Új bejegyzés Frissítés

2012.07.30. 22:19 Kryshna

* Ahogy felcsendül a lágy, magával ragadó zene, Kryshna kellemes táncba kezd Leoval. Sokat gyakorolták ezt korábban, de alapvetően is ismerik ennyire már egymás lépteit. Mosolyuk szüntelen. Mindenki őket figyeli.  * - Lenyűgöző a kultúrátok... ahogyan te is, kis feleségem. * Vigyorog rá Leo a nőre, büszkén és elégedetten. A férfi egyik keze derekán volt, de a másik kezével az ő balját fogta. És fájt neki, még mindig, de arcán nem adta jelét. A teste sem volt még a régi - a korábbi vad együttlétektől derekába néha-néha belenyilallt a szúró érzés. Nem volt ez olyan rossz, sőt.. legalább maradt még valami, ami csak az övé volt, mégha csak emlék is az.. De ami azt illeti, az jobban fájt neki, amit Eziotól hallott. Nem értette, mit mondott Enaylának pontosan, de füleit betöltötte a suttogó, kimondatlan vágyakkal teli hang. Alig bírta megtartani mosolyát. Nem készült még fel, hogy szembeálljon a férfivel. Főleg hogy most még kevesebb érzelmet engedhet meg, az előbbi beszéde után  biztos benne, van olyan, aki végig kettejüket figyeli majd. Ezek a démonok botrányokra éhesek. Csak egy rossz lépésre várnak, hogy letaszítsák a családokat a "trónról", s felkapaszkodhassanak helyükre. Kryshna finoman simult a férfi óvatos karjaiba, és mosolyogva pillantott rá.*  - Köszönöm. Alapja a kimondatlan gondolatokban rejlik. Édesapám akarata számomra szent... * Ezzel nem tudatosan utalt dolgokra, de mégis megtette. Arra, hogy mindenki előtt titkolóznak, az utóbbival pedig arra, hogy nem az ő kívánsága volt ez a házasság. Kryshnának csak szemeiben látszanak ezek, mely nem is mosolyog úgy, mint ajkai.  Leonard közel sem volt olyan óvatos, mint Ezio Kryshnával. Enayla érintése, közelsége régről ismerős volt neki, ahogy ez biztos lejátszódik Enaylában is. Egy kihűlt, évszázados szerelem porai. Szemeivel a nő tekintetét fürkészte,mélyen, behatóan, miközben mosolygott.  * - Mondd csak, Ayla... * Úgy hívta a nőt, ahogy korábban is. Ezt nem tudta levetkőzni. * - .. boldog vagy új férjeddel? Képes azt adni, amit én egykor?  * Hangja udvarias, és nem kihívó. Mintha csak érdeklődne. Tánclépéseik koordináltak, finoman suhannak át a termen. Mások fejében is átfuthat korábbi esküvőjük emléke. *

2012.07.30. 21:55 Bogi

Ezio *Oldalán Enaylával mennek a körben a helyükre, mely pont egymás mellett van. Anélkül, hogy a keleti varázslatnak kellene a dallamot a fülébe súgnia, Ezio kezdi el az egészet, mert ismeri. Így mindenki követi abban, amit csinál, plusz kapnak a varázslattól segítséget is. Egyenesen előre néz, nem néz a nőre. Valaki másé lett és még ha Kryshna boldognak is tűnik - és Ezio is boldognak hiszi, látja. nem gondolja, hogy bántaná, ami történik. Mert már nem hisz. - Ezioban az érzelmek csapkodnak és nagyon meg kell magát erőltetnie ahhoz, hogy ne tegyen semmit. Enayla a felesége. Vele fogja leélni életét. Egymásba fognak szeretni. Vesz egy mély levegőt, miután mindenki kicsit megnyugszik a hirtelen jött, ismeretlen élménytől. A vendégsereg a ceremóniát követően becsődül a hallba és megkezdődik a jegyesek tánca, melybe kizárólag a családtagok csatlakozhatnak. A táncot az ifjú pár kezdi a terem közepén. Kellemes zenére táncolnak betanított lépéseket. Majd egy felvezető ember bekiálltja.* Lord Ezio Trenoir és Lady Enayla Trenoir. *Azzal ők ketten is táncolni kezdenek. Ezio nem tűnik zavarnak, mosoly feleségére és emlékezve a sóhajra, odasúgja neki.* Igazán gyönyörű vagy ma este..*Szemében megcsillan a vágy, melyet Enayla kiolvashat belőle, ha akar. Ez talán azt jelenti, hogy az este tartogat még valami számukra. Valamit szexin. Valami gyönyörteljeset.* Csere! *Kiállt fel az alkalmazott, ekkor Ezio pár tánclépéssel átsuhan Kryshnához. Nem direkt, ösztönösen fogja lazábban Kryshnának azt a kezét, melyen a gyűrű van. Nem akarja érezni. Nem tudná elviselni.* Szép ceremónia volt. *Mondja, csak hogy a társalgás, amit ilyenkor folytatni szoktak, megmaradjon. És tiszteletteljes maradjon. De büszkesége romokban, érzései méginkább.* Drina *Jót nevet Altair kis jelenetén, nem érezné, hogy hülyét csinált magából, mindazonáltal Drina jól szórakozik rajta.* Szóval te csak úgy szoktál kiesé szemmel bámulni rokonokat, igazam van? *Mondja nevetve. Senki sem figyel arra, amit beszélnek, senki sem hallgatózik. Nem illik, főleg nem Trenoirokkal, főleg nem egy rendezvényen, melynek ők adnak otthont.* Rá fogsz jönni. Jobb előbb beismeri, mint soha, hidd el. *Mondja mosollyal arcán, megissza az utolsó korty pezsgőjét és beáll a körön belül Altair mellé. A dallam éneklése közben végig apját figyeli, kinek hangja kitűnik a többi közül és gyönyörű. Igazán királyi. Az erő, mellyel tartja magát apja, büszkévé teszi lányát. Követi a násznépet a hallba, hol a táncot nézhetik meg és elmosolyodik, ahogy Kryshna meg Leonard táncol. Mekkora átverés az egész... - gondolja magában, majd bemegy apja és Enayla is. Itt is mosolyog. Ez is csak átverés.... - gondolja ismét, majd szólítják őket is.* Lord Altair Trenoir és Miss Drina Trenoir! *Rögtön beállnak lépésekkel táncolni. Az ő táncuk a legkönnyedebb, talán csak Altair feszeng.* Nos? Hogy vannak az érzéseidet? Nem akarnám, hogy sérüljenek.. *Provokálja tovább Altairt, maga sem tudván, mit akar ezzel elérni.*

2012.07.30. 21:31 Kryshna

* Majdnem elneveti magát, végighallgatva Ezio beszédét, így könnyű tartania a széles mosolyt. Ugyanúgy üzent neki vissza, ahogy Kryshna neki. Milyen pontosan leírta az ellentétét annak, amilyen az ő kapcsolatuk Leoval... nem tartana sokáig? Kryshna oldalra pillantott, vőlegényére, révedezve. Attól függ. Sok mindentől függ. Ha kiderül a hűtlenség,s amennyire ismeri a férfit.. de ez a jövő zenéje. Viszont, Ezioval való kapcsolatára egészen ráillik egy része.. a házasság szót leszámítva? Mikor meglátta a férfi mosolyát, magában fohászkodott, nehogy azt jelentse, amit Kryshna látni vél belőle... nehogy a férfi saját vesztét okozza. Akkor inkább eltűnik a kastélyból, sokkal fájdalmasabb látni elbukni azt, akit szeretünk, mint magunk halni - ő legalábbis így gondolta. Megtapsolta ő is a férfi beszédét. Kryshna pedig nem bánta, hogy kiadta gondolatai egy részét. Legalább úgy váljanak el- egy időre? Remélhetőleg - hogy Ezio pontosan tudja, mit érez.  Nem számít arra, hogy Ezio mutat még bármilyen jelet, bár azt levette ezekből, hogy  nem írta még le Kryshnát... és ez örömmel töltötte el. Nincs minden elveszve. Mikor a férfi érinti kezét, szíve hangosabban dobban egyet, és mintha még percekig érezné az ujjak melegét, még a kesztyűn keresztül is. Lehet, hogy csak képzelődik.  Erőt kell vennie magán, hogy vőlegénye mellett elmenjenek a kijelölt helyre, az eskütételhez. Nem szokásos szertartás lesz - keleti hagyományok szerint lesz megtartva. A földre hatalmas kör,benne boszorkánycsillag és más mágikus jelek vannak rajzolva. Akkora, hogy az egész vendégsereg elfér - mindenkinek megvan a saját helye, és ezt ösztönösen érzik is legbelül, egy percig nincs kavarodás, pedig senki nem irányítja őket sehová. Mégis pontosan oda és olyan alakba lépnek, ahogyan kell. A kör közepén áll Kryshna és Leonard. A tömeg pedig egyszerre kezdi el a halk szavakat suttogni, melyek andalító dallammá válnak. Ez sem olyan, mely be lenne tanítva. Ez keleti varázslat. Fényből álló háló vonja körbe a két alakot, akik végig egymás tekintetét fürkészik. A fényhullámok egy-egy ujjukra fonódnak, és csillogó gyűrűvé válnak. A dallam egyre hangosabb és intenzívebb, a levegő szikrázik a felgyűlő energiától, és mikor már szinte robbanásig feszültnek érződik a helyzet... a dallam elhal, és a tömeg morajlóan gratulál, ahogy az ifjú pár csókot ad egymásnak. Csak egy rövid, de érzelemteljes csók, mely nem súrolja az illetlenség határait. Ujjukon csillan a gyűrű, ajkukon mosoly. Perceknek érezhették az emberek , pedig igazából majdnem egy óra telt el... ilyenkor az idő is lelassul. A felreppenő, vérvörös galambok köröznek felettük, majd egy irányba suhannak. Az étkező felé mutatják az utat, ezt viszont a királyi párnak kell indítania, az ő felségjoguk. Kryshna arcán újból csak a mosoly látszik, nem lehet róla mást leolvasni.  *

2012.07.30. 21:10 Kyachi

Enayla *Mivel Ezio mellett áll közvetlen így ő is tökéletesen kiszúrta hogy Krsyhna egyenesen a férfit nézi, s szavaiból amiket a szerelemről mondott csakis neki intézte elejétől a végéig. Ugyan ezt senki nem tudja de  Krsyhna szinte nyíltan mindenki előtt szerelmet valott vagyis elmondta Ezionak hogyan érez, eltekintve attól hogy mások nincsenek képben. Mostmár végérvényes a tény. Krsyhna és Ezio szerelmesek. Ez a tudat tőrként csap belé ismét. És ebből fakad egy másik felismerése is valóban ő maga is kezd Ezio iránt érezni valamit és ez nem csak szimpla testi vonzalom,amit a férfi eddig kiváltott belőle. Legszivesebben kitépné magát Ezio mellől és elrohanna. Valahová ahol senki nem találja meg. Csalódottságát most minden erővel vissza kell fojtania. Mikor már ellépne hogy valami ürügyet keresve letudjon lépni legalább pár percre Eziot aoja felszólítja hogy mondjon ő is beszédet majd férje  vele együtt indul meg a pódiumhoz. Most mindenki őket nézi. Mosolyt erőltet magára s próbál minden erejével természetes nyugodt arckifejezést vágni. Ezio olyan szorosan fogja magához hogy kezét valóban annak mellkasára kell helyeznie. Mikor Ezio beszéde véget ér és lesétálnak a pódiumról halkan felsóhajt amit csak Ezio hallhat mellette.* Altair *A beszédek után pár barátja ismét csak megtalálta és beszédbe elegyedett velük. Jót nevetve osztották meg világi filozofálásukat egymással egy egy pohár pezsgővel a kezükben. Rég nem látott barátai meghajlására és mosolyojára először értetlenül néz majd megpillantja Drinát. Először csak ahogy előtte áll a lány futólag de nem olyan feltűnően végig méri.* - Oké jó lebuktam. *Vallszínt majd mielőtt beleinna pezsgőjébe amit most kezd szájához emelni.* - Nagyon gyönyörű vagy ma este. *Bókol a lánynak majd mikor az olyat mond neki hogy szerinte érez iránta valamit Altair majdnem kiköpi a pezsgőt amit a szájába öntött. Sikeresen lenyeli viszont az félre megy így köhögnie kell.* - Mégis miket beszélsz csak mert rádnéztem és megdicsértelek? *Kérdez vissza eléggé esetlenül. Most csinált magából pár perc alatt teljesen hülyét.*

2012.07.30. 20:43 Bogi

Ezio *Mikor a király neve elhangzik, apjának hirtelen támad egy ötlete.* Halgassuk meg a királyt is! *Többen is bekiabálnak a tömegből, beszédet akarnak hallani a királytól. Talán valahol apja azt akarja, reagáljon arra, miket Kryshna mondott. Az egyetlen ember, ki képes volt észrevenni azt, hogy Kryshna végig a fiát nézte, az ő volt. Talán saját fiát akarja kihívás elé állítani, talán ezzel kezdte meg büntetését, nem tudja. De mikor már tapsvihar zeng, hogy az egész birodalom királya szóljon pár szót, nem tehet semmit. Tiltakozása azonnal igazolná apja rossz előérzetét, miszerint Ezio szeretője volt Kryshna, csak szerelem lett belőle és valahogy most másként alakultak a dolgok. Már látta a feszültséget kettejük között, mikor Ezio bemutatta neki Kryshnát, mint Leonard új társát. De egyikőjükre sem nézett rá. Ezio ennél sokkal közvetlenebb, nem ennyire illetlen senkivel szemben. Mikor ketten eltűntek a vacsora előtt, majd Kryshna egyedül jött vissza és fia eltűnt, ráadásul lement délre, hogy a Surákkal töltsön pár órát... mindenki tudja, hogy a Surák érzéketlenek. Tehát érzéketlen, érzelemmentes akart lenni. Most pedig, hogy Kryshna végig a királyt nézte, biztos benne, hogy az egészet neki intézte. Kryshna Ezionak. A királynak most nagyon ügyesnek kell lennie, hogy apjának ne mondja szinte a szemébe, hogy mi is történt. Kiáll hát a pódiumra, Enaylával az oldalán, kit átkarol és úgy beszél. Királyhoz méltóan.* Vendégeim! *Kezdi hangosan kiabálva a tömegbe. Mindenki tapsolni kezd és pár perc beletelik, mire újra meg tud szólalni. Mielőtt nekikezdene, kicsit erősebben szorítja magához Enaylát, hogy annak már mellkasára kelljen támasztania karját, vagy tenyerét.* Mindenkit szeretettel köszöntünk ezen a kivételes eseményen. Régen volt rá példa, hogy két ilyen, egymást tökéletesen kiegészítő ember egybekeljen nálunk. Minket ér az öröm! *Ismét tapsolnak, majd Ezio arcán furcsa, meleg, őszinte mosoly jelenik meg. Egy pillanatra azthihetné Kryshna, hogy a hirtelen jött csendben Ezio azon gondolkozik, hogy mindent bevall. És Ezio is így érzi. Fél perces szünet alatt végignéz a tömegen, de mikor apja dühös tekintetével találja szemben magát, eszébe jut, hogy a nő választotta Leonardot. Ahogyan Ezio Enaylát. Bár abból semmi nem volt igaz. Az előbbiben pedig nem hisz a férfi. Ez itt a kulcs. Nem hisz ebben. Szerelmes. De nem hisz benne. Egyáltalán nem.* Az őszinteség a legfontosabb egy kapcsolatban. Az teszi tökéletesen működővé. Egy hazugságokra épülő házasság nem boldog és nem tart sokáig. Így intem újdonsült rokonaimat a tiszta érzésekre, az őszinteségre és az ármány hiányára. Köszönöm. *Mondja végül mosolyogva, majd Enaylával lejönnek a porondról. Mikor elmegy Kryshna mellett, megfogja a kezét egy pillanatra, de mivel pont oldalt áll a közönségnek, senki sem veszi észre.* Drina *Megszorítja apja kezét, mikor beszédet, vagy legalábbis néhány szót kell szólnia az emberekhez. Hát törhetnek még inkább össze két szívet, melyek összetartoznak. Nem. - Gondolja határozottan a lány, de mikor apja megfagy, ő is megfagy egy pillanatra. Hirtelen fellelkesedik, hogy nekimenve a Véneknek apja bevallja érzelmeit, de fél is, mert nem akarja, hogy bajba kerüljön. Mikor az sikeresen leküzdi a vágyat, hogy beszélni, Drina ennek függvényében örül is, de bánja is, hogy nem derültek ki a dolgok. Ő sem veszi észre, hogy Kryshna kezét apja megfogta volna egy pillanatra. Mikor végeztek, van még tíz percük a ceremónia előtt, de ő csak vár egy helyben, hogy társoságot kapjon. Elbeszélget pár úrral, mikor viszont hirtelen Altairra terelődik tekintete, az épp elrántja sajátját. Őt nézné? Hirtelen, lágyan elmosolyodik és bocsánatot, elnézést kérve hagyja ott az urakat, kik meglepődnek egy pillanatra. Odasétál a férfihez, mire annak kissé nevetgélő, katona barátjai meghajolnak és elmennek, hisz Drina nyílván Altairhoz jött és nem hozzájuk. Mindjárt kezdődik a ceremónia, a vacsora előtt pedig táncolni fognak. A királyi család egy bizonyos körtáncot, keringőhöz hasonló táncot fog bemutatni, hol mindenki táncol mindenkivel. Legalábbis férfi a nővel biztosan. Mosolya magabiztosságot tükröz.* Tehát engem figyelsz. *Mondja kicsit incselkedve, de ez gesztikuláióiból nem látható.* Szóval érzel irántam valamit. *Lép közelebb, hogy ezt a férfi fülébe tudja súgni. Biztosan összezavarja majd, de nem törődik vele. Magabiztossága engedi, hogy pimasz legyen. Mosolya pedig lankadatlan.*

2012.07.30. 19:40 Kryshna

* Megkondult a második harang. Abban a pillanatban, Kryshna feltűnt a lépcsőn. Édesapja mintha a semmiből termett volna, már ott is áll mellette, és kíséri leányát. Ők ketten nagyon hasonlítanak, ezt rengetegen mondták már - a férfinek is lila haja volt, bár sötétebb, mint Kryshnáé, bőre ugyanaz a sötét, puha mokkaszín, szemeik mint egy szürke folyó. S most szinte ragyogtak mindketten. A férfi a büszkeségtől. Kryshna pedig, mint egy igazi hercegnő lépett minden egyes fokon, arcán széles, boldog mosoly. Ünnepélyes csend telepedett az emberekre, ezt kívánta a tisztelet. Már nem csillant meg a gyöngyökön a nap sugara, azok maguktól is világítottak. Mikor leértek a lépcső aljára, Kryshnát már Leo segítette fel arra a rögtönzött emelvényre, ahol a beszédeket tartották. A nőnél nem volt egy papír sem - mely már csak azért is furcsa volt, mert korábban megírta beszédét. Arca mégis nyugodt és kiegyensúlyozott, ahogy hangja is, mikor megszólal, s könnyedén zengi be a teret. * - Üdvözlöm önöken, mélyen tisztelt vendégeim, hogy tiszteletüket teszik esküvőmön... nagy megtiszteltetés ez számomra. Gyanítom, a társalgás hivatalos felén már túlestek, így én.. másról szeretnék beszélni. *Egy percre megáll, ahogy végignéz hallgatóságán. * - Szeretnénk kontrollálni saját életünk, teljes tudatában lenni tetteinknek. Mégis vannak dolgok, melyek akadályozzák ezt, elvéve józan eszünket.. ilyen a szerelem is. * Itt kezdenek érdekessé válni a dolgok. Kryshna nem néz Leonardra, hanem bele a tömegbe. S csak Ezio láthatja, hogy egyenesen az ő szemeit fürkészi a nő nyugodtan. * - Azt mondják, a szerelem boldogság, öröm, felszabadulás... én ezzel nem értek egyet. * Halk sustorgás fut végig az embereken, de Kryshna nem áll meg itt. * - A szerelem hirtelen érkezik.. akkor, mikor nem is számítanánk rá. Ránk töri az ajtót, és szenvedéllyel dönt falnak... gúzsba köt, és moccani sem bírunk. Elveszi lélegzetünket, felerősíti szívverésünket. Olyanokat tapasztalunk, mit még soha. Bűnössé tesz. Gyötör, amíg be nem ismerjük magunknak, hogy a másik vált életünk központjává... akkor pedig rég kicsúsznak irányításunkból a dolgok. * Leo kicsit furcsán pillant a nőre. Nem ezt beszélték meg. Valahol tetszik neki, de valahol... különös. Kryshna mosolya most kissé halványul, arca komolyodik. De tekintetét nem veszi le Ezio mélybarna szemeiről.  * - De az igazi kitart. Akkor is, ha ezer akadályt küld elé a sors... ha megbántják, vagy megalázzák is. És a végén, valahol.. tényleg ott a boldogság. Ezt igazán hiszem.  * Erre elmosolyodik. Nem hagyományos beszéd volt, de úgy tűnik,nem bánták annyira, hiszen tapssal jutalmazták őszinteségét. De biztos volt, akit ez felháborított. Most tépi csak el tekintetét szeretett királyáról, de arca még mindig nyugodt, mikor Leonard kezét fogja meg, s az ő szemeibe pillant. * - Köszönetet mondanék még Ezio s Enayla Trenoirnak, kik lehetővé tették, hogy a kastély helyszínt adhasson az esküvőnek.  * Itt Kryshna is tapsol, ahogy mindenki más is. Már csak egy rövid ceremónia van hátra, a díszvacsora... *

2012.07.30. 19:15 Kyachi

Enayla *Mikor már beesteledett és megkezdődött az éjszaka elkezdődött az esküvő ünnepség is. Enayla gyorsan szobájába menve még mielőtt az összes vendég felsorakozott volna lenn elrohant gyorsan lefürdeni és átöltözni. Új ruhája egy vadonatúj csakis erre az esküvőre készített fehér estélyi ruha volt égkék gyöngy, kristály és csipke berakással. Örömmel és nyugalommal töltötte el mikor férjét megpillantotta, azonban annak fekete ruhája kissé aggodalommal töltötte el. Nagyon is jól ismeri ezt az egyenruhát hisz sokat hallott felőle mikor ideköltözött a kastélyba. Arra azonban hogy elbeszélgessen nyugodt körülmények között Ezioval arra egyáltalán szinte semmi lehetőség. Hol férjét hívják el hol ő maga megy el hol Azeroth hivatja magát Enaylát hol pedig más nemesek. Most nincs egy nyugodt perce sem senkinek sem. Ahogy telnek az órák már a beszédeknél tartanak. Férje és ő és ahogy mindenki talpig fehérben hallgatja a soron következő családtagokat majd magát a jegyes pár. Leonard beszéde különösebben nem tudja lekötni. Egyszer már hallott egy szinte majdnemhogy a megszólalásig hasonlító beszédet a saját esküvőjükön annyi különbséggel hogy a nevek és a családi háttér volt az Enayláé most pedig lecserélődött a Krysháéra. Férjébe karolva áll mellett s várja hogy Krsyhna is megkezdje beszédét. Szeretne már valahol túlleni ezen az egészen. Esküdjenek meg menjenek el nászútra vagy akármi csak legyen vége menjen el ez a rengeteg nemes és kezdődjön meg egy új fejezet a kastély életében. Már ha egy új fejezetről beszélhetünk majd és nem csak a mostani történet folytatása fog következni.*   Altair *Természetesen ő is részt vesz az esküvőn talpig fehérben ő is ahogy azt kell és illik. Hosszabb rövidebb időre pár ismerősével barátjával iszogat s cseveg el. Szóba kerül kivel mi történt azóta mióta nem találkoztak, kinek hogy megy sora. Mesél nemrégiben megnyert csatáiról amiket testvére oldalán közösen harcoltak ki a sereggel együtt és minden más témáról is beszélgetnek még. Egy valami azonban egy percre sem tudta elvonni figyelmét, ez nem volt más mint maga Drina. Gyönyörűnek találta a kicsi lányt abban a ruhában amit viselt. Szinte már nem is tűnik most olyan kicsinek hanem igazi fiatal nőnek. Arra azonban hogy ne bámulja túl feltűnően nagyon is ügyel. Csak futva egy egy futó pillantást vet rá amit a lány talán észre sem vett egyszer sem. Direkt nemkereste eddig a lány társaságát. Nem akar jelenetet az esküvőn, azonban valahol lelke mélyén legszivesebben oda menne hozzá s vele lenne, vele beszélgetne, s vele mulattatná ez az időt, nem pedig néhány iszonyatosan unalmas vén nemes társaságában. A beszédek alatt ő is ott áll kis családja körében s csendben mered maga elé s figyeli a beszédet s azt aki a beszédet mondja.*

2012.07.30. 18:17 Kryshna

* Bátornak lenni? Nos igen, az mindig is benne volt vérében. De a neveltetése jóval erősebb. Számkivetetté tenné saját magát - családja nem fogadná otthonába, nem is maradhatna a kastélyban többé - de megtenné, ha egy biztos kapcsolatért dobná el ezt. De ez a hullámzó se veled,se nélküled viszony kikezdi annyira Kryshnát érzelmileg, hogy kénytelen legyen racionálisabb felére hagyatkozni.  Szüksége van legalább egy pontra az életében, mely egy helyben marad. És erre tökéletesen ideális Leonard. Ha pedig felvállalná szerelmét, azzal kitenné magukat a Vének elsöprő haragjának.  Kryshna ezen gondolatok közt időzik szobájában. Igazából már készen van. Könyökét az asztalra teszi, s jobbjával masszírozza kissé homlokát. Úgy dönt, marad még egy kicsit...  Lenn a hangulat igen ünnepélyes. A legtöbben diszkréten koccintgatnak. Addig nem fogja kezdetét venni a ceremónia, míg nem érkeztek meg a legfontosabb családtagok. Leo lassan befejezi beszédét, és elégedetten néz körül. Kryshna pedig késik.. erre egy pillanatra összeráncolja homlokát, dehát a női szeszélyek..  ez nem is nagyon tűnhet fel másnak, csak aki pontról pontra tudja a programot - ez Leonardon kívül csak Enayla és Ezio. Így alkalmat kapnak a zenészek, hogy megmutassák tudásukat, rögtönzött koncertet adnak. A távolban a vízesés vakítóan szikrázik, néha szökőkút módjára lövell fel belőle a víz a magasba. *

2012.07.30. 17:53 Drina

*Elmosolyodik és feltápászkodik, hogy kimehessen az ajtón. Mielőtt a nő tényleg kiküldené, felé fordul az ajtóban és ennyit mond neki.* Kérlek, ne okozz csalódást. Légy bátrabb, mint lehetnél, Kryshna. *Mondja kicsit komolyabban, mert a gondolat, hogy hozzámegy valakihez ahelyett, hogy apjával küzdenének egymással, neki sem tetszik annyira. De nem említheti meg, ennyire nem lesz tiszteletlen. Lesétál az aulába és csatlakozik apjához és Enaylához, meg testvéreihez, kik mind egy brancsban figyelk Kryshna apjának beszédét. A beszéd hozzá és rengetegszer elhangzik a király neve, vagyis Ezioét, amit Drina annyira nem ért, de mivel a gyümölcsöt, mivel előbb Kryshnát is kínálta, a nő apja szállítja a kastélyba, mint üzleti partnert, mint királyát tiszteli meg azzal, hogy ennyiszer említi meg a férfi nevét. Ezio oldalról magához öleli gyönyörű lányát, aki oldalról fogja át apja széles derekát, de karjaival nem is éri át. Kryshna apjának beszéde után Leonard beszéde következik, melyet Drina végighallgat, de apja inkább halkan beszélget Enaylával, mintha valami fontos dolog nem várhatna, de mindkét nő átlát rajta két oldalán. Még sem hagyja abba egészen addig, míg Leonard sem hagyja abba. Képtelen lett volna figyelmesen végighallgatnia a beszédet, hisz arról van benne szó, mennyire szereti Kryshnát, amiből egyetlen szót sem hisz el sem Enayla, sem Drina, sem pedig Ezio. Halkan sóhajt, mikor elhangzik Kryshna neve. Most ő fog beszédet mondani. Nem számít semmire, nem reménykedik semmiben. Ezio szemében a nő címe mellett döntött a szerelem helyett. Hogy egy Avenoirhoz mehessen hozzá, melyik egyike a legerősebb családoknak. Sajnálja, hogy így alakult. Valami hatalmas dolognak kéne történnie ahhoz, valami jelet kéne kapnia a nőtől, hogy ne adja fel teljesen. Nem tudja, hogyan fogja lereagálni, amiket a nő mond majd őszinte szerelméről Leonard felé. Arról tudja, hogy nem igaz. Történt bármi, Kryshna szíve még mindig Ezioé.*

2012.07.30. 17:40 Kryshna

- Egyszerűen káprázatos vagy.  Kicsit a hazai mintákra emlékeztet a ruhád.. gyönyörű, kézzel festett, kövekkel kirakott.. *Sóhajtva ábrándozik, de mikor a lány elé lép, tudja, hogy nem igazán menekülhet a gondolatai elől. Erre igazából számított is, de azt nem sejtette, hogy  ilyen hamar átlát rajta. De mosolya nem olvad le, ahogy hallgatja őt, de nem teljesen boldog a mosolya, egy kis kín is látszik rajta. * - Nagyon szeretem édesapádat... de még ha folytatnánk is, ha képesek lennénk felkerekedni a büszkeségünkön, a Vének Tanácsa nem hagyná annyiban. * Itt megrázza fejét* - Az igazság legtöbbször kiderül. És most itt van Azeroth is... még nem mutatta ki igazi énjét, jól sejtem, ugye? * Drina szemeiből kiolvassa, hogy igaza van. Hogy Azeroth kegyetlensége még nem került felszínre, ezért is kell úgy vigyázniuk. *  - De talán.. ha elmegy, akkor.. változhatnak a dolgok. * Reménye nem foszlott még szét, és Drina szavai újra felkeltették benne a vágyódást. Olyan, mintha lenne egy cserfes, vidám húga. Meglepetten nézi, ahogy a cselédek egy tálca süteményt hoznak be nekik, melynek illata édes, émelyítő, és.. otthoni. Az otthon utánozhatatlan nyugalma, ami mindig képes őt relaxálni. * - Egy angyal vagy. * Nevet rá a lányra* - De honnan tudtad, hogy ez a kedvencem...? * Kérdezi ámulva, míg lefejti jobbjáról a kesztyűt- ez elég keservesen megy a törött balkézzel, de kibírja - s óvatosan elemeli a csokoládéba mártott édességet, majd sötét ajkaihoz nyomja, melyek kissé maszatosak lesznek. Erő fut át erein, újra biztosságot érez saját magában. * - Igen.. felénk hívják úgy is, mint Sivatag Kincse. Ami ott nevelkedik, keménnyé válik, strapabíróvá.. kivéve ha selejtes. * Keserűen elmosolyodik, rápillantva a gyümölcsre. *- Sokat tudsz a távoli vidékekről.. ez igazán dícséretes.  * Mielőtt Kryshna folytatná, mély harangkondulás rázza meg az épületet . Lenn erre mindenki felkapja a fejét. Kryshna pedig finoman elmosolyodik. * Mindjárt itt az idő. Ez az első jelzés. Köszönöm, hogy megtiszteltél a társaságoddal.. és az édességet is. Mindkettő nagyon jól esett. Most menj csak, különben felküldenének valakit érted... * Kinyitja a lány előtt az ajtót, és hálás tekintettel néz rá. Jóval nyugodtabbnak érzi magát. Igenis szép lesz ez a nap. Közben a nap már lassan a hegyek mögé bukik - utolsó, narancssárgás, pirosas fényei még vakítóan világítják be a teret. Kryshna megvárja, amíg a lány kilép az ajtón, majd sóhajtva csukja be azt. A tükör elé ül le újból, a fésűt utoljára húzza végig haján. Lent most apja fog rövid beszédet tartani, majd Leonard. Nem mindenki mással kell szembenéznie.. hanem saját magával. Önnön érzéseivel, büszkeségével. És Kryshna most elszántabb, mint valaha. Nem lesz ő a selejtes darab. *

2012.07.30. 17:17 Drina

*Először elmosolyodik annak ellenére, hogy jól tudja mostmár, miről lehet szó. Drina ugyan olyan jól olvas az emberekben, mint apja. Csak még annál is jobban. Arról nem is beszélve, hogy ahogy a nő beszél, szinte minden múltbéli kép beugrik neki az elmúlt napról és máról, ami Kryshna is apja között történt. Nem döbben le, jól ismeri apját. Egy örök szenvedő alkat. De nagyon jól viseli általában. A démonfiúkra elmosolyodik.* Nézz csak rám. *Pördül meg gyönyörű ruhájában a nő előtt.* Nem csak a démonfik, de minden egyes úr, kiknek még nejük is van isszák minden szavamat. *Mondja nevetve, majd odafut a nő elé, ki leült a szélre és sarkaira ülve ül előtte.* Láttam ám mindent, hercegnő. *Mondja kedvesen, arcán nyugtató mosollyal.* Láttam mi történt tegnap. Illetve egy fél órája se, ezen a szent helyen. *Mosolya még mindig őszinte. A nő két kezét saját kezei közé fogja úgy, hogy mindkettejük keze imádkozó tartásban van.* Nem akarod elengedni őt. És mondok egy titkot neked, de csak akkor, ha megtartod magadnak. *Itt halkan, kislányos hangján felnevet.* ...ő sem akar téged. *Itt egy időre elhallgat, de mosolya oly felszabadult, mint éppen kedvenc szerelmes regényének happy endjéhez ért volna épp. Csak még nem tudja, hogy az este tragikus véget ér majd. Egyelőre senki sem tudja, nem is sejtik. Még maga Azeroth sem sejti, hogy mi fog történni és mennyi ember sérül majd: ki fizikálisan, ki lelkileg. Azon pedig kár lenne veszekedni, hogy kinek fá majd jobban: ki fizikailag sérül, vagy aki lelkileg. Drinából egyelőre sugárzik a boldogság. Maga sem tudja miért. Talán csak mert látja, hogy fiatal kora ellenére milyen hatással van a férfiakra, így nem aggódik azon, hogy Altairra csak pazarolja az idejét. Övé lehet a férfi, mostmár biztos benne. Reménykedik, mint azelőtt még sohasem, hogy Altair azért csókolta meg, mert érez iránta valamit. Sokkal nyugodtabb, mióta ez nem csak elméjében és fantáziájában ölthet képet. Tényleg érzi, hogy valóra válhat az ő szerelmük is.* Én nem adnám fel a helyedben. Mindketten reménytelennek, kiégettnek érzitek, ami történik. Pedig nem az. És ezt én mondom Kryshna. Nem más. *Mondja még mindig mosolyogva, majd kopognak. Ezio lányaként bátran válaszol a nő helyett. Egy nagy adag sütit hoznak fel egy tálcán, még Drina kérte, mielőtt feljött. Kezébe veszi a tálcát és visszatérdel a nő elé.* Gondoltam jobb kedved lesz. A cukor energiát ad, a csoki pedig erősebbé teszi a szerelem érzését. Ez a gyümölcs pedig... *Mutat egy furcsa alakú gyümölcse, mely félig csokiba van mártva, amely már merevre száradt rajta.* ... a kedvenced, ha jól tudom. Mi is a neve? *Elgondolkozik egy pillanatra.* Kandula, az! *Mondja nevetve.* Hihetetlen, hogy ez a növény csak a sivatagban termeszthető. Apa akkor ismerkedett meg vele, mikor Suraként járta azt a vidéket, amerre ti is laktok. *Meséli teljesen beleélve magát.* A fél sivatag kandula földekkel van belakva. Csodás lehet. A növény maga picit fára emlékeztet és ezek a méreglila és méregzöld színű gyümölcsök azon nőnek és...*Itt észbe kap és ismét elmosolyodik.* De hisz ezt te is tudod.

2012.07.30. 16:54 Kryshna

* Amint meglátja a lányt, ajkain megkönnyebbült mosoly tűnik fel. Drina olyan természetes és őszinte, automatikusan oldja a feszültséget az emberben. Fájón emlékezteti Kryshnát apjára. A nő meg, se szó, se beszéd, odalép Drinához és megöleli. Ez biztos meglepi őt, de Kryshnának olyan fokú szeretetéhsége van, hogy nem is nagyon gondolkozik, ösztönlényként teszi ezt. Ő a magasabb, így kicsit lehajol hozzá. Gyorsan engedi el, és láthatóan kissé meggyötörten ül vissza a kicicomázott székre, melyen eddig pihent. * - Bocsáss meg.. *Kryshna, mosollyal arcán, lehunyja szemeit, s jobb kezével simít egyet feje búbján, óvatosan, hogy elkerülje a tiarát. * - Nem is tudom, mi ütött belém. * Felnyitja szemeit, és a lányra tekint. * - Bocsáss meg, Miss Trenoir, hogy ide hívattalak... azt hiszem, csak beszélgetni szeretnék... tudod, hogy van ez.. * Egy pillanatra elfordul, kitekint az ablakon. *- Életünk sorsfordító pillanataiban döbbenünk rá , melyek voltak azok az emlékek, amiket nem akarunk sosem elveszteni... *Jobb kezét a szívére vonja. *- És mégis megtesszük. De talán jobb, ha most nem is rólam van szó. Hisz látod, itt csak zűrzavar van. * Kedves mosolyt villant a lányra. * - Milyen a hangulat lenn? Sok a fiatal démonfi?  * Kissé kacérkodó a kérdés. * - Remélhetőleg, nem lesz a mai napon semmi,mely elrontaná ezt a remek partit...

2012.07.30. 16:40 Drina

*Épp egy nemesi család ifjú sarjával beszélget, amikor egy vérvörös galamb, vagy valami ahhoz hasonló landol a vállán. Hirtelen sikkant fel és a körülötte lévő nagyurak remekül szórakoznak a fiatal, ám annál vonzóbb lány hirtelen jött ijedtségén. Egy nagyúr segítségével leveszi a galambról a levelet, amit utána a férfi útjára enged azzal, hogy eldobja és parádésan kinyílnak a dobás után a kicsi galamb szárnyai. Mindenki megtapsolja a sok észt nem igénylő, de annál látványosabb kis műsort, majd mosolyogva olvassa el az üzenetet. Arcáról a vigyor nem tűnik el, elég jól ismeri már önmagát ahhoz, hogy jó alakítást nyújtson.* Uraim, kérem, bocsátsanak meg egy pillanatra. Szólít a kötelesség. *Az egyik úr felnevet.* Míly titokzatos leány. *Ezzel is kifejezve tetszését. A legtöbb férfi fejét már elcsavarta és ez így hirtelenjében nagyon tetszik neki. Meghajol, majd távozik. Nem hagyja senkinek, hogy megállítsa, a hercegnőnek nyílván szüksége van rá. Nem tud még arról, hogy apja szakított volna a nővel, de furcsálta, hogy tegnap csak úgy eltűntek, majd apja egész éjszaka kimaradt és csak nem rég került elő, ráadásul a Suráktól jött haza. Az a déli, sivatagos táj, az Emoliana sivatag nagyon messze van, apja pedig oda és vissza is megtette ezt a hatalmas távot. Valyon miért? Mikor felér a szobához, illedelmesen kopog, de nem várja meg, míg a nő kiszól, hogy jöhet, hisz rá vár. A biztonság kedvéért azért még mielőtt benyitja, hangosan beszól, hogy ő az, hogy a nőt ne érje semmiféle meglepetés. Becsukja maga mögött az ajtót. A nő az ablaknál áll, ahonnan szűrődik be a szobába a sokszínű fény, mely a kastély előtti szikláról, a mennyegző helyszínéről világít erőteljesen. Kilóméterekről látni, hogy mulatság van készülőben és minden varázslatos pompában úszik.* Itt vagyok Kryshna. Miben segíthetek? *Kérdi kedvesen és elindul a nő felé.*

2012.07.30. 16:17 Kryshna

* Döbbenten pillant a férfi után. Hogy ilyen szavakkal megy el. Hát nem ő küldte el tegnap? Mondván, hogy a feleségét választja?   Eldobott volna mindent? Először hallja ezt Eziotól, s szíve nagyot dobban rá. Ezio visszautasította őt... véget vetett annak, ami kialakult... dehogy kell neki a cím, de nem mondhat ellent családjának, vérének.   Nem fut a férfi után eszét vesztve, megmagyarázni valamit, ami úgyis elveszett. Nem tartozik magyarázattal, nem tartozik már semmivel. Csak önmagának  és Leonardnak azzal, hogy véghezvigye ezt az esküvőt. Teljesítse családja akaratát. Nincs sok ideje kiadni magát, a cselédek hamar visszajönnek. Letöröl arcáról minden érzelmet. Le kell zárnia szívét, lelkét.  Lassan visszajönnek a szolgálók, és ő felveszi hűvös álarcát. Nincs sok ideje. Arcát is finoman porral hintik, megigazgatják ruháját, haját, s egy szót sem szólnak. Kryshna mélyet sóhajt, ahogy az esküvői fátylat felhelyezik, lehunyja szemeit, s akkor nyitja fel, mikor a tiarát felteszik. Kívülről tökéletesen néz ki. De az aurájával kezdeni kell valamit. Ez a fájdalmas, végtelen szomorúságot árasztó tekintet, kisugárzás nem illő egy menyasszonyhoz. Szürke szemeivel a tükörbe néz, és hirtelen támad egy ötlete. Mindenki lent van, így ezek szerint.. tekintete felcsillan. Az egyik vérvörös galambot hívja magához - igazán engedelmes fajták  - és kis levelet köt lábszárára,melyet ott írt meg, majd kinyitja a szobában az egyik ablakot. A madárka igazán ügyes, pontosan Drina egyik vállán landol, zuhanórepülésből finoman érkezve, nem sértve se a lány ruháját, se bőrét, s lábát nyújtja, hogy a lány emelje azt le róla. Közben búgó hangot ad. A lány körül lévők eddig is sok figyelmet szenteltek neki, de most a vendégeket méginkább jókedvre deríti a furcsa akció. A levélben a helyszín áll, Kryshna neve, s egy rövid szöveg: "Kérem a kisasszonyt, legyen segítségemre egy percre. "* Kryshna fenn a szobában sóhajt, és reméli, hogy legalább ez összejön a mai napon. Leonard lent remekül érzi magát. Sokakkal szóba elegyedik, rengeteg ismerősét most látja csak. Nemsokára fel kell mennie öltözködni, de most valami megragadta figyelmét - saját fia. Látszott rajta, hogy nem túl lelkes, majdhogynem kényelmetlenül érzi magát, de tiszteletből itt van. Leo pedig erősen hezitált, hogy odalépjen hozzá, de egyelőre nem tette. Talán azzal csak rontana a dolgon. De kastélyba érkezése óta először fogták el atyai érzések. *

2012.07.30. 15:56 Ezio

*Hagyja, hogy a nő eltolja magától. Kicsit most felszabadult a tapló, érzelemmentes önmagából, de még mindig nem engedi meg magának, hogy érezzen. Nem akar összetört szivet. Nem akar semmit, csak a nőt. Megrázza a fejét, mikor Kryshna a kötelességgel jön. Felveszi régi önmagát, csak érzések nélkül.* Én feladtam volna érted mindent. Királyi címet, becsületet, erkölcsöt. *Ismét megrázza a fejét.* Neked viszont kell a cím. A családod miatt. Hogy beházasodhass, nem lettem volna elég én. Neked hozzá kell menned. Talán jobban félreismertelek, mint gondoltam. *Mondja a szavakat, de nem vádlón, hanem csendesen, önmarcangolóan. Elpusztítva mindent, mit Kryshnáról eddig hitt.* Üdvözlöm hát a családban, Lady Avernoir. *Mondja már teljesen hivatalosan, tiszteletteljesen és elhagyja a szobát. Kryshna sem veszi észre és Ezio sem, hogy a tündérpor arcánál elkenődött és az kezére került. Ez lesz Ezio veszte az este során. De erről még senki sem tud. Még apja sem. Ezio Drinára számíthatna, de a kicsilány szíve oly összetört, hogy napok óta semmilyen képet nem lát. Ezio visszatér a vengédsereghez, mostmár fehér, királyi, ünnepi viseletben, de nem érzi magát túl jól. Remélte, hogy az egész vége az lesz, hogy Kryshna majd eldobja magától Leonadot, hogy Ezioval lehessen. És akkor Ezio sem így cselekedett volna. De nem így történt. Ezio már nem hisz abban, hogy Kryshna valaha is szerette volna. Csak saját, erős érzéseibe tud valamelyest támaszkodni, de még mindig nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta a dolog. Az embereket kivezénylik mostmár a kastély elé, annak lépcsőjén lesz a ceremónia, illetve annak tetején. Még van egy órájuk körübelül, míg a mennyezgő elkezdődik, annak társalog a vendégekkel, üdvözli a későket és próbál Enayla oldalán semmilyen gyanút sem kelteni senkiben. A kezét lévő por egyelőre elkerüli az emberek figyelmét.*

2012.07.30. 15:24 Kryshna

* Félt tőle, hogy a férfi durván fog hozzáérni. Érzéketlenül és fájón, ahogyan azt már beígérte párszor. Akár azt is valószínűnek tartotta, hogy eltöri Kryshnát... vagy széttépi az esküvői díszeket, miközben lerombol egy-két szobát, ilyesmi... váratlanul éri a gyengéd csók, szemeit már lehunyta előbb, olyan durva mozdulatot várva ,mint mondjuk egy erőszakos falhoz szorítás, vad csókkal.  Most szemei felpattannak, de nem is tesz semmit ez ellen. Ezio nem tett semmi tűrhetetlent, még a gondosan elkészített tincseiben sem tett kárt, semmiben. Kryshna pedig ösztönösen visszacsókolja, szemeit újból lehunyja, és jobb,ép karját finoman a férfi vállára fonja, majd onnan tarkójára. A férfi érzelmei ajkán keresztül őbelé is átáramlanak, elkapja az a nosztalgikus életérzés, mely Eziot is. Bár az ő fejében nem játszódnak le emlékek, inkább érzések. Most átengedi magát, szíve újra fájdalmasan dobban mellkasában, ahogy ráeszmél, mennyire is szereti a férfit, hogy vágyik érintése után,de elég neki az is, hogy mellette van.. úgy, ahogy viszonyuk első felében, egyszer gyengéden, egyszer vadul, de éreztetve, hogy szereti őt, hogy semmi nem szakíthatja el kettejüket.. mostanra ez a remény majdnem teljesen szertefoszlott Kryshnában, de a megtörténtek s az érzések nem kitörölhetőek.. van olyan, mely egy életre nyomot hagy a lélekben. Amelytől még egy démon is azt kívánja, bár halna együtt az érzéssel, mintsem élne anélkül. Melyet elveszítve már nem lenne önmaga, lénye egy részét tépnék ki. Kryshna is így érzi magát. Beleszakad szíve, ha el kell hagynia Eziot. Ha nem nézhet rá. Ezért is ad bele most mindent ő is, ebbe az egy csókba, egy pillanatra sem szakad ki. Talán ez lesz az utolsó. Egyik szeméből kicsordul egy könnycsepp, s lassan végigfolyik arcán, majd hull le a földre. Ez az ő néma sikolya.  Percekig öleli a férfit, csókolja ajkait gyengéden és érzékien, ahogy csak egy érző nő tud kényeztetni egy férfit. Ekkor eszmél csak fel. Eltolja magától a férfit, ellökni nem képes, ahogy a szemeibe nézni sem. Felsőtestével hátrébb hajol, tekintetét lesüti, arcára forró pír ült ki, s hallhatóan kapkodja a levegőt, jobb kezét a férfi mellkasának támasztja, míg balját a saját szíve fölé teszi. Szeme sarkából pont kilát az egyik ablakon. A vendégsereg egyre inkább tömegbe gyűlik. Nincs idő... * - Menj most, menj.. *Suttogja a szavakat* - Teljesítened kell a kötelességedet, ahogy nekem is az enyémet.. *Ismét meg van törve egy kicsit, szüksége van pár percnyi magányra, hogy rendbehozza magát. Ezio mellett ez nem menne most. *

2012.07.30. 15:16 Rainion

*Előző este futólag látogatását tette az újonnan érkezett Azerothnál, tiszteletteljesen üdvözölte őt is és fiát is, ám ezután egy mondvacsinált indokkal eltűnt az est további részéről. Remélte, hogy ez az apró formalitás elég volt ahhoz, hogy a nagy készülődésben senkinek se tűnjön fel a hiánya. Ennyit meg kellett tennie, de ennél többre egyszerűen képtelen volt aznap. Házon kívül töltött egy kis időt, meglátogatta Balance-t, és kiengesztelésül azért, mert régen jutott már rá ideje, kilovagolt vele. Az istállóban is nagy volt a sürgés-forgás, vendégek érkeztek folyton, minden szolga el volt foglalva velük, így Rainion egészen feltűnésmentesen hagyhatta el a birtokot. Az esküvő napján viszont természetesen kötelező volt megjelennie, mi több, kiöltözve. Saját szabói mérték le és varrtak neki egy fekete anyagból készült, elegáns öltönyt, fehér inggel és szintén fekete nyakkendővel.  Nevetségesen érezte benne magát. Ettől függetlenül ott volt a milliónyi vendég között, a falnak támaszkodva, figyelve a többi démont és különböző lényeket. Saját családján kívül nem sok meghívottat ismert, és egyelőre nem is törte magát, hogy ez megváltozzon.*

2012.07.30. 15:02 Ezio

*Tudja, hogy a nőben még élénken él a tegnap. Nem akarta eltörni a kezét, de ostobaság lenne elkezdenie szabadkozni. Nem teheti. Elmosolyodik, amint a nő megkeményedik és talán le is esik Kryshnának, hogy ez nem olyanfajta játék lenne. Ezioban csak valamiféle bosszú él, hogy meggyalázza a ruhát és mindent, ami az esküvővel együtt jár. Nem tudja kimondani, mennyire gyűlöli a gondolatot, hogy nem az övé lesz a nő. Nem képes azt mondani, mennyire sajnálja, pedig így van. Kezd átvedleni apjába, ezért akar lelépni. De ezt sem fogja elmondani, csak mikor már apjának elmondta. Számít egy kissebb balhéra, de végülis apja nem tehet túl sokat azért, hogy ne menjen el. Nem kényszerítheti, hogy maradjon. Ez nem csak egy utolsó hancúr lenne, mielőtt a nő férjhez megy. Hanem az utolsó hancúr, mielőtt Ezio elhagyja a kastélyt. A nő már nem néz a szemébe. Elfolytja magában az érzéseket, akár csak a férfi és tudja, hogy mivel lehet ezt felizzítani. Nem szavakkal. Azok itt nem segítenek. Máshogy át tudja juttatni érzéseit, mert a szavak elől azokat most elzárja. Hirtelen csókolja szájon a nőt, de nem durván. Lágyan. Nyelvét szájába tolja és nem hagyja, hogy eltávolodjon. Ennyi az erőszak benne, hogy erős karjaival átfogja derekát és nem ereszti. Nem nyomja már a falnak, testük csak lágyan, éppen, hogy összeér. Csókja finom, először lassú. Mintha egy történetet mesélne el. A férfi fejében, mintha csak búcsúzkodna, átvillannak képek. Első találkozásuk. Első együttlétük. Hogyan vették hülyére Leonadot. Mindent mutat, mely számára fontos. Ahogy halad előre a képekben, csókja úgy lesz kicsivel intenzívebb. Amikor beötlik neki, hogy karmolta szét Kryshna a hátát és hogyan hágtak állatok módjára. Még sem volt az teljesen állati. A szenvedély, a szerelem durva levetülése volt, egy olyan intenzív érzésé, melyet egyikük sem tud leküzdeni. Mivel szavakat nem mondhat az üggyel kapcsolatban, semmi többet, ezért szerelmes, szenvedő férfi módjára csókol. Két kezét a nő derekáról, mikor az már nem ellenkezdik, arcára csúsztatja és falja azokat, mintha megrészegült volna tőle, de nem bírna nélküle levegőt sem venni. Mintha a csók olyanokat suttogna, hogy szereti. Nem akarja elveszíteni. Nem akarja, hogy Leonard felesége legyen, mert magáénak akarja tudni. Hogy sajnálja, hogy nem bírta másként kezelni féltékenységét. Mintha a nő ezeket fejében hallaná, de nem. Csak a csók adja át az összes érzést, ami a férfiben van. Amiket most elnyom, a világ elől rejti el őket. Közben nem is sejti, hogy sorsát egy életre megpecsételte, mert a por, mi Kryshnát borítja kezére kerül. És egyikük sem veszi észre.*

2012.07.30. 14:45 Kryshna

* A szolgálók és cselédek gyorsan dolgoztak. Minden rég elő volt már készítve. Feladták Kryshnára a gyönyörű, szaténanyagú hófehér ruhát. Szívalakú dekoltázsa volt, csipkés rózsaminták díszítették mindenhol. Ujjai nem voltak, de könyöknél is továbbérő kesztyű fedte karjait, ugyanebből a fehér szaténból. A ruha hátrésze fűzős volt, derekától lefelé pedig méretes szoknyává bővült, mely Kryshna minden mozdulatára suhogott. Szintén fehér harisnyát viselt, mely szexi kis  harisnyatartóban végződött. Lábaira már feladták az egyszerű kialakítású, magassarkú cipőt. Koboldmunka volt ez, minden lépésre szinte csilingelt koppanás helyett.  Kryshna haját a szokásos rendezetlen, bár úgy is helyes lobonc helyett loknikba sütötték, így ezek finoman s nemeshez illően keretezték arcát. Haja tele volt rakva igazgyöngyfüzérekkel, s nyakában is egy ilyen lánc díszelgett, melynek közepén egy kristályszív volt egy rövid függőn, a szív keblei vonalához lógott le. Tündérporral szórták be egész testét, így valóban ragyogott teljes mivoltában. Már csak az ezüsttiara hiányzott, melyet az ősi hagyomány szerint minden Trenoiroknál házasodó menyasszonynak fel kell vennie, s mely erős varázzsal bírt. A cseléd épp, hogy felemelte azt, s Kryshna lehunyt szemmel várta , hogy fejére helyezzék, de ez nem történt meg. Helyette, mintha kiürült volna a szoba, s vészjósló csend támadt - egy pillanatig. Alig van ideje megfordulni,s durván nyomódik hozzá egy test... s az ismerős érzés azonnal átjárja, végigborzong egész bőre * - Köszönöm. * Mondja röviden Ezio bókjára. Szürke szemeit lassan nyitotta fel. Rémülten hallja, hogy be van zárva ide. Egy díszes kalitkába. Mit akarhat még tőle a férfi...? Erre persze rövidesen választ kap. Nem szól közbe, és megfontolja a szavakat, melyeket kimond majd. Élénken élt benne a tegnapi fenyítés.  Mikor Ezio felteszi neki az utolsó kérdést, szája tényleg tátva marad egy másodpercre, szemei döbbenten kerekednek el. Nem is tudja, hirtelen hogy érezzen - eltűnt belőle a feljövetele óta a fájdalom, idegesség, feszültség - ő a menyasszony, tündökölnie kell, fényt hoznia..  Ezio szemeibe nézve érti meg mindezt. Szíve elszorul, és újra fellángol benne a remény - érzi, hogy a férfi szereti. Hogy vágyik rá.  Kryshna is vágyott rá, s már majdnem mosolyra nyitotta ajkait, és ment volna bele talán utolsó játékukba, de ekkor jobbjával megszorította törött balkezét. Ez volt az ő emlékeztetője, hogy ne feledje el soha, mi történt ott a szobában. A fájdalom élesen, szúrón nyilallt bele. Miután lent azt hazudta, csak meghúzta, gyanús lett volna a gyengélkedőbe menni vele, így nem is tette, csak tűrt, és próbált vigyázni rá. Arca megkeményedik, tekintetét elszakítja a férfi barna szemeitől, s megpróbál arrébb húzódni. * - Kérlek.. menj el. Ezzel már nem erkölcsi normákat hágnánk át... hanem véglegesen megszüntetnénk valamit. Pár óra, és Avernoirrá válok. Te pedig királyként, Enayla mellett uralkodsz majd... ez így helyes. Tisztátatlan és bűnös viszonyunknak te vetettél véget.. és ezt is nagyon helyesen tetted. Kérlek, hagyj magamra... * Végig nem nézett a férfi szemeibe, csak szorongatta bal csuklóját. Ügyelt rá, hogy hangja kellőképpen tiszteletteljes legyen, és ne sértse meg a királyt. Szíve őrülten zakatol.  *

2012.07.30. 14:10 Ezio

*Míg apja, Azeroth üdvözöl mindenkit, Ezio elvegyül a tömegben. Kezében pezsgőspoharat talt, melyet lassan kortyol. Semmi gond nem lesz belőle, nagyon bírja az alkoholt. Mindenki nagyon jópontként írja Ezionak fel, hogy mindenkivel foglalkozik. Szinte kétpercenként új beszédpartnert kap és biztos benne, hogy ez egész nap így fog menni, de jól csinálja eddig. Egy újabb óra ismét eltelik annyival, hogy a vendégsereg kellemesen társalog. Közben már Drina is megjelenik díszbe öltözve. Ő mindig inkább keleties stílusban öltözködött, ezért most is így öltözködik. Haját felcsatolták mindenféle hullámokban fejének búbjára, erre egy nagy, aranyból készült dísz kerül, mely egész, két tenyérnyi kontyát körbeéri. Ruhája van, hol hiányos, de gyönyörű, fényes, fehér anyagból készült. Két lábát teljesen szabadon hagyja a ruha, de középen lóg egy falat belőle. Az uszály, mely derekától kezdődik eltakarja teljesen hátulról, valamint combjának oldalán is eleget takar ahhoz, hogy a ruha ne legyen közönséges, sokkal inkább csinos. A ruha felsőrésze pántnélküli, simul a lány testére. Keleties minta borítja az anyagot és testét is saját rúnái fedik. Ezio bemutatja őt sok híres embernek, nemesi család ifjainak, hátha talál valakit, aki tetszik majd neki. Drinát rengetegen dícsérik, messze híres szépsége miatt. És most is igazán kirívó, szép jelenség a lány. Mosolya bearanyozza az egész eseményt és Ezio számára is megnyugvást kelt, mert akármennyire is profi most érzései elrejtésében, szüksége van lányára. Mikor valamiért felmegy lakosztályába, félúton megáll, mert megtalálja a szobát, ahol Kryshna öltözik. Int a cselédeknek, hogy menjenek ki. A nő már felöltözött és egyszerűen gyönyörű. Elmosolyodik, de mosolya mögött nincsen semmi. Kryshna döbbenetét még ki sem tudja fejezni, mikor Ezio odanyomja a falhoz és hozzá egyáltalán nem illően kezd el beszélni a nővel.* Igazán szép, tényleg.. *Mondja gúnyos mosollyal az arcán. Az ajtó zára hirtelen kattan egyet.* Szóval én vagyok az első, ki látja a menyasszonyt a ruhájában. Díszekkel. Mindennel együtt és meg kell mondjam, tényleg szép. *Most nem erőszakosan, sokkal inkább izgatóan nyomja a nőt a falhoz. Ha nem rémisztette meg teljesen tegnap, teste reagál arra amit csinál. De nem fogja elengedni. Még nem. Beleszagol a levegőbe és arca gúnyba torzul.* Szóval jól éreztétek magatokat az éjjel.. *Itt felnevet, a nő fölé magasodik, ajkait egészen közel vannak egymáshoz.* Mit szólnál egy utolsó hancúrhoz, mielőtt odaadod magadat annak a bájgúnárnak? *Kérdi gúnyosan. Ez nem Ezio. Kikapcsolta érzéseit agyában, mintha csak manuálisan tette volna. Eltűnt belőle minden érzés. És ettől ilyen. De élvezi és ez süt arcából. Ha Kryshna a férfi szemébe néz és nagyon mélyre lát, ha végre átlát a férfin, tudja, hogy szereti és nem bír már máshogyan közeledni. Hogy csak vele akarna lenni, nem engedni az esküvőt, de nem teheti. Ezért akarja még az esküvői ruhájában, melyet tisztelnie kéne, zaklatni.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]