Új bejegyzés Frissítés

2012.07.23. 17:08 Ezio

*Az érintésekre teljesen lefagy, mozdulni sem tud. Nem tudja eldönteni a hirtelen jött érzések miatt, hogy ezt a gesztust most imádja és még többet akar belőle, vagy gyűlöli és el kellene engednie a nőt, minden tekintetben. Lelkében és a nő testét sem szabadna tovább rákényszeríteni arra, hogy a király szolgálatában álljon, ha ezt ő nem akarja. A szavakra ismét elkerekednek szemei és ha színét vissza is szerezte kicsit, most ismét kifut minden szín az arcából. Nem tudja, hogy a nő hogyan érti ezt, ezért csak még idegesebb lesz.* Nem! *Kiabálja, majd undok mód eldobja a nő kezét, melyet a falhoz szorította.* Nem! *Üvölti ismét, de nem távolodik el a nőtől. Iszonyatosan össze van zavarodva. Hangosan, durván kapkodja a levegőt, úgyérzi, hogy saját érzései fogják megfojtani.* Nem!! *Üvölti torka szakadtából, majd belevág a kőfalba a nő arca mellett, mire az sűrűn porzani kezd, a törmelék meg lehullik a nő mellé a fapadlóra. Homlokát a nő mellett a hideg kőfalnak dönti - a másik oldalon - és könnyei némán kezdenek folyni. A nőnek csak akkor tűnhet fel, mikor a forró könnycseppek arcára vagy mostmár szakadt ruhájában szabad vállára esnek. Nem képes mást mondani. Nem tudja kimondani azt, ami megnyugtatná őt is és a nőt is. Egy lehetetlen, bonyolult és idegtépő helyzetben érzi magát. Sok már neki a felelősség. Sok a rosszindulat, sok az ellenszenv. Sok a vágy, amit a nő iránt érez még most is. Hogy úgy magáévá tenné, hogy a nevét sikítsa és nem érdekli, hogy ki hallja meg a kastélyban. Hogy közben mit nem adna azért, ha egy ágyban aludhatnának esténként. Próbál megnyugodni Kryshna felett. Egyik kezével a falon támaszkodik, másik véresen lóg lefelé, ugyanis a fal szétzúzta, ahogy ő is szétzúzta a falat. Nem képes magyarázatot adni.*

2012.07.23. 16:57 Kryshna

* Ezio minél inkább küzdött a szorítása ellen,annál erősebben tartott ellent ő. A férfi érdekében, nem fog neki most engedelmeskedni, vagy egyedül hagyni akár egy percre is. Érzi, ahogy az izmok megfeszülnek kezei alatt, s erősen kell tartania önmagát. Végül csak nem képes rá, hogy tovább tartsa a férfit, ismét ő kerül kiszolgáltatottabb helyzetbe, ahogy Ezio a hideg falnak nyomja, ledöntő erejével. Immár Kryshna is kapkodja a levegőt az erőkifejtéstől, de elszántan pillantott fel a férfira. Nem csak az ő sebei szakadtak fel, a gyors mozgás és a varázslat igénybevétele miatt Kryshna testén is megjelenik egy-két piros folt, melyek azonban nem súlyos sérülések, csak fájnak kissé. Mindkettejük ruhája szakadt egy-két helyen, és foltokban véres. Megviseltek. Kryshnát ismét remegésre készteti, hogy látja a férfi tekintetében azt, amit még soha. Egy szinten meg van törve. El van veszve. És a nő is kezdi megérteni, hogy ehhez most semmi köze a Lumier féle átoknak, hisz Ezio végig tudatánál volt. Látszott rajta, szavain. Hangosan zihál, miközben farkasszemet néznek a férfivel. * - Én... mit csinálok? * Kérdezi meglepve, s most furcsállkodás váltja fel a határozottságot szemében. Átölelné a férfit, olyan kétségbeesés süt a tekintetéből, Kryshna szíve hasogató fájdalommal válaszol erre. Majd mikor Ezio folytatja , kezd csak ráeszmélni, miről is lehet szó. De bizonytalan a szavakban. Nem lehet benne biztos, még mindig nem. Olyan képtelenségnek tűnik, hogy a férfi.. szerelmes legyen belé? Ő maga sugallta nemrég, hogy csak szeretők, tekintetével üzente, hogy nem is várhat a nő többet. És Kryshna hallgatott erre. Nem is számított másra. A férfi ujjaitól forróság hatja át mellkasát. Ajkain hirtelen tűnik fel a boldog,hihetetlen békét sugárzó mosoly. * - A tiéd vagyok, Ezio. * Susogja halkan. Ezt most szinte bárhogy érthette, hiszen ehhez hasonlót már máskor is mondott. Így, hogy a férfi egyik kezét elengedte, Kryshna végigsimítja a férfi alkarját, felkarját, nyakszirtjét, és végül arcát. Ezt a sebzett, vad, borostás arcot, amit ő annyira szeret érinteni. Kryshna lehunyja szemeit, közben még mindig mosolyog. *

2012.07.23. 16:35 Ezio

*Szemei elkerekednek és egy hatalmas levegőt vesz, mikor Kryshna átöleli. Szíve csak még hevesebben kezd el verni, mikor kimondja azokat a szavakat, melyekre a férfi most a legjobban vágyik. A nőnek szüksége van rá, ahogy Ezionak is rá. Hangosan morogva, nyögve próbálja eltolni magától a nőt, hisz a vágy Kryshna iránt csak egy újabb hullám már, amit képtelen elviselni. A vágy, hogy csókolja és megáévá tegye, akár egy állat olyan erővel tör rá, amit már képtelen elviselni.* Ne..! *Kiálltja erőtlenül, mert közben képtelen ellökni a nőt. Jobban le van gyengülve, mint hitte, de az igazság az, hogy csak nem bír erőt venni magán, pedig erre lenne szükség.* ...eressz! *Mondja megint hangosan, de mikor a nő nem cselekszik, hirtelen nagy erővel, ami már méltóbb Eziohoz, lefejti magáról a nő karjait és azokat erősen szorítva nyomja a szemközti falnak. Tekintete kétségbeesett, látszik rajta mennyire szétnyírbálták az amúgy kedves és önzetlen lelkét. Most nem a sötétség az, ami elborítja. Az Enaylánál volt. Most saját tehetetlensége, saját lelke tartja fogságban érzéseit. Beismerte magának, hogy beleszeretett Kryshnába és ezt sem tudja elviselni. A nő jelenlétét nem tudja hova tenni. Mély levegőket vesz, ahogy testével a falhoz szorítja a nála sokkal gyengébb nőt.* Miért csinálod ezt velem? *Kérdi mély, férfias, még is elnyűtt hangon. Még beszédén és látszik, hogy az érzések ezer felé tépik őt szét és nagyon kevés kell neki ahhoz, hogy ismét rámásszon a nőre. De az nem lenne romantikus. Az vad lenne, állatias.* Miért utasítod vissza azt, ami vagyok? *Kérdi mélyen a nő szemébe nézve. Nehezére esik nem tovább tombolni, ez finom remegéséből talán látszik is.* Miért nem tudsz az enyém lenni....*Óvatosan a nő mellkasára teszi a kezét. Érzi zakatoló szívének vad dobogását ujjai alatt.* ...innen? *Kérdi. Ezzel már majdnem kimondta a lényeget. Hogy szereti. De erre így képtelen. Ha megnyugszik tisztán fogja látni a helyzetet. Sokkal tisztábban. De most csak az érzelmek katyvasza kínozza a fejében. Egész testéről folyik a víz. Nem őrült meg. Csak teljesen kiakadt.*

2012.07.23. 16:22 Kryshna

* Elkerekedett szemekkel nézi a látványt, mely kibontakozik előtte. Ezio a tűréshatárán volt, és most az összes eddigi miatt, átlépte azt. Kryshna eddig csak azt a férfit látta, aki képes volt bármilyen helyzetben uralkodni saját magán, akármennyire nehéz is volt, és most, ebben a pillanatban áttörte ezt a falat. Az első másodpercekben csak kővé dermedve áll az ajtóban, majd mikor néhány törmelék felé száll, akkor eszmél. Először kezeivel takarja saját magát a széthulló fa-és kőmaradványoktól, majd gyorsan "munkához "lát. Most már esze ágában sincs itthagynia királyát. Tudja ő pontosan, mit kell tennie. Gyors varázslatokkal illeszti helyére az ajtót s keretét, gondosan becsukva és bezárva maga mögött azt. Nem szabad lassúnak lennie, az akár végzetes is lehetne - számára, a vágyott férfi számára, vagy bárki számára. Most csak ketten maradtak,Kryshna és a dühöngő Ezio.  A kastély ki volt zárva az egészből,mindenről csak az ajtó előtt elejtett lámpás árulkodott, melyet még Kryshna hozott. A vízesés robaja kintről elnyomja azt a durva tombolást, ami bent folyik.  Ezio olyan, mint a sebzett vad.. menekül a vadásza és most önmaga elől is. Kryshna pontosan szemközt áll vele, finoman koppanó léptekkel közelíti meg a férfit. Megragadja a férfi karját, tőle szokatlan erővel. Ő is démon, és van ám benne lappangó energia. Átkarolja a férfit szemből, a nő feje a férfi mellkasához préselődik, lila hajkoronája cirógatja a férfi meztelen bőrét. * - Ne tedd ezt, kérlek.. ne engedd, hogy elborítson a sötétség... szükségem van rád! * Eleinte majdhogynem sírva suttog, de végül kiabál. Ölelő karjaira rácsorog a férfi vére, de ő csak lehunyt szemekkel várja, hogy Ezio megnyugodjon, legalább annyira, hogy meghallgassa őt. Közben a vér tovább folyik, áztatva ezzel a férfi és a nő ruháit is.  *

2012.07.23. 16:06 Ezio

*Rátámaszkodik az ajtófélfára úgy, hogy alkarja felfeküdjön a fára. Fejét könyökének hajlatába fekteti pár másodpercig és egyre szaporábban veszi a levegőt.* Mitől akarnál te megvédeni engem? *Kiállt fel hirtelen hangosan, a düh és a visszautasítottság teljesen kikészíti elméjét. Feleségének elvesztése, Enayla viselkedése, a harcok és minden, ami ebben a kastélyban történik most üt ki rajta. És mindez az egyetlen kincsén fog csattanni, még sem tudja megállni. Arcának még mindig nincs semmi színe és homlokán egyre több izzadtságcsepp jelenik meg. Már annyira, hogy arcának oldalán lefolynak. Erővel belevág az ajtófélfába, tiszta erőből, mire a fele kiszakad annak.* Tűnj el innen! *Üvölt rá a nőre, miközben már olyan gyorsan veszi a levegőt, hogy már nem is jut az agyába oxigén tőle. Visszafordulva szobájába hatalmasat vág az ajtón, hogy az majdnem kitörik a helyéről. Könyvespolca, szekrénye sem ússza meg a dolgot. A pánik és dühroham keverékében törni és zúzni kezd, miközben a lelkét ért hatalmas fájdalom és a szörnyű felismerés, hogy beleszeretett a nőbe miatt hangosan, haragból és fájdalomból üvölt, ahogy darabokra szedi a szobát. Izmos hasfalán és mellkasán vérző, nyílt sebek keletkeznek, ahogy karján is, olyan mértékben zúzza szét a berendezést. Ilyen még sohasem történt vele és sosem gondolta, hogy egyszer fog. Kryshna szavai ugyan úgy égetik lelkét, mint ahogy Altair szavai tették. Védelem? Mitől kell őt egyáltalán megvédeni? Hisz ő a király! - gondolja dühösen, sebzetten. Úgy érzi szívéből imádja a nőt és a visszautasítások, miket tőle kap teljesen megőrítik. Közben Lumier a sötétségből figyeli a jelenetet, amit a király lerendez és teljes elégedettséggel mosolyog hisz tudja nagyon jól, hogy Kryshna most mit fog lépni és annak mi lesz a továbbiakban a következménye...*

2012.07.23. 15:57 Kryshna

* Szinte erőt kell vennie magán, hogy meg tudjon szólalni, úgy sokkolta, ahogy most a férfit látja. Hatalmas harcokon volt túl, és lelkiekben sem a legszebb dolgok fogadhatták itt, de akkoris.. Kryshna aggódó és bűnbánó arccal tekint rá. Nem haragszik rá csöppet sem, hogy így fogadta. Felnéz a férfi gyönyörű szemeibe,pedig ez nem olyan könnyű helyzetében.  Ujjait az ajtó résébe teszi,mikor látja a férfin körvonalazódni a gondolatot, így ha a férfi becsapná az ajtót, pont a nő ujjait tördelné vele. * - Kérlek várj! * Kiált fel Kryshna, nem túl hangosan, esdeklőn pillant a férfire, hallgassa meg.  Miután szerencsésen nem csapták rá az ajtót, halkan kezd mondandójába. * - Nem akarlak zavarni. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek tőled.. ha tiszteletlenségnek vélted a viselkedésemet. Én csak... meg akarlak védeni. Ameddig azt lehet egyáltalán. * Ezt a férfi még nem értheti, és Kryshna még nem is magyarázkodik. Szavai komolyan és őszinték. Csak Ezio láthatja és láthatta eddig az igazi Kryshnát, vele szemben tud csak önmaga lenni... *- Valóban zavarlak...? Mert ha erre igen a válasz, elmegyek...királyom. Elfogadom, és nem zargatlak. * Komolyan gondolja, de reménykedve pillant fel a férfire. Lehet, hogy mégsem tudná itthagyni, még ha ezt is mondta. Fájdalmat kelt benne így látnia Eziot.   *

2012.07.23. 15:41 Ezio

*Félig-meddig sikerül elbóbiskolnia, de az aggodalom csak halucinogén rémálmokat okoz nála. Mielőtt ledőlt volna, átöltözött, hisz úgy tervezte, hogy csak ledől, elalszik és ismét éjszaka lesz. Vagy hogy két napot simán átalszik, de egyik sem jött be. A kopogásra hirtelen riad fel. Meztelen felsőtestét, nyakát, halántékát és homlokát izzadtságcseppek tarkítják. Nagyon régen rémálmok gyötörték, hisz apja elég kemények, mondhatni kegyetlenül nevelte és ez nagyon sokáig, még felnőttként is üldözte, de amíg felesége életben volt, sosem voltak rémálmai. De halála óta egyedül alszik, több rossz dolgot is tesz és bántja a lelkiismerete. Ez hozhatta elő az álmokat. Lassan áll fel az ágyról. Most érzi csak mennyire fáradt, hisz alig bír elmászni az ajtóig, szinte kóvályog. Arca elég ködösnek tűnik, mint aki szörnyűségeket látott, mikor ajtót nyit. Szörnyen rossz bőrben van. Látása csak másodpercekkel később tisztul ki és rajzolódik ki előtte Kryshna gyönyörű alakja. Arca megkeményedik, de napbarnított bőréhez képest semmi szín nincs benne, annyira elfehéredett. Mintha beteg lenne, de csak a rémálom teszi ezt vele. Letörli az izzadtságot homlokáról. Szája is teljesen ki van száradva, így mikor megszólal, elég rekedtes a hangja.* Azt kértem, hogy senki se zavarjon. *Mondja elég tiszteletlenül, közömbösen. Ismét elönti az ideg és alig képes állva maradni. Nagyon szaporán veszi a levegőt. Perceken belül pánik rohamot fog kapni, itt, szeretője szeme láttára. Már készülne rácsukni az ajtót a nőre.*

2012.07.23. 15:31 Kryshna

* Leonardot is idegesíti a vele szembenálló férfi. Az ő esküvőjéről van szó. Ahogyan az ő menyasszonyáról. Nem is szólal meg arra, mikor Ezio kiemeli, hogy márpedig ő itt az úr, mert érzi, hogy idegesség és indulat törne fel belőle. De viszonylag tisztelettudó, így ezt visszafojtja, majd kissé komoran hallgatja tovább a férfit. Végül biccent egyet a mondandói végén, ezzel elköszönve. Miután Ezio kilépett az étkezőből, csak magában mormogja. * - Megbírkózom ezzel magam is, ne aggódj. * Ő még ott marad az étkezőben egy ideig, és befejezi a vacsorát. Nem számít társaságra. Majd az étkezés után felmegy szobájába, és megvárja Kryshnát, aki, amint elintézte a dolgait, úgyis fel fog menni hozzá. Ebben biztos. A jókedve kissé elszállt, de majd visszahozza nője. Legalábbis Leo így gondolja. Közben Kryshna elolvasott pár fejezetet a könyvből. Nem először olvassa, így a  nem ismeretlen szöveg, mégis új hatása van. Most azonosul a főszereplővel, arcán is látszik, mennyire belemélyedt a könyvbe. Ebből csak az a villám szakítja ki, mely átcikázik a már sötét égbolton. Kryshna finoman becsukja a könyvet, s az egyik asztalon hagyja. Ki jönne ide, hogy ezt elvegye? Meg fogja találni, ha visszajön. Viharfelhők gomolyognak kinn, elég gyorsan közelednek is a kastély felé. Mélyről jövő mennydörgés hatja át a kastélyt. Felgyújtják a lámpásokat, derengő fényt adva a folyosóknak. Kryshna kilép az ajtón. Vissza kellene mennie jegyeséhez, de persze nem ezt fogja tenni. Itt az idő, hogy felkeresse Ezio-t. Szüksége van rá, mással nem tudja betölteni ezt az űrt. Csendes léptekkel indul el a férfi szobája felé, hisz tilosban jár, megint. Amint felér a szobához, háromszor koppant ujjaival az ajtón, s reméli, nem zavarja meg királyát semmiben.  *

2012.07.23. 15:11 Ezio

*Nem minden feltüntetett személlyel ért egyet, de különösebb ellenvetése egyik ellen sincsen.* Remélem észben tartja, hogy a kastély ura én vagyok. *Üt meg kicsit komolyabb hangnemet, jelezve ezzel, hogy a túlbuzgóságot a király nem feltétlenül tolerálja. Befejezve a desszertet még egy kicsit elcseveg a férfival.* Volt szerencsém körbevezetni menyasszonyát a kastélyban. Érdeklődése és intelegenciája lenyűgöző, maga igazán szerencsés férfi. *Mondja ismételt mosollyal arcán. Közben pedig képek villannak be Kryshna mesztelen testéről. Csak az övé. És akkor sem lesz a bájgúnáré, ha az kezét lábát töri össze a nőért. Ettől mosolya csak még szélesebb lesz. Még ledönt gyorsan egy pohár bort, aminek hatását ha nem is részegedésig, de kicsit megérez. Ennek fényében és mérhetetlen fáradtsága miatt feláll az asztaltól.* Örülök, hogy végülis épségben visszaérkezett a kastélyba. Érezze magát itthon és ha a szervezést illetően bármiben a szolgálatára lehetek, értesítsen. Most viszont pihennem kell, így ha megbocsát...*Azzal meghajol és elhagyja az étkezőt. Még mindig iszonyatosan dühös.... Alig bír levegőt venni. Elkapja a kétségbeesés is és attól sem képes szabadulni. Felérve szobájába úgy elsötétíti a szobát, hogy orráig se lásson és eldől az ágyán. Az aggodalom és düh azonban nem képes álomba ringatni elméjét.*

2012.07.23. 15:00 Kryshna

- Persze, alapvető, hogy tájékoztatva legyen mindenről. * Leonard hivatalos hangnemet üt meg,köhint egyet, jobbját szája elé helyezi közben, ezzel is élvesítve ezt a fajta viselkedést. Nem igazán tetszik neki, hogy  átköltöztették őt is a Trenoir kastélyba, szerette otthonát. Közben int az egyik cselédnek,aki pár perc múlva  visszatér, s egy hosszú, cirkalmas betűkkel írt pergament helyez Ezio étke mellé. * - Hogy túlessünk egy-két formaságon, magam is elmondom dióhéjban, kik szerepelnek rajta. Sok távoli rokonunk kifejezett kérése, hogy itt lehessen, a lista első felében ezen családtagok felsorolását láthatja. Kryshna családjának egy része a következő, az ő kérésére nem hívtam meg egész népes családját. A harmadik részben pedig a nagyobb démoncsaládok, ismerősök egy-egy küldöttsége áll. Ők kiemelt szerepet kell, hogy kapjanak, diplomáciailag fontos jelenlétük, s jólétük, míg itt tartózkodnak. Bátorkodtam egy-két tagot invitálni további maradásra, az esküvő több napos programként van tervezve. Ezen kívül, a lista végén már csak a Tanács tagjai, s az Ősi Sárkányok közül páran szerepelnek. Ők a legfontosabbak... persze,engem s menyasszonyomat nem számítva. * Mosolyt villant, és ezzel a hivatalos rész végéhez is ért. Ízlelgeti a zamatos vörösbort, amit elé helyeztek. Kicsit gyanakodva pillant a férfira, ahogyan Kryshnáról beszél. Megszokta már, hogy más férfiak is dícsérik jegyesét, ezért ezt hamar elhessegeti. * - Reméltem, hogy méltóan fogadják majd. Azon kívül, hogy remek feleség lesz, kapcsolatokat is hozhat a család számára. Volt alkalma tehát elbeszélgetni vele hosszabban is? A népeik híresek jó konyhájukról, valóban.  *Mégis felteszi ezt a kérdést, csak úgy rutinból, de a gyanakvás magja még nem ült el benne. *

2012.07.23. 14:45 Ezio

*Elmosolyodik az esküvő hallatán, bár mosolya nem őszinte. Aki igazán ismeri, az tudja, rejtőzik valami a mosoly mögött. Igazából majd felrobban belülről. Egy szót sem akar hallani az esküvőről. Kryshna mindegy kihez megy hozzá vagy kihez fog tartozni élete során: testestül lelkestül a férfié. Belekezd a vadhús - őz - evésébe és mikor lenyel egyes falatokat, beszél a férfihez. Tisztességesnek látszik, érdeklődőnek, segítőkésznek.* Értem. Mindenben a rendelkezésére állok. Ám abban remélem egyetért velem, hogy nem engedek bárkit belépni a kastélyomba. Mielőtt a meghívókat kiküldenék az érintetteknek, szeretnék látni egy listát a vendégekről. *Mondja nyugodtan, majd ismét nekilát az evésnek. Jó minőségű és érlelésű vörösbort isznak. Ezt csak akkor engedhetik meg maguknak, ha kizárólag férfiak ülnek az asztalnál.* Igen, volt szerencsém találkozni a menyasszonyával Leonard. Igazán inteligens, gyönyörű nő ... *Talán szavaiból túl sok áhítat hallatszik ki, de próbál odafigyelni arra, mit hogyan mond. Nem akar egy pici gyanút sem ültetni a férfibe.* A legnagyobb vendégszeretettel bántunk vele, míg megérkezett.. *Itt elvigyorodik, hisz eszébe jutnak a kissé túlfűtött esték, mikor olyan dolgokat tettek, amiket nem lett volna szabad. Mosolyából telifogsoros vigyor lett. A vendégszeretet nem is akármilyen kifejezés arra, ahogy a nővel bánt. Mikor elfogyasztja a szarvashúst, kihozzák a desszertet, ami egy déli különlegesség.* Ezt a receptet Miss Kryshna hozta kastélyomba és meg kell hogy mondjam, azóta oda vagyunk a déli gyümölcsös receptekért.. *Mondja ismételten áhítattal hangjában, csak hogy most úgy tűnhet, nem a nő irányában ennyire áhítatos.*

2012.07.23. 14:26 Kryshna

* Kryshna tudja, hogy a férfi most még nem érti viselkedését. De hamar ki fognak derülni a dolgok, amint Ezio találkozik egyes családtagjaival. Őt is szembesíteni fogják azzal, vagy valahogy a tudtára adják, hogy ismerik a titkát. És Kryshna félt attól a pillanattól. Félt, hogy a férfinek hogy fog fájni. Ez neki már most is mardosta lelkét. Sűrű szempilláit lehunyva relaxált nyugodtan. Attól viszont nem félt, hogy Leonardot pont most próbálnák az igazság elé állítani. Még csak most érkezett, nem fogják rögtön letámadni. Talán hagynak időt, hogy kibontakozzanak a dolgok. Talán... A két férfi körül igazán gyorsan sürögtek-forogtak a cselédek, igazán nem lehetett rájuk panasz. Az étel hamar előttük termett, és amint eltűnnek a szolgálók, csend borul rájuk, csak ketten vannak a hatalmas étkezőben, amely kong az ürességtől. Még egy családtag sem volt hajlandó lefáradni, persze Rai-n kívül. Leót meg is lepi az, ahogy a Trenoir férfi bánik vele. Sehol egy jele a gyűlöletnek, vagy megvetésnek. Lehet, hogy igazak róla a hírek, miszerint nemeslelkű harcos. De akkor is Trenoir.*  - Csak a mai napon tettem látogatásom.. gondolom, a jegyesemmel már megismerkedtek. Most kissé zaklatottnak tűnt, de egyébként igazán kedves nő. De tudja hogy van ez, hagyni kell néha, hogy az asszony magában legyen... * A férfi vidámsága őszinte. Remek útjai voltak, diplomáciailag is sokat intézkedett, sikeresen. Majd kicsattan. * - Nem tudom, értesítették-e már az esküvő időpontjáról.. mint a család vezetője,tudnia kell. A kitűzött nap november 12. Vagyis, pár napon belül megtartanánk, nem vagyok a türelem embere. A legtöbb dolgot elintéztem már jómagam, így a meghívók és körítés miatt nem kell aggódnia.

2012.07.23. 14:09 Ezio

*Idegében majd felcsattan, hogy még is ki meri őt zavarni, de aztán észbe kap. Jobban oda kell figyelnie a viselkedésére, de Kryshna megőríti. Nem bírja, mikor a nő nem fogadja el közeledését. Nem erőszakoskodhat folyton. Ha ezt kéne tennie, az azt jelentené, hogy Kryshna nem is akar tőle semmit. Ebbe nem bír belegondolni sem. Aprót biccent az alacsonyabb rangú férfi felé, majd bólint egyet.* Szívesen magával tartok, Lord Avernoir. *Mondja, azzal el is indul oldalán a férfivel, nem megemlítve, hogy nem kellett volna megjegyzést tennie kinézetére.* Mikor érkezett ? *Kérdi a férfit. Elég lassan halad, hangjából semmit nem lehet kihallani, sem tartásából. Nem látszik rajta, hogy belülről majd szétveti a düh és a sértettség. Csak annyi látszik rajta, hogy fáradt. Reméli pihenéséig már nem kell több mindennel szembenéznie. Nem lenne rá képes. Nyugodtan semmiképpen sem. Mióta Kryshna a szeretője - már ha az akar lenni még mindig, mert nem érzi rajta -, elvesztette országos türelmét. Mindenkivel szemben türelmes tud maradni, de képtelen rá, hogy Kryshnával szemben az legyen. Közben megérkeznek az ebédlőbe és a cselédség szinte azonnal ugrik a szolgálatukra. Előételt ma nem készítettek, mert elég súlyos, nehéz étel a főétel és desszerttel együtt teljesen laktat, felesleges levest tálalni. Leül az asztalfőre, jobbjára engedve a férfit, mint akinek bizalmat szavaz minden előzmény nélkül. Ez a gesztus megtiszteltetés az Avernoir férfi számára.*

2012.07.23. 13:57 Kryshna

* Fejét kissé lesunyva hallgatja meg a férfi rideg szavait, nem is képes a szemeibe nézni. Ismeri már annyira, hogy sejtse , mit jelent ez. Ezio nem tűri, ha ellent mondanak neki, de ez most szükséges... ő mondja meg talán, hogy lánya is ellene fordult? Hogy volna képes ezt közölni a férfival, aki oly sokat jelent neki? Nem akarja bántani, mégis megtette... de legyen inkább a kisebbik rossz. Fáj,ahogy  az elvonuló férfit figyeli, de most nem követheti. Pedig legszívesebben utána futna. De nem, hagynia kell, hogy kipihenje magát, megtisztítsa elméjét... s Kryshna erre tudna is pár kellemes varázslatot, de úgy gondolja, jelenléte nem tenne jót a férfinak, aki előbb vagy utóbb, de inkább előbb kiszedné belőle, mi bántja igazán a nőt. Ebben elég jó volt eddig is. Végignézi, ahogy az izmos férfi elhagyja a könyvtárat, a lénye utáni vágy máris betölti a nőt. Így Kryshna inkább átveszi Martától a könyvet, melyet kért, s csendesen lekuporodva az egyik karosszékbe olvasni kezdi azt. Próbálja mentesíteni magát a nyomasztó gondolatoktól, de egyre Ezio jár fejében. Nem lesz képes sokáig távol maradni tőle, fel fogja keresni, de még nem.  Közben Kryshna jegyese fia után tekint, ajkait megkönnyebbült sóhaj hagyja el. Nehéz szembesülnie azzal, ami most fogadta, de tulajdonképpen nem is akar szembesülni vele. Új életet kezdett. Arcán mosoly jelenik meg, ahogy elindul megkeresni a királyt. A Trenoir családfőt. Mennyire megrendítette a hír, mikor közölték vele, hogy az egész családot egy Trenoir vezeti majd... s mivel sokat volt távol, nem is volt még ideje befogadni a tényt. Látni akarja, hogy mire képes ez az ünnepelt férfi. Léptei határozottan koppannak, kabátját már levetette, s így egy feketés és vöröses színű öltözet van rajta. Nem is kell messze mennie, szinte rögtön megpillantja Eziot, aki a könyvtárból lép ki éppen. Elég komornak tűnik, de Kryshna jegyese határozott mosollyal fogadja. * - Csak hogy megtalálom, Lord Trenoir. Megviseltnek tűnik... ráférne önre egy kellemes vacsora. * Így invitálja a férfit burkoltan arra, hogy tartson vele, nem sejtve, hogy Ezio lakosztályába indult, s hogy Kryshna a könyvtárban pihen. *

2012.07.23. 13:20 Ezio

*Rosszul érinti büszkeségét, hogy a nő csakúgy ellép tőle és most, hogy ekkora fáradtság és teher szakad a nyakába, meg is sértődik rá.* Értem. *Mondja halkan, nem nagyon néz a nőre. Pihennie kéne, nem is keveset, hisz nyolc álló nap járni a vidéket, harcolni, majd ismét vándorolni, ismét harcolni.... számára ez most kimerítő volt és tudta, balhéra fog hazajönni. Egyelőre a lényegről nem is tud, de az biztos, hogy ki fog törni belőle valami, amit senki nem fog megköszönni neki. Mikor Marta visszaérkezik a könyvvel, meghajol a nő előtt.* Ha most megbocsát, hercegnő. *Szavai kimértek, közömbösek, tartózkodók. Mivel majd összeesik a fáradtságtól, arca kissé beesett, mint aki nem is nagyon evett az út alatt, de izmai csak még erősebbek lettek, hisz egyfolytában harcolt, vagy sérült társát cipelte át a harcmezőn, ha erre volt szükség.* Teljesítse a kisasszony minden kérését Marta. Ha arra van szükség, egész nap. A lakosztályomban leszek. *Itt Kryshnára néz, de szavait még mindig Martanak intézi.* Senki se zavarjon. *Mintha a senkit a nőnek intézné, ezzel is kicsit palástolva sértődöttségét és közömbösségét. Nem szereti, ha visszautasítják. Ráadásul a nő megtagadta tőle, hogy elmesélje, mi bántja, miközben Eziot ez aggódással töltötte el. Nem tud és nem is akar most ilyesmikkel foglalkozni. Őszintén törődik a nővel, tán többet is érez iránta, mint egy puszta szerető iránt, hisz most először a nő jelenlétének, lelkének a hiányát érezte és őszintén aggódott azért, nem pedig testét kívánta. Bár nem tagadhatja, hogy azért is még mindig teljes mértékben odavan. Szavai után ismét meghajol, hogy az etikettet betartsa és elindul kifelé a könyvtárból. Marta zavartan néz nevelt fia után. Nem érti, mi játszódik le a két fiatal között.*

2012.07.23. 13:17 Hana

- Pontosan és már meg is van az első lehetőség. - *Mondta mosolyogva, járkálgatás keretében* - Ha jól emlékszem Rainion és Kryshna valami találkozót beszéltek meg, amit nem lenne szerencsés tovább halogatni. - *Ekkor megállt, mutatúujját kinyújtotta, ezzel mutatva hogy ez lenne az első lépés* - Kryshnát Rainion, én meg a férfit terelném el, végül lebuktatnám őket. Először kételkedni fog, hiszen saját fiára is úgy tekint, mint önmagára, amiből hatalmas zűr lenne, de úgy gonndolm, hogy Rai mindent megtesz a dolgok jó irányba való törekedése gyanánt. - *Fejezte be a terv első felét, majd középső ujját is kinyújtotta a másik mellé, jelezve a kettes pontot* - A terv második fele... Szerintem addigra visszatér Ezio, így őket kettesben kéne összeboronálni, neked pedig a férfit kéne elterelni egészen addig, amíg ismét lenem buktatnánk őket. - *Egy nagylevegőt vett és tovább folytatta* - Azonban egyre kevesebb időnk maradt már hátra, így ha az első megkezdése előtt hazatér Ezio, el is lehet azt vetni. - *Ekkor lerakta a kezét és most pedig a következő fennakadások eshetőségeibe kezdett* De a második így kockázatossá válhat, mert ha csak Rainion vezetné Eziohoz Kryshnat és te buktatnád le őket férje előtt, akkor könnyen felhozhatja az a nő, hogy ez direkt így lett kitervelve, hogy őt rossz fénybe tűntessük fel. Emiatt, Rainak el kell invitálnia valamerre Kryshnát, addig te a férfival lennél és én meg Ezioval, majd Ezioból kicsikarnám, hogy hívassa magához Kryshnat és elindulnék az ő keresésükre, majd szólnék nekik és így mindketten velünk tartana Rai is azon címszó alatt, hogy kihasználja kettőnk kellemes kis társaságát. A megfigyelés nem nehéz az én szempontomból. Képességemmel könnyedén kihallgathatom őket és kisilabilizálhatom mozdulatsorukat. Rai ezidőalatt hozzátok menne és szólna nektet, hogy menni kell, de ő már nem tartana oda veletek. Lassan kettesben andalognátok felfele, amikor megfelelő pillanatban lecsaphattok rájuk. *Jegyezte sunyi mosollyal lezárva az egészet, azonban eszébe jutott neki a vacsora idő, de még előtte megvárta Enayla válaszát és azután mondta a következőt* - Oh, az újonnan érkező tiszteletére egy közös családi étkezést szerveznek... - *Jelentette be és jött a félig meddig igaz, mégis kamu szöveg* - A szolgálók nem mertek megzavarni, így helyettük én toppantam be, de még a dolgozószobájának helyét nem pontosan tudtam így egy kisebb keresgéléssel is eltelt az idő *Kacsintott rá, ha netalántán kérdőrevonnák miért késett Enayla, akkor meglegyen rá a válasz.* - Remélem még betudok csöppenni, de még van egy kisebb elintézni valóm, amit már nem halogathatok tovább. Egy újabb nagyszerű beszélgetés volt a mostani is - * Mosolyodott el és kifelé vette az irányt * - Áttudnád adni, hogy mindenkit üdvözlök, de az újonnan érkezőtől még elnézést is kérek, hogy nem biztos amiért odaérek? -*Tette fel a kérdést, majd lenyomta a kilincset* - Hamarosan találkozunk! - *Ismét elmosolyodott végül elindult saját szobájába, ahova érve azonnal magára zárta az ajtót, a kulcsot pedig elfordította a zárban és kivette. Azonnal az asztalához ült, ahonnan elővett egy hatalmas, nagyon régi és kopott könyvet. Amint kinyitotta megtalálta a benne elrejtett papírt, ami igenapróra összevolt hajtogatva. Kezeivel gyorsan kihajtogatta, amit alaposan átfürkészett, majd könyvbe merülve kezdett kigyűjteni néhány adatot*

2012.07.23. 13:16 Rainion

*Már messziről érezte a gyenge remegést és a távoli lármát, ami mind erősődött, ahogy a csapat közeledett a kastély felé. Ezio. Győzelem. Ezek a gondolatok suhantak át Rai elméjén, ahogy apját szemlélte, aki miután leült, rögtön fel is állt az asztaltól.* Menj csak. *Mondta a fiú neki, szintén felemelkedve a székről. Nincs kedve most a Lordot látni. Ez lett volna az első alkalom, hogy találkoznak azóta, mióta Rai megtudta a félrelépését - s ki tudja, talán az utolsó is, ha olyat tesz vagy mond, amivel végzetesen feldühíti a férfit.*  Nekem dolgom van. *Morogta még hozzá, aztán a ködnyelvek újra elnyelték. Nem lett volna sietős, simán ki is sétálhatott volna az ebédlőből, ám neki se volt ínyére, hogy tovább maraddjon apja társaságában.*

2012.07.23. 13:07 Kryshna

* Ez a gyengéd viselkedés tényleg majdnem sírásra fakasztja. Nem igazán számított rá, hogy Ezio így viselkedne, meglátva őt. Tényleg ilyen siralmasan festhet? Jobb kezét lágyan a férfi kezére helyezi, mellyel Kryshna arcát fogja. *  - Nem... nem szeretnéd hallani.. * Nem mondott még igazán így nemet a férfinek, de erre most nyomós oka van. Nem akarja, hogy sajnálja, hogy gyengének tűnjön pont ennek a férfinek a szemeiben, azt már nem. Elvehetnek tőle bármit, de a büszkeségét soha.  Ajkain keserű mosoly tűnik fel. Lehunyja egy percre hozzá szemeit. * - Lehet, hogy sebzett hattyúnak tűnhetek most.. de hogy legyek a király szeretője, ha nem vagyok elég erős? Ne aggódj értem.. * Ujjaival finoman cirógatja a férfi kezét. * - Képes vagyok szembenézni a tetteim következményével. Hozhat bármit is a holnap, vagy a ma. * Arca elszánttá válik, s újra felragyog a nő jelleme tekintetében, aki kezeiben tartja a dolgokat. Majd lassan ellágyulnak vonásai, s szemeit újra lehunyja. * - Hiányoztál... talán túlságosan is.. * Suttogva beszél, mint ahogy eddigis, de most megenged magának egy röpke, könnyed kacajt. A könyvtár mintha megkövetelné tőlük, de a kapcsolat titkossága miatt alapból sem hangoskodna. Csak állnak ott, egymással szemben, a férfi toronyként magasodik a hozzá képest törékeny nő fölé. Majd Kryshna finoman lefejti arcáról a férfi kezét,kissé távolabb lép, s komolyan néz a szemébe. * - A vőlegényem megérkezett.. pont ma, ahogyan te is. * Futó mosoly suhan át ajkain* - Egyelőre nem sejt semmit. * Tájékoztatja röviden a férfit a most zajló eseményekről. *

2012.07.23. 12:44 Ezio

*Kissé értetlenül, de mosolyogva hallgatja Martat, ahogy egy kisasszonyról beszél neki, meg hogy dolga van és amint meglátja Kryshnát, hirtelen a király lefagy. Nem képes mondani semmit, nem is tesz semmit, amivel talán meg is bántja hirtelen a lányt. Nem tudta, hogy itt tartózkodik a teremben, csak szíve után ment, hisz Marta talán az egyetlen személy mostmár a kastélyban, aki nem akar neki keresztbe tenni és mindegy, hogy mit tesz vagy mond, örökké szeretni fogja, mintha a fia lenne. Szíve hirtelen elszorul, hisz egy bizonyos hiány tör rá, amit egész úton is érzett. A nő hiánya.... ezé a nőé... a nőé aki megkísértette, aki elcsábította, aki miatt eldobott mindent magától és képtelen rá, hogy racionálisan gondolkozzon. Aki miatt az egész család haragját kivívta, tán még lányai utálatát is, de nem..... nem érdekli. Újra látja ezt a gyönyörű nőt és látnia a fájdalmat Kryshna arcán teljesen elszorítja a szívét. Nehezére esik levegőt venni, de végülis sikerül vennie egy mély levegőt, feláll és meghajol szeretője előtt.* Miss Avernoir. Öröm számomra épségben visszatérni. Remélem kielégítően bántak a kisasszonnyal a távollétemben. *Mondja királyhoz méltó hangsúllyal, majd mikor Marta és a többi cseléd is eltűnnek a hatalmas könyvtár mélyén, közelebb lép és hatalmas kezeibe fogja a nő arcát, két oldalról. Egyik hüvelykujjával végigsimít lágyan finom bőrén, közben végig szemébe néz. Aggódik érte és ez nem jó. Túlságosan is aggódik.* Ki bántott Kryshna? *Kérdi halkan, egészen közel vannak egymáshoz. Bennsőséges a kapcsolat, mondhatni.* Nem ismerlek régóta, de az embereket ismerem. Nagyon is. Nőt ennyire elveszettnek és sebzettnek még nem láttam. *Mondja lágyan, következő pillanatban azonban hangja kicsit parancsolóvá válik, ennek ellenére lágyan fogalmaz.* Szeretném ha elmondanád, hogy mi történt...

2012.07.23. 12:32 Kryshna

* Maga sem tudja, mi ütött belé. Marta megérezhette nyugtalanságát, mert egyelőre csak csendben elment megkeresni számára a könyvet. Kryshna közben újra magába temetkezett, halkan dúdolt egy dalt a szülőföldjéről. Ez is olyasmi volt, ami mindig megnyugtatta. Otthagyta vőlegényét, tulajdonképpen kiszolgáltatva a többieknek. Miért tette? Tényleg nem tudja. Csak azt, hogy most szüksége volt az efféle nyugalomra. Arra, hogy egyedül legyen. Tulajdonképpen igazán jól megvolt ő magában mindig is, társaságkedvelő testvéreivel szemben. Imádott olvasni, a természetet járni, vagy csak festeni kinn , a szabadban... ezeket az alkalmakat is elszalasztotta. A havazó, korán sötétedő tájat nem lehet könnyen lefesteni. Milyen ostoba volt... sosem kellett volna a kastélyba jönnie. Megpecsételte sorsát, sőt, nem csak az övét. És ez utóbbit jobban bánja- hogy más életébe avatkozott bele. És erről nem csak Lumier tehet - ugyanannyira Kryshna maga is. A döntéseket ő hozta meg, a kellő és adott pillanatokban.  Lehunyt szemeit egy hang riasztja meg. Az az ismerős, hátborzongató, mély, férfias hang... szíve nagyot dobban, körmeit szinte belemélyeszti a kanapéba. Egészen megdermed. Hát visszajött... az, akiért eldobta az eddigi énjét. Csendesen hallgatja beszélgetésüket, csendben élvezi a férfi élménybeszámolóját Martával együtt, mint egy titkos személy. El-elmosolyodik egyes részleteken. Úgy tervezi, meg sem szólal addig, amíg Ezio be nem fejezi, talán fel sem fedi magát. Ám ekkor Marta feláll székéből. * - Majd elfelejtettem kötelességeim. Van itt egy kisasszony, akinek tartozom valamivel. * Az idős hölgy sokat sejtetően mosolyog, s a már kezében tartott könyvvel Kryshna felé néz. Nos, eddig tartott a rejtőzködése... Feláll a székből, teljes valójában áll most az ülő férfival szemben. Rajta a vörös-fehér, könnyed ruhában, Kryshnán pedig a reggel felvett, halványkék, finom selyemruhája. A nő akaratlanul is elmosolyodik a férfit látva.* - Lord Ezio... örömmel látom, hogy épen s egészségben érkezett vissza hozzánk. * Mosolya igazán őszinte, de legszívesebben most odaszaladna a férfihoz, átölelné, és elsírná minden bánatát. Persze ezt sose tenné. Nem a kedvese, hogy neki nyafogjon minden apróságról. Nem is fogja említeni vitájukat sem Enaylával, azt sem, hogy megpróbálták megalázni Meredithszel együtt, a konyhában, azon beszélgetésükben, melyek nem is voltak annyira kódoltak, mint hitték. Szemei csillognak, talán egyszerre a sírhatnéktól is, és egyszerre a férfi iránti vágyaitól is. Kimondatlan szavak lógnak a levegőben, ahogy meghajol a férfi irányába. Milyen abszurd, hogy pont ide jöjjön.. - Enayla mindig is szeretett irányítani.*A férfi arcát mosoly önti el, ahogy nosztalgiázva visszagondol felesége akaratos természetére. Olyan mások, új menyasszonyához viszonyítva. Mégis szereti mindkettőt... a maga módján. Ekkor hatalmas robaj, egetrengető ordítás tölti be a termet, mely elég közel van a kapukhoz. A lovasok patáiba beleremeg a kastély, elég egyértelmű, minek az üzenetét hordozza ez az egész.  * - Hallod ezt...? A reggeli még várhat. Ideje lenne üdvözölni a királyt.. * Hangjából nem tűnik el a gúny, tekintete éles. Már fel is állt az asztaltól. * - Mint a családok közti béke fenntartásául, illendő lenne látogatást tennünk. * A férfi részint nem is bánja, hogy kiszakad ebből a feszült légkörből. Nem akart örökké sértett családtagjai rabja lenni. *

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]