel utalni, de jókedve még nem tért vissza. Próbál odafigyelni apja szavaira - kíváncsi rá, hogy milyen ember, hogyan gondolkozik, hogy viselkedik - de már nem áll benne teljesen össze a kép, főleg, mivel megivott még egy pohárkával, ezt már ösztönösen tette, fel sem tűnt neki. Lehunyja egy pillanatra a szemét, de már kezd forogni vele a világ. *
- A becsület... megfoghatatlan, és mégis érzed. Melengeti lelked, érezteti, hogy vagy valaki... még ha senki sem áll melletted, akkor is. Van, akinek csak ez maradt nyomorúságos kis életében. Ezért ragaszkodom én ennyire hozzá. *Mondja lassan, halkan. Hangjából most az összes részegségre emlékeztető jel eltűnt, sőt, komolyan hangzik. * - Ezért olyan fontos nekem! * Csap hirtelen az asztalra, arca már egészen vörös. Kezd komolyan a fejébe szállni az ital, ködös tekintettel mered Nwalcára. *- Kíváncsi vagyok, mit tudsz... milyen a te harcod.. * Pirosas ajkain sunyi ,és cseppet kába vigyor jelenik meg. *
|
- Ne oktass ki, nem vagy az apám! - förmed az idősebb férfire, és elfogadja a következő pohár italt. Nézi a felesége és a kölyökkel kapcsolatos eseményeket és morran egyet. Érzi, hogy kezd alatta szétcsúszni a talaj, és feje fölött is, mintha látná a Mennyországot, benne a repkedő bárányokkal a fellegekben. A kölyök kitörésén csak nevet, teljesen felszabadultan és nagy vidámsággal. Ő is feláll, hogy kimenjen egy kicsit levegőzni, de nem jut messzire, egyenesen felesége karjaiba esik, még szerencse, hogy ez az elesés 'terv' nem volt váratlan, így senki sem landol a márványpadlón.
- Hmmm, kölyök, megtanítalak férfiként harcolni! - jelenti ki hirtelen, a nő vállára támaszkodva, hogy stabil állást szerezzen. Noha ez a férfiként harcolni megszólalás kissé vicces lehet Nwalca szájából, tekintve, hogy ő nem Rai, és talán még vékonyabb is, mint a kölyök, de a zöld hajú teljesen komolyan gondolta.
|
Leo:
*fel sem veszi amit a csak nemrég felkelt és már nem józan Nwalca feléje intéz, csak egy mosollyal nyugtázza és vidám hangnemben válaszol neki*-ugyan ugyan ne kezdd már megint, csak beugrottam egy italra és jobb ha van társaság is. amugy pedig inkább vagyok vén kecske, mint egy fiatal nyuszi már meg ne haragudj...én legalább megtapasztaltam már egyet és mást de nem fontos, egy kicsit nem lehetne ezt befejezni? inkább folytassuk az ivást és szermély szerint inkább arra vagyok kiváncsi mire készül a másik két társunk...*mikor Calixte felpattan a szerinte sértő szacakra, feléje fordul*-nyugalom fiu...ne vedd komolyan őt, sosem tudja mikor kell befogni a száját ne ülj fel ilyen kis semmiségeknek a végén még megutáltatod magad...bár akkor legalább már nem leszek ezzel egyedül...szép dolog hogy meg akarod védeni a becsületedet de mire jó a becsület? mi haszna van? milliok vesztek már oda miatta de haszna semmi sincsen...szóval foglalkozz inkább azzal amit ÍMeredith kisasszony szeretne tőled....*mondja halkan és komolyan, majd iszik egy ujabb kortyot. ő nem az a vedelő fajta, szereti élvezni az ital izét és aromáit*
|
* A célzás nem igazán hatotta meg, habár tény, hogy nagyon jó volt az akkor együtt töltött idő, de neki is volt pár másik futó kalandja, amiről senki sem tud. Ám Nwalca óta csak egy lett volna, de az se forrt ki teljesen. Habár az furcsálta, hogy ilyen sokat gondol Rainionra és vele töltött eddig a legtöbb időt a kastélyban, no meg neki nyílt is meg a legjobban. Ahogy rágondolt mégjobban kipirult az arca, de elhesegette a gondolatait és a jelenlegi történésekre öszpontosít. Nwalca mondatai hallatán kezével szája elé kapott, nevetését kuncogásba folytotta, ami nehezére esett. Cal mondatára pedig homlokára csapott és újra töltötte a poharakat. * - Inkább igyál rá - * Végül csak elnevette magát, közbe odalépett a szolgáló egy fadobozzal, amibe már összevolt készítve a pipázáshoz való eszközök. Hatalmas és széles vigyor keretében köszönte meg, majd nyugisan pakolgatta a dohányt a pipába. * - Kultúr barbár vagy sem? - * Kérdezte Calextie-t a pipát rászegezve. Hírtelen felállt, a széket maga alól könnyedén kirúgva, a poharat meghúzta és az asztalra rakta. * - Hm... Leo smacijáról tényleg lemaradtál, de ha mondod neki, hogy ismételje meg az asszonyával biztos megteszi - * Vigyorogva néz a férfira pillantva, majd ártatlanul kap szájához * - Vagy tévedek... ? - *Kérdezte elszomorodva, angyalokéval viaskodó ártatlansággal. Tekintetével ismét Calixtet kereste, majd összeszükülve kérdezte. * - No de kultúrbarbár vagy-e avagy sem?
|
[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés