[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
*Ezio megérzi a sötétség hatalmas erejét a mezőn. Nem tudja, hogy Kryshna is ott van, de valakinek ott kell lennie, ha az istennő megjelent. Fejvesztve kezd el rohanni a mező felé. Fél, hogy még egy gyermeknek baja eshet. Azt nem bocsátaná meg magának. Így is nagyon súlyos büntetést, illetve tilalmat akar kiszabni a gyerekekre, hogy több olyasmi ne történhessen, mint ami Drinával is történt. Ezio hirtelen eltűnik a sötétségben, de mivel az istennő még nem akarja, hogy megjelenjen, megállítva. Bent ragad a sötétségben és csak nagyon lassan tud haladni benne. Eziot ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy haladjon. Az istennő huncut kacaja tölti meg a nő fejét.* Gyermekem, hiszen te várandós vagy...*Suttogja vággyal átitatott hangon. Rég bántott Ezio előtt bárkit is. Sajognak izületei, hogy megfenyíthessen valakit.* Mondok neked valamit. Királyod epekedik utánad. *Mondja, mintha egy tény lenne, nem gondolva arra, hogy Kryshnát ez felzaklathaja.* Érkezésed, habár szándékaid nem tiszták, nem volt véletlen. A királyod túl sokáig élt nyugalomban, teljesen megfeledkezett rólam. Fel akarom forgatni az életét és ahogy látom ...*Közelebb siklik a nőhöz, egyenesen farkasszemet néz az istennővel és azzal a hatalmas energiával, ami belőle árad.* ... te megteszed helyettem... Te leszel az a nő, akitől majd... *Itt elhallgat, nem mondja meg, mire gondol.* De ez a jövő zenéje gyermekem. *Mondja, majd olyan céllal, hogy a nő elvetéljen, bezárja őt egy nagyon sűrű füstgomolyba és nevet eltűnik a levegőben. A füst a nő számára eddig ismeretlen fájdalmakat okoz, nem is kicsit, de az istennő mindig is kegyetlen volt és úgy kell alakulnia a dolgoknak, ahogyan azt ő szeretné. Ekkor Ezioról is megszűnik a nyomás és pillanatokon belül már a réten is van, ahol látja a füstgolymot és benne a nőt. Eltűnik a sötétségben és mikor megjelenik, már ki is lökte a nőt a füstből és egymáson gurulva érkeznek meg egy mély völgybe, ugyanis lebukfenceztek a dombról, amin Kryshna ült. Mikor megérkeznek, Kryshna Ezion fekszik, a férfi pedig féltőn szorítja meg két felkarját a nőnek.* Jól van? *Kérdi aggódva. Tudja, milyen fájdalmakat élhet át az ember a sötétben, próbált gyors lenni, de nem tudja, hogy időben érkezett-e. Ő ugyanis nem tud semmiről.*
|
* Először csak a homlokát ráncolja a különös természeti események folytán, kissé megborzong, fázósan összehúzza köpenyét. * " Hiszen nem akartam ennyire erősre... " * de gondolatai végére sem ér, mikor a furcsa éji tünemény megjelenik. A virágok abbahagyták táncukat, s érdekes módon, mintha meghajolnának az istennő előtt. A szél bele-belekap Kryshna ruhájába, s most már tényleg hideg van. Tágra nyitott szemmekkel nézte az előtte kibontakozó látványt. * " Bizonyára csak a füstölők bódíthattak el... " Ám mikor megszólal a nő, ismét kirázza őt a hideg, hiszen mintha a lelkében szólnának. Ez elsőre megdöbbenti, de arcán nem mutatja ezt. * - Lumier istennő...? * suttogja halkan a kérdést, majd tiszteletteljesen meghajol. * - Még nem volt... szerencsénk, de már hallottam önről. Bár a legkevesebb gondolatom sincs róla, mi a kívánsága tőlem... * Pillant fel egyenesen az istennő szemébe, saját tekintetében nincs félsz. Hozzájuk gyakran látogattak a felsőbb istenek, hiszen ott a tanács helyett ők vezérelték a családokat. S úgy gondolja, ha egy istenség keresi, biztos nyomós oka van rá. *
|
*Sem a lakosztályában, sem a könyvtárba visszamenve, sem a kastély más területein nem találja a nőt. Végigfut elméjén egy gondolat. Csak nem ijesztette el egyetlen csókkal. Ha így is lenne, szórakoztatná a gondolat, nem is kicsit, hisz ez azt jelentené, hogy hatással van a nőre. Elindul kifelé a kastélyból, hátha a környéken megtalálja a nőt. Mindenképpen beszélnie kell vele és az ügy Ezio számáa nem tűr halasztást. Eközben a fülledt idő a réten kicsit megváltozik. A hőmérséklet nem hirtelen csökken, de a nő észreveheti, hogy egy 10 percen belül több mint tíz fokkal lesz kevesebb. Az éj sötétje eddig is uralkodott a réten, most az ég még is sokkal sötétebb lesz, szinte fekete, a holdat eltakarják a sűrű felhők. A feketeség nem messze a nőtől szinte mintha alakot öltene és hirtelen mindent beborít a masszív, fekete füst, melyből egy fekete bőrű, világító szemű, gyönyörű női alak emelkedik ki a nő fölé, fekete szanaszéd szakadt ruhában. A női alak arca érzelemmentes, hangja közömbös, de tiszteletet parancsol.* Gyermekem... *Suttogja. Hangja olyan, mintha Kryshna nem fülével hallaná, hanem a fejében szólalna meg. A szája nem is mozog a lénynek.* ... Lumier vagyok, az éjek istennője. *Mutatkozik be neki. Az istennő ajkai mintha mosolyra húzódnának, várja a nő reakcióját.*
|
* Kiér a rétre, s felnéz az égre. Gondolatai már teljesen tiszták, csak egy kellemes estét lát maga előtt. Nem tud a kastélyban történtekről, de most jobb is így, hiszen legalább nem aggódik a sötét erők miatt. Lehajol a virágokhoz, s tenyerét tartja feléjük, melyből halovány, sárgás fény sugárzik. Lágy szellő fúj végig a réten, s a virágok mintha táncba kezdenének, lassan forognak, mintha csak keringőznének egymással. A nő remekül szórakozik rajta, s egy kisebb dombra le is ül. Ahhoz képest, hogy az ősz vége felé közelednek, itt kissé fülledt az idő. Kryshna arcán hirtelen koncentráló kifejezés jelenik meg. Az égen azonnal fel is tűnik egy pár felhő. Párc perc múlva szemerkélni kezd az eső, minden egyes esőcseppen, mint gyémántokon csillan meg a Hold fénye *
|
*Amint befejezi a vacsorát, vigyorogva megköszöni, mert a szakácsnő a kedvencét főzte, majd ad egy csókot az idős hölgy halántékára köszönetképpen és távozik. Tudja, hogy rengeteg dolga van, leveket kell írnia, de attól függetlenül, hogy elméje tiszta, feje még mindig eléggé zavaros. Meg kell tanulnia jobban koncentrálni. Sokkal jobban. Ezért besétál a könyvtárba, ahol Marta nagyon szívélyesen fogadja. Egy dolog van most, ami nem hagyja nyugodni: nem biztos benne száz százalékra, hogy a Kryshnának adott csók az a pillanatnyi őrületéből származna. Az valami mást volt. Leül Martaval beszélgetni, akinek négyszemközt, ugyanis a többi cselédet kiküldik, elmeséli. Drinával való aggodalmaival kezdi, Altair frigyét nem említi, de nevét mondja és hogy ő miatta is most már van aggódnivalója. A végére hagyja a nőt és hatalmasat sóhajtva várja, hogy Marta szavaival megváltja majd a világot. A nő csak mosolyog.* Hiszed vagy sem fiacskám. *Itt megsimítja a férfi szúrós arcát.* Carmenről is ilyesféleképp fejezted ki aggályaidat. *Itt Ezio megfagy. Nagyon nem szeret volt feleségéről beszélni. Főleg, hogy van néhány dolog, melyekről csak ő tud Carment illetően. Merev, szinte meg sem mozdul, de figyelmesen hallgatja az idős nőt. Mond pár bíztató szót, majd belenéz a király szemeibe és ismét elvigyorodik.* Áhítatot látok a szemedben királyom. Gyászolsz, hiányzik belőled egy darab, de eziránt a nő íránt nem puszta vágyat és birtoklást érzel. *Arca ellágyul, ahogy a nő beszél. Mintha olvasna benne.* Hanem áhítatot. *Ad egy csókot a nő arcára, majd feláll.* Köszönöm Marta. *Valamivel jobban érzi magát így a történtek után és mivel tele van energiával és újra önmaga lehet, elmegy megkeresni a nőt, hogy ismételten bocsánatot kérjen. Egyéb terve nincsen vele, csak szeretné ezt tisztázni, hisz rátámadt, kellemetlen helyzetbe hozta és a nő csak úgy elszaladt. Nem nézett szembe a királlyal. Most kénytelen lesz. Akármilyen jó lelkű is Ezio, igazi férfi: megkapja, amit szeretne és a dolgok úgy alakulnak, ahogy ő szeretné.*
|
* A nap utóbbi részeit a szobájában töltötte. Nem szokta meg, hogy gondolatai nincsenek a helyén, hiszen otthonában már sok-sok extrém helyzetet kezelt könnyen. Visszaidézte magában Enayla szavait, amiben bolondokházának titulálta a kastélyt, lakóival. Félmosollyal gondolt rá, hogy tényleg igaza lehet a nőnek.
Gondolatait régi keleti varázsok segítségével rendezte, füstölőt égetett szobájában, melynek illata kiszűrődik kissé a folyosóra, s finoman terjed a levegőben. Közben Kryshna igyekezett nem gondolni a történtekre. Fűzős hálószettjére felkapott egy hosszú, fehér ruhát. Már bepakolt szekrényébe, egy köpenyféleséget terít vállára, amely szintén fehér színű, majd hozzá felhúz egy (meglepő módon) fehér kesztyűt. Kinn nincs teljesen koromsötét,a csillagok világítanak az égen. Először csak az ablakán pillant ki, majd kitárja azt. * - Vajon merre járhat...? *teszi fel a kérdést önmagának, jövendőbelijére célozva. Aprót sóhajt* -"Mennyivel egyszerűbb lenne, ha visszaérkezne... akkor legalább tudnám mihez tartani magam. Ám így...? " * gondolataiba révedve elindul lefelé a hatalmas lépcsőkön, egyenesen a kastély kapujáig. Ott tanácstalanul megáll, s a csillagokat kezdi fürkészni. Egyelőre nincs konkrét úticélja, úgyhogy elindul a rét felé. A virágok ragyonak a hold fényében, s a nőalak lassan sétál a kihalt sétányon. *
|
- Eleget láttam és éreztem, hogy meg tudjam ítélni, mitől féljek. - * válaszolt kissé agresszívan, hangját felemelve.* – Magamtól jobban félek, mint tőled… - *ezt a mondatott szinte suttogta maga elé. Hangja az érzelmek tengerét tükrözte:bűnbánat, megvetés, harag... Nem is nézett a lányra. Egy hideg fuvallat fújt végig az erdőn, figyelmeztetve ezzel a fiút, hogy óvatosan az agresszióval és idegeskedéssel. Nagyot sóhajtva folytatta útjukat, közben ő is a tájat vizsgálta.* – Luka! – *kiabálta*. – Ha ide jössz, holnap halat ehetsz! – kedvencének a hal volt a kedvence. – Nem értem miért szökött az erdőbe… ezelőtt sosem viselkedett így. - folytatta mondani valóját, mintha az előző mondatott ki se ejtette volna a száján.
|
*Egy gúnyos, elfojtott nevetést hallatott, Kai mondatát hallva, miszerint Ő nem szörnyeteg. Egyik kezét ökölbe szorítva szája elé teszi, szemeivel hunyorít a nevetéstől.* - Mert még nem ismersz eléggé! -* jegyezte meg, némi keserűséggel. Aztán kicsit megemberelte magát, mikor a fiú saját anyjáról kezdett el beszélni. De nem túl sokáig. Ha kényszeredetten is, de egyfajta gúnyolódásba kezdett.* - Tényleg? Pedig tudtommal nem köt hozzá semmi rokoni vér, amin keresztül örököltem volna ezt. -*húzta ki magát és kapaszkodott bele félig meddig buggyos nadrágjába. Hallott róla már apjától, hogy meghalt Kai édesanyja, de hogy mitől azt csak sejtette. Így valahogy előre látta sorsát, amit egyáltalán nem akart elfogadni és minél hamarabb tenni akart érte. Nem figyelt előre, inkább a környéket vizslatta a fényben, hátha messziről előbb meglátja Luka-t, minthogy beérnék, ezért könnyen nekiment Kai hátának.* - Upsz! Bocsi! -* nézett fel bocsánat kérően, de a szemeik, amik szinte belé láttak, kissé megijesztették és zavarba hozták. Amit mondott, attól elkomorult.* - Mert mint mondtam már, nem ismersz eléggé és még...nem láttál és nem éreztél semmit! -* lépett el előle, hogy kövesse tovább Jazzt.*
|
*Hallotta a lány hangjában a fájdalmat.* – Te nem vagy az. – *mondta lágy hangon. Elindultak az erdő belseje felé.*– Tudod… hasonlít az erőd az anyáméra. – *közölte egy fajta tényként. Többet nem mert mondani. Félt, hogy Shade megint átveszi az irányítást, ha megint édesanyjára gondolt. Megtorpant. Tudta, hogy a lányról ugyan annyi szörnyű pletyka kering, mint róla.A legtöbb mindig arról szólt, mennyire félnek tőle, mivel nem tudja irányítani az erejét.Celia a fiú hátának ütközött, miután találkozott a tekintetük a lány szemébe mondta.* – Én nem félek tőled. – *hangja teljesen magabiztos volt.*
|
- Az, de még mennyire! -* vigyorgott előre nézve Jazz felé, lépéseivel egyre közelebb értek a farkashoz. Kai kérdése kissé meglepte, hirtelen nem is tudott mit reagálni, mit felelni.* - Lehetőségeken gondolkoztam. Amiket a húgom mondott nekem! -*adott burkolt felelet, nem nagyon akart kitálalni, mert még maga se tudta, hogy mi tévő legyen. Még saját apjának se mondta volna el, ha készülne valamire és tulajdonképpen hajlik is rá. Megjegyzésére nagyon nem is reagált, Ő maga is hallotta a nevetést és bár nem mutatta ki annyira, de tudni lehetett, hogy Ő is örül annak, hogy Lumi már jobban van. Az éj sötétjében az erdő nagyobbnak, mélyebbnek és rémisztőbbnek tűnt, az ágak között az avarban könnyen mozgott, lévén, hogy nem volt rajza szokna, csak egy alsó, régi fehérneműhöz hasonló ruhát viselt, barna, drapp színekben, szalagokkal és fűzővel. Már épp gondolt arra, hogy elektromossággal megvilágítja a terepet, de Kai jóval gyorsabban cselekedett nála. celia még csak kigondolta a dolgot, de addigra már Kai tüzet gyújtott.* - Kösz! -*fordította vissza a tekintetét a fiúról Jazz felé. Az Ő tekintete szinte tovasiklott a leamortizált helyről, ahol némi pusztítást lehet felfedezni, mert úgy gondolta, hogy csak egy vad lehetett annak okozója, aki itt él az erdőben. A szóra azonban megtorpan. Tudta, hogy nem neki szólt, de mégis. A gúnyok, amikkel a háta mögött a szolgálók és a démoni nép néhány tagjai Őt illeték, pont ugyan ezt fejezték ki. Megszokta már, mégis minden egyes alkalommal, mikor meghallotta, kicsit szívdöfésként érte az a szó.* - Lehet, hogy csak ilyen volt épp a hangulata, annak az állatnak! -* mondta.*
|
- Okos állat - *jelentette ki Kai. Hagyta, hogy Jazz vezesse őket.* - Mikor összeütköztünk... - kezdte mondandóját - min gondolkodtál annyira? - *kérdezte. Ekkor meghallották Drina vidám kacaját. Kai teljesen megkönnyebbült és mosolyogva mondta Celianak* - Úgy tűnik a "másik feled" felépült. - *teljesen nyugodt lett a hangja, majd egy kisebb sóhajt is megejtett, hogy a lány ilyen hamar felépült. Az éjszaka nem rég kezdődött el. Jazz az erdő felé kezdte őket vezetni. Aggasztotta, hogy Shade akár mikor előtörhet belőle. Muszáj lesz valahogy kordában tartania. Shade vérengzése óta, most volt először kint az erdőben. Mivel sötét volt, ezért az ereje segítségével a kezében egy kis gömb alakú tüzet formált, mely továbbá ott lebegett mellette.* - Hogy lássunk is valamit. - *mondta Celianak egy halvány mosollyal. Nem rejtette senki elől, hogy képes a tűznek parancsolni, mivel a szemei miatt könnyen ki lehetett találni. Miután a fény bevilágította azt a területet, ahol Shade tombolt, a fiú hihetetlen mérges lett saját magára.*- Szörnyeteg. - hangjában a gyűlölet és a megvetés hangzott.*
|
*Jazz vonyított egyet a dicséretre, ezzel is mutatva, hogy okos lénnyel van dolga a fiúnak és mindent megért, amit csak mond, mintha csak ember volna.* - Most épp megköszönte! Amúgy Jazz-nak hívják. -*vakargatta meg a nyakát az állatnak, aztán a füle tövét, mitől szemeit is becsukta, annyira élvezte a simogatást.* - Hogy mióta van meg? -* esett gondolkodóba.* - Hmmm! Talán úgy négy-öt éve. Az erdőben találtam rá. Az anyját megölte egy nagyobb állat. Én pedig majdnem őt öltem meg. -* révedett el egy időre, farkasát bámulna, szemében látszott a szomorúság.* - Csoda, hogy most ennyire kötődik hozzá és szeret. Igaz jó sokáig kellett visszajárnom, hogy a kegyeibe fogadjon! - *mosolygott és megölelte Jazzt. Aztán a szagmintára tért rá.* - Nagy szükség lenne rád Jazz! Meg kell szagolnod Kai jobb nadrágját, hogy meg találjuk a sárkányát. Menni fog? -* kérdésére annyi választ kapott, hogy a farkas megközelítette a fiút és alaposan megszagolgatta. Utána a levegőből is mélyeket szippantott, a földet is szagolgatta, s így elindult a szag után.* - Úgy látszik szagot fogott. Már csak utol kell érni! -* állt fel, térdére támaszkodva.*
|
Ezio
*A folyosón még mindig vigyorog, de mikor leér az ebédlőbe, már sokkal inkább komoly, tiszteletet követel járása, mozdulatai. Leér az ebédlőbe, ahol senkivel nem találkozik. Mindjárt ismét felkel a nap, nagyon sok mindenen ment keresztül és utoljára a családi vacsorán evett. Amint belép, három cseléd is meghajol előtte, az asztalhoz sétál, addig már hozzák is neki az első fogást. Finom levest eszik és mivel a második fogás valami vadhús, töltenek neki bort az egyik legfinomabb gyümölcsöskertből származó fajtából. Elmosolyodik. Szereti a bort és úgy amúgy inni szeret. Jóízűen eszik és reméli, hogy nem lesz társasága, bár annyira végülis nem bánná.*
Drina
*Az éjszaka közepén arra ébred, hogy teljesen jólvan. Mosolyogva mászik ki az ágyból, a sötétség meggyógyította, ahogy azelőtt is mindig, annak ellenére, hogy Anastasia, a világosság és fény istennője vette oltalmába születésekor. Vet a hosszú folyosón három négy szaltót egymás után és örömmel konstatálja, hogy teljesen jólvan. Eszébe jut valami. Vékony hangja bezárja a kastélyt, mert a legnagyobb toronyba szalad fel, aminek akkusztikája elviszi a hangot mindenhova a kastélyban, így vékony hangon való kacajából mindenki tudja, hogy most már jól van. A két torony közé kifeszített kötélhez siet. Ennek a toronynak a teteje egy ódivatú világítótorony, melynek fényét maga Anastasia adja nekik. Kilép a kötélre és a feléig, ami hatalmas távolság, szaltózva megy el. Mikor megcsúszik a lába az utolsó szaltónál, még zuhanás közben elkapja a kötelet és azonnal lendületet véve visszaáll rá és elindul a másik torony végébe.*
|
*Gyönyörködve nézte a farkast, mert ő is szeretett volna egyet, de Luka mellett nem engedhette meg magának.* – Gyönyörű. – *mondta majd ő is leguggolt.* – Mióta van meg? – *kérdezte. Kezeit a farkas orrához rakja, hogy a farka döntse el, hogy megbízik benne vagy sem. Ha megbízik Kai megsimogatja a farkas fejét, majd utána válaszol.* – Mielőtt elszaladt meg harapdálta a jobb nadrágom szárát. – *mosolyogva válaszolja a lánynak.* – Mindig ezt csinálja, ha ki akar menni az erdőbe, a rétre vagy egyszerűen rosszalkodni akar.
|
*A felelet hallatán felcsillantak a szemei és rögvest szájába vette az ujjait, hogy füttyentsen egyet. Ki nem nézte volna belőle az ember, hogy képes erre, méghozzá egy jó nagyra képes, amitől a közelben lévők füle kicsit megsínylethettette. Ki tudja?* - Nem sokkárra itt lesz! -* nézett fel Kaira mosolyogva, majd a folyosó végét kezdte el pásztázni. Szavában nem lehetett csaódni, mert tényleg, pár perc múlva csaholó hangot lehetett hallani, s másodpercekkel később, már a hang gazdáját is lehetett hallani.* - Tényleg! Azt meg se kérdeztem, hogy van e nálad valami szagminta. - *tette fel a kérdést, ekkora már a hófehér farkas is odaért, megbökve gazdája térhajlatát, amitől meggörnyedt Celia. Lehajolt és vadul el kezdte simogatni, Jazz pedig csak úgy lihegett, mitől úgy tűnt mintha mosolyogna.* - Ja, amúgy a kérdésedre a válasz. Nem találkoztam vele, de erre felé jöhetett, mert hallottam valamit. Először azt hittem Jazz, de ezek szerint akkor a sárkányos lehetett! -* hadarta felfelé nézve Kaira, guggoló pózból, kezei alatt kedvenckéjével.*
|
*Gondolkodóba ejtette a fiút, mit válaszoljon. Ha hamar megtalálják Lukat, akkor lehet, nem tud mindent elmesélni Celia az erejéről. Ráadásul érdekelte miért volt annyira elmerülve a gondolataiba a lány. Végül ezt válaszolja* –Lényeg, hogy meglegyen. Amúgy nem hallottad, hogy erre futott-e? – *kérdez vissza, megpróbálva kitérni az előző kérdés alól.*
|
* Nagyokat bólogatott a válaszra, mi azt jelentette, hogy felfogta, megértette és elhitte, amit mondott. És így belegondolva. Mintha hallott is volna valamiféle négylábas jószág futó lépteit, de azt hitte, hogy Jazz az, így annyira nem törődött vele, mert ha akart volna valamit, akkor úgy is megbökte volna orrával.* - Érteeem! -*társult a bólogatáshoz hangja is, mivel csak ennyit volt képes kinyögni, mielőtt még tovább akart volna állni.* - Nos, ha ez minden, akkor én megyek is! -*lépett el Kai mellett és már jó pár lépés volt köztük, mikor segítségét kérte. Először elrágódott rajta és fontolgatta az "igen" választ, végül, mivel úgy se lenne jobb dolga, csak magába mélyedve gondolkodna, megint, belement a dologba.* - Végül is. Segíthetek! -*lépkedett vissza a fiúhoz.* - De nagyon sürgős? Mert ha igen, akkor hívhatok segítséget és garantálom, hogy tuti biztosra megtalálta! -*mosolygott, gondolván arra a személyre, akit hívna.*
|
*Akkor engedte el a lányt, mikor biztos, volt benne, hogy már stabil és nem fog elesni. Arca végig komoly maradt* – Luka elszaladt, mert azt hiszi, játékidő van. Ha valami bajt csinál, az apád nem fog neki örülni – *mondja kicsit dühösen, ám eszébe jut, hogy ez egy remek alkalom, hogy beszélgethessen a lánnyal azokról a sötét erőkről.*– Esetleg… izé… -* kezd bele kérésébe, zavarban van mivel még senkinek a segítségét sem kérte, főleg ilyen vacak kis feladat miatt. Ezért a egyik kezével a tarkójátkezdi vakargatni és úgy teszi fel a kérdését. Kerüli a lány tekintetét a kérdés végéig, és csak akkor néz a lány szemébe mikor válaszol neki* – Segítenél? – „Szép volt, Kai. Ennél bunkóbban nem lehetet volna.” *dicsérte magát a fiú gondolatban.*
|
*Kissé meglepődik Ezio ilyen erejű örömén ahogy látja vigyorogni és mosolyogni. Ezt már sokkal inkább tartja igazi mosolynak ami őszintén jön a férfiből és nem csak a szokásos illem miattiakat. *
- Ideje lenne kicsit változatni a dolgokon azt hiszem. * Feleli arra hogy Ezio azt gondolta róla hogy utál hozzá szólni. Ez eddig valóban így volt de a mai nap történései után és ami benne lezajlott úgy gondolja valóban el kellene kezdeni változtatnia kapcsolatukon. Volt férje nem tartózkodik a kastélyban már jó ideje nincs oka a gyűlölködésre nem kell fusztráltnak lennie és megpróbálhatna nyitni egy kicsit a Trenoir család felé. A csókra reflexszerűen hunyja le szemeit majd mikor meghallja férje következő mondatát kissé dacos arckifejezéssel és hangnemben válaszolt.*
- Ne hidd hogy könnyű dolgod lesz Ezio.* Suttogja férje ajkaira egy kaján vigyor kíséretében pedig folytatja ahogy egyik kezét végig húzza férje mellkasán alhasáig.*
- Az meg sem fordul meg afejedben hogy te fogsz hamarabb felkeresni engem? *Kérdezi halkan majd hagyja férjét elmenni. Megvárja míg férje kimegy a szobából vissza fordul az ablakhoz egy ideig még ott áll előtte majd úgy dönt inkább kimegy. Szülsége van a friss levegőre most úgy érzi.*
|
*Végig csak Lumier járt a fejében, az Ő neve visszhangzott benne ezer meg egyszer és az, hogy alkut kell kötni vele. De nagyon nem volt biztos a dologban. Nagyokat lélegzett, több időn keresztül is, mire ellökte magát az ajtótól és elindult valamerre a kastélyban. Nem tudta merre, csak a lábai vitték, lélekben teljesen máshol járt, ezért váratlanul érte a hirtelen lökés és ha valakiben nem kapaszkodott volna meg, vagy valaki őt nem fogja meg, akkor biztosan eltaknyál. Szíve csak úgy verdesett és erősen szorította az Őt tartő kezeket. Csak az ismerős hangra, jutott eszébe, hogy megnézhetné azért, ki is ütötte el. Vagy Ő kit ütött el. A frontális támadó képében Kait találta. Hogy ennyire találkozzanak egy napon, kicsit meglepte.* - Jól...jól vagyok! Meg se kottyant! - *nevetett kissé erőltetetten. De ebből hamar visszavett és komolyabbá vált.* - Nekem van mentségem, hogy mért nem figyeltem, de te miért siettél annyira? - *engedte el egy hirtelen mozdulattal Kait, miután észrevette, hogy még mindig belé kapaszkodik.*
|
[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés