Új bejegyzés Frissítés

2012.12.30. 16:19 Enayla

*Most jelen pillanatban nem figyel semmi másra csak a harcra. Férjére nem kell figyelnie s nem kell féltenie sem. Úgy gondolja hogy apja ellen is képes volt a halálból visszajönni így ebben a csatában sem fog alul maradni. Fura de egyben izgalommal teli érzés járja át ahogy most végre teljes erejét szabadjára engedheti és harcolhat. Arcán egy kis gonosz mosoly jelenik meg ahogyan szemei szintén gonoszan csillognak. Azért hogy ne kelljen a rátámadó fegyveres harcosokkal egyenként foglalkozni két összefonódott hatalmas kígyó emeli a magasba így elérhetetlenné válik szinte csak a folyamatosan záporozó nyilvesszőket kell minduntalan hárítania. Jég állatai folyamatosan újra és újra ölik és tizedelik az ellenséget, akik nem igazán tudnak mit kezdeni velük, hisz nem voltak ilyen képességre felkészülve. A környék a rengeteg katona csatakiáltásától, és az elhullottak fájdalmas kínkeserves jajveszékeléseitől hangos. Azonban Ezio hangját nem messze tőle mégis meghallja aki egy torony tetején áll. * - Miattam nem kell aggódnod. *Ordítja vissza egy mosoly kíséretében ahogy felé fordítja fejét. Ebben a pillanatban veszi észre hogy amíg férje az ő válaszára vár egy ellenséges démon akar férjére hátulról támadni. Azonnal egy jéglándzsát készített majd az szélsebesen egyenesen az ellenség szívében landolt aki rögtön holtan hulott a mélybe.* - Inkább magad miatt aggódj Drága férjem.

2012.12.30. 15:47 Ezio

*Nem figyel először annyira, hogy tudja, Enayla is beszállt a harcba, ezért ész nélkül, senkire és semmire sem ügyelve harcol. Hisz katonáira nem kell, erősek és rettenthetetlenek, akár csak a király. Ám jól tudja, hogy a hőmérséklet azért esett hirtelen pár fokot, mert Enayla is beszállt a harcba. Királynőhöz méltóan küzd a rájukrontók ellen és ez Eziot valahol büszkeséggel tölti el. Testéből két mérgezett nyilat is erős, hirtelen mozdulattal tép ki, mert lassan a király inkább hasonlít egy tűpárnára, mint démonra. Játszi könnyedséggel ugrál ki és be a sötétségbe, vagy ragadja el démoni ellenfeleit és hagyja őket a hűvösben, hogy az elviselhetetlen fájdalom vigye őket a sírba. A királyból külső szemmel mindössze annyit látni, hogy megjelenik itt-ott, a híd egyik pereméről a másikra ugrik hatalmas testével, előfordul az is, hogy egy egész armadát lök le a hídról pusztán úgy, hogy az első sort testével meglöki és az összes ellenséges katona lezúg a hídról a jeges semmibe. Üvöltésével gyakran buzdítja katonáit akik hasonlóan hátborzongató, az egész kastélyt megrázó üvöltéssel válaszolnak. A méreg közben átjárja testét és érzi is, hogy gyengül, de semmi esetre sem hagyjá, hogy legyőzzék őt, vagy akár hatalmas, gigászi seregét. Hirtelen tűnik el a sötétben és jelenik meg Enayla mellett, akit a levegőben tartanak a kígyói, Ezio ezért az egyik közeli torony tetején jelenik meg, hogy hallótávolságba kerülhessenek.* Biztosíts róla, hogy nem esik bajod! *Kiáltja oda. A csata hatalmas robajában alig lehet kivenni amit mond. Hangja démonian mély, semmi köze sincs már ahhoz a lágy és szeretetteljes mélységhez, ami annyira jellemző a férfira.*

2012.12.30. 15:31 Enayla

*Mivel az új jövevénynek egy cseppnyi megbánását sőt semmi féle bocsánatkérő megnyilvánulását nem látja így karmainak szorítása a férfi nyakán egyre szorosabb és fájdalmasabb lesz. Eléggé felbosszantotta ez a hirtelen a semmiből jött csók. Mielőtt már teljesen megfojtotta volna az előtte álló és a  falnak nyomott férfit éles kürtszó csapta meg fülét. Rögtön tudta. Újabb seregek érkeztek hogy megpróbálják bevenni a Trenoir kastélyt és elfoglalhassák. Érthető hogy ismét egy újabb csapat támadja meg őket, hisz még Ezio visszatérését nem jelentette be a család hivatalosan. Végig futott elméjén hogy talán a teljes család sem tudott eddig róla hogy férje visszatért halottaiból.  Viszont nincs vesztegetni való ideje neki sem. Elengedi Dastant aki fuldokolva levegő után kapkodva rogy térdeire majd egy szó nélkül hagyja faképnél. Ahogyan sietve fut végig a folyosókon le egyenesen a nagy bejárati ajtóhoz az ablakokon sorra záporoznak a mérgező nyílvesszők befelé. Határozott és kimért hangon utasítja a védtelen cselédeket és szolgálókat hogy mind menjenek biztonságos helyre és addig míg el nem ül a harc maradjanak is ott, kivéve persze a kastély orvosai és nővérei, ápolói. Azonnal felkeresi őket majd a megfelelő utasításokat rögtön kiadja hogy megfelelően feltudjanak készülni a sérültek ellátására. Tudja hogy férje már kinn van s a hadserege élére lépett rögtön így neki ezzel nem kell foglalkoznia.  Miután mindenkit a helyére küldött és feladatára intette gyors és sebes léptekkel indult ki a kastélyból. Pont azután ért ki miután Ezio a kastélyt bezárhatta volna. Amint a hídra ért látja férjét átalakulni majd mindenféle teremtményt megjelenni és rátámadni az ellenségre. Úgy tűnik most egy igazán nagy hadsereg támadt rájuk, az eddigi legnagyobb. Gyorsan körbe pásztázza a kastély környékét s jól látható hogy a támadók fővonalai a kastély bejárata felől próbálkoznak azonban egy kisebb csapat a katély mögött a befagyott vízesés folyoján próbálnak átkelni s hátulról bevenni a kastélyt. Egy kisebb csapat Ezio seregéből ellenük ment azonban nem elegen. Nem gondolkozik sokat rögtön ő is besegít, mivel tél van s mindent jég borít ez nagyban előnyére válik s erejét megsokszorozza így simán feltudja venni a harcok szimpla katonákkal szemben. a folyóra lépve azonnal hatalmas kígyókat tigriseket és nagymacskákat formálva s "életre keltve" irányította az ellenséges csapatok ellen. A jég állatok sorra tépték szét az ellenség lovait s harcosait. Könnyed harmozdulatokkal irányítja az állatokat. A felé érkező nyilakat teste köré  tekeredő jégkígyókkal hárítja el. *

2012.12.23. 15:21 Ezio

*Tudja nagyon jól, hogy most el kell engednie a nőt és hagynia kell, hogy lelke meg tudjon barátkozni a kialakult helyzettel. Ha egyáltalán valaha képes lesz erre. Egyetlen alsónadrág takarja testét, ám még sem érzi, hogy testéből a forróság kihunyja, hisz a nő közelében erre sohasem képes. Bólint egyet és már éppen húzódna el a nőtől, mikor furcsa, közeledő hangot észlel, mintha egy tárgyat suhintottak volna feléjük. Testének takarásába fogja a nőt és hirtelen megfordulva éppen saját arca előtt megragadja a nyílvesszőt és abban a minutumban kettőtöri vas markával. A következő háromból egyet sikerül elkapnia, egyet szabad kezével még elüt maguk elől ám a kövekező a saját vállában landol. Ekkor az ellenséges sereg vészkürtjei jelzik, hogy a hallottnak hitt királyt találat érte és a hídon katonák ezreinek visítása, csatakiáltása söpör végig a jéggé fagyott épületen. A terasz ajtaja nyitva lévén szó nélkül dobja be a gyönyörű nőt a fehér és fekete mintás márványpadlóra, aki azon pár métert csúszik befelé. A terasz ajtaja hirtelen hangosan bevágódik, még az ablaküveget és megrepednek és kialszik minden világítás a kastélyban. Az ember hihetné, hogy a huzat volt, ám mindketten tudják, hogy Ezio tette. Kihúzza izmos felsőtestéből a belefurakodott nyilat, majd még kettőt eltávolít, amit időközben kapott, de mindezt fájdalommal teszi, mert a nyilak mérgezve voltak és testét pillanatok alatt átjárja. Nem néz vissza Kryshnára, az egész palotát saját erejével, hatalmával tartja zárva. Hirtelen tűnik el a sötétben, majd ott kezd el rohanni, végül monstrumként, szinte szönyetegként jelenik meg a híd másik oldalán végighúzódó hegyvonulaton. Démoni alakot öltött. Több száz éve először. Kiváltotta ezt belőle a szeretett nő elvesztése, felesége hirtelen közelsége és az, hogy életének szerelmére bárki rá mert mérgezett íjjal lőni. Démoni alakja még hatalmasabb, mint emberi, legalább két és fél méter magas és olyan nehéz, hogy a szikla szinte repedezik alatta ott, ahol éppen áll. Hangos, démoni üvöltés hagyja el ajkait amibe az egész völgy, vízesés, kastély, ember és állat egyaránt borzong bele. Minden megrázkódik. A családtagok talán ebből most jól tudják, hogy jobb, ha senki sem teszi ki most a lábát a kastélyból. A démoni üvöltés jellegzetessége előhívja Ezio démonseregét a közeli sziklák mögül, kik hangos csatakiálltással és éljenzéssel fogadják azt, hogy királyuk még mindig életben van. A másik sereg kitartóan vágtat a kastély felé, mire Ezio démoni alakja int egyet egy újabb üvöltés kíséretében és saját serege megindul. Saját maga a seregbe veti magát és hatalmas léptekkel, rohammód ugrik egymásnak a két sereg. A leszámolás napja pedig ezzel megkezdődik.*

2012.11.04. 20:06 Presyish | Nwalca

- Majd idővel mutatok neked dolgokat, amik elfognak riasztani tőlem, vagy nem... - súgja halkan Cal kulcscsontjába. Felnézett a vágytól izgatott fiúra és elmosolyodott. Kiegyenesedett háttal ült immár a fiún. Lejjebb csusszant, pont annyira, hogy kitudja gombolni a másik nadrágját és a sliccét is lehúzza, viszont itt minden bizonnyal megtántorodott, amit Cal is észrevehetett. Nwalca mérlegelni kezdte a kialakult helyzetet, aminek a varázsa már a reggeli fürdőzés óta benne él. Végül mégis csak becsúsztatta hideg kezét Cal nadrágjába és tenyerével kezdte izgatni. Újra büszkeség öntötte el, mert hiába jött zavarba cselekedeteitől, mégiscsak a tenyeréhez szorosan simulva ott a bizonyíték, hogy a fiatalabb már jócskán fel lett izgatva. Kéjes dög módjára vigyorodik el és szemeiben megcsillan valami vad érzékiség. Vajon most mi történne, ha faképnél hagyná? Aljas terv körvonalazódott ki fejében. Egy szempillantás alatt húzta ki kezét a nadrágból és került Cal ágyékáról a két lábára az ágytól egy méterre.  - Ne haragudj, de elfelejtettem megetetni a lovamat - sóhajt fel, mintha tényleg nagy gond lenne. Nincs lova, de ezt Calnak nem kell tudnia, és egészen béna kifogás is, amit a fiatalabb igencsak átláthatott, vagy pedig annyira elszédítette Nwalca, hogy tényleg megijedt, hogy itt hagyja... ráadásul így.  - Tudod csak tőlem fogadja el az élelmet. - mondata közben komoly, de szemei gonoszan csillognak, ahogy magára kapja az inget, elfedve Cal szemei elől felsőtestét.

2012.11.04. 19:30 Calixte

- Hasonlít, igen...* Mosolyog rá a csók után, és néz mélyen Nwalca cápaszerű szemeibe. Nwalca másik, szabad kezébe fonja saját kezének ujjait, majd ajkaihoz emeli, és megcsókolja, csók közben lehunyva a szemeit egy másodpercre.  * - De a tiéd a dühből táplálkozik... ha jól gondolom... * Nem bánja, hogy beszélgetnek közben, számára a hangulat ugyanúgy megmaradt még így is. * - és halálosabb is, mint az enyém, ebben viszont biztos vagyok. Abban is, hogy nem láttam még mindent belőled... miért is ne lenne fontos? Ezek is mi vagyunk, nem? * Huncut, energiával teli mosolyt villant rá.  Látszik arcán a meglepettség, ahogy fordul a helyzet. Mellkasa gyorsan emelkedik fel-le, ahogy légzése is gyorsul, nagyon is izgatóan hat rá a helyzet, mosolya elégedett és picit talán önelégült is. Nwalca teljesen máshogy hatott rá, mint bármely nő, vagy bárki más, és ez lelkesedéssel és izgalomal töltötte el Calixteot. Mind többet és többet szeretett volna megtudni, Nwalcáról, az érzésről.. ahogy Nwalca egyre lejjebb halad, kisebbeket és nagyobbakat sóhajt, fejét hátrahajtja, arca is kipirul. Jobbját Nwalca fejére helyezi, erőteljesen beletúr a zöldes tincsekbe* - Folytasd.. * Suttogja halkan, ezzel is bíztatva a fiút, hogy igenis jól csinálja. *

2012.11.04. 18:08 Presyish | Nwalca

A megjegyzéseket valamelyest elengedi a füle mellett, hiszen teljes mértékben megbízik a fiúban, ez leginkább abban jelenik meg, hogy megint alatta fekszik kiszolgáltatottan. Óvatosan átkarolja Callie nyakát és egy rövid, de annál szenvedélyesebb csókba invitálja.   - Ahogy visszagondolok, haloványan dereng az a hatalmas energia, ami felszabadult belőled, mikor magadévá tettél. Valamennyire hasonlít az enyémre, nem? A konyhában történtekre gondolok - magyarázza halkan, miközben beletúrja ujjait a másik hajába és tincseivel szórakozik el. Semmiképpen nem akarta megzavarni a kialakuló helyzetet, de ezt feltétlen meg kellett osztania a másikkal, mert úgy érezte, hogy Calnak tudnia kell róla. Aprót sóhajt, majd vágyakozva tekint fel a másikra.   - De, ez most nem fontos - vigyorodik el hasonlóképpen, mint Cal, csakhogy az övé olyan nwalcás vigyor, ami nem féloldalas, sokkal inkább arcot repesztő fültől fülig érő.  Hirtelen görgeti át magukat, amire Cal nem is számíthatott, mert tényleg hirtelenjéből villant fel ez a fajta ötlete. Cal ágyékán helyezkedik el. Mivel nem nő, így nincsenek mellei, és lényegében igen csontos is, viszont úgy gondolja, hogy mégis van benne valami izgató, ha már Calixtéből ilyen vadállatot képes kihozni. És valljuk be... erre igencsak büszke volt. Ennek ellenére be kellett látnia, hogy ez a felállás merőben más, mint amikor nővel volt, így tapasztalatlan is, ahogy Cal is, de lényegében a fiatalabb fiú bizonyult férfiasabbnak és határozottabbnak. Hosszú ujjaival végigsimogatja a meztelen mellkast és az izmos hasfalat is, aztán pedig ajkaival simítja meg az előbb bejárt területeket. Minden mozdulata bizonytalan és tétova, csak reméli, hogy annyira nagy ökört nem csinál magából és Cal örömét leli az ilyesfajta apró gesztusokban... kényeztetésekben.

2012.11.04. 17:33 Kryshna

* Nagyob dobban a szíve. Persze, hogy Enayla szerelmes... tudta ezt ő eddig is, de így, hogy konkrétan szerelmet vallott, teljesen más a helyzet. Eziot is egyfajta döntés elé állította ezzel. Illetve, nem is egy, hanem döntés elé, amelyek közül az egyiket már a férfi meg is hozta... az átkozott együttlét. Rántaná el kezét a férfiéból, de hiába próbálkozik, nem sikerül, hisz jóval gyengébb nála, akinek egész teste erőt és energiát sugároz. Direkt kerüli a férfi tekintetét. Kryshna szürke szemei, mint két mély, érzelmektől kavargó örvény. Ajkai gúnyos, de valahol mégis gyengéd mosolyba húzódnak. *- Megjártuk már a poklot és a mennyet... nem is egyszer.  *Eddig ellenállásából visszavesz valamennyit,bár még mindig nem néz a  jól ismert, sötétbarna szempárba, bár nagyon is vonzza őt. Ehelyezz a férfi ajkait fürkészi tekintetével. Ezzel sem jár jobban, hiszen élénk emlékképek jelennek meg, minden, ami őt ehhez a két ajakhoz köti. Arcán halvány pír is megjelenik. * - Más a kultúránk, és nekem ez.... * Halkan mondja ki a szavakat, a síri téli csendben. Nem is képes befejezni mondatát, elharapja annak a végét. Képtelen volt elvonatkoztatni attól, amit Enayla szobájában látott, mintha beleégett volna a retinájába, folyamatosan megjelent előtte... újra és újra. Forró testek, ködös tekintetek... nyelt egy mélyet, hogy legyen energiája ahhoz, amit mondani készült.*-  Azt hiszem, szüneteltetnünk kellene azt, ami.. kettőnk közt van. Ez majd választ ad. * Végre felnézett Ezio szemeibe. Látta mindazt, amit azok üzentek neki, és mégsem látta. Kryshna arca komoly, talán az eddigi legkomolyabb. * - És most kérlek, engedj el.. * Eddig a pár másodpercig bírta a szemkontaktust, s most el is rántotta tekintetét, a messzi, havas-hegyes tájat kémleli szemeivel. Furcsa módon ebben a pillanatban jutott eszébe Lumier istennő. Lám csak, nem kellenek az ő ármánykodásai ahhoz, hogy ők, a kastélybéliek tönkretegyék egymás életét, legjobb tudásuk szerint.. s ők csak álltak, olyan abszurd módon egymáshoz simulva, a jeges szél süvített, s a férfi még mindig hiányos öltözetben volt, teste is kezdett már veszíteni forróságából, Kryshna maga lassan vacogott. *

2012.11.04. 16:56 Calixte

* Felnevet, amikor Nwalca bánatosnak nevezi.* - Mint valami esőben ázó kiskutya, ahhoz hasonlítasz? * Kérdezi, sértődést színlelve, persze ajkai szélén ott bujkál a mosoly * - Félek, hogy igenis lehet nagyobb... * Bűntudatosan lesüti a szemeit, de nem akar már túlságosan rágódni a múltbeli baklövésein. A sérüléseken. Beleborzong abba, ahogy Nwalca ujjai és körme érinti bőrét, szemeit is lehunyva sóhajt bele.  Újra ledönti Nwalcát az ágyra, és forró csókot nyom ajkaira. * - Igyekszem itt maradni... * Mondja elhúzva kicsit fejét, a másik ajkaira suttogva* - És kijavítom a hibáim.. * Ajka jobb széle feljebb húzódik, mint a másik, ezzel mosolya sunyivá válik. Nwalca nyakának fedetlen bőréhez hajol, és ajkait végighúzza rajtuk, köröz egy kicsit nyelvével, majd mélyen, érzékien szívja azt ki. Kezeivel közben akaratlanul is szorította le a másik fiút, ügyelve rá azért, hogy most ne érezzen fájdalmat. Közben Calixte energiája érezhetően körbevonja őket. Nem kitör és kicsap, mint a múltkor, inkább mint finom köd kavarog mellettük. Calixte egyik karját Nwalca dereka-háta alá csúsztatja, úgy simítja finoman végig annak sérüléseit, karmolásait . Teste már egészen felforrósodott, szinte süt róla, hogy legszívesebben azonnal a lényegre térne. Izmai megfeszülnek egész testén, ahogy igyekszik visszafogni magát, és erőszakkal kényszerítenie magát, hogy ne kövessen el újra a múltkorihoz hasonlót. De szemei már ködösülnek.. *

2012.11.01. 20:33 Kyachi

Altair *Mikor Drina szószerint is felajánlja magát neki elsőre szóhoz sem jut.Józan ítélőképességének már rég annyi. Drina bujasága és fülledt erotikája ami minden mozdulatából süt teljesen feltüzeli és már ő is úgy áll a dolgokhoz hogy legyen hát. Jöjjön aminek jönnie kell és majd lesz ami lesz, kitudja milyen következményei lehetnek majd ennek a jövőben. Most már szenvedélyesen csókolja az előtte ülő lányt. Egyik kezével Drina egyik combját kezdi el simogatni másik kezével pedig melltartóját kapcsolja ki majd egyik mellét kezdi maszírozni. Mikor lekerül róla nadrágja és alsója s megérzi a lány kényeztetését halkan de felmordul. Teljesen feltüzelte őt a lány. Ajkaival elválik a lányétól majd apró csóknyomok mentén halad a leányzó szabad melléhez s mellbimbóját kezdi izgatni nyelvével. Az akeze amelyik eddig combját és lábait simogatta most szép lassan tér át a lány legérzékenyebb pontjára s még csak a fehérneműn keresztül kezdte el izgatja majd mikor már úgy vélte eléggé húzta Drina agyát egy rántással tépte le róla az utolsó ruhadabot is s nem is totojázva kezdett belehatolni a lányba férfiasságával.* Enayla *Érdeklődve figyelte a szobában járkáló férfit akin feltűnt az el nem tűnő vigyora. Gyanúsnak tartja a férfi viselkedését ahogy figyeli.* - Ha nem vendég akkor mi céllal is jött az úr? Esetleg ha gyászát akarja leróni azt már feleslegesen tenné, férjem életben van. *Közli Dastannal. Első ötlete hogy talán ezért jöhetett a férfi hogy meghallotta rokona Ezio halálát. * -Köszönöm a bókokat nagyon kedves. *Fogadja illendően ahogy kell a férfi bókjait ahogy azt az illem megköveteli. Miután megitta forrócsokiját a bögréjét maga mellé a belső ablakpárkányra teszi le. Mikor Dastan előtte terem és a falhoz nyomja meglepődik ezen viselkedésén. Hirtelen reagálni sincs ideje mert a férfi rögtön meg is csókolja. A csókot természetesen nem viszonozza. Egyik keze ugyan lefogva van azonban másik kezével miután a kényszercsóknak vége nyakánál fogva löki a falhoz Dastant körmeit ütőerébe mélyesztve.* - Mielőtt itt helyben letépem a fejed megvárom míg bocsánatot kérsz ezért a meggondolatlan tettedért. *Többekközt hirtelen haragja most meg is mutatkozott ami egyáltalán nem zavarja.*

2012.11.01. 19:56 Bogi

Drina *Karmolásai olyan erősnek bizonyultak, hogy kibuggyan egy ponton a férfi vére mellkasán, de Drinát nem zavarja. Odahajolva érzékien végignyal rajta és csókokkal halmozza el a karmolt részt. Csókjaival elindul felfelé, végighaladva a férfi mellkasától egészen nyakáig. Mikor füléhez ér, érzékien belenyal, majd halkan, de annál kéjesebben és csábítóbban kezdi súgni.* Ne gondolkodj egy percig sem. Csak tégy magadévá. *Azzal ajkai ismét a férfi ajkaira tapadnak és ismét vadul kezdi csókolni. Nadrágjához nyúlva a benne lévő övet gyorsan kezdi szétcsatolni, de nem rántja ki, csak hagyja lógni, amíg már szinte erőszakos mozdulatokkal rángatja le a férfi nadrágját és alsóját is, hogy férfiassága szabaddá váljon. Mivel a lányan egy egyberuha volt csak és attól már megszabadította a férfi, csak fekete csipkefehérneműi maradnak rajta. Ágyékát a férfi merev férfiasságához nyomja ültében, melytől fejét egy pár másodpercre, lassan hátrahajtja és érzékien belesóhajt a sötétségbe, mely körülveszi őket. Majd a férfi férfiasságát kezébe emeli és kezével kezdi el kényeztetni. Lassan, hisz nem siet sehova és húzni is akarja a férfi agyát, ameddig csak tudja. Közben folyamatosan mozgolódik, mert már türelmetlen.* Dastan *A bárgyú, vagy inkább öntelt vigyor nem mozdul képéről. Lassan kezd járkálni a szobában, körülnézve, vizsgálgatva mindent, ami benne van. Semmire nem emlészik a könyvtáron kívül. A gazdag berendezés és a luxus - ez nem az ő világa. Már most visszavágyik a sivatagba, de van valami, amit el akar itt intézni és ahhoz idő kell. Még nem mehet vissza. Hisz csak most érkezett. Mindenki azt fogja hinni, hogy cél nélkül, de majd meglátják, miért is jött valójában.* Nem csupán egy vendég vagyok szépségem. *Mondja kissé fenhélyázón, majd odafordul a nőhöz, mikor az bemutatkozik. Tehát kifogta volna a királynőt? Milyen szerencséje van, rögtön így első nap.* Nem jártam erre már nagyon régóta, királynőm. De örülök, hogy visszatérvén ilyen szépséggel tölthetem az időmet. *Hangjában semmi gúny nem érződik, de viselkedéséből már most lehet következtetni valódi jellemére. Nem próbálja meg másnak kiadni magát, hogy megkapja a nőt. Nincs rá szüksége. Hirtelen egy kissé narancssárgásan izzó homokfelhőben eltűnik és megjelenik a nő előtt. Gyengéden, egyáltalán nem durván nyomja a falhoz a nőt és a meglepetés erejével ott tartva szájoncsókolja. Egyik kezét óvatosan nyomja a falhoz, másikkal pedig támasztja a falat a nő mellett. Nem olyan magas, mint Ezio, de még így is sokkal magasabb a nőnél, akinek most ajkait betapasztja sajátjaival. Elhúzva fejét, de el nem távolodva elvigyorodik és a nő szemeit vizslatja. Számít pofonra, számít rá, hogy a nő majd eltolja magától. Mindenre fel van készülve.*

2012.11.01. 19:39 Enayla

*Haját törölgetve kicsit meggörnyedve az ajtónak háttal áll. Jó pár percig elszórakozik így majd mikor már viszonylag száraz a haja s csak pár tincse maradt vizesen. Ahhoz képest ez még az ő tekintetében még akár vonzó is lehet. Az egyik fotelra dobva a törölközőt nyúl a forrócsokival teli bögréjéhez,majd az ablakhoz sétálva a téli tájat fürkészve kezdte iszogatni még mindig forró italát. Először a távoli fenyveserdőt kezdte csodálni majd szeme sarkából észre vette Eziot ahogyan Krsyhnával karöltve sétálnak be a kastélyba. Mély levegőt véve összeszűkült szemekkel figyelte a kis párocskát. Tudta hogy az Ezioval való szeretkezése csak pusztán illemből volt és nem volt semmi jelentősége a férfi számára. Mégis azonban reménykedett benne hogy az hogy szerelmet vallott férjének és odaadta neki magát ez elgondolkoztatja őt és talán még van esélye. Ez azonban naiv feltételezés volt részéről. Miközben folyamatosan ezen agyalt lett figyelmes a hatalmas csattanásra amit az ajtó okozott. Nuygodtan mintha meg sem rezzent volna fordul az ajtó felé ahol is egy számára teljesen ismeretlen férfi áll, aki így első szempillantásra is eléggé fess és figyelemreméltő külsőleg.* - Talán mert ez a teremtés egyedül szeretett volna lenni, bár az Avernoir társalgó szerinten nem eldugott. De ki is a vendég ha érdeklődhetem? *Kérdi gyanakodva és kissé kíváncsian majd ikor meghallja hogy az illető Trenoir eléggé meglepődik. * - Úgy tudtam ismerem az egész Trenoir családot, de ezek szerint tévedtem. A nevem Enayla Avernoir.

2012.11.01. 19:17 Altair

*Folyamatosan próbál ellenállni a lánynak hol testileg hol pedig szavakkal, már mikor persze szóhoz jut hisz Drina folyamatosan csókolja őt. Ellenállása azonban fokozatosan kezd enyhülni. Bárki megmondhatja hogy Drina a maga valójában tetőtől talpig igen szemrevaló, gyönyörű lány. Nem csak szép de szexi és nagyon vonzó lány is. Nincs olyan férfi aki ne fantáziálna egyszer is Drináról is. Altair pedig már mint saját maga is rájött vannak érzései a lány felé, ami még inkább csak összezavarja és enyhíti ellenállásást. Mikor már a felsője került le róla és Drina körmeit megérezte bőrén végképp feladta. Abban a pillanatban ahogy a fények kialudtak a szobában felkapta a lányt ismét most ő a derekára és fordítva magukon az asztallal szembe fordult. Egyik kezével Drinát tartotta fenekénél fogva másikkal pedig egy lendülette söpörte az össze papírt és iratot, könyvet az asztalról. Így ültette a lányt az asztalra majd le is kapta róla a felsőt rögtön. Nyakához hajolt közel ahogy mély levegőt véve lélegezte be Drina jellegzetes bódító parfümjének illatát. Végképp elbódította ez az illat. * - Tényleg ezt akarod? Ha ezt megtesszük nekünk annyi. *Mondja egyenesen  a lány szemeibe nézve. Minkét kezét a lány vékony derekára simítja rá miközben a válaszra vár.*

2012.11.01. 19:08 Dastan

*Órákat beszélgetnek Martával és nagyon örül, hogy összefutott az egyetlen olyan arccal a kastélyból, akire emlékszik. Ráadásul elsőre. Marta felajánjla a fiúnak, hogy körbekíséri, de Dastan csak vigyorog.* Szeretnék magam körülnézni. *Mosolya ártatlannak tűnhet, de aki ismeri már tudná, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. A bajt keresi, ahogyan egész életében tette és mivel érzései nincsenek, sem lelke, az sem tántorítja el, hogy lehet Martának ezzel szomorúságot vagy csalódottságot fog okozni. Őszintén? Eszébe sem jut. Mert ő ilyen sajnos. Arcon csókolja a nőt, ahogy elköszön tőle és elsétál az egyik sötét folyosón. Órákkal később az Avernoir társalgó előtt a tűz ropogó hangjára lesz figyelmes. Érdeklődő arccal tolja be az ajtót, ami amúgy is résnyire nyitva volt és akkor pillantja meg Enaylát. Vigyora széles és hatalmas lesz, szinte egész arcát beborítja. Az ajtót nagy hévvel löki be, csattanó hangja, ahogy a melette lévő falhoz vágódik teljesen kiábrándíthatja a nőben keletkezett idillt a mentás forrócsoki és a tűz kellemes melege miatt. Fiatalabb a nőnél, már rögtön érzi a jég démoni erejét benne, de ettől csak még nagyobb kihívás lesz. Valyon ki lehet ő? Reméli valami nagy asszony, hisz ha első éjjel meghágja a kastély egyik nemes rangú nőjét, biztosan mindenki ki fog akadni. Egy pillanatra elgondolkozik. Valyon Ezionak van neje? És gyermekeik? Mikor elkönyveli magában a lehetséges válaszokat, a rá meredő nő értetlen arcába vigyorog.* Hogyan lehet az, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés egyedül időzzön a kastély egy eldugott társalgójában? *Ellöki magát az ajtófélfától és a nő elé érve elkapja annak kezét és szájához emelve csókot ad rá.* Dastan Trenoir, szolgálatára.

2012.11.01. 18:59 Drina

*Altair egyetlen szavára sem figyel oda. Egyetlen célja van most, hogy megkapjon valamit, amit akar és utána ha törik, ha szakad, el fog tűnni a kastélyból, hisz jól tudja, bármi történjen most, ennek folytatása nem lesz. Nem engedi a továbbiakban megszólalni a férfit, csak csókolja, szenvedélyesen, egyáltalán nem kislány módjára. Ennek oka az lehet, hogy a testvérek közül egyedül rajta van Lumier áldása és nem a saját nagymamájáé. A sötétségben benne foglaltatnak olyan dolgok, mint bujaság, a szex maga, ezért ez úgymond a lány vérében van. Egyetlen pillanatra szakad el a férfitól hogy lerántsa róla fején keresztül a pulóvert, amit mindig viselnek apjával egyetemben. A szobában hirtelen minden lámpa kialszik és Drina magenta színű szemei, ahogy a sötétséget használja, szinte világítanak. Mivel látni nagyon nem látni semmit, csak a hangok mutatják, hogy ott vannak egymásnak. Ahogy Drina az irdalmatlan vágytól nagy levegőket vesz csók közben és néha felnyög és ahogyan Altair ezekre úgymond válaszol. Csupasz felsőteste csak még jobban izgatja a lányt, ajkai a nagy mellizmokra tapadnak és csókolni, néhol beleharap, miközben egyik kezével végigkarmol Altair mellkasán, másikkal pedig erősen hajába túr és kicsit húzza. Elméje mindentől kiürült és nem akar mással foglalkozni, csak a jelen pillanattal.*

2012.11.01. 18:57 Enayla

*Hosszú órákat tölt kinn a hidegben. Idővel szép lassan már szervezete és immunrendszere is teljesmértékben hozzá szokott az itteni téli hideghez. Szülőhazájában is van természetesen téli évszak ott azonban enyhébb de sokkal hosszabb ideig tart. Mikor már kellőképpen lefárasztotta magát úgy döntött vissza sétál a kastélyba. A bejárati ajtónál lesöpörte kabárjáról a nemrég ráhullott hópelyheket majd csizmájáról is leverve a havat belépett a kastélyba. Egyik szobalánya rögtön oda sietett hozzá hogy elvegye kabátját tőle. Miután oda adta kabárját és szárazra törölte csizmáját a kapott ronggyal, a kastély Avernoir részlegében található kisebb nappaliszerű társalkodóba vette az irányt. Út közben az egyik szobalányt megkérte hogy készítsen neki egy mentás forrócsokit. A társalkodóba beérve egyenesen a kandallóhoz sétált hogy átmelegítse kicsit magát. Mivel nem vett fel sapkát így odakinnt a hajára esett hópelyhek ráfagytak most pedig ahogy elolvadt a hó és a jég a kandalló meleg tüze hatására haja olyanlett mintha nem rég mosta volna meg. A szobalány viszonylag gyorsan meg is érkezett az italával s hozott magával egy törölköző is. A bögrét letette a kanapénál álló dohányzó asztalra a törölközővel pedig elkezdte haját szárítani a szobalányt pedig elküldte.*

2012.11.01. 18:42 Altair

*Tudta hogy nem fog tetszeni Drinának hogy visszarántja és még mindig marasztalja az irodában és nem engedi, hogy csak úgy elviharozzon tőle. A kapott pofonra nem számított egyáltalán sem, igencsak meg is lepődött. Az arcát ért csattanás után emelte kezét ami alatt pár másodperc alatt halvány pirosfolt alakult ki.* - Csak tudnám miért kell mindig felpofoznod. Adtam én neked egy sallert valaha is? *Kérdezi morgolódva miközben hátrébb lép egy két lépést. Látja a lányon hogy mennyire felidegesítette megint. Eszébe jut hogy ha túl sok időt töltenek együtt úgy hogy beszélgetésbe is bonyolódnak a vége valahogy mindig elrohanás, kiabálás, veszekedés vagy pofon a vége. * - Te akarsz feleség lenni holott még mindig egy verekedős kiskirálylány módjára viselkedsz. *Oktatja ki a lányt hisz kicsit felbosszantotta a viselkedése. Az újabb meglepettség akkor érte mikor Drina a derekára ugrik és hirtelen megcsókolja. Az őt ért lendülettől ismét csak pár lépést hőköl hátra teljesen addig míg a mögötte álló asztalba nem ütközik. Mikor Drina szólal fel akkor engedi a lány csak szabadjára őt és így ő is szóhoz tud jutni.* - Tudod nagyon jól hogy ezt nem lehet, nem szabad Drina..*Szól a kicsi lányra de süket fülekre találva tapasztja be a hozzá simuló lány a száját. Furcsa dolgok játszódnak le most Altair elméjében. Esze eszeveszettül ordít hogy lökje el a lányt és most ő rohanjon ki az irodából de teste nem mozdul. Sőt egyik kezével lassan karolja át Drina derekát de csak épp hogy érintőlegesen. A lány csókjának is enged végül viszonozza a lány csókját.*

2012.11.01. 17:47 Dastan

*Egy koppanás a tetőn, ez rázza meg hirtelen a kastély egyik tornyát. A hó zuhog, a szél fúj, Dastan arcán pedig látszik az ellenérzés az időjárással kapcsolatban. Szokásos bérgyilkos viseletét egy hosszújjú felsővel kiegészítve hordja most, piros sálát vadul fújja a szél.* Hogyan lehet ilyen időben megmaradni? *Kérdi hangosan magától, arcán most nem játszik szokásos vigyora, csak az undor feszül vonásain. Egy pillanatig még áll az iszonyatosan magas torony tetején a cseréptetőn, majd hirtelen rúg egyet rajta és a régi tornyon lyuk keletkezik. Be is esik a torony legfelső emeletére egy kisebb kiáltáltással - nem erre számított. Idióta módján ér földet, majd feltápászkodik a törmelékekből és elindul felfedezni a kastélyt. Nem ismer senkit, utoljára akkor volt itt, mikor még nagyon gyerek volt. Arcvonásai annyiban változtak, hogy sokkal férfiasabb és idősebb lett, de szemében még mindig fel lehet fedezni azt a gyermeki ártatlanságot, melyet összetört szíve révén vesztett el. Valamilyen oknál fogva a könyvtárban köt ki. Betolja a hatalmas fehérre festett faajtót és óvatosan, körültekintően tesz egy lépést befelé. Jól emlékszik a helyre. Emlékképek ezrei kezdik ostromolni tudatát, de nem hajlandó róla tudomást venni. Érzelmileg nem kötődik semmihez és senkihez. Kivéve talán azt az idős hölgyet, akit hirtelen meglát. Marta egyedül tartózkodik a könyvtárban, nincsen vele másik cseléd. Az ajtó nyikorgására odafordul és összeráncolja szemöldökét, ezzel homloka és ráncokba fut. Tesz két lépést a férfi felé és hirtelen elmosolyodik, mikor rájön, kivel áll szemben.* Tudtam, hogy egyszer az úrfi is hazatér. *Mondja szívélyesen, szeretettel és Dastan odalépkedve megöleli az idős nőt. Hosszú évtizedek óta először érez bármilyen lelkét melengető érzést. Egy szót sem szól először, csak öleli az idős nőt, hisz anyját sosem ismerte és hat éves koráig a nő gondoskodott róla. Mikor elengedi Marta mesélni kezd a kastélyban éppen zajló dolgokról, mindketten leülnek egy-egy karosszékbe. Néha Dastan is mond mély hangján egy-két dolgot magáról, de ez nem erőssége, hogy magáról beszéljen. Az sosem ment neki.*

2012.11.01. 15:51 Ezio

*Vesz egy mély levegőt. Nagyon jól ismeri az embereket és nagyon jól tudta, hogy mi lesz ebből.* Figyelj ide kérlek, mert csak egyszer vagyok hajlandó elmondani ezt. *Hangja nem kioktató, talán kicsit figyelmeztető, de lágy, hogy a nő ne érezze magát kislánynak, miközben elmondja.* Még ő a feleségem. És szerelmet vallott nekem. *Odalép a lányhoz, de az sem tántorítja el, hogy szinte érzi undorát a levegőben. Óvatosan kezéért nyúl és erősebben szorítja meg, mert a lány már reflexből rázná le magáról és távolodna el megint, de a király ereje miatt csak ránt egyet mindkettejük kezén, de nem képes tőle megszabadulni. Minden távolodás ellenére odahúzza magához, fejét mellkasára hajtja, nyugodtan dobogó szívéhez.* Nyers szex volt, semmi érzelem, de meg kellett adnom neki. Sajnálom, hogy ezzel fájdalmat okoztam. *Nyom egy puszit a nő hajzuhatagán keresztül fejére és beletúr csodás illatú hajába.* Ha el is hagysz emiatt tudnod kell, hogy a szívem a tiéd. Most a kezedbe adom. Te döntöd el kicsim, hogy a fellegekbe repítesz vagy a pokol mélyére küldesz el a szenvedni. *Hangja őszintén cseng, ahogyan előzőleg is minden szava. Nem akarta összetörni a nőt, de attól, amit tanult és ami neki kötelessége, nem tud szabadulni. Ismeri a női agy működését és a képek csak még rosszabbá és kellemetlenebbé tehetik Kryshnának a feldolgozását a történteknek, de egyebet nem tehet, minthogy biztosítja róla, számára jelenleg csak és kizárólag ő létezik. A gondolat, hogy nem fog tudni vele többet szeretkezni, mert az undor valószínűleg nem egyik napról a másikra tűnik majd el, belülről tépázza a királyt. A vadság mindkét nőnél ugyan úgy megvolt, de Kryshna nem érzékelte a részletekben megbúvó különbséget. Hogy őt mindig a kis kincseként kezelte. Jobban óvta a szeme világánál, még ha vad is volt, szerelemteljesen adott neki gyönyört. Enaylának gyönyört adott szimplán. De ezt nem kezdheti el magyarázni, hisz így is érzi karjaiban az ellenállást, a pillanatnyi gyűlöletet, a megvetést, az elárultság érzetét.*

2012.10.28. 00:16 Presyish | Nwalca

- Akkor, hogy nézzek? - húzza fel jobb szemöldökét kérdőn, de azért mégiscsak a forró hangulatra koncentrál és Cal ajkaira, amik nyakát egy ponton megcirógatják. Felsóhajt a már-már igen hiányolt kellemes borzongás eredményeképpen. Később az ágyon ülve mélyen néz bele Calixte szemeibe, ezzel is próbálja eloszlatni a másik kétségeit, hogy nem fog elmenni, megfutamodni a fájdalomtól, ha esetlegesen valóban előtörne Calból a vadállat.   - Itt maradok, ne aggódj, és ne vágj ilyen bánatos képet - kuncog fel halkan. - Ha a vadállat előtör, akkor, majd sikítok, jó? - Próbálja humorosan felfogni és a feszültségen enyhíteni, mert nyilván Cal tényleg nem akarja bántani, viszont megvan az esélye, hogy akaratlanul is, de megteszi. Igazából, Nwalca nem fél a másik énétől, de a tudat, hogy most nincs bor, amitől teljesen elkábul, hogy a fájdalmat és izgatónak érzi... nos, ez egy kicsit mégiscsak elrettenteti. Két tenyerét Cal arcának két oldalára tapasztja, úgy fogja közre arcát. Apró, finom csókot nyom ajkaira mielőtt végigsimítana a másik nyakán. A sajátja tele van harapásokkal, ahogy a háta is is büszkélkedik párral, és egy nagyobbal, ami igazán csúnya is lehet.  - Ennél nagyobb bajom úgyse lehet, nem igaz? - Finoman végigkaristolja körmei hegyével Cal bőrét az arcától, egészen le az alhasáig - nyoma persze nem marad.

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]