Új bejegyzés Frissítés

2012.07.31. 14:23 Ezio

*Sejtette, hogy Kryshna elég durván fogja kezelni visszatérését, bár Ezioban is még élnek a múlt sötét dolgai. Hogyan váltak el egymástól és képtelen voltak egymás mellett kiállni. Hogy Ezio halála kellett ahhoz, hogy Kryshna felvállaljon mindent. És igen. Ezio valóban meghalt. Testét Lumier átfagyva, teljesen holtan találta. Ő adta vissza életét, ezért a sötétség ereje Ezioban most erősebb, mint valaha. A kiáltásra szemei elkerekednek. Nem akarta kiborítani a nőt, de ezen át kell esniük. Hirtelen jelenik meg Kryshna előtt és ahelyett, hogy a nő beleütközne a férfibe, szinte beleszalad annak ölelésébe. Ezio először csendesen öleli magához a legyengült, törékeny női alakot és lehunyja szemeit. Erről álmodozott az elmúlt hónapokban és most, hogy visszatér végre valósággá válik az egész. Érzi, hogy a nő zaklatott és még nem bírja felfogni, hogy újra itt van Ezio és vele van. Öleli. Hogy nem halt meg. Halkan suttog a nő fülébe.* Én vagyok az. Nem Lumier bántja elmédet. Visszatértem. Hozzád. Hozzátok...mindenkihez.... *Súgja azzal a tipikusan mély, férfias hangjával és tudja, hogy ez majd hat a nőn, hisz ez a hang mindig is érzésekkel töltötte el és talán képes lesz tőle rá, hogy felfogja, mi is történik körülötte. Erősen öleli magához, mindkettejük szíve vadul zakatol.*

2012.07.31. 14:15 Kryshna

*A szél már tényleg maróan süvít. Igazi, jeges, havas téli reggel volt. Kryshna teljesen átfázott már - ezért is szeretett úgy ilyenkor kisétálni. Ahogy a testedzés elűzi az agy problémáit, úgy számára a fizikai fájdalom elnyomja a lelkieket. Azért köpenye egy részét ajkai elé húzta, s lefelé nézett, fejét egészen lehajtva. Persze, hogy most nem követte őt semmi és senki, olyan új aurája lett pár nap alatt, amely minden élőt taszított. A gyász feketesége. Körülötte lassan leszállt a derengő, téli köd. Nem maradhat majd kinn órákig, ahogy szokta, mert nem talál vissza. Ezen gondolatok közt csap bele mellkasába egy olyan energiahullám, mely megállítja lépteit. Régóta nem kellett racionálisan gondolkoznia, így most csak révedezőn, egyik szemöldökét felhúzva emeli fel fejét, hajtincsei finoman rezzennek. A látványra azonban, mely feldereng éles szemei előtt, földbe gyökerezik lába. Elkerekedett szemekkel nézi a férfialakot a sziklán. Szíve kihagy egy dobbanást.Lehetetlen.   Rég kiölték már belőle a reményt, így első gondolata nem is az, hogy Ezio valóban visszatért, hogy élhet még, nem is csillan fel szemében semmi, csak a harag.. mélyről jövő, elfojtott harag, és ahogy arca dühös grimaszba torzul, szemei megtelnek könnyekkel. *- Ez.. a lehető legkegyetlenebb vicc, amit valaha láttam, Lumier! Nem volt elég, hogy elvesztettem,emlékeztetned is kell arra,hogy én vagyok okozója...?  *Kiabálja.  Arcáról eltűnik a düh, és helyette mérhetetlen szomorúság telepszik rá. Ezio meghalt. Reménykedett, sokáig reménykedett, de fel kellett adnia, különben sosem talál megnyugvást... bár, azt így se sikerült. Már a férfi - szemeiben hamis - alakja is hatalmas erejű érzelmeket vált ki belőle. Hónapok óta nem sírt, és most zokog. Kegyetlen az istennő, kegyetlen a világ. Sarkon fordul, és elkezd a kastély felé futni, bal kezével a szemeit takarva. Sűrű pilláin és könnyein alig lát át, nehezen közlekedik a hóban, így néha meg-megbotlik, de nem hagyja abba a futást. Menekül a szívét tépő múlt elől. *

2012.07.31. 13:52 Ezio

*A déli tájakon oly erősen tűz most a nap, hogy mindenki elbújik valaminek a fedésébe, mindenki árnyékot keres abban a városban, ahogy Kryshna is lakott. Ezio az előző pár hónapot itt töltötte. Hogy hogyan élte túl a vízesést? Pontosan nem emlékszik. A víz partra sodorta kilóméterekre a kastélytól, már nem is látszott a robosztus épület, távolról sem. Lumier alakja jelent meg a sötét, hideg éjszakában és nyájas hangon dícsérte a remek előadást, melyet megtekinthetett. Mindenki szíve összetört, ahogyan azt akarta. Életet lehelt az amúgy halott férfiba és esélyt adott neki arra, hogy ismét szórakoztassa. Másként nem is segített volna rajta. Ezio tudta, így nem mehet haza. Nem elég erős ahhoz, hogy szembenézzen apjával, így az eredeti terveit követte. Lesétált délre, napokig tartott, míg elérte a tengerparti, sivatagi várost. Ott beépült ismételten a Surák közé, de soha senki nem jött rá maszkja miatt, mit viselt, hogy a király ezen falak között járkál és hogy életben van. Két hónapig figyelte az emberek gyászát. El sem tudta képzelni, hogy szerettei mit élhetnek át. De a Suráknál még hatalmasabb lett az állandó edzés miatt, illetve ami nagyon meglepő, Lumier is edzette a királyt a sötétségben, hogy vissza tudjon térni. És akkor apjának nem fog ellent mondani. Nem fogja érdekelni, mit szól a dolgokhoz. És arról még nem is tud, hogy gyermeke fog születni... Épp egy társával edz, mikor megjelenik az ajtóban Matias és kiküldi társukat, hogy négyszemközt beszéljen a királlyal.* Mikor indulsz? *Kérdi halkan, mert a többiek nem tudják, hogy Ezio ismét eltűnik.* Bármelyik pillanatban, amint utamra bocsátasz. *Mondja komolyan. Várja, hogy hazatérhessen, de csak most érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy meg is tegye. Matias magához öleli testvériesen a királyt, majd bárgyú mosollyal arcán útjára engedi Eziot. Ő a fekete, nemesi Sura egyenruhában indul útjának. Mivel éjszaka van, a sötétség segítségére van. Amint meglátja a kastélyt egy messzi szirtről, büszkeség tölti el. Büszke mindenkire, hogy idáig kibírták. Hogy megvárták. Tudja, hogy bár teste hallott a szemükben és temetést is nyílván rendeztek, lelkiekben mindenki bízott benne. Remélték, hogy visszatér. És most itt van. Egy óra alatt átvágva a birodalmom a sziklán áll, fekete, kicsit szakadt szerelésben. Izmai még nagyobbak, mint voltak és még nagyon monstrumnak tűnik, mint előtte. Egy pár percig áll a sziklán és nézi a kastélyt. Fekete zászlók a tornyokon, fekete anyagok lógnak le az erkélyekről. Elmosolyodik a maszk alatt és lehúzza azt orráról, hogy arca teljes mértékben láthatóvá váljon. Végigsimít szúrós borostáján. Látja, hogy valaki éppen felé tart a hídon. Még nem tudja ki az, de ahogy körübelül 30 méteres lesz a távolság, tehát a női alak a híd második harmadánál jár, már tudja is, hogy ki az és vigyora hatalmas lesz. Energiahullámot küld a nő felé, hogy felemelje tekintetét és meglássa a sziklán. Remélte, hogy Kryshna a kastélyban maradt és nem ment haza. Remélte, hogy nem kell visszamennie érte oda, ahonnan most hazajött. Lumier pedig a sötétségben figyeli azt, mire hónapokon keresztül várt. Drámát. Egymásra találást. Zokogást. Durvább dolgokat, melyek majd akkor történnek, ha apja megtudja, hogy egyetlen vérszerinti fia még mindig él és virul, valamint erősebb, mint valaha!*

2012.07.31. 13:29 Kryshna

*Az emlékek nem vesznek ködbe... Hónapok teltek. Beköszöntött a tél.  A hó szitálva hullik alá az égből. A magasló hegyormokról sosem kopik a fehérség, de most az egész dimbes-dombos táj puha, fehér hótakaró alatt pihent. Az egész kastélyon ott ült még mindig a fekete gyász. Egy héttel később tartották a temetést, holttest nélkül. Olyan volt, mintha nem zárták volna le,a családbéliek képtelenek voltak továbblépni. Carmen halála után hónapokkal a királyt is elvesztettéki. Megállt az idő. A vízesés is befagyott újra, így óriási jégcsapjai ijesztően hajoltak alá a mélybe. Aki meg merte közelíteni a csúszós sziklákat, biztosan a mélybe zuhan, ahogy ez pár gímszarvassal meg is esett. Oszladozó testük még most is ott hevert valahol a mélyben, hóval fedve. Senki sem vette a fáradságot, hogy eltakarítsa azt onnan. Máskor a sellők vízalatti világának éneke időnként felhallatszott. Most suttogást se hallani.  Az ezelőtt nyüzsgő, varázslatos kastélyt most komor csend hatotta át. Kora hajnali órák voltak. A legtöbb madár más vidékre költözött már, az északi jeges szeleket csak a legszívósabbak élik túl. Most egyikük épp Kryshna szobájának ablaka előtt dalolt. Az ablak kicsapódott, a vad energiától a madár holtan, megdermedve hullt alá.  A nőre rá sem lehetett ismerni, ahogy komor arccal kitekintett . Nem mintha nem lett volna külsőleg rendben - haja rendezetten hullt barna vállaira, fekete ruhája - más színt ezen s a vörösön kívül nem volt hajlandó felvenni, mióta.. mióta megtörtént.. - tökéletesen tiszta és frissen vasalt. Ajka hívogatóan duzzadt, orcája piros a maró széltől.  De a szeme.... szeme alatt sötét karikák húzódtak. Tekintete nem csillogott, eltűnt belőle minden élet. Kiüresedett. Nem látták mosolyogni sem azóta.  Halk sóhajjal csukta be az ajtót. Ma is, mint minden reggel hajnalok hajnalán, mikor rémálmaira riadt, felrémlett előtte , mi kísértette. Bűntudata és fájdalma nem hagyta sosem, hogy kialudja magát.  Az utóbbi hónapok.. úgy teltek el... ő maga nem is élt. Az első hetekben a gyengélkedőn feküdt - semmi komoly fájdalma volt, de úgy viselkedett, mint egy élőhalott. Nem szólt senkihez, nem reagált semmire. Esténként a folyosón találták meg, ahogy csendben figyeli a portrékat. Ijesztő volt, még önmaga számára is.  A második fázis volt, mikor megpróbált öngyilkos lenni. Valahogy mindig volt a közelében valaki - cselédek, szolgálók  - , az ivott mérget teste kilökte magából.. gyanította, hogy Lumier keze lehet a dologban. Így ezeket a kísérleteket hamar feladta. Ennek igazi oka azonban más volt... Most finoman hasára simította egyik kezét. Ajkai széle mintha felfelé görbült volna. Maradt valami, amiért élnie kellett.  Férje.. megbocsátott neki? Valami olyasmi. Nem is volt vele teljesen tisztában, emlékei olyan szakadozottak voltak az utóbbi hónapokról. Annak volt tudatában, hogy a kastélyban maradhatott, de hogy ez átok-e vagy áldás... jobb lett volna utána halnia... A keserű gondolatok elől menekülve kapja fel magára kapucnis, vérvörös köpenyét. Leonard még alszik, és úgyis megszokta már. A kihalt lépcsősoron siet le, minden feketébe van még öltöztetve. A kapun kiérve, arca már kipirult. A szűzhó tiszta fehérségében vörös vérfoltnak látszik a nő alakja a kapucnis köpenyben. A rét felé megy. Minden reggel megtette ezt a sétát, egyedül. Ez volt az ő kis menekülési útvonala. Térdéig ért a hó. Útközben néha állatok szegődtek nyomába, de most teljes magányban hagyta nyomait az úton.  *

2012.07.31. 11:37 Drina

*Ahogy Altairral együtt kiszáguldanak az előcsarnokból a lépcsőkre, hirtelen fagy meg.* Ne...*Súgja halkan, majd menne előre, hogy segítsen apjának, de akkor már Altair elindult és egy rokon vissza is tartja, hogy ne menjen, mert csak a bajt hozza a saját fejére. Próbál hatni nagyapjára, mert tudja, ha apja leesik, nem fogja túlélni az esést. És még is megtörténik... Altair üvöltése, majd Kryshnáé mind megijesztik kicsit, de folyó könnyein semmi sem változtat. Zokogni kezd és esdekelve, mintha semmi ereje nem lenne szalad oda Altairhoz. A férfi tudja, hogy nem fog megmozdulni, nem fogja elhagyni a helyet. Testvéri szeretetből és a király tiszteletéből. Nem hiszi el, hogy nem maradt szülője. Hogy apjának mindez az életébe került. Hangosan zokog, ahogy leül Altair mellé és a férfi oldalról magához öleli. Egy két óra telik el, a násznép és Azeroth elvonultak már, csak a család van a sziklán. Ő ekkora nyugszik meg nagyjából, Altair ölelő karjaiban. De nem szólal meg. Valahol reménykedik, hogy apja van annyira erős, hogy túlélje. Reménykedik, hogy csak pár nap és ismét ott lehet majd velük és elfelejtik ezt az egészet. Viszont valahol tudja, hogy ha apja felhúzni nem tudta magát, biztosan nincsen esélye a víz erejével szemben. Eszébe jut, hogy segítséget kérhetnének Lumiertől, de nem fog. Apja sosem kért volna, hisz nem szeretik az istennőt, meg a játékait. Fizetne bármi árat azért, hogy visszakapja őt, de apja nem ezt akarná. Nem akarna úgy élni, hogy tartozik Lumiernek, vagy bármelyik családtagja tartozik neki.*

2012.07.31. 02:14 Kryshna

* Nagyobb támadásra számított, tompult érzékekkel nem is érzékeli elsőre a fájdalmat, csak mikor arcához kap, ahol tenyérnyi piros folt keletkezett. Már éppen emelte volna fejét, s szólt volna újra, mikor meghallja azt, amit nem szeretne. Illetve pont, hogy nem hallja meg. A vízesés hangjától elfojtott, elmosódó üvöltések, melyekből sütött a fájdalom, hirtelen elhallgatnak. A hirtelen beálló csendszerűségben( hisz a vízesés még mindig mellettük dübörgött, de ezt egészen kezdték megszokni)  felhangzik Altair  üvöltése. Kryshna szemei elkerekednek, azonnal felpattan a földről, és nem törődve se emberrel, se démonnal, a vízesés pereméhez lép, oda, ahol Altair tartózkodik, csak ő valamivel hátrébb. Elkésett...A fagyos rémület ismét átjárja testét, térdre esik a durva, sziklás kövön, és dermedten néz az aláhulló vízesés mélyébe, szemeiből csorogni kezdenek a könnyek. Nincs sehol.. Az nem lehet. Nem halhatott meg. Ő a király. Ezio Alexander Trenoir. Pár órája még az ő ajkait csókolta, teljesen egészségesen... sőt, percekkel ezelőtt még vele táncolt a teremben.  A legközelebbi családtagokon, mint Enayla és Ezio lányai, senki más nem mer odajönni hozzájuk. Valaki a döbbenettől, mint Leonard, de a legtöbben félelmükben Azerothtól, aki egy intéssel ezrek életét olthatná ki. Milyen abszurd, persze, biztos csak képzelődik...  Nem halhatott meg, ismételgeti magában Kryshna betegesen. Erős annyira, hogy... de Kryshna Altairra tekintve tudja, hogy nem.  Mellette egy démonférfi zokog, ha ez nem elég bizonyíték, hát semmi sem... a fájdalom, mint villámcsapás járja át testét, egészében megremeg, majd fejét előreveti, két tenyerével támaszkodik meg a földön, nem törődve csuklója újabb reccsenésével. Kryshna könnyei szaporán, megállíthatatlanul csorognak le arcán és cseppennek a földre. Hangjuk elenyésző kis semmiség az óriási erejű vízeséssel szemben. Elmondta ezerszer a férfinek, kiadta szavaival, sóhajaival... de normális körülmények között soha nem volt képes elmondani neki, mennyire szereti. És most már nem is teheti meg. Erre a gondolatra csak még joban peregnek könnyei, a maró űr lelkében fájóbb, mint bármilyen fizikai fájdalom, jobb kezével megmarkolja mellkasán a megmaradt, már rég nem hófehér, szakadt ruhát, és teljes szívéből zokogni kezd. *  - Szeretlek Ezio.. szeretlek.. * Ismételgeti csak már-már őrült módjára, alig lehet érteni mondjuk szavát, annyira rázza a zokogás. Meghalt az egyetlen férfi, akit valaha is igazán szeretett. És - döbbent rá Kryshna - ebben az ő saját keze van. Ha ő nem jött volna ide, továbbra is boldogan élnének - máskor erős túlzás lenne ezt kijelentenie, de most valószerűnek tűnik - itt a kastélyban Enaylával. Mérhetetlen kínjában felveti fejét, és felüvölt, ebbe beleadva minden érzését. Még egyszer letekint a mélybe, majd egyszerűen eszméletét veszti a sokktól, feje  koppan a kövön, teste ernyedten fekszik a sziklákon. Utolsó gondolata csak egy rég hallott idézet volt: " És ha egy férfi különleges,azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha nem jön még egy, aki hozzá fogható.." *

2012.07.31. 01:47 Altair

*Sikerül nagy nehezen elkapnia Eziot. Erősen fogja kezdetben és próbálja felhúzni, de az erős sodrás miatt és mert egyáltalán nem talál semmi biztos fogást a sziklán magát is nehezen képes megtartani. Két ember súlyát kell most tartani. Magáét hogy ne zuhanjon ő is a folyóba, és bátyjáét aki csak belé kapaszkodhat. Ezt a helyzet most sokkal nehezebb és kilátástalanabb mint a múltkor. Ezio ordításából ahogy beszél hozzá először semmit nem hall. Minden érzékével arra koncentrál hogy minden izmát megfeszítve próbálja felhúzni testvérét. Csak annyit érzékel ahogy őt nézi folyamtosan hogy tátog.* - Segítsen már valaki az isten verje meg! *Ordít hátra de a tömeg meg sem moccan. Mindenki fél Azerothtól és nem mer segíteni neki. * - Te vagy a király és te is maradsz csak próbáld összeszedni az erőd és húzd fel magad bátyám! *Ordítja oda neki mikor végre elérnek Ezio szavai hozzá. Kezeit már véresre csapdosta a fel fel csapó hullám és azok amelyek arcát is érték véres hegeket hagytak maguk után. Arra hogy vegye el Drinát megdermed. A bátyja ilyet kér tőle, hisz ez lehetetlen. Mikor ezt meghallja megcsúszik a sziklán s majdnem ő is bele zuhan a méjybe de sikerül megtartania magát és még Eziot is.* - Ezio csak ne engedd el a kezem! *Ordítja még mindig neki de Ezio folytatja védje meg Enaylát és mondja meg Krsyhnának hogy örökké szeretni fogja? Miért mond ilyeneket? Csak nem? Végleg búcsúzik? Nem az nem lehet! * - Ezio neeee! *Ordítja torka szakadtából ahogy a férfi elengedi a kezét és elkezd zuhanni. Előre görnyed s úgy néz bátyja után. A szeme láttára halt meg talán az egyetlen olyan ember akit a testvérének nevezhetett azóta mióta befogadták a családba. Már ugrana testvére után mikor két katona odarohan hozzá s lefogják. Altair teljesen kikelve magából ordít és próbálja kiszakítani magát a szorításból. Térdein támaszkodva mered a folyó vizébe oda ahol testvére elmerült. * - Igérem bátyám. Mindent megigérek és büszke leszel rám. Vigyázok a családra, számíthatsz rám. *Szemeit lehunyja majd könnyei elerednek. Véres arcán most sós könnyei is csorognak lefelé. Eddig bírta tartani magát. Tüdejéből feltörő hatalmas dühös és egyben szomorú ás fájdalmas üvöltés hagyja el száját. Szinte megrázva ezzel az egész környéket és mindenkit aki jelen van. Nem mozdul a szikláról egy tapodtat sem. Akárki is hívja be nem fog bemenni.*

2012.07.31. 01:46 Hana

*A várakozás keretében nyüzsgölődést hall kintről, a bent lévő démonok is kezdik kifelé venni az irányt, végül egy sikítás is elhangzott. Meredith azonnal felegyenesedett, nem érdekelte, hogy lábai milyen állapotban vannak, csak előre rohant. A tömegen átpréselte magát, nem is tudta elképzelni mi várja őt odakint, de szörnyű látvány fogadta. Édesapját látta küzdeni, méghozzá az életéért. Meredith fülét azon parancs állította meg, miszerint nem mehetnek neki segíteni. Szemei összeszűkültek, kezeit ökölbe szorította, majd odakiáltott* - Nem nézhetjük tehetetlenül, amint egy nép elveszítí királyát és egy démoncsalád a családfőjét! - *Szemeiben a düh lángjai lobbantak fel, meggondolatlan cselekedeteinek folytatását Kryshna szakította meg vallomásával. Most már tényleg nem tudott dőlőre jutni felettük... De most nem azon van a lényeg, Ezio továbbra is veszélyben van. Meredith tovább rohant édesapja felé, ám a lábai emlékeztették még a tegnap történtekről. Éles fájdalom hasított mindkettőbe és hírtelen a földre hanyatlott. * - A francba! - *Mordult fel szemrehányóan nézve rájuk, majd próbált felállni, ami kínszenvedéssel járt. Az eseményeket ő láthatta még a legjobban, azonban a távolság miatt a víz moraja sokkal hangosabbnak bizonyultak, mint apja szavai. Látta, amint a mélybe zuhan... Szíve hatalmasatt dobbant, szemeibe könnyek gyülekeztek, amik azonnal végig gördültek arcán. * - Kapitány... - * Nevét egészen halkan, erőtlenül mondta ki, a szívét szorongató érzés mégjobban felülkerekedett rajta, mint amit eddig végtagjaiban érzet...*

2012.07.31. 01:26 Ezio

*Ajkait folyamatos, fájdalmat üvöltés hagyja el, ahogy a víz tovább tördeli már így is összetört testét. Hirtelen nyúl ki és kapja el fivére kezét, de mivel érzi, hogy alig bírja megtartani őt, ráadásul kihúzni nem fogja tudni, hisz a víz a befagyás után hirtelen indult meg és azóta kétszer olyan erősen sodor, gyors lesz és fivérét nem fogja magával rántani.* Te leszel a király...*Kezdi hangosan, kiabál, hogy fivére minden szót értsen, közben a kínok kínján megy keresztül, olyan fájdalmai vannak. Tudja, hogy bele fog halni az esésbe, de már nem tud másra gondolni, mint hogy képtelen volt tovább így érezni és el kellett mondania apjának.* ... te leszel a király. Tartsd a kapcsolatokat. Vigyázz a lányaimra, kérlek, vigyázz rájuk, mint a szemed fényére! *Kiáltja, de Altair nem figyel, továbbra is ki akarja húzni, pedig nem megy, ezért hangját rémesen hangosra emeli, hogy jól hallja. De a vízeséstől csak ketten hallják még így is.* Vedd el Drinát! Kérlek tedd meg értem! Nem akarom, hogy más kezére kerüljön, akit nem ismerek! Vedd el az irántam érzed szeretetedből! *Üvölti hangosan, karjai ekkor hatalmasat roppan és majdnem mindketten beleesnek a vízesésbe, mert eddig húzta magát felfelé izomból, hogy jobban hallja Altair amit mondani fog neki.* Védd meg Enaylát mindentől, amitől csak tudod...! *Üvölti, majd vesz egy mély levegőt és hatalmasat üvölt. Nem fogja már sokáig bírni.* De ami a legfontosabb, testvérem! *Itt mélyen testvére szemébe néz. Mielőtt kimondaná, Azeroth leveker egy kisebb pofont az újdonsült mennyaszonynak, mely fájdalommal jár, de sérülés nem okoz és Kryshna hátraesik tőle.* Halgass! Az ő sorsa ez, nem a tied! *Ezio még mindig hallgat, de száján hallkabban, megtörve törnek elő a szavak.* Mondd meg Kryshnának, hogy örökké szeretni fogom! *Mikor testvére arcán látja, hogy ezt nem szívesen teszi.* Mondd meg neki! *Kiáltja ismét hangosan, majd mikor testvére bólint, még súg pár szót és hirtelen elengedi a kezét. Azt súgta, hogy köszöni és nagyon szereti Altairt. Majd Ezio teste a vízbe veszik, ráadásul egy lentebb lévő szikláról pattan egyet és erőtlenül, kitudja, hogy már holtan-e tűnik el a víztömegben, mely biztosan darabokra szedte, szétzúzta testét.*

2012.07.31. 01:14 Hana

- Ki tudja? - * Csúszott ki a száján, mikor megemlítette, hogy talán hozzá se szólhatott volna, ami fordítva is megtörténhetett volna, de nem úgy alakult. Amikor kimondta, hogy \\\"féltelek\\\"... Arcán kisebb döbbenet volt. Nem tudta mirevélni azt, hogy most milyen érzelem társulhat az ő szemében ezen kijelentés mögött. A kínos csendett egy újabb mellkasbökéssel törte meg * - Nyugi, élek... Itt állok mindkét lábamon... Semmi gond sincsen - * A sebek, a sérülések, amiket akkor szerzett, egyáltalán nem maradtak külső nyomai. De még eléggé érzékenyek voltak rosszabb, megeröltetőbb lépésekre, de a táncra való felhívásban egyáltalán nem akadélyozta meg. * - Még nem találkoztam Nwalcaval, de lehet rosszul venné, ha meglátna együtt minket... - * Ezek a tények eléggé bizarul hangoztak, de igazak és jogosak is voltak. Titkon örülne neki, ha együtt táncolhatnának de lehet, hogy még ez is érdekesebb eseményeket vonna maga után. Kicsit közelebb lépett Rainion felé, hogy ne vegye észre ő sem és mások sem, hogy valami probléma lenne. Néhány démon már észrevette a társaságukat, amit furcsáltak és elkezdtek pusmogolni róluk * \\\" Rainion és Meredith?... Érdekes pár... Meredithnek van férje nem?... Egy tánc nem a világ vége közöttük.... Vajon mennyire lehetnek jóban?... A Hókirálynő, hogy állhat vele szóba?... Leonard fia mit akarhat tőle?.... Lehet ő is csak egy a sok közzül?....\\\" * A lány füleit akarva akaratlanul megcsapták ezen mondatok, amik mások pusmorgásaiból hallott. Kezei ökölbe szorultak, majd elkapta Rainionét és elindult a parketta felé. Amikor odaértek elengedte, lassan tiszteletteljesen meghajolt előtte.* - Örömmel elfogadom a felkérést. - *Hangja lágy és nyugodt volt, cyan szemeivel továbbra sem mert ránézni, így lehunyta azokat, várva a férfi további lépésére. *

2012.07.31. 01:09 Kryshna

* Vége... kissé felszabadultabb lesz arca, ahogy a tánc abbamarad. Felsóhajt.  Férjéhez lépett, aki mosolyogva fogadta őt, s nyújtotta felé karját, melyet a nő elfogadott, bár Leo fejében elég nagy zavar volt most. De esküvője van, az isten szerelmére... nem fog ma depresszióba esni egy elejtett mondat miatt. Kryshna épp az asztalhoz vezetné újdonsült férjét, mikor a termet megrázza az óriási energia. Azonnal belécsapott egy ismerős érzés, a tömeggel együtt ő is odasodródott, ahol tökéletesen lehetett látni a történéseket. A sötét égen keresztbe,vízszintesen villám futott végig, bevilágítva Eziot és apját, ahogy a két alak egymással szemben állt, szikrázva köztük a levegő. Vihar szele borzolta a résztvevőket. Kryshna fülében dübörgött a vér, szemei döbbenten kerekedtek el. Azeroth tudja. Rájött. Erőteljesen meg kell ráznia fejét, hogy halljon egyáltalán valamit, mert érzékei a sokk hatására eltompultak, eddig ködösen látott, és most... Ezio földön fekvő alakja bontakozik ki előtte, akinek fél arcából patakokban folyik a vörös vér,tekintete elkínzott, meggyötört. Kryshna megdermed. A szeretett férfi szenvedett , mint még soha. Nem hallja, Ezio mit mond, de mikor Azeroth tekintete rávillan, ténylegesen bizonyosságot nyert, ami az előbb még csak gondolatfoszlány volt. A démonúr pedig kitört... Kryshnát most töltötte el még csak a jeges rémület. Nem Azeroth alakja, hanem Ezio iránti aggodalma váltotta ki ezt. Szívébe jeges kéz markolt, lábait a földre szögezte a rettegés attól, ami most következik.  *  - NE! * Kiáltott fel Leonard mellett közvetlenül, mikor már látta, mire készül Azeroth. Hogy ellöki fiát, beletaszítva a .. nem, nem fog meghalni, Kryshna erre gondolni sem mert. Kitépte kezét  döbbent férje szorításából, aki automatikusan védte őt. Szinte át kellett verekednie magát  a felgyülemlett tömegen, akik tömör falként álltak be. De Kryshnában elég erő volt. Levegőt kapkodva, fel-le emelkedő mellkassal lép a hatalmas démonúr elé pár méterre, egy vonalban Altairral, így eltakarva őt. Szoknyájából leszakadt itt-ott egy rész, míg elért ide, arcából a férfiből áradó energia szele minden tincset kisöpör. Tekintete viszont komor és magabiztos. Most a rémület egy csillanása nincs benne, így néz fel a robosztus alakra. Szíve őrült módon zakatol, és csak remélni tudja, hogy Altair megmenti Eziot. Ő most megteszi azt, amit neki tennie kell.  * - Lord Azeroth! * Hangja határozottan cseng, éppen annyira hangosan, hogy Azeroth értse azokat, de a távolabb lévő vendégsereg nem. Nem az idegen vendégek előtt... családja előtt szégyelli magát azért, amiért tett. *  - Én tehetek arról, hogy fiad a bűn útjára fordult. Én csábítottam el. Én akartam a király hatalmát. Mágiát vetettem be, hogy elérjem céljaim. * Hazudik, persze, de szavai oly tisztán csengenek, hogy nem nagyon kételkedne bennük démon.. Azeroth más. Ő át is láthat akár rajta. De kockázat nélkül nincs nyereség. * - Elcsépelten fog hangzani, de vedd az én életemet. Nem érzelemből mondom ezt,  a birodalomnak királyra van szüksége. Megbontana minden viszonyt... és óriási démonháborúba torkollna.  Védenem kell családom. És Tanácsod sem tolerálná, ha egyik tagjuk bontaná meg a viszonyt.. * Tiszteletlen így beszélnie, ilyen szavakkal kifejeznie, amit akar, de van benne ráció, ezt a vak is láthatja. Nem csak a levegőbe beszél. Szíve majd kiszakad mellkasából. Csak Ezio, csak ő.. élje túl, más nem számít. Tekintetét le sem veszi Azeroth villogó szemeiről. Várja a döntést, nem hátrál meg.  *

2012.07.31. 00:41 Rainion

*Látta a pillanatnyi zavarodottságot a nő arcán, és a fején átsuhant a gondolat, hogy talán nem kellett volna. Talán nem kellene háborgatni az összes dolog után, ami tegnap történt.  De ez gyorsan elmúlt, ahogy látta visszatérni a jól megszokott Mereditht.* Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogsz rajta lepődni. Mire számítottál, hogy hozzád sem szólok majd? *Villantott egy sunyi mosolyt a nőre. Aztán tekintetet újra kicsit elködösült, ahogy a téma visszatért a sérülésekre.* El tudom képzelni, hogy gyorsan gyógyulsz, és azt is, hogy páratlan munkát végeztek rajtad az orvosok, de azért... Mégis csak egy friss dolog beszélünk, nemde? *A nő mosolyára - nem tud mit tenni - neki is mosolyognia kellett. Kicsit szégyenkezve túrt bele a hajába.* Ne vedd zokon, nem erre céloztam... Én csak féltelek. Viszont... *Újra felvidult, rosszfiús mosolyt küldve Meredith felé.* Ha komolyan jól érzed magad, igazán csatlakozhatnál hozzám egy tánc erejéig. Ígérem, nem fárasztalak nagyon le! *Tette még hozzá halkan nevetve.*

2012.07.31. 00:40 Altair & Enayla

Enayla már alig várta hogy véget érjen a tánc. Nem azért mert Ezioval kellett lennie, erről szó sem volt. Sokkal inkább azért mert nem akart újabb párcserét hogy ismét Leonarddal kelljen táncolnia.  Valahogy Altair is hasonlóan érez mitn Enayla csak ő azért mert nem szereti ezta  tánc formát, a táncpartnerével már amikor az Drina volt semmi problémája nem volt. Krsyhna mondandójára felvonta egyik szemöldökét.* - Érdekesen forgatja  a szavakat a kisasszony. *Állapítja meg majd a tánc végén felszabadultan sóhajt egyet. Kezet csókol Krsyhnának ahogy illik majd tovább is áll. Úgy érzi innia kell...ismét. Lehet hogy lerészegedik az este de úgy érzi ezt máshogy nem fogja kibírni. Még csak egy két kortyot iszik italából mikor megérzi Azeroth mérhetetlen erejét amit most engedett szabadjára. Apoharat olyan gyorsan rakta az asztalra hogy az fel is borult rögtön kiömölve a fehér terítőre. Azonnal kirohant a lépcsőre. Lába azonnal a földbe gyökerezett amint meglátta mi is történik oda kint. Hasonlóképp elkeredett szemekkel és kiülő rémülettel arcán hol Eziot nézte hol pedig Azerothot Enayla is. Kezd mögöttük gyűlni a tömeg ahogy mindenki kisereglik. Drina ordítása szakítja meg a meglepődött tömeg csendjét. Enayla csak szájához kapja rögtön kezeit de ős is felsikított ahogy Eziot látta lezuhanni majd Altairral és a család többi tajával közelebb lépett pár lépést de Azeroth közelébe nem mertek menni. Azeroth szavai szinte szélviharként csapnak mindenkire ahogy megparancsolja hogy senki sem segíthet. Enayla arcán megcsillan pár könnycsepp. Nem lenne képes így végig nézni ahogy Ezio a szeme láttára hal meg ahogy a vad hullámok kaszabolják szét. * - Nemérdekel mit mond segíts neki kérlek, vállalom a felelősséget én. *Mondja Altairnak Enayla aki ott állt mellette. Altair nem habozott sokat mivel már egyszer majdnem belezuhant bátyja a folyóba és akkor sem hagyta őt veszni most sem fogja. Villám gyorsan rohan oda hozzá s azonnal a karját nyújtja testvérének. Mind ketten aláírták a halálos ítéletük. Azeroth hallotta Enayla szavait s most mindenki láthatja hogy Altair pedig megszegi a parancsot.* - Add a kezed gyorsan! *Ordítja Altair ahogy próbál minél közelebb ereszkedni Bátyjához hogy felhúzhassa s segíthessen neki.*

2012.07.31. 00:21 Hana

* A gondolata az előző éjszakai történtekre kalandozott. Úgy tűnt, mintha csak álom lett volna... Arcán őszinte mosoly jelent meg, amit nem szánt senkinek sem megmutatni. A hangzavar miatt hírtelen ki is zárta a külvilágot, ám az érintésre azonnal hátrafordult. Szemein lehetett látni a meglepettséget, arca kicsit kipirult, szíve hangosan dobbant egyet. Hírtelen felse fogta, mit mondtak neki, végül visszatért a szokásos énjéhez, amivel már a köztudatba lopta magát. * - A "meglepődötten" szó lemaradt - *Mondta belekontárkodva a neki szánt bókra, miközben ujjával a mellkasára bökött. Úgy tűnt, hogy nem fog semmit sem megjegyezni a történtekkel kapcsolatban de mégis. * - A lábaim? - * Tekintetét lefele szegezte, majd ismét  Rainionra * - Az ágyat nyomnám ha annyira szörnyen érezném magam - * Őszintén szólva, mindvégig kerülte az aranybarna szempárát, így arcát is lassan elfele fordította. Közbe elgondolkozott, hogy jól válaszolt-e a kérdésére és jól is értelmezte-e azt, aminek felismerése villámcsapásként érte. Kezeit cspőjére tette és felsóhajtott. * - Ennyire gyengének és törékenynek tűnnék? - * Kérdezte ártatlanul, arcán kajla mosoly jelent meg, szemöldökét felvonva tette fel a kérdést *

2012.07.31. 00:16 Ezio

*A tánc hamarosan befejeződik, Ezio pedig csókot lehet felesége kacsójára és meghajol előtte.* Bocsáss meg egy percre. *Mondja, majd lágyan megcsókolja. Talán először Kryshna előtt. Aztán épp eltűnne a tömegben, mikor apja odalép elé és megállítja.* Beszélnünk kell. *Ezion nem látszik rettegés, csak bólint egyet kicsit komolyabb arccal. Kimennek a kastély elé, oda, ahol az esküvő is zajlott. A fényekbe. Most senki sem tartózkodik kint, mindenki magával, vagy a vendégsereggel van elfoglalva. Szórakoztatniuk kell mindenkit, illetve a vacsora lassan megkezdődik. Apja beleszagol a jeges levegőbe, majd dühösen fordul fia felé és egy nagyot csattanó pofonnal kezdi.* Hogy mertél eltűnni a vacsorámról? És ez még nem minden fiam. Mi van közted és Kryshna között? Tán ágyasoddá tetted titokban? *Kérdi apja felháborodva, de még nem kiabál. A bentiek még nem vesznek észre ebből semmit, de Ezio tudja: balhéba fordul majd az este. Csak még azt nem tudja, hogy mennyire. Nyugodtan válaszol apjának.* Atyám, a Suráknál jártam... *Kezdi határozottan, de kap még egy nagy pofont apjától, aminek hatalmas erejétől tíz métert zuhan, majd arccal érkezik a kőre. Arcának egyik oldala véresre szakad, bőre belilul a mélyszöveteket ért sérüléstől.* Nem azt kérdeztem, hogy hol jártál fiam! *Mondja üvöltve, ez már felkelthette az érdeklődést.* Válaszolj. Mi van köztetek! Azonnal! *Fenyegetőzik. Az emberek mostmár biztosan tudnak a kialakult helyzetről, hiszen Azeroth hatalma megtölti közel az egész birodalmat, ahogy elengedi. A családdal az élen gyülekeznek az érdeklődők a lépcsőn. Ezio fájdalmasan feltápászkodik. Apjának egyetlen csapása halálos, de még képes fel is állni. Ezzel tiszteletlenséget követ el. Nem is akármilyet. A földön kellett volna maradnia.* Hogy mersz feltápászkodni, de istencsapása?! *Üvölti, a násznépben véres rémület fut végig. Mindenki Ezio miatt aggódik. Azeroth elkapja fiának karját és magához rántja. Ezio véres ajkai közül egy suttogott mondat jön ki, melyet senki más nem hall, csak ők.* Tiszte szívembő szeretem. *Mondja elhallva, mint aki halálára készül. Ekkor látja meg apja a fia kezén a tündérport és azonnal Kryshnára rántja tekintetét. Annak nyakánál, arcánál, ahol fia keze járt, elkenődött a por, de eddig senki sem vette észre, hisz másra figyeltek.* Hogy tehetted?! *Üvölti apja és hirtelen felindulásból, vagy előre eltervelten, senki sem tudja, de behajítja fiát a vízesésbe. Jól látható, hogy megkapaszkodik a sziklán, miközben hatalmasat üvölt, mert a víz majd leszakítja a karját és apja már így is összetört benne nem egy csontot csak pofonjaival.* Senki ne merjen segítségére sietni! Senki! Hagyjátok, hadd vesszen! *Üvölti Azeroth mindenki felé. Ha Ezio beleveszik a vízesésbe, biztosan nem éli túl.* Senki sem élte még túl a vízesést papa! *Kiabálja Drina kétségbeesetten.* Hallgass! *Vág vissza hirtelen Azeroth.* Ha túléli, méltó bocsánatomra! Ha meghal, hát halljon bűnével! *Senki sem érti, mi lehet Ezio bűne, kivéve családját. Ők tudnak Kryshnáról. Úgy tűnik még is életét adja a nőért.*

2012.07.31. 00:00 Rainion

*Csöndben, kissé keserű szájízzel, még mindig a falnál állva nézte végig a ceremóniát. Látta Kryshnán, hogy mennyire nem fűlik a foga ehhez az egészhez, s ez egy kicsit mulattata - egyébként eléggé semlegesen állt hozzá az esküvőhöz. Nem volt kedve itt lenni, de a kötelessége így diktálta; ha viszont már így adódott, minél inkább kivonta magát bájcsevelyekből. Ám egyszercsak Meredithre tévedt a tekintete, és onnantól nem tudott elszakadni a sziporkázó jelenségtől. Követte a nőt a szemével, s apró mosolyra húzodott a szája, mikor realizálta, hogy ő is legszívesebben ugyanúgy "elbújna" a tömeg elől. Szinte gondolkozás nélkül indult el felé, óvatosan kikerülgetve a táncoló párokat a parketten. A hangos zene miatt Meredith nem vette észre, mikor a fiú megérkezett mellé, úgyhogy Rai gyengéden megérintette csupasz vállát.* Csodásan nézel ki. *Dicsérte kedvesen mosolyogva a nőt, és már épp megkérdezte volna, hogy lenne-e kedve táncolni vele, mikor eszébe jutott Meredith tegnapi állapota. Összeráncolta a homlokát.* Hogy vannak a lábaid? Nem kéne leülnöd kicsit?

2012.07.30. 23:49 Kryshna

- Tudod, mindennek két oldala van,Ezio... és te döntöttél először. * Feleli csendesen. Mosolya egy pillanatra eltűnt, de már ott is van megint. Ő sem kapja el tekintetét a férfiéról. Szemei elárulnak mindent. Egyrészt gyötri a bűntudat, a vágyott álmok ígérete, másrészről ottvan a tudat, hogy Ezio vágta Kryshna arcába, hogy vége.. lelkileg és fizikailag és tudasítva azt. Fájdalmassá téve a nő számára. Ezt nem tudja csak úgy kitörölni. Hiába, a nemesi büszkeség... még szerencse, hogy párcsere van. Vagy nem szerencse. Kryshna nem repes az örömtől, hogy Altair mellé került - a férfiről sütött már első találkozásukkor is, hogy védené bátyját, családját, a nő pedig csak mint szükséges rossz van jelen. Azért felvillant egy vidám mosolyt rá. Eszébe jut Drina, az előbbi közjátékuk, és így újult magabiztossága van. Itt senki se maszületett bárány. * - Általában nem szeretek a tömeg közepén villogni... ámde úgy vélem, jelen esetben ez az egyetlen , az ideális út. * Nyakatekert módon fogalmazta meg, de a lényeg benne volt. Sóhajtva várta, hogy végre vége legyen ennek az egész, ostoba táncnak. Vacsorázzanak meg... és utána majd lesz valahogy.... Leonard mintha ott sem lett volna Drinával való táncánál. Mit akart ez jelenteni..? Kellemes csevejre számított volt feleségével, és most kap valami olyat, ami titkot hordot... elkomorult egy percre. A látszat néha csal, a látszat néha csal... kinek a kapcsolatában? Enayláéban, vagy az övében? Mindkettőben...?  Beszélnie kell vele, sürgősen. Nem hagyhatja ezt csak úgy lógni a levegőben. *

2012.07.30. 23:44 Hana

* Még jóval a beszéd kezdete előtt Meredith már az asztalnál ücsörgött. Fehér selyemből készült hosszú szoknyát és bőréhez illő, türkiz alapú, fehér virágmintákkal díszített fűzőt viselt. Haját lazán, mégis elegáns megjelenésű fonatként viselte, elöl mégis ottmaradt egy-két kósza tincs. A beszédet, amit először Kryshna, majd Ezio tartott meg, figyelmesen végig hallgatta. Egyáltalán nem tudott dőlőre jutni önmagával szemben, emiatt nem igazán áll már szándékában ellenük tenni akármit is. Ő maga is két tűz közzé szorult, mint édesapja. Egyedül az vígasztalja, hogy talán egy kicsit jobban megtudja érteni, habár nem ilyen úton-módon akarta mindezt megtenni. A ceremónián a csókolózó páron gondolkozott. Leonardon teljes mértékben lehetett látni, hogy fülig szerelmes, mégis Kryshna... Meredith szemében eléggé eröltetetnek tűnt az, amit próbál másoknak mutatni, olyan, mintha ő sem lenne tisztában a dolgokkal és csak haladna előre a sodrással. A táncparkettre lépéskor, lassacskán, mindenkit párosával szólítottak. Nem szeretett ekkora tömeg előtt mutatkozni, talán emiatt is vonult jóval arrébb saját asztaluktól és kevésbé észrevehető helyre egy oszlop mögé, ahol nem igazán fordultak meg a démonok, mégis onnan mindent nagyon jól lehetett látni és hallani. Ezio és Enayla párosát követően Nwalca-t és őt szólították. A tömegben nem látta férjét, egyedül meg semmiféleképpen nem akart kiállni, így az oszlophoz simulva hallgatott és figyelte a távolban zajló eseményeket.*

2012.07.30. 23:35 Kyachi

Enayla *Folyamatosan az ifjú pár nézi,de semmi érdemlegeset nem lát rajtuk. Nem látja az önfeledt boldogságot, nem látja a szerelmet a két démon között, nem látja az összhangot és a harmónit. Csak lát egy nőt aki nem abba a férfibe szerelmes akihez hozzá ment és egy férfit akinek ez a szerelem csak egy újabb fellángolás. Elgondolkozik talán csak azért veszi ezt így észre mert ő mindent tud. Valahol irigyli Leonardot hogy talán ő még nem tud semmit vagy csak sejteni véli a valóságot. Szeretne ő is hasonlóképp tenni mint ahogy a mondás is tartja:'Amiről nem tudsz az nem fáj." Mikor a család tánca következik kecsesen s légies könnyed mozdulatokkal lépkedi a már rég betanult jól ismert hagyományos tánc lépéseket. Pillantása szinte üres hisz gondolatban teljesen máshol jár, mintha csak teste lenne jelem ami automatikusan ahogy azt betanulta mozog. Férje szavai rántják vissza lélekjelenlétét. Halványan elmosolyodik a bókra.* - Köszönöm de ma nem nekem kell ragyognom és gyönyörűnek lennem hanem amennyasszonynak. Ez az ő napja kell hogy legyen. *Mondja halkan Ezionak de nem néz rá, mintha kerülné a tekintetét. A pár cserénél volt férjéhez kerül így most először váltanak szót egymással mióta a férfi vissza tért a kastélyba. Az ismerős becenévre elmerengőn egy pillanatra elmosolyodott. Csak Leonard hívta így mindigis. Megmosolyogtatja a tudat hogy ez nem változott.* -  A látszat néha csak Leonard. *Mondja halkan volt férjének ahogy egyenesen mélyen a szemeibe néz. Valóban akik ismerik az ő kapcsolatukat most hallkan sugdólózni kezdenek a nemesek közül s róluk beszélnek. Nem telik el pár perc s ismét Ezioval táncol. Ismét halványan elmoslyodik ahogy tánc közben mikor lehetősége támad gyengéden végig simít egyik kezével férje arcán.* - Értem nem kell aggódnod. *Mondja röviden tömören az aggódó szemekre nézve.* Altair *Kissé feszélyezi hogy Drina ilyen nyíltan és jóízűen kiröhögi, valahol egóját sérti de mindeközben mégiscsak örül hogy végre megtudta nevetetni a lányt. Elmosolyodik ahogy látja azt a szép nevetést és mosolyt Drina arcán. * - Igen ez lett az új hobbim. *Mondja szórakozottan de kissé kötekedő hangnemben a lánynak amikor is a nevüket harsogját. Ideje nekik  is táncolni Sóhajt egyet majd egy asztalra leteszi a mára már kiürült üres pezsgős poharat.* - Nah akkor ropjuk mi is. *Mondja gúnyosan. Sose szerette ezt a fajta táncolgatást. Túl feszes túl komoly, nem hozzá való. Arra amit Drina mondott az érzéseivel kapcsolatban mondott csak most válaszol.* -Nem tudom mit érzek. Talán csak a düh és az indulatok vezettek. *Itt utal a múltkori csókjukra amit elsőként Altair kezdeményezett. MÁr válaszolna a lány újabb élcelődésére de pár csere következik. Krsyhnához csapódik most. Gúnyosan elmosolyodik de a kívülállóknak ez csak egy kedves mosolynak tűnik.* - Hogy van a mi kis menyecskénk? Élvezi ezt a nagy hűhót? *Gondolatban hozzá teszi hogy a semmiért de esze ágában sincs kimondani. Most is szépen elővette szokásos pimasz kötekeő oldalát.*

2012.07.30. 22:55 Ezio

*Gyengéden táncolnak Kryshnával, végig a nő szemébe néz és mindent kilát belőle. de mit tehetne. Most adta oda magát valaki másnak. Kicsit közelebb húzódik hozzá, nem túl feltűnően.* Ez a mi táncunk is lehetne. *Mondja kissé elkeseredetten, de kívülről nem látszik semmi.* Te választottad ezt..*Mondja kicsit vádlón, korholóan, hisz azért szakította meg a kapcsolatot a nővel, mert nem tudta volna ezt másként elviselni. Ha nem Leonardot választja, ez az egész meg sem történik. Hirtelen kiáltanak megint, hogy csere, így Eziohoz Drina visszakerül Enayla, Altairhoz Kryshna és Drina kerül Leonardhoz. Látja, hogy felesége arca kicsit zaklatott, nyílván Leonard mondott neki olyat, mely kissé felzaklatta.* Minden rendben, Enayla? *Kérdi tőle, arcából őszinte aggódás tükröződik. Ezio fejében ezer féle dolog lejátszódik. Szüksége lenne valamire. Változásra. Ezért is akar lelépni, de úgy, hogy ne tudjon róla más, csak az apja. Még nem is sejti, hogy a következő órában mekkora árat fog fizetni azért, amit még előzőleg tett. De most még béke van, mindenki nyugodt, a vendégek jól mulatlak, a tánc pedig gyönyörű.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]