Új bejegyzés Frissítés

2012.07.25. 03:27 Hana

*Ezio csalódása lányával kapcsolatban, ha ez számára kiderül, akkor már csak hab a tortán lesz. A férfi az Avernoir család tagjaival szemben továbbra is negatív véleményen volt. Ő nem tagadja, hogy igen is kedveli őket, de nem tudta, hogy Rainion elfogja-e édesanyjának árulni a következőeket avagy sem. Lényegében most ő maga sem tudja megmondani, hogy mit lehetne megtennie, ami helyes és mi az, ami helytelen. Ez bizonyára az utóbbi, ami tíltott gyümölcsnek számít. Ennek édes ízét mostanra már saját ajkain érez, amiből egyre többet és többet akar. A levegő izzása is ezt jelezte. A hév mi elkapta őket kisebb levegőkapkodáshoz vezetett, minek keretében Rainion még suttogot is neki néhány szót. Szavai hallatán újabb sunyi mosoly jelent meg az arcán, ezidőalatt ő maga is, egészen mondatának végéig tartotta vele a szemkontaktust* - ... hát .... van még néhány dolog a tarsolyomban .... - *Ezeket egészen halkan mondta, hatalmas levegővételek keretében. Egyik kezét finoman végig simítva ezzel a hátát kivette és a zárban lévő kulcsra tette, amit eldordított. Mostantól már zárt ajtók között voltak kettesben, ahova már nem tudnak bejutni hozzájuk. Mikor ajkaira adogatta a puszikat elmosolyodott, ám mikor állára, majd nyakához araszolt lehunyta szemeit. A zárról elkapta a kezét, amivel hírtelen felsőjébe markolt, míg másikkal finoman simította végig hátát ruhája alatt. Mikor nyakába harapott, ő maga is, saját ajkába mélyesztette egészen finoman fogait. Számára nyaka az egyik legnagyobb gyengepontja. Arca ismételten kipirult, lábai szorítása enyhült, érezte, ahogyan ágyékához egyrejobban simul.*

2012.07.25. 02:31 Rainion

*Szinte hullámként öntötte el a megkönnyebbülés, amint érezte, hogy a nő viszonozza csókját. Bár előtte kinyitotta neki az ajtót, Rai mégis félt attól, hogy esetleg meggondolja magát és eltolja magától. De épp ellenkezőleg: Meredith maga felé húzta  a fiú az arcát, aztán még közelebb vonta magához, mikor lábait a dereka köré fonta. Rai a nő fenekére csúsztatta kezeit, hogy megtartsa magán, s ekkor realizálta, hogy bár Meredithen már az elején se volt sok "ruha", mostranra a törölköző alig takar valamit formás idomaiból. Egy pillanatra levegőhiány miatt elváltak ajkaik, s ők mindketten egymás szemébe nézve ziháltak.* Ez igazán tetszik... Nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni.. *Suttogta a nő ajkaira Rai, majd apró puszit nyomott rájuk, de most nem állt meg ennyinél; az állvonalán végigaraszolgatva végül Meredith a nyakára kapta az utolsó gyengéd csókot, mielőtt a fiú beleharapott volna az érzékeny bőrbe.*

2012.07.25. 02:17 Hana

*Mellkasán lévő keze alatt érezte, ahogy az ő szíve is zakatol. Most már késő visszafordulniuk, mindkettőjüket hajtotta azon túlfűtött vágy, amit egymás iránt éreztek. A válasz hallatán és mikor már csókját ajkán érezte benne is fellobbant a tűz. Mindkét kezével szorosan átfonta a nyakát, és ő maga is finoman visszacsókolt. Az ajtó bezáródásakor, mikor ahoz szorította, érezte ahogy egész testével hozzásimult. Lábaival átfonta a derekát, kezeivel végigsimította az arcát és felsője alá csúsztatta kezeit egyre jobban szorítva magához szenvedélyes csóközönök keretében. Ajkairól lassan nyakafelé kúszott, majd ismételten visszatért, közben érezte, hogy már törölközője is megadva magát csúszik lefele róla.*

2012.07.25. 01:58 Rainion

*Érezte a mellkasában dübörögni a szívét, érezte ahogy az egész testét elönti a vágy a nő érintése iránt, érezte a csábító illatát...* Remélem... *Nyögte halkan, és lágy csókot lehelt Meredith ajkaira. Ahogy kinyilt az ajtó, Rai a másik kezével is elrugaszkodott az ajtófélfától, s egyszerűen csak felkapta a nőt, nagyobbra lökte az ajtót, s a szobába érve rögtön a másik oldalának is nyomta, egész testével nekifeszülve, ezzel bezárva az ajtót mögötte. Szenvedélyesen falta Meredith ajkait, nem követelezően, de érezhetően mohó vágy élt benne a nő iránt. Csók közben egyik kezével a hajába túrt.*

2012.07.25. 01:40 Hana

*Szíve egyre hevesebben vert, érezte, hogy mindketten egyrejobban feszegetik a húrt. A számára menekőútvonal elzárását könnyedén megtudta volna oldani ugyanazon mozdulatsorral, amit első csókjuk után tett, de meglepő módon egyáltalán nem akart menekülni. Ajkait az övéhez érintve suttogott neki* -... lehet nem ez lesz az utolsó... -*Szavait elsősorban ahoz fűzte, ha most megteszik, akkor a későbbiekben is folytatni fogják, de egyuttal arra is utalhatott, hogy nem csak most húzza őt. Amivel eddig törölközőjét fogta azt most finoman a férfi mellkasára tette, másikkal pedig lenyomta a kilincset, így már az ajtó nyitva állt Rainion előtt, Meredith mögött*

2012.07.25. 01:25 Rainion

*Rai maga is két tűz között érezte magát; egy felől hirtelen más vágy sem vezérelte, csak Meredith ajkain érezni a sajátjait, másfelől viszont el tudta képzelni, mi történhet abból, ha megtenné. Unokatestvére feleségével. Nwalcát nem is érdekli ez a nő... hasított belé a gondolat. Egyik könyökét az ajtófélfának döntve, másik kezét viszont egyenesen tartva, mintegy  elzárva az utat Meredith elől - hogy csak a szobája felé "menekülhessen" -, hajolt le s nézett farkasszemet a nővel.* Csak meglepett a viselkedésed... *Vallotta be rezzenéstelen arccal. Aztán az a kezét, aminek a könyökével eddig támaszkodott, most leengedte, s gyengéden megcirógatta Meredith arcát.* Nem csinálok semmit olyat, amit nem szeretnél, de ne húzd az idegeim...*Susogta szinte a nő ajkára.*

2012.07.25. 01:21 Kryshna

- A tetszett elég enyhe kifejezés arra, amit éreztem, mikor kézhez kaptam.. * Mosolya nem tűnt el, mióta csak a férfit újból látta. Jóleső borzongással járja át Ezio hangja és közelsége. Mielőtt bármit is válaszolna, a férfi szinte ráesik, és nemsokára egyenletes lélegzetvételei mutatják, hogy mély álomba merült. Kryshna mozdulni sem tud a súlytól, így az első pár próba után, melyet a szabadulásra tesz, feladja. Nem is nagyon akart próbálkozni. Igyekszik nem is gondolni arra, milyen mérhetetlen haragra gyúl majd Leo , mikor visszatér hozzá. Mert az bizony nem most este lesz...  A férfi súlya nem fájdalmas, a tudat, hogy szeretője pihen rajta inkább kellemessé teszi az érzést. Most, hogy pihepuha ágy van háta alatt, Kryshna is megérzi a fáradtságot önmagán, ahogy azt is, hogy alig evett, ez sokat kivesz belőle. De a férfitől kapott energiák bőven mozgásban tartották eddig. Most szeme le-lecsukódik, de még van egy elintéznivalója.  Csak alapfokú telekinézisre képes, de most ez is elég lesz. Erősen kell koncentrálnia percekig, hogy elérje ,hogy az ajtó kulcsa kiröppenjen valahonnan az egyik fiókból, majd a zárba illeszkedve kétszeresen zárja azt. A nő még egy kisebb varázslatot is elsuttog, melynek ő ismeri csak feloldóját. Kis varázslat, de mivel saját nyelvén kell elmondani a nyitás igéjét, nagytudású embert igényel, ha ki akarják nyitni..  A nőnek sem kell sok, hogy álomba merüljön. Annyit még megtett, hogy hosszú haját kibontotta, így az könnyebben szárad majd meg, amint glóriaként terült el a párnán alatta, ahogy fejét óvatosan visszahelyezte arra. Egyik karját a kimerült férfi hátára helyezte, de másik keze már erőtlenül hullt feje mellé.  Szemei lecsukódtak, s már ő is az álmok kiismerhetetlen útján járt.... a törékeny, fiatal nő, démoni kedvese alatt.*

2012.07.25. 01:14 Hana

*Most gondolt csak bele, hogy ő maga is mit tesz. Ezio legidősebb lányaként, most komolyan ő is legyen a másik feketebárány a családban? Hírtelen még ő maga sem tudja megmondani miütött belé, de bevallotta, hogy élvezi.* -Úgy látom egy kicsit lefagyott -*Jegyezte meg vigyorogva, ám amikor hírtelen elé került, egy kicsit kirázta a hideg. Tényleg nem tudta, hogy most mit tegyen. Jelenleg csak kettesben vannak, amiről senkisem tud. A férfitól tényleg csak egy hajszál választotta el, ajkaik majdnem összeértek, pillantásuk egymáséval találkozott. Az arcán halvány pír jelent meg, szemében lehetett a vágyat de egyuttal a bizonytalanságot is. A lány eddig is közel volt az ajtóhoz, de most nekidőlt, kezével a kilincsre markolt,tekintetével azt fürkészte, ezzel is mintha arra utalna, hogy bent talán megkaphatja Rai azt amit akar. A másik utalás pedig arra val, hogy egy kicsit tart, Nwalca miatt és tehetetlennek érzi magát, amire jól jönne egy megerősítés. A hatalmas csendben, saját szívének dobbanásait hallotta.*

2012.07.25. 01:00 Ezio

*Szélesen, még is fáradtan mosolyodik el.* Nem ostoba. Egyáltalán nem ostoba...*Susogja a nő ajkaira a szavakat, majd ad neki egy elég erőtlen, fáradt csókot. Extrémebb dolgokra addig már nem lesz képes, míg nem alszik egy jót. Aludt ugyan pár órát, de most úgy néz ki, az nem volt elég. Lassan a tizedik napja van talpon, azóta voltak kemény jelenetek is. Álmosságában teljesen elveszti racionalitását. Hirtelen eltűnik a nővel a sötétségben, de szinte azonnal, pár másodperc múlva jelenik meg újra. Szinte behuppannak a férfi ágyába, ő van felül. A kabáttal, amit ott hagytak, ne törődik. Belecsókol a nő nyakába, szenvedélyesen, majd ugyan így suttog a fülébe.* Aludj velem... *Búgja férfias hangon, már ennyivel biztosan felizgatta a nőt. Nem a szavakkal, ahogyan mondta. Legszívesebben ismét keményen magáévá tenné, de alig bír támaszkodni a nő fellett. Régen érzett ilyen fokú fáradtságot. Már szinte fizikai fájdalommal jár neki ébren maradni. A virágcsokor melettük pihen az ágyon.* Örülök, hogy tetszettek. *Ugyan a lapocskán ott virítottak a várt szavak megfogalmazva, most, hogy itt van előtte a nő, képtelen ezeket megfogalmazni, vagy kimondani. Pedig szeretné, hogy Kryshna egy percig se gondoljon rájuk többet.*

2012.07.25. 00:50 Rainion

Azt meghiszem. De legalább szép lett a végeredmény. *Dicsérte meg újra a festményt egy félmosoly kíséretében. Ám mielőtt ehhez bármit hozzáfűzhetett volna, Meredith egy szempillantás alatt mellette termett, s egészen merészen.. Kihívóan viselkedett vele? Rainak elkerekedett a szeme a gondolatra, és nehezen nyelt.* Semmi problémám! *A nő bármennyire is meglepte ezzel a viselkedéssel, ő gyorsan visszatalált régi énjéhez; vigyorogva újra végigmérte tetőtől talpig Meredith, megnyalta a száját a látványra, s csak aztán válaszolt.* Csupán szívesen lennék a társaság ennél a dolognál. *Ahogy befejezte, a nő újra mozdult, s Rai már elkeseredve azt hitte, megint elijesztette magától; de aztán meglátta azokat a pajkosan csillogó szemeket, amik az ajtóból figyelték őt.  Lépett egyet előre, alig hagyva távolságot közte és Meredith közt.*

2012.07.25. 00:39 Hana

-Még mielőtt beköltöztetek, eléggé borzasztó pozícióban kellett ücsörögnöm órákon keresztül de nem volt mit tenni *Jegyezte meg a festménnyel kapcsolatban a dolgokat. A perverz vigyoron meg se lepődött, hiszen tényleg eléggé "alulöltözött" volt. Hangtalan lépéssel a férfi mellé keveredett, egészen közel hajolva hozzá a fülébe suttogta a következőeket. * -Nagyon jó megfigyelőképességnek köszönhetően nem is számított arra, hogy rájön, mégis merre akar menni, de valóban eltalálta Rainion Avernoir -*Szemei most először csillogtak kacérkodó módon, arcán is megjelent egy sunyi mosoly* -Talán van valami problémája ezzel kapcsolatban? -*Kérdezte és sarkonfordulva és egy szempillantás alatt ismét saját  szobájának ajtaja előtt állt, egyik kezével a kilincset fogva de nem ment be. Szeme már egészen jól hozzászokott a sötéthez, így most már láthatta mindenegyes mozdulatsorát és mimikáját amire már kíváncsi volt. Karcsú vonalára finoman simult a puha anyag, nőies domborulatai és többi formás testrésze teljes mértékben magabiztosságot sugárzott Rainionnak.*

2012.07.25. 00:33 Kryshna

* A férfi karjaiban úgy érzi magát, mint egy dédelgetett kincs. Majd szétveti a boldogság, arca kipirult. Halkan kacag fel. Finoman lehelyezi a virágot maguk mellé, majd két kezével vonja oda a férfi arcát magához, hogy forró csókot leheljen ajkaira.  * - Tényleg nagyon hűvös van kinn.. de pár percig tűrhető. * Mosolyogva nézi a férfit. * - Nagyon fáradtnak tűnsz... szeretnéd, hogy felkísérjelek a szobádba? Rádférne a pihenés, harcos királyom.. * Hangja simogatóan lágy és gyengéd, szinte duruzsolja a szavakat a férfi füléhez közel. Legszívesebben vele maradna, most és mindörökké. De nem ezt szánta nekik a sors. * - Gyönyörűek a virágok.. * Suttogja halkan,* - És ez az ostoba nő, akit látsz, annyira meghatódott, hogy szaladt ide, hozzád... furcsa, nem? * Zavartan vallja be az előbbit, mégis mosollyal ajkain. *

2012.07.25. 00:21 Rainion

*Annyira belemerül a kép vizslatásába, hogy fel sem tűnt neki, ahogy az ajtó kinyilt mellette, s egy alak kilépett a résen. Csak a halk hangra kapta fel a fejét, s pördült meglepetten abba az irányba, ahonnan jött. Homlokráncolva meredt a félhomályba, ahol felismerte Meredith körvonalát. Mióta lehet itt? tette fel magának a kérdést. Kissé kényelmetlenül érezte magát, pont, mint egy kisgyerek, akit csínytevésen kaptak a szülei...* Jó estét, Meredith. *Köszöntötte halkan, ám mély hangját még ígyis visszaverték a kihalt folyosó falai.*  Gyönyörű ez a festmény. Mikor készült? *Vetett egy pillantást újra felfelé, ahonnan a lélegzetelállítóan élethű, másik Meredith bámult le rá.* Azért meg kell mondjam, sokkal jobban áll az ilyen "öltözék", amit most viselsz, mint az a ruhaköltemény. *Nézett le újra az igazi nőre vigyorogva.* Csak nem fürdeni indultál?

2012.07.25. 00:19 Bogi

Ezio *Már majdnem elbóbiskolt nagy gondterheltségétől menekülvén, ekkor megjelenik a nő és hirtelen kapja fel a fejét. Tekintete nem csak nyűtt és álmos, de haja tiszta kóc, úgy áll égnek, ahogy egy rövidre nyírt hajnak nem is szabadna. Elmosolyodik halványan a virágok láttán. Remélte, hogy ez majd jólesik a nőnek és megenyhíti sértett lelkét, hogy sosem akarta őt igazán bántani.* Gyere ide...*Súgja halkan, lágyan, majd mikor a nő odalépked hozzá, óvatosan lehúzza róla a vastag, meleg kabátot, majd ölébe ülteti a nőt, de úgy, hogy vele szemben legyen. Kézfejéra csókot nyom, majd átöleli a derekát.* Kint voltál? Nincs nagyon hideg? Nem kellene megfáznod. *Súgja álmos, férfias hangján. Legszívesebben vele töltené az éjszakát, kivételesen pihenéssel, alvással, de tudja jól, hogy nem teheti, mert a nőnek kötelességei vannak. Picit elfogja a féltékenység, hogy kis beszélgetés után nyílván megy majd vissza a vőlegényéhez, de elhessegeti a gondolatot.* Drina *Kezét ugyan azonnal elrántja, mikor Altair megpróbálja megállítani, de nem fut tovább, megáll és csak pár másodperces késés után fordul a férfi felé. Szemeibe néz ugyan, de nem lát velük. Nem akar szembenézni ezzel a beszélgetéssel, de nem kerülheti el egész életében. Bőven kapott időt arra, hogy lenyugodjon, hisz Altair távozott a sereggel.* Hallgatlak..*Mondja hűvösebben, mint az időjárás. Még nem sírt a történtek miatt, csak dühből. Szomorúságból még nem könnyezte meg, hogy elveszítette Altairt egy életre. Ha nem lenne senkije és várt volna még pár évet, ebből a bensőséges kapcsolatból bármi kialakulhatott volna. Vagy nagyon jó barátok lehetnének még mindig, ha Drina nem oly naív, mint amilyen és nem szeret bele. Mivel mindkettő lehetetlen már, nem táplál hiú reményeket a jövő iránt.* Nekem nincs mit mondanom...*Mondja ezt úgy, hogy Altairra hárít minden szót, mi kimondatlan közöttük.*

2012.07.25. 00:08 Altair

*Magában elszomorodik ahogy látja maga előtt hogy változott meg Drina arckifejezése mikor ő megjelent. Eszébe jutott hogy régebben még hatalmas vitájuk előtt ugyanaebben a helíyzetben a kicsi lány a nyakába ugrott volna nevetve s csillogó szemekkel mutatta volna neki is a befagyott vízesést amit most Altair figyelembe se vesz s azt sm mikor Krsyhnát készül otthagyni ahogy Drina szószerint elfut előle.* - Nem igaz hogy fogócskáznom kell vele és még ő akarja hogy nőként nézzenek rá mikor ilyeneket csinál.*Kezd el magában beszélni ahogy megindula  lány után. Akaratlanul is elmosolyodik erre a hangos gondolatára. Őt mindig is szórakoztatta és jókedvvel töltötte fel mikor Drina körülötte bolondozott. Most eszmél csak rá hogy ez a Drina mennyire is hiányzik neki. Talán túlságosan is? Mielőtt még tovább elmélkedne utoléri a lányt. Gyengéden egyik karja után nyúl de nem tartja fogva a lányt csak szeretné hogy megálljon. Drina már a díszfenyőknél tartott mikor sikerült utolérnie. Ez egy elég eldugott helye a kertnek mivel a magas még mindig élénken zöldellő tűlevelű fasorok meredeznek az ég felé. * - Drina te is tudod hogy beszélnünk kell. Kérlekk állj meg ne menekülj. *Kéri kedves és nyugodt hangon de valahol enyhe hanglejtésében próbálja utasítani is a lányt hogy maradjon. Fogalma sincs hogyis kellene igazán most beszélnie vele. Korábban gondnélkül találta meg a lánnyal a közös hangot de amióta az szerelmet vallott neki szinte elvesztette kifejezőkészségét.*

2012.07.25. 00:06 Hana

*Miután apjától megkapta a fejmosást egy hatalmasat felsóhajtott. Tudta jól, hogy rizikós beszélgetés elébe néznek, de azt gondolta, hogy teljesen ki fog kelni magából és rá kellett döbbenie, hogy nem történt meg. Sokkal higgadtabban tudta kezelni a helyzetet, mint várta. A szoba előtt lépéseket hallott, amik abba is maradtak. Ezt egy kicsit furcsának találta de nem különösebben foglalkozott vele, úgy gondolta, hogy csak egy szolgáló lépteit hallotta. Ruháit 1-2 lekapta magáról, amit figyelmesen összehajtogatva hagyott íróasztali székén, ékszereit pedig a kisasztal egyik fiókjába rakta. Majd maga köré csavart egy törölközőt és elindult kifele a szobájából ám meglátta ott Rainiont, aki éppen az ő festményét fürkészte. Egész idő alatt az arcát figyelte, hogy mennyire belemélyült a számára eléggé jelentéktelen-pláne úgy hogy még róla is készült- portréba. Hosszú haja lágyan simult végig a lány hátának, kezeivel elől a mellkasánál fogta a törülközőt, hogy véletlenül se jöjjön szét, ami combközépig sem takart, csak azon fontos részeket, amiket az emberek alapvetően sem mutogatnak nyilvánosan. Őszintén szólva nem is zavartatta magát és az sem volt számára zavaró tényező hogy az ő szárnyukon van, habár egy kicsit furcsa volt ott látni. * - Rai? - *Tette fel a kérdést, mert a sötétben nem volt biztos, hogy jól lát.*

2012.07.24. 23:52 Kryshna

* Együtt nevet a lánnyal, felkapja a fejét a keleties vonású csillagvizsgálóra. Mennyi, de mennyi mindent nem ismer még itt, annyi felfedeznivaló van! Bele is sóhajt az esztétikai gyönyörbe. A befagyott vízesés nagyon látványos, ahogy a jégcsapok, inkább jéghegyek körbeölelik egymást. Sehol máshol nem lehet ilyet látni. Kryshna kicsit mégis szomorú, hisz egyik legelső emléke Ezioval pont a zúgó vízeséshez kötődik.  Meglepi Altair hirtelen felbukkanása, nem számított rá, hogy rajtuk kívül jár pont erre valaki. Üdvözli ő is a férfit, de hamar belátja, jobb, ha most magukra hagyja őket. Aggódva figyeli Drina gyors hangulatváltását Altair puszta megjelenésére. Később meg fogja keresni őt, és valamivel eltereli majd a figyelmét. Biztos komoly beszélgetés áll előttük.  Altair szavaira először már a nyelvén van valami, de visszafogja magát. A férfinek tulajdonképpen igaza van, s meg sem sértette a nőt, miért gonoszkodna hát?  Hagyja, hogy arrébb vonuljon a "pár", s ő is tesz pár lépést a kastély felé. A forró fürdő után itt kint még így is fázik, főleg, mivel este van. Felfigyel még egy alakra a távolban. Még valaki...? Dehát miért is csodálkozik.. nem a Vízesések,hanem az Éj Kastélyának kellene nevezni a helyet. Ilyenkor pezsdül fel az élet igazán. Magából az épületből is valami nyüzsgésre emlékeztető sugárzott.  Közben az alak - egy cseléd,- odaért Kryshnához, és meglepően ismerős virágokat hozott. A nő ismerte név szerint mindet, pontosan ugyanilyenek nőnek feléjük. El tudná mondani részlegesen mindegyik hatását, üzenetét.*  - Ezt önnek küldik.  * Csak ennyit mond a cseléd, s már el is tűnik az éjszakában. Mikor Kryshna elolvassa az üzenetet, döbbenten maga elé néz, majd gyors léptekkel indul vissza a palotába. Kérdezősködik egy sort, hogy megtudja, hol van a férfi. Szinte nem is gondolkozik, úgy űzi őt vére. Elég sok időbe telik, amíg körülbelül bejárva a fél kastélyt, megtalálja Eziot. A nő fehér szőrmébe bújtatott alakja hirtelen bukkan fel a sötétségből. Haján és ruháján megcsillanak a hópelyhek a gyér fényben, így olyan, mintha ragyogna. * - Ezio... * Arcán angyalian boldog mosoly jelenik meg, amint meglátja a férfit. Szívverése még gyors a sietségtől, ahogy légzése is. *

2012.07.24. 23:45 Rainion

*Csak annyira tűnt fel a konyhába, hogy felkapjon egy almát a gyümölcsöskosárból, mielőtt elveszett a ködben. A szolgálók egy pillanatra megálltak, maguk mögé meredtek, de nem tudtak rájönni, mi változott a szobában. A Trenoir szárnyban tűnt fel legközelebb, maga sem tudta pontosan, miért. A hosszú folyosókat rótta, s a falakon lógó hatalmas, ódon, precízen festett arcképekre bámult. Nem sokat járt még a kastély ennek a részében, pedig ő - a legtöbb Avernoir-ral ellentétben - nem írtózott a másik családtól. Egyszerűen csak nem érezte úgy, hogy helye lenne errefele. Ma mégis győzött benne valami, s ide vezérelte. Épp beleharapott volna a markában eddig egyensúlyozott, ide-oda dobált almába, mikor valami megragadta a tekintetét. A gyümölcs megállt félúton a szája felé, majd a kezét végül leengedte a teste mellé. Egy lépést tett hátra, és megállt az egyik festmény előtt. Ha az ember csak úgy elsétál a folyosón, biztosan nem ez ragadja meg a figyelmét. Nem ez volt a legnagyobb, a legjobban kidolgozott vagy a legcicomásabb. De csak ez ábrázolta Mereditht. Egy ideig felszegett fejjel bámulta a csillogó cyan szemű, fehér hajú nőt, ahogy hercegnői - s eléggé kényelmetlennek tűnő - ruhában ül a karosszékben, s pózol a festőnek, aztán szeme továbbsiklott a falon, az ajtóig, amibe a Meredith Trenoir nevet vésték. Micsoda véletlen, mi? jutott eszébe.*

2012.07.24. 23:33 Drina

*Szélesen elmosolyodik és tovább figyeli, ahogy a rózsa egyik fehéredik. Mikor már teljesen fehér, pontosan meg tudja mondani, hogy hány fokos a levegő. Ismét felkacag, majd válaszol a kérdésre.* Nem igazán. Én legalábbis képtelen vagyok rá. A csillagvizsgáló gyönyörű, bár inkább keleties stílusú. Maga a kastély is egészen varázslatos. Ekkor feltűnik neki az iszonyatos csend.* Várjunk csak...*Odasétál a kert széléhez, ahonnan rálátás nyílik a vízesésre és örömében felpattan.* Befagyott! *Körbetáncolja a nőt.* El tudod ezt képzelni? Ez a mostrum befagyott! Ennél varázslatosabb, abszurdabb dolog nincsen a világon! *Ekkor meglátja a nő mögött Altair és arcáról azonnal lefagy minden jókedv és mosoly. Illedelmesen meghajol, hisz apja öccse családi rangban felette áll akkor is, ha nem édestestvérek. Ezt a kastélyban senki sem veszi a szájára, mert annak Ezioval gyűlne meg a baja. Mikor beszélgetésre invitálják, zavartan néz Kryshnára, hisz tudja a titkát. Ennyi volt a móka mára. Mélyet sóhajt, majd meghajol a nő előtt, Altairra rá sem nézve.* Dolgom van, ha megbocsát...*Azzal vet egy rideg pillantást a férfi felé és elindul a kert másik végébe. Nem szándékozik elhagyni a hatalmas rózsakertet ilyen szép időben, de nem fog Altairral beszélgetni és Kryshna előtt sem akar majd ezek után jókedvűen viselkedni, mikor elszállt minden kedve.*

2012.07.24. 23:21 Altair

* Amíg távol voltak Ezioval és a sereggel a csatában valóban csak akkor szóltak egymáshoz ha az felettéb fontos és elkerülhetetlen volt de csakis arról és csakis annyit beszéltek amennyi szükséges volt. Ez a csatatéren nem zavarta Altairt hisz akkor és ott csakis a harcmezőre koncentrált és akkor úgy érezte kiadhatja minden dühét aggodalmát és feszültségét. Viszont most hogy visszajött minden megváltozott. Visszatért a családja kastélyába oda ahol nem hagyott mást maga háta mögött csak viszályokat és gyűlölködést irányába. Altair nem az a csacsogós nagy-családközpontú férfi aki mindenkivel felhőtlen kapcsolatot ápol, ennekellenére rosszban sem volt senkivel eddig a napig. Csupán csak bensőgéges baráti viszonya Drinával Ezio lányával és magával Ezioval testvérével volt. S erre mindkettejükkel összeveszett. Valahogy helyre kell hoznia és tisztáznia kell mindkét félnéla viszonyát mert megbolondítja a tudat hogy szerettei gyűlölik. Ezen minél hamarabb változtatnia kell de hogyan? Tétlenül és kiúttalanul bóklászik a kastély kertjében. Lába előtt a hókupacokat rugdossa s mered maga elé a földre. Ismerős kacaj üti meg fülét. Ez Drina azonnal felismeri a már rengetegszer hallott nevetést. Rögtön megindul a hang irányába majd mikor meglátja hogy a kicsi lány nincs egyedül megtorpan egy pillanatra. El gondolkozik hogy megzavarja-e a két nő társalgását vagy sem. Végül mégis csak amellett dönt hogy nem menekülhet el ezelől a beszélgetés elől Drinával. Milyen férfi sőt milyen katona lenne ha megfutamodna? Nagy levegőt vesz majd határozott léptekkel indul meg a két nő felé. *   - Szép jó estét a hölgyeknek. *Szólal meg hirtelen a két nő mögött mély férfias hangján egy kedves mosollyal, majd rögtön Krsyhnára néz. * - Ha nem bánja Drinával lenne egy kis beszélni valóm. Sajnos elhívott a kötelesség így nem tudtam szót váltani vele. *Mondja miközben futólag a kicsi lányra néz le tekintetével kérlelve h tartson inkább vele és beszéljenek. Most ugrik csak be neki hogy valójában Ezioval többekközt  emiatt a nő miatt is veszett össze, egy kaján de gúnyos vigyorral néz újra a nőre. Mindig is előszerettel vete elő pimasz stílusát.* - Gondolom talál magának más szórakozást a kastélyban. *Vigyorog a nőre majd Drina mellé áll karját emelve felé ezzel jelezve hogy indulhatnak-e.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]