Új bejegyzés Frissítés

2012.07.14. 21:52 Kryshna

* A férfi tegezte már korábban is, de az teljesen más helyzet volt, s Kryshna rá is csodálkozik erre a hirtelen jött közelségre. A testi után, érzelmi vonalon...  most tűnik elsőre egyenrangú félnek a férfi, aki eddig mindent elsöprően uralta őt - mely nem volt ellenére, és ezt nem is tagadná, önmaga előtt sem. A gyengéd csóktól vállára ellazul, érzékei újból kiélesednek, és az a kellemes nyugalom is visszatér, mely a férfi ideérkeztekor szállta meg. Mikor a férfi körülírja, mennyire fontos neki a nő, nem győzi kapkodni gondolatait.... végig úgy gondolta, a férfi játszik vele, ez igaz is volt egy mértékig, most is az. De azt is vélte, hogy Ezio zavarodott, zaklatott lelke, s elfojtott érzelmei vezették oda, hogy szeretőjévé tegye őt, s nem pedig az iránta tanúsított bármilyen érzelem. Sokszor találkozott már elveszett démonokkal, s nem lepte volna meg ez, így nem teljesen biztos abban, amit Eziotól hall, olyan képtelenségnek tűnik.  De a férfi eddig mindig őszinte volt hozzá, bármit is mondott. Hirtelen eszébe jutnak Lumier szavai, aki romantikus mesének tituálta jövőjüket... ő irányítaná ezt is? De nem ; üt szöget Kryshna fejébe.. talán némi romantika jelen van, de ez nem mese. Ez a valóság, Ezio is kimondta, bűn. A mesékben nincs bűn. Viszont, a férfi karjaiban, az istennő szavai részben már teljesültek is... a férfi hanga pedig, mint kedvenc zongorajátéka, simogatja füleit, érzékeit, s Kryshna, bármennyire is szokatlan tőle, issza a férfi szavait. Nem volt még rá ilyen hatással más. El-eléldegélt mindig is, de hogy igazán boldog legyen, igazán átadja magát? Azt sosem engedhette meg, és most a küszöbén van annak, hogy erkölcsei maradványát is maga mögött hagyja. Rátekint a férfire, annak izzó barna szemeire, mely mögött oly sok minden rejtőzik. Csupasz, izmos mellkasára, melynek forró ölelését tapasztalta már. Derekának ívét, szexi selyemalsója könnyedségét, erős testfelépítését. Mindig várt egy ilyen férfire, s most, mikor itt van előtte, nem tudja, mit tegyen. Illetve, pont, hogy tudja, mit tegyen, ösztönei súgják. Ezio válaszút elé állítja, s ö akaratlanul is felkacag utolsó szavaira.* - Nem tudnék már az lenni, aki voltam... ahogyan Te sem... * A férfi szemeibe néz, tekintete vidáman csillog.* - Nem veszélytelen, és kétes a jövő... de nem tudnék elszakadni. Beleivódott a testembe, lelkembe... * Gyors mozdulattal hajol a férfi arcához, s csak egy-két centi lehet közöttük. * - .. másért imádkozom... * suttogja Ezio szavaira célozva, s azokat megcáfolva. Hirtelen csókolja meg a férfit, s ez nem olyan, mint az eddigiek, melyeket Kryshna adott neki. Közel sem gyengédek, finoman; vadak , szeszélyesek. Pont , mint a köztük zajló "események". Ajkaival kényeztetően csókolja a férfiét, s végezetül beleharap a férfi ajkába, de úgy, hogy abból egy csepp vér csordul ki. Parázsló tekintetével a férfire tekint, testük egymáshoz simult, mellkasuk egyszerre mozdul. *

2012.07.14. 21:27 Ezio

*Látja, hogy a nőnek kezdenek a történések kicsit betenni, ezért visszavesz ebből a szörnyű arroganciájából, de csak pár percre, hogy a nő jobban érezhesse magát. Mosolyát is nagyon nehezen tudja levakarni, egészen meg kell erőltetnie magát.* Nézz rám, Kryshna. *Tegezi le teljesen, olyan közvetlen akar lenni a nővel, amennyire csak tud.* Nézz rám kérlek... *Mondja férfiként, nem királyként, hisz akár rá is parancsolhatna, de nem teszi. Mikor a nő végre odafordítja kicsit megalázott tekintetét, halványan mosolyodik el, elhagyva mosolyából a gúny minden részletét.* Amit csinálunk, az bűnös dolog. *Susogja, nem próbál szépíteni. Nem is akar. Apró csókol nyom Kryshna csupasz vállára.* De én a birodalomnak magának is hadat üzennék érted. *Hangja mély, férfias, megígéző, magával ragadó, szexi. Minden, amire egy nőnek szüksége lehet.* De mond, hogy nem kívánsz, hogy nem akarod ezt a veszélyes játékot Kryshna és kisétálok az ajtón. Együtt lehetsz a vőlegényeddel. Talán ismét teherbe esel és boldogan éltek itt a kastélyban.... *Mondja sejtelmesen lezárva a végét.* Vagy....*Itt apró szünetet tart és csókot lehel a nő mellére, azt felnéz rá.* Lehetsz a szeretőm egy örökkévalóságon át fürdőzve minden bűnös gyönyörben, amit csak el tudsz képzelni. *Itt kicsit megkomorodik.* Ez a te döntésed. Ezt erőltetni nem fogom. Ezt nem kényszeríthetem ki. Nekem az a célom, hogy élvezd és átadd magad ennek, nem az, hogy elviseld és imádkozz, hogy vége legyen....

2012.07.14. 21:15 Kryshna

* A férfi folyamatos vigyora egyáltalán nem idegesíti vagy dühíti fel őt, sőt méginkább csigázza vágyát a férfira, aki ilyen magabiztosságot képez sugározni.  A csókoknak nem tudja nem átadni magát, rövid sóhajokat ad, s szemét lehunyja, így élvezi a gyengéd kényeztetést, bár érzi, hogy ez  akár beetetésnek is elmenne. A z ajtókopogtatásra döbbent rémülettel húzná össze magát, de Ezio szinte azonnal ajtót nyit, így ideje sem maradt. Hatalmasat sóhajt megkönnyebbülésében, hogy nem a család egy tagja lépett be hozzájuk, már így is botrány szaga van a levegőben.  Már nyújtaná kezét a levél után, de a férfi még csak mozdulatot sem tesz irányába, hanem elkezdi felolvasni azt. Kryshna első meglepettségét hamar felváltja a bűntudat és zavar keveréke. Érzi, hogy vőlegénye szereti őt - bár nem biztos benne, hogy ez múló vagy sem; elég jól ismeri annak előéletét - és eddig nem is érezte rosszul magát amiatt, hogy ő nem viszonozza ezt, kötelességtudata előrébb való volt. Most összefacsarodik a lelke az írott szavak hallatára. Szíve nagyot dobban, mikor megtudja, hogy vőlegénye a jövő héten már itt is lehet, eddig is gyors szívverése még inkább gyorsul. Eddig, ha nem is volt egyszerű a helyzete, de tartható igen... viszont, ha visszatérne férje, az jelentősen bonyolítja a dolgokat. Nem beszélve Ezio reakciójáról, mely elég meglepő Kryshnának, ez a felszabadult öröm és vidámság. * - Ön olyan, mint maga az ördög... * Kikerüli a válaszadást, s jobb felkarját mellei elé helyezi. Ez a levél, kizökkentette eddigi gondolataiból, újakat ébresztett benne. Bár teste még mindig forró. * - Bűnössé tesz... olyan gyönyöröket ad, amit helyes úton  sosem érezhetnék...

2012.07.14. 20:48 Ezio

*Vigyora egyetlen percig sem lankad. Nagyon jól tudja, hogy belülről, egy hanggal, amit a férfi nem hall, a nő könyörög, hogy folytassa. Hogy adja meg neki a gyönyört és ne hagyja cserben ilyen állapotban. De nem meri szavakba önteni, Ezio pedig nagy játékos. Általában minden  az ő szabályai szerint alakul és addig nem fog ismét dobni a kockával, amíg Kryshna le nem lépte saját lépéseit a táblán. Ez így fair.* Mire kére, Miss Avernoir...? *Kérdi sejtelmesen. Nem hagyja teljesen kétségek közt evődni a nőt, finom, puha, apró csókokkal árasztja el kulcsontját, nyakának vonalát, mindezt nagyon érzékien, lassan és férfiasan. Saját magával nem igazán törődik, neki már az izgalom, a játék is bőven elég. Hogyan a nővel azt csinálhat minden rossz szó nélkül, amit csak szeretne. Mielőtt a nő a férfi számára kielégíthető választ adna, hirtelen kopognak az ajtón. A szakadt ruha maradványaival takarja el a nő alsó testét és pattan fel az ágyról. Még így pizsamában is tiszteletet parancsol, mint egy király. Kinyitja az ajtót, hisz bárki is legyen az, nem fogják megkérdőjelezni, hogy mit keres itt. Egy cseléd hozott egy levelet Kryshnának, de a királynak is ezer örömmel átnyújtja, majd meghajol a férfi előtt és még mielőtt bármibe belekeveredne, eltűnik. Ezio becsukja az ajtót és Kryshna kérdezése nélkül bontja fel a levelet, nem törődve azzal, hogy ezzel esetleg megbántja a nőt. Jogában áll, a részletekkel nem törődik. Kiveszi belőle a viszonylag rövid, de tartalmas levelet és olyan széles, felszabadult, izgatott vigyor telepszik a képére, mint amilyen azelőtt még soha életében. Hangosan olvasni kezdi.* "Drága nejem. Nemesi teendőim már nem tartanak sokáig távol tőled. A jövőhéten érkezem és szívemet boldogság, lelkemet izgatottság járja át, hogy ismét karjaimban tartsalak. Mióta csak eljöttem, forrón együtt töltött éjszakánk kínozza bensőmet és a gondolattól, hogy ismét az enyém legyél, képtelen vagyok szabadulni. Remélem érkeztemre pár nappal oltár elé vezethetlek és örökké együtt élünk majd az idők végezetéig. Ölel és csókol: vőlegényed." *Megfordul a férfiben, hogy a nőnek ez kínos lehet, hogy így hangosan felolvasta, de Ezio csak nevetve ismét a nőre mászik, levéve róla mostmár a felső fűzőt is, hogy teljesen csupaszon feküdjön alatta a nő. Férfiassága szinte azonnal reagál a látványra és neki is egy pillanatra eláll a lélegzete. A levelet a földre dobja és hamar ismét tud uralkodni magán.* Annyira romantikus a férje, Miss Avernoir. *Ismét széles, kaján vigyor ül ki arcára.* Tudja, hogyan kell levenni egy nőt a lábáról, ha érkezésed utáni napon sikerült is ágyba csalnia. *Felnevet, de talán a nő is érzi, hogy nem kineveti. Egyszerűen csak jót szórakozik azon, hogy mi minden történt azóta.* Szóval. Hol is tartottunk, hercegnő? *Kérdi buján, ismét elindult a játék és a megfelelő válaszra vár.*

2012.07.14. 20:24 Kryshna

* Széttépett ruhadarabjainak száma egyre nő, ahogy gyönyöre is fokozódik. Kérdésére nem kap választ, de nem is várhat semmit. Egész teste lüktet a vad vágyaktól, teljesen felforrósodott, körülöttük a belehelt szoba párája fülledtté tette a helységet. Combjait méginkább szorítja, érezve a férfi bőrét a sajátján, s szenvedélyes ajkai s nyelve játékát. De Kryshna maga még nem teljesen vesztette el öntudatát, bármennyire is áthatja őt ez a méreghez hasonlítható érzés. Megpróbálja visszafogni magát, visszafojtani hangját, egykori etikus , s mostani mámorra vágyó énje viaskodik a lelkében. Érzi combjain a férfi szorítását, de a fájdalmat valóban nem érzi, csak Ezio erős kezeinek tartását, mely mintha a nőben is tartaná a lelkét. Ahogy a férfi tovább "kínozza", szívverése felgyorsul, levegővételei kapkodóvá válnak, kezei lehullnak ajkairól, s hangos nyögések s sóhajok óceánja hagyja el ajkait. A férfi tényleg pokolian jó, s ez kikezdi Kryshnát, kívül, belül egyaránt... s már nem tudja visszafogni magát igazán. Majd hirtelen, csak másodpercekkel azelőtt, mielőtt gyönyöre a csúcsra érne, hirtelen megszakadt. Mámorral telve pillant vissza a férfira, arca kissé fájdalmasnak is tűnhet.*- Ezio, kérem... * Ösztönösen kérné a férfit folytatásra, de elharapja mondata felét. Egyre csak piheg, míg egész teste a férfi érintésére, lényére vágyik, mellkasa gyorsan emelkedik fel s le. Nem meri szavakba önteni érzéseit, hisz már eddig is túlságosan kitárulkozott, így már teljesen megnyitná önmagát a király előtt, aki nem könnyít dolgán, vonzó, öntudatos vigyort villantva rá.    *

2012.07.14. 20:04 Ezio

*Ahogy a nő próbálja visszatartani hangjait, szélesen elvigyorodik. Kryshna bugyiját is egyetlen mozdulattal tépi le, majd vadul belekezd a nő kényeztetésébe, miközben lábai felrakja nyakába és erős izmaival tatja testét. Tudata teljesen kiürült, csak a jelenre koncentrál. Nem viccelt, mikor azt mondta, az a célja, hogy a nő a nevét sikítsa. Semminél jobban nem vágyik most erre. Nem érzi, hogy Kryshna feleségén gondolkozna, de talán már tudja, hogy nem lenne túl tanácsos, sőt egyáltalán nem lenne jó ötlet felhozni a dolgot. Nem azért, mert Ezioval ne lehetne beszélni. De ahhoz nagyon jó hangulatában kell megtalálnia, mert az őt megkérdőjelező kérdéseknél nagyon számít, éppen milyen kedvében találja meg az ember. Combjait erősen szorítja a nőnek, de valószínűleg a kéj mellett fel sem tűnik neki. Ha ezeken a területeken lilás-kékes foltok maradnak - már pedig ezen dolgozik -, akkor a nőn királyi nyomok lesznek és akkor hivatalosan is a szeretője lesz, hisz még nem mondták ki. Hosszan, érzékien kényezteti, van, hogy egészen gyorsan, vadul, de van, hogy nyelvéven csak lassan, idegtépően lassan kényeztet. Épp, mikor a nő elmenne, mikor már látja rajta a gyönyör első jeleit, elhúzódik gyengébb pontjától és felmászik hozzá. Vigyorogva néz a szemeibe. Az ilyen fajta kielégületlenség érdekes dolgokat hoz ki az emberből és ő most nagyon kíváncsi arra, hogy mit lép a nő. Hogy kérleli-e majd még többre, vagy képes magát ilyen állapotban hagyni. Ez a büntetése. Hogy ki kell mondania, mit vár most a férfitól és ezt Kryshna is nagyon jól tudja, ahogy Ezio vigyorog felette. Kryshna figyelmeztetésére pedig sokkal jobban odafigyel, mint mutatja. Ha bármi erősebb bajt érezne, azonnal felpattanna és kimenne innen.*

2012.07.14. 19:38 Kryshna

* Félig nyitott szemekkel néz fel a fölé tornyosuló férfira. Valóban egy igazi démonkirály áll előtte, s a nő nem bírja elhúzni tekintetét a férfi szemeiről. Sosem gondolta volna, hogy szeretője lesz egy ekkora hatalommal bíró, veszélyesen vonzó férfinak... ez már nem tagadható. Minél jobban belemerülnek ebbe a belsőséges játékba, Kryshna annál kevésbé érzi bűntudatát, s ami meg is maradt, az csak jobban tüzeli fel - a tilosban járni mindig izgalmas. Mikor a férfi a nyakát "támadja meg" ajkaival, kezeivel akaratlanul is ellen tart, vagyis belekapaszkodik a férfi vállaiba, s sóhajokat hallat. Teste a férfiéval együtt mozog, ösztönösen hozzásimul, s comjait a férfi oldalához szorítja. Állja Ezio tekintetét, bár zavarba jön annak szavaitől, ajka kis mosolyra húzódik.* - Ön a királyom... a testem tudja, mi a dolga.. * Mikor eltűnéséről esik szó, elszakítja tekintetét* - Vártam önre, de közbejött valami..  * Suttogja, direkt nem beszél Enayláról konkrétan. Legbelül érzi, hogy a férfit vele is összeköti a vágy, s ez nem várt féltékenységet ébreszt benne, melyet még csak nem is említhet. Lehunyja szemeit, a fekete ruha könnyen enged ekkora férfierőnek. A nő testét most csak fehér fűzője s alsóneműje borítja, mely kiemeli bőre különös barnaságát. Ezio hirtelen mozdulatától hangosan felnyög, hisz a fehérnemű egész vékony anyagból készült, így a férfi minden mozzanatát fokozottan érzékeli, a selymes anyag még fokozza is ezt. Kezeit elkapja a férfi vállairól, s ajkaira szorítja azt, miközben forró bizsergés fut végig combjain. Ujjai között hallatszódnak csak nyögései, elfojtottan, egy titkos kapcsolatban nem hallhatják meg ezt kint. Egyik kezével elengedi a száját, s az ágy lepedőjébe markol bele. Furcsa érzés csapja meg, amit napokkal ezelőtt is érzett, mely nem a kinti, hűvös fuvallat. A Celiát körülfutó sötétség.  * - Ezio, ön nem... nem érzi...? * Kérdezi meg a férfit, sóhajok és akadozó levegővételek közt.*

2012.07.14. 14:48 Celia

*Ő maga se tudta, hogy épp mi történik körülötte, hát még a család tagjai, akik saját dolgukkal voltak elfoglalva. Az ápolónők és az orvos, kik próbáltak segíteni rajta, mind hullottak el mellette, mint a legyek, reszketve estek össze a padlón, amint homályos tekintetébe néztek. Fejüket fogták, magukban motyogtak, olykor-olykor fel-felsikítottak, miközben Celia csak bambán a plafon felé bámult, rezzenéstelen arckifejezéssel. Mintha halott lenne, nem is pislogott meg se moccant, csak pupillája nagyobbodott lassacskán, mígnem egész íriszét elfedte. Emellett szeme sarkából is kezdett terjedni a feketeség. Szemében már csak egy vékony fehér karika alak maradt, ami az egykori írisze körül jelent meg.  Hullamereven feküdt, a nyakán végig folyó vér visszahúzódott a sebbe, de a vágás nem gyógyult be. Csupán csak nem vérzett tovább. A szobán hideg levegő csapott át és agy alak jelent meg az ágyánál, aki Őt nézve, mélyen a szemébe nézve elmosolyodott.* - Kínzó és félelmetes egy képesség. Hamarosan majd engem fogsz szólítani, esetezve, hogy segítsek! -* ujjait lágyan a homlokára helyezte, majd végig simított a szeme előtt az arcán.* - Csak még egy kicsit. Hogy apád megijedjen! Még pár ember a szemedbe néz és utána elmúlik. De nem örökre! -*nevetett fel, s azzal az ablakon átkúszva kiment a kórteremből, de még egy ideig az égbolton lebegve nézett vissza a kastélyra és az ablakokon keresztül figyelte meg annak lakóit.*

2012.07.14. 12:59 Ezio

*Mosoly fut szét szájának egészén. Egy pillanatra megáll mindennel, amit éppen csinál és a hűvös levegőben a nőre néz. Alig bírja visszafolytani a nevetését és ez látszik is rajta. Végigsimít a nő bőrén és tigris módjára emelkedik felette négykézláb az ágyon. Mint egy igazi vadmacska, aki csak arra vár, hogy rávethesse magát a prédára. Lehajol a nő nyakához és erővel, mélyen csókol, harap bele nyakának vonalába, miközben egyik kezével másik vállát markolja. Még éppen, hogy nem fáj, amit csinál. Halkan szólal meg.* Nemet mondasz, de ha cselekszem, képtelen vagy rá. *Mosolya vigyorba megy át, gúnyos vigyorba.* Jut is eszembe... *Súgja a nő ajkaira, majd szemébe néz. Arca kissé megkeményedik.* Milyen jogon hagyta el a szobámat, Miss Avernoir? *Szemében ott játszik a tűz és vágy, csak arca mutat keménységet.* Hisz megtiltottam, hogy elmozduljon onnan... *Súgja mély, férfias hangján, majd egyetlen mozdulattal, durván tépi le a fekete ruhát a nőről és még a folyosón is hallatszik, ahogy az anyag szakad.* Nekem senki nem mondhat ellent... *Szépíti a tényt, hogy felesége mindenben képes neki ellent mondani. Durvább mozdulatokkal markolja a nő két combját, két kezével, csókjaival pedig lefelé halad mellkasán, már hasánál jár.* Ne merészeljen többet nemet mondani nekem, hercegnő...*Súgja a fenyegetést. Ez egyfajta büntetés lesz a nő számára, csak azt a nő még nem tudja, hogy miért. Borostás arcával hirtelen csúszik be két lába közé és nyal végig érzékien leggyengébbik pontján, fehérneműn keresztül.*

2012.07.14. 03:26 Kryshna

* A férfi újra és újra meg tudja lepni. Bár még mindig gyengéd, s hiányzik belőle a múltkori nyers vadság, ereje észlelhető. Mikor felkapja őt, most nem fél. Azt sem tudja hirtelen, hova kapjon,mit tegyen... először kérdezte meg őt erről, s persze ilyenkor sem aszerint cseleszik... igazi király...Kryshna arcán futó mosoly tűnik fel a csókok zápora között. Érzi a férfi megrészegítő vágyát felé. Csókjait már nem képes nem viszonozni, elragadja a hév, s gyengéden csókolja meg, nem tudja, mit engedhet meg magának vele szemben. A férfi ugyanúgy irányítja, mint azelőtt, csak módszere más. Kryshna egyszerre gyűlöli és imádja önmagát azért, amit tesz. Testük finoman esik bele a pihepuha ágyba, mely kissé megsüpped, helyet adva a két forró testnek. Az ablak hirtelen kicsapódik, hideg fuvallat szele éri őket, mely durva ellentéte a párás, forró belső levegőnek. Borzongató. A nő megszorítja Ezio az övével összekulcsolt kezeit. Ez a keveréke gyengédségnek és vágynak, levette őt a lábáról. Szívverése rendkívül gyors, ahogy a férfi alatt piheg.*

2012.07.14. 03:11 Ezio

*Nem gondolta volna, hogy a nő nemet mond és amint megteszi, szíve nagyot dobban. Azthitte igent fog mondani neki. Nem is máról, mostanról, erről a percről beszélt, csak a jövőben beszélt nagy általánosságban. De amint a nő kimondja azt, hogy nem, hirtelen elönti valami a tudatát. Nem harag, nem méreg, semmi ilyesmi. A birtoklási és irányítási vágy. Hogy az legyen, amit ő mond és akar. Hirteln, egy nagy mozdulattal dobja fel a nőt derekára és egészen magasan tartja, Ezio sem alacsony. Oly könnyedén tartja a nőt, minta egy tollpárnát kéne megtartania. Kezei között a lány biztonságban érezheti magát. Ajkaival nyakára sok száz, gyengéd, még is követelő csókot nyom, majd felnéz a nő szemeibe. Nem mond semmit, csak birtokba veszi ajkait. Három lépést tesz az ágy felé, elég durván, szenvedélyesen csókolva, majd ledől az ágyra a nővel. Két kezét összekulcsolja sajátjaival és végigcsúsztatva az ágynemű finom anyagán mindkét kezét feje mögé helyezi, de sajátjaival tartja, úgy csókolja a nőt. Talán ismét túl gyengéd volt. Engedélyt kért, hisz neki nem kell. Nem is érti magát, miért gyengül el állandóan a nő jelenlétében. Nem tudja felfogni épp ésszel, mit művel vele Kryshna és ez megrémiszti.*

2012.07.14. 03:02 Kryshna

* Keze a férfi arcán pihen így.. és Kryshnát a nyugalom egy újabb hulláma önti el. Ebben a kastélyban, ahol minden kaotikus, életek hevernek romokban - köztük az övéik is - most mintha mégis pont itt, pont most kellene lenniük. Szemeivel a férfi mély,meleg sötétbarna tekintetét fürkészi. A csend nem kínos, inkább meghitt, akárcsak a téli esték, melyek hamarosan eljönnek.* - Ide bármikor eljöhet, Lord Ezio. * Mondja ki gondolatát őszintén, s így is érti. Még mindig halkan beszél, itt aligha lennének illendőek a hangos szavak. * - Nem tudom, mit tett velem.. * Hangja nem megbántott, inkább kedélyes ezt mondva, majd a férfi közeledésére arca kipirul, szemei felcsillanak a gyertya fényében, vére felforr Ezio lángjától. Eljátszik a gondolattal, mi történne, ha engedné magát, s nem kétli, hogy a férfinak igaza van. Eddig is új gyönyöröket élt meg, s ez talán nem is lenne oly fájdalmas. De megcsóválja fejét. * - Nem... * mondja*nem ma.. * teszi hozzá sokat sejtetően, de ezt még halkabban.* - Inkább mesélje el, mi bántja... kínozza a lelkét...*Rámosolyog a férfire, s kezével ismét végigsimít az arcán* - Kis Menny a Pokolban. * Fejét nem húzza el, szemeik csak pár centire vannak egymástól*

2012.07.14. 02:40 Ezio

Ne, várjon... *Kap hirtelen felindulásból a nő keze után, hogy tegye azt vissza arcára. Ott is tartja a nő kezét sajátját. Az egyetlen mentsvára ebben a szörnyű helyzetben most a nő aki percről percre képes lenyűgözni. Arca nem mosolyog, de szemei igen, ahogy a nőre néz. A levegő egyre fülledtebb, hiszem mostmár ketten vannak a szobában és használják a levegőt. A szoba végében lévő kandallóban ropog a fa, ennek hangja töri meg a kettőjük közti hirtele csendet. Kint épp csak annyira nincs hideg, hogy a vízesés mély folyjon.* Maga lenyűgöz engem, tudja? *Mondja lágy hangon. Most egy picit olyan, mint régen volt.* Úgy érzem, hogy mikor minden balul sül el, ide jöhetek, mert minden gusztustalan dolog ellenére, amit tettem...mintha csak... *Mély levegőt vesz.* ...rám várna, Miss Avernoir... *Súgja halkan, vágytól izzó hangon. Nem közeledik túlságosan, csak épp hogy tesz egy lépést közelebb, hogy testük összeérjen.* Nem nyújthatok önnek szerelmet. Csak gyönyört. Szinte már elviselhetetlen gyönyört... *Súgja a nő ajkaira. Lehellete forró.* ... magának kell eldöntenie, hogy elfogadja-e, vagy sem... *Súgja ismét, tisztázva Kryshnával is a játékszabályokat. Tényleg csak ennyit érez. Igaz Kryshnánál jóval többet, de ezt tagadja legfelül és nem kerít túl nagy feneketet a dolognak. Szemei csillognak. Két karját odaadná, ha a nő nemet mondana. Eziot legkevésbé az ostoba Avernoir férfi érdekli, akihhez ezt a csodálatos nőt akarják hozzáadni.*

2012.07.14. 02:32 Kryshna

*Finoman becsukja a férfi mögött az ajtót, és próbál nem arra gondolni, mennyire helytelen valaki mást behívni hitvesi szobájába. Lassan kezdi elfogadni, hogy átlépte azt a határt, amit új családtagként sosem szabadott volna. Még ezt leszámítva sem. S nem először teszi ezt. Becsukva az ajtót,  immár egész otthonosan érzi magát, hazai illatok közt, ismerős környezetben. Épp invitálná Eziot, hogy foglaljon helyet akár az egyik székében, akár az ágy szélén, mikor a férfi kérdését hallja. Első döbenete után elmosolyodik, s félrepillant* - Ön  nem szörnyeteg, Ezio... elveszett, igen... de nem szörnyeteg. * Most felnéz rá* - De ez az én véleményem.  Önmagának kell tudnia, melyik a valós énje, s minek tartja magát... * Tovább mosolyog, s finoman megsimítja a férfi arcélét, önmagáról megfeledkezve. Annyira elveszettnek tűnik. Mikor ráeszmél, mit csinál, azonnal elhúzza karját, s ajkába harap, majd lesüti szemeit. * - Nem... haragszik rám? Megszegtem a parancsát..

2012.07.14. 02:19 Ezio

*Nem számít rá, hogy Kryshna megállítja. Nem tudja elképzelni, hogy egy fiatal nőt ilyesfajta, úriemberhez nem méltó viselkedés elragadja. De csak ez történhetett, hisz Kryshna maradásra bírja. Bár betudhatja ezt a sikeres nevelésnek is, hogy tiszteletből meghallgatja. Halványan bólint és belép a szobába. Tesz pár lépést még beljebb. Orrát megcsapja a füstölő illata, amivel még nem találkozott. Az ilyesfajta dolgokról sosem gondolt túl jót, károsnak is tartja őket, hisz füstöt bocsát ki és azt lélegzi be az ember. De ahogy a későőszi szobát, melyben megy a fütés és párássá teszi ez a levegőt, teljesen átjárja a füstölő és ez magával ragadja a férfit. Szíve hangosan és vadul kezd kalapálni, mert bőre egyre felforrósodik, a füstölő csak tovább fokozza vágyát, arról nem is beszélve, hogy az egész szobában égnek gyertyák, amik meghitt hangulatot adnak az egésznek. De nem. Csak beszélni jött. Megfordul, pont mikor a nő odalép hozzá. Tekintete most kicsit keményebb, mint előbb volt. Arca megkeményedik, hangja kissé ideges.* Mennyire tart szörnyetegnek? *Kérdi őszintén, hisz molesztálta a fiatal lányt, tiszteletre nevelte és ugyan az eredmény tetszik neki, a módszere undorító volt. Nem számít semmi olyan szóra, ami megnyugtatja. Szívesen hallaná, hogy a lány még élvezte is. De miben reménykedik? Képtelenség....*

2012.07.14. 02:10 Kryshna

* Érzékeli, hogy a férfi rendkívül máshogy viselkedik. Tőle szokatlan módon esetlen...de még ez is jól áll neki, s ez a nőt majdnem mosolyra fakasztja, de aggasztja is. Mitől válhatott ilyenné,hiszen, a lányával ezek szerint nincs gond...  Biztos nem véletlenül jött ide, s most csak úgy elmenne...? A hátat fordító férfi látványa hihetetlen magányosság érzését kelti. Mintha elhagyták volna. Kryshna döbbenten pillant rá.  " El kell engedned. El kellene... " * De gondolatainál most erősebbek az érzései. Nem sokszor van ez vele így.  Kilép az ajtón, mezítláb, ahogy volt,s jobb kezével a férfi után nyúl, annak meztelen karjának bőrét érinti. Ez a nőre is hatással van, érezve keze alatt a férfi izmait. Mikor Ezio megfordul, s rátekint, Kryshna pontosan a szemébe néz* - Jöjjön be... *kéri halkan* - És én meghallgatom. *Kedvesen elmosolyodik. * - Ez az ajánlatom.

2012.07.14. 01:55 Ezio

*Amint az ajtó kinyílik, érzi, hogy a levegő most nem annyira feszült, mint eddig volt. A nőből áradó kedvesség annak ellenére, amit vele tett, egyszerűen lenyűgözi és teljesen magával ragadja. Olyasmire kényszerítette, amit lehet nem akart volna megtenni királyi parancs nélkül sohasem. De nem tudhatja. De a nő elcsábította a férfit és biztosan valahol ez játszódik le a nőben is. Ezion egyetlen selyemből készült, elég lazán lelógó fekete pizsamanadrág van, melyet izmos hasánál kötött meg. Izmai iszonyatosan szexivé teszik látványát. A kellemes hangulat ellenére a nő látványától bőre felforrósodik, vágya felizzik, szemei csillogni kezdenek. Mivel nem invitálták be, kicsit ostobán érzi magát. Hisz mit gondolt? Ide jön minden ok nélkül és majd... lesz valami? Mivel hülyén érzi magát, zavartan válaszol a kérdésre. Hangja mély, kissé valóban meggyötört.* A lányom? Mármint Celia? *Érzi, hogy valóban ostobán viselkedik. Kár volt idejönnie. Nem érzi most magát akkora dominának, hogy ráerőltesse magát a nőre, hogy olyan dolgot kényszítsen ki, amihhez nyílván tök fáradt.* Ő? Hát. Ő jól van, Miss Avernoir. *Hebegi, majd sóhajt egyet.* Hadd kívánjak a hölgynek jó éjszakát. *Mondja mentesként, hogy ne csináljon magából még nagyobb bolondot, majd sarkon fordul.*

2012.07.14. 01:46 Kryshna

* Már egészen elszendergett ágyában. Ismét rémálmok kínozták, a kopogtatásra riad fel. Megtörli szemeit, hogy az álmok békén hagyják. A szobában még mindig kellemes, gyertafényes sötétség van jelen. Felkap magára egy esti ruhát, de még mielőtt kinyitná az ajtót, eszébe ötlik, ki az az egyetlen, aki keresné ebben a kastélyban. A saját szobájában. A kilincs előtt megtorpan, nagy levegőt vesz. Felkészül a bocsánatkérésre, a be nem tartott parancs miatt. Toporog. Kinyitja az ajtót, de amit lát, ismét a férfi egy másik arca. Megtörtnek tűnik, szinte már betegnek. Most első pillantásra nyomát sem látni a határozott, minden tekintetben erős Ezionak. A férfi, betekintve az ajtón egy kócos hajú, kissé álmos szemű Kryshnát láthat, kinek fekete ruhája hosszú ujjú, selymes anyagú. De tekintete most aggódó, minden más előzőről megfeledkezett egy időre* - Jól van, Lord Ezio...? A lánya... * hagyja a levegőben hagyni a kimondatlan kérdést, mely elsőként feltűnt. A folyosón világosabb van, míg a szobában ugyanúgy sötét.*

2012.07.14. 01:36 Ezio

*Sóhajt a nő fájdalmas szavaira. Tudja, hogy az utolsó részben csak ő a hibás, de akármennyire is szeretné, nem tudja átvállalni most Enayla válláról a terhet, ahogy mindig tette a kastély minden lakójával. Most nem tud többet elcipelni, mint a saját bűneit. Egy fél órán keresztül morfondírozik a történteken és már készülne lefeküdni, mikor eszébe jut Kryshna. Itt ismét mélyet sóhajt, hisz megkérte, hogy maradjon itt, még sem tette. És amennyire fel van most kavarva, nem tudna aludni. Le akar nyugodni és a nő közelsége annyira nyugtató. Persze egy bizonyos oldalon. A másikon inkább felizgatja majd, de erre csak elmosolyodik. Kilépve lakosztályából elindul a kastély másik felébe, de ahogy Kryshna is órákkal ezelőtt, most ő is megtorpan a festmény előtt. Nem feleségét nézi most, mint annyiszor, hanem saját magát. Hogy mennyire megváltozott. Mennyire más ember lett. Más vágyakkal és célokkal. Ha gyermekei ezt megtudnák, talán rá sem bírnának nézni. Talán ő sem bírna többet tükörbe. Még sem érzi annyira bűnösnek ezt? Talán azért, amit mind elmondott Enaylának. De menekülhet-e a király ilyen olcsó kifogások mögé? Majd kiderül. Akkor biztosan, mikor szorul nyaka körül a hurok. Bekopog Kryshna lakosztályának ajtaján és vár.*

2012.07.14. 01:20 Enayla

Alighogy kilépett hatalmas erővel vágódott mögötte be az ajtó. Valóban nem ment el hátát neki döntötte az ajtófélfának majd keserves tekintettel a palfont kezdte bámulni. Érezte hogy elfog jönni ez a pillanat is innentől már nincs visszaút. Tisztázniuk kell egymással mindent minden sérelmet bántást és minden egyebet mert ez nem mehet így tovább ő is tudja. Érzi legbelül hogy kimerült. Mikor újra kinyílik hosszú percekkel később az ajtó először nem néz férjére. Össze kell szednie magát hogy rá tudjon nézni. Fájnak neki a férfi szavai ahogy ismét őt vádolja hogy ő rontott el mindent. Visszavágna hogy de hisz bármikor bármilyen esemény rendezvény szerződéskötés vagy egyéb más családokkal közös találkozó volt mindig mellette állt s azt amit a család elvárt tőle hogy mellette legyen mint egy bájolgó és finomkodó illedelmes úrinő mellette volt. Mint egy szép dísz mellette volt de nem több. Tudja azonban hogy nem viselkedett sosem igazi feleségként és ez a legmegalázóbb lehet egy férfinek mikor az a lelkét is kiteszi de nincs aki értékelje. * - Sajnálom Ezio de egy vágyálmot kergettél s csalódnod kellett én sosem tudok olyanná válni mint Carmen volt akárhogy is szeretted volna. Az ő odaadó ragaszkodásához, tiszta és tiszteletre méltó kedvességéhez kötődéséhez szépségéhez törődéséhez és bájához nem érhetek fel sosem. A közelében sem vagyok való igaz, de változni képes lennék és képes is vagyok. *Ezio további mondatai miszerint már a férfi nem törekszik és csak egy testként tekint rá mint egy szexuális eszközre akarva akaratlan egy könnycsepp gördül le arcán. Ezek a szavak késnék hasítanak bele lelkébe és vagdalják darabokra* - Tényleg sajnálom hogy így alakult minden hogy egy másik nőhöz kellett menned ahhoz hogy némi gyengédséget és szeretetet érezz. Igaz tőlem nem kaptad meg két hónapon keresztül és ezt így vissza nézve bánom,de az időt vissza forgatni nem tudom. Talán ha visszatudnám forgatni az időt máshogy cselekednék de erre nincs mód. Bánom ahogy viselkedtem és fáj az ami történt, jóvá tenném de nem olyanáron amit te ajánlasz. Az hogy csak egy testként és egy szexuális élvezeti cikként használj egy másik nővel együtt erre nem vagyok képes. *Hátatfordít a férfinek majd lassan elindul kifelé.* - Én nem vágytam semmi másra csak hogy egyszer ha eljön az ideje egy olyan férj mellett élhessem az életem aki szeret s én viszont szeretheem megbízhatom benne nem csal meg és nem ver át nem használ ki. Tudom nem vagyok tökéletes és talán sosem leszek az de nyitni akartam feléd engedni akartam neked vágytam rá hogy talán elkezdhetek megbízni benned de késő belátom. *Újabb könycsepp csordul le oldalra fordított arcán s ezt is hagyja hadd follyon végig arcán. Ezio láthatta könnyeit most először soha eddig nem sírt senki előtt de már nem bírta tovább arcán a keserű fájdalom és a szomorúság jelei futnak végig. Amint befejezte mondandóját még megvárja majd kisétál a szobából. Magányra van szüksége, legszivesebben most azonnal elhagyná a kastélyt.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]